Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-22 / 93. szám
Vonalban voltunk 1985. április 22., hétfő {2H2SSS Olvasóink kérdései — a tanács válaszai Április 15-én, hétfőn kezdtük meg „Vonalban vagyunk” sorozatunkat és mint ígértük, visszatérünk az elhangzott kérdésekre és a válaszokra. Hírül adtuk, hogy a legtöbben Békéscsaba tisztaságával, közterületeinek rendjével, a város szépítésével foglalkoztak, ezekkel kapcsolatban tettek fel kérdéseket, adtak javaslatokat. Ezúttal erre a témakörre térünk vissza a teljesség igénye nélkül. Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert elég szerteágazó a témakör. Vannak olyan kérdések, melyek megválaszolása hosszabb utánjárást igényéi, és vannak olyanok is, melyekre az illetékesek csak akkor tudnak válaszolni, ha ők néznek utána. Nem feledkezünk meg az egyéb témákról sem. Valamennyinek utánajárunk, és a közérdekű kérdésekre adott válaszokat folyamatosan köböljük lapunkban. MEGOLDHATATLAN SEBESSÉGKORLÁTOZÁS Egy Békési úti olvasónk telefonált kissé elkeseredve amiatt, hogy a nagy gépjárműforgalom és az elhasználódott útburkolat miatt olyan erős a rezgés, hogy az út mentén álló házak megrepedeznek. Javaslata: rendeljenek el sebességkorlátozást az úton és javítsák ki az úti burkolatot. Erre és a többi kérdés megválaszolására Kmetykó Jánost, a városi tanács műszaki osztályának újonnan kinevezett vezetőjét kértük fel. — A Békési úton valóban nagy a forgalom és az is igaz, hogy az útburkolat sem kifogástalan, de ez csak az érem egyik oldala. A másik az, hogy e mellett az út mellett régi épületek állnak, jelentős részük vályogból, gyakran megfelelő alap nélkül. Ami a javaslatot illeti, nem tartjuk megvalósíthatónak a sebességkorlátozást. Ez a város egyik legforgalmasabb bevezető útja, itt egy sebességkorlátozás óriási dugókat, torlódásokat idézne elő. Az úthibák felmérése és a javítás is folyamatos, már csak azért is, mert nagy forgalmú útról van szó. — Egy újabb kérdés: miért nincsenek szemétgyűjtő konténerek a földes utcáknak legalább azokon a részein, ahol a kövesúthoz csatlakoznak? Ezekből az utcákból nem viszik el a szemetet és a lakóknak óriási gondjuk, hogy hova tegyék a hulladékot. Ilyen ügyben több olvasónk is telefonált és volt, aki megjegyezte : a szemétszállítás megoldatlansága kedvez az A szocialista világrend- szer következetes és állhatatos békepolitikája eredményeként — a világ békét akaró millióinak támogatásával — elérte, hogy négy évtizede békében élhetünk. Az imperialisták kalandor, agresszív politikája azonban éberségre és állandó készenlétre kötelez. A korszerű háborúban a hadviselés nemcsak a harcterekre korlátozódik, hanem kiterjed az országok egész területére. A korszerű háború tehát — a „front” és a „hátország” közötti különbségek teljes eltűnésével — a hadviselő felek egész területére kiterjedhet, s ennek következtében a hátország a háború aktív részesévé válik. A hátországvédelem rendszerén belül a lakosság védelme, a nukleáris háború túlélési lehetőségének biztosítása, a polgári védelem egyik alapvető feladata. A lakosság védelmi felkészítésének célja a tömeg- pusztító fegyverek elleni védelemre való felkészítés, ezen belül a kollektív védelem megteremtése, mivel a nukleáris fegyverek hatásaival szemben ez a védelmi forma a leghatásosabb. A kollektív védelem módszerei a „távolsági” és a „helyi” védelem. A távolsági védelem — a közismert nevén és tágabb értelemben „a kitelepítés” — illegális szeméttelepek létrejöttének. — Már tanácstagi beszá-, mólókon is fölmerült ez a kérdés. Ezek nyomán megszületett a döntés: a város 16 nagy, öt köbméteres konténert vásárol és ezeket oda telepítik, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Figyelembe kell azonban venni, hogy ezeket a konténereket csak speciális járművekkel lehet elszállítani, ezek a járművek esős időben földes utcán nem tudnak közlekedni. ILLEGÁLIS SZEMÉTTELEPEK — És mi a véleménye az illegális szeméttelepekről? __ — Ez nagyon súlyos gondja a városnak. Hiába számolunk fel egy szeméttelepet, szinte órákon belül ott vannak az újabb kupacok. Az állampolgárok egy része fegyelmezetlen, nemtörődöm, nem viszi el a szeméttelepre a hulladékot, hanem az első adandó alkalommal leborítja. — És ennek nem lehet büntetéssel elejét venni? — Büntetni akkor lehet, ha a cselekményt bizonyítani tudjuk. Ehhez pedig tettenérés kell, de erre nincs elég emberünk. A napokban felszámoltunk egy szemétté-, lepet, másnapra újra ott volt néhány papírzsák. Kibontottuk, megnéztük a tartalmát, olyan papírokat találtunk benne, melyekből kiderült, ki hordhatta oda. A büntetés mégis elmaradt azzal, hogy ez nem bizonyíték, mert azokat a papírokat bárki betehette a zsák-i ba. — Reménytelen tehát a harc az illegális szeméttelea lakosságnak és a dolgozóknak a támadás által elsősorban veszélyeztetett területről való előzetes és szervezett kivonása. A helyi védelem a lakosság és a dolgozók védelmét a veszélyeztetett területen különböző rendeltetésű és védettségű védőlétesítmények — óvóhelyek — alkalmazásával oldja meg. A kollektív védelmi rendszerek eredményes alkalmazása — a polgári védelem szervező és irányító tevékenysége mellett — a lakosság aktív közreműködését is feltételezi. A nagyhatású támadófegyverek hatásai ellen a legsok oldalúbb védelmet az óvóhelyek — Budapesten a metró — biztosítják, mivel mind a hagyományos, mind a tömegpusztító fegyverek összes hatásai ellen — védőképességüknek megfelelőén — védenek, és kisebb, illetve nagyobb csoportokat képesek befogadni. Mit nevezünk óvóhelynek? Azokat a mesterségesen létrehozott, vagy természetes föld alatti tereket (barlangokat, tárókat) valamint az épületek pincetereit, amelyek különleges kialakításuk folytán meghatározott mértékű védelmet biztosítanak a nukleáris, a vegyi, a biológiai és hagyományos támadófegyverek hatásai ellen. A kollektív védelem létepek újratermelődése ellen? — Talán a közeljövőben sikerül előrelépnünk. Budapesti mintára Békéscsabán is megjelennek a közterületfelügyelet egyenruhás emberei, akiknek bírságolási joguk is lesz. Ez talán csők-, kenti a notórius szemetelők és városképcsúfítók számát. TÁRSADALMI MUNKÁK — Ismét olyan kérdéskör következik, melyhez sokan szóltak hozzá: a városszépítő társadalmi munkák. A telefonálók többsége azt mondta, hogy szívesen venne részt kömyezetszépítő akcióban, de nem tudják, hol kell jelentkezni, hogyan lehet virágokhoz, facsemetékhez, szerszámokhoz jutni? Egy olvasónk azt panaszolta, hogy társadalmi mun-i kában megtisztították a parkot, de a hulladékot az ígéret ellenére sem vitték el a mai napig sem. Egy másik panasz: a Lencsési-lakótelepi piactérre facsemete-ültetési akciót hirdettek. Többen odamentek, de nem voltak ott a facsemeték és senkit sem találtak, aki választ adott volna az akció elmaradására. — Hadd kezdjem az utóbbi esetekkel. Egy meghirdetett akció indokolatlan elmaradása vagy az elvégzett társadalmi munka semmibevétele nagyon súlyos hiba, bűnös felelőtlenség, ezeket az ügyeket ki fogjuk vizsgálni. Ezúton is kérjük a lakosságot, ha ilyen ' eset történik, szóljanak nekünk, hogy tudomást szerezzünk róla. Ami a városszépítő akciókat illeti : a városi tanács tervosztálya foglalkozik ezzel, náluk lehet jelentkezni, ők biztosítanak növényeket is. * * Ma ezekre a kérdésekre tudtunk válaszolni, de mint ígértük, folyamatosan a többire is sort kerítünk. Közben egy újabb témára hívjuk fel olvasóink figyelmét. A „Vonalban yagyunk” telefonszámát, a 27-844-et legközelebb április 29-én, hétfőn hívhatják délután 4 órától. A telefonnál Vándor Pál, a Körös Volán igazgatója várja az autóbusz-köz-, lekedéssel, a közúti fuvarozással kapcsolatos kérdéseket, véleményeket. L. L. sítményei három csoportba sorolhatók: minősített óvóhelyek, szükségóvóhelyek és kiszóródás elleni védőlétesítmények. A minősített óvóhelyek — a robbanási ponttól mért bizonyos távolságra — komplex védelmet nyújtanak a nukleáris robbanás valamennyi közvetlen és közvetett hatása ellen a védőképesség függvényében. A szükségóvóhelyek kategóriájába az épületek alatti meglevő pincékből kialakítható életvédelmi létesítmények tartoznak. Ez egy * adott területen belül a lehetőségek maximális kihasználását jelenti, s egyúttal azt is, hogy a kényszer miatt bizonyos előírások betartásától el lehet tekinteni, de ez nem mehet az adott terület védelmének rovására. A kiszóródás elleni védőlétesítmények olyán épített — illetve épületek kijelölt területén vagy azok pincéjében, valamint meglevő védelmi adottságok felhasználásával kialakított — létesítmények, melyek a magfegyverek robbanásából származó sugárzás mértékét a tartózkodó terekben nagymértékben csökkentik. A védelmi intézkedések megvalósítása óriási anyagi, pénzügyi, építési, gyártási feladatot jelent minden ország gazdaságának. Ezért a védelmi felkészülést a népgazdaság teherbíró képességének figyelembevételével hosszabb időre tervezzük, és hajtjuk végre. Lipták István Polgári védelem A kollektív védelemről Gárdonyi Géza színműve Békéscsabán Mit mond n borról Giricz Mátyás rendező A Jókai Színház május 3- án mutatja be Gárdonyi Géza A bor című színművét. A magyar irodalom kimagasló prózaírója — a török elleni harcoknak, a hazaszeretetnek emléket állító Egri csillagok, az Attila hun király udvarában játszódó A láthatatlan ember, a középkori szerzeteskolostort bemutató Isten rabjai —, nagy történelmi regényeink szerzője, drámákat is írt. Ezek közül a legismertebb és legsikeresebb A bor, amely a Nemzeti Színház akkori igazgatója, Beöthy László ösztönzésére íródott, és érdekessége, hogy vonaton, mert a borongós időjárás, az eső lehetetlenné tett az író kerti sétáit, elűzte alkotó kedvét. Felült tehát a pesti vonatra, és az első osztály kényelme, süppedős bordó ülése kedvezően hatott fantáziájára ... Gárdonyi A borban a századforduló magyar faluját ábrázolja, olyan világot fest, amellyel előtte sem az irodalomban, sem a színpadon nem foglalkoztak. Félt is Beöthy a darab színrevitelé- től, az előadás bukásától. Az író maga sem reménykedett; egy nappal a premier előtt a következőt nyilatkozta a Budapesti Hírlapnak: „Egy novellámat dolgoztam fel: A bor címűt. Mikor már készen volt, akkor ejtett aggodalomba az a gondolat, hogy az ittas parasztra orrot fintorít majd a cilinderes érzés. Ha egy Dupont, vagy egy Delacroix nevű paraszt a részeg, azt tisztelettel szemléljük, de hogy egy Ba- racs részeg legyen, azt nem tűri el a párisi szemüveg. De most már mindegy: megírtam. Nem tekintem az én kis fám legszebb virágának, legfeljebb egy kis levelének. A közönség intelligens része meg fogja benne érezni, hogy ez csak kísérlet: a népszínmű vaskos tulipánjának finomitott át- hímzése egy lengébb szövetű vígjáték-féle munkába.” — Miért választották Gárdonyit, és miért éppen ezt a darabot békéscsabai bemutatásra? Giricz Mátyás vendég rendező, egyébként a Budapesti Népszínház művészeti vezetője válaszol: — A Jókai Színházzal baráti, alkotó kapcsolatban vagyok. Ez úgy alakult ki, hogy minden évben meghívnak egy rendezésre. S ha már minden évadban jelen vagyok egy előadással, úgy gondoltam, jó lenne ennek a folyamatosságnak valamiféle arculatot adni. Darvas József Vízkereszttől szilveszterig című darabjánál támadt az ötlet, hogy jó lenne minden évben egy páraszt- darabot bemutatni. Szinte sehol nem játszanak parasztdrámát. Nincs is parasztszínész, ilyen jellegű képzés sincs a főiskolán, a rendezők sem nagyon ismerik ezt a népi világot. Pedig meggyőződésem, hogy a magyar parasztdrámák nem csak nemzeti irodalmunk, hanem az egész világirodalom fontos részei. — Endrődi vagyok, és abban a szerencsés helyzetben, hogy falun voltam gyerek. Egész életemet meghatározta a falu. Nagyon jól megismertem az ottani emberek pszichológiáját, gondolkodásmódját. Emlékszem arra, hogyan éltek a parasztok. Korábban egyébként sosem rendeztem ilyen darabot. A Vízkereszt talán a 74—75. rendezésem volt. Amikor kialakult a szándék egy ilyen jellegű munkára, mindjárt a következetességre, a folyamatosságra gondoltam. S arra, hogy egy parasztdarab életművem fontos része lehetne. Szóba jöttek a parasztdrámák a legvéresebbektől a legköny- nyedebbekig. Igazán szórakoztatót kerestünk, és arra törekedtünk, hogy semmiképp se legyen álparaszti! A bort végül azért választottuk, mert ez a Gárdonyidráma még népszínmű, és már parasztdarab. — Népszínmű és parasztdarab. Melyik jellegzetesség kerül az előadásban előtérbe? Az idillikus népszínműi parasztvilág, vagy talán a naturalista dráma? — A naturalizmustól nem lehet teljesen elszakadni. Nem lehetünk egészen elvontak, ha a paraszti hitelességet akarjuk megteremteni. Rengeteg naturalista részlet persze nem lesz benne; a mai színpad, a mai közönség ezt nem kívánja. Túl aprólékos díszlet helyett csak a jelleget szeretnénk megadni a színpadképpel, a tornáccal, és a hátsó udvar előrehozásával, az ottani limlommal. — A bor nyelve, a népies, ő-ző beszéd nem lehet köny- nyű feladat a színészeknek. Hallhatnánk valamit a szereposztásról? — Egyrészt jó látni azt a hatalmas fejlődést, amely a színpadi beszédet jellemzi. A színház egységes nyelvet beszél. A televízió, a rádió rohamos terjedése is hozzájárult ahhoz, hogy a tájnyelvek egyre inkább eltűnnek, minimumra csökkennek. Ugyanakkor kár is, hogy elvész, kihal valami, ami egy- egy táj, embercsoport jellegzetessége, értéke. Ebben a Gárdonyi-darabban rettenetesen nehéz a színészek dolga: egységes táj nyelven kell beszélni. Ügy látom, valamennyien megbirkóznak ezzel a komoly feladattal. Sokszor már egymás közt is így beszélnek... Baracs Imrét Harkányi János, Matyi öccsét Hodu József, Baracs feleségét, Julit Szabó Zsuzsa játssza. A szomszédház özvegyasszonya Felkai Eszter, Göre Gábor Csiszár Nándor, a sógor Széplaky Endre, a cigány Jancsik Ferenc, az anya Szentirmay Éva, Mihály pedig Gyurcsek Sándor. — Gárdonyi-darabot rendez ma Békéscsabán. Mit kíván üzenni A borral ennek a közönségnek? — Jó darabnak tartom A bort, mert magvas és szórakoztató egyszerre. Sokszor súlyos mondandója van egy műnek, mégsem szórakoztató, máskor meg a fordítottja igaz. Gárdonyi itt a legszentebb dologról szól: a családról, az emberi kapcsolatokról, férj-feleség-gyerek együttéléséről. Nem mélységeiben tárja fel a körülményeket, de rávilágít a család, a társadalom természetrajzára. Azt remélem, hogy a nézők közül sokan, ha nem is mindjárt magukra, de ismerőseikre, szomszédaikra, rokonaikra ismernek. Ezekben a korunkat jellemző, törő-zúzó állapotokban szükség van ilyen jelzésekre, ilyen figyelmeztető tükörre. — Az 1901-es ősbemutatótól 1910-ig száz előadást élt meg A bor. A kezdeti hűvös fogadtatást később ünneplés, elismerő kritika váltotta fel. A bor siker volt nemcsak a fővárosban, hanem Szegeden és Egerben is. Utoljára 1974-ben játszotta a Déryné Színház. Milyen fogadtatásra, közönségreakcióra számít? Siker lesz-e A bor Békéscsabán? — Bízom benne, hogy siker lesz. Meg se csinálnád, ha nem számítanék sikerre. Előre nehéz biztosat jósolni egy darab fogadtatásáról, a közönség reagálása igen különböző lehet. A Vízkeresztnél például voltak nézők, akik rajongtak, mások viszont nem ismerték fel a rendezői szándékot, a darab fontosságát. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az emberek nagy része a színpadon valami szebbet, mást óhajt látni, nem a gondokat, a bajt, nem azt, ami mindennapjait tölti be. — Első meghívása, Mészöly A bunker rendezése óta rendszerben visszajár dolgozni Békéscsabára. Emlékezetes rendezéseit számon tartja a Jókai Színház, a Gyulai Várszínház közönsége. Debrecen, Szeged, Budapest, több fővárosi és vidéki színházzal dolgozott már, sok társulatot ismer. Ha azt kérdezném, mit tart a Jókai Színház társulata legjellemzőbb tulajdonságának, mit említene? — Ha tárgyilagosak vagyunk, nem szédülünk meg a városnevektől. A jelenlegi csabai társulat igen jó, tehetséges. Legnagyobb értéke, hogy együtt van, és együtt maradt, összeszokott és összedolgozott. Ilyen az országban kevés van. És ez bizony óriási előny, amivel élni kell! Ez az együttlét nem káros, nem begyöpösödött, hanem éppen az igazi csapatot jelenti, ahol a tagok fejlődnek, pozitívan hatnak egymásra. — Köszönöm a beszélgetést. Niedizielsky Katalin „Ebben a Gárdonyi-darabban rettenetesen nehéz a színészek dolga: egységes tájnyelven kell beszélni”. Felvételünk a próbán készült Fotó: Gál Edit
