Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-27 / 98. szám

lEHiUMM--------------­I I tanácsi gazdálkodás növekvő önállósága A Kettős-Körös éppen kettészeli a mintegy 5 ezer hektáros birtokot, a köröstarcsai Petőfi Tsz földjét. Eb­ből már valamelyest következtetni lehet a gazdálkodás körülményeire, különösen, ha azt is hozzátesszük, hogy amit a folyó szétválaszt, azt területükön egyetlen híd köti össze és jó néhány hektár, az említett ötezerből, tározó. Az országgyűlés tavaszi ülésszakán módosították a népgazdasági tervezésről, az állami pénzügyekről és a ta­nácsokról szóló törvényeket. Ezzel megnyílt az út a ta­nácsi gazdálkodás és gazda­ságirányítás — elvekben már korábban megfogalmazott — 1986-ban kezdődő korszerű­sítése előtt. A változások legfontosabb jellemzőiről, az új rendszerre való áttérés módjáról, és a tanácsi gaz­dálkodás VII. ötéves tervi feltételeiről tárgyalt ülésén a M i n isztert anács. A helyi tanácsok önálló­sága elsősorban a kiadások feletti rendelkezésben nő. Megszűnik a felhasználási költségek nagy része, példá­ul a lakás- és a kórház cél­csoport. az út-híd fenntartá­si előirányzat, és igazgatási béralap előírása. Negyven százalék Egységes tanácsi pénzalap keletkezik, amelynek fel­használásáról, a működteté­si, a felújítási és fejlesztési feladatok arányáról a taná­csok középtávú és éves ter­veikben, illetve költségveté­sükben döntenek. A helyi önállóságot növeli, hogy a gazdálkodás alapve­tő feltételeit már a közép­távú tervezés koncepcionális szakaszában megismerhetik. Gazdálkodásukat erősíti, hogy az állam támogatással és a bevételek szabályozá­sával biztonságosabban gon­doskodik meglevő intézmé­nyeik fejlesztési eszközeiről. A jövőben a népgazdasági tervben számított fejlesztési lehetőség — országos átlag­ban — mintegy 40 százaléka állandó népességük arányá­ban a helyi tanácsokat illeti meg. A fejlesztésekhez szük­séges eszközök további 25— 30 százalékát a megyei ta­nácsok céltámogatása adja. A megyei tanácsok terve­zési tartalékot képeznek, amelynek célja, hogy a nép- gazdasági tervben feltétele­zettnél kedvezőtlenebb kö­rülmények között se szen­vedjenek csorbát a helyi, testületi döntések. Éppen ez növeli a helyi tanácsok fe- lelős'ségét; a lakosság, a tár­sadalmi és érdekképviseleti szervek szerepét a döntések előkészítésében, a tervek ki­dolgozásában és megvalósí­tásában. A megyei tanácsok felada­ta egyrészt a területfejlesz­tési politika meghatározása, másrészt a népgazdasági tervekben és az állami költ­ségvetésben meghatározott célok és prioritások érvé­nyesítése. Irányító tevékeny­ségüket nem a helyi tanácsi feladatok közvetlen kijelölé­sével, hanem közgazdasági módszerekkel látják el. Bevételi források Továbbra is a megyei ta­nácsok feladata a működés eltérő feltételeinek közelíté­sét, a szakmai programok megvalósítását, továbbá a felújítási elmaradások be­hozását szolgáló eszközöknek a helyi tanácsok közötti el­osztása. Üj feladatuk, hogy a középtávú népgazdasági tervben egységesen megha­tározott fejlesztési lehetősé­get (fejkvótát) hosszú távú megyei településfejlesztési tervük figyelembevételével differenciálják. Az a cél, hogy ily módon mérsékeljék a települések és vonzáskör­zetük ellátási színvonala kö­zötti indokolatlan különbsé­geket. A jövőben a tanácsok há­rom bevételi kategóriával számolhatnak: a szabályo­zott, illetve az egyéb forrá­sokkal, valamint az állami támogatással. A szabályo­zott források a költségvetési szervek működési bevételé­ből, a lakossági adókból, a föld- és béradóból, továbbá a gazdálkodó szervezetek hozzájárulásaiból táplálkoz­nak. Az egyéb (érdekeltségi) bevételek mértéke a taná­csok tevékenységétől, a la­kossági és a gazdálkodószer­vek magatartásától függ. E tételt gazdagítja például a gyógy- és üdülőhelyi díj, a településfejlesztési, az út- és közműfejlesztési hozzájáru­lás, a telek tulajdoncseréjé­ből származó, a lakásépítés­sel és -juttatással kapcsola­tos bevétel, a bankhitel, a kötvénykibocsátás. Az álla­mi támogatás forráskiegészí­tő szerepet tölt be, fedezetet nyújt a szabályozott és az érdekeltségi források által nem fedezhető kiadásokra. Fokozatss áttérés ' A korszerűsített tanácsi gazdaságirányításra való át­térés fokozatosan történik. A korszerűsített rendszer 1986. január 1-gyel bevezethető, egyes elemei azonban csak fokozatosan teljesedhetnek ki. A VII. ötéves tervidőszak­ra vonatkozó népgazdasági tervezőmunka a koncepciók szakaszában tart. Még nincs véglegesen kimunkálva a nemzeti jövedelem, a belső felhasználás, a fogyasztás­felhasználás aránya, a köz­kiadások lehetséges növeke­dési üteme. Bizonyosnak lát­szik azonban, hogy az 1986 —90-es évek első szakaszá­ban a tanácsok fejlesztési le­hetőségei az idei szint körül alakulnak, az anyagi lehető­ségek bővülésére csak a terv­időszak második szakaszá­ban látszik lehetőség. A helyi tanácsoknak lehe­tőségük lesz a korszerűsített gazdaságirányítási rendszer gyakorlására alaposan felké­szülni. Biztató, hogy a VII. ötéves központi és tanácsi tervezés mar az új rendszer szabályai szerint folyik. Kulcskérdés, hogy a pénz­ügyi átmenet miatt sehol sem kerül sor folyamatban levő tanácsi beruházás le­állítására, vagy lassítására. Grenitzer Róbert Ha a Körösök szintje úgy 'kívánja — függetlenül attól, hogy mit vetettek bele — megnyitják a tározókat, el­árasztják vízzel a földeket. A valószínűsége annak, hogy ez bekövetkezik, egy a száz­hoz, azaz száz évente egy­szer. S mivel öt esztendeje igénybe vették a tározókat,, még 95 évig nem kell ettől tartani .. . Persze, mivel a Körösök nem ismerik a való­színűségszámítás rejtelmeit, továbbra is minden lehetsé­ges. így a tározókba „vetett” munka hozama egy kissé mindig bizonytalan. Ám ez­zel a kockázattal már meg­tanultak együttélni a tarcsai- a’k,' gazdálkodásuk közép­pontjában nem ez áll. — A 4100 hektáros szántó nagy részén — tájékoztat Bokor Sándor, a szövetkezet elnökhelyettese — kalászo­sokat, főként búzát, rizst, őszi árpát, zabot termelünk. A lucerna az utóbbi eszten­dőkben kissé visszaszorult. Lóbabot, szóját azért vetünk, mert igen jó búzaelővete- mény mind a kettő, ered­A március 7-i számunkban megjelent Törülköző a ring- ben című cikkünk, úgy lát­szik, a gondok közepébe ta­lált, hiszen többen tollat ragadtak. A szerződéses ven­déglátóipari üzletek volt ve­zetői közül most ketten mondják el véleményüket e vállalkozás buktatóiról, a vélt vagy valódi sérelmek­ről. 1 (Nézem a kockás füzet­papírt, a gondosan megfor­mált betűket. „Én vagyok az a bizonyos hozzá nem értő (?) üzletvezető... A ténye­ket, és az igazságot ne egy ember mondja el... Ott van a Gulyás, a Birka csárda, az 5. számú, a Fészek presszó, a Vadász bisztró volt vezető­je, őket miért nem kérdez­ték meg?... A levélből el­keseredés, csalódottság árad. Tárcsázok.) — Igen, felháborodtam, hogy velem nem beszéltek — mondja a hölgy a telefonba. — Hiszen kerestük, de nem találtuk. Higgyél el... — Botrányos! Örüljön, hogy nem jelentem fel be­csületsértésért. — A főnöke nem mondott igazat? — Nem! (Mintha elszállt volna a magabiztossága. Félszegen ül a székep. Szőkén, szem­üvegesen. Nem is tudja, hogy hol kezdje. A táskájá­ban kotorász, újságot, papírt vesz elő.) — Tehát úgy érzi, hogy megbántottam. Ha így van, elnézést kérek, de én nem állítottam, hanem kérdez­tem a szakmai hozzáértése felől. Milyen végzettsége van? — Tavaly szeptemberben fejeztem be a Mészöv szak­mai tanfolyamát. A szövet­kezet 1980 óta alkalmaz. — A szerződést viszont már 1983. szeptemberében megkötötték. — Jól tudja. Hároméves gyakorlatom volt a vendég­látásban, gebinesként dol­goztam a Melódiában. Ket­ten vittük az üzletet, nem is volt semmi gond. ményességük viszont nem a legjobb, tavaly például a ló­bab veszteséges volt. Búzá­ból és őszi árpából azonban rekordokat hozott a múlt esztendő. Bizonyára többekben fel­merült a kérdés, hogyan le­hetséges ez, amikor mások szinte tönkrementek az oly sokat emlegetett aszálytól? — Az ellentmondás csak látszólagos — magyarázza ezt már a tsz elnöke, Nagy Imre. Az aszály nem sújt mindenkit egyformán, rész­ben, mert eltérő a mértéke, másrészt, mert eltérő a ter­mékszerkezete. A nyári be­takarításé növények igen jó eredményt hoztak, a többi­nél az aszály károsító hatá­sa egyre inkább érződött. Az ismert, hogy minden növény­nek más az igénye. Most pél­dául sokan esőre várnák, a mi rizstelepeinkre viszont éppen hogy nem kell csa­padék. Vagyis a vetésszerkezet alakításával ki lehet védeni az aszály károsító hatását. — Mégis elhatározta, hogy vállalkozik. Miért? — Mert rábeszéltek. Se­hogyan sem akartam kötél­nek állni. Az utolsó napon igent mondtam, hiszen se­gítséget ígértek. A licittel nem volt bajom, egyedül in­dultam. A szerződés három évre szólt, amely 2,3 millió forint befizetését írta elő. Az átalánydíjam is megle­hetősen magas volt. (A padlót nézi, idegesen dobol a térdén. Alig tud uralkodni az indulatain.) — Akkor miért ment bele a játékba? — Mert reménykedtem. A nyári forgalmat ismertem. Arra gondoltam, ha télen nem is megy annyira a bolt, majd tavasszal és nyáron behozom. Erre már nem volt alkalmam. Az elmúlt év májusában a szövetkezet fel­bontotta a szerződést. — Ne haragudjon, de nem értem. Az általánydíjat rendesen befizette. A két­szeri leltározásnál viszont 248 ezer forint hiány ke­letkezett. — Pedig egyszerű. A meg­vásárolt áruk számláit nem mindig egyenlítettem ki, eb­ből fizettem az általánydí­jat. — Miért? — Honnan vettem volna pénzt? És különben is, így jó a szövetkezetnek. Ilyen az érdekeltségi rendszer. Az­zal senki -nem törődik, hogy a vállalkozó ezen kívül fi­zeti a jövedelemadót, a re­zsit, és beleőrül. A havi 40 ezer forinttal még megbir­kóztam volna, az 56 ezer fo­rintos befizetés már a föld­höz vágott. Ráadásul nem segítettek az árubeszerzés­ben. Sört alig kaptam, míg másutt annyi volt, hogy megsavanyodott. A fagylalt­gépet is legutoljára szerel­ték fel, a tölcsért meg ki­hozták időnap előtt, benne állt a pénzem hetekig. Kép­zelje, 20 ezer forint kölcsönt vettem fel, hogy letehessem az óvadékot. Reggel 9 órá­tól másnap hajnalig dol­goztunk a családommal. Nem volt szombatunk, va­sárnapunk. A nyolc hónap Persze, ehhez időjósnak kell lenni. — Nehogy azt higgye ezek után — figyelmeztet a párt­titkár, Kovács Sándor —, hogy az a 25 millió forintos nyereség, amit a növényter­mesztés „hozott” tavaly, a véletlen műve! A termék- szerkezet gondos kialakítása, a munkák időbeni, jó elvég­zése az emberen múlik. Azt mondhatom, hogy a tsz-ben igen jő vezető és dolgozó kol­lektíva alakult ki. Csak az maradt a szövetkezetben, akire lehet számítani. Volt például, aki hús vét másnap­ján is kiment — anélkül, hogy erre bárki kérte vol­na — vetni. Az ilyen hozzá­álláson sok múlik. Kétségtelen. Ám az is, hogy a tsz igyekszik hono­rálni e teljesítményeket. A bérszínvonal — 52 ezer fo­rint — a megyei középme­zőnynek felel meg, olyan tsz azonban, amely a Petőfihez hasonlóan, hatszázalékos bérfejlesztést valósíthatott meg múlt esztendei eredmé­nye alapján, kevés van. — Két esztendeje kiváló lett szövetkezetünk — mond­ja Bokor Sándor — és na­gyon örülünk, hogy újra jó eredményeket értünk el. Nem sok ágazattal foglalko­zunk. A meghatározó a nö­vénytermesztés. Az állatte­nyésztés jóformán a liba­tartásra korlátozódik. Innen egymillió 800 ezer forint alatt 400 ezer forint tiszta hasznot hoztam a szövetke­zetnek. Ráment a házassá­gom, albérletben lakom ... (A hangja fátyolos. Fel­áll. Kinéz az ablakon, a bo­rult eget kémleli.) — Sajnálom asszonyom, de a szerződés kétoldalú megállapodás. Akárhogyan is van, aláírta ,,, — Tudom. De értse meg, hogy becsaptak! Felszolgáló­ként dolgozom, havi 3400 fo­rintért, a tartozást könyör­telenül levonják. Legutóbb 1500 forintom maradt. A mostani munkahelyemen még borravalóból is ritkán akad ... 2 (A géppel írt sorok sértő­döttségről árulkodnak. „A cikkben szépen le van ír­va, hogy melyik üzletvezető hogyan bukott meg, mennyi a tartozása. Az okokról nem tesz említést. Nekem is volt szerencsém a szerződé­ses üzemeltetéssel. Bármi­kor elmondom a tapasztala­taimat.”) — ön portásként dolgo­zik. Végleg leszámolt a ven­déglátással? — Csak átmenetileg. Tíz éve csinálom, azelőtt anyag- beszerző voltam. Elvégez­tem a szerződéses üzletveze­tői tanfolyamot is. — Óvatos volt, mégis „befürdött"? — Az ember nem lehet eléggé elővigyázatos. Hat hónapig vittem a meleg­konyhás szövetkezeti üzle­tet. Ráment a gépkocsim. El­árverezték. — Tisztázzuk: a polgári pernek vége. Minden mene­tet elvesztett? — Igen. (Leül a konyhaasztalhoz. Dossziét vesz elő. Bírói vég­zések, végtelen számsorok. Kiteregeti a papírokat.) — Nem volt sok ellenlá­basa, hiszen csak ketten li­citáltak. — Pontosan. Az induló összeg 3,3 milliót taksált. Végül 3,6 millió forintnál álltunk meg. Az enyém lett az üzlet. nyereség folyt be tavaly, a broylercsirkéből 300 ezer fo­rintnyi. A juhászat sajnos veszteségeket termelt, ám így is, a 26,8 millió forintos nye­reség páratlan a szövetkezet történetében. Vagyis amit csinál á szö­vetkezet, azt nagyon jól csi­nálja. Ezt tükrözi egy orszá­gos viszonylatban is szép­nek számító mutató: az egy főre jutó bruttó jövedelem 150 ezer forint a tsz-ben. Mindenhol, Köröstarcsán is van mire fordítani a meg­termelt jövedelmet. A köze­pes adottságú földek nagy része többnyire belvizes. En­nek következménye a talaj elsavanyodása, a nem kívána­tos ásványi anyagok, sók fel- szaporodása. Ézen csupán a meglehetősen költséges me­lioráció, a kémiai talajjaví­tás segíthet. A műszaki fejlesztés, a géppark felújítása sem ma­radhat el. E célra az idén — a szokásos öt-hatmillióval szemben — 11 millió forintot fordít a téesz. És természe­tesen a 280 dolgozó munka- körülményeit is lehet még javítani. Ennek részeként valósul meg hamarosan az üzemi étkeztetés. A tervekből kitűnik, biz­tonságra törekszik a szép eredményeket elérő tsz, ami árvizek, belvizek kockázatá­tól övezve, nem is olyan egy­szerű dolog. — Nem sok ez egy kicsit? — Nem ezzel volt a baj. A túl magas költségek „vág­tak haza”. A villamos ener­gia, a tüzelő-felhasználási adatok szerintem valótlan­nak bizonyultak. Mindent pontosan kiszámoltam. A megadott évi áramdíj mind­össze három hónapinak fe­lelt meg, az olajnál 50, a víznél 13 ezer forint veszte­ségem volt. A szennyvíz költségeiről semmiféle ada­tot nem közöltek. A 20 köb­méteres tartályt 7 napon­ként szippantani kellett, egyetlen ürítés 1200 forint­ba került. Az üzlet ered­ményéről szintén nem tá­jékoztattak, azt mondták, hogy nincsen kész a kimuta­tás. Még az előző évi for­galmat sem tudtam elérni. — Üjítani kellett volna .., (Dühösen legyint. Nem tudja eldönteni, hogy vicce­lek-e, vagy komolyan mon­dom. Aztán megenyhül.) — Egy kisközségben uram? Még ha főút men­tén is van! Megvettük a fagylaltgépet, szerettek a vendégek, mégsem ment úgy az üzlet, ahogy gondol­tuk. A szövetkezet 10,5 lét­számot engedélyezett, ebből három zenész volt, akik semmit hasznot nem hajtot­tak. Kettőt el is küldtem kö­zülük, de ez sem segített. A szerződéses üzletvezetőknek a közétkeztetés után nem jár engedmény. Egyenlőtle­nek a feltételek! — Miért nem szólt idejé­ben? ' — Szóltam, de nem tud­tunk megegyezni. Mit gon­dol, mi lett a vége? Az, hogy bepereltek. A többit már tudja. 3 Részlet a KPVDSZ me­gyei bizottságának jelenté­séből: „Az új üzemeltetési formák bevezetés növelte az Áfészek üzemi nyereségét. A bolti kiskereskedelemben 10—25, a vendéglátásban 25—50 százalékkal nőtt az eredmény. JCeresebb embert foglalkoztattak, nagyobb a termelékenység, takaréko­sabb a költséggazdálkodás, kevesebb a normalizált lel­tárhiány, jobb az áruválasz­ték." Akkor miért nem vigyáz­nak némelyek jobban arra a bizonyos törülközőre? Seres Sándor ÜJ SZOVJET MŰSZAKI KÖZPONT BUDAPESTEN. Ápri­lis 26-án, pénteken, délelőtt 11 órakor ünnepélyesen felavat­ják a Traktoroexport, Machinoexport és Energomachexport szovjet külkereskedelmi vállalatok új budapesti műszaki központját Budapesten, a XV. kerületi Cservenka Miklós utca 100—102-ben (Fotó: KS, Hauer Lajos felvétele) Szatmári Ilona Ketten ugyanarról Miért repült a törülköző? Veszélyes vizek közt Ismét az élen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents