Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-24 / 95. szám

1985. április 24., szerda o £\C1 Szarvasi Szirén Exportból csillagos ötös Váltás a termelőszövetkezetek élén A mezőgazdasági termelőszövetkezeti társadalom egyik, funkciójánál fogva kiemelt rétege az elnököké. Megéri a fi­gyelmet a körükben folyó vizsgálódás, mert sűrítik az utóbbi évtizedekben bekövetkezett gazdasági, társadalmi változáso­kat. A „milyenek az elnökök” kérdésre megyénkben kerestük a választ. Az ország tsz-einek, adottságát tekintve, két szélső pólusán, a leginkább iparosodott övezetben, Pest megyében — amelyen egyúttal Budapest is értendő —, és az iparilag szegény Békés megyében. Az itt tapasztaltak szélesebb terü­letre érvényesek, tükrözik az országos képet. (Az időpont, amelyre megállapításaink vonatkoznak, a hetedik, nyolca­dik évtized fordulója.) A nemrég megtartott KI- SZÖV-küldöttgy ülésen jogos bírálat érte a megye ipari szövetkezeteit a tőkés ex-i port csökkenése miatt. Ez a csökkenés természetesen az összesített adatokra vonatko­zik, akadt azért néhány olyan szövetkezet, mely a nehézségek ellenére lényege­sen növelte dollárelszámo­lású kiviteleit. Ezek közé tartozik a szarvasi Szirén Ruházati Ipari Szövetkezet is. Emberség és kockázat Van-e titka a sikernek? — Titok nincs, csak egy részletes és jórészt már vég­rehajtott intézkedési terv — mondja Tari Józsefné, a szö­vetkezet elnöke. — Amikor hozzákezdtünk éves felada­taink számbavételéhez, meg-i határoztuk, melyek a legfon­tosabb teendőink. Első hely­re került a tőkés export fo-i kozása. Utána sorban követ­keztek a nem kellően jöve­delmező, illetve veszteséges tevékenységek. emberséges módon történő megszünteté­se, az aktívabb bér- és lét­számpolitika és a szabályo­zómódosulásból adódó nye­reségkiesés pótlása. Tulaj­donképpen nem tettünk mást, mint igyekeztünk vég­rehajtani ezeket a célkitű­zéseket. Aki csak egy kicsit is is­meri azokat a körülménye­ket, melyek között ma ter­melni, gazdálkodni, expor­tálni kell, azok tudják: ezek a célok a nagyon nehezen elérhetők közé tartoznak. A piaci munka évről évre na­gyobb erőfeszítéseket köve­tel, egyre nehezebb meg­küzdeni a dél-európai és a távol-keleti textilipari kon­kurenciával. Az, hogy a Szirénnek ez mégis sikerült, annak köszönhető, hogy bát­ran mertek újítani. Nem ragaszkodtak a kitaposott külkereskedelmi utakhoz, különleges ügyletekbe vág­tak bele és ami ezzel együtt jár: nem ijedtek meg az ésszerű kockázattól. Az eredmény fényesen igazolta őket. „Lecseréléses” — export — Külkereskedelmi stra­tégiánk lényege, hogy nem kötelezzük el magunkat egyetlen piac mellett sem — mondja Kiszely Mihály elnökhelyettes. — Régebben szinte kizárólag Nyugat- Európába szállítottunk és ha a Közös Piac országaiban csökkent a kereslet, bajba kerültünk. Most már az USA-ba is adunk el egyre nagyobb mennyiségeket, ke­ressük a kooperáció lehető­ségeit ázsiai országokban. Eljutottunk odáig, hogy már nem nálunk bérmunkáztat- nak a nyugat-európaiak, ha-, nem mi adunk ki bérmun­kát. Ez azért mindenképpen jelzi, hogy jócskán előre­léptünk az utóbbi években. n zseben is érezni Ami pedig a különleges exportügyieteket illeti, a Szirén egyik kezdeményező­je volt az országban az úgy­nevezett „lecseréléses” ex-, portnak. Nagyon hosszadal­mas lenne most teljes rész­letességgel elmagyarázni, hogy ez mit jelent, a lé­nyeg: valahol olcsón meg­vesznek valamit, azt jó ha­szonnal továbbadják, és a nyereségből támogatják a kevésbé jól fizető exportot. Mindennek az előnye egy lényegesen nagyobb export- volumen és összességében sokkal nagyobb bevétel még mindig viszonylag tisztessé­ges, átlagos hatékonysággal. Ami pedig a már említett volumennövekedést illeti: a Szirén exportja egy év alatt 50 százalékkal nőtt, elérte a 88 millió forintot, ebből 82 milliónyi dollárért talált ve­vőre. A szövetkezet fennál­lása óta ez a legmagasabb teljesítés. Mindezt folyamatos lét­számcsökkenés mellett érte el a szövetkezet. A létszám- kiesést részben szervezéssel, a munka hatékonyságának fokozásával pótolták, más-i részt növelték a külföldön végzett termeltetést. Viet­namban már évek óta jól bejáratott kooperációban termeltet a Szirén, de ered­ményes tárgyalások folynak, illetve folytak más országok termelőinek bevonására is. Az exporttermelés foko­zása érdekében jelentős bel­ső létszám-átcsoportosítást is kezdeményezett a szövetke’ zet vezetősége. Megkezdték a veszteséges ágazatok felszá­molását és a dolgozókat át­képezték. így több munkás­kéz jutott a nyereséges kon­fekciótermékek előállítására. Nem szabad megfeledkez­ni arról sem, hogy a szövet’ kezet tagjai érezték e mun­ka fontosságát. Mivel a ter­melés tekintélyes^ része ex­portra kerül, messzemenően alkalmazkodni kellett a ve­vők szállítási igényeihez, ezek pedig gyakran rapszo- dikusak. Nem volt ritka emiatt a túlóra, a hétvégi mű­szak sem. Ennek haszna fő-, leg az év vége felé érkezett meg a szövetkezethez, így a jól végzett munka gyümöl­cseit az idén élvezhetik majd a dolgozók. Jelentős bértar­talékkal kezdte az évet a Szirén és ehhez jön még az idei tevékenységgel kiérde­melt összeg . .. Egy dolog te­hát biztos: a Szirén tagjai a zsebükön is érzik majd, hogy érdemes volt hajtani. Kép, szöveg: Lónyai László Míg a Békés megyei szö­vetkezetek a közelmúltban is elsősorban agrárterméket előállító gazdaságok, Buda­pest körül már élelmiszer- nyersanyag-termelő, ipart folytató, kereskedő-szolgál­tató komplex vállalkozások. A Békés megyében mun­kakörben levő elnökök túl­nyomó többsége paraszti család gyermeke. Elenyésző az iparimunkáshszármazású. Alkalmazott, vagy értelmisé­gi családból jöttek pedig még csak elvétve találhatók. A köztudatban az a felfogás az uralkodó, hogy a mező- gazdasági szövetkezet veze­tésére elsősorban olyan sze­mély alkalmas, aki gyermek­korában közel élt a földmű­veléshez. Fontos szempont továbbá, hogy a nemzetisé­giek lakta településen lehe­tőleg a nyelvüket beszélő, ér­tő legyen a vezető. A szár­mazást tekintve Budapest környékén lényeges az elté­rés, ugyanis többségben a nem paraszti származásúak vannak. Ugyanitt nőket is találunk elnöki poszton, míg Békésben egyet sem. A derékhadat alkotó 30—50 évesek aránya mindkét eset­ben 60 százalék. A jelek sze­rint Békés megyében nyúltak bátrabban a fiatalításhoz, ahol a legfiatalabb elnök a ’80-as évek elején 30 éves agrármérnök, Pesit megyé­ben 34 éves. Az előbbi me­gyében 7 elnök 35 évnél fia­talabb, az utóbbiban mind­össze egy. A vélelem, hogy az 50 éves elnökök már hajlamo­sak a rutinra, a vezetésben az újítástól, a kockázattól vonakodásra, úgy tűnik, erő­sen tartja magát a megíté- lők körében. A tanultság fokának vál­tozására a felsőfokú végzett­ségűek javára történt eltoló­dás jellemző. Lassan eltűnik az az elnöktípus, aki mind­össze általános iskolai bi­zonyítvánnyal rendelkezik. A diplomások többsége 1982-ben egyetemi végzettsé­gű volt. Bár az agrárszak­emberek egy-egy szövetke­zetbe tömörülésében az anyagi feltételek nagy szere­pet játszanak, Pest megyé­ben külön szempont a fővá­ros közelsége. Az országos viszonylatban legkedvezőbb feltételek közt gazdálkodó Pest megyei tsz-ekben a ’80- as évek elején a szövetkeze­tek Budapesttől való távol­ságával csökken a szakem­berek száma. A főleg külsődleges je­gyek'csoportosítása után a munkában megfigyelt hús­vér ember bemutatása sok­kal többet mond. Az elnökök megítélésének alapja a sok­féle szempont közül végül is az alábbi három dolog lehet: a gyakorlat és a szakma ma­gas fokon való művelése, az üzem elérhető céljának is­merete, a széles körű kap­csolatrendszerben való moz­gás (a tagsággal és az álla­mi, politikai szervekkel egy­aránt, tsz-en belül és kívül). MitmmMW Egy másik megközelítés­ben: a ’80-as évek elején a Békés megyei tsz-elnökök' 40 százaléka szakembertípus. Magas képzettségi szint jel­lemzi őket, amely a szüksé­ges gyakorlattal párosul. Szemléletüket a szakmai kérdések primátusa hatja át. Teljesítménycentrikusak, ke­vésbé figyelnek a tsz belső életére. Emiatt konfliktusuk is támad a tagsággal. Szak­ember-beosztottjaik mozgá­sát olykor korlátozzák. A po­litikus típushoz tartozik az elnökök további 20 százalé­ka. Korábban, általában, po­litikai munkát végeztek. Az egész üzemet egységben lát­ják. Szakmai felkészültségük és gyakorlatuk kevesebb. Mellettük a szakemberek ér­vényesíthetik önállóságukat. A jogszabályokat tekintik mozgásterük határának. Ér­zékenyek a szövetkezet belső ügyeire. Az őstehetség típushoz az elnökök 11 százaléka tarto­zik. A mozgalommal együtt nőttek, korábban jó gazda­ként bizonyítottak. Nem si­ettek a tsz-be, de belépés­kor vezetést vállaltak. Ké­pezték magukat, képesek voltak azonosulni a felada­tokkal. Teljesítményorientál­tak. A megfelelni akaró el­nökök arápya 15 százalék. Szűk a mozgási lehetőségük, általában kedvezőtlen ter­mőhelyű szövetkezetek veze­tői. Alkalmazkodniuk kell, és általában fentről várnak tanácsokat. A többiek a ra­cionális típusba tartoznak. A szakemberek típusból váltot­tak át a szabályozók hatá­saira. A nyereségszemlélet áll gondolkodásuk előteré­ben. Egy Pest megyei szakem­ber az elnököket két típus­ba sorolta. Az elsőbe a régi típusú elnököket, akikben erősen hat már a rutin, a tudat, hogy múltjukból még sokáig megélnek. Az új stí­lustól félnek. A másodikba a 30—40 éves új agrárértel­miségieket, akik felsőfokú végzettséggel lettek tsz-ta- gok, majd elnökök, ök bát­rak, kezdeményezőek. Az elnökváltást előidéző tényezők között az eltelt év­tizedekben leginkább há­rom körülmény található: a nyugdíjkorhatár elérése, a szövetkezetek egyesítése és az alkalmatlanság. Sarkadon öt, a vecsési Ferihegy Tsz- ben pedig 12 elnök vált fe­leslegessé a sorozatos egye­sülések alatt. Új helyzet állt elő a ’70-es évek végétől, amikor a gaz­dasági-pénzügyi egyensúly megteremtésére irányuló ál­lamigazgatási beavatkozás erősebben érvényesítette a népgazdasági érdeket. Véget ért a bőkezűség korszaka. A tsz-ek egy részénél bekövet­kezett veszteség — azaz hi­telképtelenség — miatt az elnökökkel szemben szemé­lyi szankciókat kezdtek al­kalmazni, amelyek között a leváltásukra tett javaslat is előfordult. Ezt még követke­zetesebben alkalmazták a tartósan veszteséges tsz-ek vezetőivel szemben. Az állam a ’70-es évek végétől kb. 4 milliárdot köl­tött az átmenetileg vesztesé­ges tsz-ek gazdasági egyen­súlyának megteremtésére, viszont ennek többszörösét fordította a tartós egyen­súlyhiányba került szövetke­zetekre. Ennek megfelelően nagyobb mértékben váltak meg elnökök tisztüktől az utóbbi ok következtében, bár az érdekképviseleti szerv ezzel nem minden esetben értett egyet. Míg Békés me­gyében 1980—83 között az elnökök 30 százaléka ment nyugdíjba és 39 százalékuk cserélődött veszteségrende­zéssel összefüggésben, Pest megyében ez az arány 31, illetve 18,1 százalék. A jogszabály értelmében a termelőszövetkezetek ve­zetőségét és törvényes kép­viselőjét a közgyűlés vá­lasztja meg öt évi időtar­tamra, ugyanez menti fel, hívja vissza. Más kérdés, hogy miként érvényesült a közgyűlés joga a gyakorlat­ban, milyen hatások köze­pette szavazott a tagság. * * * A ’80-as évek elején már igazi izgalmakat hozó ese­mény az elnökválasztás. A választási szabályok betar­tására minden eddiginél jobban érzékeny a tagság. Az élet azt példázza, hogy egyre jobban funkcionál a szövetkezeti demokrácia is­kolája. Dr. Virágh Ferenc v fii'" S zent György napján kihajtom a gulyámat — hangzik a dal, a közismert gyermekmondóka pedig így szól: „Süss fel nap, Szent György-nap, kertek alatt a kis bárány majd megfagy!” Bálint Sándornak, a közelmúltban elhunyt néprajztudósnak a megállapítása szerint Szegeden a mondókához még hozzáteszik: „Terítsd le a köpönyegöd, adjon Isten jó melegöt. Happ!” A mondóka végén a gyere­kek leguggolnak, mintegy a földre csalogatva a napot. Em­lítést érdemel, hogy a régi naptárak az áprilist Szent György havának nevezték. A példák bizonyítják: április 24-e, György napja jelentős, fontos, a természet megújulásához, a tavaszkezdéshez kap­csolódó dátum volt földművelő elődeink, népünk életében. Érdekesség az is, hogy nemcsak nálunk, de szerte Európá­ban ezt a napot a tavasz kezdeteként ünnepelték. A ró­maiaknál ekkor volt Pales pásztoristen ősi ünnepe, a Pa- lilia, amikor a pásztorok tisztára söpörték az istállókat, víz­be mártott babérágakkal meghintették, majd szalma lángjá­nál megfüstölték magukat, és a jószágokat, hogy bajtól, rom­lástól, betegségtől óvják. A keresztény egyház a legenda szerinti sárkányölő Szent György névünnepét tette erre a napra. A legenda hőse egy évezreden át diadalmas hősként, legyőzhetetlen harcosként élt a köztudatban, keresztes lova­gok, fegyverkovácsok, szíjjártók, lóval foglalkozó parasztok patrónusa volt. Miután alakjának, létezésének hitelességét az egyháztörténeti kutatások nem tudák bizonyítani, a pá­pai kongregáció törölte Györgyöt a katolikus szentek névso­rából. Egyébként Szent György kultusza hazánkban is elterjedt volt: Károly Róbert 1318-ban Szent György-lovagrendet ala­pított. Nagy Lajos a budai várban, a mai Dísz■ tér helyén templomot építtetett, főnemeseink közül a Báthoriak a Sár- kányölőt választották családi patrónusuknak. A XVII. szá­zadtól kezdve Körmöcbányán Szent György-tallért vertek, harcoló katonák viselték talizmánként. A hiedelem szerint a tallér viselése akkor volt hatásos, ha nem vették, hanem ajándékba, kapták, vagy úgy orozták el valakitől. György-napí érdekességek A történelmi példák ellenére kiemelendő, hogy az április 24-hez kapcsolódó szokások az elmúlt évszázadok során nem a szent hős cselekedeteire, hanem a természet megújulását köszöntő pogány pásztorünnepre emlékeztetnek. Április 24-e így a kikelet ünnepe, az istállóban telelő jó­szág, mezőre váló kihajtásának dátuma. Voltak vidékek, ahol a jószágot a kapuba fektetett láncon hajtották át, máshol fejszén, ekevason, tojáson, a gazdasszony kifordított szok­nyáján. A Jászságban élők hiedelme szerint a boszorkányok, és más, rontást hozó személyek ezen a napon támadják meg az állatokat, elsősorban a teheneket. Jászfényszarun a rontás ellen sót szórtak a tejbe, sóval szórták körül az istállót, far­ral tolták be a jószágot a helyére. Országszerte sokfélekép­pen védték e napon a házat, és főleg az istállót a rontástól: zöld ágak kerültek ajtóra, kapura, söprű, só, gatyamadzag az ajtóra, fokhagyma a tehén szarvára. Palócföldön a néphit Szent György éjjelét és napját rend­kívüli tulajdonságokkal ruházta fel. Aki szeplős volt, annak éjszaka az árpa harmatjában kellett mosakodnia. A kerítés­be fűzfaágakat tűztek, hogy a házra támadó boszorkányok fennakadjanak. Aki szép, sárga vajat akart köpülni, annak György-nap előtt fogott gyíkot kellett a markában szétmor­zsolnia. Közéleti ünnep is volt április 24-e: ekkor szegődtek el a. pásztorok, kocsisok, cselédek, egyes helyeken e nap zajlott a falusi, városi tisztújítás is. Sitkén György-napkor volt a gyepűjárás. A hegybíró vezetésével a szőlősgazdák végigjár­ták a határt, megnézték, jó karban van-e a gyepű. Egyes zalai falvakban körmenettel tették ünnepélyesebbé a határ­járást, sőt, a pap is megáldotta a vetéseket, a szőlőket. Különös Szent György-napi eseményről tudósított 1934. április 26-án a Friss Üjság, a gazdasági gondok szülte mun- kcnélküliség seregszemléjéről adott hírt: „Lezajlott a híres, nevezetes kalocsai Szentgyörgy-napi vásár. Már kora reggel gyűltek, gyülekeztek az érseki vá­ros piacterén a környékbeliek, erős, vállas, napbarnított le­gények, pirospozsgás arcú, ragyogó szemű lányok, menyecs­kék. A férfiak egyszerű, fekete ünneplőben, a leányok sok- virágú, színes szoknyában, ők a vásár portékái! A munka­erejüket bocsátják áruba a ,Szentgyörgy-napi’ vásáron, a dolgos két kezük munkabírását, izmos válluk, szorgos igye­kezetük kincseit. Kommenciósnak, gazdasági munkásnak sze­gődnek el a kalocsaiak és környékbeliek Szentgyörgy-nap- ján, és ebben az évben egy-két óra leforgása alatt elkelt az emberportéka. Férfi kommenciósok Szentgyörgy-naptól Szent Mihályig 200 pengőt kapnak, a leányok két mázsa búzát, és természetesen teljes ellátást”. Kiss György Mihály A szövetkezet korszerű szabászata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents