Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-22 / 93. szám

1985. április 22. hétfő o Választási kislexikon ! Sorozatunk a választójogi és a választási rendszerrel összefüggő tudnivalókat is­merteti. A sorozat szerzője dr. Ádám Antal államjogász, tanszékvezető egyetemi tanár. Választási rendszer: Alkotmányjogi értelemben a választási rendszer az államhatalmat gyakorló népképviseleti testületek létrehozásának rendjét jelenti. Természetes azért, hogy a népképviseleti rendszer fejlettségi szintjéhez igazodik a választási rendszer, tartalmát a jogszabályok két csoportja határozza meg. A jogszabályok egyik része azt szabja meg, hogy kinek, milyen feltételek mellett van, illetve nincs vá­lasztó- és visszahívási joga, valamint azt, hogy az állami szervek milyen feladatokat látnak el a választások során. A választási eljárási normák pedig a választások előkészítésé­nek, a szavazásnak, a választási eredmények megállapításá­nak, a pótválasztásnak és az új (időközi) választásnak, vala­mint a megválasztott képviselők és tanácstagok visszahívásá­nak eljárási formáit szabályozzák. Választójog: A választójog az alkotmányban biztosított politikai alapjog. A munkásosztály, a haladó erők sok 'évti­zedes küzdelmet folytattak hazánkban is a választójog kiter­jesztéséért. Ennek ellenére különböző (vagyoni, műveltségi, egyhelyben-lakási, magas korhatár) cenzusok a lakosság szé­les rétegeit rekesztette ki a választójogból. Még a felszaba­dulás előtti utolsó (1939. évi) választások alkalmával is a la­kosságnak csupán 35 százaléka rendelkezett választójoggal. Hazánkban jelenleg az alkotmány nyilvánítja ki, hogy a vá­lasztójog minden nagykorú állampolgárt megillet. Nincs viszont választójoga annak, aki elmebeteg, akit a bíróság el­tiltott a közügyektől, aki a szabadságvesztés büntetését tölti, vagy szigorított őrizetben van. Országgyűlési képviselővé vagy tanácstaggá mindenki megválasztható, akinek választó­joga van. A választáson minden szavazásra jogosult állam­polgárnak egy szavazata van. Minden szavazat egyenlő. Jelölő gyűlés: Az országgyűlési képviselő jelölése céljá­ból választókerületenként két vagy több, a helyi tanács tag­jának jelölése céljából pedig egy jelölő gyűlést kell tartani. Az olyan községben, ahol a lakosok száma 500-nál nem több, a választókerületek jelöltjei összevont jelölő gyűlésen is je­lölhetők. A jelöltekre a jelölő gyűlésen javaslatot tehetnek a Hazafias Népfront szervei, a politikai, a társadalmi, az ér­dekképviseleti szervek, a munkahelyek dolgozóinak képvise­lői, és bármely választópolgár. A jelöltekre vonatkozó javas­latokat elhangzásuk sorrendjében egyenként kell szavazásra bocsátani. A jelölő gyűlésen részt vevő választópolgár több személyre is szavazhat. Jelölt lesz az a személy, aki a jelölő gyűlésen, illetve képviselőjelöltek esetében a jelölő gyűlése­ken megjelent választópolgárok egyharmadának igenlő szava­zatát elnyerte, a jelölést és a Hazafias Népfront programját elfogadta. Ha a választókerületben nincs két elfogadott jelölt, hét napon belül új jelölő gyűlést kell tartani. Pályázat szálláshelyek létesítésére A gyermekek és fiatalok egészséges fejlődését, hasznos szabadidő-töltését elősegítő kez­deményezésre hívja fel a taná­csokat, vállalatokat, intézmé­nyeket, ifjúsági közösségeket, KlSZ-szervezeteket, úttörőcsa­patokat az Állami Ifjúsági Bi­zottság. Az ifjúság természetjá­rásának, táborozásának, a ter­mészetben való sportolásának elősegítésére támogatást kíván­nak nyújtani mindazoknak, akik vállalkoznak 1985-ben vagy a későbbi években sátorozóhe­lyek létesítésére, illetve a gya­logos, kerékpáros vagy vízi vándortáborozást szolgáló egy­szerű szálláshelyek kialakításá­ra, lehetőleg meglevő, de hasz­nálaton kívüli létesítmények igénybevételével. A Központi Ifjúsági Alapban e célra 1985-ben 8 millió forint áll rendelkezésre. Ebből sátoro­zóhelyek, illetve vándortábori szálláshelyek kialakításához pá­lyázat útján támogatás igényel­hető. A pályázatoknak tartalmaz­niuk kell a pályázó megneve­zését és pontos címét, a meg­valósítandó létesítmény címét, megközelítését és részletes le­írását, a kivitelezés megkezdé­sének és befejezésének idő­pontját. A pályázók közöljék továbbá a létesítmény meg­valósításának költségeiből a kol­lektíva által vállalt társadalmi munka értékét, és a helyi szervek támogatásának összegét, a létesítmény teljes költségét, és azt, hogy ehhez egyszeri tá­mogatásként mekkora összeget igényelnek a Központi Ifjúsági Alapból, s írják le a létesít­mény vagy a bázishely üzemel­tetésére vonatkozó elképzelése­ket. A pályázatokat 1985. május 3l-ig kell eljuttatni a megyei (fővárosi) tanács ifjúsági titká­raihoz, akik ezeket véleményez­ve továbbítják 1985. június 15-ig az Állami Ifjúsági Bizottság Tit­kárságához. A pályázatokat ver­senytárgyaláson bírálják el, er­ről az érdekeltek értesítést kap­nak. Ilyet még nem pipáltunk! P iszta kézzel elfogni a folyóban cik- kanó, fürge halat — ez legfeljebb az indiántörténetek leggyorsabb kezű hőseinek adatott meg, esetleg még néhány rajongó sporthorgász legszebb álmaiban fordulhatott elő valami hasonló. De lássunk csodát! Hír érkezett Kákafokról, hogy az arra járók — még a legutolsó kocapecás is — kosárszám hordták haza márciusban a halat a holtágról. Kihasználva, hogy a ha­lak pipálnak, kábák az oxigénhiánytól — kényelmesen össze lehet szedni őket. Igaz, így nem számít hőstettnek, de hát a rádió­reklám direkt belénk beszéli, hogy a hal­hús a legegészségesebb. Ráadásul a vízügyi illetékes még külön is fölhívta a szálkás hús kedvelőinek fi­gyelmét arra, hogy Kákafokon a halak pi­pálnak. Mit mondjak: a halak helyében én is pipás lettem volna! Aki csak valamit ko- nyít a kopoltyúsokhoz, tudja, hogy nem az indiánok békepipájára kell gondolni — legtöbben nem is erre gondoltak —, hanem arra: hány kosár halat bír el az ember egy fordulóra. Voltak természetesen olyanok is, akik ilyet még nem pipáltak, és arra gon­doltak, hogy meg kellene állapítani: mitől döglik a hal, és az okokat gyorsan meg­szüntetni, még akkor is, ha ettől Szarvason visszaesik az egy főre eső halfogyasztás, és csökken az idézett reklám hatásossága. A kérdést a lap hasábjain kollégám is nekiszegezte az érintetteknek és érdekel­teknek, amire néhányan azt mondták: nem kell a kákán is csomót keresni. Elég ne­künk az igazság. Az igazság meg az, hogy azóta pusztulnak az uszonyosok, amióta a helyi Dózsa Tsz a holtágba engedi a csur- galék termálvizet. Az állítás állítói igazuk igazolására ösz- szehívtak egy szakértői értekezletet, mely­nek résztvevőit elvitték még a Siratói-holt- ághoz is, ahol akkor száz számra hagyták abba a pipálást örökre a pikkelyesek. Más kérdés, hogy a Sirató-holtágba egy csepp termálvíz nem folyt be, és azt se kell elfe­lejteni, hogy tavaly, az őszi vízleengedést követően is csak a gyors beavatkozás vet­te elejét a tömeges halpusztulásnak. A gyanú árnyéka most a vízügyre vető­dött: kiderült, hogy a Szarvasi Arborétum partfalépítése miatt a vízszivattyúzást na­pokra beszüntette, s valószínűleg ettől csap­pant meg végzetesen a vízben oldott oxigén mennyisége. A termálprogram serkentői most fellélegezhettek volna — mindjárt több a le­vegő, ha az emberre nem mutogatnak ujjal —, de nem mertek, mert ismerik az embe­reket, ha valakit, vagy valamit egyszer már szó ért...! Ilyen körülmények között, hogy legyen bátorságuk a meleg vizet az Aranyszarvas kempingbe vezetni, és ott termálvizes strandot kialakítani?! . Lehet, hogy már bánják is, amiért neki- kezdtek az egésznek? Ha nem törődnek a fold mélyéről ajándékként feltörő forró víz hasznosításával, most élhetnének, mint hal a vízben. Elnézést! Ez most rossz vicc volt! De hát tényleg mindennek a termálvíz az oka? A szakember szerint: a baromfiólakat fűtő víz elhasználódás, lehűlés után kerül a holtágba, s kétségtelen, hogy annak vizét nem tisztítja. De az is kétségtelen, — eskü­szik a szakember —, hogy önmagában ek­kora galibát, még ha akar, sem tud okozni! Csakhogy a termálvíz mellett ide folyik még a városi (elavult) szennyvíztisztító na­pi 2300 köbméter terméke, a nemegyszer olajjal szennyezett városi csapadékvíz, a HAKI kacsatelepének „végterméke”, a HA- KI központi lakásainak szennyvize, a Hor- vát-pusztai kacsatelep, a rizstelep vize, a Macólaposi csatorna, azután kétezer üdülő­telek „végcsereterméke”, Békésszentandrás belterületi csapadékvize — hogy csak néhá­nyat soroljunk a legalább százféle víztisz­taságot károsító tényezőből. Az az érzésem hát, hogy kár a bűnbakot keresni. Helyette pipálni kellene! No nem a légszomjtól, a halak mintájára, hanem valamennyi érdekeltnek és érintettnek egy asztalnál ülve, a békepipát kézről kézre ad­va, hogy mire a kör bezárul, megszülethes­sen a mindenkinek tetsző, közös erővel kivi­telezhető, végleges, átfogó és jó megoldás. M ndannyiunk érdeke ez, és addig cse­lekedjünk, amíg lehet! Tudjuk jól, milyenek ezek „odaát”! Még néhány nap, és az éter hullámain világgá kürtölik: úgy él ez a nép ebben az országban, mint szarvasi hal a termálvízben! Akkor már hiá­ba leszünk pipásak! Egyszerűbb, ha nem adunk halat alájuk! Inkább pipáljuk le őket a természetvédelemben is! Mert ezt a fel­adatot soha nem lehet a többi közül „kipi­pálni”. Kőváry E. Péter llkció a biztonságért A gépjárművezetők bizonyára tapasztalták: az elmúlt hét végén a szokásosnál több volt a megye közútjain a rendőri ellenőrzés. A közúti közlekedés biztonságát hi­vatottak szolgálni a közlekedési és közbiztonsági akciók. Most is, mint mindig, az egyen- és polgári ruhás rend­őrökön kívül ott volt az önkéntes rendőri állomány je­lentős része, segítettek határőrök és honvédek is. Az elő­re elkészített terv szerint, a városi kapitányságokkal összhangban, megadott helyen, körzetben, a szomszédos megyékből érkezett közlekedési rendőrökkel megerősítve látták el a csoportok szolgálatukat. Az akció eligazítással kezdő dött A mostani akció a megyei rendőr-főkapitányságon 13.30-kor eligazítással kez­dődött. Fajó György rendőr alezredes, a békéscsabai ka­pitányság vezetője a konk­rét feladatok meghatározása után felhívta az akció részt­vevőit a fegyelmezett, ud­varias, de határozott intéz­kedésre. S az eligazítás vé­gén máris egy körözést is­mertet: cserbenhagyó gázo- lót keres a rendőrség ... * * * Két óra után néhány perc­cel kiindul a gépkocsikara­ván. Négyesben — Mezei József rendőr főtörzsőrmes­ter, Mancz János rendőr törzsőrmester és Szudár Bé­la honvéd társaságában — vágunk az útnak és a szol­gálatnak, melynek egy ré­szét velük tölthettem. Me- zőmegyer felé autózunk: hetvenes tempóban hala­dunk. Senki sem előz. Né­hány perces ellenőrzés és kevés kitérő után ismét a műúton vagyunk. Előttünk az Áfor egyik tankautója robog: százas tempóban is nehezen érjük utói. 15 köb­méter szuperbenzin a rako­mánya. Egy előzésnél kény­telen lassítani. Beérjük. — Kicsit ráléptem, de nem mentem gyorsan — mentegetőzik a negyvenöt körüli pilóta, majd meg­toldja: — Késésben vagyok. Ez viszont nem ad felmen­tést a sebesség határainak áthágására. A murony—kamuti elága­zásnál állunk le. Két pótko­csis IFA tehergépkocsi bú­zát szállít — ponyva nél­kül. Amint megáll a jármű, szépen csordogálnak a sze­mek. — Nem esik az eső — méltatlankodik a pilóta, majd szeme megakad az út szélére a réseken keresztül kiszóródott magvakon. — Pedig kellene ponyva, mert a szél, a légáramlat lesodor­ja — vált hangnemet. Sárga ponyvás, pótkocsis teherautó közeleg. Csak ami­kor megáll... Dögöt szállít, a ponyva alól kilátszik a ló­láb. A bűz elárasztja a kör­nyéket. Nem is tartják fel sokáig. * * * * Mezőberénybe érünk. A vasútállomás mellett hala­dunk, majd a „kocsmahiva- tal” — vagyis az italbolt — előtt állunk meg. Vegyes a közönség, a csaplárosné sep- reget. Amint az egyenruhá­sok belépnek, dermedt csend támad. Majd amikor befe­jezték dolgukat, oldódik a hangulat. A 46-os úton kis teherko­csit állítanak le. Alkatré­szekkel van megrakva. Me­zei főtörzsőrmester akkurá­tusán körbejárja a jármű­vet, s megkéri a pilótát, hogy az ablaktörlőt kapcsol­ja be. Nem működik. — Pedig csak ez rossz — tárja szét kezeit, majd foly­tatja. — Peches napom van: reggel megbüntettek egy százasra, délben meghúztam egy Wartburgot, most meg ez... Végül is nincs peche, figyelmeztetéssel megúszta. Jóval elmúlt 5 óra, vége a munkaidőnek. Csárdaszállás határában, a közeli állatte­nyésztési telepről segédmo­tor-kerékpárosok hada indul haza. Az iratok rendben, de gond van. A gumik ... Szóval egyik-másiknak si­ma a futófelülete. — Sehol sem kapok — kesereg a bajuszos fiatalem­ber. — Higyjék el, nap mint nap keressük, ismerősökkel kerestetjük — folytatja kol­légája. Való igaz, a segéd­motor-kerékpárok gumiellá­tása nem zavartalan. Ezt a rendőrök is tudják. Jószán­dékkal segíteni próbálnak, amikor egyik üzlet címét megadják. * * * A távolban feltűnik egy mozgó szalmabála. Csak amikor közelebb ér, látni, hogy Honda kistraktor von­Munkában Mancz törzsőr­mester tatja a rakományt. Ketten ülnek rajta, 50 körüli asz- szony vezet. — Széles az ülése, elfé­rünk rajta — mondja a né­hány évvel idősebb férj. — Négy éve van meg, mindig így járunk — toltja meg az asszony. —Igen, igen, de az irány­jelzés ... — szól közbe az egyik rendőr. — Mi nem előzünk — vi­tatkozik az asszony. — De kikerülnek álló jár­művet, és kanyarodnak ... — Olyankor az uram le­száll, előre megy, leállítja a forgalmat és megyek tovább. Hat óra elmúlt. Az autók egymás után kapcsolják be a világításukat. Sajnos, többségüknél rosszul van beállítva a reflektor. Apró­ságnak tűnik, de nagyon za­varó. A 8-as Volán két ka­mionja hosszú útról, áruval megrakva hazafelé tart. — A megyében már négy­szer igazoltattak — jegyzi meg egyikük. A járművek, az okmányok rendben van­nak, s mivel ismerősök, né­hány perces diskurzusra is szakítunk időt. Indulunk vissza Békéscsabára. Az egyik útkereszteződésben rö­vid várakozás után egy gyorshajtó nyomába ere­dünk. A kilométeróra a 120- as számnál áll, ám a két ko­csi között a távolság csak nehezen csökken. — No csak... — jegyzi meg Mezei főtörzs, s a mö­göttünk haladó Nissan-ra mutat. Lassítunk, az is fé­kez. Mezőberényben mögé kerülünk. A belterületen 80 körüli sebességgel halad a csodálatos autó. — Miért bennünket, be­csületes dolgozókat, rendes embereket büntetnek — mél­tatlankodik a kocsi 35> éves kisiparos gazdája. Mi taga­dás: az igazoltató rendőr és a gépkocsivezető között né­zeteltérés van. A vita vég­eredménye: helyszíni bírsá­got nem hajlandó fizetni, ezért feljelentik. Persze, egy-egy razzia sok mindent a felszínre hoz. Ge­rendáson intézetből szökött fiatalembert fogtak el, Bé­késcsabán tolvaj albérlőt jelentettek föl, s most is jó néhány kerékpárt elkötöttek. — Pedig lakat is volt raj­ta — méltatlankodik az egyik bejelentő. — Le is volt zárva? — Nem, nem .... a kul­csot otthon felejtettem. Aztán egy üzemi szarka is horogra akadt. A házku­tatás során a legkülönfélébb, jobbára értékes műszaki cik­kek kerültek elő ... Egy 14 éves kislány eltűnését is be­jelentették. Persze, az emberi lelemé­nyességnek nincs határa. Egy 1200-as Ladát állítanak meg. Nincs hátsó világítása. — Pedig amikor elindul­tam, világított mindegyik — mondja a gépkocsi vezetője. Csak amikor leemeli a búrát, akkor derül ki: az egyikben még izzó sem volt... * * * Kilenc órakor átszállók az akciócsoporthoz. Szabó Ist­ván törzszászlóshoz, Kasznár Pál és Szatmári János törzs-, őrmesterhez csatlakozom. Dobozon a község presszójá­nál állunk meg- Diszkózené­től hangos a környék. Bent önfeledten táncolnak a fia­talok. Van közöttük túl fia­tal is. Olyan, aki alig múlt 14 éves. Találkoztunk olyanokkal is, akik a napokban vagy valamivel régebben lopásért, garázdaságért kirótt bünte­tésükből feltételesen szaba­dultak. A gerlai presszóban vágni lehet a füstöt. A diszkó és a biliárd jelenti a szórakozást. A lányok körében egy gyu- fásdobozba préselt egércse­mete kelt riadalmat. A dobozi úton rutinellen­őrzés következik. Piros Pols­ki fékez. Az okmányok, a gépkocsi műszaki állapota rendben. Csakhát... A cso­magtartóban három tekercs pornófilm lapul. Ennek ter­jesztése tiltott Magyarorszá­gon. — Munkatársamtól kap­tam — hebegi az 50 körüli férfi, aki baráti társaságba indult, így „felfegyverkez­ve”. A kocsiban ülő barát­nője semmiről sem tudott, csak annyit, hogy lesz vala­mi meglepetés. Nos, ez si­került. A filmet lefoglalták, és eljárást indítottak elle­nük. * * * Éjfél elmúlt. Kikászálódok a kocsiból. A szolgálatot tel­jesítő rendőrök pedig to­vább folytatják munkájukat. Az ügyeletén megtudtuk, rendőrkézre került a cser- benhagyásos gázoló is. Kép, szöveg: Szekeres András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents