Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-25 / 70. szám
NÉPÚJSÁG 1985. március 25., hétfő Norilszki fém a frontnak Az északi csoda: Norilszk (Fotó: apn-ks) A Távol-Észak legnagyobb ipari központja az északi szélesség 69. fokán levő Norliszk. Lakóinak száma 200 ezer. Kohászati kombinátja ma a legnagyobb ilyen létesítmények közé tartozik. 1941 közepén Norilszk földszintes épületekből állt, az örök faggyal, a sarki széllel, a végtelen sarki éjszakákkal küzdő település volt. A Nagy Honvédő Háború kezdetén a városban három szénbánya és három színesfém ércbánya működött. Folyt egy kis kohászati üzem és egy javítóműhely építése, ércdúsító gyárak telepítése, épült a villamos erőmű és a repülőtér. Még nem fejeződött be a tundrán áthaladó 100 kilométer hosszú vasútvonal építése, amely Norilszkot a Jenyiszej partján fekvő Du- gyinka kikötőjével kötötte össze. A norilszki szállításokhoz 97 teherautó, 24 traktor és 715 ló állt rendelkezésre .. . 1941. június 22-én Alek- szandr Panjukov, az épülő kombinát igazgatója távirati úton visszarendelte a Norilszk területén kívül szabadságukat töltő dolgozókat. A város terein, építkezésein, műhelyeiben jelszavak jelentek meg: „Norilszki fémet a győzelemhez!”, „Norilszk a mi nikkel-arcvonalunk!” A bányászok már a háború első hetében annyi vasércet hoztak a felszínre, mint amennyit egy teljes hónap alatt szoktak. 1942. április 22-én éjjel, jóval a megállapított határidő előtt a kis kohászati üzem egyik műhelyében előállították az első tiszta norilszki nikkelt. „Gépesítés nélkül a salakot kézzel tá- volítottuk el, a kemencéket pedig fahasábokkal fűtöttük. Az emberek napokig nem hagyták el a műhelyt...” — emlékezik vissza Iván Ijev- lev kohász. Az Északi-sarkkörön túl Norilszkban előállított nikkelre és más fémekre a harckocsipáncél-gyártáshoz volt szükség. 1942 augusztusában a hitleri hadvezetés a Barents- tengeren, tengeralattjárók kíséretével útnak indította a Speer admirális cirkálót, hogy elfoglalja a Jenyiszej torkolatvidékét. A cirkáló augusztus 27-én Dickson kikötőjében megpróbált de- szantot partra tenni, de visz- szaverték őket és a cirkáló — tízszeres tűzfölénye ellenére — visszavonult. 1944-ben felkereste Norilszkot Moris Gindus, a New York Herald Tribune tudósítója. Riportjában így írt: „Norilszk kunyhókból és óriási üzemekből álló város. Az amerikaiak közül kevesen hallottak róla, de az .oroszok számára az északi természet felett aratott győzelem szimbólumát jelenti. Ez a virágzó ipari központ a maga nemében egyedülálló, hihetetlenül értékes fémnyersanyagot szállít a hadi üzemeknek”. A riport szerzője felhívta az olvasók figyelmét egy érdekes körülményre. Míg Norilszkban a háború előtt a kegyetlen időjárás miatt 67 munkanap esett ki, addig a háborús időkben mindössze hét. Az északi természet azonban nemcsak a mindent áthatoló hideggel tette próbára az embereket. 1943-ban a vitaminhiányos táplálkozás következtében a városbán skorbut tört ki, Norilszk azonban szembeszállt vele: igen rövid idő alatt sajátos „vitamingyárat” létesítettek, amely fenyőtűből állított elő C-vitamint. Segítségével 12 —15 nap alatt az emberek felépültek. Norilszk egyik utcájában emlékmű áll, rajta a háborúban elesett hősök neve olvasható. A hideg kövön virágok, az örök tűz lángja éjjel-nappal lobog. A város egyre terjeszkedik. Aki ellátogat ide, méltán gondolja, hogy ez az északi település a világ egyik csodája. Borisz Ivanov APN—KS II számok bűvöletében Az ember azt hinné, hogy a komputerek korában a számok a mindennapi élet velejárói, esetleg gyermekkorunk izzasztó számtanpéldáira emlékeztetnek. Mégis, sok babona fűződik még ma is egy-egy számjegyhez, s sokan vakon kitartanak szerencseszámuk mellett. A hiedelmek, babonák egy- egy számmal kapcsolatban néha több kultúrában is megegyeznek. Annemarie Schimmel orientalista, a Harvard Egyetem munkatársa, a számokhoz kapcsolódó legendák gyökereinek tudora nemrégiben könyvet jelentetett meg kutatásairól. Az egyes szám — írja —, szinte minden értelmezés szerint az egységet jelképezi. A kettő — az ellentmondás, a két pólus száma, emellett mint a legtöbb páros számot sok nép „nőneműnek” tartja. A kettő ellentmondását a három oldja fel, ez a szintézis - a polaritás összebékí- tése az isteni egységgel. A háromnak sok nép kultúrája különleges jelentőséget tulajdonít — nemcsak a magyar igazság „három”. Talán mert ez az első a számsorban, amely mennyiséget jelöl. Nem beszélve arról, hogy mindennek van eleje, közepe és vége, s ami háromszor történik meg, az már nem véletlen. A négy — rendet teremt a káoszban; ennyi az égtájak száma; ennyi az évszakoké, a holdfázisoké; a négy régóta mintegy jelképe a tökéletességnek. Az öt Vénusz száma, sok nép kapcsolatba hozza a szexualitással és a házassággal. A hat — a munkával töltött napok száma, sok misztikum nem fűződik hozzá. Nem ügy a hét, amely már a suméreknél is szent szám volt. Babilonban a hetedik napot veszélyesnek tartották, Mózes hívei megszenteltnek. Indiában hét világtájat és hét alvilágot ismernek; a görögök férfias számnak tekintették, s Apollóval hozták kapcsolatba. A kilenc a német mondákban tűnik fel gyakran. A tíz, a számrendszert, általában a bölcsességet és a tökélyt jelenti. Kozmikus szám a' 12; ennyi hónapból áll az év, 12 óra a nappal és az éjszaka, ennyi apostola volt Jézusnak. Ebbe a sok tökéletesbe robban ele a 13, amelynek már Babilonban is szerencsétlenséget tulajdonítottak. Mennyire vagyunk babonásak? A kutató, Annemarie Schimmel leírja, hogy ő történetesen 7-én reggel 7 órakor született, a 7-es számú házban. Hogy számít-e ez egyáltalán — erre sejtelmesen egy idézettel válaszol. Corbusier, a nagy francia építész mondta; „A fal mögött az istenek játszanak — számokkal, amelyekből az Universum létrejött”. NDK Lombikbébik A berlini Charité szülészeti és nőgyógyászati 'klinikán születtek a képen látható ikrek az elmúlt év végén. Az egyenként 2600 gramm súlyú, 46 centiméter hosszú fiúk világrajöttével immár az NDK-ban is sikerrel végezték el az anyaméhen kívüli megtermékenyítést. Elsőként a világon 1976 júliusában Sir Patrick Step- toe Angliában számolt be „lombikbébi” születéséről. Ezt a sikeres esetet 16 éves kutatás és próbálkozás előzte meg. Az Amerikai Egyesült Államokban 1981-ben született az első ilyen gyermek, és 1984-re már ötven intézet specializálódott a petesejt testen kívüli megtermékenyítésére. Azóta sok más nyugati országban sikerült hasonló módon megtermékenyítést elérni. A szocialista országok közül az NDK-n kívül tavalyelőtt A berlini lombikikrek szem- melláthatóan jól érzik magukat anyjuk ölében (Fotó; ADN—ZR—KS) Csehszlovákiában, a múlt évben pedig Jugoszláviában született két-két lombikbébi. A rendkívül bonyolult eljárás a leendő anya hormon- kezelésével kezdődik, ezáltal több petesejt megérését idézik elő. Ultrahangos és hormonális vizsgálatokkal megállapítják a peteérés időpontját, amikor a legkedvezőbben kiszippantható a petetüszőben lévő, petesejteket tartalmazó folyadék. Az így nyert petesejteket specifikus tápoldatba teszik, majd öt óra múlva megtermékenyítik a férj spermájával. A megtermékenyített petesejtet 48 órán keresztül inkubátorban tartják, ahol megkezdődik a többszörös osztódás. Az embriót ezután különleges eszközzel behelyezik a méhüregbe. Ha az embrió itt sikeresen beágyazódik, megkezdődik a terhesség. Hazánkban a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. számú Női Klinikáján ugyancsak megkezdik a testen kívüli megtermékenyítést. Rendelkezésre állnak a beavatkozáshoz szükséges eszközök, kijelölték a biológiai laboratórium helyét. Szervezik a beavatkozás elvégzésére alkalmas orvosbiológus szakembercsoportot. Előreláthatón 1985 közepe táján jutnak a kísérletek érdemi stádiumba. — i—n — Szélmalmok a kubai tájakon Gazdagodott a kubai tájkép. Országszerte egyre több helyen szélmalmok emelkednek a magasba. A spanyol nyelven „molinos de viento”- nak mondott szélmalmok a rizsföldek elárasztásához, és a hatalmas marhacsordák itatásához szivattyúzzák a vizet. Minden szélmalom egy belsőégésű motort pótol, és; évente legalább egy tonna olajat takarítanak meg általa. A szélmalmok sorozatgyártása 1983-ban indult meg a' közép-kubai Camagüey tartományban. Az első évben 200-at, 1984-ben pedig már 300-at szállítottak a mező- gazdaság számára. SZÉL, NAP, BAGAZO Kuba gazdaságpolitikájában napjainkban fontos helyet foglalnak el az olyan energiaforrások, mint a szél, a nap, a biogáz, és mindenekelőtt a „bagazo”, a cukornádszalma. Köztudott, hogy a szigetország nem rendelkezik olyan hagyományos energiaforrásokkal, mint a szén. Földgáz is csak jelentéktelen mértékben található. A feltárt olaj is csupán egy töredékét fedezi a szükségleteknek, bár ezen utóbbi területen intenzív kutatás folyik. A fent említett energiaforrások számára viszont a kubai éghajlati viszonyok rendkívül kedvezőek. KÍSÉRLETEK BIOGÁZ-MOTOROKKAL Szerte Kubában eredményes kísérletek folynak a trágya és víz keverékéből előállított biogáz hasznosítására. Kipróbálás alatt vannak a fejőgépeket, ivóvízszivattyúkat és istállók világítását szolgáló biogáz-motorok. A kórházak, szállodák és Havanna, valamint Santiago de Cuba egyes lakóházainak tetején látható napkollektorok arról tanúskodnak, hogy megkezdődött a napenergia hasznosítása is. A napenergia kutatására, szovjet közreműködéssel Santiago de Cubában korszerű kísérleti intézetet létesített a Kubai Tudományos Akadémia. A napenergia gazdaságos hasznosításának megoldása azonban még a jövőre vár. Bár az ország nem rendelkezik jelentősebb vízi erőforrásokkal, három kisebb folyón még ebben az évtizedben vízierőműveket létesítenek. Kutatják annak a lehetőségét is, hogy a felszabadulás óta öntözésre létesített 150 tárolómedence vizét is hasznosítsák energiaszolgáltatásra. A legnagyobb új energia- forrás kétségtelenül a cukornádföldeken található. A cukor kipréselése után melléktermékként szalmaszerű hulladékként marad vissza a „bagazo". A cukornádszalma a szigetország tüzelő- és energiaszükségletének kereken 40 százalékát fedezi, így ez a legfontosabb hazai energiahordozó. CSÖKKEN AZ OLAJFELHASZNÁLÁS Átfogó rekonstrukciós és korszerűsítési program keretében Kuba több mint 150 cukorgyárát teljesen a baga- zónak fűtőanyagkénti fel- használására alakították át. Ily módon az ország legfontosabb iparága az utóbbi hat évben 96 százalékkal csökkentette a fűtőolaj-felhasználását. A bagazo mint fűtőanyag hasznosításának lehetőségét azonban ez még távolról sem meríti ki, még akkor sem, ha azt mint nyersanyagot más célra is fordíthatják. Az utóbbi években számos cellulóz-, papír- és forgácslemezgyárat építettek, amelyekben a bagazo szolgál nyersanyagként.. Hamarosan textilfonalat is gyártanak cukornádviszkozából. Minthogy cukornádszalmából olyan sok van az országban, a nagy értékű termékek előállítása mellett még mindig hatalmas bagazókészletek állnak a jövőben is fűtőanyagként rendelkezésre. TAKARÉKOSSÁG A kubai energiapolitika központjában ma mindenekelőtt az olajtakarékosság áll. Ezt a célt szolgálja a hazai erőforrások fokozott fel- használása. Célul tűzték ki, szovjet segítséggel, az atomenergia kifejlesztését is. Az energiapolitika másik oldala a fokozott takarékosság. A kubai dolgozók mozgósításával ezen a területen is sikereket értek el. 1983- ban a népgazdaság 5 százalékos növekedési üteme mellett csupán 1,7 százalékkal nőtt az energiafelhasználás, ezen belül az olajfelhasizná- lás csupán 0,3 százalékkal emelkedett. Gáti István Kuba földjén évente nagy mennyiségű energiahordozó nő: a bagazo, a cukornád szalmaszerű mellékterméke (Fotó: Hor.—KS) Washington blöffje Peter Thomsen NSZK-beli újságíró cikket irt a hamburgi Stern 1985. 10. számában arról az amerikai állításról, hogy a világűr-fegyverkezés megakadályozza majd az atomháborút a Földön. A cikket az alábbiakban ismertetjük. „Ez az az eszköz, amely csökkentheti az atomháború veszélyét”, majd „új reménység gyerrríekeink számára a XXI. században” — ígérik nekünk. Az atomfegyvereket „el akarja törölni a Föld színéről”. Ronald Reagan amerikai elnök olyan világot helyez kilátásba, amelyben egy világűrben állomásozó rakétaelhárító rendszer visszaveri a meglepetésszerű atomtámadást. Helmut Kohl és Franz Josef Strauss személyében már talált is két szövetségest ehhez a látomáshoz. A bajor miniszterelnök mindenesetre „a világűr milita- rizálása” helyett a szebben hangzó „a világűr a békéért” elnevezést ajánlja. Politikusok, akik idáig az atomelrettentést, egész népek kiirtásává] való fenyegetést magasztalták legalkalmasabb eszközként a háború elkerülésére, most hirtelen felfedezték az atomfegyvermentes világ előnyeit. Valóban így gondolják? Vagy beleestek Washington blöffjébe? Az amerikaiak kétségtelenül komolyan gondolják világűrterveiket, a szovjetek pedig felismerték ezt. A Pentagon máris megrendelt egy kisebb atomerőművet, amelynek feladata az lesz, hogy energiává) lássa ei a jövőbeli rakétaelhárítö rendszert. Tegyük fel, hogy az amerikaiak ténylegesen létrehoznak egy ilyen fegyver- rendszert (amiben kompetens kritikusok egyelőre kételkednek), akkor az — Reagan szavai szerint — megsemmisíti azokat a fegyvereket, amelyek az amerikai kontinenst jelenleg a legjobban fenyegetik: a szovjet interkontinentális rakétákat. Ezek a „ballisztikus repülőtestek” ez esetben „hatástalanok és feleslegesek” lennének. Tegyük fel, hogy így van. De Reagan „stratégiai védelmi kezdeményezése” egyetlen bombát sem tart fel, s egyetlen katonát- sem, amelyik a hátán atomaknával egy hídhoz oson. Éppígy nem tud ártani egy rakétaelhárító rendszer egy kilőtt 155 milliméteres gránátnak. Csak a Bundeswehrnek 580 ilyen tarackja van, amelyek ilyen atomlövedékeket 18 kilométeres távolságra tudnak vetni. A távolabbi jövőben nincs kilátás arra, hogy ez a látomásszerű világűr-légvédelem ezeket a földközeli atomfegyver-hordozókat célba vehetné. így tehát valamennyi elképzelt lézerelem, részecskesugárzó és fényágyú, amely az amerikaiak előtt lebeg, csupán a légüres világűrben képes kifejteni rombolóerejét. Egyszóval : az atomháború fenyegetése változatlanul fennáll majd — csak rakéták nélkül, SS—18-asok és Minute- manek nélkül, SS—20-asok és Pershingek nélkül. Ez a cinikus játék a reményekkel és ígéretekkel kísértetiesen emlékeztet az atomfegyverkezés kezdetére. A második világháború után az amerikai katonák hasonlóképpen érveltek: az „atomkalapács” feleslegessé teszi a hagyományos hadseregeket. Minden parancsnok, minden hadihajó-kapitány, minden vadászbombázó-piló- ta megkapja a maga atomfegyverét, és a hadosztályok hazamehetnek. Akkoriban a hagyományos fegyverek leszereléséről és milliárdos megtakarításokról beszéltek. Hogy azóta mi történt, tudjuk. Az amerikaiak hozzá is fogtak, hogy az egységparancsnokokat és pilótákat atomfegyverekkel lássák el — a „Davy Crocett” nukleáris gránátvetőktől a „Genie” elnevezésű légiharc- rakétáig. De Koreában és Vietnamban rá kellett döbbenniük, hogy az atomfegyverek nem helyettesíthetik a hadosztályokat. Végül is az adózók nyakát mindkettő szorongatja: drága hadosztályok és drága atomfegyverek. Most is pont ugyanígy történik. Ronald Reagan és utódai — esetleg nyugatnémet támogatással — hadrendbe állítják világűrtüzérségüket és egyidejűleg továbbfejlesztik azokat az atomfegyvereket, amelyeket a világűrből nem lehet támadni. Végül is nem marad más, mint egy növekvő fegyverkezési verseny: atomfegyver (majdnem) ugyanannyi, mint korábban, és hozzá a világűrfegyverek.
