Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-13 / 86. szám

1985. április 13., szombat NÉPÚJSÁG Hatvan éve alakult a Magyarországi Szocialista Munkáspárt A legutóbbi pártkongresszus előtt meg­tartott megyei küldöttválasztó értekezletek között aligha volt egy is, amelyen ne lett volna jelen néhány olyan régi harcos, aki hatvan évvel ezelőtt részt vett az akkori MSZMP, a Magyarországi Szocialista Mun­káspárt megalakításában, vagy későbbi munkájában. Ott voltak közülük néhányan — Hunya István, Rostás István, Sebes Sándor, Szerényi Sándor és mások — a XIII. kongresszuson is. Bizony, már vala­mennyien nyolcvan körüliek, de emlékeze­tükben még élénken élnek az akkori ese­mények . .. Már a század elejétől baloldali, radikális ellenzéki csoportok alakultak az egész or­szágban, a különböző munkásszervezetek­ben, ezekből kerültek ki azok az emberek, akik hatvan éve, kitűnő politikai érzékkel, elérkezettnek látták az időt arra, hogy erői­ket pártba tömörítsék. A kormány körei­ben voltak, akik azt várták, hogy az MSZMP létrehozásának kezdeményezői, minthogy a szociáldemokrata vezetéssel elégedetlenek, netalán jobb felől támadják majd, s ha kiválnak régi pártjukból, gyen­gíteni fogják a szociáldemokrata mozgal­mat és a szakszervezetet. E téves feltétele­zések után hamarosan kiderült, hogy Vági István, a szociáldemokraták volt győri, majd pécsi titkára, az építőmunkások egyik bátor és tehetséges vezetője, a meglevő munkáspártnál baloldalibb, következetesebb marxista pártot kíván létrehozni. Így is akadtak a hatalom képviselői között, akik türelmet ajánlottak, „majd meglátjuk, mi lesz” alapon. Azon a napon, április 14-én a baloldali ellenzék képviselői Budapesten, az Aréna út és az Abonyi utca sarkán levő Gradó- kávéház különtermében gyűltek össze. Megalakították az új pártot, ismertették programját, amely a többi között hangoz­tatta: ,,A demokrácia a legalkalmasabb küzdőtere a proletariátusnak ... A demok­rácia csak köztársasági államformában jö­het létre . ..” Ez a program volt az első, amely az agrárkérdést valóban marxista irányelvek szerint kívánta megoldani. A jobboldali pártok és sajtójuk mind türelmetlenebbül ismételgették, hogy az MSZMP a törvényen kívül helyezett Kom­munisták Magyarországi Pártjának fedő­szerve. A rendőrség sem maradt tétlen. Sombor-Schweinitzer József, a politikai osztály vezetője már június 30-án ezt je­lentette a belügyminiszternek: „Vági Ist­ván politikai hitvallásából félreérthetetle­nül kiviláglik, hogy a szociáldemokrácia taktikázó, engedékenységre hajló vezetőivel szemben ő nyílegyesen tör a forradalmi cél elérésére”. Annak ellenére, hogy alakulásakor az MSZMP mindössze négyszáz tagot, majd ezret tartott nyilván, a létszáma gyorsan tízezer fölé emelkedett. Szeptemberben le­tartóztatták az illegális pártmunka irányí­tására hazatért Rákosi Mátyást, Vas Zol­tánt, a KMP sok itthon dolgozó vezetőjét, és Vági Istvánt is. Az 1926 augusztusában tartott főtárgyaláson őt bizonyítékok hiá­nyában felmentették. Az MSZMP megkísé­relte, hogy a parlamenti választásokra je­lölteket állítson, de azt a hatóságok terror­ja megakadályozta. Vágit, Szántó Zoltánt, és a párt más vezetőit 1927 elején újra bíró­ság elé állították: ezúttal mint a kommu­nista mozgalom irányítóit súlyos fegyház­büntetésre ítélték őket. A hatvan év előtti két-hárem esztendő, minden üldöztetés és nehézség ellenére, a magyar forradalmi munkásmozgalom nagy­arányú fellendülését jelentette, a párt tör­ténetének egyik leggazdagabb időszaka volt. . Az MSZMP-nek a fővároson kívül erős szervezetei alakultak Győrben, Szolnokon, Salgótarjánban, Kaposvárott, Szegeden, Kecskeméten, a Viharsarokban, a Hajdú­ságban, Hevesben és Zalában; szegénypa­rasztok, kubikosok, bányászok, magántiszt­viselők és értelmiségiek is nagy számban csatlakoztak hozzá. Ezzel egyidejűleg teljes erővel kibontakozott a burzsoá hatalom el­lentámadása: a csendőrség feldúlta a párt­helyiségeket, az ott talált könyveket, irato­kat, nyilvántartásokat, a különböző kiadvá­nyokat elkobozta, a szervezetek tagjait szinte valamennyi városban és faluban val­latás alá fogta, közülük néhány hónap alatt 324-et felügyelet alá helyezett, 273-at el­ítéltetett. A terrorhadjárat megfosztotta lét­feltételeitől a pártot. Ennek ellenére egyes csoportjai még a húszas évek végén is folytatták munkájukat. S, hogy a hatalom terrorjának mennyire nem sikerült tétlenségre kárhoztatni a mun­kásosztályt, bizonyítja a kommunista szer­vezkedés állandó megújulása. Vadász Ferenc A XX. század nagy gondolkodója 100 éve született Lukács György, a XX. század ki­emelkedő marxista gondol­kodója. Az évforduló alka­lom és lehetőség arra, hogy újra számba vegyük, mit je­lent számunkra Lukács György életpályája és élet­műve, mi a lukácsi élet, és mű üzenete a kornak, amely­ben élünk. A századforduló Magyar- országán felnövekvő, nagy­polgári családból származó Lukács György evidenciává szilárduló alapélménye: ér­telmes élet a kapitalizmus­ban lehetetlen. Ezt az élet­érzést közvetíti Ady Endre költészete, amely erősíti Lu­kács gyűlöletét a magyar feudalizmus maradványaival, azzal a kapitalizmussal szemben, amely ezen az ala­pon bontakozik 'ki. Az első világháború Lu­kács számára a kapitalizmus egyetemes emberellenességé- nek megnyilvánulása. A kort Fichte nyomán a tökéletes bűnösség korának jellemzi. Keresi azt a reális társadal­mi erőt, amely a kapitaliz­mus valóságos meghaladását teszi lehetővé, s 1918 végén a kommunista mozgalomban találja meg. Belépésével a Kommunista Pártba egy élet­re szólóan elkötelezi magát a kommunista mozgalom és a szocializmus eszméje mel­lett. Lukács György 1930-ig te­vékeny részt vállalt a KMP munkájában. A Tanácsköz­társaság idején népbiztoshe­lyettes, az illegalitás idősza­kában is aktívan politizál, a Landler-frakció egyik vezető alakja. A 20-as évek elején jele­nik meg Lukács György ta­lán máig legnagyobb hatá­sú munkája, a Történelem és osztálytudat. E művében Lu­kács György újra felfedezi, s az elmélet középpontjába állítja az elidegenedés prob­lematikáját, amely a kora­beli marxizmusban feledés­be merült. Nincsen másról szó, mint arról, hogy a proletariátus, ha felismeri az eldologiaso­dás belső lényegét, ha elsa­játítja osztálytudatát, ame­lyet a párt hordoz, s amely a szocializmusban megmu­tatja az eldologiasodás fel­számolásának valóságos pers­pektíváját, akkor véghez is viszi a kapitalizmus felszá­molásának világtörténeti je­lentőségű aktusát. Ez a Történelem és osz­tálytudat üzenete, amelyet Lukács később maga jellem­zett kritikailag messianisz- ti'kus forradalmiságként. A messianizmus szelídülését, oldódási folyamatát Lukács gondolkodásában jól mutat­ja olyan elméletileg kiemel­kedő munka, mint „A fiatal Hegel”, de korábban olyan politikai dokumentum is mint a „Blum tézisék” (Blum Lukács fedőneve volt a mozgalomban). A Blum té­zisek rést ütött a KMP szek- tarianizmusán, amikor a proletárdiktatúra helyett a munkás-paraszt demokrati­kus diktatúrát jelölte meg a politikai cselekvés közvet­lenül realizálható céljaként. A tézisekért Lukácsot erős támadás érte, s Lukács nyil­vános önkritikát gyakorolt. Miért tette? Mert meg akart maradni a mozgalomban. Lukács egész életében azt vallotta, hogy a párthoz való szolidaritást mindennek fö­lébe kell helyezni. „Akár jó, akár nem,' az éri pártom.” A tanulságokat levonva in­kább visszavonult a direkt politizálástól. Ez a magatartás vezette a későbbiekben is: a sztálini koncepciós perek megítélé­sében éppen úgy, mint az 50-es évek Magyarországán. Mindez nem jelentett Lukács számára teljes behódolást e tendenciák előtt. Hanem azt, hogy a mozgalomban meg­maradva, fizikai létét meg­őrizve, a szellemi szabadság — persze mindenkor adott — mozgásterét is biztosítja a maga számára. Lukács politikai és elmé­leti álláspontját élete végé­ig egy sajátos tertium da­tur, harmadik út keresése jellemzi. Elutasítja a kapi­talizmus társadalmi rendsze­rét, amelyet a manipuláció formájában jelentkező elide­genedéssel jellemez, s eluta­sítja a szocializmus bürok­ratikus torzulásait, keresve a szocializmus reformjának, demokratizálásának lehetősé­geit. E törekvések öltenek testet Lukács késői nagy elméleti szintéziseiben, az Esztétiká­ban és az Ontológiában. Az Ontológia (a szó jelentése: lételmélet) újra tárgyalja a Történelem és osztálytudat által megfogalmazott elide­genedés-problematikát. Az Ontológiában Lukács kísér­letet tesz arra, hogy elméle­tileg alátámassza és felmu­tassa az elidegenedés meg- szüntethetőségének tudatát. E kísérleten nyugszanak a mű értékei és ellentmondásai egyaránt. Lukács az Ontológiában nem azt a kérdést fogalmaz­za meg, leírható-e a jelen­kori történelmi fejlődés úgy, mint az .elidegenedés meg­szűnésének folyamata. Az Ontológia ezt eleve eldön­tődnek tekinti, s a kérdés­re adott igenlő válasz a mű egyik előfeltételezése. Az Ontológia az elidegenedés meghaladásának elméleti le­hetőségét alapozza meg filo­zófiaikig, nem pedig e lehe­tőség valósággá válásának konkrét történelmi feltétele­it veszi számba. S ez igen lényeges különbség. Lukács György a klasszi­kus filozófiai tradíció marxi megújításának életre kelté­sén fáradozott. Programját így foglalta össze: vissza Marxhoz és előre a társa­dalmi valósághoz. Ez a program a lukácsi életmű egyik máig érvényes üze­nete, feladat az utókornak, amely elméleti erőfeszítései során Lukács munkásságára is bizton támaszkodhat. Olyan életmű ez, amely al­kotóját a XX. század kiemel­kedő gondolkodóinak sorába emeli. Gedeon Péter Élenjáró munkásőregység Mezökovácsházán Az 1957-ben megalakult, meizökovácsházi munkásőr­egység 27 esztendővel ezelőtt vette fel a budapesti párt- bizottság fegyveres védelmében hősi halált halt Lakatos Péter nevét. A ráckevei egységet szintén erről a puszta- ottlakai születésű kiváló pártmunkásról nevezték el. Csak emlékeztetőül jegyezzük meg, hogy ez év január­jában a mezőkovácsháziak is megtartották évzáró-év­nyitó egységgyűlésüket, amelyen Tóth Pál ezredes, a rnunkásőrség megyei parancsnoka átnyújtotta a vándor­serleget a kétszeresen kitüntetett, élenjáró egységnek. Az állomány összetételéről, politikai, szakmai, gyakorla­ti felkészüléséről, és az egyéb feladatokról Balogh Alpár László parancsnok, valamint helyettese, Seres István László tájékoztatott bennünket. Megelégedéssel szóltak a Mezőhegyesen, Battonyán, Végegyházán és Mezőkovácsházán lakó mun­kásőrök helytállásáról, a szo­cialista versenyben elért eredményeiről, példamutató, emberi magatartásáról. Több mint 40 százalékuknak már megvan az alap-, közép-, il- . letve a felsőfokú politikai végzettsége, és folyamatos a parancsnokképző tanfo­lyamra való beiskolázás. Pártépítés A munkásőrök többsége fizikai dolgozó, de akadnak közöttük párt-, tanácsi, szö­vetkezeti vezetők, valamint agrárértelmiségiek is. Sosem volt gond az utánpótlással, bár a nők csak a ’70-es évek közepétől kezdték Vállalni ezt a felelősségteljes meg­bízatást. A jelöltek 50 száza­léka pártonkívüli, és- ez a körülmény nagy mértékben elősegíti a tervszerű párt­építést. Rendszeresnek mond­ható az ifjúsági mozgalom­ban tevékenykedő munkás- őrszakaszok segítése, pat- ronálása. Például a med- gyesegyházi úttörők a tavaly elért jó eredményük alapján tíznapos üdülésen vehettek részt a Balaton -partján. A mezőhegyesi szakmunkás- képzőben működik egy Ifjú Gárda-munkásőrszakasz, s 1984-ben hasonló alegység alakult meg a mezőkovács­házi gimnáziumban. Közélet é$ életvitel A fentebb említett egység­gyűlésen Bartha Gyula ezre­des, a munkásőrség orszá­gos parancsnokának helyet­tese díszoklevelet nyújtott át a Mezőhegyesi Mezőgazda- sági Kombinát és a mezőko­vácsházi Üj Alkotmány Tsz részére, annak elismeréséül, hogy önzetlenül, sok segítsé­get nyújtottak a munkásőr­ségnek. Nos, ezennel elláto­gattunk a szövetkezetbe, ahol először Agócs István­nal, az ottani pártvezetőség titkárával beszélgettünk el. — Mióta munkásőr? — 1974 óta. Eleinte propa­ganda- és szervezési cso­portvezető voltam, azután különböző beosztásokat töl­töttem be a törzsben. Köz­ben elvégeztem a központi parancsnoki iskolát Buda­pesten. Ügy is mondhatnám, hogy a közéleti tevékeny­ségbe szinte belenőttem, és ez természetes velejárója egész életvitelemnek. Fele­ségem tanítónő, s hasonló társadalmi munkát vállal, így ő is könnyebben megér­ti helyzetemet. — Milyen egyéb tisztsége­ket lát el? — Csaknem húsz éve fog­lalkozom propagandatevé­kenységgel. Tagja vagyok a pártbizottságnak és a Vörös­Agócs István kereszt vezetőségének. Ezenkívül a Széchenyi Zsig- mond Vadásztársaság elnöki tisztét töltöm be. Ügy szok­tam mondani, hogy időm 70—80 százalékát mások oszt­ják be, a többivel viszont magam rendelkezem. Ami­kor ráérek, elvégzem a ház körüli teendőket, vagy bar­kácsolok és jószágot neve­lek. — Milyen benyomást tett a mostani pártkongresszus önre? — Tetszett Aczél György és Havasi Ferenc beszéde, valamint a megyeiek közül Fodorné Birgés Katalin és Kovács János felszólalása — már csak azért is, mert többnyire össztársadalmi kérdéseket vetettek fel. Az előző pártkongresszuson nem voltak ennyire kritiku­sak a felszólalások, akkor viszont a Központi Bizott­ság beszámolója fogalmazott keményebben. Háromgyermekes családanya Szarvasné Fehér Irén bér­számfejtő a tsz-ben. A há­romgyermekes édesanya 1984 januárjában lépett be a munkásőrségbe. A mezőkovácsházi munkásőregység eligazítása gyakorlat előtt Szarvasné Fehér Irén — Milyen megfontolásból lett tagja ennek a fegyveres testületnek? — Tizenkét éven át lak­tunk Dombiratoson, ahol férjem Ifjú Gárda-parancs­nok volt. Munkáját látva és értékelve, magam is szeret­tem volna valami beosztásba kerülni, de erre nem nyílt semmilyen lehetőség ott a faluban. Azután 1982-ben ideköltöztünk Mezőkovács- házára. Hat hónap múlva felkerestem az itt dolgozó századparancsnokot azzal a kéréssel, hogy férjem és én szeretnénk belépni a mun­kásőrségbe. Eleinte furcsá­nak találták ismerőseim ezen szándékomat, de ké­sőbb belátták, elég energi­kus vagyok ahhoz, hogy munkám mellett ilyen szol­gálatot is teljesítsek. Kitün­tetésnek veszem, és jó ér­zéssel tölt el, ha egyenruhá­ba öltözhetek, és a fegy­vert kézbe vehetem. — Ki szokott otthon ma­radni a gyerekekkel? — Kezdetben édesanyám, vagy egy-egy szomszéd ügyelt fel. Ma már ez sem gond, ugyanis olyan a be­osztásom, hogy például az éjszakai szolgálatot férjem­mel felváltva látom el. Leg­nagyobb gyermekünk, Anette olyan korú. hogy nyugodtan rá lehet bízni a kisebbeket. — Hogyan érzi magát az Űj Alkotmány Tsz-ben? — Munkám olyan, hogy elég nagy odafigyelést igé­nyel. Emellett még az egyik szocialista brigád vezetője is vagyok jelenleg. Szorgalma­san készülünk a felszabadu­lás 40. évfordulója alkalmá­ból szervezett községi szintű vetélkedőre. Ugyanis az elő­ző fordulón az első és má­sodik helyezést a mi kollek­tívánk szerezte meg. Erre az évre még vállaltuk a lóver­seny előkészítését és lebo­nyolítását. Brigádunk az idén is részt vesz bizonyos mezőgazdasági munkák el­végzésében. Tavaly például televíziót vásároltunk a 2. számú óvoda részére. To­vább patronáljuk a gyer­mekintézményeket, és anya­gilag is hozzájárulunk egy új, 8 tantermes általános is­kola felépítéséhez. — Mivel tölti a szabad idejét? — Kézimunkázom, var­rók, és ha jó az idő, csalá­dommal kint vagyok, és dol­gozom a hobbikertben. Kü­lönösen a nemzetközi hely­zet érdekel, és ezen belül is — gyermekeink jövőjére gondolva — a háború és bé­ke kérdése. Egyébként na­gyon tetszett Kádár János kongresszusi beszéde; az a nyíltság, őszinteség, amely egész mondanivalóját jelle­mezte. Ügy érzem, a köz­érthető nyelven megfogal­mazott gondolatai valameny- nyi lényeges, össztársadalmi kérdést érintettek. Kép, szöveg: Bukovinszky István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents