Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-18 / 90. szám

1985. április 18., csütörtök Szarvas Széles körű együttműködés az MHSZ-szel A felszabadulás 40. évfor-, dulója alkalmából Huszárik Mihálynak, a Szarvasi Ál­lami Tangazdaság vezető rendészének a honvédelmi propagandamunkában hu­zamosabb időn keresztül ki­fejtett, átlagon felüli, áldo­zatos tevékenysége elisme-. réséül emlékplakettet adtak át. Az igazoló dokumentu­mot Kiss Lajos vezérőrnagy, az MHSZ főtitkára írta alá. A kitüntetett társadalmi aktíva eredeti foglalkozása: mezőgazdasági munkás. Ka­tonaidejének letöltése után a szakközépiskolában leérett­ségizett, majd növényter­mesztésből és takarmánygaz­dálkodásból megszerezte a technikusi oklevelet. Ezen­kívül elvégezte az üzemren­dészeti tanfolyamot is. Moz­galmi tapasztalatainak je­lentős részét akkor gyűjtötte össze, miután a' gazdaságban KISZ-titkár lett. Immár ez a / harmadik ciklus, amelyben tanácstagként tevékenyke­dik. Leszerelését követően került szoros kapcsolatba az MHSZ-szel, ahol 3—4 éven keresztül a rádiósokat ok­tatta alapismeretekre. Az agitációs és propaganda­szakbizottság munkáját 1981 óta vezeti. Ottjártunkkor büszkén mutatta meg a „Szarvas felszabadulására emlékezünk” című kiad­ványt, amelynek egyik társ­szerzője és szerkesztője volt. Magával hozott egy hatal­mas méretű albumot is, s ez tartalmazza a Mező Imre Honvédelmi Klub életével kapcsolatos anyagot. A 150 tagot számláló közösség sok szép eredményt ért el, amiben nem kis érdemet szerzett Bagi László, a klub vezető­je. Abban, hogy az MHSZ szervezeti felépítéséről, min­dennapi tevékenységéről és kapcsolatairól bővebb infor­mációt szerezhettünk, Hu­szárik Mihályon kívül Tí­már Béla városi titkár is segített. Amint megtudtuk, a szarvasi járás megszűnésé­vel Gyomaendrőd, Hunya és Kondoros elkerült tőlük. Így a korábbi 1700-as tag­létszám mintegy a felére csökkent. Az MHSZ helyi vezetőségének hatáskörébe a város és városkörnyék mellett ma már csak Bé- késszentandrás, Csabacsüd, Kardos és örménykút tarto­zik. A jól előkészített szer­vező munkának . köszönhető az is, hogy 1984 végére az MHSZ taglétszáma ezer fölé emelkedhetett. A szakmai klubok „leadását” követően új szakirányú szervezés kez­dődött el. Tavaly modellező, az idén rádiós klub alakult meg. Ezenkívül sárkányre­pülő, valamint tájfutó klub működik. Kezdeti stádium­ban van a motoros szakosz­tály. Legnagyobb létszám­mal a lövész- és a tartalé­kos szakosztályok rendel­keznek. A szarvasi 3. szá­mú iskolában és a Táncsics Tsz-ben szintén létrejött egy-egy honvédelmi klub. Az MHSZ-nek nincsenek ki­emelkedő versenyzői, ami korántsem negatívum, ugyanis a tömegekkel való foglalkozásra helyezi a ve­zetőség a fő hangsúlyt. Ezt támasztja alá a kor szerin­ti megoszlás is. A legfiata­labbak között van 10 éves Kerti zuhanyozó — Hazánk éghajlati viszonyai között egy négyzetméter sík fe­lületre a szakemberek számítása szerint évente mintegy 100 kilo­gramm kőolaj fűtőértékének megfelelő napenergia jut. E ter­mészetes energiaforrás haszno­sításához szükséges, úgynevezett napkollektorok gyártásával . itt­hon most már csaknem tíz vál­lalat foglalkozik. Az új termék a Villamosszige­telő- és Műanyaggyár három dolgozójának találmánya. A zu­hanyozóállvány pvc-csövekből készült, r a másfél négyzetmé­teres napkollektor is nagyobb- • részt műanyag elemekből áll. Ennek a megoldásnak köszön­hető, hogy a berendezés vi­szonylag olcsó. Huszárik Mihály, a szarvasi MHSZ egyik elismert társa­dalmi aktívája tanuló, míg a legidősebbek esetében akad 70 éven fe­lüli is. Az utóbbiakhoz tar­tozik például Csaba Jenő, aki mint az egyik honvédel­mi klub titkára igen ered­ményesen tevékenykedik. A beszélgetésben szó esett a meglevő kapcsolatok tartalmáról is. A helyi párt­ós állami szervek irányítása jól érvényesül a honvédelmi munkában. Bizonyos időkö­zönként beszámoltatják az MHSZ vezetőségét. Gyümöl­csöző az együttműködés töb­bek között a tanáccsal, HNF-fel, Vöröskereszttel, művelődési és sportosztály- lyal; továbbá a fegyveres testületekkel, az autóKlub- bal, és még jó néhány szerv­vel, illetve bizottsággal. A szocialista brigádok tagjai versenyeken vesznek részt rendszeresen, s jelentős tár­sadalmi munkával járulnak hozzá a fejlésztéshez. A vál­lalatok, intézmények igye­keznek megadni minden tő­lük telhető erkölcsi és anya­gi segítséget. Erről tanúsko­dik az 1982-ben létesített új MHSZ-bázis. A megnyitás pillanatáig teljesített társa­dalmi, munka értéke több mint 400 ezer forintot tett ki. Azóta a haditechnikai park, a honvédelmi aka­dálypálya, valamint az épü­let előcsarnokában egy vit­rinsor is elkészült. A leg­nagyobb gondot az okozza, hogy hiányzik a fedett lőál- lású lőtér, amelynek tanul­mánytervét viszont már el­készítették. Ezt leszámítva, a technikai ellátottság szín­vonala az igényeknek meg­felel. A bázison minden olyan feltétel megvan, amely az eredményes nevelő-okta­tó munkához nélkülözhetet­len, a gépjárművezetők kép­zéséhez szükséges helyisé­geket, szemléltető- és egyéb eszközöket is beleértve. A munkahelyi kollektí­vák — a karbantartás mel­lett — részt vesznek a kü­lönféle berendezések szere­lésében. A közös versenye­ken, vetélkedőkön, és egyéb rendezvényeken elért ered­ményeket méltányolja az adott munkahely, valamint az MHSZ vezetősége. A volt járás területén több, mint 60 társadalmi aktíva kapott elismerést az elmúlt esz­tendőben. Bizonyára az idén szintén sor kerül majd a ki­tüntetések átadására a fegy­veres erők napján rende­zendő ünnepségen... Bukovinszky István napenergiával A VSZM Helén nevű napkol­lektora igen egyszerű elven mű­ködik. A napsugarakat egy alu­mínium fólia gyűjti össze, és ez közvetíti a melegítő hőenergiát a fölötte spirálisan összetekert műanyag csőben levő víznek. Mindezt egy hőszigetelt doboz­ban helyezték el. tgy a nyári napon a csőben levő 20—22 liter víz fél óra alatt akár 60 Cel- sius-fokra is felmelegedhet, de a víz hőmérséklete kissé ború- sabb időben is elérheti a 35 fo­kot. A kollektor csatlakoztatható a kerti vízhálózatra. Több nap- kollektor összekapcsolásával már nyaralók, lakóépületek, me­zőgazdasági vagy ipari létesít­mények melegvíz-ellátása is biztosítható. Iskolafelújítás Kunágotán Két esztendeje folyik Kun­ágotán az általános iskola központi épületének felújí­tása és bővítése. A koráb­ban igen rossz állapotú épü­letet szinte újjávarázsolták, pedig a munkálatok még be sem fejeződtek. E két esz­tendő alatt elvégezték az épület tetőcseréjét, a közpon­ti fűtés szerelését, előtte el­készült a kazánház, új vi­zesblokk épült, a folyosók falait lambéria borítja. A felújítás során két új tan­terem isi épült, ezzel a felső tagozatosok tantermeinek száma nyolcra nőtt, s így az iskola vezetése már tervez­heti a szaktantermi rend­szer bevezetését. Rossz idő esetén az új zsibongó már eddig is jó szolgálatokat tett. Eddig a munkálatok 2 millió 398 ezer forintba ke­rültek, de hátra van még a tantermek és folyosók fes­tése, amely újabb 250 ezer forintba kerül a tervek sze­rint. A központi iskolaépület felújításán túl a helyi ta­nács tervezi még a többi is­kolaépület és az óvodák köz- pontifűtés-szerelésének be­fejezését is, a közműről víz­bekötéseket, és festési mun­kálatokat. A napközi otthon konyháján a hagyományos tüzelés helyett áttérnek a gáztüzelésre, amelynek be­szerelése júniusban várható. Ez utóbbi munkálatok ösz- szesen, újabb 860 ezer fo­rintot igényelnek majd. A kunágotai tanács költ­ségvetési üzeme, s az alvál­lalkozók eddig jó munkát végeztek, a községi tanács pedig igen mélyen belenyúlt a pénztárcájába, hogy vég­re elfogadható körülmények között folyhasson Kunágo­tán az oktató-nevelő mun­ka. Az iskola vezetőinek már csak egy kívánsága ma­radt: egy elfogadható mé­retű tornaterem. Talán, egy­szer erről is hírt adhatunk. (bse) Április 4-ről, felszabadu­lásunk ünnepéről a Magyar Posta minden ötödik évben szokott megemlékezni bé­lyeggel is. Az első sorozatot 1945-ben adták ki (ez csak felülnyomás volt korábbi bé­lyegeken), utána pedig vál­takozó értékekben követték az évfordulós kiadások. Pél­dául 1965-ben kilenc érték­ből álló virágsor, 1970-ben blokk (benne két bélyeg: Budapest 1945 és 1970), 1980- ban egyetlen bélyeg látott napvilágot. Egyébként a Szabadság-szobor egy 1947- es sor 60 filléres címletén szerepel magyar bélyegen először. Felszabadulásunk tiszte­letére nemcsak a Magyar Posta, hanem a Szovjet Pos­ta is több alkalommal jelen­tetett meg bélyeget. — A ké­pen a 25. évfordulót kö­szöntő, 6 k. névértékű szov­jet, és a 35. évfordulóra meg­jelent, 1 Ft-os magyar bé­lyeg (tervezője Vertei Jó­zsef) látható. — A külföldi bélyegek az úgynevezett „hungaricák” közé tartoznak. Több más kiadással együtt ide lehet sorolni még a fMa- linovszkij marsallt ábrázoló szovjet bélyeget is, mint Bé­kés megye, illetve az ország nagy részének felszabadító­ját. A negyvenedik évfordulóra széles körű megemlékezések voltak a filatélia világában is. Felszabadulásunk évfor­dulójának megfelelően, Bat- tonyától Nemesmedveság, al­kalmi bélyegzéseket hasz­náltak a postahivatalok. A Magyar Bélyeggyűjtők Or­szágos Szövetsége, valamint a városi körök rendezésében országszerte bélyegkiállítá­sokat rendeztek. Ezek a ki­állítások a filatélia eszközei­vel tisztelegtek a felszaba­dítók emléke előtt, de felvil­lantották az újjáépítés kor­szakát is és az emberek bé­kéhez való ragaszkodását. A Szovjetunióban ismét bé­lyegkiadással adóznak fel­szabadulásunk ünnepének,' a nősöknek. A filatélia a maga lehető­ségeinek megfelelően, így járult hozzá hazánk felsza­badulásának 40. évfordulója .méltó megünnepléséhez. Verrasztó Gábor Segítsünk egymáson Aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli — tartja a mondás. Igen sok közös gazdaságban megnőtt ezekben az években az apró forintok becsülete, főleg az olyan forintoké, amelyek nem szerepelnek a pénzügyi tervekben, amelyeket nem a termeléssel, hanem valami­lyen más eszközzel vonnak be a közösség pénztárcájába. Nem új keletű dolog ez, hiszen a termelőszövetkezeti mozgalom kezdetétől végigkíséri a gazdálkodást, bár for­mája, megnyilvánulási lehetősége változik. Példaként említhetjük a különböző beruházásokat. Hajdanán igen gyakori volt, hogy a termelőszövetkezet autóbuszt akart vásárolni, azonban nem futotta rá a közös keretekből, a tagok viszont hitelezték a jármű árát. A tagok egy szóra és szívesen adtak, hiszen valamennyien tudták, mire kell, s abban is nagyon biztosak voltak, fillérről fillérre el­számol majd velük év végén a „közös”. így is történt. Nehéz lenne hirtelenjében felsorolni, mire is adták így össze a tőkét, hiszen gumis kocsiktól kezdve magtára­kig, étkezdétől a fürdőkig, vagy akár szociális létesít­mény építéséig egyaránt szívesen zsebbe nyúltak a tagok. Napjainkban egyre inkább az tapasztalható; a közös gaz­daság intenzíven vonja be tagjai pénzét ilyen-olyan be­ruházásokba, közös célok megvalósításába. Jó ez így. Má­ra megtalálták a törvényesített formát is erre, célrészje­gyeket bocsáthat ki a szövetkezet. A mozgalom életrevalóságát bizonyítja az is, hogy igen hasznos szolgálatokat tesz a termelőszövetkezetek önerő­ből megteremtett kölcsönös támogatási alapja, hiszen gyorsan és kisebb kamattal juthat kölcsönhöz a bajba ju­tott szövetkezet, mintha sorban állna a Nemzeti Banknál. Ám az intézményesített kölcsönös segítség mellett több formája is ismeretes a tőke, a segítés átcsoportosításá­nak, egyik-másik időnként országos mozgalommá is tere­bélyesedett: erős segítse a gyengét, a kettős szövetkezeti vezetés — mármint tudniillik, két tsz-nek azonos veze­tése, vezetője van — kombájnok, erőgépek átcsoportosí­tása északi megyékből az Alföldre, és fordítva. A segíteni akarás a termelőszövetkezeti mozgalom lé­nyege, a kölcsönös érdekek messzemenő figyelembevéte­le. így érthető, hogy a mozgalom termelőszövetkezeti üdülőket is tudott építeni, sőt a Mezőgazdasági Szövetke­zetek Házát is olyan esztendőkben, amikor eléggé szűké­ben vagyunk a pénznek, s a termelőszövetkezetek zár­számadásainál igen-igen jól jönnek az apró forintok. A szövetkezetek és szakszövetkezetek jó része kedve­zőtlen adottságú. Rengeteg gondot okoz az, hogy a ter­mőhelyi viszonyok nem azonosak ebben az országban, sok igazságtalanságot szül, hiszen még a kimondottan gazdaságos növények termesztése esetén is hátrányosabb helyzetbe kerülnek a rossz termőhelyi adottságú gazda­ságok. Kevesebb termést takaríthatnak be, ráfizetéses a termelés a homokhátságokon, nem történt meg a jó és megfelelő termelési szerkezet kialakítása, nem csatlakoz­hattak a termelési rendszerekhez, és világosan látjuk napjainkban; mindezek olyan halmozott hátrányokat je­lentenek, amelyek lassan-Iassan behozhatatlanokká vál­nak. Nyilvánvaló, hogy nem lehet és nem szabad általá­nosítani a mezőgazdaságban. Kicsit megdöbbentő, de tény, nincs napjainkban sem olyan vetőgép, amelyik jó a homokon, nincs olyan hen­ger sem, márpedig aki nem hengerel, az nem is tud gazdálkodni! Arról ne is szóljunk, hogy az idén meny­nyire kedvezőtlen ezeknek a gazdaságoknak a közgaz­dasági környezete. Az is régi bölcsesség, ahol nagy a baj, kéznél a segít­ség. Éppen a gyenge termőhelyi adottságú szövetkezetek esetében említünk meg egy követendő példát. Tudjuk, hogy a hatékonyság és a jövedelmezőség emelése, az ex­port növelése elengedhetetlenül szükséges ezekben a gaz­daságokban, igen ám, de miből, ha nincs tőke, hiába az okos gondolat. Ezen segített a termelőszövetkezetek egyik területi szövetsége, ugyanis kezdeményezésére erősebb tsz-ek, állami gazdaságok, élelmiszeripari vállalatok több millió forintot, pontosan 107 milliót, adtak át tartalék- alapjukból a kedvezőtlen adottságú gazdaságoknak, s a fenti összeggel a juhászatot és a húsrríarhaágazatot fej­lesztették. Érdemes azt is megjegyezni, négy tsz 8 milliót, 4 állami gazdaság 72 milliót adott, a többit pedig két élelmiszeripari vállalat. Az összegből 94 millió forintot a szarvasmarha-ágazat fejlesztésére fordítanak. Igaz, maga ez a nem mindennapi gesztus még nem jelenti azt, hogy •a megsegített gazdaságoknak máról holnapra semmi gondjuk, hiszen ugyanúgy szakmai támogatásra is szo­rulnak, hogy az élenjáró módszereket, jó tapasztalatokat, a tudományos és a kutatási eredményeket elsajátíthassák és alkalmazni tudják. Ehhez is kapnak segítséget. Nincsen ebben semmi új, csak a forma változik, a tar­talom szerencsére marad; tisztes célokért az anyagi alap előteremthető. Sz. Lukács Imre Negyedmillió kiló csiga Megkezdődött az idei csigater­més betakarítása a baranyai mezőkön. Ez a táj az egyik leg­nagyobb lelőhelye a puhatestű állatkáknak, az éghajlat és a biológiai környezet ugyanis igen kedvező a szaporodásuk­nak. Évente általában egy-egy tehervonatra való csigacseme­gét szállítanak külföldre Bara­nyából. A kései kitavaszodás miatt a csigák többsége még a téli rej tekén tartózkodik, emiatt nehezebb rájuk találni, több az utánjárás; és soványabb a zsák­mány, mint rendesen szokott lenni. A gyűjtők mégis napon­ta felkeresik a mély fekvésű réteket, a füves vízpartokat és a nyirkos erdőszéleket, mivel külföldön leginkább az áprilisi éticsigák keresettek. A hozzá­értők véleménye szerint ezek ugyanis a legízletesebbek. A fo­gyasztók igényeinek megfelelő­en a 28—38 milliméter átmérőjű, ép héjazató és szennyeződéstől mentes csigákat gyűjtik össze. A természet adta élő árut az Er­dei Termék Vállalat és a fo­gyasztási szövetkezetek vásárol­ják fel, előreláthatóan mintegy negyedmillió kilogrammot. Az Endrőd és Vidéke Takarékszövetkezet gyomai kirendeltségének növekvő forgalma egyre sürgetőbbé tette egy új ügyfélfogadó terem létesítését. Az ott dolgozóknak nem kis kényel­metlenséget okozó építkezés miatt eddig egyetlen napig sem szünetelt az ügyfélforgalom. Ebbe besegítettek a kivitelezők, a Gyomai Építőipari Szövetkezet dolgozói is, akik folya­matosan teljesítették a bontási munkálatokat szombaton és vasát nap is. A munkák — mint képünk is bizonyítja — jól haladnak Fotó: Gál Edit Felszabadulás — bélyegen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents