Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-29 / 74. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1985. MÁRCIUS 29., PÉNTEK Ara: 1,80 forint XL. ÉVFOLYAM, 74. SZÄM Befejezte munkáját az MSZMP XIIL kongresszusa Kádár Jánost az MSZMP iátitkárává választották A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa csütörtök reggel 9 órakor, a Budapest Kongresszusi Központban folytatta munkáját. A tanácskozást Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Somogy megye küldötte nyitotta meg. Felkérte Óvári Miklóst, a Központi Bizottság titkárát, Szolnok megye küldöttét, a Szerkesztő Bizottság vezetőjét, hogy terjessze elő a bizottság jelentését. Kádár János vitaösszefoglalója A Szerkesztő jelentése Övári Miklós jelentette a kongresszusnak, hogy a Szerkesztő Bizottság elvégezte munkáját. Megállapította, hogy a határozat tervezete összhangban van a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolójával, Kádár János elvtárs és Gyenes András elvtárs szóbeli kiegészítésével. A kongresszuson felszólaló küldött elvtársak kifejezték egyetértésüket a határozat tervezettel. A tartalmi mondanivalót érintő módosító javaslatok nem hangzottak el, és ez megkönnyítette a Szerkesztő Bizottság munkáját. Mégis úgy ítéljük meg, hogy a vitában elhangzottak figyelembevételével helyes néhány hangsúlyos mondattal gazdagítani a határozat szövegét. A kongresszus előtti vitákat, a pártértekezletek állás- foglalásait is figyelembe véve javasoljuk, hogy a kongresszusi határozatban is fogalmazzuk meg: a párt fontos feladatának tartja, hogy folyamatosan figyelemmel kísérje a munkásosztály helyzetének alakulását, és azt is, hogy — bár a város és a falu közötti különbség csökken — a falusi lakosság életkörülményeinek javítása a jövőben is fontos feladat marad. Szükségesnek tartottuk, hogy a határozat foglalkozzon az ellenőrzés fontosságával. Ezért a határozatban javasolunk egy mondatot arról, hogy a szocialista törvényesség érvényesítése megköveteli a következetes és határozott ellenőrzést, és ennek részeként a Népi Ellenőrzés munkájának fejlesztését. A pártértekezletek és hozzászólások alapján javasoljuk annak az igénynek a megfogalmazását, hogy az irodalom és a művészetek járuljanak hozzá a valóság ismeretének gazdagításához, az emberek életszemléletének, magatartásának alakításához. Többen szóltak kongresz- szusunkon az emberi tényezők fontosságáról. Ezért javasoljuk, hogy a határozatban is szerepeljen a feladat: a tudomány, a kultúra, a művelődés fejlesztésével segítsük az emberek alkotóképességének kibontakoztatását. Ugyancsak nyomatékosan szóltak a küldött elvtársak az alkotó munka, a szocialista értékek megbecsüléséről. Javasolták és elfogadásra ajánljuk, hogy a tömegBizottság tájékoztatásban is kapjanak ezek nagyobb hangsúlyt. Már az előzetes vitákban is többen javasolták, hogy egy-egy kérdést alaposabban elemezzünk és térjünk ki részletesebben a feladatokra. Amikor a Központi Bizottság jóváhagyta a határozat tervezetét, már rendelkezésre álltak az alapszervezetek: és a pártértekezletek egy részének tapasztalatai. De a budapesti, a megyei és a megyei \ jogú pártértekezletek csak ezután foglaltak állást. Ezért a\ kongresszust megelőzően gondosan átnéztük a pártértekezletek: állásfoglalásait és/összevetettük a hatá- rozat/fcervezetével. Nagyon fontosnak tartom, hogy a megyei szintű pártértekezletek a politika fő kérdéseiben azonos álláspontra jutottak, és ezek egybeesnek a Központi Bizottság véleményével. A pártértekezletek állásfoglalásai, amelyek természetesen hangot kaptak a kongrtsszusi felszólalásokban is, nem teszik szükségessé a határozati javaslat érdemi módosítását. A kongresszus előtti hónapokban a Központ^ Bizottsághoz számos levél is érkezett. Kivétel nélkül mindegyik levélírót az a szándék vezette, hogy segítse a kongresszus munkáját. Ezúton is szeretném a levelek íróit tájékoztatni arról, hogy minden levelet figyelmesen elolvastunk, a javaslatokat mérlegeltük. Közüliük bizonyára sokan ráismernek gondolataikra az elfogadásra javasolt határozatban. Az észrevételek egy részét természetesen nem tudtuk hasznosítani közvetlenül a kongresszusi határozati javaslatban. Ügy érzem, hogy a levélírók nem is ezt várták. Ahogy egyikük fogalmazott: „levelemmel azt szeretném elérni — írja —, hogy valahol valakik odafigyeljenek az apróbbnak tűnő problémákra is”. Ezt az észrevételt én nagyon fontosnak tartom. Végezetül a Szerkesztő Bizottság nevében megköszönöm a tisztelt küldött elvtársak bizalmát, és kérem, hogy jelentésünket fogadják el. Övári Miklós előterjesztését követően Losonczi Pál a kongresszusi nevében megköszönte a Szerkesztő Bizottság munkáját, s mivel a bizottság jelentésével kapcsolatban kérdés, észrevétel nem hangzott el, tájékoztatta a küldötteket, hogy a jelentésről a határozathozatalkor szavaznak Ezt követően az elnök bejelentette: a Központi Ellenőrző Bizottság jelentéséhez nem hangzott el módosítást igénylő javaslat, ezért Gyenes András, a KEB elnöke elállt a külön vitaösszefoglalótól. Ezután Kádár János emelkedett szólásra, foglalta ösz- sze az első és második napirend együttes vitájában elhangzottakat. Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársnök! Elvtársak/. A vitában felszólalt 58 elvtárs. összesen 199 küldött kért szót, de gyakorlatilag lehetetlen volt, hogy valamennyien sorra kerüljenek. A kongresszus jegyzőkönyvében azonban benne lesz minden írásban leadott felszólalás is, amelyeket a Központi Bizottság illetékes szervei az elhangzottakkal azonosan hasznosítanak majd a munkában. A két napirendi pont együttes vitáját nyíltnak, felelősségteljesnek és magas színvonalúnak tartom. A felszólalások szinte kivétel nélkül tartalmaztak bírálatot és önbírálatot, építő jellegűek voltak. Ez nagyon jó. A küldött elvtársak és meghívottak nagy fegyelemmel és figyelemmel követték a felszólalásokat. Ügy gondolom, mindez bizonyítja, hogy párttagságunk, a párt szervezetei megfelelően készültek fel a kongresszusra. A vitát hallgatva, a párt felszabadulás utáni tevékenységére gondolva, eszembe jutott, hogy a kommunisták akkori, ugyancsak harcedzett csapata — ahogyan az elnyomott munkásosztály soraiból kiemelkedetteknél szinte természetes — önművelő emberekből állt. Tudásuk forrása az osztályharcból, az életből merített tapasztalat, az önképzés útján szerzett műveltség volt. S ha mindezt egybevetem a Mandátumvizsgáló Bizottság jelentésével, akkor különösen szembeötlik, hogy most, 40 év múltán, itt a kongresszusi küldöttek 47,9 százaléka felsőfokú politikai, több mint 63,5 százaléka felsőfokú állami végzettséggel, 10 százaléka tudományos fokozattal rendelkezik, s kilenc akadémikus van közöttük. Ebben is tükröződik pártunk, társadalmunk óriási fejlődése. Nagyszerű, hogy idáig elérkeztünk. A megtett úttal kapcsolatban egyébként szólni kívánok arról, hogy nemzetközi találkozókon a partnerek gyakran — néha félig kimondva, és néha egyenes formában — felteszik a kérdést: tartós-e ez a politikai irányvonal, amely most Magyarországon érvényesül. Ha arra gondolok, hogyan és miről beszélt itt 58 felszólaló, s hogyan reagált erre a kongresszus, akkor azt mondom, ez a magyarországi politikai fővonal sokáig fog tartani. Ezt a vonalat erősítette, hogy a felszólalók tudomásul vették a Központi Bizottság és .a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolóját, a szervezeti szabályzatot módosító javaslatokat, és egységesen támogatták a Központi Bizottság által benyújtott határozati javaslatot, ami rendkívül fontos a további munka szempontjából. Ezért szeretnék a most leköszönő Központi Bizottság és Központi Ellenőrző Bizottság, Gyenes András elvtárs, és a magam nevében köszönetét mondani mindnyájuknak. Kedves Elvtársak! Nehéz feladatom, hogy visszatérjek 58 felszólalásra, és mindjárt kérem is a megértésüket azért, hogy nem fogok rájuk sorban válaszolni. S mivel minden felszólalást jónak és fontosnak tartok, még válogatni sem kívánok közöttük. Hallhattunk itt a pártmunka, valamint a párt, a társadalom, népünk életének úgyszólván minden fő területéről. Szóba került a szakszervezetek, a KISZ, a Hazafias Népfront, más tömegszervezet és -mozgalom munkája. Többen gazdasági, ideológiai, kulturális és művészeti kérdésekről beszéltek. Hallatta hangját hazánk fővárosa, Budapest, de sok más város és több falu is, sőt, megismerkedhettünk még a Bács-Kiskun megyei tanyán élő emberek véleményével is. Felszólaltak társadalmi életünk vezetői, köztük a kormány elnöke, három minisztere, a fegyveres testületek képviselői, akik kifejtették a területükön dolgozó emberek politikai álláspontját és nézeteit, milyen törekvések vezetik őket, milyen eredményeket értek el, milyen problémákkal küzdenek, hogyan akarják a feladatukat megoldani. A legfontosabbnak azt tartom, hogy valamennyi felszólaló egységes politikai álláspontot képviselt, összefoglalómban tehát csak néhány kérdést szeretnék érinteni, olyanokat, amelyek a vitában is felvetődtek, és a párt okmányaiban, a párt életében is foglalkozunk velük. A Magyar Szocialista Munkáspártban ma teljes mértékben érvényesülnek a lenini normák. Ezek közül mi természetesen mindig kiemeltük, hogy a döntés- hozatalban a kollektivitás, a végrehajtásban az egyéni felelősség érvényesül, bár ez még a mainál jobban is , érvényesülhetne. Megvalósul a demokratikus centralizmus, amelynek a forradalmi munkáspártok, kommunista pártok életében alapvető fontossága van. Ez nemcsak a pártszervek fölé- és alárendeltségi viszonyát jelenti, hanem azt is, hogy a döntéshozatal helyén és annak folyamatában a lehető legszabadabb vita folyjék. A Központi Bizottság biztosította, s nagyon jó lesz, ha a jövőben is biztosítja — csakúgy, mint a budapesti pártbizottság, a megyei pártbizottságok, s valamennyi pártbizottság és pártszervezet —, hogy a döntéshozatal folyamatában mindenki fenntartás nélkül, szabadon fejthesse ki nézeteit, és annak semmiféle hátrányos következménye az illető számára nem lehet. Nagyon fontos, hogy minden kérdést a leggondosabban, a legsokoldalúbban mérlegelhessenek és így megfelelő döntést hozhassanak. De nem kevésbé fontos, hogy amikor a döntés- hozatalra jogosult testület (Folytatás a 2. oldalon) Az MSZMP XIII. kongresszusának záró napja. A képen tapsolnak a küldöttek (Telefotó)
