Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-22 / 68. szám

1985. március 22., péntek Kommunista fegyelem, felelősségteljes munka M int mindig, ezúttal isi a pártkongresz- szust széles körű eszmecsere, vita, politikai értékelő, elemző munka előzte meg. Ebben a szó igaz értelmében részt vesz a több, mint nyolcszázhetvenezer kommunista. Kezdődött ez az aktív politi­kai élet a múlt évi beszámoló taggyűlések­kel, ahol minden alapsizervezetben számve­tést készítettek a végzett munkáról, érté­kelték az eredményeket, és szóltak a hibák­ról, gyengeségekről is, s nem utolsósorban a teendőkről. Folytatódott az eszmecsere és elemzés a kongresszusi irányelvek vitájával, amely felszínre hozta a párttagok vélemé­nyét, a Központi Bizottság által követett politikáról, álláspontokat ütköztetett, po­litikai állásfoglalásra késztetett. Az irányel­vek a maguk tömörségével és átfogó jelle­gével jól szolgálták a gondolatébresztő, vi­tára késztető politikai aktivitást keltő törek­véseket. A kongresszusra való felkészülés eleven politikai légköréből, az irányelvek vitáiból egy gondolatsor kiemelésére vállalkozom, amely a pártfegyelemmel, pártegységgel, a kommunista helytállással, a párt normái­hoz való viszonnyal fejezhető ki. Mondhat­nánk, e témakör elemei szinte mindenütt valamilyen formában felszínre kerültek. A párttagok túlnyomó többsége a párt normáit védelmezve, az eszmei, politikai, cselekvési egység alapján állva, híve a rendnek, a fe­gyelemnek, s annak adott hangot, hogy pártunk egységét, fegyelmét óvnunk kell, s nem tűrhetjük sorainkban a rendetlensé­get, az erkölcsi lazaságot, felelőtlenséget. A nehezebb idők, egyúttal a nagyobb próba­tétel időszakai, ez pedig, nagyobb helytállást igényel a párttagoktól, hisz az ország veze­tő ereje a párt, amely nem személytelen, hanem az eleven, gondolkodó, cselekvő em­berek, a kommunisták összessége. Az a biza- kodási, hogy a következő öt esztendő jobb körülményeket hordoz számunkra, csak ak­kor válhat valósággá, ha a kommunisták egységben, rendben, felelősen dolgoznak, s mindent megtesznek azért, hogy még szoro­sabbra fűzzék kapcsolataikat a pártonkí- vüliekkel. A fegyelem, a rend iránti igény nem csu­pán óhaj, s. e követelmény nem általában, hanem mindig és mindenütt a maga való­ságában jelenik meg. Az adott kommunista közösségen sok múlik, hogy milyen légkört teremt: megbecsülik, elismerik és tisztelet­tel övezik-e azokat, akik példásan helytáll­nak, fegyelmezetten és odaadóan dolgoznak, vagy éppen azok válhatnak hangadókká, akik cinikusak, haszontalanok, ügyeskedők, dologtalanok, demagógok. Ahol az előbbi felfogás dominál, ott a párttagok és a pár- tonkívüliek is ehhez igazodnak, s nem né­zik el a fegyelmezetlenségeket, sőt, azok ihtő döntései láttán megteszik a szükséges óvintézkedéseket. Az ilyen kommunista, kollektívákban honosodtak meg a figyel­meztető beszélgetések. Ezt sok helyen alkal­mazzák olyan esetekben, amikor azt látják, hogy egy párttag magatartása, sorsa rossz irányba fordul. A figyelmeztető beszélgetési, ha idejében történik, legtöbbször visszatar­tó erő, megakadályozza a sokszor súlyos következményekkel járó hibák, vétségek, esetleg bűnök elkövetését. Az ilyen beszél­getésre természetesen alaposan felkészül­nek, kifejezésre juttatják a segítő szándékot, a párt és az egyén közös érdekének belátta- tását, józan érvekkel próbálnak hatni az egyén politikai, erkölcsi ítélőképességére. Akadnak azonban olyanok is, akiknél a fi­gyelmeztető beszélgetés hatástalan, mert vagy nem idejében és megfelelően történt, vagy az egyén nem képes úrrá lenni a ki­bontakozó hibán, tévedésen, nem rendelke­zik kellő önkritikával, belátással. Ilyenkor szükségszerűen bekövetkezik az, amitől óv­ták: megsérti a pártfegyelmet, vétségeket követ el, munkájában ési magánéletében, helytelen magatartást tanúsít. Ebben a helyzetben a figyelmeztető beszélgetés már kevés, elkerülhetetlen a pártfegyelemi eljá­rás. Tapasztaljuk néha, hogy az említett ese­tekben fegyelmi eljárás helyett elegendőnek vélik egy beszélgetéssel lezárni az illető ügyét. Az elmulasztott előzetes figyelmezte­tés nem pótolható, illetve akiről lepereg a figyelmeztető intelem, az minden körülmény mérlegelésével, érdekekre és beosztásra való tekintet nélkül büntetést érdemel. Természe­tesen a pártfegyelmi eljárást és a pártbün­tetést kommunista módon fogjuk fel, vagy- isi a nevelés, az egyén és környezete for­málásának egyik eszközét látjuk benne. Mint ahogyan hiba, ha elvtársunkat nem figyelmeztetjük időben, és nem igyekszünk visszatartani a fegyelemsértő magatartástól, vagy cselekmény elkövetésétől, éppen úgy hiba, ha a fegyelemsértési büntetlen marad. A példák sora mutatja, hogy politikai, anyagi károk, egyéni sorsok elcsúszása, esetleg tragédiába torkollása elkerülhető lett volna, ha az illetőt elvtársai szeretettel, és kommunista keménységgel időben figyel­meztetik, vagy még a kezdetnél a kisebb hi­ba elkövetésekor, igazságosan megbüntetik. Némelykor találkoznuk azzal a felfogással, hogy humánumra hivatkozva tekintenek el a pártfegyelmi eljárási megindításától. Két­ségtelen, senki sem szívesen fogadja, ha hi­bájára figyelmeztetik, avagy vétségét meg­büntetik, sőt, ez azoknak sem kellemes, akik­nek ezt tenniük kell. Csakhogy az elnézés, a hibákkal szembeni békülékenység, a vétsé­gek leplezése, takargatása, a humánum ha­mis, elvtelen értelmezése nem használ a pártnak, az egyénnek, a kisebb és nagyobb kollektíváknak sem. Konkrét esetek példázzák, akiknek elné­zik kisebb-nagyobb botlásait, akik vélt, vagy valódi érdekeiket felnagyítva úgy vélik, hogy nekik mindent szabad, és egyre gátlástalanabbá válnak, végül vétkes csele­kedeteikkel, magatartásukkal másoknak, a közösségnek, a társadalomnak okoznak kárt. Ha szemet hunynak az ilyenek ügyei felett, akaratlanul is azt az érzetet kelthetik a be­csületes többségben: hogy a méltatlan egyé­neket velük szemben pártfogolják, hogy le­hetnek, akik pártunk és államunk törvényei fölé helyezték magukat. Másokat — a jel- lemileg gyengébb embereket — pedig arra késztethetnek „ha neki szabad, nekem is” elve alapján, hogy ők is azt tegyék, amit akarnak, ha az erkölcsileg elfogadhatatlan is, és egyúttal felmentik magukat a felelős­ség alól. Í lártunkban a rend, az önként vállalt " fegyelem, a politikai és szervezeti egység olyan alapelvek és tartópillé­rek, amelyekre épülnek eszméink, politi­kánk, cselekvésünk láncszemei, ezek nélkül elképzelhetetlen egy marixsta—leninista párt ütőképes működése. Éppen ezért a pártélet és a pártmunka minden eszközével dolgoz­nunk kell annak érdekében, hogy mindezeket megőrizzük és ellenállóvá tegyük bármine­mű — akár kívülről, akár belülről jövő — gyengítési szándékkal, cselekvéssel szemben. E cél szolgálatában áll a pártfegyelmi mun­ka is, amely egyrészt nevelő eszköz, más­részt védelmező jellegű, óvja a párt sorai­nak tisztaságát, de az egyes párttagokat is az esetleges alaptalan támadásoktól. A té­nyekre épülő elvszerű vizsgálatokkal, az ügyek tisztázásával, s ezek alapján a kol­lektív döntésekkel segíti az egység és a fe­gyelem érvényesülését. Rövidesen pártunk kongresszusa meghatározza az elkövetkező öt évre tervezett feladatainkat, ahhoz, hogy ezek megvalósuljanak, közös akaratra, együttes gondolkodásra, minden kommunis­ta fegyelmezett magatartására és cselekvésé­re van szükség. Takács Györgyné dr., az MSZMP KEB osztályvezető-helyettese A Fiú és a Lány, Tomanek Gábor cs Szabó Zsuzsa Fotó: Gál Edit Játék az életért Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok „Tudod-e te egyáltalán, mi az a játék? Mi az az álom?... Hm?... Az bará- tocskám, amikor elfelejted, mi vagy, és átváltozol azzá, ami lehetnél... Amikor álmodik az ember, akkor nő, nagy lesz és jobb...” Az idézet nem Karinthy Fe­renc színművéből való, Ar­nold Wesker A konyha cí­mű darabjában beszél így Peter, a német szakács. De a játék, az álom fontossá­gáról szól, éppen az olyan játékéról, amilyennel a Gel­lérthegyi álmokban találko­zunk. Budapest ostroma: fasiz­mus, nyilas rémuralom, bombázók zúgnak el, aknák, lövedékek csapódnak be. Mindenfelől halál. Aki te­hette, már elmenekült. Má­sokat elhurcoltak, agyonlőt­tek. Véletlenül két fiatal ke­res menedéket ugyanabban az elhagyott budai villában. Karinthy Ferenc Gellérthe­gyi álmok című darabját ők ketten játsszák, a Fiú és a Lány. Á helyszín az épület legbombabiztosabbnak tar­tott helyisége, a szalon. Részben összepakolt, letakart bútorok, itt felejtett tár­gyak, kofferok, bedeszkázott ablakok, a? asztali lámpa vibráló, Ki-kihunyó fényénél játszanak ketten sok-sok szerepet. „Korszakok omlottak ösz- sze — írja Karinthy Frigyes az első világháborúról —, szörnyű recsegéssel, fejtetőn álltak a házak, tébolyult vo- ( natok szaladgáltak, és jaj­gatva kavargóit minden a kizökkent idő medrében —, s mikor nem volt biztos az élet se földön, se égben, s minden napnak akkora szen­zációja volt,- . amekkorából azelőtt öt évtizedre jutott egy —, ez ijesztő és lesújtó napokban, Pesten és vidé­ken, egész csomó ember azon mulatott és törte fe­jét, hogy hány olyan ember van, akinek a neve B-vel vagy K-vai kezdődik —...” Ha lehet, ebben a második, talán még szörnyűbb hábo­rúban Karinthy Ferenc hő­sei, a katonaszökevény fiú, és a hamis papírokkal búj-_ káló zsidó lány szintén já­tékkal próbálja elütni az időt, feledni a kívül tom­boló poklot, azt, hogy pa­rancsra ölni kényszerült, hogy szüleit, testvérét meg­ölték. „Fiú: Linné. 1 Lány: Luther. ' Fiú: London. Jack London. Lány: Liszt. / Fiú: Lindbergh. / Lány: La- borfalvy Róza. / Fiú: Lyka Károly. Lány: Lifar ...” Ám ez a játék nemcsak unaloműzésre és kezdetben igazi énjük leplezésére al­kalmas, hanem arra is, hogy egymást megismerjék, meg­szeressék. Eljátsszák ideér- kezésüket, a találkozást, az ismerkedést. Játszanak min­dennapi dolgokat, békét, szerelmet, házasságot, ve­szekedést, féltékenységet, el­válást, újbóli találkozást, egymásra találást. JSljátsz- szák, hogy gyermekeikkel együtt ünneplik a kará­csonyt, megajándékozzák egymást, boldogok, hogy társadalmi változások, egye­temi vizsga szereplői, pro­fesszor, medika, gyártulaj­donos, munkásnő. Játszanak színházat, repülést, halált. Mindent eljátszanak, ami az életre jellemző, ami szá­mukra — hiába olyan fia­talok! — nyilvánvaló, el nem érhető valóság, mindent, amiben már aligha lesz ré­szük. A háborúban, amikor még a szerelmesek is kiszolgál­tatottak, gyanakvóak, bizal­matlanok, itt, ebben a já­tékban sikerül két ember­nek legyőzni a félelmet, őszintén kitárulkozni, leszá­molni a múlttal, a társban és a játékban védelmet ta­lálni. A Fiú és a Lány azért is játszik, hogy túlélje a ha­lált, a poklot, hogy ember maradjon az embertelenség­ben. „Ügy kell tenni, mint­ha élnénk. Mozgatni, járat­ni, tornáztatni az agyat: ját­szani. Ha abbahagyjuk, az­zal már föl is adtuk ...” A Gellérthegyi álmokat 1970-ben mutatta be a Ma­dách Kamara Színház Bu­dapesten, Almási Évával és Huszti Péterrel. Sikerrel ját­szották Pozsonyban, Párizs­ban és New Yorkban. És nagy siker volt a szerda es­ti premier Békéscsabán, a klubszínházban, amelyre el­jött Karinthy Ferenc is. Barbinek Péter rendezői koncepciója — „Játék az életért — a túlélésért. Ka­paszkodni egymásba a há­borúban, s a lélekfagyasztó kapcsolatok között; bizo­nyos pontot találni a vihar­ban sodródva; lesni egy má­sik ember álmait...” — szerencsésen épít Karinthy Ferenc ars poeticájára. A szerző felfogása szerint ugyanis a játék szent, ne­mes, felemelő, gyakran iga- zabb, mint „ valóság, amely­ben maszkokat viselünk, ér­dekeink szerint mozgunk, cselekszünk, viselkedünk. Vagyis nem olyan őszintén, tisztán, mint a játékban. Szabó Zsuzsa és Tomanek Gábor nagyszerű játékosok; ebben a két órában rengeteg bonyolult szerepet, figurát, embert formáznak meg mesteri módon, a legkülön­félébb konfliktusokat keltik életre meggyőzően, lenyűgö­zően. Káprázatosak, szelle­mesek. Kajánok, vagányok. Ha kell, szívszorítóan lírai, drámai hősök — remek Ka- rinthy-figurák. Mindketten kimagasló tehetséget, sokol­dalú művészegyéniséget vil­logtatnak, kölcsönösen húz­zák egymást feljebb és fel­jebb a magaslatokon: iga­zán sikeresek, igazán nagyok ebben a játékban. Álmodozva játszanak, ját­szadozva álmodnak. Közben elfelejtik, kik is valójában. A szerepekben azzá lesznek, akik lehetnének, ha . .. Mindkettőjük legnagyobb álma éppen ez a ha: „Ele­gem volt ezekből a redő­nyökből, fekete vásznakból, hallod? Az örökös lámpa­fényből, hogy sose tudjam, milyen napszak van. Ebből a bezárt dobozéletből, művi­lágból, amit az igazi helyett találunk ki magunknak. . Mikor nyitjuk már ki az ablakot? hogy reggel legyen, és kinyisson a pék meg a tejes, és a csarnokban a ko­fák ... És dél legyen,... És este legyen,... Elég, elég ebből a bábszínházból! Nyár legyen, és Duna legyen, és a Dunán hidak,... És tél legyen, és ródlizz velem a Gellérthegyen,... és mindig szeress. És most már ne játsszunk tovább ...” A berendezés és a kellé­ke _ Németh Zoltán dísz­let- és jelmeztervező mun­kája — tükrözik a jellemző írói ragaszkodást a lakás minden darabjához, a hasz­nálati tárgyakhoz. Fontos itt minden bútordarab, a zon­gora, a sakk-készlet, a te­niszütők, a vívómaszkok. Minden, ami az élethez köt, amivel játszani lehet. Niedzielsky Katalin ‘*WWWWtMMMWWWMWtWH»MMtMWtWW>Wt«M>W»>WVWWWW>WWWWW>WM>VWlWWWW»^^ Márciustól márciusig Egész évben utazzon a Budapest Touristtal! Az utazás ’85 kiállításon és irodáinkban történő befize­tés esetén 10% kedvezményt adunk részvételi díjainkból: AJÁNLATAINKBÓL: Bulgáriai körút, tengerparti üdüléssel (12 nap). Utazás: repülőgéppel. Teljes ellátás. Májusban és szeptemberben. 8240,— Ft. üdülés a Naposparton (10 nap). Utazás: egyénileg. Teljes ellátás. Májusban és szeptemberben. 3660,— Ft. Ifjúsági különvonat Kamcsijára (12 nap). Teljes ellátás. Júniusban. 3350,— Ft. Szepességi városok — Magas-Tátra (5 nap). Utazás: autóbusszal. Teljes ellátás. Májusban. 4500,— Ft. Üdülés Jasnán (8 nap). Utazás: egyénileg. Félpanziós ellátást Júniustól augusztusig. 3750,— Ft. Drezda és a thüringiai medence (7 nap). Utazás: repülővel és autóbusszal. Júliusban. 6250,— Ft. Moszkva—Uljanovszk —Moszkva (6 nap). Utazási: repülőgéppel. Teljes ellátás. Júliusban. 7200,— Ft. Moszkva (5 nap). Utazás: repülőgéppel. Teljes ellátás. Májusban. 5700,— Ft. * * * Részletes felvilágosítás és je­lentkezés a Budapest Tourist irodákban, valamint a megyei és városi Idegenforgalmi Hi­vataloknál.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents