Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-04 / 52. szám

1985. március 4., hétfő NÉPÚJSÁG (Folytatás az 1. oldalról) A gazdaság jelenlegi telje­sítményeit a beszámoló tar­talmazza. A 40 év gazdasági fejlődését viszont hadd ér­zékeltessék a következő ada­tok: Az ipar évi termelése nap­jainkra közel tízszeresére emelkedett. A mezőgazdaság­ban hektáronként 3-4-szer annyi gabonát, illetve kuko­ricát takarítottunk be. Az állattenyésztés növekedési üteme ennél is nagyobb. Ez a változás akkor értékelhető igazán, ha tudjuk, hogy a felszabadulás előtt évszáza­dokon keresztül alig érzé­kelhetően fejlődött a mező- gazdaság. A gazdasági fejlődés egy­ben lehetővé tette a teljes foglalkoztatottságot, meg­szűnt a rendszeres és tartós munkanélküliség, tisztesség­gel és becsülettel végzett munkája alapján, még ha különböző szinten is, de biz­tos megélhetésre számíthat mindenki. Feledésbe merült, s csak a helytörténeti kuta­tók munkássága őrzi ma már megyeszerte a települé­sek munkaerőpiacait. Megváltoztak a megye la­kosságának életkörülményei és településeinek külső képe is. A jelenlegi lakásállomány 70 százaléka ez idő alatt épült, a többiek is moderni­zálódtak. Általánossá vált a lakások olyan tartós haszná­lati cikkekkel való felsze­reltsége, mint a rádió, a te­levízió, a mosógép, a porszí­vó, a családok közel egyhar- mada rendelkezik motorke­rékpárral, személygépkocsi­val, miközben szinte teljes a lakások villannyal, kéthar­mad részben vezetékes víz­zel, és jelentős a gázzal való ellátottsága. Ezek szinte tel­jességgel a szocialista fejlő­dés negyven éve eredmé­nyeként jöttek létre. A fel- szabaduláskor a lakások 77 százaléka egyszobás volt, ma már az arány fordított, 70 százalékuk kelő- vagy több­szobás. A szociális gondoskodás egyéb területein is jelentős a változás. Ma már megszűnt a 40 éve még népbetegség­ként számon tartott TBC. Kialakult és általánossá vált az anya- és csecsemővéde­lem. Az ingyenessé lett egészségügyi szolgáltatásban az orvosok száma az 1945. évinek nyolcszorosára nőtt. miközben több mint 70 szá­zalékuk szakorvosi képesítés­sel is rendelkezik. A kulturális forradalom kibontakozásához —- különö­sen a közművelődés terüle­tén — országosan is példát mutatott Békés megye. Itt jött létre az első művelődési ház, a könyvtárhálózat ki­építésében és fejlesztésében ma is élen járunk. Jelentő­sen fejlődtek az iskolák, kö­zépfokon szinte teljesen új hálózat jött létre. A megyé­nek két állandó színháza lett, a Békés megyei Jókai Színház és a Gyulai Vár­színház. Több folyóirat és tartalmas könyvek, kiadvá­nyok évről évre javítják a feltételeket. Két főiskola, há­rom tudományos kutatóinté­zet szerveződött a felszaba­dulás óta. Mindezek eredményeként megszűnt az analfabétizmus, s szinte általánossá lett a felnövekvő nemzedékek kö­zépfokú képzése és nevelése. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma ötszörösé­re emelkedett. A felszabaduláskor mind­össze két városa volt me­gyénknek, ma hat. A von­záskörzeti központ nagyköz­ségek fejlettségi szintje is lé­nyegesen magasabb, mint a felszabadulás előtti városoké volt. Néhány számadat, néhány rövid összehasonlítás is meg­győzően bizonyítja az el­múlt negyven év sikereit, nagyszerű eredményeit, a szocialista társadalmi rend­szer hatalmas lehetőségeit. Ezen eredmények alapján válik reálissá és tartalmassá meglevő — esetenként sú­lyos — gondjaink megoldá­sára való törekvésünk is. Az önmagunkhoz mért je­lentős fejlődés elismerése és méltatása mellett arról is szólni kell, hogy á megyé­ben lezajlott változások di­namikája lényegesen elma­radt az országos fejlődés ütemétől, és hogy az elmúlt 40 év alatt a velünk hasonló vagy rosszabb helyzetben le­vő megyék a társadalmi, gazdasági, kulturális élet sok területén gyorsabban fejlőd­tek, mint mi. A megye történelmi elma­radottsága egyben meghatá­rozza azokat a feladatokat is, amelyeket a következő években, évtizedekben meg kell oldanunk: 1. Meg kell állítanunk a megye lakosságának további fogyását, ami csak a mun­kahelyek, munkakörülmé­nyek, a dolgozókról való szo­ciális gondoskodás sokoldalú fejlesztésével lehetséges. 2. Folyamatosan fejlesztve a termelés feltételeit el kell érni, hogy az adott munka­teljesítményekért az ország más tájain dolgozókkal azo­nos mértékű anyagi elisme­résben részesüljenek me­gyénk dolgozói. 3. Fokozatosan érvényt kell szerezni a Miniszterta­nács 3111/1980. sz. határoza­tának, s az ott megfogalma­zottak megvalósítása érdeké­ben el kell érni, hogy a me­gye kiemelt fejlesztésben ré­szesüljön. Nem tartható to­vább a központi fejlesztési forrásokból való részesedés tartósan alacsony szintje. 4. Csökkenteni kell a me­gye szociális, kommunális, infrastrukturális elmaradott­ságát a központi erőforrások növekvő igénylése mellett a helyi lehetőségek további fo­kozódó bevonásával is. 5. Törekedni kell arra, hogy a falu és a város kö­zötti, több területen tovább­ra is növekvő feszültségek fokozatosan csökkenjenek. összességében el kell érni, hogy a megyében dolgozók szorgos munkája, tartósan 'kiemelkedő teljesítményei a termelésben nyerjenek mél­tó elismerést, az itt élő, dol­gozó emberekről való maga­sabb szintű gondoskodásban is. Ehhez kérjük és igényel­jük a központi szervek meg­értő támogatását, mert félő, hogy lemaradásunk egyéb­ként tovább növekszik. TISZTELT PARTÉRTEKEZLET! Pártunk a beszámolási időszakban a XII. kongresz- szus határozatainak megfe­lelően végezte nemzetközi tevékenységét, alakította kül­politikáját. Hazánk, népünk érdekeit képviselve, a szo­cialista hazafiság és prole­tár internacionalizmus, a bé­kés egymás mellett élés elvét követve arra töreke­dett, hogy hozzájáruljunk a nemzetközi feszültség enyhí­téséhez, az enyhülés pozí­cióinak megtartásához, a bé­ke megszilárdításához és a nemzeti függetlenség, a szo­cializmus, a társadalmi ha­ladás erőinek gyarapításá­hoz. Örömmel tölt el bennün­ket, hogy hazánk fokozódó erőfeszítéseit a nemzetközi feszültségek csökkentéséért egyre nagyobb elismerés övezi a haladó közvélemény­ben szerte a világon, s hogy ismert szilárd szövetségi hű­ségünk, miként az is, hogy korrekt együttműködésre tö­rekszünk a nem szocialista országokkal is. A nemzetközi viszonyok alakulását alapvetően to­vábbra is a szocializmus és a kapitalizmus küzdelme és versenye határozta meg. Az utóbbi években soha nem látott méreteket öltött a fegyverkezés, s rendkívül sok tömegpusztító eszköz halmo­zódott fel a világban, kü­lönösen Európában. Felerő­södtek a kedvezőtlen irány­zatok. Az imperialista körök megkísérlik a politika és gaz­dasági függetlenségükért küzdő népek harcának el­fojtását, akadályozzák a társadalmi haladás erőinek gyarapodását, a szocialista eszmék terjedését. Az USA minden törekvé­se arra irányul, hogy meg­bontsa a két szövetségi rendszer közötti katonai erő- egyensúlyt, amelynek fenn­tartása egyedüli biztosítéka a világbéke megőrzésének. Több olyan góc, helyi vál­ság létezik ma, amely a nemzetközi biztonságot fe­nyegeti és a feszültséget to­vább növeli. A kedvezőtlen jelenségek ellenére is jelentős ered­mény, hogy sikerült elkerül­ni a világháborús veszély ki­alakulását, hogy nem kö­vetkezett be törés a szocia­lista és a tőkés országok kapcsolatrendszerében, s hogy fennmaradt a béke biz­tosítását jelentő katonai egyensúly a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Álla­mok között. A Szovjetunió, a szocialis­ta országok, a nemzetközi munkásmozgalom, a béké­ért síkraszálló néptömegek, a reálisan gondolkodó pol­gári politikusok olyan erőt jelentenek, amely lehetővé teszi a nemzetközi feszültség enyhítését, a világbéke meg­tartását. Stockholm, Bécs, Genf mind egy-egy remény „Helsinki szellemének” to­vábbvitelére. Bízunk abban, hogy mindenki megérti: a békés egymás mellett élés­nek nincs alternatívája. Hazánk változatlan kül­politikai törekvése, hogy al­kotó módon hozzájáruljon a szocialista világrendszer, a KGST és a Varsói Szerző­dés tagállamgj