Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-05 / 80. szám

1985. április 5., péntek A Békés megyében tartózkodó Arad megyei politikai delegá­ció Oprea Angela, az Arad megyei pártbizottság titkárának vezetésével tegnap Mezőkovácsházára látogatott A küldött­séget dr. Lovász Matild, a Békés megyei pártbizottság titkára kísérte. A román vendégeket fogadta és tájékoztatta Szabó István, a városi jogú nagyközség pártbizottságának első tit­kára. Ezután az Arad megyei delegáció ellátogatott a helyi Üj Alkotmány Termelőszövetkezetbe, majd a magyarbánhe- gyesi BARTÖV-nél vettek részt üzemlátogatáson Fotó: Veress Erzsi A képernyőn: Battonya Érdeklődők a Felszabadulás téren (Folytatás az 1. oldalról) ren, a könyvtárban és az ÁFÉSZ nagytermében. Ref­lektorok, mikrofonok, képer­nyők és óriási stáb ... A nagy nyilvánossághoz alig szokott szereplők eleinte elfogódottan szólaltak meg, de egyszerű, őszinte szavuk­kal hamar közel férkőztek a nézők szívéhez. Aztán voltak olyanok is, akiknek az izgalom kevésbé szorongatta a torkát. Mikor a békési népi zenekar veze­tőjét, Palotai Dezsőt a hosz- szú várakozás alatt arról faggattam, izgulnak-e vajon, ő könnyű szóval így felelt: — Nincs okunk idegeske­désre. Azt csináljuk, amit szeretünk: dalolunk, tánco­lunk. Egyébként is, tavaly május elsején előfordultunk már a tévében. S akiknek végképp nem volt okuk izgalomra, az a rengeteg battonyai kíváncsis­kodó volt. Jókedvű érdeklő­déssel figyelték a műsort, melynek pont az ő jókedvű érdeklődésük lett az egyik kellemes főszereplője. U. T. Visy László, középiskolai testnevelő tanár, aki énekesként lé­pett a dobogóra, fellépés előtt Kertész Zsuzsa kérdéseire vá­laszol Fotó: Veress Erzsi Fegyveres erőink díszszemléje felszabadulásunk 40. évfordulóján (Folytatás az 1. oldalról) alapját, gyors ütemben fej­lődött iparunk és mezőgaz­daságunk, közkinccsé váltak a kultúra értékei, létrehoz­tuk a társadalmi egyenlőség feltételeit, országunkban minden dolgozó ember lét- biztonságban él. A magyar társadalom dolgozó osztá­lyai és rétegei széles alapo­kon nyugvó nemzeti egység­ben üdvözlik az MSZMP XIII. kongresszusa által ki­tűzött célokat, és készek al- kotóan, fegyelmezetten dol­gozni azok megvalósításá­ért. Űj államiságunk születésé­vel egyidőben életre hívott fegyveres prőink — a dol­gozó nép sokoldalú támoga­tását élvezve — becsülettel teljesítik senkire át nem ru­házható kötelességüket: ha­zánk, szocialista vívmánya­ink védelmét. Fejlesztjük együttműködésünket a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsa é* a Varsói Szerző­dés keretei között. Közös védelmi szervezetünk im­már három évtizede Európa békéjének legfőbb biztosíté­ka, amelyet — különösen napjainkban — az imperia­lizmus agresszív erői részé­ről súlyo, veszély fenyeget. Ezért támogatunk minden olyan törekvést, amely a népek közötti bizalmat, megértést, a békés egymás mellett élést erősíti. Biza­kodva tekintünk azokra a kezdeményezésekre, amelyek a Szovjetunió és az Ameri­kai Egyesült Államok kö­zötti kapcsolatok javulására ér- fejlesztésére, a politikai és katonai enyhülés útjában álló akadályok elhárítására irányulnak Genfben, Bécs- ben és Stockholmban, vagy másutt, ahogy ez történt Helsinkiben tíz évvel ez­előtt. Ám ugyanakkor — a történelem fájdalmas ta­pasztalataiból okulva — éberek vagyunk. Ezért a Szovjetunió, a testvéri szo­cialista országok természetes kötelessége, hogy megóvják az utóbbi években kialakult stratégiai erőegyensúlyt, a biztonságot és békét. Ma a Magyar Népköztár­saság a néphez ezer szállal kötődő korszerű fegyveres erőkkel rendelkezik, amely megbízható fegyvertársa a Varsói Szerződés tagállamai hadseregeinek. Szüntelenül azon fáradozunk, hogy fej­lesszük és erősítsük békénk zálogát: a magyar és a szov­jet, a magyar és a védelmi szövetségünkbe tartozó más hadseregek katonáinak in­ternacionalista barátságát, egységét — mondotta befe­jezésül a honvédelmi mi­niszter. Felcsendültek a Himnusz hangjai és eközben a Város­ligetben elhelyezett lövegek díszössztüze köszöntötte ha,- zánk felszabadulásának ün­nepnapját. Ezután megkez­dődött a díszelgő egységek — történelmi katonai indu­lókkal kísért — felvonulása. Érthető érdeklődés, fel- felcsattanó tapsban kifejező­dött tetszésnyilvánítás fo­gadta már a nyitást is. Is­meretes, hogy korábbi dön­tés alapján — fegyveres erőink díszszemléjét öt éven­ként rendezik meg. A fel- szabadulás után az elsőt 1948-ban a polgári demok­ratikus forradalom és a sza­badságharc centenáriuma alkalmából az Operaház előtt tartották; s 1950 óta a Felvonulási tér a katonai parádék színhelye. A katonák, határőrök, munkásőrök sokasága nagy­szerű fegyelemről és a har­ci-katonai eszközök kezelé­sében elsajátított magas fo­kú szakértelemről tett tanú- bizonyságot a háromnegyed órás díszszemlén. A gyalog felvonuló alegy­ségek díszmenete nyitotta meg a sort. Az élen ifjú do­bosokból álló díszszázad ha­ladt, őket a gyalogos dísz­hadosztály parancsnokságá­nak tagjai követték. Nyo­mukban a — fennállásának 35. évfordulóját ünneplő, Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett — Zrínyi Mikl.ós Katonai Akadémia ünnepi öltözetű zászlóalja menetelt. Ezután a Kossuth Lajos Ka­tonai Főiskola, a Zalka Máté Katonai Műszaki Fő­iskola és a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola hallgatóinak díszzászlóalja következett. Mögöttük vo­nultak a magyar néphadse­reg tiszthelyettesképző bázi­sainak hallgatói és a ren­dészeti őrezred fiataljai. Majd a rajparancsnoki, va­lamint a gépesített lövész díszzászlóalj következett. A téren végigvonuló gyalogos díszhadosztály sorait a BM Határőrség és a munkásőr­ség zászlóalja, valamint — a húsz év után ismét, s ezút­tal új egyenruhában felvo­nuló — honvéd folyami flottilla díszszázada zárta. A különböző díszalakula­tok élén mindenütt ott volt a csapatzászló, a katonai be­csület, a hazához való hű­ség, a kötelességteljesítés szimbóluma. A gép-, illetve harcjár­műveken felvonulók élén a terepszín ruhás ejtőernyősök haladtak nyitott kocsikon, majd gyalogsági harcjármű­veken és páncélozott szál­lító járműveken vonult fel a gépesített lövész díszezred, őket a T—72 és a T—55 tí­pusú harckocsik sora követ­te. A vegyes páncéltörő tü­zér díszezred két alegysége vonult fel: a páncéltörő ra­kétákkal felszerelt, s pán­célozott harcjárművek, vala­mint a magyar néphadse­regben újonnan rendszeresí­tett — páncéltörő ágyúk. Közülük a nagyközönség most láthatta először az Ural gépkocsikkal vontatott, 100 milliméteres űrméretű páncéltörő ágyúkat, vala­mint a vegyes tábori tüzér díszezred kötelékében vo­nuló 152 milliméteres önjáró ágyú-tarackokat. Ezután a vegyes rakéta díszezred járművei gördül­tek a térre, képet adva a tüzér fegyvernem legna­gyobb tűzerőt képviselő harctechnikai eszközeiről. Elsőként sorozatvetők, majd a harcászati rakéták követ­keztek, a díszezred harma­dik alegységében pedig had­műveleti, harcászati rakéták vonultak fel. E rakétatípus szárazföldi csapataink leg­nagyobb hatású csapásmérő eszköze. A vegyes honi lég­védelmi rakéta díszezred két alegységgel vonult fel, bemutatva áz ellenséges lé­gi támadó eszközök meg­semmisítésére alkalmas ra­kéták több típusát. A dísz­egység kötelékében a vegyes csapatlégvédelmi rakéták zárták a sort; köztük né­hány új típusú rakétafegy­ver első ízben volt látható. A jubileumi katonai dísz­szemle a magyar néphadse­reg 400 tagú egyesített kato­nazenekarának — ezüst dísz- öves, fehér kesztyűs zené­szeinek — díszelgésével ért véget, átadva a teret a fia­talok felvonulásának. A díszszemle végezetével Kádár János üdvözölte a díszegységek parancsnokait, gratulált a nagyszerűen si­került katonai parádéhoz. Népköztársaságunk fegyveres erői látványos katonai parádé­val, díszszemlével köszöntötték hazánk felszabadulásának 40. évfordulóját Rakétákkal felszerelt harcjárművek a díszszemlén (Telefotő) Díszszemle, 1985. április 4. A LANDLER JENŐ UTCÁBAN Budapest, Landler Jenő utca. Itt gyülekeztek újra — el­szállításra várva — a katonai díszszemle végeztével az ott felvonult harci járművek. Harckocsik, páncélozott gépkocsik, rakétások. Szakemberek nyilván pontosabb és szabatosabb nevükön ismerik. Vannak vagy féltucatnyian. Rajtuk, köröt­tük kiskatonák, a jól ismert lezserré kötött páncélossapkák­ban. Díszelgés utáni csendélet — lehetne mondani. Gyerme­kek és felnőttek hada. Érdeklődők és bámészok, itt-ott egy közömbös vagy saját gondjától elfoglalt sietős budapesti. Iga­zi gyermekparadicsom az utca. Fiúk és lányok a harckocsik tornyában, vezetőülésében, a rakétás gépkocsik vezérlőpult­jánál. Mellettük, mögöttük sorkatonák, majdnem pedagógus­ként mutatják, magyarázzák, melyik műszer mit mutat, me­lyik kar hová való, hol mit lehet látni. A díszszemle után vagyunk fél órával. A katonák — a munkásőrökkel és más fegyveres erőkkel együtt — kitettek magukért. A feszes' vigyázzmenetek, a fegyelmezett vonulá­sod a harci járművekkel, mindenkit lenyűgöztek. Ahogy mon­dani szokás, erőt sugároztak. A budapestiek sorfala, taps és üdvözlő integetések között vonultak végig. Néphadsereg, mondjuk katonáinkról, és itt, 1985. április 4-én, Magyaror­szág felszabadulásának 40. évfordulóján délelőtt a szó jelen­tése kézzel foghatóvá, tapinthatóvá vált. A katonai díszszem­le egy kis utcában folytatódott gyermekek és felnőttek ka­réjában. És ha a katonai parádéra illett a kifejezés, hogy erőt sugárzott, akkor itt a Landler Jenő utcában a békére is. EGY HONVÉD TÓTKOMLÓSRÓL A katonai díszszemlének több, Békés megyéből bevonult kiskatona is résztvevője volt. Közülük az egyikkel, a Tót­komlósról behívott Kovács Mihállyal álltunk meg rövid be­szélgetésre a felvonulás utáni percekben. Mint kiderült, ci-> vilben gépkocsivezető a Geofizikai Kutató Vállalatnál. Múlt év augusztusa óta sorkatona Nagykanizsán, itt a díszszemlén egy páncélozott szállító harci jármű vezetője. — Mit látott a felvonulási téren? — Sajnos, majdnem semmit. Ugyanis minden erőmmel ar­ra koncentráltam, nehogy elrontsak valamit. A legnagyobb figyelemmel a tükröt kellett néznem, mert abban tudtam ma­gam igazítani a velem egy sorban haladó járművekhez. Ügyelnem kellett a távolság tartására is, bár az egyszerűbb volt, mert az ablaküvegre egy csíkot ragasztottak és ezt a csíkot kell ráállítanom az előző kocsi hátuljára festett fordí­tott T-betű vízszintes vonalára; 15 méterre kellett követnünk az előttünk haladó kocsit. — Sokat gyakoroltak? — Február végén kezdtük a gyakorlást, előbb Zalaegersze­gen, majd Nagykanizsán, március közepe óta itt Budapesten és néhány napja a felvonulási téren. Fárasztó volt, nehéz volt megcsinálni, de nagy öröm is volt, mert kevés ember­nek adatik meg, hogy végigvonuljon itt Budapest szívében egy katonai díszszemlén. Külön öröm, hogy hazánk felszaba-v dulásának 40. évfordulóján járulhattam hozzá egy katonai parádé sikeréhez az itt levő budapestiek és a kamerákon ke­reszttől az ország lakosságának örömére. — Mikor volt otthon utoljára? — A gyakorlás megkezdése előtt voltam otthon, Tótkomló­son és azt mondták a parancsnokaim, ha sikerül a díszszem­le. jutalomszabadságot kapunk. Láttuk a díszszemlét, jó pihenést kiskatonák, jó pihenést, Kovács Mihály honvéd! Árpási Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents