Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-04 / 79. szám

1985. április 4., csütörtök NÉPÚJSÁG 0 Díszünnepség az Operaházban (Folytatás az 1. oldalról) alapvető érdekeink és célja­ink azonossága jegyében fej­lődnek kapcsolataink a test­véri szocialista országokkal. Az elmúlt négy évtized­ben mindig számíthattunk a Szovjetunió, szövetségeseink segítségére. Ez volt fejlődé­sünk alapja, de saját gond­jainkat nekünk kellett és kell megoldanunk. Csak né­pünk erőfeszítései teremt­hettek új életet a romokkal és feudális maradványok­kal terhelt országban: csak a tömegek támogatására és cselekvő részvételére építve rakhattuk le az új magyar államiság alapjait. Kedves Elvtársak! Kedves Barátaink! Az ünnep mindig a szám­vetés ideje, múlt és jövő szembesítésének pillanata is. Negyven év egy nép éle­tében rövid, de az- elért eredményekkel, a megtett út nagyságával mérve tör­ténelmi időszak. Ez az út nem volt köny- nyű, és nem is volt olyan töretlen, mint amilyennek a frissen szerzett szabadság első örömében képzeltük. De a négy évtized eredményei önmagukért beszélnek: ha­zai viszonyainkat, társadal­munkat alapvetően átfor­máltuk. Népünk olyan utat tett meg az új, szocialista társadalom építésének során, amelyet méltán tekinthetünk nemzeti történelmünk leg­nagyobb fordulatának. Ered­ményeinket — szerénytelen­ség nélkül mondhatjuk — nemcsak barátaink becsülik, hanem a velünk szemben állók is elismerik. A szocializmus építésének kezdeti lendületét törték meg a Magyar Dolgozók Pártja vezetésében eluralkodott széktás, dogmatikus hibák, amelyek súlyos politikai tor­zulásokhoz, a volt szövetsé­gesek többségének félreállí- tásához, törvénysértésekhez, végső soron a kommunista párt és a tömegek kapcsola­tának megromlásához, a pártba vetett bizalom meg­rendüléséhez vezettek. Olyan helyzet jött létre, amely nemcsak addig elért vívmá­nyainkat, hanem a szocialis­ta rend alapjait is fenye­gette. Amikor a néphatalom veszélybe került, a Szovjet­unió ismét tettekkel bizonyí­totta, hogy a magyar mun­kásosztály érdekeit képviselő forradalmi erők oldalán áll és internacionalista segítsé­get nyújtott az ellenforra­dalmi erők leveréséhez, az országot fenyegető polgárhá­ború elhárításához. A Magyar Szocialista Munkáspárt levonta a tanul­ságokat. Szakított a korábbi torzulásokkal, visszatért a le­nini útra. Politikájában a szocializmus fejlődésének ál­talános törvényszerűségeit a hazai sajátosságok és a rea­litások messzemenő figye­lembevételével érvényesíti. Az MSZMP olyan politikai programot hirdetett meg, amely lehetővé tette a nép összefogását, a törvényesség helyreállítása, a konszolidá­ció, a szocialista irányú meg­újulás érdekében. Forradalmi vívmányaink visszafordíthatatlanságát, né­pünknek a szocializmusba ve­tett bizalmát mi sem igazolja jobban, mint hogy alig néhány évvel az 1956-os tra­gikus események után, sike­resen végrehajtottuk a me­zőgazdaság történelmi jelen­tőségű szocialista átszervezé­sét. Ennek eredményeként az elmúlt évtizedekben hazánk fejlett — és méltán nem­zetközi hírnevet szerzett — mezőgazdasággal rendelkező ipari országgá vált. A gaz­daságirányítás több lépés­ben végrehajtott és ma is folyamatban lévő korszerűsí­tése révén jelentős előreha­ladást értünk el a gazdaság teljesítőképességének és ha­tékonyságának növelésében. Szélesítjük és fejlesztjük a szocialista demokráciát, amely társadalmi rendünk lényegi vonása. A társa­dalom alkotó energiáinak ki­bontakoztatása minőségi vál­tozásokat eredményezettr a tömegek életmódjában. Mindennek következtében ma hazánkban a munkás- osztály, a dolgozó nép ha­talma szilárd, az ország bel­politikai helyzete kiegyensú­lyozott, népgazdaságunk jó alapokkal rendelkezik ahhoz, hogy a fejlődés folytatható legyen. Pártunk politikája a ma­gyar nép további felemel­kedését szolgálja, a marxiz­mus—leninizmus alkotó al­kalmazására, a hazai viszo­nyok figyelembevételére épül. A Szovjetunió és a szocia­lizmus útjára lépett orszá­gok testvérpártjainak tapasz­talatai nagy segítséget jelen­tenek népünk szocialista épí­tőmunkájához, a szocialista társadalomépítés magyaror­szági sajátos megoldásaihoz. A Magyar Szocialista Munkáspárt politikáját a realitásokkal való felelős számvetés és a nyíltság jel­lemzi. Feltártuk és feltár­juk a gondokat, a fejlődés nehézségeit. A nemzet sor­sáért felelősséget érző, az ország helyzetét ismerő és jobbításáéra tenni kész em­bereknek tekintjük honfi­társainkat, amikor megoszt­juk velük gondjainkat. Nem titkoljuk: nehéz esztendők állnak mögöttünk, és azt sem, hogy nem vagyunk még túl ezen a szakaszon. Elmondhatjuk azonban, hogy a nehezedő körülmé­nyek között megőriztük nép­gazdaságunk egyensúlyát, politikai stabilitásunkat. Nehéz, de tovább nem odáz­ható feladatunk, hogy nép­gazdaságunk szerkezetét az intenzív fejlődés követel­ményei szerint alakítsuk. Gyorsabban, jobban kell al­kalmazkodnunk a világgaz­dasági változásokhoz, csök­kenteni kell a gazdaságilag- műszakilag fejlettebb orszá­gokhoz viszonyított történel­mi lemaradásunkat. Tovább kell fejlesztenünk politikai intézményrendszerünket, tár­sadalmi életünk demokra­tizmusát. A szocialista de­mokrácia intézményeinek hatékony működését alapve­tő eszköznek tekintjük szö­vetségi politikánk érvénye­sítésében. Politikánk fő cél­jának szolgálatában ösztö­nözzük a társadalmi kezde­ményezéseket, a közösségi cselekvés öntevékeny for­máinak gyarapítását. Mai feladataink nem könnyűek, de nem is megoldhatatlanok. Vannak tapasztalataink nehezebb időkből is, és gondjainkban nem vagyunk egyedül. Van­nak szövetségeseink, s min­denekelőtt: népünkben van erő és készség a közös gon­dolkodásra és cselekvésre. Van bennünk a jövőnkbe vetett hit, hogy végigmen­jünk a megkezdett úton. Eh­hez jogos önbizalmat adhat­nak az elmúlt esztendők tár­sadalmi, gazdasági és kul­turális eredményei. Van tehát mire építenünk az előttünk álló feladatok megoldására készülve. Eb­ben a szellemben fejezte be munkáját néhány nappal ez­előtt a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresz- szusa is. A tanácskozás meg­erősítette pártunk csaknem három évtizede folytatott fő politikai irányvonalát, szám­ba vette népünk munkájá­nak eredményeit, és előre­mutató, politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális hatá­rozatot fogadott el. Elmond­hatjuk, hogy népünk most — jogos várakozásának megfe­lelően — az elkövetkező öt évre olyan programmal ren­delkezik, amelynek alapján bizton remélhetjük további előrehaladásunkat a szocia­lizmus építésében. Arra törekszünk, hogy legfontosabb vívmányaink, társadalmi értékeink meg­őrzésével és kiteljesítésével az eddiginél lendületesebb fejlődést alapozzunk meg a népgazdaságban, a szocialis­ta demokrácia fejlesztésé­ben. Ez a program a párt iránti bizalomra, a széles körű társadalmi együttmű­ködésre számítva készült, hiszen csakis a közös mun­ka, a párttagok és a párton- kívüliek közös erőfeszítése, sőt, ha kell, közös áldozat- vállalása változtatja valóság­gá. A termelés hatékonysá­gának, a dolgozó kollektí­vák érdekeltségének, az irá­nyító szervek és a vezetők céltudatos munkájának lé­nyeges javulásával érhetjük el, hogy szándékainknak megfelelően — a hetedik öt­éves tervben minden réteg számára érzékelhetően emel­kedjék az életszínvonal. A kongresszus elvégezte feladatát, az alapkérdések­ben állást foglalt. A Magyar Szocialista Munkáspárt most e célok megvalósításához kér támogatást minden ha- zájáf szerető embertől, egész népünktől. Készül a Hazafias Nép­front választási felhívása az előttünk álló képviselő- és tanácstagválasztásokra, ahol mindenekelőtt szocialista társadalmi programunkra, további feladataink vállalá­sára szavazunk. Kedves Elvtársak! Kedves Barátaink! Felszabadulásunk 40. év­fordulója arra is emlékeztet, hogy mit jelent háború. A népek nem felejtenek. Euró­pa népei sem felejtették el a második világháborút, a világégést, a borzalmakat, nem felejtették el halottai­kat. Van erejük ahhoz, hogy egy újabb, immár az egész emberiség pusztulásával fe­nyegető katasztrófát elhárít­sanak. Mi, szövetségeseinkkel együtt, az eltérő társadalmi berendezkedésű államok kö­zötti együttműködés, a béke, a tárgyalások hívei vagyunk. Az emberiség legfontosabb kérdésének a békét tartjuk. Hiszünk abban, hogy a szo­cialista országok közösségé­nek ereje, a népek sokszor és félreérthetetlenül kifeje­zett békevágya, a nemzetkö­zi békemozgalom, s nem utolsósorban a tőkés orszá­gok realitásokkal számoló politikusainak erőfeszítései képesek megfékezni a fegy­verkezési hajszában, a nem­zetközi helyzet éleződésében érdekelt imperialista erőket és csoportokat. Nem tagadható, hogy még ellenfeleink is méltányolják külpolitikánk elvi jellegét és Kedves Elvtársak, Barátaink! Mindenekelőtt szeretnék szívbői jövő köszönetét mon­dani a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának és Minisztertanácsának azért, hogy a szovjet párt- és kor­mányküldöttséget meghívták a Magyarország fasizmus aló-> li felszabadulása 40. évfor- dulóját köszöntő ünnepségek­re, s a lehetőségért, hogy szólhatok önökhöz. A díszünnepség résztvevői­nek és Magyarország minden dolgozójának átadjuk a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége és minisz­tertanácsa, az egész szovjet nép forró üdvözletét e nagy és örömteli esemény alkal­mából. Négy évtizeddel ezelőtt a szovjet hadsereg, győzelmes előrenyomulása eredménye­ként, kiűzte a fasiszta meg­szállókat és csatlósaikat a magyar földről. Magyaror­szág történetében új kor­szak kezdődött. Elnyerve a nemzeti függetlenséget és a szabadságot, a magyar nép a belső és a nemzetközi re­akcióval vívott állhatatos következetességét. Népünk úgy lett megbecsült tagja a nemzetek családjának, ha­zánk úgy emelkedett ki ko­rábbi elszigeteltségéből, hogy nemzetközi tevékenységét a szocialista országokkal, a Szovjetunióval való barát­ságra és együttműködésre alapozta. Most, felszabadulásunk ünnepén hangsúlyozottan szólunk arról, milyen nagy jelentőségű számunkra a magyar—szovjet barátság, amely az elmúlt évtizedek­ben erős, tartós és eredmé­nyes, a népeinket összefűző sokszálú, gazdag kapcsolattá vált. A Szovjetunió ma is és a jövőben is hazánk füg­getlenségének, szocialista építőmunkánknak legbizto­sabb nemzetközi támasza. Kedves Elvtársak! A felszabadulás óta eltelt négy évtized alatt jelentős eredményeket értünk el, méltán lehetünk büszkék rájuk. Ennek tudatában jog­gal bízhatunk abljan, hogy képesek leszünk megbirkóz­ni az előttünk álló bonyo­lult és újszerű feladatokkal is. Lesz erőnk vívmányaink megőrzésére és az előreha­ladásra. Ezt a reményt elsősorban az a nemzeti összefogás hi­telesíti, amelyre szocialista céljaink megvalósításában eddig is támaszkodtunk. Most az a feladat áll előt­tünk, hogy mozgósítsuk pártunk tagságát, népünket, minden alkotó energiát, ha­zánk minden polgárát nem­zeti programunk megvalósí­tására. Felszabadulásunk évfordu­lóján tisztelgünk mindazok előtt, akik részt vettek ab­ban a küzdelemben, amely új történelmi távlatokat nyi­tott meg népünk számára. A felszabadító hősök, a har­cokban, a történelem meg­próbáltatásaiban helytálló, életüket áldozó hazafiak és a békés építőmunkában ma­radandót alkotók előtt egy­aránt fejet hajtunk. Le­gyünk méltók emlékükhöz, teljesítményeikhez, forradal­mi eszményeikhez. Szocialista nemzeti össze­fogással, teremtő erővel ad­juk tudásunk, erőnk legja­vát céljaink valóra váltásá­ért, népünk boldogulásáért, országunk gyarapításáért! Losonczi Pál ünnepi be­szédét követően Vaszilij Kuznyecov, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB Po­litikai Bizottságának póttag­ja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnöké­nek első helyettese lépett a mikrofonhoz. harca során a szocialista fej-, lődés útját választotta, és kitartott e történelmi vá­lasztása mellett. A kommunisták pártjának vezetésével a magyar nép gyökeres politikai és társa­dalmi-gazdasági átalakulást vitt végbe, nagy eredménye­ket ért el a szocialista tár­sadalom felépítésében. Való­sággá váltak, teljesültek a magyar nemzet legkiválóbb képviselőinek vágyai, az 191-9-es Magyar Tanácsköz­társaság forradalmi eszméi. Magyarországnak az el­múlt évtizedekben megtett útja meggyőző képet tár elénk azokról az eredmé­nyekről, amelyeket • a mun­kásosztály, a szövetkezeti parasztság és a népi értelmi­ség ért ej a szocialista gaz­daságban, a kultúrában, a tudományban és az emberek jólétének megteremtése te­rén. Ezek a vívmányok a te­hetséges magyar nép önfel­áldozó munkájának, harcos élcsapata, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt óriási erőfeszítéseinek az eredmé­nyei; annak a tevékenység­nek a sikerei, amelynek élén Kádár János elvtárs, a ma-i gyár kommunisták kiemelke­dő vezetője, a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom jelentős személyisége, a Magyar Szocialista Mun­káspárt főtitkára áll. Ma, ezen az ünnepélyes napon, a szovjet emberek, s barátaink és szövetségeseink világszerte osztoznak a ma­gyar dolgozók jogos büszke­ségében. Üjabb nagyszerű eredményeket kívánunk önöknek, kedves elvtársak, a szocializmus építésében. Szeretném megköszönni a pártunkhoz és államunkhoz, az egész szovjet néphez in­tézett, itt elhangzott meleg szavakat és jókívánságokat.. A Magyar Szocialista Mun­káspárt napokban megtartott XIII. kongresszusa meghatá­rozta az ország további elő­rehaladásának újabb távla­tait a fejlett szocializmushoz vezető úton, határozottan ál­lást foglalt a Szovjetunióval, a többi testvéri szocialista országgal folytatott gyümöl­csöző együttműködés erősí­tése mellett. A kijelölt feli adatok teljesítésében sikere­ket kívánunk önöknek, bará­taink. Szeretnék szólni arról, hogy a szocialista közösség országaival folytatott együtt­működés további elmélyíté­se, a barátság sokoldalú erő­sítése a Szovjetunió külpoli­tikai irányvonalának elsőd­leges jelentőségű tényezője. Miként Gorbacsov elvtárs, az SZKP KB főtitkára hang­súlyozta : pártunk, hűen a szocialista internacionaliz­mus elveihez, a jövőben is mindent megtesz a testvéri országok együttműködésé­nek bővítése, nemzetközi pozícióik megszilárdítása ér­dekében. Az elmúlt negyven év ta­pasztalatai alátámasztják a szovjet—magyar együttmű­ködés, szilárd, megbontha-, tatlan testvéri szövetségünk hatékonyságát. Kapcsolata­inkban következetesen meg­valósultak a marxizmus—le­ninizmus és a proletár, szo­cialista internacionalizmus kipróbált elvei. A barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésen alapuló kapcsolatok maguk­ban foglalják mindkét or­szág politikai, gazdasági és szellemi életének gyakorlati-i lag minden területét. Ide tar­tozik a párt- és az állami munka tapasztalatainak köl­csönös cseréje is, amely se­gít minket a gyorsabb előre­haladásban, az élet által fel­vetett kérdések sikeresebb megoldásában. A felső szintű találkozók különösen jelentősen járul-, nak hozzá testvérpártjaink egysége és összeforrottsága megszilárdításához, együtt­működésünk erősítéséhez. A találkozókon létrejött megál­lapodások meghatározzák az együttműködés további fej­lesztésének és elmélyítésének fő irányait, pillérei az or­szágaink előtt álló feladatok megoldásának, erőfeszítése­ink egyesítésének. A szocialista közösség napi jainkban a jelenkor legbe­folyásosabb politikai ténye­zője a földön; a béke és a haladás erőinek fő támasza. Az a tény, hogy népeink idestova már 40 éve békés égbolt alatt élnek, elsősor­ban a szocialista közösség ér­deme, mondhatjuk: történel­mi érdeme. A szocialista közösség né­peinek békés életét, alkotó munkáját megbízhatóan vé-, delmezi a Varsói Szerződés. Immár 30 éve szolgálja biz­tonságunk megőrzését, közös békeszerető külpolitikánk irányvonalának közös kidol­gozását és megvalósítását, a béke fenntartását és megszi­lárdítását a földön. Ilyen körülmények között, miközben a NATO agresszív imperialista tömbje kitartó­an fokozza a nemzetközi fe­szültséget, közös kötelessé­günk szüntelenül tovább erő­síteni a szocialista államok testvéri szövetségének egy­ségét és összeforrottságát. E magasztos célnak megfelelő, fontos ténnyé vált, hogy a Varsói Szerződés minden résztvevője a szerződés hatá­lyának meghosszabbítása mellett foglalt állást. Soha el nem múló tanul­ságai vannak a fasizmus fe­lett aratott győzelemnek. A legfontosabb: a háború el­len küzdeni kell, az utolsó pillanatig. A Szovjetunió a testvé­ri szocialista országokkal együtt következetesen síki rászáll a fegyverkezé­si verseny megfékezésé­ért, a világűr militarizálá- sának megakadályozásáért, a nukleáris katasztrófa el­hárításáért. Napjaink e leg­jelentősebb kérdéseinek megoldására irányulnak ál­lamaink erőfeszítései, ame­lyek az elmúlt években elő­terjesztett konkrét békekez­deményezésekben is meg­nyilvánulnak. Elvtársak! A Szovjetunió történelmi fejlődésének, a fejlett szo­cializmus tökéletesítésének fontos szakaszában van. Ez alapvető intézkedéseket tesz szükségessé annak érdeké­ben, hogy a gazdaság az in­tenzív fejlődési szakasz út­jára lépjen, felgyorsuljon a műszaki-tudományos hala­dás, elérjük a munka terme­lékenységének magas szint­jét, és ezen az alapon emel­jük a nép életszínvonalát. Ma az ország társadalmi­gazdasági fejlődésének gyor­sítása, a társadalom min­den területének tökéletesíté­se a fő feladat. S a legalapvetőbb tenni­valók között tartja számon a párt a szocialista demok­rácia további elmélyítését, a tömegek alkotó aktivitásá­nak növelését. Pártunk, az egész szovjet nép készül az SZKP XXVII. kongresszusára, amely kiemelkedő jelentősé­gű esemény lesz országunk életében. A kongresszus fel­adata lesz, hogy megvitassa és elfogadja új szerkesztés­ben a párt programját, meg­határozza távlati fejlődésünk fő irányait. Meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió, Magyarország, a szocialista közösség többi országa megsokszorozza erő­feszítéseit a közös céljain­kért, az új világháború meg­akadályozásáért, a földön az élet megőrzéséért vívott harcban. Egységben az erő. Ennek az időt álló munkás- mozgalmi jelszónak az ak­tualitása ma nyilvánvalóbb, mint valaha. Engedjék meg, kedves elv­társak, hogy végezetül ismé­telten szívélyesen, meleg szeretettel köszöntsem Önö­ket az ünnep alkalmából. Sok sikert kívánok Önök­nek az MSZMP XIII. kong­resszusa határozatainak megvalósításában, a fejlett szocialista társadalom építé­sében. Éljen a szocialista Ma­gyarország, a magyar mun­kásosztály, a dolgozó pa­rasztság és a népi értelmi­ség! Éljen a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt — a magyar dolgozók harcos élcsapata! Virágozzék a szovjet és a magyar nép örök, megbont­hatatlan barátsága és test­véri együttműködése! Erősödjék a szocialista kö­zösség egysége és összefor­rottsága! Éljen a szocializmus és a béke! * * * ' Az ünnepi program a fel- szabadulás pillanatait, s az azóta megtett utat is szim­bolizáló művészi műsorral folytatódott, amelyben köz­reműködött többek között Bács Ferenc, Hegedűs D. Géza, Huszti Péter, Szilágyi Tibor színművész, Gregor József operaénekes, Szabó Csilla zongoraművész, a Győri Balett, a battonyai menyecskekórus és citera- zenekar, a debreceni építők Hajdú táncegyüttes és ze­nekar, a tiszakécskei citera- együttes, a kecskeméti Ko­dály Zoltán Zenei Gimnázi­um kórusa, a Magyar Nép­hadsereg Művészegyüttesé­nek férfikórusa, valamint a Magyar Állami Operaház ze­nekara, Kórody András ve­zényletével. A díszünnepség az Inter- nacionálé hangjaival ért vé­get. Vaszilij Kuznyecov beszéde

Next

/
Thumbnails
Contents