Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-04 / 52. szám

1985. március 4.. hétfő

Szavaznak a küldöttek

(Folytatás a 3. oldalról)

A területi pártszervek munkájában kapjon nagyobb teret a gazdasági folyamatok elemzése, a gazdálkodás minőségi tényezőinek minősítése. Segítsék a lakosság fokozottabb bevonását a helyi feladatok meghatározásába, megvalósításába és ellenőrzésébe.

A párt nem vonul ki a gazdaságból, de a pártirányítás módszere sem lehet a parancsolgatás, utasítgatás. A párt céljait, határozatait, állásfoglalását a párttagoknak önként vállalt fegyelemmel, a mindennapi munka során kell érvényesíteni. A végrehajtás szintjén ez a mechanizmus a pártirányítás érvényesülésének garanciája. A párt irányító szerepe a párttagok munkáján, az ügyekben való aktív részvételükön keresztül érvényesülhet a legteljesebben azzal, hogy a kommunisták mindenütt a kollektívák véleményformálóivá válnak. Néhány gondolatot az új vállalkozási formákról.

A gazdaságban elfoglalt helyüket, szerepüket tekintve a tapasztalatok egyértelműen kedvezőek, de a közhangulatra gyakorolt hatásokra ez nem mondható el.

A pozitív és negatív hatását egybevetve leszögezhető, hogy a kisegítő gazdasági tevékenységére továbbra is szükség van, a működésük gazdasági, jogi, társadalmi feltételei továbbfejlesztésével a meglevő hiányosságok, feszültségek csökkenthetők. A párt- és szakszervezeti szervék közreműködésével indokolt a gazdasági szervezetekhez kapcsolódó kiegészítő tevékenységeknek nagyobb nyilvánosságot biztosítani, hogy a vállalati kollektíva egésze reálisabban ítélhesse meg a végzett munkát, a kifizetett jövedelmeket.

A pártbizottság beszámolója mutatja az életkörülményék alakulását. Az e téren elért eredmények értékét ne homályosítsa el, hogy az elmúlt 5 évben lassult a fejlődés, néhány területen a problémák kiéleződtek.

A körülményeket figyelembe véve eredmény, hogy a lakossági jövedelmek reálértékét — igaz jelentős többletmunkával — sikerült megőrizni, az áruellátás az alapvető cikkekből biztosított volt, és a kommunális ellátásban az alapellátásra vonatkozó célkitűzések teljesültek.

Kiemelt feladatként kell kezelni a lakásgondok megoldását, valamint a terület- fejlesztést, a kommunális ellátást. El kell érni, hogy a VII. ötéves tervben az állami lakásépítés aránya 15—20 százalékra növekedjen, és javuljanak a lakáshoz jutás feltételei, különös tekintettel a családalapító fiatalokra, valamint a többgyermekes családokra.

Az életkörülmények további javítása mindenkitől nagyobb erőfeszítéseket, a gazdaságpolitikai célkitűzések következetesebb, fegyelmezettebb megvalósítását követeli.

KEDVES ELVTARSAKí

A beszámolási időszakban javult a tanácsi munka színvonala, 1980-ban a kormány határozatot hozott a megyei tanács vb munkájának továbbfejlesztésére, az oktatásügy, a lakásellátás, az egészségügyi ellátás; 1983- ban pedig a megye vízminőségének javítására. 1984 decemberében a végrehajtó bizottság számot adott a Tanácsi Koordinációs Bizottság előtt a kormányhatározat végrehajtásáról. Megállapítást nyert, hogy előrehaladás ugyan történt a gazdaságilag nagyon nehéz körülmények ellenére is, de a történelminek nevezett elmaradottságokból, sajnos, nem sikerült lefaragnunk.

A megyei tanács és szervei, a végrehajtó bizottság tervszerűen, nyitottan és demokratikusan végezte tevékenységét, folytatták a nagy, átfogó kérdések megoldásának kimunkálását.

A közeljövőben sor kerül a képviselők és tanácstagok választások útján történő megújítására. E munka során el kell érni, hogy olyan testületek jöjjenek létre, amelyek képesek a beszámolóban megjelölt célkitűzések megvalósítására.

TISZTELT

párt Értekezlet’.

KEDVES ELVTÁRSAK!

Békés megyében a politikai viszonyok rendezettek, szilárd a szocialista rend, a

megye lakossága elkötelezetten kiáll a szocialista építés ügye mellett, s mint azt eredményeink is mutatják, aktívan részt vesz a gyakorlati feladatok megvalósításában.

Ennek kiemelése mellett szükséges azonban arról is szólni, hogy közvéleményünk — a párttagság és a pártonkívüliek egyaránt — a korábbinál sokkal élesebben fejezte ki álláspontját a januári áremelésekkel kapcsolatosan, s hogy a korábban is felszínre kerülő gondok megoldását sokkal keményebben követelték.

Az igen hidegre fordult tél is erősítette az energia- ellátással, költségei alakulásával kapcsolatos gondokat. Nehezményezik az árak rendszerét és mértékét, a falu, város, főváros közötti különbségeket, s az ellátás fogyatékosságai indoklását nem fogadják el.

Felerősödött a hanyag, a rossz munkával kapcsolatos egyéni felelősség fokozottabb érvényesítésének igénye, a türelmetlenség ezek elmaradása miatt.

Az árak alakulását ma már ellenőrizhetetlennek és követhetetlennek tartják, s a folyamatos áremelések folyamatosan nyugtalanítják a közvéleményt.

Üjból felerősödtek a közlekedési díjakkal kapcsolatos elmarasztaló vélemények.

A kulturális szolgáltatások árának növelése, a televízió műsorainak korlátozása visz- szatetszést keltett, annál inkább, mert ez ismét a vidéket hozta kedvezőtlenebb helyzetbe.

A példákat még lehetne sorolni, de ennyi is érzékelteti a közhangulat változásait s teendőnket a kedvező hangulat biztosításában.

Ismert, hogy nálunk is előfordulnak szélsőségesen téves, türelmetlen nézetek, amelyekből néhányat idézek :

— „a politikailag végig nem gondolt áremelések arról tanúskodnak, hogy nálunk nem érvényesül a szocialista tervgazdálkodás tör-- vénye”;

— „az alaptevékenységben végzett munka nincs megfizetve, ezzel kényszerítjük

központilag a dolgozókat a mellékes munkatevékenységre; közben a gmk-kban előállított anyagi értékeknél jóval nagyobb az a kár, amelyet a társadalmi, közéleti aktivitás, a műveltségi színvonal csökkenésével, a családi, gyermeknevelési kötelezettségek elmulasztásával okozunk"; vagy;

— „az értelmiség társadalmunkban fokozatosan leértékelődik mind gazdaságilag, mind erkölcsileg, mind politikailag”;

— „helytelen, hogy a munkás-paraszt szülők értelmiségivé lett gyermekeit nem szüleik helyzete szerint ítéljük meg a pártba való felvételnél, így nagyon hátrányos helyzetbe kerülnek”;

— „a gazdasági gondokat kell elébb megoldani, s azután majd ráérünk ideológiai, kulturális kérdésekkel foglalkozni”;

— „a meglevő gondokért közvetlenül a párt felelős”;

— „a kongresszusnak feltétlenül látványos, gyors eredményt kell hoznia” stb.

Ezek a megnyilvánulások azonban csak szűkebb körben, és nem szocialista társadalmunk egészére vonatkoztatva fordulnak elő. Az új jelenségek fogadásának első stádiumában sok a szubjektív tartalommal telített vélemény, amely a tárgyilagos vizsgálódások és viták eredményeként viszonylag rövid idő alatt megváltozik.

A társadalom politikai egységének megőrzésében és erősítésében fontos szerepe van a hazafiságnak, és a proletár internacionalizmusnak. Általánosan elfogadott elvei nem mindig jelennek meg a gyakorlatban, a különböző társadalmi jelenségek, hazánk és más népek eredményeinek, teljesítményeinek a számbavételekor, értékelésekor. Gyakori, hogy túlértékeljük a nemzeti sajátosságaink figyelembevételével kialakult politikai gyakorlatunkat, s azt anélkül, hogy más országok konkrét helyzetét és körülményeit számba vennénk, általános követelményként támasztjuk más országokkal szemben. Az ilyen magatartás gyengíti mind a belső, mind a külső szövetségeseinkkel kialakult, rendezett kapcsolatainkat. Most az a feladatunk, hogy a politikai nevelőmunka mind jobban a szocialista demokrácia fejlődését, a tisztességes, becsületes munkát segítse.

Jelentős eredményeket értünk el a kulturális élet fejlesztésében, a feltételek javításában. Az oktatás területén figyelmünket elsősorban az általános iskolai nevelésre, feltételei javítására fordítottuk. A számottevő javulás ellenére a követelmények növekedésével nem mindenütt tudtunk lépést tartani, bár munkánkat egyre nagyobb társadalmi figyelem és gondoskodás kíséri Az általános iskola gondjai megoldása mellett a továbbiakban egyre inkább a középfokú oktatásra, a technikusképzésre, a felnőttoktatásra kell erőinket összpontosítani. A munka tartalmi színvonalának emeléséhez javította a feltételeket a pedagógusok fizetés- emelése.

Az egészségügy területén jelentős előrelépés történt, javultak a feltételek és az ellátás színvonala. A megye lemaradását ennek ellenére sem sikerült még ledolgozni, jelentős fejlesztéseket kell ennek érdekében a továbbiakban megvalósítani mind a kórházak, mind a rendelőintézetek területén. Az idősebbekről való szociális gondoskodás feltételeinek javítása sürgető feladatunk.

KEDVES ELVTARSAK!

A megyei pártbizottság nevében ezeket a gondolatokat kívánom hozzátenni az írásban előterjesztett beszámolóhoz. Küzdelmekben gazdag négy évtized van mögöttünk. Az elért vívmányokat, amelyeket nehéz munkával értünk el, becsüljük meg, dolgozzunk azon, hogy népünk újabb sikereket érhessen el. A megyei pártbizottság nevében megköszönöm a megye kommunistáinak, minden dolgozójának, vezetőinek áldozatkész munkáját. Megköszönöm a Központi Bizottság szerveinek, tagjainak, a KB titkárainak, munkatársainak, a kormány tagjainak, az országos főhatóságok vezetőinek segítő munkáját.

Láttuk, hallottuk, továbbadjuk

Egyenes derékkal jön-megy a küldöttek között, ismerősöket üdvözöl, ismerősök üdvözlik, szorongatják a kezét, dicsérik: „De jól tetszik kinézni!”

— Miért ne néznék ki jól?! Még csak hetvennyolc leszek az idén szeptemberben! — válaszolja tettetett nehezteléssel, aztán elmosolyodik.

özv. Kemény Józsefné, az eleki tsz nyugdíjasa még 1940-ben lett a párt tagja a fővárosban, ahol házaknál dolgozott. Előtte plakátragasztással, sztrájkok szervezésében való részvétellel, négyévi munkával kellett bizonyítani, hogy alkalmas a bizalomra.

— Ez az ötödik megyei pártértekezlet, amelyen részt veszek. Nagyon tetszett ennek a mostaninak ez az önkritikus hangja, meg hogy annyira odafigyelnek az idősekre és a fiatalokra. Nekem hat unokám és 12 dédunokám van. A legnagyobb dédunokám most nyolcadikos, neki megígértem, hogy az első ükunokám megvárom, úgyhogy legalább két pártértekezleten még itt kell lennem — mondja megint csak mosolyogva a küldöttek korelnöke.

A megyei pártértekezleten a legfiatalabb küldött a füzesgyarmati Tóthka Mária volt. A 21 éves, mosolygós lányt a Vörös Csillag Tsz kommunistái delegálták a pártfórumra.

— Számomra nagy megtiszteltetés, hogy részt vehettem a megyei pártértekezleten. Munkahelyemen, a Vörös Csillag Tsz kertészetében dolgozó idősebb párttagok elláttak jótanácsokkal. Egyelőre én nem szólok hozzá a vitához, úgy érzem nincs még olyan élettapasztalatom. Egyébként örömmel láttam, hogy itt a pártértekezleten sok a fiatal. Most, hogy közeledünk a vita végéhez, elmondhatom, hogy a hozzászólók őszinte emberi gondokkal foglalkoztak, azokkal, amit mi is megtárgyaltunk az alapszervezeti taggyűlésen, az üzemi és a községi pártértekezleten.

A 23 éves Nagy József a mezőhegyesi kommunistákat képviselte a megyei pártértekezleten, ahol az egyik szünetben beszélgettünk. A jókötésű fiatalember a kendergyár kenderáztatója, öt esztendeje párttag.

— Amikor alig 15 évesen az általános iskolát befejeztem, a kenderáztatást, ezt az egyik legősibb mesterséget választottam. Mesterséget, mert ez is szerintem épp olyan szakma, mint az asztalosé vagy az esztergályosé, noha erről papírt nem adnak. Mert nem mindegy hogyan is rakjuk a betonmedencébe, hogyan is áztatjuk, utána pedig hogyan szárítjuk tovább. A munkánk kisebb része gépesített, de nagyobb hányada még mindig kézi erőt igényel. Műszakonként 40—50 tonnát mozgatunk meg. A sátorozás, vagyis a kenderkévék felállítása azon túl, hogy

erőt igényel, sáros is, vizes is. Szóval nem a legtisztább munka, ráadásul télen, nyáron a szabadban dolgozunk. Nem mondom megfizetik, a havi fizetésem 6—7 ezer forint körül alakul.

— Mit mondott volna, ha szót kap?

—• Fiatal vagyok, korosztályomról, természetesen a kendergyári munkásokról, az ottani KISZ-esek életéről. Szólnék arról, ami bennünket közvetlenül foglalkoztat, nevezetesen: a kendergyár, a község központjától nyolc kilométerre van, este fél 8 után egyáltalán nincs buiíközle- kedés. No és drága is. Egy be- és hazautazás 16 forintba kerül. Ha netán a munka után, hét végén a kint élő 30 —40 fiatal diszkóba, moziba, esetleg színházba akar menni, akkor éjjel gyalogolhat haza. Én ebben is látom a falu és a város közötti különbséget.

Mészáros István, a Szarvasi Állami Tangazdaság igazgatója, országgyűlési képviselő, a város küldötteként vett részt a megyei pártértekezleten. Az 54 éves férfi mozgalmas esztendőket tudhat maga mögött, vagyis attól, hogy mezőgazdasági munkásból igazgató lett.

— Szeghalmi vagyok, a Sebes-Körös és a Berettyó szögletében, az úgynevezett Koplalókertben éltünk. 1947-ben szegődtem el mezőgazdasági munkásnak, arattam, csépeltem, kapáltam. A tanya körül volt három hold földünk, azt két testvéremmel egész télen ástuk, ám a megélhetéshez mégis kevés volt — és sorolja életének főbb állomásait. 1949-ben megalakult a Halaspusztai Állami Gazdaság, ott lett gyalogmunkás. Egy évvel később az ÁFÉSZ-hez került, ahol a szerződtetést irányította. Ekkor tett agrár szakérettségit, s ekkor lépett a pártba is. Röviddel ezután a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tanult tovább, ahol 1956-ban kapott diplomát. Dolgozott gépállomáson, majd visszakerült a Halaspusztai Állami Gazdasághoz, ahol először tehenészeti brigádvezető, majd főagronómus, ezt követően igazgató lett. 1969-ben került Szarvasra, a Tiszántúli Talajjavító Vállalat igazgatójává nevezték ki. Tíz évig dolgozott itt, s ez idő alatt hatszor nyerték el a Kiváló Vállalat címet. Amikor a vállalat megszűnt, a Szarvasi Állami Tangazdaság élére került. A mostani az ötödik megyei pártértekezlet, amin részt vett.

Seprenyi László sarkadi küldött családja körében készült a pártértekezletre — kissé szokatlan módon. Hangosan olvasta a pártbizottság beszámolóját, így hallotta úttörő lánya és KISZ-korú fia is. Egyet is értettek a beszámolóval, csak amikor a kultúráról volt szó, akkor nehezményezték: rövid a tévéműsor és ráadásul lehetne jobb is. Különösen akkor erősödött föl a gyerekek bíráló hangja, mikor megtudták: ott lesz a pártértekezleten dr.

Kornidesz Mihály, a televízió elnöke is. Nyaggatták apjukat: tolmácsolja véleményüket. S amikor ő aggódott, hogy még sem lehet ilyen személyes ügyekkel zavarni a Központi Bizottság tagját, lánya megnyugtatta: „Ne iz-^ gulj, apa, ha több lenne a műsor és Kornidesz elvtárs" nézné, biztos neki sem tetszene benne minden.”

A „mi lett volna, ha...” kérdésfeltevésnek többnyire nincs sok értelme. A pártértekezleten azonban máshogy alakultak a dolgok, az idő rövidsége miatt nem kaphatott mindenki szót. A szünetben három igazgató beszélgetését hallottuk arról: mit mondtak volna, ha szót kapnak.

Boros Mihály, a Csepel Autó szeghalmi gyárának igazgatója :

— Én arról beszéltem volna, hogy használjuk fel jobban azt a keveset, amink van. Az a tapasztalatunk, hogy jó szervezéssel, ügyes ösztönzéssel a jelenlegi körülmények között is sokkal többet és jobban termelhetnénk. Ennek érdekében mi már megtettük az első lépéseket, ezek sikert hoztak, ebben az évben folytatjuk ezt a munkát.

Ulbert István, a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatója:

— A minőségi munka fontosságát hangsúlyoztam volna. A baromfiágazatot úgy tartják számon, hogy erősen ingadozik a kereslet, de még a legrosszabb időkben is piaca van a minőségi árunak. Ebből kell tehát többet termelnünk, és ezért akarunk mi a közeljövőben egy erre erősen ösztönző minőségi bérezést bevezetni.

Háromszéki Pál, a Kner Nyomda vezérigazgatója:

— A túlzott bürokráciáról mondtam volna el a véleményemet. Konkrét példákkal tudnám bizonyítani, milyen károkat okoz, hogy egy-egy pecsét késedelmesen kerül az aktákra, fontos gépek beérkezése csúszik, mert az irat valmelyik asztalfiókban pihen. Arra hívnám fel a figyelmet, hogy nemcsak a termelést kell korszerűsíteni, hanem az ügyintézést is.

Végezetül álljon itt a legendás Sebes-fivérek utolsó élő tagjának, Sebes Sándornak, a pártértekezlet hangulatáról mondott véleménye:

— Nagyon nagy benyomást tett rám a tanácskozás légköre. A felszólalások nyíltságot és közös tenniakarást tükröztek. A küldöttek megértették a megyei pártbizottság által vázolt helyzetet és a programot. Ez olyan feladat, amely mellé érdemes odaállni, belőle részt kérni.

Szívet melengető, hogy nem volt egy disszonáns hang, annak ellenére, hogy kemény dolgok is elhangzottak a megye helyzetéről. Mégis úgy tűnt, itt senki sem a maga szűk kis bajaival foglalkozik, hanem a közösség gondjaival. Magamban azt mondtam, ez igazi Békés megyei pártkonferencia volt, légkörében, tartalmában a forradalmi hagyományok hű folytatója.