Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-25 / 70. szám
1985, március 25., hétfő o NÉPÚJSÁG Demokratikus kulturális intézményeink kialakulása A magyar könyvkiadás első évtizede A magyar könyvkiadás a felszabadulás előtt — mint a gazdasági és kulturális élet más területei is — magánkézben, illetve kapitalista részvénytársaságok birtokában volt. A könyvkiadás — minden summás megállapítással szemben — a legkevésbé fasizálódott területe volt a magyar kulturális életnek. A könyvkiadást és terjesztést — a nagy kiadói- terjesztői — nyomdai konszernek mellett — az elaprózódott kisvállalkozások jellemezték. 1938-ban, az utolsó békeévben Magyarországon 101 könyvkiadó működött, 2438 mű jelent meg 9 millió példányban. Ebből 211 ponyvaregény volt 2,5 millió példányszámban. Még fel sem szabadult az ország egész területe, amikor 1944-ben Szegeden az első szabad magyar könyvkiadó Szikra néven megalakult. Szeged közvetlen felszabadítása harcok nélkül történt, üzemképes nyomdák, papírkészletek álltak rendelkezésre. A kiadó vezetői Vas Zoltán és Révai József voltak. A felszabadulás utáni első, 1944. október 24-én forgalomba került könyv egy Magyar—orosz zsebszótár volt, a Szegedi Nyomda és Könyvkiadó Rt. gondozásában. Vas Zoltán — korábban a moszkvai Idegennyelvű Könyvkiadónál megjelent — Tizenhat év fegyházban című művét adta nyomdába, majd ezt Sztálin rövid életrajza követte, a pécsi Üj Dunántúl nyomdája pedig a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának történetét állította elő. E kiadványok impresz- szumában kiadóként a Kommunisták Magyarországi Pártja szerepelt. Szikra impresszummal elsőként Gerő Ernőnek az 1944. november 7-én Szegeden tartott nagygyűlési beszéde jelent meg Lesz magyar újjászületés címmel. A kiadó Budapestre költözése után a Szikra Lapvállalatok nevet vette fel, s vezetésével Cserépfalvi Imrét, a közismert haladó szellemű kiadótulajdonost bízták meg. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány még Debrecenben kiadta az 530 1945. M. E. sz. rendeletét a fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékek kiszolgáltatásáról, illetve megsemmisítéséről. Kivonták a forgalomból azokat a kiadványokat, melyek a Horthy-rendszer ideológiai támaszai voltak, s kezdetét vehette a felszabadult Magyarország demokratikus könyvkiadása, olyan művek és írók megjelentetése, melyek az ellenforradalmi rendszerben alig-alig, a nyilas hatalom átvétele után pedig egyáltalán nem jelenhettek meg. Kiadnivaló bőségesen mutatkozott tehát, a fokozódó infláció azonban megbénította a könyvkiadást, s a pincékből, internálótáborokból kikerült emberek legnagyobb hiányt nem könyvben, hanem ennivalóban szenvedtek. 1945-ben mindezek ellenére 644 könyv, több mint 3 millió, 713 füzet jelent meg több mint 2 millió példányban. A kiadók — érthető okokból — kevés új művet tehettek közzé, de köztük már a felszabadulás első évében voltak kiemelkedő alkotások: Fodor József, Illyés Gyula, Várnai Zseni versei, Márai Sándor háborús naplója. Cserépfalvi megindította a Pegazus füzeteket (Salamon Ernő verseivel), két József Attila kötetet is közreadott (Forradalmi versek és összes versek). Az Üj Idők Kassák Lajos összegyűjtött verseit és Illés Béla Erdei emberek című művét adta ki. A Sarló Könyvkiadó a népi írók megjelentetését tűzte ki célul. Darvas József szerkesztésében látott napvilágot a Móricz Zsigmond ébresztése című emlékkönyv, Darvas Város az ingoványon, Erdei Ferenc Szövetkezetek, Illyés Hősökről beszélek, Honfoglalók, Veres Péter Szabad ország, szabad munka, A válság éveiből, Németh László A tanügy rendezése című munkája. A Szikra Kiadó nemcsak aktuális politikai brosúrákkal és agitá- ciós művekkel kapcsolódott be a szellemi életbe, hanem irodalmi művek megjelentetésével is. 1945-ben adta ki Lukácsi György Írástudók felelőssége, Révai Ady, Déry Tibor A tengerparti nyár című művét, Háy Gyula színműveit, Nagy Lajos munkáit. Néhány évig még működtek a kapitalista kiadók, majd létrejöttek az új típusú kiadóvállalatok, például az elsők között a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság kiadója (később Űj Magyar Könyvkiadó — ebből alakult 1957-ben a mai Európa Kiadó). Az úgynevezett koalíciós időkben élénk tevékenységet fejtett ki a Franklin Társulat, az Officina Könyvkiadó, az Új Idők, a Révai és az Athenaeum. Cserépfalvi ott folytatta, ahol abba kellett hagynia, a magyar progresszió irodalmát bocsátotta ki: Gereblyés Zoltán, Zelk Zoltán verseit, Kassák Lajos Egy ember élete, Zalka Máté Doberdó című munkáját, és egy máig isi ható, emlékezetes könyvet Bóka László szerkesztésében: a Magyar márt-írírók antológiáját. 1946- ban 1128 cím csaknem 7 millió, 1947-ben 1737 cím közel "8 millió példányban jelent meg. A magyar könyvkiadás lényeges átalakulása 1948-bgn kezdődött el. Államosították a nagyvállalatokat, s ezekből öt nagy állami kiadó alakult (Athenaeum, Révai, Franklin, Hungária, Üj Magyar Könyvkiadó N. V.), de megmaradt az új alapítású Budapest Székesfőváros Irodalmi és Művészeti Intézet Kiadó is. Megtartották a régi szervezeti formát, önálló nyomdával és terjesztői apparátussal rendelkeztek. A kiadói tevékenység összehangolására alakult meg 1948- ban az Országos Könyvhiva- tal. 1949-ben államosították a közép- és kisüzemek nagy részét is, ugyanakkor néhány kiadó újjáalakult, illetve történtek új alapítások is (Népszava, Egyetemi Könyvkiadó N. V., Honvéd Sajtó ési Lapkiadó N. V. stb.). 1949-ben alakult meg a Népművelési Minisztérium — az Országos Könyvhivatal, ebbe olvadt bele. Ekkor vált el a korábban egységes kiadói szervezet is, elkülönült egymástól a kiadás és a terjesztés. A nyomdák a Könnyűipari Minisztériumhoz, a kiadók jó része a Népművelési Minisztériumhoz, a könyvkereskedelem a Belkereskedelmi Minisztériumhoz került. 1950- ben új állami kiadókat alapítottak, elvégezve egyúttal a szükséges szakosítást, profi- lírozást (ekkor alakult például a Szépirodalmi Kiadó). A köriyvkiadás grafikonjának erőteljes felívelése az új kiadók működésének megindulásával kezdődött. 1950-ben a megjelent könyvek példányszáma meghaladta a 20 milliót. A szépirodalmi kiadás alig több mint egy tizeddel részesedett a könyvkiadás egészéből. Aránytalanságok mutatkoztak a szépirodalmi könyvkiadás belső szerkezetében is, különösen ami a világirodalmi könyvkiadás jelenlétét illeti. 1953-ban jött létre a Kiadói Tanács, melynek feladata a kiadók terveinek összehangolása, a helyes kiadási arányok megállapítása lett. 1954- ben a Népművelési Minisztérium felállította a könyvkiadás és könyvterjesztés közös irányítószervét, a ma is működő Kiadói Főigazgatóságot. 1955-ben az írószövetség kiadójaként hozták létre a Magvető Kiadót, melynek fő feladata a kortársi magyar szépirodalom kibocsáj- tása volt. A Szépirodalmi Kiadó a klasszikus magyar irodalmi alkotások gazdájaként kortársi műveket s tanulmányköteteket is megjelentetett. 1955-ben a Kiadói Főigazgatóság a kiadók egy részét nagyobb vállalatokba vonta össze. Az egyes szakkiadók megszüntették a lapok és folyóiratok kiadását, és a szak- tudományok könyveinek publikálására összpontosították kapacitásukat. Kilenc különböző kiadó egyesítéséből ekkor alakult a Műszaki és a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Ugyanebben az évben alapították a Corvina Kiadót, a hazai idegennyelvű könyvek második báziskiadóját az Akadémia Kiadó mellett. Lényegileg ekkor alakult ki az a kiadói struktúra is szervezet, mely ma is működik, kisebb változásokkal és profilmódosításokkal. Zöld Ferenc lliés Endre és Veres Péter az 1946-os könyvnapon (KS) Ajtók, kapuk, bejáratok Szorul a bejárati ajtó. Rövid fél óra alatt úgy harmincán próbálnak bejönni. Leküzdeni az akadályt, betolni a pattanós zárra járó üvegezett alukeretet. Jó tizenöten nem próbálkoznak; cselekedetük határozott; törzsvendégek, ismerik a technikát. De a többiek! A próbálkozás és a megfelelés teljes palettáját mutatják sutaságukkal, akaratukkal, akarnokságukkal, csak pedzegető szándékuk kinyilvánításával, eleve bocsánatért esdeklő kísérlet-féléjükkel, kivagyiságot igazolni akaró bikaerejükkel, félelemmel terhes bebocsátás-kérésükkel. Kölcsönkérve a meghatározást: ez is egy csepp tenger. Tömörített jellemrajz-album egy sajátságos helyzetben. Modellezve érzéseket és érzelmeket, érdekeket és érdekeltségeket, optimizmust és már-már szánni való borúlátást. Egy tizedmásodpercbe sűrített életmetszet. De egy ajtó, egy bejárati „nyílászáró” — hiszen igy hivatalos, nemde? — úgy is csikoroghat, úgy is szorulhat, hogy közben tárva-nyitva van. Képletesen szólva? Fogalmazhatunk így is. Hogy az ajtó ugyan kitárt, de a mögötte vendégfogadásra hivatottak csikorgó fogakkal várják azt, aki áldoizattá válik, mihelyt átlépi ezt a bejáratos demarkációs vonalat. ön is, Ön is és Ön is tudna milliónyi példát mondani! íme egy újabb, ami csak nekem az, mert már — mint jelenség — szakállasán ó. A helyszín megyénk egyik olyan kereskedelmi „egysége”, amely pályakezdő személyzetéről (is) nevezetes. A környező boltok zsúfoltak, mint minden napon, a napi munkaidő után. Itt csak né- hányan kódorgunk a pultok között. Mi, vevőjelöltek és páran az eladók. Veszem a bátorságot és megszólítom az egyik unott arcú, húszéves sincs kislányt. Mondom, mire lenne szükségem. Ha legbelsőbb magánügyeire célozna kérdésem, talán érteném, magamnak magyarázhatnám hirtelen reakcióját. így azonban megrettenek, hogy mi bajt követtem el: elvörösödik, és karjaival hangtalanul ágálni kezd. Néhány pillanat és megnyugszik. Egy pillanat, mondja és társához fordul. Most már ketten zavartak. Visszajönnek és mindjobban idegesebbek. Aztán az első bevallja: gőze sincs, hogy van-e abból a cikkből egyáltalán, s ha igen, vajon melyik gondolán, de legfőképpen: abban sem lehetnek biztosak, hogy a bolt profiljába tartozik-e az, amire nekem szükségem lenne. Leforrázott vagyok, s már-már bocsánatot dadog a kicserepesedett szám. Utolsó erőmmel még egy viszont- Iátásrá-t hebegek, amelyre most sem jön, nem jöhet válasz. Az már nem is zavar, hogy ennek a boltnak az ajtaja — a kifelé vezető — szintén szorul. Nagyon! Meg aztán azok a hivatalajtók, amelyek ugyancsak tárva vannak. S ha egy olyan ember lép be rajtuk, akire élemedett kora ellenére sem köszön előre a kapufélfa, szorong, s talán nem is megalapozatlanul. Egy hivatalban dolgozó ismerősöm mesélte el „sajátságos” tesztjüket. Ha jön az ügyfél, először a tűrhetőség határán belül maradozva, gorombák vele. Ha ennek ellenére nem vonul vissza a szerencsétlen, akkor enyhítenek a hangnemen. Kérdezem, nem futottak-e még bele a csőbe, vagyis nem akadt-e olyan „ügyfél”, aki valójában a főhatóság ellenőre volt. Kihúzza magát és dicsekedve mondja: nem is egyszer. S mit szólt az ellenőr? Megdicsért bennünket, mondja. Elképedek, de értem is. Hiszen — ha belegondolunk — mennyi üresjárat van, hányszor idéznek, kérnek be személyes megjelenésre bennünket olyan esetben is, amikor telefonon, levélben is el lehetne intézni az egészet. De ebből a példából más is kihallatszik. Nevezetesen az, hogy sokszor a HIVATAL (igen így, csupa nemecseki nagybetűvel!) sem tesz meg mindent azért, hogy hírneve erősödjék, s ne hírhedett- sége. De — mint mindenre — erre is van magyarázat, így kevesebben zavarják az amúgy is (okkal, ok nélkül?) túlterhelt előadókat. A teszt tehát, bármennyire is visz- szataszító, mégis eredményességgel kecsegtet... Valóban? Utálom, utáljuk az ajtókat egyfelől, nélkülözhetetlen lenne másfelől. Mert egyrészt elválaszt és kizár bennünket. Megkeseríti és indokolatlanul bonyolulttá teszi életünket. Mert másrészt nyugalmunkat adja, biztonságunkat jelenti. Mégis úgy lenne igazán nagyszerű, ha mindig minden bejárat szorulás- és csikorgásmentesen tárulna ki előttünk. S mögöttük fogadnának, köszöntenének bennünket. Mint vendéget, mint társat, mint partnert. mint embert. N. L. Békéscsabai érdekesség Mozi a lakótelepi iskolában Egyelőre még csak nekünk, a kárvallottaknak unalmas téma a békéscsabai mozihiány. S mert jó okunk van arra, hogy kijelentsük: az új mozit unokáink ha látni fogják Del félre a malíciával! A megyei moziüzemi vállalat és a megyeszékhely legnagyobb lakótelepének közművelődéséért felelős intézmények összefogásával 1982- ben megnyílhatott a kis mozi a Szabó Pál téri általános iskolában. Az egyik épületszárny — akkor még — kevéssé használt folyosó- szakaszát tették alkalmassá a vetítésekre. Egyszerre nyolcvanan ülhetnek le egy- egy mozi el őad ásón. Az elmúlt év őszén azonban változtatni kellett a mozi vetítési idején. A demográfiai hullám hatására ezer kétszáz gyereknek kellett helyet biztosítani ebben az iskolában. Ez pedig csak úgy volt lehetséges, hogy bevezették a váltott tanítást: este fél 7-ig van teli tanuló gyerekkel az iskola. S bár az oktató-nevelő munka mellett vállalt feladata ennek a tanintézetnek, a megye legnagyobb lélekszámú lakótelepén a közművelődési igények kielégítése is, ennek a feladatának csak nagy-nagy erőfeszítések árán, sokszor a majdnem lehetetlen megoldására is vállalkozva tudnak eleget tenni. Ezért is csak köszönet jár az iskola vezetőinek, pedagógusainak, s az igen népes aktíva-szervező hálózat tagjainak. Nos, a kis mozi szeptemberben újra nyitott. Ebben a tanévben szombatonként délután fél négytől a gyerekeknek, este 6-tól pedig a „felnőtteknek” tartanak vetítéseket. Az idézőjel magyarázatra szorul: jószerével a gyerekelőadás közönsége marad az esti vetítésre is. Ez nagy súllyal esik latba a vetítésre kerülő filmek kiválasztásánál. Nem lehet tehát korhatáros filmeket vetíteni. Hiszen kinek lenne kedve, szíve elküldeni a film kiskorú rajongóit?... A kis mozi természetesen nem versenyezhet egy „igazi” filmszínházzal. Ahogyan fogalmaznak: ez csak vetítési hely, választékbővítő jelentőségű. Ez mintha a havi műsoron is meglátszana ... Igaz ugyan, hogy keskenyfilmes kópiában lényegesen kevesebb az úgynevezett közönségsiker, s hogy ennek a kópiafajtának az elkészítése messze lemarad a film bemutatójának idejétől, mégis lehetne valamit tenni a frisseségért. . . Nyolcvan—száz piakát kerül ki a Lencsési-lakótelep lépcsőházaiba. Az iskolások szinte versenyeznek, hogy ki lehet „plakátragasztó”. De hát nemcsak a kisdiákok lelkesedése is segítsége a folyosómozinak. Az iskola volt diákja, a most villanyszerelő ipari tanuló Kocsis Zoltán nélkül nem lehetne megtartani egyetlen vetítést sem: igazi megszállottja, segítője az ügynek. A felnőttek jobbkeze, néha még tanácsadója is! Jellemző példa ez arra a társadalmi összefogásra, amely nélkül még ennyire sem létezhetne a lakótelepi közművelődés. A szombati vetítéseken kívül a lakótelep végében található nyári napközis tábor nagytermében — amely kihasználására a megyei művelődési központ a lakótelepi közművelődé?: bizottság tagjaival tervet dolgozott ki — a hónap utolsó két hetének szerda délelőttjein isi tartanak előadásokat. Erre a váltó tanításban részt vevő gyerekek járnak el. S a jövő? A városfejlesztési tervek szerint a lakótelep szívében felépül egy, a területi politikai-társadalmi testületeknek helyt adó épület, amelynek 140 személyt befogadó nagyterme bizonyára inkább alkalmas lesz mozielőadásokra is. Ha minden igaz, az első mozielőadást 1986. május elsején már megtarthatják. Nyaranta a lakótelepen szabadtéri vetítések voltak. Sokan örültek neki, sokan nem. Egyet lehet érteni ez utóbbiak véleményével: a tíz óra utáni zaj, a közvilágítás lámpatesteinek kikapcsolása nem éppen jó dolog .. . Ezért döntöttek úgy, hogy a következő nyártól új és véglegesnek tűnő helyre költözik ez az önmagában azért népszerű „mozi”. A Szabó Pál téri iskola lelátókkal körülölelt sportpályáján a sötétedés után — ami a nyári időszámítás szerint úgy 9—fél tízet jelent — itt lesznek láthatóak a rajz- és ifjúsági rövid-, felnőtteknek szóló nagyfilmek. A lakótelepi kertmozi zaja már senkit nem fog zavarni! (nemesi) A délutáni előadás közönsége a folyosó-moziban Fotó: Gál Edit
