Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-13 / 86. szám

1985. április 13., szombat II szellem nyitott erőssége Sík Ferenc, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze Halló, Sík Ferenc? Gra­tulálok a kitüntetéshez. Jó lenne, ha ez alkalomból in­terjút adna a Népújságnak. — Köszönöm a figyelmes­séget. Holnapután utazom Moszkvába, ahol a magyar kulturális napok záró gála­műsorát rendezem. Addig készséggel állok rendelkezés­re. A Nemzeti Színház ren­dezői szobáját az utazás előtti készülődés hangulata tölti be. Különleges feladat a gála megrendezése, hiszen a magyar kultúra teljes színskálájából villantanak fel, mutatóba. Most mégis ,,hazai tájakra” kalandozunk, hiszen a Kiváló művész ki­tüntetés bizonyára jelzi a Békéscsabán született Sík Fe­renc gyulai munkásságának elismerését is. Évtizede, hogy a várszínház művészeti ve­zetője. — Várszínházi munkál kodásomról szólva, el nern mulasztható elődöm, Miszlay István érdemeinek említése — mondja Sík Ferenc. — Űjabb betűszót kell meg­tanulnunk. ÉFT, vagyis az Értelmiségi Fiatalok Ta­nácsa. A KISZ Békési- Megyei Bizottsága az el­múlt évben fogadta el megalakításáról a ha­tározatot. A szervezés hetei, hónapjai után az új, az idei esztendőben bizonyára már nemcsak naptári értelemben teljes évet kezdhet e társa­dalmi réteg fiataljainak tes­tületé. Szövetségi politikánk fel­tételezi a két alapvető osz­tályból kinövő, ezen nyug­vó és azt szolgáló értelmisé­gi réteg aktív jelenlétét, tár­sadalomépítő munkásságát. Életmódban, lehetőségekben, a közös nemzeti célt szolgáló tevékenységben azonban olyan eltérések mutatkoz­nak, amelyek megkívánják a réteggel való külön kötő­dést. Az elmúlt évtizedek tapasztalata igazolta ezt; el­sősorban a pályakezdő, a fia- tl értelmiségiek várják el a Semmiből teremteni vala­mit mindig nehezebb, mint folytatni a megkezdett mun­kát. Még akkor is, ha vala­ki azzal a szándékkal mu­tatkozik be, hogy — meg­őrizve a hely szellemét! — újat, másfélét teremtsen. Ügy érzem, hogy a Gyulai Várszínház eddigi működé­se, egészen a kezdetektől, élő egységet alkot, jelentős mű­hely, amely hatni fog akkor is, amikor majd az utánunk jövő nemzedék színháza lesz. társadalom gondoskodó fi­gyelmét. Nem privilégiumok kéréséről van szó, csupán a továbblépést szolgáló, a le­hetőségeket kiszélesítő kitel­jesedés alapjainak biztosítá­sáról. A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség Békés Me­gyei Bizottsága mellett mű­ködő tanácsnak javaslattevő, véleményező, a döntések végrehajtását segítő, szer­vező és ellenőrző jogai és feladatai vannak. A kicsit hivatalos hangú megfogal­mazást lefordítva ez azt je­lenti, hogy a pályakezdők élet- és munkakörülményei­vel az egyénre figyelve sze­retne többet törődni ez a testület. Igen, lassan rájö­vünk arra, hogy a szemé­lyiség alakítása és alakulá­sa nélkül, arctalanul nem érhetünk el igazi eredmé­nyeket. Tudott és bizonyí­tott a társadalmi környezet fontossága, és bizonyos szempontokból, elsődlegessé­— Milyennek szeretné tud­ni a „kapitány”, kulturális életünk gyulai végvárát? — Olyan sugárzású szel­lemi központnak, amelyről nem azt gondolják, hogy a végeken fekszik. Az értéke­lés mások dolga, de nagyon örülünk az értő, reális kriti­kának, és természetesen az elismerésnek is. Két évvel ezelőtt az országgyűlés kul­turális bizottsága a Gyulai Várszínházát az ország leg­jelentősebb nyári színházi műhelyének minősítette. A Bartók-év idején az UNES­CO keretében működő Bar- tók-bizottság értékelése sze­rint a műsorunk olyan csúcs volt, amire egy ország évti­zedekig büszke lehet. Euró­pai. magyar, közérthető, de­mokratikus színházat aka­runk ! — Ennek jegyében szü­letnek a gyulai ősbemutatók. — Tíz-év alatt legalább ötven magyar drámát kel­tettünk életre. A nagy szá­mok törvénye alapján volt köztük jelentős alkotás és ge is. Ez azonban nem mond — mert nem mondhat — el­lent az egyén fontosságának, felelősségének. Többek kö­zött a közélet demokratiz­musának oly annyira áhí­tott kiteljesedése sem kép­zelhető el ezen elv figye­lembe vétele nélkül. Eljutunk tehát a legfon­tosabbhoz: mindenkinek biz­tosítani a lehető legjobb közérzetet, a jövő biztató perspektíváját. A garanciák megteremtéséhez is szeretne hozzájárulni ez a nagyon fiatal, de tettre, munkára, segítésre kész tanács. Az idei első tanácsülésen ismerhették meg tagjai a működés alapdokumentumá­nak tervezetét, amelyet ké­sőbb a KISZ megyei bizott­sága emelt „törvényerőre”. S bármennyire is fontos egy ilyen keret megszerkesztése, a szándék mégis csak akkor igazolja létjogosultságát, ha úgymond aprópénzre váltva szolgálni is tud. Szolgálni remekmű is. Illyés Gyulától, az elmúlt nyáron debütált Nagy Andrásig az élő ma­gyar irodalom szellemi mű­helye lett a várszínház. Ha csak annyi érdemünk len­ne, hogy a magyar színházi élet vérkeringésébe eljut­tattuk Székely János darab­jait, máris megérte. Ma ter­mészetesnek számít, hogy a filmrendezők színházakban is dolgoznak, ám az áttörés Gyulán történt, Jancsó Mik­lós és Szász Péter személyé­ben. Valós igény, hogy al­kotó kapcsolatban legyünk a Békés megyei Jókai Szín­házzal, ám ezen felül mind több társulatnak adunk le­hetőséget, hogy gyulai elő- mutatóikkal kapcsolódja­nak a kőszínházak évadjai­ba. Állandóan teret adunk a kortárs magyar szerzőknek, így óvjuk a színház szellemi gyökereit. — Könnyű dolog ma Bé­késben „színházat csinálni”? — Sehol sem könnyű! Nyári vállalkozásból önálló színház lettünk, de a költ­ségvetésünk ... Nem lehe­tek eléggé hálás a megyei tanácsnak és a különböző intézményeknek, amiért az évről évre megismétlődő, pénzért való könyörgéseimet nem teszik megalázóvá, ha­nem lehetőségeiken túl is például egy szarvasi tanár­segéd, egy békéscsabai szí­nész, egy szeghalmi tanító, egy orosházi agrármérnök, egy mezőkovácsházi jogász, egy tarhosi népművelő, egy tótkomlósi üzemmérnök ér­dekeit. A közöny, a bürok­ratizmus, a tehetetlenség, a rossz szándék ellen, az egyén és ezen keresztül a fejlődés érdekében. Mert a fogaskerekek összecsiszoló- dása nem megy — sokszor nem is mehet — könnyen. Ha úgy tetszik, a kenőolaj szerepét is felvállalja az ÉFT. Sokszor, kellő ajakbigy- gyesztéssel kísérve hangzik el a legkülönbözőbb fóru­mokon : a fiatalok passzí­vak, még saját jövőjükért sem képesek igazán tenni. Ez azonban így féligazság. Mindig és minden körülmé­nyek között feltámad a cse­lekvő aktivitás akarata, ha világos a cél, ha tisztázottak a feltételek,- ha értelmes a cselekvés. Máskülönben min­den felhívás, minden akció nem lép túl a szóvirágos meghirdetésen. ■ S ma épp elég olyan célunk van, amelynek eléréséhez a fia­támogatják a várszínházát. De amíg nincs tisztességes költségvetésünk, a műsort is csak csodás nehézségek , le­gyűrése után tudjuk ter­vezni. Most például áprilist írunk, de még nem tudom pontosan, milyen dara’bokra futja a bukszából. — Ügy tűnik, hosszú táv­ra könnyebb tervezni? — Ahogy a pusztában ha­ladó ember kinéz magának egy csillagot, s az szinte húz­za magához, úgy fénylenek nekünk is a messzeségek. Minden összegezésben ben­ne van a jövő, amely, ha el­érjük, új utak kezdete lesz. Most a 25. évad méltósága a távolabbi cél. Az ember tragédiája, a Csongor és Tünde, a Bánk bán, az élő klasszikusok közül Sütő And­rás, Székely János és Vas István művei, a kortárs ma­gyar zeneszerzők közül Szo- kolay Sándornak esetleg er­re az alkalomra komponált olyan darabja, amely il­leszkedik e szellemiséghez — ez a vezérlő csillagunk. S közben, mint a téglát téglá­ra illesztő hajdani várépítők, évadról évadra alakítjuk a szellem mindenki számára nyitott erősségét. Amelyet úgy hívnak: Gyulai Várszín­ház. Andódy Tibor talok (is) kellenek. A ho­gyanok kimunkálásából is szeletet hasít az ÉFT. Hat szekciót alakított a tanács: a pedagógusokét, az államigazgatás és jogi terü­leten, az egészségügyben dolgozókét, a műszaki és agrárértelmiségiekét, vala­mint a közművelődésben és művészeti területeken mun­kálkodókét. A szekciók tag­jait, vezetőit a helyi-területi ifjúsági szervezetek javasol­ták. Van közöttük alapszer­vezeti és helyi bizottsági ve­zető, tisztségviselő és „egy­szerű tag” is. Valamennyi­ükben egy a közös: társaik, megbízóik érdekeiért, kép­viseletében dolgozni. Köze­lebb hozni a még távoliakat, közös nevezőre hangolni az ellenkezőket, simábbá és járhatóvá tenni a göröngyös kapaszkodókat, emberivé fé­sülni a kapcsolatokat, felol­dani a viszályokat. Diagnó­zist felállítani és orvosló módszereket keresni a gyó­gyításra. Egy picinykével, de talán lényegessel hozzájá­rulni a nagy és ezért szép egészhez. Szolgálni engem, téged — valamennyiünket. Nemesi László MOZI Tudom, hogy tudod, hogy tudom Mi a jobb: tudni a kíno­san kellemetlen valóságot, vagy nem? A kérdés — akár a totó — háromesélyes. Le­het rá igennel, nemmel, és is-is szerint felelni, a mű­fajtól függően. A drámaírók az egyes választ kedvelik, mert az igazság kimondását tartják erkölcsösnek, a víg­játékszerzők inkább a ket­tes variációt alkalmazzák. Ebben a filmvígjátékban a harmadik lehetőséget ját­szották meg, nem kevés si­kerrel, mert az igen is, nem is, adja meg a sava-borsát — a nevetés okát is —. az Alberto Sordi rendezte film­nek, melynek Monica Vitti- vel a főszereplője is. Ez azért önmagában még kevés lenne, ha nem társul­na egy nagyon épkézláb me­sével, mely bár képtelen, de mégis hihető alaphelyzetből ered, s gombolyodik le, ma­gától értetődően. Attól a pillanattól kezdve, hogy a detektíviroda tévedésből, nem azt a nőt nyomozza há­rom héten keresztül éjjel, nappal, akire a megbízása szól, hanem az ugyanabban a házban lakó —- másikat. Mivel az előbbi kölcsön ad­ta neki a kocsiját, s az új, kétbalkezes nyomozó csu­pán ez után indul el. A fél­reértés gyorsan kiderül, s hogy mi minden bonyodalom származik belőle, tulajdon­képpen erről szól a film. Hőse egy tipikus olasz családapa — banktisztviselő •—, élete delén, amikor már túl van a nagy megrázkódta­tásokon, s inkább a meccs érdekli, mint a szerelem, pláne nem öt perccel a fut­ballmeccs előtt. Féltékeny is csak akkor lesz, amikor lát­ja, hogy felesége mennyire tart a dokumentumoktól. Az asszony meg is szerzi, tőle lopja el a filmeket, s nézi végig. Elképesztő dolgokat tud meg feleségéről, lányá­ról, magáról, de mégis ez hozza helyre az életüket, bár nyíltan se a férfi, se az asz- szony nem vallja be, hogy tudják, amit tudnak. Maga a történet különös­ségében is banális, de az élet igazságai is azok, leg­főképp az, hogy hosszú ide­ig élhet együtt három em­ber — egy család —, és fo­galmuk sincs egymásról, igazi valójukról, olyannyira, mintha bekötött szemmel járnának. Csak amikor kö­zéjük csap a villám, akkor tisztul a látásuk. Mindez vígjátékban . elbeszélve, s két ilyen remek színészre alapozva, elejétől végéig jó szórakozás. Nevetést — de nem harsogó és állandó ha­hotát — vált ki, a hol a helyzetből, hol a jellemből fakadó humor, a szellemes szöveg, a kockáról kockára kiszámított hatás, és a tör­ténet többszörös csavarása. A férj szerepe egyenesen Alberto Sordira szabott, ez nem véletlen,' hiszen társ­szerzője a forgatókönyvnek. Nála jobban aligha tudná más eljátszani a tekintély­tisztelő, kicsinyesen maga­biztos, begyepesedett kispol­gárt, aki csak magával tö­rődik. Majd fokról fokra — ha nehezen is — megértő társ és apa lesz, de, hogy mitől, azt továbbra is takar­ja be a jótékony képmuta­tás. Monica Vitti szerepe nem ily sokoldalú, így csak másodhegedűs lehet, de an­nak igazán kiváló. Mint minden filmjében eddig. V. M. „Ha oivkor-olYkor elmerengsz...” Két emlékkönyv „A kerthez tartozik a rózsa — zengte a köznapi valót az évtize­dekkel ezelőtti sláger, s a folyta­tása lehetett volna, hogy a lányok­hoz meg az emlékkönyv. Hogy mi­óta, ki tudja, az viszont biztos, hogy Petőfi jártában-keltében igen sok lánynak írt emlékverset. Még egy jó század múltán is divat volt átmásolni például a debreceni K. J. kisasszony emlékkönyvébe írt sorait. „Szíved bölcsőben fekvő csecsemő,- / Ott fekszik és még mé­lyen alszik ő, / de majd fölébred és keservesen sír... / Akkor szép gyermekem / Legyen szelíden rin­gató dajkája / A nyájas szere­lem ...” A megkopott, csatjatörött, rózsa­szín bársony emlékkönyvben is ott van ez a vers. Másodikos polgá­rista volt Ilonka néni, amikor 1931-ben bepingálta az egyik fiú. Rokon gyerek volt, nem sokat szá­mított, nem úgy mint negyedikes korában a hatodikos gimnazisták bölcselkedései. Az egyik: „Erős férfi-szív: nevetséges frázis. Egy gyönge nő képes tönkretenni.” A másik sem adja alább a világfáj­dalmat: „Meghalni könnyebb,mint örök búcsút venni attól, kit igazán szeretünk: mert a halál hosszú, csöndes álom, de a válás szívetté- pő fájdalom.” Még két-három fiú hasonló, köl­csönvett okosságai a sárga lapo­kon, majd lányok, az osztálytár­sak találhatók, szinte hiánytalanul. Csacskaságok. komoly intelmek és szentimentális sorok váltakoznak. „Kútágasqn ül a veréb, emlék­könyvbe ez is elég.” „Légy őszintb. hogy igaz barátot találj, de légy emberismerő is, hogy képmutatót meg ne szeress!” „Szeretni egyet, szeretni bűn, szeretni mindig, so­hasem bűn." Tanárt csak egyet kért meg, az osztályfőnökét, s El­vira néni a következőt írta. „Kö­telességteljesítés és emberszeretet legyen a jelszavad!” ■ Csupa mozgalmasság — képek, cifrázások — az egész emlékkönyv, s majd minden lapja betelt 1936- ig, amikorra Ilonka néni tizenhat éves lett. S maga sem tudja ho­gyan, a történelem viharain át — míg annyi minden, amit őrzött, oda lett —, a bársonykönyv meg-, maradt. Azt hinné az ember, hogy csak hírmondónak, hisz annyit változott a világ. Hol van már az a régi ér- zelmesség (?) a mostani, hasonló korú kislányokból... Hogy van, vagy nincs, azt ők tudják, ám az emlékkönyv most is divat, igaz kül­lemre komolyabb, mint ez a piros műbőr kötésű is, melynek a nyol­cadikos Évike a tulajdonosa. S be­lül is több a megfontoltság. Oka nyilvánvaló: tanárai látták e] út- ravalóval, többen is. Idézik Váci Mihályt, József Attilát, még Körösi Csorna Sándort is. Tőle származnak a nagyon megszívlelendő sorok: „Ami boldogság van a világon, az mind a másoknak tett szolgálatból ered, s ami szomorúság van a vi­\ — __B_____ 0 A régi... lágon, az mind önzésből fakad.” Ha több is a komolyság, mint abban a régi emlékkönyvben, azért hol bohó, hol okos érzelmesség itt sem hiányzik. „Nem szabad visz- szavárni azt, aki elment, itt ha­gyott. Nem tud a szív örökké fáj­ni, kergetni fájó csillagot. Űj bol­dogság kell, nem a régi: nem sza­bad visszanézni!” És ötven év táv­latából is visszaköszön: „A barát­ság arany fonal, mely ha egyszer elszakad, össze lehet kötni ugyan, de a csomó ott marad.” És ha­sonlók. De mi az, ami nincs? A fiúk írásai, az oly becses közvetett vallomások. A fiúk pedig léteznek, ha nem is „udvarolnak”, mint ré­gen, hanem „együtt járnak” a lá­nyokkal. És még egy kérdés, amit a tíz­.,. és az UJ Fotó: Fazekas László éves kisöcs tett fel a családnak: a fiúknak mért nincs emlékköny­ve ? Majd ezen változtatandó, nyomban cselekedett. Maga készí­tett egyet finom papírlapokból. Biztos nem tudta, de nyilván érez­te. hogy Petőfi idejében nemcsak lányemlékkönyvek voltak. A meg­különböztető címek és tartalmak ezt jói bizonyítják. Borjádon pél­dául 1845-ben először S. Zs. kis­asszony emlékkönyvébe írt a köl­tő, majd S. K. emlékkönyvébe a következőket. „Vén épület már a világ, ! le, alacsonyra süllyedett, / Ha egyenest jársz: beütöd / A ge­rendába fejedet. / Hajolj meg, ha a fejtörő / Gerenda ellenedre van... / Én inkább betöröm fe­jem, ! Semhogy meghajtsam de­rekam!” Vass Márta Értelmiségi fiatalok megyei tanácsa Jő közérzet, biztató perspektíva, felelősség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents