Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-09 / 57. szám

1985. március 9., szombat Balogh László Bertalan Lajos Hürkecz Jánosné Szilágyi István Háló János Fotó: Gál Edit I! békési földbe gyökeredztek Nyugdíjasok az Egyetértés Mgtsz-ben Részt vett a közigazgatás megszervezésében A békési Egyetértés Tsz- ben ma már többségében fi­atalemberek dolgoznak, hi­szen a 662 tag átlagéletkora mindössze 38 év. A szövet­kezethez mégis sok idős em­ber kötődik életével, munká­jával, a 365 nyugdíjas közül sokan alapító tagok. Évek­kel ezelőtt talán eszébe jut­hatott valakinek, lesz-e utánpótlás? Ma már ez nem gond, egyre több fiatal je­lentkezik munkára, megbe­csült dolog Békésen az Egyetértés Tsz tagjának len­ni. — Valóban, munkafegye­lemmel, jó gazdálkodással, sok lehetőségük van a fia­taloknak — mondja Balogh László téeszelnök, aki 25 éve irányítja már a gazdaság életét. — Ha a közösben be­csülettel ellátta a munkáját, segítséget adunk a háztáji­hoz. A fiatalok és az idő­sebbek dolgait is intézik a vezetőség mellett dolgozó különféle bizottságok, pél­dául a szociális és egész­ségügyi is. Teret, lehetősé­get, anyagi eszközöket adunk tevékenységükhöz. Évente egyszer beszámolnak a veze­tőségnek a munkájukról. A gondjaikkal, terveikkel ter­mészetesen nap mint nap felkeresnek bennünket. Bertalan Lajos, az állatte­nyésztést irányító szakember 7 esztendeje dolgozik a szö­vetkezetben. Tavaly megvá­lasztották a szociális bizott­ság vezetőjének. Szívesen dolgozik e számára i5 fontos társadalmi megbízatásban: — Amíg fiatalabb voltam, talán kevésbé éreztem át az idősek gondjait — mondja. — Most már másként látom, nagyon becsülöm, tisztelem őket. Amikor a 7 tagú bi­zottságunk megalakult, ki­tűztük a célt magunk elé; is­merjük meg az öregeket, se­gítsünk a rászorulókon.szá­mítsunk az aktívakra. Nem volt lelkesítő az p problé­masorozat, amit már az el­ső időkben láttam. Sok idős embernek rendezetlenek a családi körülményei, nem él­hetnek, pihenhetnek nyugod­tan a nyugdíjasnapokban. A bizottságunk csapatösszetéte­le jó, az üléseink családia­sak, oldott légkörűek, tartal­masak. Keveset értekezünk, helyette inkább az öregek ér­dekében intézkedünk. Nyug­díjasellátás ügyintézése, szo­ciális otthoni elhelyezés, be­teglátogatás, szociális segé­lyezés tartozik többek között a munkánkhoz. Persze, a család mulasztásait mi nem tudjuk pótolni. Legalább 3 év kell ahhoz, hogy megis­merjük a nyugdíjasok élet- körülményeit, s az olyanok­nak is támaszt tudjunk nyúj­tani, akik maguk nem merik kérni. ♦ Három nyugdíjassal be­szélgettünk múltjukról, éle­tükről. Hürkecz Jánosné, Ju­cik,., néni ma is aktív közös­ségi ember, nemigen akad szusszanásnyi ideje. Szilágyi István és Háló János 1979- ben mentek nyugdíjba, s még ma is dolgoznak a té- eszben. Jól jön a nyugdíj-ki­egészítés, a nyári munkák idején pedig felveszik a ver­senyt a fiatalokkal-. — Mi kisparasztok vol­tunk — meséli Jucika néni. — 1960-tói segítettem a fér­jemnek a szövetkezetben, később én is tag lettem. Dol­goztam a kertészetben, az­után itt a központban taka­rítottam. Akkor választottak a nőbizottság elnökének. Ré­gebben több volt a nődolgo­zó, talán ötszáz is, ma pe­dig csak a fele. Biciklivel el­jutottunk mindenkihez, meg­hallgattuk a nők gondjait, segíteni próbáltunk. így tör­tént például a szabad szom­bat esetében is, kérték a be­vezetését. Az elnök válasza: „Lehet róla szó.” Megoldot­ták a kérdést. Vagy például a ludadi telepiek csizmát, munkaköpenyt kaptak a köz­benjárásunkra. A Rosszerdő­ről bejárók gyerekeit sike­rült felvétetni az óvodába. Szívesen vállaltam és válla­lom ma is a társadalmi munkát. Háló Jánosnál a téeszszer- vezés idején nem a legmeg­győzőbb szavú agitátor járt, úgyhogy a másik szövetke­zetbe kérte a felvételét; — Fel sem merült bennem, hogy ne legyek téesztag — nevet —, csak éppen az az ember ne úgy beszélt volna hozzánk. Idáig se bántam meg, hogy bevittem a 11 hold földemet, pedig nehéz éveket hagytam magam mö­gött. Most már aki dolgozni akar és tud, kereshet, jól él­het itt a téeszben. Négy té- esz bújt be annakidején ide, a legerősebb szárnyai alá. — Tarhosi vagyok — mondja Pista bácsi. — 1947- ben kaptam 6 holdat, azzal kezdtem az életet. A régi szeszgyár helyén kialakítot­ták a tej átvevőt, s ott dol­goztam, amikor téesztag let­tem a faluban. 1969-tői da­rálós lettem a cseretelepen, majd 10 évig csirketelepi dolgozó voltam. 1973-ban kértek, hogy próbáljak szo­cialista brigádot szervezni, megalakultunk, a vezetője lettem. Eleinte keveset fi­zettek a téeszben, 20, majd 40 forint lett a munkaegység. Egyre jobban izmosodott a közös gazdaság, bár minden csapás; földrengés, árvíz, aszály utolért bennünket, talpon maradtunk. Ketten vagyunk az asszonnyal ott­hon, ő is nyugdíjas, a gye­rekek elkerültek már. Hürkecz Jánosné 22 éve tanácstag, hét éve tagja a végrehajtó bizottságnak, s a tanács egészségügyi és szo­ciális bizottságában is el­mondhatja a véleményét. Te­vékenyen részt vesz a város életében, fejlesztésében. „Itt van például a nevelési köz­pont építése, fogy a pénz, új­ra Tcell a lakossági támoga­tás. Van, aki nem szívesen ad. — Az unokád is ott fog tanulni, szórakozni — ma­gyarázom. Sok meggyőzés kell, amíg kinyílik a pénz­tárca. A gázbekötésért is rengeteget kell agitálni, utá­najárni. Szeretem az embe­reket, a fiatalokat. Nem tu­dok én otthon tétlenkedni, főzni is eljárok lakodalom­ba, téeszrendezvényre. Ami­kor egy országos vezető ná­lunk járt, azt mondta; »Eze­ket a békési asszonyokat kel­lene elvinni az Országházba, hogy ott is ők főzzenek!" — Nem mondom, jólesettt a di­cséret.” — Nekem nincs panaszom egy percig se — állítja Já-* nos bácsi. — Persze, van olyan öreg a téeszben, aki­nek sokkal nehezebb a sor­sa. Dolgozom, a fiammal el­látjuk magunkat — a fele­ségem szegény meghalt — én meg főzni, varrni is tu­dok. Bennünket, nyugdíjaso­kat érdekel a szövetkezet sorsa, hiszen itt töltöttük a legszebb éveinket, eredmé­nyeiben részünk van nekünk is. Nehéz a gazdálkodás ezen a borzasztó kötött földön, de mi már idegyökeresedtünk erre a vidékre . . . Bede Zsóka Íz idén ismét lesz Az év lakóháza A Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a ma­gánerős lakásépítés építészeti színvonalának emelésére 1985-ben ismét meghirdeti „Az év lokóháza” cí­mű pályázatot a magán­erőből, - magánkezdeménye­zéssel épült, magánközremű­ködéssel megvalósult, példa­mutató lakóépületek alkotói­nak elismerésére. Pályázni lehet bármely kategóriájú épülettel, ame­lyet magánkezdeményezéssel valósítottak meg, egyedi vagy ajánlott terv alapján. Ez lehet hagyományos csa­ládi ház, csoportos korszerű családi ház, (sorház, lánc­ház, átriumház, több szin­tes, több lakásos lakóház, la­kóépület-bővítés (emeletrá­építés, tetőtér beépítés) és lakóépület korszerűsítés. A pályázatra használatba vételi engedéllyel rendelkező lakóépületeket terveit lehet — egy alkalommal — be­nyújtani. A pályázatra az al­kotók — az építtető, a ter­vező, a kivitelező — közösen nyújthatják be alkotásaikat. A pályázat nyilvános, név­aláírásos. A pályázathoz mellékelni kell: 1:100 mé­retarányos tervdokumentá­ciót, műszaki leírást, az épü­let külső- és belső képét és a környező beépítéshez való illeszkedést bemutató, mini­mum 13x18 centiméter mé­retű fényképfelvételeket, az épület és alkotóik adatait; az épület helyét, az építtető nevét és címét, a tervező nevét, címét, képesítését. A pályázat benyújtási ha­tárideje: 1985. március 31. A pályázatokat a Békés me­gyei Tanács építési- és víz­ügyi osztályához kell be­nyújtani. A pályázatok zsű­rizését bíráló bizottság vég­zi. A pályázatok elbírálása után egy megyei nívódíj ke­rül kiadásra, 25 000 forint elismeréssel, valamint három oklevél 8—8000 forint elis­meréssel. A megyében díja­zott pályázatok országos zsű­rizésre kerülnek, ahol a me­gyei nyertesek ’közül értéke­lés után kiosztásra kerül 3 díj és 3 dicséret, 30—30 000 forint értékben. — Sz — Orvosmeteorológiai tájékoztató A tavasz úgy látszik, csak né­hány napos mustrát adott. Az elkövetkező napokban ugyanis egy tőlünk északra elhelyezkedő mérsékelt övi ciklonnal kissé hűvösebb levegő érkezése vár­ható. Emiatt valamelyest gyen­gül a nappali felmelegedés. Ez azonban remélhetőleg csak ki­sebb megtorpanás valószínűleg már nem várat sokáig magára a tartósan enyhe, tavaszi idő. A jövő hét közepéig a hőmér­séklet csúcsértéke eleinte 7—12 fok. később 2 és 7 fok között valószínű. A hajnali órákban kezdetben mínusz 2 és plusz 3 fok, később mínusz 4 és plusz 2 fok várható. Gyakran megnö­vekszik a felhőzet és csapadék­ra is számítani lehet. A Hazafias Népfront, va­lamint a Minisztertanács Ta^ nácsi Hivatala a népi önkor­mányzati szervek jubileuma alkalmából február utolsó vasárnapján ünnepi ülést rendezett Budapesten. A nemzeti bizottságok létrejöt­téről való megemlékezésen a több mint 150 egykori tag között ott volt és felszólalt dr. Vági József is, akit a közelmúltban kerestünk fel Szabó Dezső utcai lakásán, Orosházán. Arra kértük, idézze fel emlékezetében azo­kat a jelentősebb történelmi eseményeket és személyes ta­pasztalatait, amelyek továb­bi pályafutását alapvetően meghatározták. — Mikor és hogyan kez­dett el foglalkozni a mun­kásmozgalommal kapcsolatos kérdésekkel? — Ez még 1930-ban kez­dődött, amikor beléptem a bőripari munkások szakszer­vezeti csoportjába. Később pedig beválasztottak a veze­tőségbe. Ezenkívül tagja — s egy ideig vezetője — vol­tam a munkásotthonban mű­ködő Petőfi dalárdának. Egyébként ott folyt egy fé­lig illegális továbbképzés a ’30-as évek közepén. így ke­rültem szorosabb kapcsolat­ba Csik Jánossal, Dumitrás Mihállyal, Németh Mihállyal és másokkal, akik a szociál­demokrata párt baloldalához tartoztak. Meg kell említe­nem Bacsur Imrét is. Ö viszont arra ösztönzött, hogy fogjak hozzá a kommunista eszmék mélyebb tanulmá­nyozásához, és ehhez az in­dexen levő marxista köny­veket átadta olvasásra. Az 1937. évi lebukást követően 3 hónapi szabadságvesztésre ítéltek, mivel én is tagja voltam a Kun-féle csoport­nak. A szegedi Csillagbör­tönből való szabadulás után tovább folytattam mozgalmi tevékenységemet, sőt két év múlva beléptem a szociál­demokrata pártba és részt vettem a dalárda szervezésé­ben . . . — Került-e újabb összeüt­közésbe a hatóságokkal? — Talán mondanom sem kell, milyen nehezen vártuk azt a napot, amelyen véget ér majd a német megszállás. De hadd idézzek fel egy fontos eseményt, éspedig a szoc. dem. párt helyi szer­vezetének 1944. március 19-i aktívaülését. Ezen magam is részt vettem és meghallgat­tam Marosán György tájé­koztatóját az akkori politi­kai helyzetről. Többek kö­zött utalt a szovjet csapatok közeledésére. Előadása köz­ben érkezett a hír, hogy a német fasiszták megszállják Magyarországot. Marosán György erre megszakította beszédét és röviden szólt a várható fejleményekről, be­leértve az esetleges admi­nisztratív intézkedések le­hetőségét. Nos, a gyűlés be­fejeződött. Április 2-án reg­gel csendőrök jöttek értem és a Meszes-kisközben levő iskolába kísértek, ahol mint internáltak 80—100-an le­hettünk. Két hét után a többséget szabadon enged­ték, s közéjük tartoztam én is, míg 10—15 embert később internáló táborba, illetve munkaszolgálatra irányítot­tak. Szeptemberben arról ér­tesültem, hogy a rendőri fel­ügyelet alatt állókat a Gestapo-különítmény le akarja tartóztatni. Ezért úgy döntöttem: az egyik bará­tom szüleinek tanyájába me­gyek, Pusztaföldvár környé­kére. Egyre jobban lehetett érezni, hogy közeledik a front. Orosháza október 6- án végül is felszabadult. — Hogyan fogtak hozzá a helyi közigazgatás megszer­vezéséhez? — Október 8-án a mun­kásotthonban elhatároztuk, hogy gyűlést hívunk össze délutánra. A községházán 25 —30-an lehettünk és a meg­beszélést Keresztes Mihály, a szoc. dem. párt egykori tit­kára vezette. Elosztottuk a feladatokat, és engemet a közmunkahivatal megszerve­zésével bíztak meg. 1945 nyarán kéthónapos pártisko- lára mentem Debrecenbe. Hazatérésem után az oros­házi szakszervezetek 25 tagú szakmaközi bizottságának titkára lettem. Ezt a funkci­ót 1949-ig töltöttem be. Fő­ként kulturális és oktatási ügyekkel foglalkozott a tes­tület. Tudni kell még azt is, hogy a munkásokat tömörí­tő szakszervezet, amelyet 1945 augusztusától a nemze­ti bizottságban magam kép­viseltem, a kommunista párt tömegbázisát jelentette. A nemzeti bizottság tevé­kenységében részt vettek a parasztok, a baloldali értel­miség, az antifasiszta erők és a más haladó eszméket valló társadalmi rétegek képviselői is. Ez a szervezet különben helyi hatalmi tes­tületként működött egészen 1949-ig, a Függetlenségi Front megalakulásáig. Sor­som alakulásában ez az esz­tendő hozott változást, ami­kor is városi párttitkár let­tem. — Miként alakult további élete? — ötvennégy tavaszán át­mentem dolgozni a járási pártbizottságra, azután • a megyei tanács város- és köz­séggazdálkodási osztályának munkáját vezettem. Időköz­ben elvégeztem a jogi egye­temet, s 1957-ben vettem át az oklevelet. Ezután átkerül­tem Békéscsabára a városi bírósághoz, amelynek elnö­kévé egy év múlva neveztek ki. Ezt a tisztséget töltöttem be 1977-ig, nyugdíjba vonu­lásomig. Eddigi tevékenysége­met több alkalommal is elis­merték a felettes szervek. Például a Szocialista Hazá­ért Érdemrendet 1967-ben kaptam meg. Bukovinszky István „Apu, mi az a protekció?" — kérdezi a gyerek váratlanul. A szülő hümmög, majd hirtelen felkapja a fejét. Miért kér­dez a nebuló ilyeneket, mit hallott már megint az iskolában? Sok minden az eszébe jut. Szólhatna a görög mitológiáról, amely szerint Danosz bűnös leányai, a Danaidák úgy szen­vednek az alvilágban, hogy lyukas hordóba hordják a vizet, még a ravasz Sziszüphosznak is egy állandóan visszagördülő sziklát kell felhengerítenie a hegy lejtőjén. A hiábavaló munkától még a Titánok is elborzadtak. Mit mondjon a gyereknek? Érdemes erről egyáltalán beszélni, lyukas hordó­ba minek a víz? De mennyit ért meg ebből a fiú? Történelmi tudása még zsenge, és a mostani csúszópénzes, borravalós világunkban, sajnos, a protekció is létezik. Olyan jelenségről van szó, amely erősen beágyazódott az emberi kapcsolatokba és elő­ször apró, kölcsönös szívességek formájában jelentkezik. „Te ismered az illetőt, szólj már neki!” — hallja az ártatlan kérést, miközben furcsa, rossz érzés keríti a hatalmába. Mert kínos az elutasítás, kellemetlen azt közölni: ne haragudj, a lelkiismeretem nem engedi. Inkább veszi a telefont és tár­csázik. Nem is gondol a következményekre, hiszen előbb- utóbb kéz kezet mos alapján összefonódás lesz a vége. El­vész az önkontroll és már fel sem tűnik, hogy naponta egy tucat protekciós ügyet intéz szinte jókedvvel. Valamit mondani kellene a gyereknek! Azt például, hogy a segítőkészségre még sokáig szükség lesz és a tisztességes szándékot nem szabad összetéveszteni a korrupcióval. Va­jon, hol a határ? Mert a hivatalos ügyeket gyakran nehéz­kesen intézik, van még bürokratizmus, nehéz eligazodni a jogszabályok között. Kinek van ideje és kedve sorba állni? Nincs elegendő lakás, sok a hiánycikk, zsúfoltak a kórházak, nem megfelelő a szolgáltatás. Ha valami gyakran nincs, ha Danaidák valami nem a kívánt színvonalú, az emberek kezdik keresni a kiskapukat. És meg is találják. Ezek többnyire a gazdaság fogalomkörébe tartoznak. Ügy tudunk rajta változtatni, ha többet és főleg jobban dolgozunk, ha körültekintőbben oszt­juk el a megtermelt javakat, ami miatt ma szívességet ké­rünk. A képzeletbeli határidőnaplóban ott van a tartozik és a követel oldal. Az egyenleg megvonása pedig sokba kerül. A józan határt túllépve az elkötelezett pörög a körhintán és ebben a monoton forgásban lassan elkopik a becsülete. A legnagyobb baj akkor kezdődik, amikor ennek a kölcsönös vagy egyoldalú pártfogásnak az igazságérzet, a méltányos­ság és a közérdek esik áldozatul. Nem egy példa bizonyítja. hogy némely ügyek a nyílt csatornákról átterelődnek a rej­tett érdekkapcsolatok útjára, s bizonyos idő után rendszer­ként kezdenek működni. Az apa gondolkozik; hogyan magyarázza meg ezt a fiá­nak? Nehéz a dolga. Mostanában egyre többször hallja az el­lenőrzéssel foglalkozó szakemberektől, hogy a jogos büntetés, bírság kiszabása előtt vagy után egyre-másra jönnek a tele­fonok a szabálytalankodók védelmében. Kiket dédelgetnek ezek az alkalmi „keresztapák”? A folyamatosan árdrágítást, csalást elkövető magánkereskedőt, akinek már be kellett volna vonni a működési engedélyét. Az olyan eladókat, akik súlyosan megsértették a kereskedelem, a vendéglátás etikai normáit, szabályait. Nem folytatom. A patrónusok persze nem az úgynevezett fontos emberek közül kerülnek ki, ha­nem akik kisebb-nagyobb beosztásukat valamiféle kegyosz­tásra igyekeznek felhasználni. Akcióik néha sikerrel járnak, szerencsére a legtöbbször kudarcot vallanak. Ezért jó, hogy társadalmunkban erősödik a demokrácia, a közügyek nyilvá­nosságot kapnak. Az ilyenfajta protekcionizmus ellen konk­rétan is fel kell lépni, mert csak így reménykedhetünk ab­ban, hogy a korrupció, az összefonódás lába alól kihúzzuk a talajt. A gyerek tágra nyílt szemekkel figyel. A szülő az ölébe vonja és bízik, hogy nem sokáig kell mesélni a Danaidák történetét... Seres Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents