Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-16 / 63. szám

1985. március 16., szombat o flczél György új kötete Nemzeti sorsfordulónk emlékezete Aczél Györgynek, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjá­nak, a Központi Bizottság titkárának a kultúráról szóló írásait a napokban jelenteti meg a Kossuth Könyvkiadó. A Szocializmus, Nemzet, Kultúra című kötetben a szerző 1979—1985 közötti elő­adásaiból, cikkeiből, a nem­zetközi sajtó képviselőinek adott interjúiból olvasható válogatási. A kötet alaptémája a szo­cializmus és a kultúra, a szocializmus és a nemzet egysége; az írások az ifjú nemzedék jelenéről és jövő­jéről, a tudományról, a mű­vészetről, a közélet demokra­tizmusáról a haza és a ha­ladás kapcsolatáról egyaránt szólnak. A nemzeti múlt ér­tékeinek számbavételével a szerző segíti a reális nemzeti önismeret erősödését, a nem­zeti sorskérdésekben való el­igazodást. „Baráti szövetségben” Négy megye vetélkedője Békéscsabán A Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság és a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa „Baráti szövetségben” cím­mel hirdetett vetélkedőt az MSZBT-tagcsoportban dol­gozó szocialista brigádok és más munkahelyi közösségek részére. A téma, melyre ké­szülni kellett az országból benevezett 4 ezer 775 szocia­lista brigádnak — 487 mun­kahelyet képviselve —, a felszabadulásunk története, illetve a széles körű ma­gyar—szovjet kapcsolatok. Tegnap, március 15-én Bé­késcsabán, a tégla- és cse­répipari vállalat művelődési házában, délután fél 3-tól mérték össze tudásukat Bács-Kiskun, Csongrád, Szol­nok és Békés megye leg­jobbjai. A területi közép­döntőn háromtagú zsűri kí­sérte figyelemmel a csapa­tok versengését, így dr. Erős Zoltán, a Mai Magazin ro­vatvezetője, valamint Bos- nyák Péter, a SZOT és Vető Kálmán, az MSZBT munkatársa. Az izgalmas, változatos versenyt Leopold Judit ve­zette. Az első térképes já­tékban felszabadulásunk eseményeiről szerzett isme­reteiket „kamatoztathat­ták” a játékosok. Mohai Gá­bor, a Magyar Rádió be­mondója ezt követően neves emberektől idézett, a kér­dés annyi volt. ki mondta az imént hallott szavakat? A. zagyvarékasi Béke Terme­lőszövetkezet csapata már itt az első helyen állt, s a harmadik játékban is — melyben kommentátorként kellett beszélniük a gazda­sági kapcsolatokról —, ők kapták meg a maximális 10 pontot. A negyedik játékban a Zsűri tagjai a magyar^- szovjet barátságról mondtak történeteket. Az elhangzot­takhoz kapcsolódó kérdé­sekre válaszolva, csupán két csapat szerzett pontot. Nem így a házifeladattal: a ma­gyar—szovjet testvérkap­csolatokról minden csapat sok szépet el tudott monda­ni. Végül a dupla, vagy sem­mi játék döntötte el a vég­ső sorrendet. Első helyen a zagyvarékasiak végeztek, második helyezést pedig a kalocsai EKA-gyár képvise­lői értek el. E két csapat jut tovább a május 10-én és 11- én megrendezésre kerülő or­szágos elődöntőre. A többi­ek — így a megyénket kép­viselő Hidasháti ÁG, és a békéscsabai Szabadság Tsz csapata — jutalma vásárlási utalvány volt. Az országos vetélkedő az MSZBT megalakulásának 40. évfordulóján, június má­sodik felében ér véget. A legjobbak külföldre utazhat­nak, tudásuk jutalmaként. N. A. Képünkön: a Hidasháti Á. G. csapata Fotó: Fazekas László Munkavédelmi továbbképző tanfolyamok Békéscsabán Az üzemi baleseti jegyzőkönyvek adatai gyakran árulkod­nak arról, hogy hiányosak a sérült dolgozók munkavédelmi . ismeretei. Ennek egyik oka, hogy nem megfelelő az elméleti és a gyakorlati munkavédelmi oktatás. A munkavédelmi vezetők, illetve a munkahelyi vezetők gjakran nem rendelkeznek a szükséges szakmai és oktatás­módszertani ismeretekkel, melynek következményeként for­málissá válik a munkavédelmi oktatás. Ezért a Tudományos Ismeretterjeszztő Társulat Békés megyei szervezete 60 órás i munkavédelmi továbbképző tanfolyamot szervez Békéscsabán az értelmiségi klubban. Az első foglalkozást április 15-én tartják, melyen Sircz Já­nos, a Munkavédelmi Továbbképző Intézet igazgatója tart előadást a munkavédelmi oktatásról és szakemberképzésről. A hallgatók hétfőnként és szerdánként mindezek mellett tá- jékozódhatnak többek között a munkavédelmi oktatás mód­szertanáról, az üzemi oktatás feltételeiről, eszközeiről, a se­gédeszközök készítéséről, a felnőttoktatás lélektanáról. Május 13-án az Országos Munkavédelmi Tudományos Kutató Inté­zetnél gyakorlati foglalkozáson vehetnek részt, melyet Sula- csik László tudományos munkatárs vezet. A tanfolyam előadásait a Munkavédelmi Tudományos Ku­tató Intézet és az OMVF Békés megyei Munkavédelmi Fel­ügyelőség szakemberei tartják. Az érdeklődők március 25-ig jelentkezhetnek a tanfo­lyamra. (Folytatás az 1. oldalról) dón pedig táncokat láthat­tunk. Végül a párt-, állami, társadalmi és tömegszerveze­tek, fegyveres testületek, a Gyulán, megyénk egyik legszebb terén, a Petőfi téren rendezik meg hosszú évek óta a márciusi 15-i ünnepsé­geket. Régen sokszor részt vettem ezeken a megemléke­zéseken, s emlékszem, hogy ezek verőfényes napok vol­tak, s a kellemes, kora tava­szi melegben rövid nadrág­ban, ingben álltunk a Petőfi- szobor körül iskolatársaim­mal. Tegnap, mint az utóbbi években, márciusi 15-én leg­többször, nem volt kegyes hozzánk az idő: lógott az eső lába, s bizony sokan még a télikabátjukat is fázósan húzták össze magukon ... A rossz idő ellenére az első is­kolai csoportok már három­negyed 10-kor megérkeztek a térre. S tíz órakor, amikor a Himnusz hangjai felcsendül­tek. már mintegy ezer ember vette körül a Petőfi-szobrot. Az ünnepi beszéd után az Erkel Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola irodalmi színpada adta elő műsorát, melyben az 1848. március 15-i eseményeket idézték fel a Körös néptáncegyüttes yáros ifjúságának képvise­lői, óvodások és kisiskolások csoportjai helyezték el ko­szorúikat, virágaikat a Kos- suth-szobor talapzatánál. T. I. tagjainak közreműködésével. Ezt követően a párt- és állami szervek, tömegszer­vezetek, s az iskolák képvise­lői, valamint felnőttek és ki­csinyek helyezték el koszo­rúikat, virágaikat a szobor talapzatán. Az ünnepség a Szózattal ért véget. Ezen a napon már hagyo­mány, hogy a város közmű­velődési KISZ-alapszervezete védnökségével, az Erkel Fe­renc Művelődési Központban és Ifjúsági Házban különbö­ző programokkal várják a város fiatalságát. Így — töb­bek között — délelőtt játé- i kos sport- és szellemi ve­télkedőkön vehettek részt a kisebbek, s filmeket vetítet­tek nekik. Délután már a középiskolák is bekapcsolód­tak a rendezvényekbe, s együtt élvezhették például Giczy Tamás bűvész műso­rát. A fiatalok részére szer­vezett eseménysorozat a művelődési központban, es­te rendezett diszkóval ért véget Gyulán. p. f. Fotó: Béla Ottó Gyula Petőfi szobra előtt Orosháza Koszorúk Táncsicsnak Darvas Józsefnek, a város nagynevű szülöttének, kő­tömbbe vésett mondatai fi­gyelmeztetik a mindenkori utókort a magyar történelmi munkásmozgalom nevezetes településének hajdan volt főterére, a valamikori em­berpiacnak tanúságtevő tör­ténetére. Furcsa módon ke­veredik hát a hamvasan fia­tal Alföld szálló melletti tér emlékkövének mondatfolya­ma Kossuth szobrának intő mozdulatával, ési a fellobo­gózott tér'látványával. Há­rom kor, amelybe itatódott egy egész történelem, és minden véres-nagyszerű szenvedés. Ilyesmi juthatott eszébe annak a sok száz tizenéves­nek, akik részesei voltak az orosházi ünnepségnek. A szokásos megemlékezési for­mula hagyományrendszere csak erősítette az emlékezés és a kegyelet legalább éven­ként újjáéledő gyökereit. Kiss Pál, a városi KISZ-bi- zottság titkára immár a hu­szadik forradalmi ifjúsági napokat nyitotta meg rövid beszédével. A természet megújulásának évszaka biz­ton nem véletlenül azonos időben sem a magyar törté­nelem fényes tavaszával; a negyvennyolcas forradalom­ra emlékezéssel induló, majd a vöröskatonák seregei által is. a hazát, a megálmodott jövőt védő Tanácsköztársa­ságra a figyelmet vonzó ün­nepen át, a ma létének és jövőjének megalapozását je­lentő felszabadulási jubi­leum ünnepségeivel végződő Az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium tanulói minden év márciusának idusán néhány perces ünnepséggel, és koszorú­zással adóznak az iskola névadójának szobra előtt Fotó: Gál Edit folyamat jelentőségét mél­tatta Antali Gábor, a 612. számú szakmunkásképző in­tézet igazgatója, a Hazafias Népfront városi elnökségé­nek tagja. A hála és a ke­gyelet virágait a Kossuth- szobor talapzatára a mező­város politikai, közigazgatá­si, oktatási intézményeinek fiataljai helyezték el. (N. L.) Mezőberény „II szekér itt haladt el...” Mezőberényben, a Petőfi- szobornál — amelyet a köl­tő nevét viselő művelődési központ mellett állítottak fel — adóztak a nagyközség la­kói a forradalom és szabad­ságharc emlékének. Délelőtt 10 órakor kezdődött az ün­nepség, melyen Nagy Ferenc, a település népfrontbizottsá­gának titkára mondott rövid beszédet. Szólt a forradalom költőjéről, aki „utolsó útjára innen, Mezőberényből indult. A szekér itt haladt el, ahol most állunk. Adózzunk ma kegyelettel emlékének" — mondotta. Az ünnepség résztvevőinek egy része ezután autóbusz­ba ült, hogy a nagyközség­től pár kilométerre, a Kö- rös-hídnál levő emlékoszlop előtt tisztelegjen ismét. Akadtak, akik frissek voltak; nem csak korábban, de gya­log érkeztek a helyszínre. Binder Anikó haját összebor­zolta a simogatónak éppen nem mondható szél. Akibe karolt, Pintér Tibor: mind­ketten a helybéli, ugyancsak Orlay Petries Soma lünk meg itt! Továbbme­gyünk a gáton, egészen Kö- röstarcsáig. Ez a „Gerecse 50" nevű túra előtréningje. Addig azért Gyula bácsi is, társai is megálltak, míg a fiatalok megkoszorúzták az emlékoszlopot, sí az autó- busznyi óvodás leszúrta kis papírzászlóit. Az eddig még nem publikált Orlay-képek kiállítása Petőfi nevét viselő gimnázi­um másodéves diákjai. — Mikor indultatok? — Ügy fél 10 körül — vá­laszolta Tibor, aki, hiúság ide, vagy oda, meleg kabát­ban, sapkában jött. — Hamar ideértünk, hisz nem sétáltunk, sőt, sokszor futottunk is. De így legalább nem fáztunk — teszi hozzá Ildikó. — Most úgy hatvanan jöt­tünk ki — mondta Iványi László, a gimnázium fiatal testneveléstanára —, ta­valy jobb idő volt, akkor kétszáz vállalkozó is akadt. A múlt évben szerveztük az első túrát, s szeretnénk ha­gyományossá tenni. így tisz­telgünk a szabadságharc hő­sei előtt, sí egyúttal teszünk egy jókora sétát, szóval, ki­csit megmozgatjuk a gyere­keket. A KISZ és a természetjá­ró szakosztály közösen szer­vezte ezt a túrát, amelyen korántsem csak fiatalok vet­tek részt. Szuharda Gyula például — nyugdíjas) kora ellenére — könnyedén meg­tette ezt a távolságot. — i Oda-vissza csak 12 kilométer; ez nekünk, ter­mészetjáróknak, meg sem kottyan — mosolyodott el, és megigazítja túrafelszerelését. — Mezőberényben 92 ter­mészetjáró van, s csak fele fiatal. Sokat barangolunk a környéken; a Sárréti Úti­kalauz segít az útvonalak kiválasztásánál. Nem ál­A művelődési központban közben megkezdődött az Orlai-emlékülés. Dr. Keserű Katalin, az ELTE adjunktusa tartott diaképes előadást a Petőfiről készült festmények­ről, külön kiemelve Orlai Petries Soma képeit. A né­zőtéren helyet foglaltak töb­bek között az Orlai-emlékhe- lyek képviselői, a kiskunfél­egyházi Petőfi Társaság tag­jai. A következő előadó, Ká­sa László, az ELTE docense szólt Békés megye XIX. szá­zadi társadalmáról, s külön e kor értelmiségéről. Az em­lékülésen elhangzott: A „nemzet szellemének ébren- tartója” miért nem kapott még méltó emléket Mezőbe­rényben? Az emeleten Orlai eddig ki nem állított festményeiből nyílt kamaratárlat. Két, kö­zönség elé eddig nem került portré is függött a falon: Hathy Sándort és nejét áb­rázolta. A tulajdonos az ük­unoka, Hathy Zsolt, mezőbe- rényi pedagógus. — Az üknagyszüleim ugyanabban a házban laktak, mint a festő. Ez volt a jegy­zői lak — mutatott egy ki­sebb képre. — A két fest­mény egy időre elkerült a családtól, de aztán édesapám visszaszerezte. Úgy kerestem megfelelő keretet hozzájuk. Családi ereklyék, így sze­retném rendbehozatni, és otthon kifüggeszteni a két képet, hisz több okból is ér­tékesek számomra. G. K.

Next

/
Thumbnails
Contents