Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-26 / 97. szám

1985. április 26., péntek Munkahely — otthon — közérzet Talán hihetetlennek tűnik, mégis gyakran előfordul, hogy az élet nehézségei, gondjai elől csak a betegség révén tu­dunk — legalábbis egy időre — megszabadulni. Akik állan­dó testi-lelki megterhelés alatt élnek, sokkal sűrűbben for­dulnak meg a körzeti rendelőkben, kerülnek kórházba, mint a harmonikus életkörülmények ^között élők. Az üzemi pszi­chológusok körében jól ismert az összefüggés a munkakörül­mények és a táppénzes állomány gyakorisága között. A rossz munkakörülmények, a kedvezőtlen légkör csökkenti a dolgozók ellenállóképességét, hajlamosítja őket az idegrend­szeri és testi betegségekre egyaránt. Az együtt, egy csoportban dolgozó emberek között gyak­ran előfordul, hogy ahelyett, hogy az együtt eltöltött napi 8 órai munka összekovácsolná őket, inkább féltékenységet, tor­zsalkodást, ellenségeskedést érlel közöttük, feszültségeket tá­maszt bennük. A munkahelyi légkör szempontjából tehát egyáltalán nem mindegy, hogy milyen emberek kerülnek egymás mellé a műhelyekben, az irodákban, a munkapa­doknál. K. Weiss, szociálpszichológus az egy csoportban dol­gozóknak három típusát különítette el. Az elsőbe tartozókat a munkához való viszonyuk alapján ítélhetjük meg. Hogyan viszonyulhat valaki elvégzendő feladatához? Ismérjük a vakbuzgókat, a lelkiismereteseket, a lazsálókat, a kontárokat stb. De mindenkinek más a munkatempója, az egyik ember megbízhatóbb és pontosabb, mint a másik. A második típusba tartoznak azok, akik kötelezettségeik elvégzésén túl tehetségükkel, újítókészségükkel tűnnek ki. Ök azok, akik forradalmasítják a technikát, akik feltalálják vagy felfedezik azokat az eszközöket, módszereket, amelyek révén a munkavégzés egyszerűbbé, könnyebbé, érdekfeszí- tőbbé válik. Végül a harmadik típus tagjai, akiknek a munkahelyen elsősorban a társaikhoz fűződő kapcsolatuk fontos, az egyet­értés, az ellenségeskedés, az uralkodás vagy éppen az aláve­tettség érdekel leginkább. Az ő számukra az elvégzendő feladatnál lényegesebb, hogy milyen az a közösség, amely­ben a munkájukat végzik. Közülük kerülnek ki a vezetők, az örökös zsörtölődök, a segítőkészek vagy a zsarnokok. Természetes, hogy egy munkacsoportban mindhárom típus képviselve van. Ám az már nem mindegy, hogy közülük há­nyán tartoznak egy közösségbe. Mert hogyan is alakulhat ki együttműködés olyan emberek között, akiknek javarésze örökösen „újítani” akar? Hogyan érlelődhetnek baráti ér­zelmek azok között, akik a. munkájuk mellett nem fordíta­nak figyelmet egymásra? És miként alakul a munkatevé­kenység olyanok között, akik ahelyett, hogy dolgoznának, leginkább csak egymással foglalkoznak? De feszültséget támaszthat a közösség tagjaiban, ha két „vezéregyéniség” elszánt rivalizációjának a tanúi, ha túlten­genék közöttük a lazsálok, ha tíz ember közül hárman-né- gyen örökösen szöszmötölnek vagy éppen ellenkezőleg, so­kan vannak, akik túlságosan aggályoskodók vagy ambiciózu­sak, és vakbuzgalmukkal olyan munkatempót diktálnak, amit hosszú távon a többiek képtelenek megtartani. Egy munkahelyi csoport megszervezésében — a képessé­geken túl — fontos szempont tehát az emberek helyes ösz- szeválogatása. Egy jól kialakított közösség tagjai egymást segítve, kiegészítve, minden bizonnyal képesek a harmoni­kus együttműködésre. Ügy véljük,, érdemes néhány mondatot szentelni a „mun­kától való elidegenedés” neurotizáló hatásának is. Valami­kor, réges-régen, amikor a cipész elkészített egy lábbelit, egyedül alkotta meg művét, munkájának az eredményét ösz- szehasonlította másokéval. Ma az ember és a munkatermék közé különféle gépek egész sora ékelődik. A fokozott autó-, niatizálás következtében jószerivel sokan már csak gombo­kat nyomogatnak, karokat húzogatnak — a teljes munkafo­lyamatnak csak egy egységnyi részét végzik. , Végső soron a dolgozó, -munkálkodó ember munkaeszkö­zeinek a tartozékává válik, az alkotás gyönyörűségét sok he­lyütt felváltja az irányítás egyhangúsága. A mi dolgunk, hogy a munkától való elidegenedés érzését a tőlünk telhető mértékben enyhítsük. Sok üzemben a szalagokon, gépsoro­kon, automatákon dolgozó embereket megismertetik a tel? jes munkafolyamattal, a bonyolult szerkezetek működési el­vével. így mindenki könnyebben meglelheti saját munkája célját, helyét, jelentőségét a működő egészben. így máris so­kat tettünk' az emberek jobb közérzetéért. És ha jobb a közérzetünk a munkahelyen, jobb lesz ott­hon a családban is. Flamm Zsuzsa Hatodszor is kiváló a Kazép Nyugodtan állíthatjuk, im­már hagyományos április végi ünnepségre gyűltek össze az orosházi Kazép Ipari Szövetkezet tagjai. Ez.- úttal hatodszor kapták meg a Kiváló Ipari Szövetkezet címet, melyet múlt évi mun-, kájuk alapján ítélt oda az Ipari Minisztérium. Németh Ferenc, az OKISZ elnökhe­lyettese adta át Surányi András elnöknek a kitünte­tést igazoló okiratot és a számok tükrében nyilván­való: méltó helyre került az elismerés. A szövetkezet termelési értéke 10 százalékkal nőtt egy év alatt, s elérte a 225 millió forintot. Nyereségük is ugyanilyen mértékben emelkedett, exportjuk vi­szont 60 százalékkal volt több, mint 1983-ban. A 40 millió forintos exportnak több mint fele — 21,5 millió forint — tőkés országokban talált vevőre, ez 54 százaién kos emelkedésnek felel meg. A jelenlegi nehéz piaci' kö­rülmények között ez igazán elismerésre méltó teljesít­mény. A sikernek talán legfonto­sabb összetevője az, hogy a szövetkezet — bár inkább a kicsik, mint a közepesek kö­zé tartozik — egyszerre több lábon is áll. Kaptak már BNV-díjat, a Thermopress kazáncsaládért, két éve a Bronswerk kazánok kapták ugyanezt az elismerést, ta-\ valy pedig már BNV-nagy- díjat érdemelt ki az oxidke- rámia termékcsalád. És ez még nem minden. Gyártanak kiváló minőségű, nagy átmérőjű pillangószele­peket csaknem teljes egé­szében tőkés exportra. Hő-, technikai készülékekből is széles a választék. Füstgáz­kazán, tápvíz-előmelegítő, nyomásálló tartály, konté­nerkazán szerepel a listán. A rendkívül gondos gyártási technológiát igénylő bioke­rámiai termékekre gyártási és forgalmazási engedélyt kaptak. A szövetkezet ezen­kívül mindig híres volt jól szervezett szerviz- és vevő- szolgálatáról. Két nyugat­európai cég is konszignációs raktárt létesített a szövetke­zetnél, így gyorsabb és egy­szerűbb a javítás. A szövetkezet dolgozói ki­vették részüket a várqs szé­pítéséből, fejlesztéséből is. Erre példaként elég talán csak a most épülő gyopárosi uszodát említeni, ahová tel-, jesen társadalmi munkában három nagyméretű vízvisz- szaforgató berendezést ké­szítettek. L. L. Képviselőjelöltjeink Békés megye 15-ös számú országgyűlési választókerületé­ben az állampolgárok a jelölő gyűléseken úgy döntöttek, hogy a jelölőlistára Varjú Józsefné és Vass Józsefné kerüljön fel. A választókerülethez tartozik Sarkad, Kötegyán, Űjszalonta, Mezőgyán, Sarkadkeresztúr, Geszt, Méhkerék. Varjú JAzsefné Varjú Józsefné 1947. ja­nuár 21-én született Mező- berényben. Az általános is­kolát Bélmegyeren végezte el, majd a Szegedi Textil-, ipari Technikumban szerzett rost-pamutfonóipari techni­kusi képesítést 1965-ben. Érettségi után a Szegedi Rostkikészítő Vállalat sarka- di telepén, majd annak jog­utódjánál kezdett el dolgoz-, ni különböző beosztások­ban, 1984 októberéig. Ekkor megválasztották a sarkadi városi jogú nagyközségi Ha­zafias Népfront bizottságá­nak függetlenített titkárává. Azóta is ezt a tisztséget töl­ti be. Időközben jó néhány szak­mai jellegű továbbképzésen, tanfolyamon vett részt, meg­szerezte a mérlegképes köny­velői képesítést. Politikai is­mereteit, egyebek mellett, a marxista—leninista esti egyetem 3 éves általános ta­gozatának elvégzésével bő­vítette. 1967-ben kötött há­zasságot, férje a KSZV ko- mádi kendergyárának sarka­di telepén dolgozik. Két kis­korú gyermekük van. Tizennyolc éve tagja a szakszervezetnek', 15 éve pe­dig a pártnak. A mozgalmi munkája során jó néhány fontos funkciót töltött be. 1975-ben beválasztották a sarkadi nagyközségi pártbi­zottságba, 1981-ben pedig a pártbizottság végrehajtó bi­zottságába. A februári párt­értekezleten ismét megvá­lasztották a pártbizottság tagjának. Munkatársai és kollégái szerint munkaköré-, nek ellátásában és társadal­mi munkájában a hozzáér­tés, a nagyfokú felelősségér­zet, a közösség érdekeinek szem előtt tartása jellemzi. Elkötelezett és eredmények­ben gazdag tevékenységével kivívta környezetének elis­merését, tiszteletét. A Hazafias Népfront felké­szültsége, példamutató em­beri tulajdonságai, az eddig végzett átlagon felüli köz­életi aktivitása alapján tart­ja alkalmasnak Varjú Jó- zsefnét arra, hogy országi gyűlési képviselővé való megválasztása esetén Sar­kad és vonzáskörzetének, la­kosságát méltóképpen kép­viselje. L. S. Vass lózsefné Vass Józsefné 1949. szep­tember 1-én született Sarka­don. Itt fejezte be általános iskolai tanulmányait, majd Békéscsabán a közgazdasági technikum pénzügyi tagoza­tán érettségizett. Az első munkahelye a sarkadi Nagy­községi Tanácsnál volt. Adó­ügyi előadóként dolgozott. 1973 óta a sarkadi Lenin Termelőszövetkezetben vég­zi munkáját. Jelenleg pénz­ügyi osztályvezető, főköny­velő-helyettes. Időközben levelező tagozaton üzemgaz- dászi diplomát szerzett a Pénzügyi és Számviteli Fő­iskolán. Férje a Kövizig sar­kadi szakmérnökségének művezetője. Két kiskorú gyermekük van. 1964 óta tagja a KISZ-,nek, a közép­iskolában alapszervezeti tit­kár volt. 1981-ben felvételt nyert az MSZMP-be. Azóta elvégezte a marxista—leni-, nista esti középiskolát. Társadalmi megbízatásait szívesen vállalta és igyeke­zett azokat maximális oda­adással teljesíteni. Napja­inkban pártalapszervezeti titkár, tagja a termelőszö­vetkezet vezetőségének, az áfész felügyelő bizottságá­nak, munkahelyi közösség­vezető. Két évvel ezelőtt a Mező- gazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést érdemelte ki. Vass .Józsefné a társadalmi ellentmondásokra, problé­mákra érzékeny. Az igazsá­gért szenvedélyesen kiáll, kritikai észrevételeivel min­dig' a közösség ügyét szol-, gálja. Igyekszik a feltárt hiányosságok megoldására is módozatokat keresni. A munkahelyén, a mozgal­mi munkában és a hétköz­napokon is könnyen szót ért embertársaival, kivívta környezete elismerését. A kötegyáni jelölő gyűlés után, amikor eldőlt, hogy rákerül a választókerület jelölő lis­tájára, akkor a következő­ket mondta: „Nagy meg­tiszteltetésnek érzem, hogy az állampolgárok eddigi kö­zösségi munkámat elismerve, méltónak találtak arra, hogy felkerüljek az országgyűlési jelölőlistára. Ha megvá­lasztanak képviselőnek, igyekszem maximálisan meg­felelni az elvárásoknak.” L. S. Egészségügyi nyugdíjasok Békéscsabán A napokban jól sikerült nyugdíjas-találkozót rende­zett a kórház igazgatósága, szakszervezeti bizottsága és vöröskeresztes alapszerveze­te Békéscsabán, az Egyesített Egészségügyi Intézmények dolgozóinak. Ez alkalommal beszélgettünk munkájukról a nyugdíjas-albizottság ve­zetőjével, dr. Czina Gézáné- val: — A bizottságban Mohá­csi Mártonnéval, Csűri Fe- rencnével, Lengyel Loránd- néval és Licska Györgyné- vel együtt tevékenykedünk. Egyre több a nyugdíjas, hi­szen 1980-ban 117-en vol­tunk, most pedig már 247- en vagyunk. Az új vezető­ség megválasztásakor eldön­töttük; alakítsunk nyugdí­jasklubot. Kezdetben öt tagja volt a klubnak, majd 60-an lettünk. A rendezvé­nyeinken is mindig húsznál többen vannak. 1980 máju­sától minden hónap első hétfőjén délután 15 órakor találkozunk. A jelenlegi helyszín a kórház ebédlője. A programjainkban szere­pel a névnapok megünnep­lése, TIT-előadás, farsang, szilveszter, gyakran közö­sek a rendezvényeink a vá­rosi népfronttal, a vöröske­resztes alapszervezetünkkel. A nyugdíjas-albizottság négy év alatt két családlá­togatási akciót szervezett, ekkor végigjárták a nyugdí­jasaikat. Felmérték szociá­lis helyzetüket, egészségi ál­lapotukat. A szakszervezeti bizottság segíteni szeretett volna az alacsony nyugdí- júakon. A tanácsi lehetősé­geket is felhasználva, ki­sebb nyugdíjemelést, rend­szeres vagy alkalmi szociá­lis segélyt igényeltek, adtak számukra. A kórház a rá­szorulóknak két alkalommal is biztosított házhoz szállí­tott tűzifát. Karácsonyi meg­lepetés, névnapi megemléke­zés, kedvezményes üdülőbe­utaló — mindezt a szakszer­vezeti • bizottság próbálja biztosítani az egészségügyi nyugdíjasoknak. Az idősebbek közül többen dolgoznak, s azt is el kell mondani, nem kedvtelésből, hanem a jövedelemkiegé­szítésért. Az szb sajátos esz­közeivel lehetőség szerint segít a szociális gondokon. Üjabb szolgáltatás lesz pél­dául az ingyenes jogi ta­nácsadás, amelyet az előre megbeszélt időpontban nyug­díjasok is igénybe vehetnek. Az egészségügy nyugdíjasai bárhol dolgoztak — a beteg­ágy mellett, a konyhán, a műtőasztalnál, a mosodá­ban —, mindenhol a gyógyí­tást szolgálták. Jó példáju­kat érdemes követniük a fiataloknak, s nem szabad róluk elfeledkezniük. Diákszemmel Pol-oktatfs az 5/g-ben Reggel háromnegyed ötkor már mindenki „készen” állt az első és egyben utolsó politikai oktatásra. Egyesek magukkal hozták a kispárnájukat, mások az elmaradhatatlan macit. Az előadó — mellesleg az osztály egyik legjobb nője — ezért jöt­tek el a fiúk — kétheti verej­tékmentes munkával megszer­vezte. hogy ebben a kissé korai órában mindenki megjelenjen és aláírja a jelenléti ívet. Ezzel az ő részéről befejezettnek tekin­tette volna „munkáját”. Am a KlSZ-titkár felkérte, hogy tart­son valami oktatásfélét, ha már úgyis ilyen szép számmal Ösz- szejöttünk. Ezt örömteli horkan- tások nyugtázták. A csaj — mit volt mit tenni — az egész az­napi előadás kivonatát az e heti Világgazdaság-ból másolta ki. Ebből lett a gubanc. A KISZ- főnökségre ekkoriban érkezett egy fiatal frissen végzett KISZ- iskolás, aki mikor elolvasta, lel­kendezve felordított és a beszá­molót lobogtatva elrohant a vá­rosi KlSZ-hez. Ott előterjesztett egy javaslatot, mely az 5/g osz­tály politikai oktatásainak még magasabb szintre való emelését határozta el. Ezt a javaslatot le- pecsételtette, aláíratta, megsza­vaztatta, kiolvastatta, felolvas­tatta, leolvastatta és minden ilyen efféle földi jó és rossz dol­got elvégeztetett rajta. Az 5/g-ben ezután gyökeres változások álltak be. Különféle államfők gyermekei (külföldieké is) azonnali hatállyal átiratkoz­tak ebbe az osztályba. Az osz­tály lassan átköltözött a legna­gyobb osztályba, majd ezt „ki­nőve” a nemzeti sportcsarnokban helyezkedett el. Hol voltak már azok az idők, amikor a pad alatt lehetett aludni a macival!? A pol-oktatások ezentúl a tv főműsorában lettek megtartva az rhtervízió átvételével. A régi osz­tálytagok lassan teljesen kiszo­rultak az osztályukból. Az iskola rendelkezésünkre bocsátotta a régi már teljesen elporosodott tantermet. Szokás szerint másnap pol-ok- tatás következett. Gyulai László (Ez az írás -a békéscsabai Sebes György Szakközépis­kola diáklapjában, a Gietintá- ban jelent meg.) Bede Zsóka Halálos tetszhalottak Ügy érzem, a most ránk törő jó idő kezdetén le kell hogy írjam ezeket a döb­benetes adatokat: Magyarországon a tűz­szerészek 13 millió aknát hatástalanítottak, és 12 ezer tonna egyéb lőszert semmisítet­tek meg 1944. óta. S még most, a nyolcva­nas években is 100 ezer darab lőszert és tüzérségi lövedéket találnak, mintegy 60—70 tonna súlyban, évente. Az már követke­zik ebből, hogy a II. világháborús lövedé­kek minden évben jó néhány áldozatot szednek a polgári lakosságból. Hallottam már olyan véleményt, hogy ez így lesz még 100 év múlva is. E vélemény-* nyel vitatkozni utópiának tűnik, hiszen a lőszerek megőrzik pusztító erejüket, s idő­ben eltávolodva a háborútól, már kevésbé vagyunk óvatosak, ha gyanús tárgyra le­lünk. Ám kötelességünk vitatkozni az em­lített kijelentéssel, mert a balesetek nem törvényszerűek. Gyermekkoromban háborút megszenvedő szüleim megtiltották, hogy hozzányúljak bármihez, amiről feltételezhető: robbanhat. A tiltást gyakorta megismételték, néha egy-egy tárgy kapcsán, máskor csak úgy általában. A veszélyes tárgyak személyle­írása aligha volt pontos. Nyilván emiatt több mindent éreztem veszélyesnek, mint ami valójában az volt. Emiatt azonban aligha vesztettem bármit is. Aki azt hiszi, félelemben éltem, téved, egyszerűen csak óvatos voltam. Ahogy társaim is azok voltak, hiszen a féltő szót ők is gyakorta hallhatták, főleg ilyenkor tavasszal, hogy egyre többet vol­tunk a szabadban. Ez az ötvenes évek vé­gén, a hatvanas évek elején még természe­tes volt. Ennek ellenére gyakoriak voltak a balesetek. Lövedéket könnyebben lehetett lelni, mint ma. Ám ez még ritkán okozott balesetet. Társaimmal értetlenül tárgyal­tuk a szörnyű eseteket. Azt, hogy az egyéb­ként teljesen értelmes,. 10—14 éves gyere­kek megpróbáltak szétszedni egy kézigráná­tot1, vagy kővel, kalapáccsal ütögettek egy géppisztolylövedéket. Ha tudták volna, hogy 1944 és ’64 között csak a szakavatott tűz­szerészek közül 570 áldozatot szedtek a há­borús lövedékek, aligha teszik. A mai kisgyerekes szülők legtöbbjének — szerencsére — már nincsenek háborús em­lékei. Ezért az említett veszélyekre figyel­meztető szó is kevesebb. Pedig ez ma sem felesleges. Mert lövedékek 100 év múlva is előkerülnek majd. De az, hogy gyilkolja­nak, elkerülhető. Csak nem szabad, hogy feltámassza ezeket a tetszhalottakat elővi­gyázatlanságunk és ostoba kíváncsiságunk. Sose feledjük: érintésük életveszélyes! Fel­fedezésükkor azonnal értesíteni kell a helyi lanácsot vagy a helyi a rendőrkapitánysá­got. Aztán majd a szakemberek ártalmat­lanná teszik a fémtokban rejtőzködő halált. Ungár Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents