Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-26 / 71. szám
o 1985. március 26., kedd | Megkezdte munkáját az MSZMP XIII. kongresszusa Fodorné Birgés Katalin felszólalása Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársnők! Elvtársak! Szűkebb hazám, Békés megye 130 ezer szervezett dolgozójának képviseletében kívánok bekapcsolódni a kongresszus munkájába, hozzászólni olyan lényeges kérdésekhez, melyek a kongresszusi dokumentumokban is megtalálhatók és bennünket, a szakszervezetben dolgozó kommunistákat foglalkoztatnak. Szakszervezeti testületeink világosan látják, hogy valamennyiünk legfontosabb érdeke az ország gazdasági erejének növelése, a népgazdasági érdekek elsőrendűsége. Ennek érvényesülését azonban csak úgy látjuk biztosí- \ tottnak, ha jobban felszínre kerül a gazdasági egységek érdeke és a munkások egyéni érdekeltsége, melynek révén nőhet a dolgozók azonosulása a feladatokkal, erősödhet felelősségük, aktivitásuk és tenniakarásuk. Az érdekegyeztetés kristálytiszta megnyilvánulását napjainkban még sok tényező akadályozza: Ilyen többek 'között az önálló vállalatok és a gyárak, telepek nagyobb önállóságának kérdése. Megyénkben az ipari munkások 44" 0-a még kevesebb gyári önállósággal rendelkező üzemekben dolgozik. Az utóbbi években kedvező irányú elmozdulás történt, de az önállóvá válás első jelei csak 1982-ben mutatkoztak a cukoripari, konzervipari, baromfiipari trösztök megszűnésével. Ma már szelet vetett több gépipari, köny- nyűipari vállalat önállósodási törekvése is, de még sokszor csak vihart aratott a kezdeményezés. Ügy érzem e lassú folyamatban a gazdasági érdekek mellett a legnagyobb fékező erő a megszokás és az, hogy bizonyos esetekben e kérdés vállalat- vezetői egzisztenciákhoz kötődik. A megye szakszervezeti szervei a vidéki telepek, gyárak munkásainak érdekeit évek óta egyre erőteljesebben jelzik. A háztartásbeli nőből, mezőgazdasági dolgozóból lett munkás is korszerűbb gépekkel, jobb szociális 'körülmények között kíván dolgozni, városiasodó életet akar, van már véleménye a munkáséletről, ő is bele kíván szólni jobban sorsa alakításába. Amíg egy gyár, telephely nem látja világosan profilját, szerepét a nagyvállalat egészében, kevésbé tudja érdekeit érvényesíteni a vállalati döntéseknél, addig nem bontakozhat ki a helyi vezetői öntevékenység, elmosódik a személyes felelősség, nem teremtődik meg a munkáskollektíva érdekeltsége. Ezeken a helyeken csa'k korlátozottan biztosított a szak- szervezet jogosítványa is a dolgozókat érintő kérdések eldöntésében. Gondjaink a vállalatokon belül is vannak. Nem tökéletes a belső érdekeltségi rendszer. Nem alakult ki olyan egyénekhez kötött anyagi ösztönzés, amely nagyobb teljesítményt, takarékosságot, jobb minőséget, egyszóval fegyelmezettebb munkát eredményezne. Jó vállalati példákkal persze mi is előállhatunk. Az álla- .mi gazdaságok, néhány ipari vállalat, a fogyasztási szövetkezetek, olyan érdekeltségi rendszert dolgoztak ki, melynek eredményei a teljesítményekben is mérhetők. Né- hányan az új szabályozók hatására áttekintették a létszámhelyzetet, a munkaerő egy részét átcsoportosították, másokat elbocsátottak, csökkentették az adminisztratív létszámot, és jóval nagyobb bérdifferenciálást hajtottak végre. Viszont azt is látni kell, hogy a pozitív vállalati magatartásnak az egyéni sorsokban negatív kísérő jelenségei is vannak. A felszabaduló munkaerőnek másutt kell munkát keresni, a kevésbé jól dolgozók, a képzetlenek. az adminisztratív munkaerő nehezebben tud elhelyezkedni, egyeseknek esetleg más szakmát kell tanulni. A tények ismeretében mákképp kell a szakszervezeteknek is dolgozni: Egyrészt keményebben, határozottabban szorgalmazni kell az anyagi érdekeltséghez kötött feladatok megfogalmazását, másrészt az egyéni sorsokat érintő gondok megoldásában erősíteni kell az érdekvédelmet, amit joggal vár -el a tagságunk. Segítenünk kell abban is, hogy a felszabaduló munkaerő lehetőleg továbbra is Békés megyében találja meg számításait, mert mi vagyunk az országban az egyetlen megye, melynek lakossága még napjainkban is fogy. Ezt megakadályozni fontos politikai feladatunk. Megyénkben előrelépés van az ifjúság, a nyugdíjasok, a közvetlen termelés- irányítók gondjainak feltárásában. Az állami és társadalmi szervek koordinált cselekvése is egyre általánosabbá válik. Mégis úgy látom, sokkal jobb együttműködést kell megvalósítani valamennyi szinten a Kommunista. Ifjúsági Szövetséggel, az ifjúság kérdéseiben, a MTESZ-szel a műszaki értelmiség megnyerésében. Kiemelt fontosságúnak tartom a nyugdíjasok érdek- képviseletét, fejleszteni kötődésüket a mozgalomhoz, rendezni szervezeti hovatartozásukat, és segítséget nyújtani a mozgalom erkölcsi és anyagi erejével életük biztonságosabbá, szebbé, boldogabbá tételéhez. Kedves Elvtársak! Az említett akadályok leküzdése, az eredményesebb gazdálkodás megköveteli, hogy maga a demokrácia — benne a munkahelyi demokrácia is — tovább fejlődjön. A határozattervezet világosan jelöli a demokrácia még jobb érvényesülésének útját, mellyel egyetértünk. Hozzá, kiegészítésű] két gondolattal kívánok csatlakozni. Az egyik, hogy a munkahelyi demokrácia még teljesebb kibontakoztatását csak központi határozatokkal, jogszabályokkal tovább erősíteni nem lehet. De azzal sem, hogy a mostani szabályozás szerint az egyik ÁFÉSZ-ünknél — mivel mindent szabályosan kívántak végezni — az elmúlt évben 1100 munkahelyi tanácskozást kellett tartani. A másik, nem elég, ha a dolgozó ember tudja: a hatalom az övé, és most már' közvetlenül a tulajdonosi jogokat is gyakorolhatja. Ezt nemcsak tudnia, érzékelnie is kell! Azonban amíg a megyében is egyes vállalatoknál több pénzért, kisebb követelményekért még munkát lehet találni, amíg több építőipari szervezetben nem érdemes gyorsabban dolgozni, mert azután nem lesz mit csinálni, amíg nem érdemes jobban dolgozni, mert úgysem lehet sokkal többet keresni, amíg nem érdemes szakmát tanulni, mert annyit keres a betanított munkás is — addig kevésbé érdekelt a munkás, hogy vigyázzon munkahelyére, hogy többet tanuljon és aktívabb legyen a demokrácia adta fórumokon. Meggyőződésem, hogy a ‘dolgozók többségét az anyagi és erkölcsi ösztönzés együttes hatása készteti jobb munkára. Akikből pedig az elhivatottság hiányzik, azokat az anyagi érdekeltség ösztönözze, a kollektív^ ereje kényszerítse fegyelmezettebb munkára. Bízunk abban, hogy megvalósítását a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése gyorsítani fogja, és hatására érdemes és kötelező is lesz jól dolgozni! A demokrácia kibontakoztatása a személyes érdekeltség mellett megkívánja, hogy mélyebbről fakadó, bensőséges viszony alakuljon ki a munkahelyeken, a lakóhelyen ember és ember között. Viszont manapság egyre többször a közösségtől eltávolodó, zárkózottabb, idegesebb emberekkel és családokkal találkozunk, mely jelenségre időben oda kell figyelnünk. Hadd indokoljam napi példákkal: Békés megyében a bérek az országos átlagnál mintegy 8— 10"(rkal, a fővárosinál 18" «- kai alacsonyabbak. A 8 órai munka során szerzett jövedelem ma sok családban nem elég az életszínvonal szinten tartásához, ezért aki teheti többletmunkát vállal. Az emberek egy része munkaidő után fut plusz jövedelmet teremteni, túlórázik, dolgozik a vállalati munkaközösségekben, vagy a jól fizető .maszeknál. Mások rohannak házat építeni a családnak, barátnak, a szomszédnak — így talán olcsóbb és hozzáférhető lesz. Sokan sietnek a háztájiba, a kiskertbe legalább a család ellátását megteremteni, mert a zöldség-, gyümölcsárak már lassan megfizethetetlenek. Valamennyien valljuk, hogy a fenti tevékenység társadalmilag hasznos, hasznot hoz a családnak is. Ironikusan pedig qzt, hogy ez sokkal jobb, mintha még többen a kocsmában töltenék idejüket (merthogy ilyen jelenségek is vannak). Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ezek az emberek egyre jobban elmaradoznak a brigádvacsorákról, a közös sportversenyről, a baráti, névnapi összejövetelekről. Nem érnek rá elmenni a gyerek szülőértekezletére, farsangi délutánjára, ne jöjjön át a szomszéd beszélgetni, este ne szóljon a gyerek, de sokszor a feleség, vagy a férj sem! — vagyis így fokról fokra jobban magukra maradnak és a túlterheltségtől egyre fáradtábbak lesznek. Ezen jelenségek, tendenciák további erősödését nem tudjuk elfogadni. Ez nem lehet tartósan a szocializmus fejlődésének kísérő jelensége. Ezért nagyon örülünk annak, hogy a határozattervezet erősíti; a főmunkaidőben végzett munka kerüljön jobban megfizetésre. A szak- szervezetek segíteni fogják, hogy a gyakorlatban ez mielőbb érvényesüljön. Emellett azon kell munkálkodnunk, hogy a vállalati önállósággal együtt további erőfeszítéseket tegyünk a munkahelyi közösségek megerősítésére, a mozgalom eszközeivel, munkaformáival teremtsünk több lehetőséget a közösségi élet fejlesztésére, és minél több embert nyerjünk meg aktívabb közéleti cselekvésre. A vállalati kérdések mellett a következő években az infrastruktúra színvonalát az egyik legfontosabbnak tartjuk, mivel az életszínvonal egyik minőségi tényezője, lényeges a termelésre gyakorolt hatása és fejlesztésére mozgósítani lehet a lakosságot, a gazdálkodó szervezeteket. Békés megye települései óriási fejlődésen mentek keresztül. Megyei és helyi ösz- szefogássa] mintegy 15 $zer lakás épül a VI. ötéves tervben. Óvodai ellátottságunk már közel teljesnek tekinthető. 1970-ben a lakások 20%-a volt, ma 70%-a van bekapcsolva a vezetékes vízellátásba. A viszonylag gyors ütemű előrehaladásunk ellenére azonban alig van olyan terület, ahol csökkenteni tudtuk elmaradásunkat az országos átlaghoz viszonyítva: Például még mindig kevés az iskola, és különösen hiányzik néhány felsőoktatási intézmény, igen alacsony a felsőfokú végzettségű műszakiak és közgazdászok száma, az egészségügyi ellátásban 10 ezer lakosra jutó orvosok száma 19,4, országosan 29,5, 1982-ben a megye belterületi útjainak kiépítettsége 18,9%, az országos vidéki átlag 44,2" j,, amíg 1982-ben országosan a lakások 25,2" o-a épült állami erőforrásból, addig Békés megyében mindössze 5,6" <>. Nem az a legfájóbb, hogy a statisztikai számok tükré-, ben csaknem minden mutatóban az utolsó harmadban vagyunk, hanem az, hogy az itt élő embereknek nincs esélyegyenlősége magasabb színvonalú ellátásra. Az infrastruktúra alacsony szintje és a csekélyebb szellemi potenciál esetenként a gazdálkodás színvonalára is kedvezőtlenül hat, A területpolitikai munka fejlesztéséről szólnak az írásos dokumentumok. Jogos, reális célként tűzik ki a területi aránytalanságok mérséklését, a város és falu közeledését. A megvalósítás eszközeként a vállalati és településszintű önállóság megteremtése fejlődésünk szempontjából alapvető fontosságú. Ugyanakkor úgy ítéljük meg, hogy az eddigi eltérő preferenciák miatt Kedves vendégeket fogadhatott tegnap este, a kongresszus hétfői munkájának befejeztével a Békés megyei küldöttcsoport. Szőkébb hazánkból elszármazott vezetők keresték fel küldötteinket szálláshelyükön. Dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes és dr. Petrovszki István, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese az estét a Békés megyeiek körében töltötte. Köesélyegyenlőtlenséget teremt az indulásnál. Ezért — ahogyan az ország anyagi helyzete lehetővé teszi — elkerülhetetlennek és hosszabb távon az ország számára is kifizetődőnek tartjuk a hátrányos helyzetű megyék kiemelt kezelését. Településeink további dinamikus fejlesztésébe, gondjaink megoldásába pedig még jobban be kell kapcsoljuk a gazdasági egységeket, dolgozó kollektívákat és az egyéneket. Világosan látjuk, hogy ezekhez a feladatokhoz jobban hozzá kell igazítanunk szakszervezeti tevékenységünket is. A munkások érdekeit a gyárkapun kívül is képviselni. védeni kell. segíteni élet- körülményeik kedvezőbbé tételét. Megyénkben a tanácsokkal kialakult érdemi, tartalmas együttműködés jó feltételt teremt ennek érvényesítésére. Az intézményes érdek- egyeztetést azonban ebben is ki kell alakítani. Ezért a területi szakszervezeti szervek szerepe és felelőssége a tanácsi és a vállalati önállóság révén felértékelődik anélkül, hogy sértené a szak- szervezet ágazati szervezkedésének elvét. Ebben a munkában erősíteni kívánjuk az ágazati szakszervezetek szövetségét. A megye valamennyi dolgozójának együttes cselekvése és tettrekészsége lehet a garanciája a Viharsarok további felemelkedésének. * * * Ezzel az MSZMP XIII. kongresszusának első munkanapja — amelyen Németh Károly, Kardos Ernőné és Varga Gyula elnökölt — véget ért. A tanácskozás kedden a Központi Bizottság beszámolója és a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése, valamint a szóbeli kiegészítések feletti vitával folytatódik. teilen beszélgetésen tekintették át a kongresszus első napját, megállapítva, hogy a munka őszinte, nyílt és alkotó légkörben folyik. A vendégek tájékozódtak a küldöttek és a meghívottak hangulatáról, gratuláltak a Békés megyeiek szerepléséhez, és hangsúlyozták, hogy a megye részéről elhangzott felszólalás igen reális képet adott a tájegység gondjairól, nehézségeiről, de az elért eredményekről is. A délutáni ülésen elnöklő Kardos Ernőné Kádár János társaságában Hozzászólás után Fodorné Birgés Katalin közel tizenöt percig magáénak tudhatta a kongresszus figyelmét. Nagy tapssal elismert hozzászólása után beszéde fogadtatásáról érdeklődtünk. — Kemény dolgokat mondott. Amikor a békési gondokról szólt, például arról, hogy megyénk az egyetlen olyan az országban, amelynek fogy a lélekszáma, halk moraj futott végig a termen. A hitetlenkedés, vagy a megértés kapott itt hangot? — Gondolom, más megyék küldöttei, akiknek hasonló gondjaik vannak, úgy vélték, az ő nevükben is szólok. Persze, biztosan voltak olyanok is, akik kevésbé érzékelték az általam mondottakat. — Milyen érzésekkel lépett a szónoki emelvényre? — Nagy feszültség és nagy-nagy idegesség, volt bennem, már szereplésemet megelőzően két órával. De amikor ott álltam a hat mikrofon, és az egész kongresszus előtt, s elkezdtem beszélni — jogos, megalapozott tényeken alapuló érveim tudatában — a harmadik mondatnál megnyugodtam. — Amit hozzászólásával el akart érni, sikerült-e teljesíteni? — Amit vállaltam — hogy a szakszervezetben dolgozó kommunisták nézőpontjából a kongresszus elé tár - jam a megye lakosságának gondjait, problémáit ;—, úgy érzem, teljesítettem. Bízom abban, hogy az általam elmondottak megértésre találtak. Vendégek a megyei küldötteknél
