Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-30 / 100. szám
o 1985. április 30., kedd NÉPÚJSÁG Kultúrcikkbolt Sarkadon Hajdúböszörményi vendégművész kiállítása Szarvason A Szarvasi Óvónőképző Intézet földszintjén jelentős kiállítás nyílt a napokban, és lesz nyitva május 11-ig. Szilágyi Imre grafikusművész, a Hajdúböszörményi Óvónőképző Intézet tanára mutatkozott be a társintézményben huszonöt alkotásával. A képek nagy része li- notípia, és témaválasztásuk a Krúdy-illusztrációktól Ady-illusztrációkon át a groteszk, humoros grafikák soráig vezet. Szilágyi Imre tanulmányait Debrecenben és Egerben végezte, 1971-től rendszeres kiállító. 1975 óta tagja a Képzőművészeti Alapnak. 1975-ben és 1980-ban Káplár Miklós-emlékérmet kapott a hajdúsági művésztelepen. Színes, nagyméretű linotípiákat, több dúcos linómetszeteket, toll- és színes ceruzarajzokat készít, de — mint arról az igényes kis kiállítási katalógus hírt ad — alkalmi grafikai megbízásokkal is foglalkozik, plakátokat. meghívókat, ex-libri- seket tervez és készít. Kollektív kiállításon először 1961-ben szerepelt Debrecenben. majd 1972-ben Pécsett és megint Debrecenben. 1973-tól itt van minden békéscsabai alföldi tárlaton. Egyéni kiállításai közül jelentős a debreceni (1978), a budapesti (1979), a gyulai (1981) és a váci, mely 1982-ben volt. Szarvasi bemutatkozása a város kulturális eseménye. Ezt a kiállítást Zsákv István festőművész, a Szarvasi Óvónőkéoző Intézet vezető tanára rendezte, és az intézet igazgatója, dr. Daróczy Erzsébet nyitotta meg. A kiállítás a két intézet tartalmas kapcsolatának is kifejezője, mely — feltételezhetően — Szarvas és Hajdúböszörmény számára hasznos lehetőségekkel szolgál. és egy boltvezető „A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa az 1985. évi mezőgazdasági könyvhónap alkalmából a szövetkezeti könyvterjesztés továbbfejlesztésében, a mezőgazdasági szakirodalom terjesztésében és népszerűsítésében végzett több éves eredményes munkájuk elismeréseként Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetésben részesítette” — (többek között) — „Báthory László- nét, a Sarkad és Vidéke Áfész boltvezetőjét” ... Mindezt a Könyvértékesítő Vállalat Szövetkezeti Könyvértékesítő című kiadványának idei első számában olvastuk. A híradás kíváncsivá tett, kit, milyen munkát takar a név s az elismerés? A KÖNYVEK BIRODALMÁBAN Vegyes kultúrcikkbolt. Van itt a papír-írószertől a játékig és az ajándékárutól a fotócikkekig minden. Az üzlet végében, ha szűkösen is, de külön, önálló birodalmat kaptak a könyvek. A vásárló, ha kedvet kap, akár le is telepedhet: a cseppnyi helyiség közepén asztal, székek szolgálják a kényelmet. Nem kell ácsorogni addig sem, míg kiválasztják a nekik tetsző, az ízlésüknek megfelelő kötetet. Az eladók jól ismerik a vásárlói szokásokat, nem egy „jó vevőjük” van .. . Már sorolják is: — Marcsó Ida például. . . Többször is bejön hozzánk. Leül, beleolvasgat egyik-másik könyvbe. Elmegy. Máskor megint visszatér, ismét fellapozza a neki tetszőt, végül meg is veszi, tudjuk jól. —v Vagy Sípos Edénét is ' jól megismertük már. A krimiket kedveli, csakúgy, mint Ungor Sándor, bár 5 a fantasztikus irodalmat is szívesen olvassá. Nem egyszer jelezzük is, ha nekik való könyv érkezett. — Gyerekek is sokan bejárnak hozzánk. A fantasztikus történetek és persze a Búvár Zsebkönyvek érdeklik őket leginkább ... Ülünk a vásárlóknak kitett asztal körül, s beszélgetünk. Kellemes, szinte otthonos itt. Érezni, a vevő az első, s manapság bizony ki vagyunk éhezve a jó szóra, a figyelmes kiszolgálásra. ÖRÖMET SZEREZNI Az elmúlt év eredményeit nézegetjük. Az üzlet 6 millió 400 ezer forintos forgalmat bonyolított le. Az eladott könyvek értéke ebből 1,5 millió forint volt. Ám a kultúra, az irodalom terjesztése nem csupán Sarkadra, a környező településekre is kiterjedt. Harminc bizományosunk a helyi üzemekben, intézményekben^ valamint tíz más településen — Újkígyóstól Kétegyházáig, illetve Doboztól Mezőtúrig — árusít. — A könyvellátással nincs baj — folytatja a beszélgetést a fiatal boltvezető —, ám a körülmények ... Bármilyen csúnyán hangzik, meg kell mondjam, itt az esetek többségében a könyv- vásárlás másodlagos. (A vevő bejön egy ceruzáért, s egyúttal megnézi a könyveket is...) Jó lenne egy önálló könyvesbolt, sok éve igény van erre Sarkadon, ám egyelőre anyagi lehetőségeink nem olyanok, hogy bízhatnánk egy ilyen üzlet létrehozásában. Marad tehát az alapellátás. A könyvek rendelése is nagy odafigyelést kíván, hiszen ilyen szűk helyen még inkább törekedni kell arra, hogy alig legyen „elfekvő készlet”. Mindez — hogy hiány se legyen — nem megy könnyen, hát még ha hozzátesszük, hogy a sikerkönyveket „forgalomarányosan” osztják el a boltok között... — S ha mégsincs a kért irodalom? Nemigen befolyásolom a vevőt — bizonygatja Báthoryné —, hiszen nem az a lényeg, hogy valamit (akármit) vegyen, aki betért hozzánk, hanem az, hogy kedvére valót találjon, hogy elégedett legyen, ha kilép az ajtón. Talán ez a legszebb ebben a mesterségben: a vásárlók kedvében járni, örömet szerezni nekik. Olyan lelkesedéssel beszél munkájáról, hogy már cseppet sem csodálom, hogy ilyen fiatalon kiváló dolgozó, a szakma ifjú mestere, s ez év február 1. óta a Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetés túlajdonosa ... A KITÜNTETÉS — Nem is álmodtam, hogy ilyen öröm ér. Itt mindenki nagy izgalommal várta, miért hívtak meg a mezőgazdasági könyvhónap országos megnyitójára, Mezőhegyesre. A dolog csak akkor lett gyanús, amikor engem az első sorba ültettek. Akkor gondoltam rá először: „Lehet, hogy kapok valamit?” Aztán itt, a boltban együtt örültünk, hisz ez nem csupán az én munkám elismerése, a kollektíváé is. S ha már Báthoryné másokról ejtett szót, el kell mondjuk, az üzletnek jó kapcsolata van a helyi köz- művelődési intézményekkel is. Nemrég Sipos Tamás íróval rendezett találkozót a könyvtár. „Dohánybarna selyem mellény” című könyvének olyan sikere volt, hogy ott helyben százat adtak el belőle. Azóta még- egyszer ennyien jelentkeztek, hogy szeretnék megvenni a könyvet* * * * A kis Bea — Báthoryné lánya — gyakran megfordul az üzletben. Otthonosan mozog, szívesen segít anyukának, már jól tudja, mi, hol van. Neki még csak játék, ami édesanyjának hivatás ... Nagy Agnes A könyvellátással nincs baj, csak a körülmények... • Fotó: Fazekas László KÉPERNYŐ Kalendárium Sokáig lapozgattam a műsorújságot, míg végül is eldöntöttem, hogy a hét vége három műsoráról írok a soron következő Képernyőben. Választottam a Kalendáriumot, Vitray Tamás telvíziós folyóiratát, a Teleferét, és a Zenés Színház bemutatóját, az Átok és szerelmet, főként, mert abban bé-‘ késcsabai színészek is szerepeltek. A Kalendárium is, meg a Telefere is különös jelenség a televíziós műsordzsungelben, egyéni arculatú mind a kettő, és roppant humánus. Ez utóbbi miatt elfogult is vagyok nind a kettővel szemben, habár azt hiszem, elfogultságom megbocsátható. Sőt, még az is, hogy bevallom: nekem, a nyomtatott sajtó újságírójának (hosszú gyakorlat után is) számos ötlettel szolgál mind a két műsor. Hogy Vitray köny- nyedsége, szellemessége, az „itt és most” pillanatát, hangulatát tökéletesen érző műsorvezetése egyszerűen lenyűgöz ... De maradjon meg a választott sorrend, előbb a Kalendárium. A. pénteki adás a műsorvezető-szerkesztő (sajnos), zavaró rekedtsége miatt nehezen bontakozott, és a sajnálkozástól nehézzé vált a figyelem. Amikor azonban (alkalma érkezve) dr. Juhász Árpád feloldotta ezt a feszültséget, és „elütötte” a rekedtség okozta nézői feszengést, nos, aztán minden ment, mint a karikacsapás. A Kalendárium fő erénye, hogy érzi, mi érdekli a nézőt, miféle kérdéseket kell közelebb hozni, magyarázni, megvilágítani. Fő erénye, hogy úgy terjeszt ismereteket, mintha nem is terjesztené azokat; a telefonos kérdés-feleletig jutva pedig én, a néző, még a szerkesztésbe is beleszólhattam. Először (izgalmas, grafikus megoldásokkal) a Szent-György-le- gendát tették közzé, majd az ember állatszeretete szolgált tömegérdeklődéssel. Nem lehet és nem is akarom felemlíteni a Kalendárium minden oldalát, csak villanásképpen még annyit, hogy a budapesti „öveges-terem” bemutatása felért egy rendelettel, mely előírná hasonlók szervezését. Aki ezt látta, és pedagógus, muzeológus, népművelő, elgondolkozott. És a gondolatokból születnek a tettek. , Telefere Idáig jutva látom, hogy alig van már helyem főkedven-, cem, a Telefere pénteki adásának méltatására. Kezdjük azzal, hogy Vitray (mint jelenség) egyedülálló. Ebben nem lehet sértődés, hiszen akad azért még háromnégy televíziós egyéniség Magyarországon. De a felsorolás a V-betűnél kezdődik. Folytassuk a pénteki „folyóiratszámmal”. Kitűnő óra volt, és ugyancsak kitűnő szerkesztés. A külföldről hozott (és bevallott) ötlet, a három házaspár játéka, mely átszőtte az egész órát: új színt jelentett. Mégis! Ha az ember nem objektív, akkor is éreznie kellett, hogy Vit- raynak gondjai voltak (vannak?) interjúalanyainak össze- válogatásával. Kezdetben mintha merészebb lett volna, most pedig mintha már kevésbé politizálna ezzel a vitathatatlanul sajátos televíziós formával, formában. Miért? Kérdezzük, és joggal. Mert igaz, hogy a felépült Gálfy László (lenyűgöző versmondásával), vagy a szőke és tehetséges Adamis Anna (akiről kiderült: kitűnő sanzonénekes is), vagy a tájnyelvet bizony kissé összekeverő Szép Ilona — érdekesek, figyelni kellett rájuk. De a „nagy szám”, az a Valaki, aki egy-egy Teleferét még jobban kiemelne a megszokott (habár magas) színvonalból — pénteken hiányzott. Pedig a Telefere ettől lenne igazán TÓKSÖ, még ha nyelvészeink össze is húzzák a szemöldöküket... Ótok és szerelem A Zenés Tv-színház szombat este játszotta azt a zenés cigányballadát, melynek szövegkönyvét Lakatos Menyhért írta, Zenéjét Fátyol Tivadar szerezte, rendezője pedig _Mi- hályfy Sándor volt. A műsorújságból értesülhettünk, hogy az író igen nehezen állt kötélnek, hogy szerzőséget vállaljon, és, hogy mégis vállalta, azt hiszem, megérte a fáradtságot. Még akkor is, ha kétségtelen: nem valami jól sikerült ez az Átok és szerelem. Hibái között a laza láncolaté, kicsit zavaros cselekményszövést ugyanúgy felemlegethetjük, mint a kimó- doltságot, és ha a néző, ugyebár, a szándékot látja meg előbb, akkor bizony baj van. Lálthattunk viszont megraga- dóan érzésteli, nagy alakításokat (Szemes Mari, Bánsági Ildikó, Holtai Kálmán), és ami nekünk a jók között is az első: Köváry Judit játszotta-énekelte Rinza szerepét, izgalmasan, magabiztosan, kellő temperamentummal. Ott voltak még a szereplők között Barbinek Péter, Pál Olga és Andódy Olga is. Sass Ervin TENGERCSEPP aforizmák, írói jegyzetlapok a nevelésről Egy igaz dogma: nehézipar nélkül nincs szocializmus — minthogy: új embert kovácsolni — a legnehezebb ipar. * * * Az erőszak bizony rossz pedagógia. De annál is rosszabb: az engedékenység. Mert az erőszak lázadót nevel, az engedékenység meg zsarnokot. * * * Meggyőződésem, hogy nincs magasabb rendű munka, hivatás a nevelésnél. Ám legmagasabb rendű csak úgy lehet, hogy szuverén, Gépies ellenőrzése, alárendelése hivatali adminisztrációnak, ügyrendnek, előírásoknak — kontraszelektív hatású. A nevelői szuverenitást elnyirbálja, a jó nevelőt elkedvetleníti. Felglóriázza viszont a buzgómócsingot’ a hivatalnoktípust. Hi-, szén a legmagasabb rendű munkát hierarchikusan irányítani, egzecérozni csak egy még magasabb rendű munkával lehetne — de hát ilyen nincs; legkivált a hivatali adminisztráció szintjén képtelenség. * * * A hivatásának élő író, művész, pedagógus az a fajta ember, akinek nem elég a saját — akárhány — gyereke: a mások gyerekeit is igyekszik elhódítani; megszerezni szellemi utódjának, folytatójának, örökösének. * * * Akarja vagy sem — mindenki pedagógus. A hatéves gyerek, aki a kishúgára vigyáz, már pedagógus. Nincs még egy olyan, képesítéshez kötött szakma, ahol annyi műkedvelő dilettáns, kontár, autodidakta működne, mint a pedagógia áttekinthetetlen téréin. Mint a tömegvonzás a világmindenséget, úgy át- meg átszövi a társadalmat ez az örök emberi viszony; mindenki hat — és akar is hatni — mindenki másra a környezetében. S mint a világmindenségben: éppoly szükségszerűen kialakulnak a társadalomban is az erősebb gravitációs központok körül a „csillagtársulások”, tömörülések, bolygórendszerek. * * * Hatalmi eszközökkel az embert százszor hamarább lehet elrontani, mint megnemesíteni. * * * Ha olyan irgalmatlanul nehéz megjavítani az embert, miért sikerülhet oly köny- nyűszerrel — különösebb programok s erőfeszítések nélkül is — elrontani? Kiváló nevelő-tanító a rossz lelkiismeret. Szenteknek, őrülteknek, megszállottaknak sosem rossz a lelkiismeretük. Hátrányos helyzetű tanulók. * * * A személyes élmények, tapasztalatok valóban a legjobb hatásfokkal nevelnek, de a borotva, a szublimát, a konnektor, a gázcsap mégsem kívánatos kellék a gyereknek tapasztalatszerzésre. Ha a kényelmes be nem avatkozás módszere célravezető volna, akkor a pedagógia volna a legegyszerűbb tudomány. Holott elég bonyolult tudománynak tartják, pedig az benne még a legegyszerűbb, ami — csak tudomány. * * * Valószínű, akkor születik egyéniség, amikor a szokatlanon elgondolkozik. És attól nevelődik az egyéniség, amikor már elgondolkozik a megszokotton is: miért ne lehetne másképpen? • * * * Érzelmeinkkel is tanuljuk a világot — meglehet, az érzés fogékonyabb az észnél. Vajon számba veszik ezt a tankönyvírók és az oktatásügyi szakemberek, politikusok is? Ezt, hogy egyetlen, a lélek mélyéig kavaró tisztító érzelmi vihar többet alakít, változtat, nevel az emberen, kivált serdülő koráig, mint bármilyen vaskos kötetben összepréselt „ismeretanyag”? * * * — Mindig szebb a magunk gyereke — mindig szófogadóbb és hálásabb a másé? A pedagógus nem helyettesítheti a szülőt, sem ma, sem száz, sem tízezer éves távlatban nem helyettesítheti. Minthogy szerepük a nevelésben nemcsak hogy nem azonos, de egyben-másban ellentétes is. Hiszen a jó pedagógus minden rá bízott gyerekhez egyformán igazságos, szigorú, gondos, nem kivételez, nem elfogult. A szülő viszont éppen attól jó, tia — kellő mértéktartással — elfogult. Ha érzelmi menedéket ad a gyerekének, aki bármikor odahúzódhat hozzá, egy-két valakihez a világon, aki az övé. Aki őt szereti legjobban — minden idegen gyereknél jobban — akkor is, ha ő nem olyan okos, nem olyan erős, nem olyan ügyes, mint más; ha nyűgös, ha beteg, ha csúnyácska, ha rossz, ha keserűséget okoz, akkor is. És ha aprócska korában talál ilyen menedéket, később majd keres. Mert a vonzalom vonzalmat indukál, a közöny — közönyt. Ilyen vonzalmakkal családon túl is könnyebben beilleszkedhet közösségekbe, ezek nélkül családban nevelkedve is magára marad. Valami efféle érzelmi indítás tett elfogultságra hajlamos emberré bennünket is, mindnyájunkat, akik nem tudják s nem akarják kiküszöbölni életükből a vonzalmakat, s akik épp ezért nem „tárgyilagosan”, a napi kínálat szerint váltogatnak barátot, szerelmet, hazát, eszményt. * * * A pedagógiában a szeretet a legerősebb katalizátor.'
