Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-13 / 86. szám
NÉPÚJSÁG 1985. április 13., szombat Energiamegtakarító beruházások Veszteség után nyeresége?) Az Állami Fejlesztési Bank a jelenlegi tervidőszakban központi forrásból 6,8 milliárd forinttal támogatja a gazdaságos energiafelhasználást szolgáló vállalati/beru- házásokat. Négy év alatt mintegy 1300 beruházásra kötöttek szerződést. A fejlesztések teljes költsége — a vállalati forrásokat és a bankhiteleket is számítva — eléri a 12,9 milliárd forintot. o A jelenlegi tervidőszakban 800 fejlesztés fejeződött be, s a további 500 jelentős része is elkészül 1985-ben. A befejezett beruházások eredményeként évente mintegy 200 ezer tonna olajnak megfelelő energiát takarít meg az ország, s a drágább energiahordozók helyettesítése is jelentős. Kedvező, hogy a fejlesztések jelentős részénél a beruházók nem lépték túl a tervezett költségeket. Elsősorban a tervidőszak első éveiben azonban több beruházás csak 'késve készült el. Ebben szerepet játszott, hogy átállásra, egyes energiahordozók helyettesítésére a háttéripar nem készült fel időben. Így például a gázvezetékek építéséhez a szükségesnél kevesebb műanyagcsövet tudtak rendelkezésre bocsátani. Időközben — a gyártó- kapacitás bővítésével — jelentősen javult az ellátás. o Az Állami Fejlesztési Bank folyamatosan vizsgálja a racionális energiafelhasználást célzó beruházások megvalósítását. Ott, ahol a tervezettnél kevesebb energiát takarítanak meg, gondosan mérlegelték a körülményeket. Ma bebizonyosodott, hogy ennek okai elsősorban a nem megfelelő előkészítő munkára vezethetők vissza, vagy már eleve túlzottan optimista becslések készültek, a bank csökkentette, vagy teljesen megvonta a támogatást. Így 4 év alatt az ÁFB 186 millió forint támogatást vont vissza és 125 szerződést bontott fel, ami további 210 millió forintos támogatás megvonását jelentette. o Kedvezőtlen, hogy a vállalatok érdeklődése 1983. óta fokozatosan csökken a pályázatok iránt. A korábbiaknál lényegesen kevesebb olyan fejlesztési elképzelést nyújtottak be, amely abszolút energiamegtakarítást tűzött ki célul. Az elmúlt években a vállalatok egyszerűbb, könnyen kiaknázható energiamegtakarítási lehetőségeiket már kihasználták, anyagi helyzetük pedig nem tette lehetővé, hogy komolyobb beruházásokra vállalkozzanak. Időközben a pályázati rendszer is megváltozott. 1982-től szigorúbbá váltak a feltételek. így a múlt esztendőben az energiaracionalizáló beruházásokra a vállalatok összességében csupán 1,4 milliárd forintot fordítottak, .ebből az állami támogatás 700 millió forint volt), s ezekkel kisebb megtakarítást lehet elérni, mint a korábbi hasonló beruházásokkal. o A kedvezőtlen irányzat megváltoztatására az Állami Fejlesztési Bankban a pályázati rendszer kiterjesztését tervezik. A jövőben az olaj és a koksz mellett más energiahordozók — a gáz, a villamosenergia, a szén — takarékosabb felhasználását is támogatják. A korábbiaknál nagyobb mértékben kívánják előnyben részesíteni azokat, akik abszolút energiamegtakarító fejlesztésekre vállalkoznak. Az 1950-es évek elején, pontosabban 1952-ben a Gyulai Vasipari Szövetkezet 10. közgyűlésén — akkoriban még havonta tartottak ilyet —• az egyik tag, Dely László, öntöde létesítésére tett javaslatot. Az ötletet akkor elvetették. Többszöri próbálkozás után, 1958-ban azonban a javaslat megvalósult. Szürke vasöntvénye- ket állítottak elő, főleg saját használatukra, ezzel azt szerették volna elérni, hogy ne függjenek más cégektől, és így folyamatosan tudjanak munkát biztosítani a tagoknak. Az öntöde egyre jobban bebizonyította életképességét, egyre eredményesebben szolgálta a szövetkezetét. Olyannyira, hogy 1966-ban, a vasipari szövetkezet jelenlegi helyén, a Dobozi úton egy új öntőcsarnokot építettek. A mind több megrendelés, és a minőségi követelmények fokozódása miatt a szövetkezet vezetése úgy döntött, hogy mintegy 10 millió forintos költséggel az öntőcsarnokban korszerű berendezéseket, gépeket szerelnek be. Az 1980-as beruházásig, a korszerűsítésig az öntöde mindig eredményesen dolgozott, de ezt követően minden évben egyre nőtt az öntöde vesztesége, gazdaságtalan lett a termelés. — Két fő tényezőre vezetjük vissza az okokat — fejti ki véleményét Dudás István, a szövetkezet elnöke. — Elsősorban arra, hogy éppen a korszerűsítés időszakában több, jól képzett szakemberünktől kellett megválni. Közülük néhá- nyan nyugdíjba mentek, többen pedig az akkor induló alumíniumöntödét választották munkahelyüknek. Könnyebb volt a munka, és jobban megfizették őket. Ezek voltak a személyi okok. A másik: most már be kell látnunk, nem teremtettük meg időben azokat a feltételeket, amelyek az új technológia elsajátításához elengedhetetlenek lettek volna, így aztán a termelés meny- nyiségi csökkenése, a selejt indokolatlanul nagy növekedése egyértelműen a veszteséghez vezettek. Bár kisebb jelentőségű, de az is fokozta a gondot, hogy erre a korszakra esik a tőkés export hanyatlása. így aztán az egyre növekvő veszteség 1982-ben érte el csúcspontját, amikor is ez az összeg megközelítette az 5 millió forintot! Nem várhattunk tovább. A kedvezőtlen tendencia megszüntetésére intézkedési tervet dolgoztunk ki. Az elmúlt év végén összeállított „haditerv” célja, hogy lehetőséget teremtsen az öntöde újbóli nyereséges termeléséhez. Ez most nekünk kenyérkérdés. Az öntödében rejlő tartalékok kiaknázása szinte létfontosságúvá vált. Az új szabályozók ismeretében tudjuk, hogy az idén legalább kilencmillió forint nyereséget kell a szövetkezetnek produkálni ahhoz, hogy minden elvárásnak eleget tudjunk tenni, és hogy fizetni tudjuk a többletadót. Hogy mi mindent tartalmaz ez az intézkedési terv? Tíz pontban foglaltuk össze azokat a tennivalókat, amelyeket feltétlenül teljesíteni kell ahhoz, hogy az öntöde a tervezett nyereség 30 százalékát hozza. Természetesen fontosnak tartjuk a még mindig elég magas selejt mérséklését, 8 százalék alá. Fokozni kell a gépi formázást, javítani az árpolitikát, csökkenteni a most még elég magas létszámot, és azt mintegy 30 főben stabilizálni, de a keresetekben sem szabunk határt. A teljesítményt tartjuk a döntőnek(I), el akarjuk érni, hogy az öntöde három vezetője csak a szakmai irányítással fogJavult a munka az öntödében lalkozzon. Bár még csak néhány hónap telt el az intézkedési terv bevezetése óta, az első jelek kedvezőek. Javult a munka minősége, a teljesítmény, kevesebb a selejt, de ez a jobb munka a keresetekben is megmutatkozik. Hogy mennyire? Korábban az egyik dolgozó 3500 forintot keresett egy hónap alatt, és most a legutóbbi fizetésnél 9 ezer forintot „talált” a borítékban. Nagy gondunk a szakmai utánpótlás biztosítása. Legutóbb nem sikerült egy tanulót sem beiskoláznunk öntőnek. Pedig a lehetőségekhez képest mindent megteszünk az öntők anyagi és erkölcsi elismeréséért. Tavaly például a szövetkezeti iparban az országban egyedül mi kaptuk meg a melegüzemi pótlékot. Ez is sokat jelent, hiszen kettő-hat heti fizetésnek megfelelő összeget tudunk kifizetni évente ilyen címen. Reménykedünk abban, hogy jobb szakmai irányítással, hatékonyabb munkaszervezéssel az öntöde is teljesíteni tudja az idén, a \ szövetkezet egésze számára döntő jelentőségű, nyereség- tervét.-Kép, szöveg: Béla Ottó Védekezni sosem késő! Veszélyes fészkek Tavasz van végre, napsütéses, ám e kellemes meleg nemcsak a fák rügyeit, virágait csalogatja elő. A természettel együtt felébrednek annak kártevői is, amikből sajnos — a Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás előrejelzése szerint — az idén sem lesz hiány. Közvetve mindenkit — nemcsak a mezőgazdaságot és a kiskerttulajdonosokat — érint a kártevők pusztítása. Van a kártevők közt olyan is, melynek szaporodását különös aggodalommal figyeljük, így a hírhedtté vált aranyfarú lepkéét. Kellemetlen, viszkető, piros kiütéseket, allergiát okoz érintése, illetve a „találkozás” porával, váladékával, szőrével. Nem egy embernek okozott ez bosszús napokat a múlt nyáron. Mi várható most, 1985- ben? — Jó hírekkel e témában sajnos — mondja Tatár József, az állomás előrejelzője — nemigen szolgálhatunk. Az aranyfarú lepke tömeges elszaporodása 1981- től folyamatosan tart. A Gyula körzetében — itt van,nak összefüggő nagy erdőségek — kialakult első fertőzési góc évek óta gyors ütemben, folyamatosan terjed. Az egész megye fertőzött, megtalálható az aranyfarú erdőkben, gyümölcsösökben, még cserjékben is. Válogatás nélkül fogyaszt mindent, de különösen szereti a tölgyet, körtét, szilvát, kökényt. A növényvédelmi előrejelzők egész évben vizsgálják a károkozók biológiáját, a „tömegviszonyokat”, azt, hogy az egyes kártevőkből menynyi várható. Megfigyelik a terjedési irányt, és tanulmányozzák a kártevők fenoló- giáját, azaz megállapítják, a fejlődési állapot függvényében, a védekezés leghatékonyabb módját s idejét. — Az aranyfarú pille gra- dációja, felszaporodási görbéje — folytatja immár autóban ülve s egy fertőzött terület felé haladva Tatár József — még nem érte el csúcspontját. A kihelyezett fénycsapdákban évről évre nő a lepkék száma. A hernyófészkekben áttelelt hernyók száma magas, és nem észleltünk paraziták okozta jelentősebb pusztulást. — Kellett volna? — Jó lett volna. A faj gyarapodását ugyanis leghatásosabban a rajta élősködő paraziták felszaporodása akadályozza meg, és ezek képesek minimálisra visszaszorítani a létszámot. — Nem lehetne ilyen parazitákat tenyészteni és megfertőzni az „állományt”? — A biológiai védekezésnek ez a formája — kapcsolódik beszélgetésünkbe az állomás főmérnöke, Wábel János — nem ismeretlen. Sok országban, nálunk is, folynak ilyen kísérletek, de megfelelő eredmény csak az üvegházakban mutatkozik, vagy a szigeteken, például- Japánban. De biológiai védekezés, éppen az aranyfarú esetében, a Thuricide-os permetezés is, amivel baktériumot juttatnak a hernyók szervezetébe, s ettől pusztulnak el. Hatásos permetezőszer a hernyó ellen a Decis, a Chi- netrin, a Ditrifon is, ám csak akkor, amikor elhagyják fészkeiket. És ez az idő hamarosan itt lesz. A repülőtérrel szemközt, az országút túloldalán van egy kis tölgyes, fiatal fákból. Itt állunk meg. — Ezek a kis szürkés-fehér csomók mind hernyófészkek. — Tatár József széttép egyet, s mutatja a benne nyüzsgő sokaságot. — Ügy 200—210 hernyó van egy fészekben, a téli pusztulás a szokásos, 10 százalék körüli. Az útról is jól látni, egyes részeken minden fán van legalább 3-4 „csomó”, azaz 600—800 hernyó. Mi lesz, ha előjönnek, s elkezdenek enni?! — Most úgy tűnik, ez az erdő nagyrészt halálra ítélt — állapítja meg Wábel János. — És ha levágnák a fészkeket? — Segítene az is, ám elképzelhető, hogy akkor meg a nagymérvű „csonkítás” miatt nem hajtanának ki a fák. Lehet, de legalább a hernyók is elpusztulnának. Ha már a parazitákra nem számíthatunk ... A permetezés a terület használóinak vagy az erre kijelölt szervezetnek kötelessége. Ez a minimum, amit meg kell tennünk, még ha nem is hozhat teljes sikert. Hiszen — bármily gondosan végezzék el, különösen a nagy erdőségekben, nem jut minden fára, levélre a léből — ha a hernyó nem táplálkozik vele, eredménytelen marad. De védekezni kell (kötelező), annál inkább, mert nem csupán az aranyfarú, hanem egyéb fajok, például a gyűrűs lepke is veszélyezteti fáinkat, gyümölcsöseinket, erdeinket. A gyűrűs lepke erőteljes felszaporodása — évente számuk szinte megduplázódik — 1982-től észlelhető. A legfertőzöttebb terület Sarkad, Okány, Zsadány, Gyula, Csanádapáca térsége. S ha allergiát e kártevő nem is okoz, aranyfarú barátjához hasonlóan, „tarrágásra” képes. A pillangó grafitszürke tojásait még tavaly gondosan elhelyezte a fák fiatal hajtásain, mint egy gyűrű körbeölelve azt. Ebben az állapotban nehéz felismerni jelenlétüket, ám hamarosan kikelnek a hernyók, a védekezésre fel kell készülni. A gyűrűs pille szaporodási görbéje — sajnos — még felfutó ágban van. — Elszaporodtak a gyümölcsösökben a takáesatkák is, főként a pirosak — mondja Tatár József —, a száraz évek kedveztek nekik. Ezeket azonban könnyű észrevenni, az ágak ízesülésénél olyan a fa, mintha paprikás lenne. Most körülbelül 50 százalékos kelésben vannak, éppen a legjobb időszak a védekezésre. Aki nem csinálta meg a téli lemosó permetezést, még segíthet a bajon Mitoc, Tedion vagy Pol- Akakritox szerekkel permetezve. Titokban abban bíztam, hogy a kemény tél megcsappant ja a kártevők seregét, ám a növényvédősök szavait hallgatva ez naiv ábránt. — Nem egészen — „vigasztal” Tatár József —, a gabonafutrinkát visszaszorította a nagy hideg. A szántóföldi kultúrák ősi ellensége, a hörcsög viszont él és szaporodik, mégpedig elkeserítő ütemben. A kelő vetésben óriási károkat tehetnek, és tesznek is, ha nem védekezünk ellenük. A Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás elrendelheti a kötelező védekezést, s ez — tekintettel a hörcsögök magas számára — valószínűleg hamarosan bekövetkezik. A hörcsögösök csapdáit jelző kis fehér zászlók sok helyen virítanak a földeken, A gyűrűs pille gondosan elhelyezett tojásai Fotó: Veress Erzsi ez azonban nem elegendő a pusztítók visszaszorításához. — Eddig a hörcsögök mintegy 20 százaléka bontotta ki, nyitotta meg kijáratait. Ha mind kibont, akkor érdemes megindítani a vegyszeres védekezést. Az állomány egyébként jó egészségnek örvend. A Tolna megyei rágcsálóbiológiai laborral közösen vizsgáljuk őket, járványnak, betegségnek egyelőre nincs jele. Vagyis az emberre vár a szaporodás, a kártétel megakadályozása, a természet, a mezőgazdasági kultúrák megóvása. S nemcsak az ál-i lati kártevőktől. A gyomok csaknem ennyire veszélyesek, ezért is döntöttek úgy, hogy az állomás, a megyei tanács és a megyei földhivatal együttesen gyommentesítési akciót kezdeményez április közepén. A termőföld védelmének érdekében nem vegyszeres, hanem mechanikai úton tisztítják még az utak mentét, a mezőgazda- sági művelésbe be nem vont területeket. És ez — környezetünk óvása a növényi és állati kártételektől — akcióktól, s külön felszólításoktól függetlenül minden szülőföldjét szerető állampolgárnak kötelessége. Szatmári Ilona