sokoldalú együttműködésének elmé­lyítéséhez és fejlesztéséhez, a különböző rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élésének erősítéséhez. E külpolitikával megyénk lakossága, a párttagság a leg­teljesebb értelemben egyet­ért és minden erejével tá­mogatja a megvalósítását. A gyulai küldöttek TISZTELT PARTÉRTEKEZLET! KEDVES ELVTARSAK! Az öt év munkáját ösz- szegző, az irányelveket meg­vitató és a vezetőségeket új­jáválasztó párttaggyűlések, valamint a pártértekezletek a Központi 'Bizottság hatá­rozatának megfelelően rend­ben, fegyelmezetten, terv szerint befejeződtek. E rendezvényeken a me­gye párttagsága reálisan és kritikusan értékelte az el­múlt időszakban végzett munkát, s aktív részese volt a pártunk előtt álló felada­tok kidolgozását szolgáló kö­zös gondolkodásnak. Ebben az eszmecserében egyértel­műen tükröződött párttagsá­gunk politikai érettsége, a szocializmus építéséért ér­zett felelőssége, a párt irán­ti bizalma. A testületek kollektív mun­kával készült beszámolói gondosan mérlegelték a párt­tagság, a pártvezetőségek és a testületek egész tevékeny­ségét. Átfogták működési te­rületük politikai, társadalmi, gazdasági és kultrális életét, konkrétan fogalmaztak. A taggyűléseken a párttag­ság 87—89 százaléka vett részt. Itt mintegy 10 ezer; a megelőző pártcsoport-ülése- ken a párttagság közel 2/3-a szólt a végzett munkáról és az irányelvekről. Elismerésüket fejezték ki pártunk következetes, elvi alapokon nyugvó, hovatarto­zásunkat kétséget kizáróan tükröző külpolitikájáról. Nagyra értékelték az MSZMP tevékeny részvételét a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom összefogá­sának erősítésében. Teljes mértékben egyetértenek a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő testvéri barátság további mélyítésével, a KGST és a Varsói Szerződés fokozott erősítésével. A párttagság megelége­déssel szólt arról is, hogy a párt egész tevékenysége a feltárt, új társadalmi és gaz­dasági törvényszerűségeknek a szocialista társadalom fej­lesztése szolgálatába állítá­sára irányul. Elismerését fe­jezte ki azért is, hogy vá­laszt kapott olyan kérdések­re, melyekben bizonytalan­ság volt, illetve viták éleződ­tek ki. Ilyen például a hata­lommal kapcsolatos alapál­lás, a szövetségi politika, a szocialista termelési viszo­nyok továbbfejlesztése, a párt gazdaságban betöltött szere­pe. A párt politikájáról szóló eszmecserében a legtöbb vé­lemény gazdasági és telepü­léspolitikai kérdésekről, az életkörülmények és életszín­vonal alakulásáról, a mun­kahelyi eredményekről és gondokról hangzott el. Kiemelt helyet kapott, je­lentőségének megfelelően, pártunk gazdaságpolitikája. A felszólalók pozitívan ér­tékelték a külgazdasági egyensúly javításában, a fi­zetőképesség megőrzésében elért eredményeket, az élet- színvonal szintentartásában kifejtett erőfeszítéseket. Ki­fejezésre juttatták, hogy ké­szek a tartalékok további feltárásával, a munkafegye­lem és a minőség javításá­val a gondok megoldásához hozzájárulni. Szenvedélye­sen bírálták viszont a mun­kafegyelem, a társadalmi tulajdon védelmének, ese­tenként a vezetők és közép­vezetők példamutatásának hiányosságait. Általános el­várás, hogy a nyolcórás mun­kaidőn belül biztosítsák a jó munkaszervezést, anyagellá­tást, fegyelmezett munkát, s ezzel párhuzamosan a meny- nyiségileg több és minőségi­leg jobb munkáért a nagyobb fizetést, mert ez hatna ösz­tönzőleg a termelésre. A mezőgazdaságban dolgo­zók szóvá tették, hogy sok­kal jobb kapcsolatot kelle­ne kialakítani a mezőgaz­dasági, a felvásárló és a fel­dolgozó üzemek között. Kritikussá vált a termelő- szövetkezetek gépparkjának elavultsága, az alkatrészhi­ány. Az aszály sújtotta gazda­ságok nagyobb segítséget igényelnek az illetékes kor­mányzati szervektől. A felszólalók nem hallgat­ták el a párt belső életében megtalálható gyengeségeket sem. Megállapították ugyan, hogy a párttagság általános műveltsége emelkedett, a po­litikai kultúrája javult, még­sem fejlődött kellően a párt­munka. A politizáló készség, a politikai munka színvonala is elmarad a követelmé­nyektől. Nem elég hatékony a tennivalók értelmezése, a feladatokra való mozgósítás, a végzett munka értékelése, a pártmunka nyilvánossága. A párttagság egy részénél nem megfelelő a párt poli­tikája melletti kiállás. A pártfegyelem lazult, az akti­vitás csökkent. A pártfegyel­met. megsértők felelősségre vonása sem mindig követ­kezetes, sok esetben el is ma­rad. A párttagoktól példamuta­tást várunk a munkában, magatartásban. Megköve­teljük a szervezeti szabály­zat betartását. Tudatosan és önként vállalt normák ezek, melyeket tekintet nélkül be­osztásra és tisztségre, min­denkitől meg kell követel­nünk. Az igazi fegyelem vi­selkedésben, cselekvésben nyilvánul meg, tehát a pasz- szivitás vagy kétarcúság is fegyelmezetlenség, nemcsak azok a tettek, amelyek pártbüntetést is érdemel­nek. A pártépítő munkában hangsúlyozták a fokozottabb követelménytámasztás szük­ségességét, a párttagok, az ajánlók felelősségét. Ki­emelték, hogy a növekvő kö­vetelmények ne csak a fel­vétel előtt állókra vonatkoz­zanak. A fő gondot változat­lanul a fiatalok nevelése és párttagfelvétele jelenti. Itt továbbra sem vagyunk elé­gedettek a pártalapszerveze- tek, a kommunisták egy ré­szének tevékenységével, a KISZ-szervezetekkel való együttműködéssel. Néhány helyen a fiatalokkal való ér­demi foglalkozást, kapcsola­tot még mindig a „túl fia­tal még a párttagságra" megjegyzéssel helyettesítik. Sok észrevétel hangzott el a párton belüli demokráciá­ról is. A lezajlott pártren­dezvények a párton belüli demokrácia érzékelhető fej­lődését is tükrözték. A nyílt, őszinte véleménynyilvánítás, a bírálat és helyenként az önbírálat is ezt bizonyítot­ta. A pártfórumokat a ko­rábbinál gondosabb előké­szítés, véleménykérés, kol­lektivitás, munkamegosztás jellemezte. Ezzel együtt a további fej­lesztés igénye és szükséges­sége is erőteljesebben meg­fogalmazódott. Figyelmetlen­ség, hanyagság vagy időhi­ány miatt még gyakran elő­fordul, hogy döntéseket ho­zunk nem megfelelő előké­szítés, vagy testületi állás- foglalás nélkül. Még mindig gond, hogy a munkahelyet, vezetést érintő egyes kérdé­sek, feszültségek rejtve ma­radnak a párttagság előtt, találgatásokra adnak okot. A párttagok gyakran emiatt nem tudnak egységes állás­pontot képviselni, a szóbe­szédnek elejét venni. Fontos feladatunk, hogy a tájékoz­tatás javításával, a nézete­ket, elképzeléseket nyíltan ütköztető vita természetessé tételével alakítsunk ki egy­séges álláspontot, aminek érdemi képviseletét minden párttagtól meg lehet és meg is kell követelni. A pártrendezvényeken a tömegkapcsolatunk alakulá­sa is hangsúlyos kérdésként szerepelt. Az elmúlt idő­szakban jól fejlődtek tö­megkapcsolataink, ezért eredményesen munkálkodtak a tömegszervezetekben,-mozgalmakban dolgozó kommunisták, a megyei szer­vezetek apparátusai és ve­zetői. A Központi Bizottság állásfoglalásai (a~ szakszer­vezetről, az ifjúságról) kap­csán is továbbfejlesztettük a pártirányítást. A jelenlegi gyakorlat tökéletesítését el­sősorban a munkahelyeken szükséges szorgalmaznunk. A megyénkben dolgozó társadalmi szervezeteknek, a több ezerre tehető testületi tagok, aktivistáknak jelentős szerepe van abban, hogy ismert gondjainkat a párton- kívüli dolgozók, állampolgá­rok döntő többsége megér­tette, az, hogy a közhangu­lat kiegyensúlyozott, a párt, a politika iránti bizalom szi­lárd. Élénk vita alakult ki a nyugdíjak reálértékének csökkenéséről, az alacsony összegű nyugdíjjal rendelke­zők megélhetési gondjairól, szinte egyöntetű az a véle­mény, hogy Itt sürgős -segít­ségre van szükség. Sokan foglalkoztak a fia­talok lakáshoz jutásának problémáival is. Az egyre növekvő lakásárak, a szülők anyagi lehetőségeinek szűkü­lése a fiatalok egyes rétegei önálló lakáshoz jutásának esélyeit tovább gyengíti. Nem tudjuk megmagyarázni, (Folytatás a 3. oldalon) A résztvevők egy csoportja

Next

/
Thumbnails
Contents