Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-05 / 80. szám
1985. április 5., péntek A Békés megyében tartózkodó Arad megyei politikai delegáció Oprea Angela, az Arad megyei pártbizottság titkárának vezetésével tegnap Mezőkovácsházára látogatott A küldöttséget dr. Lovász Matild, a Békés megyei pártbizottság titkára kísérte. A román vendégeket fogadta és tájékoztatta Szabó István, a városi jogú nagyközség pártbizottságának első titkára. Ezután az Arad megyei delegáció ellátogatott a helyi Üj Alkotmány Termelőszövetkezetbe, majd a magyarbánhe- gyesi BARTÖV-nél vettek részt üzemlátogatáson Fotó: Veress Erzsi A képernyőn: Battonya Érdeklődők a Felszabadulás téren (Folytatás az 1. oldalról) ren, a könyvtárban és az ÁFÉSZ nagytermében. Reflektorok, mikrofonok, képernyők és óriási stáb ... A nagy nyilvánossághoz alig szokott szereplők eleinte elfogódottan szólaltak meg, de egyszerű, őszinte szavukkal hamar közel férkőztek a nézők szívéhez. Aztán voltak olyanok is, akiknek az izgalom kevésbé szorongatta a torkát. Mikor a békési népi zenekar vezetőjét, Palotai Dezsőt a hosz- szú várakozás alatt arról faggattam, izgulnak-e vajon, ő könnyű szóval így felelt: — Nincs okunk idegeskedésre. Azt csináljuk, amit szeretünk: dalolunk, táncolunk. Egyébként is, tavaly május elsején előfordultunk már a tévében. S akiknek végképp nem volt okuk izgalomra, az a rengeteg battonyai kíváncsiskodó volt. Jókedvű érdeklődéssel figyelték a műsort, melynek pont az ő jókedvű érdeklődésük lett az egyik kellemes főszereplője. U. T. Visy László, középiskolai testnevelő tanár, aki énekesként lépett a dobogóra, fellépés előtt Kertész Zsuzsa kérdéseire válaszol Fotó: Veress Erzsi Fegyveres erőink díszszemléje felszabadulásunk 40. évfordulóján (Folytatás az 1. oldalról) alapját, gyors ütemben fejlődött iparunk és mezőgazdaságunk, közkinccsé váltak a kultúra értékei, létrehoztuk a társadalmi egyenlőség feltételeit, országunkban minden dolgozó ember lét- biztonságban él. A magyar társadalom dolgozó osztályai és rétegei széles alapokon nyugvó nemzeti egységben üdvözlik az MSZMP XIII. kongresszusa által kitűzött célokat, és készek al- kotóan, fegyelmezetten dolgozni azok megvalósításáért. Űj államiságunk születésével egyidőben életre hívott fegyveres prőink — a dolgozó nép sokoldalú támogatását élvezve — becsülettel teljesítik senkire át nem ruházható kötelességüket: hazánk, szocialista vívmányaink védelmét. Fejlesztjük együttműködésünket a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa é* a Varsói Szerződés keretei között. Közös védelmi szervezetünk immár három évtizede Európa békéjének legfőbb biztosítéka, amelyet — különösen napjainkban — az imperializmus agresszív erői részéről súlyo, veszély fenyeget. Ezért támogatunk minden olyan törekvést, amely a népek közötti bizalmat, megértést, a békés egymás mellett élést erősíti. Bizakodva tekintünk azokra a kezdeményezésekre, amelyek a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok közötti kapcsolatok javulására ér- fejlesztésére, a politikai és katonai enyhülés útjában álló akadályok elhárítására irányulnak Genfben, Bécs- ben és Stockholmban, vagy másutt, ahogy ez történt Helsinkiben tíz évvel ezelőtt. Ám ugyanakkor — a történelem fájdalmas tapasztalataiból okulva — éberek vagyunk. Ezért a Szovjetunió, a testvéri szocialista országok természetes kötelessége, hogy megóvják az utóbbi években kialakult stratégiai erőegyensúlyt, a biztonságot és békét. Ma a Magyar Népköztársaság a néphez ezer szállal kötődő korszerű fegyveres erőkkel rendelkezik, amely megbízható fegyvertársa a Varsói Szerződés tagállamai hadseregeinek. Szüntelenül azon fáradozunk, hogy fejlesszük és erősítsük békénk zálogát: a magyar és a szovjet, a magyar és a védelmi szövetségünkbe tartozó más hadseregek katonáinak internacionalista barátságát, egységét — mondotta befejezésül a honvédelmi miniszter. Felcsendültek a Himnusz hangjai és eközben a Városligetben elhelyezett lövegek díszössztüze köszöntötte ha,- zánk felszabadulásának ünnepnapját. Ezután megkezdődött a díszelgő egységek — történelmi katonai indulókkal kísért — felvonulása. Érthető érdeklődés, fel- felcsattanó tapsban kifejeződött tetszésnyilvánítás fogadta már a nyitást is. Ismeretes, hogy korábbi döntés alapján — fegyveres erőink díszszemléjét öt évenként rendezik meg. A fel- szabadulás után az elsőt 1948-ban a polgári demokratikus forradalom és a szabadságharc centenáriuma alkalmából az Operaház előtt tartották; s 1950 óta a Felvonulási tér a katonai parádék színhelye. A katonák, határőrök, munkásőrök sokasága nagyszerű fegyelemről és a harci-katonai eszközök kezelésében elsajátított magas fokú szakértelemről tett tanú- bizonyságot a háromnegyed órás díszszemlén. A gyalog felvonuló alegységek díszmenete nyitotta meg a sort. Az élen ifjú dobosokból álló díszszázad haladt, őket a gyalogos díszhadosztály parancsnokságának tagjai követték. Nyomukban a — fennállásának 35. évfordulóját ünneplő, Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett — Zrínyi Mikl.ós Katonai Akadémia ünnepi öltözetű zászlóalja menetelt. Ezután a Kossuth Lajos Katonai Főiskola, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola és a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola hallgatóinak díszzászlóalja következett. Mögöttük vonultak a magyar néphadsereg tiszthelyettesképző bázisainak hallgatói és a rendészeti őrezred fiataljai. Majd a rajparancsnoki, valamint a gépesített lövész díszzászlóalj következett. A téren végigvonuló gyalogos díszhadosztály sorait a BM Határőrség és a munkásőrség zászlóalja, valamint — a húsz év után ismét, s ezúttal új egyenruhában felvonuló — honvéd folyami flottilla díszszázada zárta. A különböző díszalakulatok élén mindenütt ott volt a csapatzászló, a katonai becsület, a hazához való hűség, a kötelességteljesítés szimbóluma. A gép-, illetve harcjárműveken felvonulók élén a terepszín ruhás ejtőernyősök haladtak nyitott kocsikon, majd gyalogsági harcjárműveken és páncélozott szállító járműveken vonult fel a gépesített lövész díszezred, őket a T—72 és a T—55 típusú harckocsik sora követte. A vegyes páncéltörő tüzér díszezred két alegysége vonult fel: a páncéltörő rakétákkal felszerelt, s páncélozott harcjárművek, valamint a magyar néphadseregben újonnan rendszeresített — páncéltörő ágyúk. Közülük a nagyközönség most láthatta először az Ural gépkocsikkal vontatott, 100 milliméteres űrméretű páncéltörő ágyúkat, valamint a vegyes tábori tüzér díszezred kötelékében vonuló 152 milliméteres önjáró ágyú-tarackokat. Ezután a vegyes rakéta díszezred járművei gördültek a térre, képet adva a tüzér fegyvernem legnagyobb tűzerőt képviselő harctechnikai eszközeiről. Elsőként sorozatvetők, majd a harcászati rakéták következtek, a díszezred harmadik alegységében pedig hadműveleti, harcászati rakéták vonultak fel. E rakétatípus szárazföldi csapataink legnagyobb hatású csapásmérő eszköze. A vegyes honi légvédelmi rakéta díszezred két alegységgel vonult fel, bemutatva áz ellenséges légi támadó eszközök megsemmisítésére alkalmas rakéták több típusát. A díszegység kötelékében a vegyes csapatlégvédelmi rakéták zárták a sort; köztük néhány új típusú rakétafegyver első ízben volt látható. A jubileumi katonai díszszemle a magyar néphadsereg 400 tagú egyesített katonazenekarának — ezüst dísz- öves, fehér kesztyűs zenészeinek — díszelgésével ért véget, átadva a teret a fiatalok felvonulásának. A díszszemle végezetével Kádár János üdvözölte a díszegységek parancsnokait, gratulált a nagyszerűen sikerült katonai parádéhoz. Népköztársaságunk fegyveres erői látványos katonai parádéval, díszszemlével köszöntötték hazánk felszabadulásának 40. évfordulóját Rakétákkal felszerelt harcjárművek a díszszemlén (Telefotő) Díszszemle, 1985. április 4. A LANDLER JENŐ UTCÁBAN Budapest, Landler Jenő utca. Itt gyülekeztek újra — elszállításra várva — a katonai díszszemle végeztével az ott felvonult harci járművek. Harckocsik, páncélozott gépkocsik, rakétások. Szakemberek nyilván pontosabb és szabatosabb nevükön ismerik. Vannak vagy féltucatnyian. Rajtuk, köröttük kiskatonák, a jól ismert lezserré kötött páncélossapkákban. Díszelgés utáni csendélet — lehetne mondani. Gyermekek és felnőttek hada. Érdeklődők és bámészok, itt-ott egy közömbös vagy saját gondjától elfoglalt sietős budapesti. Igazi gyermekparadicsom az utca. Fiúk és lányok a harckocsik tornyában, vezetőülésében, a rakétás gépkocsik vezérlőpultjánál. Mellettük, mögöttük sorkatonák, majdnem pedagógusként mutatják, magyarázzák, melyik műszer mit mutat, melyik kar hová való, hol mit lehet látni. A díszszemle után vagyunk fél órával. A katonák — a munkásőrökkel és más fegyveres erőkkel együtt — kitettek magukért. A feszes' vigyázzmenetek, a fegyelmezett vonulásod a harci járművekkel, mindenkit lenyűgöztek. Ahogy mondani szokás, erőt sugároztak. A budapestiek sorfala, taps és üdvözlő integetések között vonultak végig. Néphadsereg, mondjuk katonáinkról, és itt, 1985. április 4-én, Magyarország felszabadulásának 40. évfordulóján délelőtt a szó jelentése kézzel foghatóvá, tapinthatóvá vált. A katonai díszszemle egy kis utcában folytatódott gyermekek és felnőttek karéjában. És ha a katonai parádéra illett a kifejezés, hogy erőt sugárzott, akkor itt a Landler Jenő utcában a békére is. EGY HONVÉD TÓTKOMLÓSRÓL A katonai díszszemlének több, Békés megyéből bevonult kiskatona is résztvevője volt. Közülük az egyikkel, a Tótkomlósról behívott Kovács Mihállyal álltunk meg rövid beszélgetésre a felvonulás utáni percekben. Mint kiderült, ci-> vilben gépkocsivezető a Geofizikai Kutató Vállalatnál. Múlt év augusztusa óta sorkatona Nagykanizsán, itt a díszszemlén egy páncélozott szállító harci jármű vezetője. — Mit látott a felvonulási téren? — Sajnos, majdnem semmit. Ugyanis minden erőmmel arra koncentráltam, nehogy elrontsak valamit. A legnagyobb figyelemmel a tükröt kellett néznem, mert abban tudtam magam igazítani a velem egy sorban haladó járművekhez. Ügyelnem kellett a távolság tartására is, bár az egyszerűbb volt, mert az ablaküvegre egy csíkot ragasztottak és ezt a csíkot kell ráállítanom az előző kocsi hátuljára festett fordított T-betű vízszintes vonalára; 15 méterre kellett követnünk az előttünk haladó kocsit. — Sokat gyakoroltak? — Február végén kezdtük a gyakorlást, előbb Zalaegerszegen, majd Nagykanizsán, március közepe óta itt Budapesten és néhány napja a felvonulási téren. Fárasztó volt, nehéz volt megcsinálni, de nagy öröm is volt, mert kevés embernek adatik meg, hogy végigvonuljon itt Budapest szívében egy katonai díszszemlén. Külön öröm, hogy hazánk felszaba-v dulásának 40. évfordulóján járulhattam hozzá egy katonai parádé sikeréhez az itt levő budapestiek és a kamerákon kereszttől az ország lakosságának örömére. — Mikor volt otthon utoljára? — A gyakorlás megkezdése előtt voltam otthon, Tótkomlóson és azt mondták a parancsnokaim, ha sikerül a díszszemle. jutalomszabadságot kapunk. Láttuk a díszszemlét, jó pihenést kiskatonák, jó pihenést, Kovács Mihály honvéd! Árpási Zoltán
