Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-25 / 70. szám
NÉPÚJSÁG 1985. március 25., hétfő o Székesfehérváron, a Március 15. utca 5. számú házban található a több, mint 200 éves Fekete Sas patika, amely 1975 óta múzeumként látogatható. A 200 éves patika rokokó belső berendezése Baumgartner Bernát fafaragó mester műhelyében készült MTI-fotó: Kabáczy Szilárd—KS II nap ápolása — lelkünk egészségvédelme Mai létformánk. egyik legnagyobb negatívuma a. túlhajszoltság. Legtöbbünk életritmusát az jellemzi, hogy sokkal több a tennivaló, mint amit derűsen, nyugodtan, odafigyelve elvégezhetnénk. A kapkodás a félmunka, az el nem végzett feladatok nyomasztó restenciája, az igényeinknek nem megfelelő minőségben és tempóban végzett tevékenység állandó irritáló tényezője mindennapjainknak. Napközben idegesek, estére fáradtak, túlizgatottak vagyunk. Nyugtátokat, altatókat használunk, ellensúlyképpen pedig kávékkal, vagy egyéb szerekkel doppingoljuk magunkat. A maradékokkal terhelt esti kimerültség és nyugtalanság már előrevetíti hatását a következő napra. Ha valaki számot vetne azzal a kérdéssel: mennyit örültem az elmúlt héten? — sokszor riasztó eredményekhez juthatna. A túlhajszoltság legnagyobb átka, hogy elveszi örömeinket, örömte- len kötelességgé válik sok minden, ami önmagában életünk örömforrása lehetne: — a gyerekkel való tennivalók, választott munkánk, hivatásunk, a vásárlás, a háztartás, stb. Pedig külön-külön jó dolgok ezek. De ha együtt túl sok az egész, nem fér bele időnkbe, nem jutunk egy lélegzetvételnyi szünethez — mindez teherré válhat. Elvész mindennapi dolgaink fénye. S egy örömte- len, fáradt ember örömtelen- séget áraszt környezetére, családtagjaira, munkatársaira, s ők hasonló problémákkal küszködve — ugyancsak idegességgel, kelletlenséggel válaszolnak. Egész életünk egymás mellé sorakozó napok láncolatából áll. Ha rosszak a mindennapok — végül rossz lesz az egész élet. A tartalmas, jó élet egyik legfontosabb titka, hogy nem szabad maradékot hagyni. Minden napot, minden élethelyzetet, minden életkori szakaszt a maga teljességében, maradékok nélkül kell végigélni. Át kell élnünk, és jól kell megélnünk mindazt, amit a viharos ütemű gazdasági-tu- dományos-technikai fejlődés életformában létrehozott. Mielőtt a nap ápolásához hozzákezdenénk, először őszintén számot kell vetnünk : túlzott cselekvés- és ingerigényünkkel. Észre kell vennünk mindazt a zűrzavart, amit mi teremtünk meg önmagunk számára. Fel kell tennünk a kérdést, hogy igényeljük-e néha a csendet, az egyedül maradást? Vagy olyan rossz társaság vagyunk magunknak? Csak ha mindezt tisztáztuk, akkor érdemes hozzáfogni a nap ápolásának gyakorlásához. Ezek a következők: 1. Reggel. A nap kezdetének ápolása. A nap egészének a kiegyensúlyozottsága szempontjából a legnagyobb ártalmat a reggelek időzavara, izgatott kapkodása jelenti. A nap elindításához először is időt kell biztosítani, még a fél órával korábbi felkelés árán is. Bőségesen megtérül ez a „befektetés”. 2. Napközben. Egy fél óra, ami csak az enyém. Ez a minimum, ami mindenkinek jár. Ezt töltsük igényeink szerint: sétáljunk, nézegessünk kirakatokat, üljünk le egy kávé mellé, stb. Figyelmeztetés: aki azt állítja, hogy ez már nem fér bele a napjába, az becsapja önmagát. 3. Esti visszapillantás. A nap befejezésének ápolása. Az esti visszapillantás az önmegismerés, az önkontroll és a helyzetek mély megértésének alapgyakorlata. Este elalvás előtt az ágyban képszerűen végiggondoljuk az egész eltelt napunkat, a reggeli felkeléstől a jelen pillanatig. Ne vádaskodjunk az objektív körülmények ellen, hanem vállaljuk el, hogy saját életformánkért mi vagyunk a felelősek. Életritmusunk magával hozza, hogy sokszor kell rohannunk. Csakhogy nagy különbség, hogy nyugodtan rohanunk-e vagy izgatottan ? És ez elsősorban rajtunk múlik! Rózsa Endre: Éhesek-szomjasak Szomjúhozóknak: a víz is íz. Epekedöknek: felgőz felhoz. Mohó ivóknak: epe leve. Megéhezőnek: kevés evés. Üres gyomornak, a hús gyanús. Telt pocakoknak a hars hasmars. Tavaszi ültetés A fák és bokrok ültetésének legjobb ideje az ősz, de körültekintően és gondosan végezve a tavaszi telepítés is hasonlóan eredményes lehet. Fontos, hogy kora tavasszal, a fagyok elmúltával ültessünk. Gyümölcs- és díszfáinknak legalább 100 x 100 cm alapterületű, és 80 cm mély gödröt ássunk. Gyümölcs- és díszbokraink 60 x 60, a szőlő 60 x 60 alapterületű és 70 centiméter mély gödröt igényel. Ásáskor az első két ásónyom földjét (a feltalajt) az egyik oldalra halmozzuk. A mélyebb rétegek földjét (az altalajt) a másik oldalra tegyük. Közben minden szeny- nyező anyagot', gyökérmaradványt, gyomot távolítsunk el a talajból. A fák egyenletes és jó fejlődésének alapvető feltétele a trágyázás. E célra leginkább a komposztált, tiszta kerti hulladékot, vagy a földdé érett istállótrágyát ajánljuk, amelyekből 20—30 centiméter vastagon terítsük meg a gödör alját. A trágyát ugyanilyen vastag feltalaj réteggel fedjük, amelynek közepébe célszerű elhelyeznünk 2—3 Buviplant márkanevű műtrágya tablettát. A visszamaradó árkot az altalajjal töltük meg, de még ebbe is keverjünk el komposztot vagy istállótrágyát. (3 rész altalajhoz 1 rész szerves trágyát számítsunk.) A talajélet serkentése érdekében célszerű, ha a felső rétegben egyenletesen elosztva Cofuna vagy Szu- perkomposzt nevű bioaktív humusztrágyát is elkeverünk, 0,5—1 kilogrammnyi mennyiségben. Ha szerves trágyánk nincs (vagy csak nagyon kevés), akkor az ültetőgödör megtöltésére szánt talajban fél-egy kilogrammnyi vegyes műtrágyát keverjünk el jó alaposan, és úgy töltsük vissza. A gyökérpépezésnek tavaszi ültetéskor különösen nagy jelentősége van. Ehhez ássunk külön egy akkora gödröt, hogy a legerősebb csemete gyökérzete is kényelmesen beleférjen. Az agyagos altalajból vegyünk 3—4 lapáttal, és a gödörben elterítve víz hozzáadásával készítsünk pépet. Ebbe célszerű 40—50 gramm Basamid G talajfertőtlenítő szert is elkevernünk. Az előkészített szaporítóanyagot mártsuk meg a pépben úgy, hogy bevonja az egész gyökérzetet. Ültetéskor az előkészített gödör földjéből csak annyit vegyünk ki, hogy a gyökérzet visszagyűrődés nélkül, kényelmesen beleférjen. A fákat és cserjéket olyan mélyre tegyük, amilyen mélyen a faiskolában voltak. Az oltványok gyökérnyaka (az oltásforradás helye) 2—3 centiméterrel a talajfelszín fölött legyen. Ügyeljünk, hogy a fácska függőlegesen álljon. A szőlőoltványt is úgy tegyük a talajba, hogy a talp- gyökerek ne hajoljanak visz- sza. Az oltásforradás helye ez esetben is 2—3 centiméterrel kerüljön a felszín fölé. Fontos, hogy a tavaszi ültetést azonnal, bőven és alaposan öntözzük be. Növényenként 20—30 liter vízzel iszapoljuk be a talajt. A beöntözött szőlőoltványok fölött a földet 10—20 centiméterre földhalommal takarjuk. V. L. A Faesztergályos Ipari Szövetkezet a szövetkezeti és az állami bútoripar fontos háttéripari egysége. Olyan, esztergályo- zott alkatrészeket gyártanak, amelyekből a bútoriparnak nagy mennyiségre van szüksége. Itt készítik a szék-, az asztal- és egyéb bútorlábakat, fagombokat, a stílbútorok csavaroszlopait, és még több sízáz féle terméket (MTI- fotó : Fehér József felvétele—KS) Juozas Bulota: Himnusz a nőhöz Ezer apró jelből arra lehetett következtetni, hogy a városba beszökött a tavasz. A nyitott ablakon át, az olvadt hó szagával együtt belibbentek egy hegedű szenvedélytől fűtött hangjai, amelyeket csak néha zavart meg az örömtől hibbant macskák nyávogása. De azért ki lehetett venni, hogy az egy emelettel feljebb lakó muzsikus Schubertét játszik. „Ave, Maria!" . . . Himnusz a nőhöz ... A férj az asztalnál ült és írt. Csak úgy dőltek a tollából a szavak, egymás hegyén-hátán nyüzsögtek, akár az ostoba kiscsi- bék a kosárban. ,,Drága szerelmem! — írta a férfi. — Te vagy reményeim tavasza.” Repeső örömmel rajzolta az első szavakat, melyek úgy csillogtak-villogtak, mint a kavicsok a hegyi patakban. „Azért írok Neked, mert nincs elég erőm, hogy ma hallgassak. Ha rajtam múlna, kristálytrónust emelnék Neked odafent a hegyekben, olyan tisztát és törékenyt, mint a szerelmem . ..” Kis gondolkodás után áthúzta a „törékeny" szót, és így folytatta: „... tartósat, mint a szerelmem, amit irántad érzek. Karomba kapnálak, és elvinnélek a távolban kéklő csúcsra. Te pedig helyet foglalsz ezen a havasi gyopárral díszített ragyogó trónuson. Lábad előtt félénken lapulnak meg a hegyi kecskék . . .” Újból megállt, a „kecskéket” „zergékre” javította, majd tovább írt: „És én csak messziről merek gyönyörködni a Te magasztos fenségedben . . .” A férj hosszasan elgondolkodott, aztán elhajította a tollát. — Még csak az kéne! —- mondta fennhangon. Ki főz akkor ebédet? A, jobb lesz, ha veszek neki az ünnepre egy új fazekat. Zahemszky László fordítása Autósok jelzési szokásai Egy eléggé cl nem ítélhető „jelzési szokás” A növekvő forgalom napjainkra a járművezetők által alkalmazott közúti jelzések egész sorát alakította ki. Ilyenek példáuj a fény- szóró-villogatással jelezni kívánt elsőbbségről való lemondás, a rosszul becsukott ajtóra történő figyelemfelhívás, a féklámpa elromlásának jelzésére utaló mozdulat, a közúti ellenőrzésre való — egyébként kétes értékű •— figyelmeztetés stb. De a jelzések sorába tartozik az is, amikor egy teherautó vagy autóbusz vezetője a mögötte haladó személygépkocsit az irányjelző működtetésével bátorítja előzésre. Bár kétségtelen, hogy az integetésnek, villogásnak, féklámpa és irányjelző lámpa speciális használatának — tehát a jelzési szokásoknak — van egy, a többség által elfogadott értelmezése, arról azonban szó sincs, hogy ez az értelmezés egységes lenne. E szempontból tanulságos például az a felmérési eredmény, amely szerint a megkérdezett vezetők 75 százaléka a szapora fényjelzést az elsőbbségről való lemondás kifejezéseként, azonban 13 százaléka éppen az elsőbbség megtartásaként értelmezte! A legnagyobb probléma tehát ott van, hogy ezek a jelzési szokások — az ellentétes értelmezés lehetősége folytán — nemcsak elősegíthetik a közúti forgalmat, hanem éppen ellenkező eredménynyel is járhatnak, vagyis kifejezetten veszélyhelyzetet idézhetnek elő. Megkönnyítheti a jelzés értelmezését a jelzés adója, ha nemcsak a jelzéssel, hanem ráutaló magatartással is egyértelművé teszi szándékát, nevezetesen: az elsőbbség átengedése esetén lassít, az előzés biztosításakor jobbra húzódik stb. Nemcsak értelmezési félreértés adódhat azonban, gondoljunk csak arra: mit tesz a járművezető, akinek műszaki hiba folytán elromlott a fékje? Nos, ösztönösen is villogni kezd a lámpájával és kétségbeesetten nyomja a dudát. Ilyen esetben még veszélyesebbé válhat a helyzet, ha ezt valaki az elsőbségről való lemondásnak tekinti. Ha ez utóbbi példánál csak azt vesszük figyelembe, hogy a vezető magatartása növelte a baleseti veszélyt, azt a véleményt is kialakíthatjuk, hogy tiltással küzdeni kell minden „illegális” jelzés ellen, sőt, azt esetleg büntetni is kell. Helyesebb lenne azonban az illetékeseknek vizsgálat alá venni, hogy a jelzési szokások közül melyeket lehetne valóban a jövőben jogilag szabályozott keretek közé illeszteni, s egysége«; értelmezésüket elősegíteni. Szükséges lenne, hogy a közúti közlekedés résztvevői legyenek tisztában a KRESZben meg nem határozott jelzések, jelzési szokások alkalmazása esetén azok értékének viszonylagosságával, korlátáival, veszélyeivel. Az egyik leglényegesebb szabály továbbá, hogy mindenki csak a saját felelősségére értelmezheti az ilyen jelzéseket. Baleset esetén tehát nem hivatkozhat arra, hogy a szerinte egységesen kialakult jelzési szokások alapján értette félre a másik fél jelzését. Ugyancsak alapvető szabály, hogy az egyes jelzéseknek konkrét személytől konkrét személyig terjedő hatályuk lehet csak. Nem bízhat senki abban, hogy a mások között létrejött esetleges kapcsolatfelvétel, akár az elsőbbségi jog megadása, őrá, mint a forgalom 3. résztvevőjére kihatással van. Csak akkor bízhat bárki az adott esetben az elsőbbségi jog részére is történt átengedésében, ha erről közvetlen személyes kapcsolatfelvétel útján győződött meg, és azt részére valamennyi olyan jármű vezetője biztosította, aki az adott esetben vele szemben elsőbbségi joggal rendelkezett. A járművezetők KRESZ- ben nem szabályozott jelzéseit a forgalom résztvevői tehát nem fogadhatják el felülbírálat nélkül. Az ilyen jelzések nem mentenek fel senkit az alól, hogy a KRESZ-ben előírt kötelezettségeinek eleget tegyen. (Például meg kell vizsgálni, hogy az előzés feltételei fennállnak-e.) B. I.
