Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-26 / 71. szám

1985. március 26., kedd

Megkezdte munkáját az MSZMP XIII. kongresszusa

II Központi Ellenőrző Bizottság beszámolója

Gyenes András elvtárs beszéde

Gyenes András elöljáróban leszögezte: a Központi Ellenőrző Bizottság egyetért a Központi Bizottság beszámolójával, és azokkal a megállapításokkal, amelyek Kádár János előadásában elhangzottak. A szervezeti szabályzat módosítására vonatkozó ajánlásokkal egyetértenek, javasolják azok elfogadását. Az előterjesztett határozati javaslattervezetet alkalmasnak tartják arra. hogy a kongresszus vitája és döntése után az előttünk álló időszak tennivalóinak vezérfonala legyen.

— A Központi Ellenőrző Bizottság — folytatta Gyenes András — a beszámolási időszakban együtt munkálkodott a párt vezető testületéivel, Azonosult azzaj a politikai irányvonallal, amelyet a Központi Bizottság a XII. pártkongresszus határozatának megfelelően képviselt.

— A Központi Ellenőrző Bizottságnak az a véleménye. hogy ez a politikai vonal jó, bevált, tapasztalatok és az élet igazolta. Ebben a politikában ötvöződik az állandóság és a változás, az elvi alapok hű megőrzése és az új jelenségek marxista—leninista felfogása. Ez a politika különbséget tudott tenni a társadalmi haladást ténylegesen elősegítő elgondolások, megoldások között, valamint azok között, amelyek csak látszólag mutatkoztak ilyennek.

— A párt eredményesen lépett fel minden olyan szándék ellen, amely bármely oldalról jelentkezve, a dogmák szűk kalodájába próbálná zárni a gondolkodást és a cselekvést. Ragaszkodott a marxizmus— leninizmus alapjaihoz, bevált elveinkhez és gyakorlatunkhoz, társadalmunk szocialista jegyeinek gazdagításához. Nem engedte, hogy ezekre az alapokra és elvekre bárki is ráüsse a korszerűtlenség, a maradi- ság bélyegét, és a minden áron való változtatás ürügyén, mint elavultakat, elvesse azokat. Ugyanakkor kritikus szemmel, de a szükséges érzékenységgel ítélte meg az újat, felkarolta és támogatta mindazt, ami ügyünket előre viszi.

— A párt a változó feltételekhez alkalmazkodva, a szélsőségeket kerülve valósította meg céljait, és mozgósította a szocializmus minden hívét ezek elérésére. A Központi Ellenőrző Bizottság javasolja a kongresszusnak, hogy ezt a politikát ismerje el, támogassa, és a következő időszakra is erősítse meg.

— Pártunk egységes és betölti vezető szerepét. Bizonyítják ezt azok az eredmények, melyekről a Központi Bizottság a kongresz- szusnak beszámolt. Ennek lényege: számos gondunk és bajunk ellenére is megőriztük társadalmunk stabilitását, és szocialista vívmányainkat újabb értékekkel gyarapítottuk. Mindez azért volt lehetséges, mert pártunkban alapvetően rend van, a párttagok túlnyomó része fegyelmezetten végzi feladatát.

— Az utóbbi időben a párt vezető szervei, szervezetei és a párttagok is nagy próbának vannak kitéve. Olyan időszakban élünk, amikor hamar kiderül, ki mennyire képes a helytállásra, a cselekvésre, milyen erős a párt iránti hűsége. Pártszerveink, szervezeteink és párttagjaink összességében jól vizsgáznak. Mindaz, amit eredményként számításba vehetünk, jelentős mértékben a párttagok politikai, közéleti és munkahelyi helytállásának köszönhető. |

Az előadó a továbbiakban megállapította, hogy a pártban a beszámolási időszakban is érvényesült, a demokratikus centralizmus lenini elve, és hangsúlyozta: a

párton belüli demokratikus légkör egész társadalmunk, közéletünk demokratizmusának is alkotója, formálója.

— A Központi Ellenőrző Bizottságnak az a véleménye — mondotta a továbbiakban —, csak ott születhetnek jó eredmények, ahol rend van, ahol mindenki tudja, mi a kötelessége —, majd arról szólt, hogy a rendnek és fegyelemnek szükséges velejárója az ellenőrzés, a beszámoltatás.

— Álláspontunk, hogy az ellenőrzés nélkülözhetetlen mind a pártban, mind a társadalomban, a munkában és a vezetésben egyaránt. Aki társadalmunk irányításában valamilyen poszton szerepet vállal, annak vállalnia kell azt. hogy munkájáról számot adjon, tevékenységének ellenőrzését ne csak elviselje, hanem igényelje, és ő maga is ellenőrizzen. Az ellenőrzés nemcsak az előrehaladás egyik eszköze, hanem társadalmunk demokratizmusának elengedhetetlenül fontos eleme is.

Az előadó ezután a társadalmunktól idegen jelenségekkel, ezek hatásával és visszaszorításával foglalkozott.

— A munka nélküli, vagy a munkával nem arányos jövedelemszerzést, az ügyeskedést, a spekulációt, az ilyen módon való gazdagodást a társadalom elítéli. Elítéli és joggal teszi, hiszen szocialista elvünk szén-, ved sérelmet, ha nem a színvonalas munka, a kimagasló teljesítmény részesül megfelelő társadalmi és anyagi elismerésben. A munka szerinti elosztás elve még nem elég következetesen érvényesül, s qz kedvezőtlenül befolyásolja a társadalom értékítéletét, és rossz hatással van a munka- fegyelemre is.

— A csúszópénz, a hálapénz, a szívességi szolgáltatás, a protekciózás nem csökkent, sőt, újabb formái is kialakultak. Sokan tévesen azt hiszik, hogy ezek ellen nem tehetünk semmit, mert fejlődésünk szükség- szerű velejárói. Mi ezzel nem értünk egyet. Ügy véljük' hogy a szabályok pontosabb kimunkálásával, áz ellenőrzés javításával, a nevelőmunka erősítésével, a törvény adta lehetőségek következetesebb alkalmazásával, a szigorúbb számonkéréssel ezek a jelenségek csökkenthetők és visszaszoríthatok.

— A párt határozott álláspontja, hogy 3 nem kívánatos jelenségek ellen a kellő időben fel kel) lépni, a visszaéléseket le kell leplezni, elkövetőiket felelősségre kel] vonni. Ennek ellenére gyakran azt tapasztaljuk, hogy vétkeseket mentegetik, a hibáikat kisebbítik, a számonkérést elodázzák. Ez súlyos hiba, sőt, ennél több: bűn. Olyan cselekmény, amely bomlasztja társadalmunk erejét, gyengíti jogrendjét, veszélyezteti a pártunk iránt több évtizede megnyilvánuló bizalmat, azt a bizalmat, amely politikánk szilárd bázisa.

A felelősségre vonásnak esetenként akadálya az ösz- szefonódás, az elvtelen érdekkapcsolatok érvényre jutása.

A továbbiakban hangsúlyozta: a párttagok kötelességei közé tartozik, hogy az állampolgári fegyelem megtartásában példát mutassanak, törvényeinket tiszteljék. a munkában pedig becsületesen helytálljanak. A párt tagjainak túlnyomó többsége megfelel ennek a követelménynek.

A párt tagjainak a munkában is példát kell mutatniuk, ezt környezetük is elvárja tőlük. Ennek a várakozásnak a párt tagjainak

többsége megfelel. Bizonyítják ezt eredményeink, amelyekben a párttagok szorgalma, tisztességes munkája meghatározó jelentőségű.

Gyenes András ezután arról beszélt, hogy a felelőtlenség, a fegyelmezetlenség azért sem tűrhető el, mert sérti a pártnak a humanizmusról vallott elvét. A mi humanizmusunk a becsületes, kötelességtudó, törvény- tisztelő emberek védelmét szolgálja. Nem fogadható el humánusnak az a magatartás, amely a társadalom érdekeit veszélyeztető rendbontókat védi.

— A Központi Ellenőrző Bizottság nagyra értékeli — folytatta — a párt vezetésével, népünk munkájával elért eredményeket. Szorgalmaz és támogat minden olyan erőfeszítést, amely ezek védelmét, további gyarapítását szolgálja. Meggyőződése, hogy pártunk képes a szocialista társadalom toGrósz Károly

Grósz Károly ;l főváros csaknem 224 ezer kommunistája megbízásából jelentette a kongresszusnak, hogy a Központi Bizottság határozatának megfelelően készültek pártunk XIII. kongresszusára, majd így folytatta:

— A kongresszusi irányelvek vitája jelentősen hozzájárult a pártegység erősítéséhez, a párton belüli demokrácia fejlődéséhez, a párt és a tömegek közötti kapcsolatok elmélyítéséhez. Az eszmecserék legfontosabb tapasztalata számunkra az, hogy a budapesti kommunisták magukénak vallják pártunk politikai céljait, a több évtizede következetesen folytatott. állandóan megújuló politikai vonalát. Most, amikor a szocialista építőmunka sok területén igyekszünk új módszereket találni, párttagságunk megnyugvással látja, hogy a megújulási folyamatok élén mindenütt a párt és annak Központi Bizottsága áll. A budapesti kommunisták teljes . mértékben támogatják pártunk vezetését a jövő cselekvési irányainak kimunkálásában, az új utak keresésében.

A felszólaló köszönetét mondott a Politikai Bizottságnak, a kormánynak azért a támogatásért, amit a főváros fejlődéséhez nyújtott.

összegezve azt mondhatom, hogy Budapesten az utóbbi években alapvető társadalompolitikai céljainkat megközelítettük, de maradéktalanul megvalósítani nem tudtuk. A fővárosiak életkörülményei a társadalvábbfejlődését nehezítő

gyengeségek, hibák visszaszorítására, leküzdésére, a kedvezőtlen jelenségek elleni határozottabb és következetesebb fellépésre. Ez lehetséges és szükséges is.

— Pártunk mindig nyíltan beszél, nem hallgat el semmit. Ez pártunk nagy ereje. Ezért senkitől sem fogadjuk el, hogy a magunk feltárta gondokat, gyengeségeket egyesek saját rövidlátó, pesszimista látásmódjuk igazolására használják fel. Pártunk a jelenlegi, a több tekintetben nehéz, bonyolult körülményekkel tisztában van, számol ezekkel. De a párt, a mainál sokkal nehezebb helyzetben is képes volt megtalálni a kibontakozás útját, a helyes megoldásokat; amelyek segítségével biztonságosan tovább haladhattunk.

— Szocialista vívmányainknak a társadalom, a nép életében mély. gyökerei vanmilag legindokoltabb területeken javultak, azonban jelentős azoknak a száma, akiknek az életszínvonalát nem sikerült megőrizni. A pái't iránt erős a bizalom. Lakosságunk értékeli gazdasági építőmunkánk eredményeit. Látja az erőfeszítéseket. Úgyanakkor nőttek a társadalmi feszültségek. A lakosság politikai tűrőképessége csökkent, tapasztalható a jövőtől való félelem, bizonytalanság. E tényezők miatt a főváros lakosságának hangulata ellentmondásos. A politikai támogatást sokoldalú eszmecserékkel és határozott intézkedésekkel megújítani egyik legfontosabb feladatunk.

A budapesti p ártértekez- let úgy foglalt állást, hogy a következő ötéves tervben az elosztható javak nagyobb hányadát a felhalmozásra, és ezen belül a műszaki fejlesztésre kívánatos fordítani. De ezzel egyenrangú feladatnak tartjuk a meglevő, korszerű műszaki eszközök kihasználását, a technológia korszerűsítését, a fegyelem megszilárdítását.

A közelmúltban megtartott taggyűléseken és pártértekezleteken mindenütt nagy figyelmet fordítottak a párt belső életének vizsgálatára. Örömmel tapasztaltuk, hogy nagy igény van a formalizmus elleni küzdelemre, a pártegység vitákban, eszmecserékben történő megújítására, a pártépítési munka egyenetlenségeinek megszüntetésére. Mindez azt jelzi, hogy tagságunk óvja, félti a párt egységét, az ország életében betöltött szerepét. Erre a tennivá- gyásra, aktivitásra építve kell növelni a párt vezető szerepét a jövőben is.

A mai helyzetünk minden kommunistától önálló gondolkodást, ügyünk igazába vetett hitet, nagyobb polinak — mondotta befejezésül. — Ezek védelmét, fejlesztését népünk akarj., és támogatja. Erőnk pártunk eszméjében, politikai, cselekvési és szervezeti egységében, a kommunisták fegyelmezettségében, tettre- készségében, a néppé] való összeforrottságában rejlik. Kérem a tisztelt kongresz- szust, hogy a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését vitassa meg és fogadja el.

* * *

Ezt követően — az elfogadott ügyrendnek megfelelően — megkezdődött a vita az MSZMP Központi Bizottságának beszámolója, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése és az ezekhez kapcsolódó szóbeli kiegészítések felett.

Az első felszólaló Grósz Károly, az MSZMP KB tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, a főváros küldötte volt.

tikai bátorságot követel. Sokakban él valami félelem attól, hogy önállóan alakítsák ki véleményüket, és képviseljék is azt. Ennek egyik oka biztosan az, hogy vitakultúránk nem elég fejlett, a különböző vélemények iránti tűrőképességünk alacsony, az egyéni véleménynyilvánításnak az indokoltnál nagyobb a kockázata. Ezen változtatni kell.

A tudatosság és a kommunista mozgalom erejébe, a marxizmus—leninizmus ügyébe vetett hit adja azt az érzelmi alapot, amely az érdekeken és a logikai megfontolásokon túl is összeköt bennünket, amely érzékeny- nyé tesz egymás gondjai és bajai iránt, amely felébreszti bennünk a felelősségérzetet, a segítőkészséget, amely megcélozza tenniakarásun- kat a jobb. szebb, emberibb jövőért — zárta beszédét Grósz Károly.

* * *

Grósz Károlyt követően a hétfő délutáni vitában még tizenketten szólaltak föl:

Csente Jenő frontmester, a Tatabányai Szénbányák küldötte;

Léránt Károlyné, a Pápai Textilgyár KlSZ-bizottságá- nak titkára, Veszprém megye küldötte;

Radics Sándor, a nagylen- gyeli Előre Termelőszövetkezet elnöke, Zala megye küldötte;

Egresi Károly nyugdíjas, lakóterületi pártvezetőségi titkár, Budapest küldötte;

Martinovics Tibor, az Óbuda Termelőszövetkezet gépjármű-villamossági műszerésze, Pest megye küldötte;

Sikula György, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Hajdú-Bihar megyei pártbizottság első titkára, Hajdú-Bihar megye küldötte;

Gerezdes János, a Mosonmagyaróvári Timföldgyár igazgatója, Győr-Sopron megye küldötte;

Juscsák György, a Mátraaljai Állami Gazdaság igazgatója, Nógrád megye küldötte;

Osztafi Béla, az Ózdi Kohászati Üzemek csoportvezetője, az Ózdi Kohászati Üzemek küldötte;

Czinege Gyuláné, a karcagi Zádori úti általános iskola igazgatója, Szolnok' megye küldötte;

Szabó Gyula, a Láng Gépgyár állami díjas művezetője, Budapest küldötte és

Fodor né Birgés Katalin, a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának vezető titkára, Békés megye küldötte.

(Felszólalását lapunk következő oldalán közöljük.)

Az elnöki székből

Tegnap délután jelentős Békés megyei vonatkozása is volt a kongresszusnak. A délutáni ülésszak első felében Kardos Er- nőné, a Békéscsabai Konzervgyár igazgatója elnökölt.

— Hogy érezte magát az elnöki székben? — kérdeztük Kardos Ernőnétől, aki Kádár János és Losonczi Pál között ülve vezényelte vagy másfél órán keresztül a kongresszust.

— Maga az elnöki szék, meg a két „szomszéd” nagy izgalmat okozott. Volt bennem egy feszültség, egy félelem, hogy el tudom-e látni baki nélkül a megbízatást. Mielőtt felálltam odahajolt Kádár elvtárs és megnyugtatott, ne izguljak, bár ez természetes, ezzel ö is így van, ha felszólal. Egy kicsit oldódott bennem a feszültség, jóllehet az első percekben a nagy fénytől, vagy inkább a szorongástól semmit nem láttam, csak beazonosíthatatlan arcokat. Az első hozzászóló után aztán már láttam a termet, a küldötteket és köztük a békésieket. Lestem a tekintetüket, vártam azt a^-bizonyos intést, hogy valamit rosszul csináltam. De a szemekből biztatást olvastam ki és megnyugodtam.

— Milyen a kongresszus „szemből”?

— Azt hiszem, így, nagyobb figyelmet igényel. Minden hozzászólóval együtt kell élni, a rezdüléseket is észrevenni. Hiszen aki szót kap abban, ez a szereplés talán egész életre szóló nyomot hagy. És ezt a fellépést az elnöki székből segíteni is lehet. Mert nem mindegy, hogy a hozzászólásra rendelkezésre álló 15 percet kíméletlenül betartatjuk, vagy rugalmasan kezeljük, mondván, hátha valami még jobb jön ki a hozzászólásból. A legnagyobb benyomást rám az Óbuda Tsz szakmunkásának, és a nyugdíjas területi alapszervezeti titkárnak a véleménye tette. Mindketten nagyon fontos dolgokról beszéltek.

— Hagy él az elnökség?

— Láttam, Kádár elvtárs rövid jegyzeteket készített. Gondolom, a zárszóhoz majd felhasználja ezeket. Losonczi elvtárs, ahogy „leadtam” az elnöki funkciót, a megyéről kérdezett. Mezőhegyesről, meg hát a konzervgyárról. Járt nálunk vagy 10—15 éve és arról érdeklődött, hogy s mint élünk, milyen gondjaink vannak. Aztán befejezésül még tréfásan megkérdezte, ha választani lehetne, melyiket csinálnám szívesebben, az elnöklést a kongresszuson vagy a gyári munkát? Mondtam, a gyár se könnyű, de maradok inkább annál.

elvtárs felszólalása