Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-27 / 98. szám
1985. április 27., szombat Sorozatok a tv-ben Bőséges választék minden knrosztálynak Hazai és külföldi közvélemény-kutatások egybehangzó megállapításai szerint a televízió nézőinek többsége szereti és várja a filmsorozatokat, krimiket és drámai műveket szinte egyaránt. S azokat a történeteket is, melyeknek epizódjait csupán a főszereplő személye köti egybe. A Magyar Televízió film- és kooprodukciós főosztálya 1985-re is bőségesen gondoskodott választékról. Folytatódnak a már korábban bevált sorozatok, így a BBC Shakespeare-sorozata. Ennek keretében az idén láthatjuk a Windsori víg nők, a Szentivánéji álom és a Machbeth című műveket, valamint — három részben — a IV. Henriket. Folytatódnak azok a filmek is, amelyek a fasizmus elleni harccal foglalkoznak. Az idei terv: Néma barikád (csehszlovák), Eroica (lengyel), Diktátor (amerikai), Hideg napok (magyar), Harctéri regény (szovjet), Nápoly négy napja (olasz). Ugyancsak érdekesnek ígérkezik az Oppenheimer című hétrészes angol tévésorozat, amelyet a BBC műtermeiben forgattak. A film nem szokványos karriertörténet keretében idézi fel az atombomba születésének körülményeit, s eredeti felvételek mutatják be annak pusztító hatását. 1939-től napjainkig kíséri végig egy család történetét a Hosszú út a dűnéken című hétrészes szovjet filmsorozat, mely arról szól: miként. szól bele a tör térielem egy család életébe. A magánélet bonyolult összefüggéseit tárja fel a Második lehetőség című hatrészes angol sorozat. Központi figurája: egy elvált asszony, akit Susannah York alakít. A klasz- szikus regények feldolgozásai közül említést érdemel a Rougonok szerencséje. Zola ismert regényét öt részben Igazgató a nézőtéren Az egyik művelődési ház igazgatója mesélte — a'ki egy fél műszakos takarítónővel együtt látja el a nagyobb intézmények számára is irigylésre méltóan gazdag programú ház minden dolgát —, hogy egy-egy programra úgy kettőszáz protokoll-meghívót címez meg saját kezűleg. A nagyterem befogadóképessége ugyanakkor a másfélszázat éppen hogy meghaladja. Ámulva hallgatom, mire ő legyintve teszi hozzá: „Miért, te azt gondolod, hogy egyáltalán egyet is igénybe vesznek? De ha nem küldök, annak a ház látja kárát!” Nem hittem neki. De szinte minden hasonló intézményben ilyet, vagy nagyon hasonlót meséltek 'kollégái. Aztán találkoztam egy (sőt: több...) ellenpéldával is. A közelmúltban avatták a nagyközség új művelődési házát, amelyben iskola, könyvtár is helyet kapott. Az ünnepség igazi vedége a tanácselnök volt. Mármint azért, mert a falu közönsége őt ünnepelte. Megérdemelten, derült ki hamarosan. Az elnök ugyanis nemcsak szervezte-intézte a manapság bizony igencsak nehéz beruházást, hanem úgymond „nekivetkőződve” szinte minden hét végén maga is ott dolgozott; segített erejéhez, idejéhez mérten. Ahogyan a jó huszárkapitány, aki az ütközetnél nem azt 'kiáltotta, hogy „Előre, fiaim!”, hanem azt: „Utánam!”. Mert nemcsak a rossz példa, hanem a jó is lehet ragdós ... Igen, egy vezetőnek nem az a feladata, hogy betontörmeléket talicskázzon, hogy minden meghívásnak eleget tegyen. Hivatása, tiszte másra, sokszor fontosabbra, de a köz szolgálatára kötelezi. Dehát e kettő nem mond — hiszen nem mondhat — ellent. Erre a másik példa, amely lényegesen frisebb. A szocialista brigádok vetélkedtek nemrégiben. A nézőtéren, igencsak megbújva az egyik résztvevő, s igencsak a fődíjra- aspiráló csapat vállalatának igazgatója „rágta a körmét”. A vetélkedő szünetében beszélgetésbe elegyedtünk. Hamarosan kiderült, hogy számára miért is fontos a személyes jelenlét. S hamarosan egy vezető kollégája is hozzánk csatlakozott. Fejtegetéseik lényegét valahogy így lehetne summázni: egyrészt vezetői tekintélyüket fokozzák, másrészt a munkahely egész kollektívája előtt ezzel is elismerik azt az eredményt, amit a képviseletükben itt lévő brigád elér, s mindezekből eredően — számszakilag ugyan aligha kimutatható módon — az egész vállalat eredményességét, a termelés minőségét is szolgálni tudják. Mert a vezető példamutatása, ilyetén részvétele nemcsak a munkahelyi demokratizmus oly sokat emlegetett kiteljesedéséhez járul hozzá, hanem a dolgozók munkakedvét, közérzetét is jobbá, teljesebbé teszi. Nem kell minden meghívásnak eleget tenni! Naív lenne az óhaj, amely az egyéb feltételeket nem veszi számításba. Sőt: nem is kell küldeni mindenről meghívót a helyi vezetőknek. Ahol rendben van minden, ott nem is követelik meg, sőt el sem várják. A feladó és a címzett, a meghívás és a teljesítés kapcsolata azonban sok mindenről árulkodik. S erre figyelnek az emberék. Közérzetüket is meghatározhatja. Tehát nem- mindegy, hogy ott ül-e az .igazgató a nézőtéren, vagy sem ... (Nemesi) niiflldi Boruss Csilla or.gonaliangversenye Gyulán A , gyulai evangélikus templom új orgonájával kapcsolatban népszerűvé vált hangversenysorozat idei első alkalma Alföldi Boruss Csilla orgonaművész hangversenye volt. A fiatal művésznő legutóbb — a fuvo- lista Eszter húgával együtt — Pannonhalmán aratott sikert, mert — mint mondotta — szívesen keresi fel a vidéken található, kiváló orgonákat. így jutott el Gyulára is, ahol J. S. Bach születésének 300. évfordulójára tekintettel, a zeneszerző műveiből állította össze műsorát. A neves orgonaművésznő bemutatta — többek között — Bach D-dúr praelú- dium és fúga című művét, Vivaldi egyik hegedűversenyének háromtételes, orgonára készült átiratát, és az ugyancsak háromtételes C- dúr toccata és fúgát. E műnek különösen az Adagio-té- telét játszotta élményszerű- en. A hangverseny műsorát Kendek György lelkész szakértelemmel ismertette. Márai György dolgozta fel a francia televízió. Napjainkban játszódik a Skrupulusok című hatrészes amerikai sorozat, amely egy nagy amerikai divatház mindennapjairól szól. Aki kedveli a misztikumokat, a „földöntúli” titkokat, bizonyára érdeklődéssel nézi majd a Messziről érkezett ember című hatrészes francia filmet, amely a század elején játszódik, egy grófi kastélyban. Egy nem mindennapi fiatalember nem hétköznapi, sőt olykor pikáns kalandjairól szól — 11 részben — az Egy egészen normális őrültség című NSZK tévésorozat. Életrajzi témájú az a nyolcrészes sorozat, amely magyar—NDK közös produkcióban készült az elmúlt évben, Johann Sebastian Bach életéről. A napóleoni háborúk idejébe vezet a Fekete álarc című nyolcrészes spanyol filmsorozat, hőse: egy betyárnak álló arisztokrata, aki igazságot szolgáltat a szegényeknek. Az év második felében láthatjuk a hazánkban is jól ismert Oscar-díjas amerikai filmszínész: James Stewart hét filmjét, közöttük a Becsületből elégtelent, az Egy gyilkosság anatómiáját és az Asszony lázadást. Ugyancsak sorozatban vetítik az egyik legismertebb francia filmsztár: Alain Delon tizenhárom filmjét, közöttük a Rocco és fivéreit, a Fekete tulipánt, a Két férfi a város- ban-t stb. Az elmúlt évtizedekben, kiváltképp a harmincas-ötvenes években igen sok magyar film főszerepét alakította Dajka Margit. Ezért is érdemel figyelmet az a válogatás, amely régebbi és újabb filmjeiből készült. Ezekből a tervek szerint tizennégy kerül majd a képernyőre, így a Borcsa Amerikában, A harapós férj, az Elcserélt ember, a Lili- omfi, a Szindbád, a Macskajáték stb. Május 24-én lenne 80 éves a szovjet irodalom egyik kiemelkedő alakja: Mihail So- lohov. Ebből az alkalomból ismét láthatjuk azokat a filmeket, amelyek legismertebb regényei nyomán készültek. Szerepel köztük a Csendes Don, az Idegen vér, A feltört ugar és az Emberi sors. Nem feledkeztek meg a televízió műsor-összeállítói a krimikedvelők sok milliós táboráról sem. Folytatódik néhány közkedvelt sorozat, így a Derrick, a Tetthely, a Két férfi egy eset és a Starsky és Hutch. Űjabb epizódokat vásároltak a Minden lében két kanál című szériából is. Emellett hat új epizódot vetítenek Agatha Christie tévére átültetett bűnügyi történeteiből és — mint különlegesség — műsorra kerül majd, öt részben egy szovjet krimisorozat, melynek főszereplője: Sherlock Holmes. Napjainkban játszódik a tizennégy részes Külvárosi őrszoba című amerikai film. Visszatér a képernyőre Zé- man őrnagy is. A csehszlovák bűnügyi sorozat újabb tíz epizódja ugyancsak az idei bemutatók között szerepel. Garai Tamás Peti meg a történelem Ahogy a busz végigmegy Mezőmegyeren — hivatalosan Békéscsaba VII. kerületén —, egyik emeletes ház a másik után bukkan elő. A szorgalom, a törekvés jelképei. Többet jobbat akarnak az emberek. Valószínű — ösztönösen — az a negyedik általánosba járó kis- legény is, akit úgy ismernek az iskolában, mint aki a legtöbb könyvet olvassa. Pedig Sáli Péter hátrányos helyzetű. * * * A végállomáson vár, s elfogódottság nélkül beszél hazáig. Ami a szívén, az a száján. Baj van a tanulással. A matekkal naponta birkózik, alig érti, az orosz még nehezebb neki, jó lesz, ha kettessel megússza. A helyesírás se ' mindig helyes. Ez már a harmadik iskolája, Battonyán kezdett, Gerlán folytatta, második éve ide jár. De amióta megszületett, ennél több helyen laktak. Számolgatja, ám közben hazaérünk. / Még bepucolatlan a két utcai szobás ház. Az elő- kertben virágváró puha ágyások, az egyikben az évelő már virít. Beljebb a gazdasági udvar, ahol az édesapa a kocsi körül forgolódik. Jöttünkre ott terem a legkisebb, a csupa szem, négyéves Kati, és az örökmozgó, tíz esztendős Gábor. Ö is negyedikes. — Jó gyerekek ezek — néz végig rajtuk az édesanya —, ha n^pi csúfolják őket, nincs velük semmi baj. Csak egy. Itt rosszabbul tanulnak, mint Gerlán, amikor a tanyán laktunk. Ott a tanító, ha nem értettek valamit, megmagyarázta. Ott... És még sokszor hallom később is a gerlai iskolát, a fiúk úgy emlegetik, mint „elveszett paradicsomot”. De most még, amint végigmegyünk a nem teljesen kész házon, szemem az olvasás néma jeleit keresi. Az egyetlen a Népújság, könyv egy fia sincs sehol, igaz, az egyik szoba még üres. Pedig van egy, állítják, a Távolban egy fehér vitorla, de az úgy el van téve, hogy senki sem találja, holott keresik. i * * * Peti saját könyveit hiába isi kutatnánk: kölcsönkönyveket olvas az iskolai könyvtárból. Előbb az indiánregények vonzották, egy ideje pedig minden, ami történelem. — Azt a nagyot, amiben képek is vannak, azt szeretem legjobban. Minden bennük van. A honfoglalás, a tatárjárás, a mohácsi vész, Dózsa, Rákóczi, az első és második világháború — mondja szinte kapkodva, majd hozzáteszi —: és a Tanácsköztársaság. A tévéGabi ben is mindent megnéztem a 40 év történetéből. Meg a háborús filmeket. Biztatás nélkül meséli olvasmányait. Amikor viszont érdeklődése okát firtatom, hallgat, valahogy úgy, mintha fölösleges lenne a kérdés. Aztán csak felel. — A könyvekből lehet tudni, mit csináltak régen az emberek. És miért? — S folytatja, ahol abbahagyta: a szabadságharcot. Bem apó, Petőfi, az aradi tizenhárom vértanú... Gabi eddig is ott izgett- mozgott körülöttünk, most megszólal, figyelmét bizonyítja. — Tizennégy volt, mert egyet... hogy is volt csak? Később, vagy Pesten végeztek ki? Batthyányi, vagy egy másikat...? Nem tudja eldönteni, s így inkább az aradiakat próbálják összeszedni, majdnem sikerül. Gabi buzgólko- dásából látszik, hogy ragadt rá valami a testvérétől. Feltehetőleg hallomásból, mert a próbaolvasás eredményét inkább ne minősítsük. S hogy eddig is terjed a tudománya, Petinek köszönhető, ő gyötri egyre az olvasókönyvvel. Gabinak a rajz a mindene, nincs is másból ötöse, csak még testnevelésből. A kishúgát úgy lerajzolta, hogy mindenki ráismert. Legújabb „műve”, az április 4.-i plakát, kint függ az iskolai folyosón: a magasban szálló galamb csőrében a nemzeti zászló, úszik a levegőben, a fehér csíkon Ápr. 4. a felirat. Alatta a Szabadság- szobor, és egy csomó ember táblákkal. Ünnepelnek. S míg Peti nem is sejti, mi szeretne lenni, ő határozottan tudja: autószerelő! Hacsak nem hancúroznak, vagy segítenek az otthoni munkában, játékokat bütyköl magának. Egy darab fára rugókat keréknek, és megy a kocsi. Egy másikra hajlított lemezt szerel, és siklik a hajó, még fordul is, úgy van megcsinálva. Mindkét gyerek szereti a sportot — érzékük is lehet hozzá —, hiszen ötösök testnevelésből —, de itt nemigen élvezhetik. A tanyáról, a messzeségből télen isi rohantak vissza ebéd után . a gerlai iskolába, mert ott még akkor is lehetett valamit csinálni a nagyteremben, s a hóban is versenyt futottak, ha nem volt nagyon magas. És dől a szó a két fiúból: foci, futás, kézilab- ba ... verseny az osztályok között... Jó volt... Ősszel felső tagozatosok lesznek, Csabára járnak be. Hacsak valami baj nem történik. Mindkettejük kritikus pontja az idegen nyelv. Valakinek foglalkozni kellene velük, legalább a napköziben, de oda nem járnak, mert nem tudták fizetni, kedvezményt meg nem kaptak, csak a kislány az óvodában. Anyagilag rosszul állnak, sok az adósság az építkezés miatt, mindkét szülő beteges, kevési a kereset. — Tanítanám én itthon őket, ha tudnám — szól lassan az édesanya —, de én csak öt osztályt végeztem az iskolában, már dolgoztam, amikor a hatodikat letettem. De, hogy addig is min mentem keresztül, milyen neház munkákat csináltam már az ő korukban ... S ha ruhám volt, a cipő hiányzott« vagy fordítva. Tönkre is ment az egészségem. Nem tudok én nekik másképp segíteni, csak, hogy mondom: tanuljanak, hogy szakmájuk legyen. Az eszük megvan hozzá. * * * Meg. Csak az oly sokat jelentő körülmények hiányoznak, még az is, hogy a leckét kényelmesen megcsinálják. Am, amit nyújt ez a családi otthon, mégsem kevés, hisz a szeretet, melegség, ■ összetartozás pótolhatatlan érték. Jó alap a jövőhöz, ha kiegészülne külső segítséggel. Ezt adhatná — még most sem teljesen későn —, az iskolai napközi. Ősszel pedig a kollégium. Vass Márta MOZI Szaffi A Fekete István regényéből jól ismert Vük, a kis róka már filmen is régen a gyerekek — meg a felnőttek, valljuk csak meg! — kedvence. Valószínű, nem lesz ez másként Szaffival sem, Dargay Attila újabb rajz-, filmjével. Jókai Mór Cigánybáró és Szaffi című művei nyomán Dargay Attila, Nepp József és Romhányi József írta a filiflet. Gyönyörű mese, gyönyörűen megkomponálva a film hangnemére. Ahol a jók győznek, a rosszak elbuknak. Mindenki azt kapja, amit megérdemel, az igazság és a szerelem győz. Izgalmak, kalandok, mulatságos helyzetek — s minden történelmi kor- és helyszínrajzzal, már amennyire a mese engedi. Temesváron vagyunk, a császári hadak ostromolják a hanyatló oszmán birodalom utolsó magyarországi erőssé-, gét. A török uralomnak vége, de itt kezdődik a pólyás kisbaba, Szaffi élete. A kislányt a menekülő apja elveszíti, de a természet — ahogyan Mauglit, a farkasok fiát —, Cafrinka anyó és állatkái felnevelik. Látványos, szórakoztató rajzjátékfilm a Szaffi. Nagyon választékos, kellemes a nyelve. Több jelenetén jókat derülhetnek ugyan a kisóvo-, dások, ám igazán csak a nagyobbak, az iskolások érthetik, élvezhetik tartalmát, mondandóját. Menekülés a győzelembe Történelem és sport. Nagy- politika és labdarúgás. Az utóbbi évek nemzetközi gyakorlatában több példa is adódott arra, hogy politika és sport kapcsolatában nem a klasszikus hagyományok, nem a jó szándékú közeledés, nem az együttműködés határozta meg az eseményeket, így aztán — noha a Menen külés a győzelembe című amerikai - film története a második világháború idején játszódik — pémi kétkedéssel fogadja a néző a kezdetet. A hadifogolytáborban egy focicsapat felállításáért folyik a harc ... Tehát hadi- fogolytábor, nyomasztó. Ügy tűnik, már mindkét félnek elege van, látja a háború értelmetlenségét, kimenetelét, a résztvevők kiszolgáltatottságát. Érthető. Az is érthető, hogy a tisztek szökésen törik a fejüket. Az viszont már kevésbé érthető, hogy az egykori híres angol focista ilyen körülmények között csapatot szervezhet, a csapat minden tagja kiváltságokat élvez, például dupla fejadagot kap, hogy kiállhasson a szövetségesek csapatában a Wehrmacht válogatottja ellen egy „barátságos” mérkőzésen, Párizsban. Horogkeresztek, fasiszta csizmák és fegyverek, különös biztonsági intézkedések között. Szökés, kapcsolat az ellenállási mozgalommal, veszélyes kalandok. A francia fővárosban az egész csapatnak szabad az út, de a játékosok előbb a pályán akarják a győzelmet. Kicsit abszurd, kicsit vicces, nagyon szórakoztató John Huston filmje, s ebben nagy része van a színészeknek és a több világhírű labdarúgónak. Niedzielsky Katalin
