Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-27 / 98. szám
o 1985. április 27., szombat KÖRÖSTAJ Az utolsó kuruc felkelés 250. évfordulóján A szentandrási népgyülcs 1735. április 27-én A Thököly-féle, és a Rá- kóczi-vezette kurucmozgal- mak, szabadságharcok mozgósító ereje mindig hatott megyénk jobbágyságára, főleg a Sárrét vidékén meghúzódó falvak lakosságára. A török hódoltsági terület' határán élő magyarság tavasztól őszig Thököly serégében mint mezei lovasok — könnyűlovasság — ontották vérüket a szabadságért soksok sárrétivel egyetemben. A II. Rákóczi Ferenc nevével fémjelzett, a hazáért és szabadságért küzdő ku- rucság szintén nagy tömegeket vonzott területünkről. Bár a török kiűzése után elnéptelenedett falvak épp csak ekkor kezdtek újratelepedni, de a korabeli eseményeket jól- megőrző .történeti mondák bizonyítékai a sárréti parasztok hovatartozásának. Füzesgyarmat krónikása: Gacsári István tiszteletes írja Gyarmat krónikájában: .......a II. Rákóczi Ferenc f ejedelem által támasztott, és soha eléggé meg nem siratható kuruc háborúnak véget vetvén valahára a Szatmári Compositio az 1711. esztendőben ... egészen újonnan született a magyar haza .. .” Ez időtől kezdve telepednek újra a Békés megyei községek és közülük főleg azok, melyek földrajzi, társadalmi, történelmi és politikai szempontból előnyösebb helyzetben vannak. így például a mai Szeghalom határában nyolc elpusztult falu közül egyedül Szeghalom vált életképes településsé. Harruckern, aki jóformán egész Békés megyét tulajdonul bírta, igen sok kedvezményben részesítette a letelepedő őslakosságot, és az idegen ajkú telepeseket. De a környező megyék is elnéptelenedtek a török, a rác és labanc pusztítások nyomán, és ezeket a hatalmas kiterjedésű földeket is egykét személy birtokolta. Mindenütt, ahol ily nagy kiterjedésű birtokok nyomasztották a táj lakosságát, ahol a hadi időt a jobbágy- gyal fizettetik meg porciók alapján, meg a katonatartás és elszállásolás is a népet sújtja, ott hamarosan pattanásig feszül a lakosság teherbíróképessége. A földbérleteken pedig még inkább nehezebb az élet. Ez így volt később is, mert a bérlő is „élni” akart, és mielőbb meggazdagodni. Mindezeken túl a Marostól a Fehér-Körösig terjedő vidéken egymást értéjí a rácz nemzeti katonák szállásai, akik szintén kincstári területen éltek, ahol régen az erdélyi fejedelemeségek idején nagyrészt kisbirtokosok gazdálkodtak. 1718 után, aki nem tudta oklevelekkel bizonyítani törvényes birtoklásait, azoktól elkobozták a földet. Magánosoktól és a kincstártól görögök és örmények bérelték a végtelen legelőket potom áron. így olcsón tudták jószágaikat lábon eladni, míg a szegény paraszttól, nehezebb és drágább tartási viszonyok miatt szintén olcsón vásárolták föl. Nem véletlen, hogy a lázadás első napjain a marhakupe- cek kifosztásával, barmaik elhajtásával kezdődött a felkelés! Az anyagi helyzettel való elégedetlenség tehát a láza*- dás igazi oka, melyhez az embertelen bánásmód, a szerbek esetében pedig a vallásüldözés társult még. A bécsi udvar terve szerint a görögkeleti szerbeket a római katolikus vallásba kívánták beolvasztani. S a rácság — melyet a Ráícóczi-ve- zette szabadságharcban sikerült a magyarság ellen hangolni —, most a magyar jobbágysággal azonos helyzetbe került. A bécsi udvar megnyerte magának Jovánovics szerb metropolitát, aki 1734- ben Belgrádba összehívott szerb határőrtiszteket és papokat felszólította a hiteha- gyásra. E gyűlésen jelen volt Szegedinecz Ivánovics Péter, akit a nép Pérónak becézett. Ez a galambfehér hajú, övig érő szakállas kapitány Pécskén lakott, Arad mellett. Birtoka a mezőhe- gyesi határ Fecskés nevű részén volt. Bizonyosan Péró magától, önmaga elhatározásából nem fordult volna a bécsi udvar ellen, de a magyar parasztok hatására mégis így döntött. A békésszentandrási parasztfelkelés szereplőit, eseménytörténetét a megyei levéltár korabeli iratai megőrizték. Továbbá a Kamaril-, la iratanyaga is bőséges adatot őrzött meg a kutatók legnagyobb örömére. Tudjuk, hogy a szentandrási faluvezetők a kor viszonyaihoz képest igen értelmes, tájékozott és kurázsis emberek voltak. A felkelés kulcsfigurája Matula Pál felvidéki kuruc, de ez időben hódmezővásárhelyi marhakereskedő, aki Pérónak üzlettársa is. Megyénkben ismert tőzsér, akivel szívesen kereskedtek a békésiek, doboziak és mások is. Ezek az utazó, vásározó kereskedők jól tájékozottak a politikában, békében és háborúban, mert mindig ettől függött üzleteiknek sikere. Matula érdeme, hogy a szentandrá- siak bizalommal voltak Péró iránt, tudták, hogy egyformán sújtja őket az udvari ármány. A felkelés ismert okaihoz tartozik, hogy Debrecen környékéről Szentandrásra telepített lakosság a • Szárazcsaládnak dolgozott jobbágyként. Ezt az uradalmat a tulajdonos Tolnay István volt megyei ügyésznek adta haszonbérbe. Ez a bérlő durva, kegyetlen módon bánt a lakossággal, azok pedig, megtorlásul 1734-ben kétszer is felgyújtották Tolnay magtárát. Amikor a szentandrási jobbágyok vezetői megbizonyosodtak arról, hogy Péró fegyveres támogatására számíthatnak, 1735. április 27-re összehívták a messze környék megbízható kurucait, népvezéreket és másokat. Erdőhegytől (Fehér-Körös bal partján, Kisjenővel át- ellenben, főleg magyarlakta település. Román neve: Chisinev Cris) Karcagig, Mezőtúrtól Békésig terjedő területen, mintegy 100—120 km-es körzetben riadókészültségben lehettek a kuruc- háborúk kipróbált harcosai. Á szentandrási Gödény-malomnál összegyűlt vezetők 70 tagú csoportja esküt tett egy kuruc zászlóra. Az akkor már halott Rákóczi fejedelem hűségére esküdtek meg, mely azt jelentette, hogy a harcot nemcsak a személyi sérelmek jobbítására, hanem a függetlenségért és a szabadságért is megindítják. A felkelés vezetői felhívással fordultak a környék lakosságához. A Szeghalomra küldött levél így kezdődik: „Isten áldja meg kegyelmeteket, édes uraimék! Amit végtül fogvást várt a szegény magyar, már Isten a sok özvegyek s árvák könyörgését meghallgatta, mert igaz kuruc világ van, és mi is igaz kurucok vagyunk; azért minden félelmet félre- tévén, özvegyekért, árvákért, s nemes vallásunkért most szolgálj unk!” Április 28-án megindult a sereg Békés irányába, lassan haladtak, mert közben szervezték katonai rendre a folyamatosan érkező lovasokat és gyalogosokat. E seregnek vezetője Vértesi Mihály (szentandrási bíró) őrnagyi rangban, Sebestyén János (szentandrási paraszt), a lovasok kapitánya és Pap Gáspár (dobozi lakos), a gyalogosok kapitánya. A megközelítően két hétig tartó toborzás, táborozás, kisebb csetepaték, a gyulai vár sikertelen, nem nagy meggyőződéssel indított ostroma után Erdőhegyre vonult a megduzzadt sereg, melynek kb. ezerötszáz katonája volt. Itt kellett volna Péró katonáival találkozniuk! Ezzel szemben Pérót ekkor már elfogták, árulás Veres Kálmán: Strázsa folytan lehetetlenné tettek csatlakozását Erdőhegynél, és ezzel megpecsételődött a felkelők sorsa. A magyarokból, szlovákokból és románokból verbuválódott sereget a jól képzett szerb alakulatok úgy támadták meg, hogy azok még csatarendbe sem tudtak igazodni. Mintegy 700 kurucot leöltek. 300- at fogságba ejtettek, míg a maradék erő szétszóródva, kisebb csoportokra oszolva menekült. Sokaknak sikerült elkerülni a kegyetlen megtorlást, néhányat később kaszaboltak le, vagy estek rabságba. A rácok további pusztítását az idevezényelt Orczy gróf akadályozta meg. Egy év múlva Budán hirdettek ítéletet a felkelésben részt vettek között. Pérót, Sebestyén Jánost, és még két társukat kerékbe törésre, testüket négyfelé vágva Budán, Váradon, Sarkadon és Szentandráson akasztófára függeszteni ítélték. Másik négyet kerékbe törésre és fejvesztésre. Kényszermunka, pallos-halál és börtön a többi büntetés. Az okányi, vésztői és nagy- zeríndi református lelkészeket — akik imádsággal támogatták a felkelőket —, egyévi fogság után (egy hónappal tetézve büntetésüket) engedték szabadon. Mi, akik most nagy megbecsüléssel emlékezünk az elődökre, e negyed évezredes évfordulón hittel és meggyőződéssel valljuk, hogy megyénk és tájunk népe ezen utolsó, Rákóczi nevéhez kapcsolódó kuruc szabadság- mozgalommal is a haladás, a szabadság zászlaját emelte magasra. Miklya Jenő Fekete János: Ház vége Újházy László: Féltalálkozások jövök veletek szemben jöttök velem szemben szemünk árkaiban még az éjszaka szemünkben még a kék ég s az ablakok tárva hol meg-meglebben a mozdulatok függönye-fátyla ó ha ismernénk egymást s ráolvasásunk lehetne beszéd a bajokra gyógyíthatnánk és gyógyulhatnánk tőle emberségünkben gyarapodva! a kilátás csupán jóslás az időre jövök szemben veletek jöttök ti velem szemben száguldunk egymást kerülve száguldunk egymás ellen Bódi Tóth Elemér: T ótágast Takarékpénztár kupoláján csücsül a lélek, mint a bálvány. * Tükrös szálloda, mint a gerle krúgat, az idő nem teper le. Bálba sarokház ha belibben, boldog a nép a télikertben. Legyezőjét a lány kibontja, kerítésdíszként semmi gondja. Csak a víztorony józan és fél, valószínűleg nincs eszénél. KULTURÁLIS MELLÉKLET
