Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-30 / 100. szám
1985. április 30., kedd NÉPÚJSÁG a gazdag országokban Munkanélküliség 1976 1981 1986 Munkanélküliség Nyugat-Európában. (A Süddeutsche Zeitung grafikonja) Szegények A harmincas években, a világválság idején közismert volt Budapesten „Róbert bácsi konyhája”. Róbert bácsi jótékonysági akciója keretében a munkanélküliek ezrei álltak sorba egy-egy tányér meleg levesért. Ma, a XX. század végén a fejlett tőkés országokban megdöbbentő módon ismétlődnek meg a nálunk már — szerencsére — elfelejtett események. S bár, a jelentések a gazdaság némi megélénküléséről adnak számot, a munkanélküliek száma Nyugat-Európában egyre emelkedik és a húszmillió felé közeledik. Nem jobb a helyzet az Egyesült Államokban sem. Az idei súlyos tél még fokozta a szenvedéseket. Az angliai Southampton- ban a hajléktalan 51 éves James Hanneffy a tél elöl egy szeméttárolóban keresett menedéket. A szemétgyűjtő kezelői arra figyeltek fel, hogy az autó őrlőgépéből kiáltozást hallanak. Leállították a gépet és megtalálták a több éve munka nélkül tengődő Hanneffyt. Súlyos bordatörésekkel szállították kórházba. A hajléktalanok menhelyei Londonban zsúfoltak. Becslések szerint 10 ezerre tehető azoknak a száma, akiknek nincs hová hazamenniök. Ezrek éjszakáznak a metró- hidak alatt vagy a Waterloo- pályaudvar közelében. A fagy és hóviharok ellen matracokkal, takarókkal, újságokkal, jobb esetben hálózsákkal védekeznek. A legtöbb közülük fiatal, aki mún'kát keresni jött a fővárosba. Hasonló képet fest a nyugatnémet Spiegel magazin a párizsi szegényekről. Az Üdvhadsereg ingyenkonyhája, a ,.levesexpress”-nek becézett, átalakított teherautó csak télen közlekedik. Az autónak jó egy tucat megállóhelye van. Az éhezők egy egy tányér, lóhússal erősített meleg zöldséglevest és egy darab kenyeret kapnak. A levesért jelentkezők zöme ugyancsak 20' és 30 év közötti fiatal. Jellemző a 23 éves lyoni Bemard Deferre hegesztő, helyzete. A fiatalember 1983-ban vesztette el állását, mert a cég, ahol dolgozott, csődbe ment. Azóta munkanélküli. Egy ideig- 2000 frankos éhbérért egy zöldségkereskedőnél dolgozott, ma pedig abból él, hogy a piacok zöldséghulladékát összegyűjti. A munkanélküli segélyt 18 hónapig kapják, a szociális segély — amit minden ali kálómmal újra kell kérni — napi 40 frank, egy darabka kolbászos kenyérre és egy csésze tejeskávéra elég. Lakbérre semmi sem jut. Csak 1983-ban 360 ezerrel nőtt a szociális segélyt igénylők száma. Franciaországban egyre több az öngyilkos, szaporodnak a válások és növekszik a bűnözés. íme, az „új szegénység”. A fagyos januárban naponta 50 lakásból költöztették ki a lakókat, mert* nem tudtak lakbért fizetni. Több mint 25 ezer párizsi hajléktalan, de csupán 5 ezer részére tudnak menedékhelyet nyújtani. A „fény fővárosában” három nap alatt egy tucat ember fagyott meg, mert nem volt fedél a fejük felett. És mintegy 200 ezer lakás üresen áll .. . A hatóságok elrendelték, hogy a metró padjait műanyag székekre cseréljék ki, hogy azokon ne lehessen aludni. A tragédiák után a metró vezetője mégis megengedte, hogy két állomáson 200 ágyas szükségszállást rendezzenek be. Ötezer chicagói várakozik a dermesztő hidegben órákon keresztül, a Főpostahivatal előtt, hogy a meghirdetett, alacsonyan fizető 170 állás valamelyikét megkaphassa. A „Chicago Tribune” s cikksorozata szerint a város 890 ezer lakóját fenyegeti az éhínség. Egy fűtetlen New York-i bérházban január 21- én megfagyott a 62 éves James Kelly és a 37 éves Frances Fullon. ,A hatemeletes bérház tucatnyi lakását két hónapja nem fűttette a tulajdonos. A kettős tragédia után a többi lakót szükséglakásokba helyezték el. Az újság szerint ezen a napon, mínusz 19 fokos hidegben 20 ezer ember aludt az utcákon, pokrócba takarózva, egyesek matrac helyet hullámpapírt használva. Az International Herald Tribune egy kutatóintézet jelentésére támaszkodva arról számol be, hogy az Egyesült Államok déli államaiban 1979 óta 9,4 millióról 12 millióra nőtt a szegények száma. A szegénység legjobban a fekete bőrű lakosságot sújtja. Becslések szerint 39 százalékuk él a létminimum alatt. A déli „új szegénység” csupán egy része az országszerte növekvő el- nyo'morodásnak. A Szövetségi Statisztikai Hivatal jelentése szerint az 1979-es 26,1 milliós szám 1983-ra országosan 35,4 millióra növekedett. Mindez következménye annak a kormánypolitikának, amely drasztikusan csökkentette a segélyeket. Az U. S. News and World Report az amerikai munkanélküliségről közöl adatokat. E szerint az Egyesült Államokban 1984 szeptemberében a keresőképes lakosság 7,4 százaléka nem talált munkát. A fehérek 6,4 százaléka, a feketék 15,1 százaléka és a spanyolamerikaiak 10,7 százaléka volt munka nélkül. A csillogó kirakatok mögött hasonló jelenségekkel találkozunk szinté valameny- nyi nyugati országban. Joggal állapította meg az amerikai katolikus püspöki kar pásztorlevele: „A tény, hogy egy olyan nemzetből, amely olyan jómódú, mint a miénk, ennyi ember szegény, szociális és erkölcsi botrány.” Gáti István ,.,.™ ....mg*—■ ||j R eagan beszél, a tcstőrség figyel (Fotó: U. s. News and World Report — KS) (Fotó: Newsweek — KS) Helikopterről támadnak a feltételezett merénylőkre (Fotó: U. S. News and World Report — KS) A célzást gyakorolják a biztonsági emberek lamokban figyelhető meg. A Reagan elnök ellen 1981-ben elkövetett merényletkísérlet óta a szigor még észrevehetően fokozódott is. Mozgását, programjait biztonsági emberek tucatja követi — mindannyian olyan csúcskiképzésben részesülték, ahol az egyik legfontosabb tantárgy a fenyegető veszély azonnali felismerése és a gyors fegyverhasználat. Az ' amerikai titkosszolgálat létszáma e- gyébként körülbelül másfél ezer körül mozog, s mintegy 25 ezer gyanúsítottat tartanak állandóan szemmel, mint potenciális merénylőt. Ha az elnök elhagyja a Fehér Házat, előre ellenőrzik a célhelyet, az odavezető utat stb. Maga "Reagan hosszú ideje golyóálló mellényt kell hogy viseljen, ám — biztos, ami biatos — az útvonal mellett fekvő kórházakat ellátják a vércsoportjának megfelelő vérkonzervekkel. A legnehezebb feladat ennek ellenére talán nem is a szabadtéren való fellépés, hanem a tömegben történő mozgás, márpedig a sajátos stílusú amerikai választási kampányok során ez egyszerűen elkerülhetetlen. Az ügynökök ilyenkor igyekeznek úgy elhelyezkedni, hogy szükség esetén saját testükkel védjék az elnököt. (Ez történt mellesleg az 1981-es merénylet során is, amikor az egyik testőr Reagan elé ugorva kapott haslövést.) A biztonsági emberek kiképzése az USA-ban 12—18 hónapig tart. Indira Sandhi meggyilkolása óta (emlékezetes, hogy az indiai miniszterelnök asszonyt saját testőrségének tagjai lőtték le) az ilyen szupertanfolyamra felvettek ellenőrzése még aprólékosabb. A Fehér Házban is fokozták a készenlétet: az ismert republikánus látogatók sem kerülhetik el, hogy fémdetektoros készülékek között haladjanak át, a folyosókat rejtett kamerák pásztázzák, a légitámadások ellen föld-levegő rakéták védenek, az épület előtt pedig betonakadályokat emeltek. Mindez persze korántsem amerikai sajátosság. A betonbarikád a londoni Downing street torkolatában is megtalálható. Thatcher asz- szony személyi őrségét különösen az IRA tavalyi sikertelen brightoni bombamerénylete óta erősítették meg, s valószínű, hogy a brit kabinet sem fog többé teljes létszámban egy fedél alatt éjszakázni, amint az akkor történt. Párizsban az Elysée-palota előtt eddig kedélyesen megtűrt, ácsorgó turistákat mostanában sűrűn, határozott hangnemben kérik fel továbbhaladásra. Mitterand elnök és Fabius kormányfő tömegtalálkozóit fenntartják, de a jelentések szerint a kényes körzetekből (ilyen például Korzika) alkalmanként előzetesen eltávolítják a „bajkeverőket”. Olaszországban és az NSZK-ban a Vörös Brigádok illetve a Vörös Hadsereg Frakció terror- cselekményei nyomán érthetően szintén komolyan veszik a biztonsági előírásokat. Az egyetlen kivétel talán Sandro Pertini elnök, aki szívesen indul még ma is sétára Rómában testőrei nélkül. II. János Pál azonban a Szent Pál téri merénylet óta külföldi útjain, többnyire a páncélozott üvegű kis jármű, a „Papamobil” ablakán keresztül oszt áldást a foga-, dására felsorakozott hívőknek. S ha valaki azt hiszi, hogy a veszély 'kizárólag minisztereket, kormányfőket, pártvezetőket fenyeget, jócskán téved. A terrorakciók, emberrablások jó részének célpontja a gazdasági és diplomáciai élet valamivel alacsonyabb fokán álló egy-egy tekintélyes személyiség is. így az is érthető, hogy a biztonsági szolgálatokat nyújtó ügynökségek, a különféle védelmi felszereléseket gyártó cégek ma már gyakorlatilag külön iparágat alkotnak. Méghozzá egy. tagadhatatlanul virágzó, s gyors tempóban bővülő iparágat, amelyet a félelem tart fenn és duzzaszt megállás nélkül. S itt nemcsak az elterjedt testőrképzőkre kell gondolnunk, hanem a különleges gépkocsik előállításától kezdve egészen az olyan furcsaságok készítőiig, mint a golyóálló esőkabát. Napjainkban a nagy multinacionális vállalatok sokszor majdnem olyan szétágazó biztonsági apparátust foglalkoztatnak, mint egy kisebb állam kormányzata. A szakemberek eközben eltérő véleményt képviselnek arról, mennyire lehet százszázalékos védelmet nyújtani a kijelölt személynek. Meg lehet-e akadályozni, hogy egy mindenre elszánt támadó — esetleg külső vagy belső segítséget is igénybe véve — lecsapjon? A teherautórobbantásos öngyilkos merényletek után a vita újult hevességgel lángolt fel. Segíthet-e akár a legmoder- nebb számítógép? (Figyelmeztető jel, hogy Kennedy halála óta az amexükai elnök ellen merényletet megkísérlő hat személy egyikét sem szűrte ki előre semmilyen vizsgálat.) Ezért van talán, hogy bár a -felelősök mindent megtesznek a szóban forgó politikusok vagy üzletemberek védelméért, jó néhány szakértő úgy véli, hogy az így elérhető védelem óhatatlanul csak viszonylagos marad. A, legtöbb tehát, ami elmondható, az, hogy a legbiztosabb biztonság is bizonytalan kissé... Szegő Gábor Politikusok és testőrök Bizonytalan biztonság? Irdekes hírt hoztak nyilvánosságra nemrég Nagy-Britanniá- ban: 7,5 millió font értékben új különvonatot rendeltek az angol királyi családnak. Az óriási költség magyarázatát — a korszerű technikai kivitel mellett — a rendkívüli biztonsági intézkedések adják. A 12 vagonból álló szerelvény kocsijai páncélozottak, az ablakok golyóállók, nem hiányzik a modern elektronika, és helyet kap egy különleges terroristaellenes központ is valamelyik vagonban. Használhatnánk persze más kifejezést is az „érdekes hír” helyett; mégpedig ezt: jellemző. Az elmúlt évek hol felduzzadó, hol visszahúzódó, ám igazán soha vissza nem szorított terrorista hulláma nyomán ugyanis a világ szinte minden országában különleges előírások sorát hozták a vezető politikusok és üzletemberek védelmére. A szakértők vitatkoznak azon, mennyire'lehetnek megbízhatóak akár a leglelkiismeretesebb óvórendszabályok is, abban azonban egyetértenek, hogy ma már a nyugati világ egyetlen országa sem mentes e jelenségtől. A legkörültekintőbb szervezés talán az Egyesült ÁlAz éhezőknek meleg ételt osztanak
