Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-04 / 52. szám

NÉPÚJSÁG 1985. március 4., hétfő Délutáni eszmecsere (Folytatás a 2. oldalról) mi indokolja, hogy egy át­lagos méretű lakás miért ke­rült egy átlagos keresetű ál­lampolgár 15—20 évi fizeté­sébe. A vitákból az is kitűnt, hogy néhány társadalmi, gazdasági jelenség megítélé­se különböző, azokból so­kan túlzó vagy elgyoldalú kö­vetkeztetéseket vonnak le. így például a falun élők a vá­ros, a városi lakosság a fal­vak nyújtotta előnyöket tú­lozzák el. Vagy például a vgmk-k- ban végzett munkát és az utána járó jövedelmet a me­zőgazdasági dolgozók, a háztáji gazdálkodásban meg­levő lehetőségeket a mun­kások egy része értékeli túl. Előfordul az is, hogy egye­sek a mezőgazdasági kister­melők helyzetét azonosítják a termelőszövetkezetekben dolgozókéval, vagy a ma­gán- és kisvállalkozásokban részt vevőket a nagyüzemi munkásokkal. Az is tapasztalható, hogy a településeken néhány em­ber látványos gazdagodásá­ból a magán- és kisvállal­kozásokban rejlő lehetősé­geket túlozzák el, és ezért tekintik a szocializmussal el­lentétes formának. Mindezek felhívják a fi­gyelmünket a dolgozókkal való kapcsolatok még köz­vetlenebbé tételére, az ész­revételekre való konkrétabb és időbeni reagálásra. So­kan kétségbe vonták ugyan­is, hogy az egyes ember vagy a kollektívák jelzései eljut­nak a megfelelő fórumok­hoz. A megyei pártértekezletet megelőző eszmecseréken a kádermunka egyes kérdései is szóba kerültek. Elismerték az elmúlt öt évben bekövet­kezett sokirányú, pozitív változást. A megyében elért eredmények is bizonyítják, hogy a vezetők többsége ké­pes volt és képes a megvál­tozott körülmények között is eredményesen dolgozni, a kollektívát megnyerni, moz­gósítani, érdekeltté tenni. Emellett a meglevő hiányos­ságok is nyíltabban kerültek megfogalmazásra, mint ko­rábban. Az emberek türelmetle­nebbek a vezetési hibákkal, visszaélésekkel, vagy éppen tehetetlenséggel szemben. Joggal elvárják, hogy a ve­zető kreatív, a mai körülmé­nyekhez jól alkalmazkodó és eredményes legyen. Ugyan­akkor nyílt, őszinte és pél­damutató, a munkában és a magánéletben egyaránt. Le­gyen bátorsága az elkövetett hibák feltárásához, ismerje meg az emberek véleményét, képviselje érdekeiket. Min­denkit munkája és magatar­tása alapján értékeljen. Ezért indokolt a kádermunka de­mokratizmusának és nyílt­ságának további fokozása, a szubjektivizmus elleni harc. A tanácskozás szünetében Ahhoz is kell hogy erőnk le­gyen, hogy esetleges tévedé­seinket beismerjük, dönté­seinket, ha kell, felülbírál­juk. A lezajlott pártválasztáso­kon tovább javultak a párt­munka személyi feltételei. A jelölést előkészítő, majd a jelölő bizottságok tevékeny­sége igen körültekintő volt, szélesedett a demokratizmus. Több helyen a jelölő bizott­ság, néhány helyen a párt­tagság élt a többes jelölés lehetőségével. Mindenütt ar­ra törekedtek, hogy a fel­adatok ellátására legalkal­masabb, aktív párttagok ke­rüljenek. Emellett érvénye­sült a vezetés stabilitása is. Az alapszervezeti titkároknál 28.8 százalék, a vezetőségi tagoknál 37,3 százalék, a pártvezetőségeknél 35,3 szá­zalék, a pártbizottságoknál 29.8 százalék volt a cserélő­dés aránya. Az elmondottakból úgy tűnhet, hogy több volt a bí­ráló megjegyzés, a kritika, mint- az erőfeszítéseket elis­merő, eredményeket felso­rakoztató vélemény. Ez nem így van. Felelősséggel állít­hatjuk, hogy megyénk párt­tagsága, lakosságának több­sége nagyra értékeli az el­múlt negyven évben, az el­múlt öt évben országunk­ban, megyénkben bekövet­kezett változásokat. A párt törekvéseivel, politikájával való azonosulásban párttag­ságunk egységes. Természe­tesnek tartjuk éppen ezért, hogy a tanácskozásokat el­sősorban a meglevő ellent­mondások feltárása, az út­keresés, a tenniakarás jel­lemezte. KEDVES ELVTÁRSAK! A megyei pártbizottság el­múlt öt évi testületi mun­kájáról is szeretnék szólni. A pártbizottság a XII. kong­resszus és a megyei pártér­tekezlet határozatainak szel­lemében irányította a megye társadalmi, politikai, ideoló­giai életét, biztosította a gaz­daság működését. Hatáskö­rében, és az általa irányí­tott pártszervek munkájában érvényesítette a felsőbb párt­szervek határozatait, bizto­sította a párt vezető szere­pének érvényesülését. Növekedett a megyei párt- bizottság önállósága, és ez­zel együtt politikai felelős­sége is. A megváltozott kö­vetelményekhez igazodott munkamódszer következté­ben szélesedett a testületen belüli demokratizmus. Job­ban elhatárolódtak egymás­tól a párt-, állami és gazda­sági szervek feladatai. A testület irányító, ellen­őrző munkáját a következe­tesség, a tervszerűség és dif­ferenciáltság, a politikai munka szervezésében a konkrétság, szükség szerint az operativitás és az alsóbb pártszervek helyszíni segíté­se jellemezte. Nagyobb figyelmet fordí­tottunk az alapszervezetek­ben folyó munka színvona­lának emelésére, a közvet­len segítségadásra. Minden alapvető kérdésben testületi döntés született, a megyei testület elé átfogó, politikai döntést igénylő, döntésre érett kérdések kerültek. Javult a döntéshozatali munka, a döntések reálisak, megalapozottak, előkészíté­sük demokratikusabb volt, de nem nőtt az alternatív javaslatok száma, az ellenőr­zés sem volt mindig követ­kezetes. A pártbizottság és a vég­rehajtó bizottság ötéves munkaprogram alapján 133 — az egész megyét érintő — napirendet tárgyalt. Növe­kedett-a közvetlenül irányí­tott pártbizottságok, illetve a társadalmi, állami, gazda­sági szervekben dolgozó kommunisták testületi ülé­sen történő beszámoltatása, a napirendek közel egyhar- mad része ilyen célt szolgált. Kedvezően változott d tes­tület elé kerülő napirendek jelleg szerinti aránya. Tudatosabb és tervszerűbb, de még nem elégséges a tes­tületi tagok véleményének kikérése a döntés-előkészítés időszakában. Több esetben aktívan részt vettek a társa­dalmi munkatársak és aktí­vák is a tapasztalatok össze­gyűjtésében és összegzésében, valamint a végrehajtás el­lenőrzésében. Ezek mellett is, a megyei pártbizottságnak a munka­stílus, munkamódszer javí­tására hozott határozata vég­rehajtásának következete­sebben kell érvényt szerezni. Több, ennek kapcsán el­határozott változás, módszer még nem vált a mindenna­pi gyakorlat részévé. KEDVES ELVTÁRSAK! A beszámolási időszakban — politikai jelentőségének megfelelően — a gazdasági kérdések megoldása került az irányítómunka középpont­jába. A pártbizottság min­den évben — a sajátos me­gyei adottságok figyelembe­vételével — határozta meg a legfontosabb gazdaságpoli­tikai célokat, a követendő módszereket. A feladatok egységes ér­telmezését, a végrehajtásra való mozgósítást jól szolgál­ták a továbblépés feltétele­it és lehetőségeit megvitató ipari és mezőgazdasági ak­tívaértekezletek. A pártirányításnak a me­gye gazdasági tevékenysé­gére gyakorolt hatásaként az eltelt 5 év a tartalékok moz­gósításának szakasza volt. Bár az elért eredmények nem látványosak, de az egy­re nehezedő körülményeket figyelembe véve, elismerés­re méltóak, nagy erőfeszítést igényeltek. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy megyénket földrengés, árvíz. hóvihar és aszálykár sújtot­ta csaknem 7 milliárd fo­rint nagyságban. A mostani kemény tél sem kímélt ben­nünket, a kényszerű gázkor­látozás 6 üzemben 50 mil­lió forintos termeléskiesést idézett elő, melynek pótlásá­ra üzemeink hétvégi több­letműszakokat szerveznek, a folyamatos üzemű üveggyár­ban pedig a felújítási idő csökkentésével kell pótolni, illetve mérsékelni a kiesést. Mindennek ellenére az or­szágos átlagot meghaladó, a VI. ötéves tervben meghatá­rozott célkitűzéseket meg­közelítő növekedési ütemet a termelékenység fokozásá­val, a fajlagos anyag- és energiafelhasználás csök­kentése, a beruházások vo­lumenének mérséklődése mellett tudtuk elérni. A ter­melés ütemét meghaladó ex­port növelésével adottsága­inkhoz mérten járultunk hoz­zá a gazdasági egyensúly ja­vításához. Az alapvető tendenciákat figyelembe véve az ipar és a mezőgazdaság fejlődése a célkitűzéseknek megfelelő­en alakult. A termelés növekedése az iparban várhatóan megköze­líti a VI. ötéves tervi elő­irányzatot, a mezőgazdaság­ban pedig meghaladja azt. Az iparban 17—18 százalé­kos, a mezőgazdaságban 16—17 százalékos növekedés várható 5 év alatt. Ehhez a növekedéshez a nehézipar­ban a kőolaj- és földgázter­melés, a gépiparban a ME­ZŐGÉP és a Csepel Autó­gyár, az építőanyag-iparban az üveggyár és a téglater­melés, az élelmiszeriparban a, húskombinát, a baromfifel­dolgozó vállalatok és a Sár­réti Tej Közös Vállalat, a könnyűiparban a Kner Nyomda átlagot meghaladó teljesítménnyel járult hoz­zá. Ebben a tervidőszakban is összességében átlagot meghaladó termelésnöveke­dést ért el a szövetkezeti ipar. A mezőgazdaságban ál­talánosan jól alakult a nö­vekedés az aszályos évekig, a belvízveszélyes területe­ken pedig a körülmények megváltozásával jelentősen javuló eredmények szület­tek. Az ipar ágazati szerkezete tendenciájában a célkitűzé­seknek megfelelően alakult, növekedett a bányászat, a gépipar, az építőanyag-ipar, valamint az élelmiszeripar részaránya. A termékszer­kezet-váltás — bár a szük­ségesnél lassúbb ütemben — a piaci igényekhez igazodott, az élelmiszeriparban nőtt a feldolgozottsági fok. Az export volumene a termelést meghaladó mér­tékben nőtt. Csökkent a jö­vedelmezőség, különösen az élelmiszeriparban. A pártbizottság támogatá­sával a vállalati szervezet­korszerűsítés megkezdődött, üteme a ..szükségesnél las­súbb. A folyamatban levő átszervezéssel több élelmi- szeripari vállalat önálló lett, így a konzervgyár, a barom­fifeldolgozó Békéscsabán és Orosházán. Működésük eddi­gi tapasztalatai kedvezőek. A MEZÖGÉP-vállalat kettévá­lása, a FÉKON önálló válla­lattá, a Gyulai Harisnya- gyár és a DÉLÉP békéscsa­bai üzemeinek leányválla­lattá, valamint a GELKA és az autószervizek kisvállalat­tá történő átszervezése újabb lehetőségeket ad a tartalé­kok feltárására, hasznosítá­sára. A szervezetkorszerűsí­tést tovább kell folytatni úgy, hogy 1986-ig az irányí­tási rendszer módosítása is befejeződhessen. Ennek vég­rehajtása folyamatban van. Az áttérés konkrét előkészí­tése az állami gazdaságok­ban és a kijelölt élelmiszer- ipari üzemekben már bein­dult. Ez évben ezt a felada­tot 19 egységben kell vég­rehajtani. A mezőgazdaságban az el­múlt öt esztendő a szélsősé­gek időszaka volt. Ez jellem­ző volt mind a feltételekre, az időjárásra, mind a ter­melési eredményekre, a ki­esésekre, illetve veszteségek­re. A termelésben rekord­eredményeket értek el me­zőgazdasági üzemeink. Bú­zából 5,7 tonnás, kukoricá­ból 7,8 tonnás hektáronkén­ti megyei termésátlagok, üzemi szinten pedig 8 ton­nás búza- és 11 tonnát meg­haladó kukoricatermés-átla­gok is születtek. Az 1982-es év rekord nyereséget, az utóbbi két aszályos év a veszteség tömegét tekintve hozott mélypontot. Gondot jelent, hogy a pénzügyi prob­lémák, a veszteségek értéke is közel 10-szeresére nőtt. Olyan üzemék is súlyos pénzügyi helyzetbe kerültek, amelyek korábban kiváló gazdálkodással jelentősen hozzájárultak a megye, az ország mezőgazdasági sike­reihez. 1984-ben 17 termelőszövet­kezet és egy szakszövetkezet zárt 355 millió forint pénz­ügyi hiánnyal, amiből 215 millió forintot meghaladó a veszteség. Az aszálykár mi­att központi rendezésben ré­szesült eddig 3 termelőszö­vetkezet. A két súlyos aszályos év kimerítette az üzemek tarta­lékait, leszűkítette a fejlesz­tés lehetőségeit. A pénzügyi stabilitás, a bővített újrater­melés feltételeinek megte­remtése nagy feladatot je­lent, amelyet további köz­ponti támogatások nélkül sa­ját erőből nem, vagy csak korlátozottan lehet biztosí­tani. Az iparban és a mezőgaz­daságban az elmúlt időszak­ban a vállalatok, szövetkeze­tek fejlesztési lehetőségeinek beszűkülése, a beruházások visszafogottsága miatt az eszközök, elsősorban a gépek műszaki állapota és műsza­ki színvonala jelentősen le­maradt, a korszerű, a ver­senyképesség növeléséhez szükséges technikai színvo­naltól. További gondot okoz, hogy a megye elmaradott inf­rastruktúrája esetenként már a termelési feladatok végre­hajtását is gátolja. A megye gazdaságának fej­lődését biztosító főbb célki- ■ tűzéseket, ágazati feladato­kat a pártbizottság beszámo­lója, illetve a feladatterv részletesen taglalja. Ezek kö­zül két kérdést emelek ki. Az egyik a műszaki fejlesz­tések, a másik az emberi té­nyezők és az anyagi ösztön­zés továbbfejlesztésének fel­adatai. A VII. ötéves tervben olyan beruházási, fejlesztési politikát kell a gazdálkodó szervezeteknek kialakítani, illetve 'követni, amely a re­konstrukciós, a technikai színvonalat javító — első­sorban gépi — fejlesztésekre helyezi a hangsúlyt. Az el­múlt időszakban az indo­koltnál is több anyagi erő­forrást kötöttek le építésre, új munkahelyet teremtő be­ruházásokra. A jövőben el­sősorban a munkaerő-kivál­tó, a termelési folyamatokat automatizáló, 'korszerűsítő, összehangolt fejlesztéseket kell előtérbe helyezni. A munkaerő-gazdálkodás­ban az 1985. évi szabályzás változásával, a bérköltségek növekedésével, a keresetsza­bályozás módosulásával na­gyobb tervszerűségre van szükség. A munkaerő moz­gásával, ami eddig az üze­mek között nem volt jelen­tős, jobban kell számol­nunk. A munkaerőt felsza­badító üzemeknek nagyobb felelősséget kell vállalni az elhelyezkedés segítésében, megnövekszik a tanácsok feladata, és az így keletke­zett problémák megoldásá­nak politikai jelentősége is. Az emberi alkotóképessé­get, annak mind teljesebb kibontakozását — mint to­vábbi tartalékot — tervsze­rűbben, tudatosabban kell hasznosítani és fejleszteni. Az oktatás továbbfej­lesztésével lehetővé kell tenni a szakmai is­meretek rendszeres kor­szerűsítését, elő kell segíteni a munkaerő átszervezéséből adódó átképzéseket, széles körűen kell oktatni a leg­korszerűbb szakmai ismere­teket. Ehhez növelni kell a vállalatok, szövetkezetek sze­repét és felelősségét a szak­emberek képzésében, to­vábbképzésében. A minőség­érzékeny szemléletet, a minő­ségi munka iránti igényt az oktatástól kezdve a termelés minden területén érvényre kell juttatni. Ezt segítse job­ban* a minőségi bérezés, az anyagi érdekeltség tovább­fejlesztése, általánossá tétele is. A teljesítmények növelé­sére az anyagi ösztönzés mel­lett tovább kell javítani a szervezettséget és a munka- fegyelmet. A következő időszakban a növekvő követelményekhez és változó feltételekhez iga­zadó gazdaságpolitikai mun­ka továbbfejlesztését is ki­emelt feladatként kell ke­zelni. A gazdasággal össze­függő pártmunkát úgy kell továbbfejlesztenünk, hogy az eredményesebben szolgálja az intenzív gazdálkodásból adódó növekvő 'követelmé­nyek megvalósítását, a vál­tozó feltételekhez való alkal­mazkodást, a gazdaságirá­nyítási rendszer hatékony működtetését. (Folytatás a 4. oldalon) *

Next

/
Thumbnails
Contents