Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-27 / 98. szám
IZHilMtl 1985. április 27., szombat Gyűjtemények kincsei Munkácsy Mihály tanulmánya Megejtő szépségű, döbbenetes hatást 'kiváltó, lenyűgözőre komponált festmény. Ahányszor csak módomban áll megnézni, valami elmondhatatlan érzéssel itat át Munkácsy Mihály 1882—83- ban Párizsban festett hatalmas tanulmánya. A téma biblikus, a megfogalmazás valahol lényegében mégis világias. A szenvedés, a kiszolgáltatottság örök emberi érzése éppúgy belefogalmazódott ebbe a képbe, mint a tiltakozás is ezek ellen; a csüggedés, a beletörődés elleni tiltakozás képi kiáltványa is. A Pilátus-kép világsikere után határozott úgy Munkácsy, hogy egy Golgota-képet fest. Első vázlatai 1881-ből valók. Ez a közismert tanulmánya sok mindenben egyedülálló a 17 elkészített sorában. Ilyen méretben (248x 128,5 cm nagyságú) és a főalakról csak ez az egy készült. A modell Munkácsy maga volt. A békéscsabai múzeum őriz egy olyan korabeli fotográfiát is, amely a festőt ebben a pózban, keresztre feszítve ábrázolja. A festményt a magyar állam 1905-ben vásárolta meg Munkácsy özvegyétől. Évszázadunk első évtizedében az akkori Országos Képtár gyűjteményeinek egyes • daAkik országjárásuk során végigbarangolják az ÉSzaki- középhegység — nevezetesen a Mátra, a Bükk és a Zempléni-hegység — vidékeit, itt-« ott szénégetőkkel, mészke- mencékkel is találkoznak. Ha pedig bepillantanak egy- egy falusi portára, láthatják, hogy milyen sokféle saját fa- ragású faszerszámot használ még ma is a gazda. Mindez azért van így, mert az említett tájakon hosszú évszázadok óta az erdőségek adtak kenyeret az ott élőknek. Megművelésre alkalmas terület kevés lévén, szinte csak a fa kivágásából, fel-, dolgozásából éltek. A jobbágyi világban úgynevezett faizás jog szabályozta az erdők használatát. Ennek értelmében a jobbágyok annyi erdőrészt vághattak ki, amekkora a telkük volt. A jobbágyfelszaba-i dítás után azonban már közös használatot rendeltek el: általában egy falu népe alkotott egy közbirtokosságot. A legősibb és a legkevesebb szakértelmet igénylő erdei munka nyilván a favágás. Ezt eredetileg csak azért űzték, hogy egyrészt legyen tüzelő, másrészt, hogy gerendákat, léceket faraghas-i sanak az építkezésekhez. A XVIII. századtól " kezdve azonban a favágás is, mondhatni, iparrá növekedett, rabjait ún. örökös országos letétbe kiadta a vidéki múzeumoknak. Az egyes képeiket olyan városok gyűjteményeinek, ahonnan származott, vagy ahol élt, dolgozott a kép alkotója, esetleg ahol bizonyos nagyságú szerző szerinti gyűjtemény már kialakult. Így került ez a festmény Békéscsabára. 1953- ban már mint a múzeum tulajdonát vették leltárba, s jelenleg is így szerepel. Érdekességként hadd említsük meg, hogy ez a tény most kerül először nyilvános közlésre. A festő műveinek jegyzékében is még mint a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonaként, de a Szépművémert ekkortól kezdtek működni a vashámok és az üveghuták. Ezek melegítéséhez pedig mind több és több égetni való kellett. (Regécen . 1698-tól, Párádon 1708-tól működött az üveghuta.) A favágással együtt aztán a feldolgozás más mesterségei is virágozni kezdtek. A mind többfelé megnyitott bányákba például bányafák kellettek, a szőlőtermesztéshez pedig karók és hordódongák, a gazdálkodáshoz nyelek a kézi szerszámokhoz. A mátrai, a bükki és a zempléni férfiak szinte kivétel nélkül jártasak voltak ezeknek a készítésében, és alig akadt olyan ház, ahol ne lett volna faragószék. A falvak — mai szóval mondva — sok helyütt szakosodtak. Amint azt dr. Pe- tercsák Tivadar néprajzku-s tató egyik dolgozatában említi, a gyöngyössolymosiak leginkább jármot, talicskát, a szuhahutaiak szövőszéket, a noszvajiak háti kosarat készítettek zömmel és már- már mesterfokon. Ha a foglalkozásszerűen ma már kevesen is űzik ezeket az iparokat, a faragótudomány máig él; az említett hegyvidékek lakói közül sokan most is maguk fabrikálják szerszámaikat. Az üveggyártáshoz nemcsak sok-sok tűzifa, hanem szeti Múzeum leltári számával szerepel. A kép — amely vászonra festett olaj — jelzés nélküli, tehát Munkácsy nem szignálta, nem írta alá. A festőről írott könyvekből, tanulmányokból tudjuk, hogy párizsi tartózkodása alatt igen jelentős festőiskolát tartott fenn, amelyben tanítványai, munkatársai a mester stílusát követve dolgoztak — természetesen megrendelésre. Munkácsynak nem egy olyan képe ismert, amelyből több példány is van. A mester sa- játkezűségét nem egy esetben még ma is vitatják. Annak ellenére is, hogy a szignó (a festményen szereplő névaláírás, jelzés) hiteles, eredeti. Ezért is érdekes ennek a tanulmánynak a valódiságát bizonyító jegyeket szemügyre venni. Természetesen ezt a szakemberek elvégezték már. Az egyik ilyen hitelesítő jegy a keret lehet. Ez a festmény azon kevesek közé tartozik, amely kerete eredeti, tehát a frissen megfestett kép első kerete, amelybe a mester párizsi műhelyében tették be a vásznat. Munkácsy Mihály Krisztus a keresztfán — Tanulmány a Golgotához című képét az érdeklődök a• festő nevét viselő békéscsabai múzeumban tekinthetik meg. hamuzsír is kellett. Ezt a szert is az erdő adta, mégpedig a következő módon. A bükkfát hamuvá égették, majd nagy fakádakban kilúgozták, öntöttvas üstökben kifőzték; ezután már csak fehéríteni kellett. Egy időben — a XVIII. század táján — oly nagy tömegű hamuzsírt állítottak elő Észak-Magyar- országon, hogy még külföldre is jutott belőle. Hamuzsírt főző erdei embereket ma már nemigen látni, de annál inkább űzik még mesterségüket a mészégetők. Gödröt ásnak, abban fölhalmozzák a mészkövet, amikor elkészül a rakás, kívülről betapasztják és« alágyújtanak. Pontosan hetvenkét óráig kell a tűznek égni, hogy a felizzott kőből a széndioxid eltávozzon, és jó mészpor keletkezzen. Ugyanígy máig űzött mesterség a szénégetés: ezt nemcsak kisiparosok, hanem az erdőgazdaságok alkalma-« zottai is gyakorolják, hiszen a jó faszén keresett exportcikk. A gyertyán és a bükk ölfáit szintén boglyaszerűen halmozzák fel — 45—50 köbméternyi fa kerül egy úgynevezett miiébe —, majd lombokkal befedik, végül az egészet leföldelik. Az alágyújtós után legalább tíz napig kell a jövendő faszénnek odabent izzania, hogy súlyának négyötödét elveszt-, ve jól kiégjen. A falepárlásnak e szilárd termékét — amelynek hamutartalma legföljebb 1-2 százaléknyi lehet — zsákokba rakva szállítják. Az idő múlásával persze egyre kevesebben élnek az erdőből; az említett foglal-i kozások fokozatosan kihalnak, a szerszámok múzeumi tárgyakká nemesednek. Van is már egy olyan közgyűjtemény, amely a fával birkózó, azt formálgató ember lakhelyeit a szénégetők koli- báját, a mészégetők kunyhóját — és természetesen a kézi alkalmatosságok egész sorát őrzi: a szilvásváradi erdészeti múzeumban tekintheti meg a látogató ezeket. Akác László Aki Egerbe látogat — ha mást nem is —, a várat és a Gárdonyi-emlékházat biztosan megnézi. Gyönyörű táj, történelmi hangulatú város, Dobó István legendás vára — mind-mind olyan élmény, ami sokáig kedves marad, csakúgy mint Gárdonyi Géza egykori otthona a várfalak fölött, a Sánc-dombon, a város keleti szélén. A magyar történelem nagy csatáinak helyszíne: ünnepélyes és tiszteletet parancsoló. Már a hegyek, a kanyargós utak, a Gárdonyi-házhoz felvezető lépcső arra utal, hogy itt szent helyre lépünk. Micsoda kilátás a városra! Nagy korok fejezeteit látott várfalak a völgy fölött, a püspöki palota, a templomromok körvonalai és a bástyák: a Tömlöc-, a Föld-, a Sándor-bástya. A fehérre meszelt, piros csempés, tornácos parasztházat olyan kert öleli 'körbe, amelynek fáit, bokrait, virágait maga az író szerezte be külföldről, ültette és gondozta nagy szeretettel. Kerti sétáira szüksége volt ahhoz, hogy írni tudjon. Amikor ebben a nyári zápor vagy az őszi köd akadályozta, a tornácra kényszerült, ott sétálgatott, „a gazdag gondolatok folyosóján”. Gárdonyi Géza 1897-től 1922-ig, haláláig élt Egerben. Harmincnégy évesen fordított végleg hátat a fővárosnak, Győrnek, Szegednek, a pedagógiának és a hírlapírásnak, addigi mozgalmas munkatempójának, telepe- pedett le ebben a kisvárosban, hogy teljesen az irodalomnak élhessen. Egykori otthona évtizedek óta Gárdonyi Géza Emlékmúzeum néven őrzi a magyar irodalom jelentős hagyatékát, a híres író személyes dolgait, a három helyiségben megtalálható bútorokat, hasznátali tárgyakat, családi és hivatalos okmányokat, kéziratokat, a gazdag könyvtárat. Kortársai Gárdonyit az egri remeteként emlegették, mivel nem is lakóháznak, hanem alkotóműhelynek építtette át az egri házat. Ismerősök, barátok, de még rokonok sem zavarhatták meg nyugalmát. A családnak — édesanyjának és két fiának, Sándornak és Józsefnek — külön házat építtetett a megvásárolt szomszédtelken. S abba a sárgára meszelt házba járt át étkezni... A tornác- közepén lépünk be az előszobába. Ebből nyílik jobbra, balra egy-egy szoba. Ülőgarnitúra a vendégeknek és a komoly, igen értékes Gárdonyi-könyvtár jelentős része látható itt. Az egyik sötét könyvesszekrényen ágyúgolyó-tör'edék, nyilván a várban tett sétákról származik. A bejárattal szemben festőállvány, az író kedvenc munkaeszköze. Rajta Sándor fia befejezetlen arcképe. A másik sarokban a Konstantinápolytól Velencén át Párizsig oly sokat látott utazóláda és az ülőkének szétnyitható turistabot. Balra az író hálószobája. A fal világoskék, ez volt a kedvenc színe. Széles rézágy, itt érte a halál 1922. október 30-án. A városra néző két ablak között a régebbi, kicsi, faragott íróasztal, az Egri csillagok „bölcsője”. A barát, Jókai Mór dedikált fényképe az asztalon, fölötte a csodált mester, Munkácsy, a Pilátus előtti Krisztusáról készített másolata és sok más Gárdonyi-kép még. De nemcsak a festészet van itt jelen, hanem a zene is: hegedűk, pianínó, cimbalom, zeneművek tömege. A régi könyvszekrényben a Gárdonyi-művek magyar és idegen nyelvű kiadásai, dedikált kortársi művek. Öntöttvas kályha, angol fajansz mosdókészlet és tükör, keleti faliszőnyegek. Az alkotóház legfontosabb helyisége a dolgozó- vagy írószoba, tizenegy méter hosszú, igazi terem. Mennyezetdísz, girlandok — akár egy templom. És a híres tetővilágítás: Gárdonyi a nappali városi zajokat, a harsány kürtszót, a szörnyű vaktöltények süvítését, a sok templomi harangszót igyekezett ezzel kirekeszteni műhelyéből. Éjszaka pedig a csillagokat nézhette. Párnázott ajtókkal és jól záró ah- laktáblákkal, spalettákkal is „felfegyverkezett”. Tíz nagy könyvesszekrény körben a falakon, a közel 10 ezer kötetből álló könyvtár elhelyezésére. Több ezer aranyozott, .saját elgondolás szerint, 'külön rendelésre bekötött könyv. A francia felvilágosodás, a klasszikus német filozófia és irodalom nagy nevei, lexikonok, szótárak, útleírások. Eredetiben Dosztojevszkij, Puskin, Tolsztoj vagy Dickens és Shakespeare. Az idegen nyelvű gyűjteményben 16 nyelv szerepel, köztük olyan ritka nyelvek mint a héber, a tatár, a tibeti. A bejárattal szemben Gárdonyi íróasztala, amiről annyi refriek került az irodalomba. Huszonöt éven át szántotta tolla itt a papírt, kopogott az írógép. Egerben született többek között Az én falum, A bor (a színművet a jövő héten, május 3-án mutatja be Békéscsabán a Jókai Színház), a Láthatatlan ember, az Isten rabjai. Ebben a szobában is festőállvány, rajta a Szőnyeget áruló székely legény. Fényképészeti eszközök, mikroszkóp, a híres pipatartó; a közel negyven tajtékpipából megmaradt néhány teljes példány és több tucat pipaszár. A pipatartó fölött látható az egyetlen Gárdonyi-fénykép. Dan’kó Pista cimbalma, színlapok, külföldi sajtótermékek, a vitrinben a csak 1969- ben megfejtett titkosírással készített jegyzetek. Rengeteg kincs, rengeteg érték, rengeteg élmény. A méltó kalauzolásért, a kedvességért köszönet illeti Bajusz Bélánét, az emlékház idegenvezetőjét. Szénégető mile; oldalához támasztva fagcrcblye és létra (Székely Péter felvétele) Niedzielsky Katalin „Találtam egy kis házat. Az maga nem ér semmit, de a fekvése megfizethetetlen.” (Mondta Gárdonyi édesanyjának, amikor a letelepedés lehetőségeit kutatva rábukkant az egri házra.) (ni) Erdei mesterségek hazánkban
