Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-14 / 61. szám

1985. március 14., csütörtök o IgManJEftM­Szabó Károly, Valyuch János és Szabó Tibor kályhás — a hordozható kályha után vállalja a kandallóépítést is. Fotó: Veress Erzsi Haladnak a divattal... Jön a kandalló A Békés megyei Tüzelés- technikai Vállalat tíz éve kezdett azzá válni, ami ma: egyszerű kéményseprő cég­ből olaj- és gáz égőfejek, olajkályhák karbantartójává, javítójává fejlődött. A folyé­kony tüzelőanyagok árnöve­kedése tovább bővítette munkáik sorát. Ehhez az adta az ötletet, hogy míg a hetvenes évek elején csak néhány maszek gyártott, épí­tett a megyében cserépkály­hákat, az évtized végére megnőtt a hagyományos „melegforrás” iránt az igény.' A Tüzeléstechnikai Vállalat kályhásai 150—200 új kály­hát raktak évente, s közel kétszer ennyit újítottak fel átrakással. A nyolcvanas évek elején még többen kértek cserép­kályhát. A csabai központú vállalat vezetői emlékeztek rá, hogy valamikor, úgy húsz * éve, Szarvason gyártottak hordozható olajkályhát, gon­dolták, ők is megpróbálják. Az első év sikeresnek bizo­nyult. Az 1983 őszén megkezdett gyártás márcsak azért is könnyen ment, mert tapasz­talt, jól képzett kályhások vették kezükbe az ügyet, ter­mészetesen, a szakvezetés ér­tő irányításával. Az átállást inkább külső okok nehezí­tették, hogy tudniillik, sok partnertől függ, összeáll-e a kályha. Máshonnan szállítják a platnit, a nikkelezett vas­keretet, a füstcső-összekötőt és sok más dolgot, amelyre a beépített cserépkályhánál nincs szükség. Hogy a kez­deményezés mégis sikeres lett, azt bizonyítja, hogy 1983-ban 200, 1984-ben 1100, hordozható kályhát adtak át az értékesítő Vídiána'k, az idén pedig már másfél ezerre kaptak megrendelést. A négy telephelyű — bé­késcsabai, békési, mezőko­vácsházi, szarvasi — vállalat azért is jól járt a hordoz­ható cserépkályha újra fel­fedezésével, mert így meg­oldotta kályhásai egyenletes foglalkoztatását. A fűtési szezon befejeztével és a sok, hasonló szakmára alakult gmk piaci jelentkezésével ugyanis csökkent a kazán­tisztítások iránti igény. A kéményseprők közül ezért jó párat átképeztek kályhásnak. Eddig tizenketten tettek vizs­gát második szakmájukból, a kályhakészítésből és csak négyen vannak, aki'k mindig is kályhások voltak. A vál­lalat a tervek szerint tovább szorgalmazza, hogy dolgozói második szakmát szerezze­nek — természetesen: szak­munkásképző intézet bevo­násával. A hordozható cserépkályha és általában a kályhakészí­tés egyik lényeges 'kérdése: milyen csempét sikerül fel­használni, mennyiben sikerül eltalálni a fogyasztók ízlé­sét? Az utóbbi időben ezen a téren is javulás tapasztal­ható, mégpedig úgy, hogy a megrendelő, a kályhagyártó is jól jár. A vállalat főmér­nöke, Kovács Zoltán mesélt egy érdekes történetet. Az év elején a korábbi szállí­tók mellett új jelentkezett, a sárospataki kályha-csem- pegyár kínálta áruját. A csabaiak drágállták, kérték, adják olcsóbban. Az alku si­kerrel végződött, darabon­ként tíz forinttal keveseb­bért kapják a csempét a korábban ajánlott összegnél. Ennek a sikernek kettős haszna van: a 'kínálati piac végre árleszorító hatással járt, és így más, dráguló al­katrészek áremelkedését el­lensúlyozza a kisebb csem­peköltség. A hordozható csempekály­ha tehát egyértelmű sikert aratott: a vállalat a keres­kedők és természetesen a vásárlók is jól járnak vele. A Tüzeléstechnikai Vállalat vezető szakemberei nem elég­szenek meg ezzel, igyekez­nek a divattal haladni, hi­szen ez az egyik lehetséges útja nyereségük növelésé­nek. Ezért úgy határoztak: kandallók gyártásába fog­nak, még az idén tavasszal. Ügy érzik, a mai lakásépí­tési formák, méretek megfe­lelnek a romantikus fűtő­testnek. Készítenek majd kétfélét: egyik típusuk me­legforrásként is jelentős, hi­szen a békéscsabai Körös Kazángyártó Vállalat fémle­mezes, samottos vaskályhá­ját építik körbe cseréppel, a másik típus inkább dísz lesz. Természetesen ég majd benne a tűz, amely nem melegével, inkább hangula­tával kelt hatást... A két kandallótípus ter­mészetesen tovább variál­ható attól függően, ki milyen csempével kéri. Hogy az igényekről megbizonyosodja­nak, nemsokára kiállítják az első példányokat a békéscsa­bai, Árpád sori bemutató teremben. S hogy lesz-e, aki ért hozzá, aki az új termé­ket gyártsa? A kályhások, akikkel beszélgettünk, hatá­rozott igennel feleltek. M. Sz. Zs. Helyreállítják a bányavidéket A Dorogi Szénbányák nemré­giben külfejtéses bányát nyitott a Bajna melletti Hantospusztán. Húsz—huszonnégy méter vastag földtakarót bontanak meg és tá­volítanak el a szénrétegről; a szénnel elsősorban a Dorogi Hőerőművet látják el. A külszíni bánya művelése, a hegybontó gépek munkája ala­posan megváltoztatta a vidéket, nagyobb területet kellett kivon­ni a mezőgazdasági művelésből. A Dorogi Szénbányák vezetői azonban körültekintően gondos­kodnak a környezet védelméről: ahogy a széntermelés halad elő­re, folyamatosan rekultiválják — ismét termővé, mezőgazdasági hasznosításra alkalmassá teszik — a megbolygatott, elhagyott te­rületet. Kísérleteznek azzal is, hogy szénporral javítják a talaj szerkezetét; a bányavállalat a terület birtokosával, a bajnai Alkotmány Termelőszövetkezet­tel kötött egyezséget a talajjaví­tásra. Változnak az idők... Kisiskoláskori vágyam vált valóra, amikor takarékbélyege­imből nyár elejére kigazdálkod­tam egy igazi bőr futball-labdát. A következő nyári szünidőt már az általam vásárolt tollaslabda­készlettel „ütöttem el**. Bizony madarat lehetett volna velem fo­gatni, amikor egyéves ésszerű ta- karékbélyeg-vásárlással és némi szülői anyagi támogatással meg­szereztem életem első MK tí­pusú magnetofonját, amellyel a disznóröfögéstől kezdve az Így mulat egy beates magyar úrig mindent rögzítettem. Első osztályos fiam is — hall­gatva az idők szavára, és a ne­hezebb gazdasági helyzetre — nap, mint nap egyre nagyobb összeget kunyerál, — hó végén anyagiakban szűkölködő — szü­leitől. Már igen nagy mennyi­ségű és értékű bélyeg „tapadt” a gyűjtőlapjaihoz, amikor bátor­kodtam megkérdezni, hogy mire fordítja a majd júniusban ki­váltandó összeget. Mindössze egy titokzatos mosoly volt a válasz. Rá két napra, amikor együtt sétálgattunk az utcán, az OFO- TÉRT kirakata előtt rámutatott az ott terpeszkedő Commodore számítógépre. — Ugye kipótoljátok majd — mondta, és nézett rám ártatlan barna szemeivel. Ja, kérem, változnak az idők . . . MEGKEZDTÜK A SZEGEDI IPARI VÁSÁRON SIKERREL BEMUTATOTT személygépkocsi­utánfutók minta utáni értékesítését. Előjegyzés-felvétel a VÍDIA sza'küzletében, Békéscsaba, Szerdahelyi út. 21. sz. bolt. Nagy teherbírás, könnyű vontathat óság! RÖVID SZÁLLÍTÁSI HATÁRIDŐ! így dőlt el az ezeréves per Q „II földreformmal áll vagy bukik” Március idusa, Petőfiék forradalmának évfordulója volt 1945-ben, amikor az öt demokratikus párt vezetői és a kormány képviselői párt­közi értekezletre gyűltek ösz- sze Debrecenben. Tárgy: a földreformrendelet. A meg­nyitó beszédet Dálnoki Mik­lós miniszterelnök tartotta: — A javaslattal nagyrészt ledönteni akarjuk mindazo­kat a bástyákat és védőfala­kat, amelyek az úri osztály uralmát, más osztályok ro­vására évszázadokon keresz­tül lehetővé tették. E javas­lat szétrombolja és össze­zúzza a reakció leghatalma­sabb fellegvárát, és elhárítja a nemzet demokratikus fej­lődésének útjából a legmaga­sabb akadályokat is! Aki ezeket a szavakat mondta: nem tartozott a dolgozó osztályok képvise­lőihez, az úri Magyarország egyik legrangosabbjaként élte le az életét. Ö is kény­telen volt azonban meghal­lani a néptömegek hangját. A földreform forradalmi lé­pés volt. Egyszerre juttatta megélhetéshez a családok százezreit, adott kenyeret a „hárommillió koldus” több­ségének, fosztotta meg hatal­muk gazdasági alapjától a „történelmi osztály”, a nagy­birtokosság és arisztokrácia tagjait, hozta létre a mun­kás-paraszt szövetséget, és mentette meg a vesztett há­ború után a népet az éhín­ségtől. Taps szakította félbe Még az ország kisebb há­nyada szabadult csak fel, csupán a Tiszántúlon értek véget a csaták, amikor a szegedi Dél-Magyarország 1944. november 19-én rá­mutatott: „A magyar de­mokrácia ügye a földre­formmal áll, vagy bukik. Nem lehet megsemmisíteni az országvesztő magyar re­akciót, nem lehet megala­pozni és megszilárdítani a magyar demokráciát, a ma­gyar nép legszámosabb és legelesettebb rétegének, a mezőgazdasági munkások­nak, a törpe- és kisbirtoko­soknak felemelése nélkül. Felemelni őket pedig csak úgy lehet, ha földhöz jut­nak. A földreform az egyik legsürgősebb és legégetőbb nemzeti feladat.” Ebben a szellemben fogant az Ideiglenes Nemzetgyűlés szózata, és az Ideiglenes Kormány programja is. „Földreformot akarunk! Földhöz juttatunk sok száz­ezer föld nélküli és szegény parasztot, hogy gyarapítsuk a magyar nemzeti erőt, és évszázadokra megszilárdít­suk a demokratikus magyar államrendet.” „Az ország gazdasági talpraállítására, a parasztság évszázados ál­mainak valóra váltására, a magyar demokrácia alapjai­nak megszilárdítására az Ideiglenes Nemzeti Kor­mány haladéktalanul föld­reformot hajt végre, mely sok százezer földnélkülit és kisparasztot tesz életképes gazdaság tulajdonosává. A földreform céljaira elsősor­ban a hazaárulók, a Volks- bund-tagok, a német hadse­regben szolgáltak birtokait veszi igénybe, és teljes egé­szükben, minden felszere­léssel elkobozza. Mindenek­előtt földhöz juttatandók azok, akik részt vesznek a németek, és nyilas bérence­ik elleni fegyveres harc­ban.” E néhány mondatos prog­ramnyilatkozatok felolva­sóit a debreceni oratórium­ban nem egyszer szakította félbe a taps és az éljenzés. A megjelent képviselők — összesen 230-an — választóik lelkesedésével követelték a mielőbbi földosztást. Ez sze­repelt már a Magyar Kom­munista Párt 1944. novem­ber 30-án megjelent prog­ramjavaslatában is, amely rövidesen a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front prog­ramjává, és ezzel az újjá­születő, demokratikus Ma­gyarország előtt álló fel­adatok összefoglalójává vált. Az 1944. december 21—22- én ülésező Ideiglenes Nem­zetgyűlés, és az általa vá­lasztott Ideiglenes Kor­mány ennek alapján határoz­ta el a nagybirtokrendszer felszámolását. a nemzetből kirekesztett népért Ahhoz, hogy a hitleri fa­sizmus által romhalmazzá változtatott ország életképes legyen, mindenekelőtt vé­get kellett vetni a feudális birtokviszonyoknak. Annak az állapotnak, amelyben a 200 katasztrális holdon felü­li gazdaságok száma az összes gazdaságoknak mind­össze fél százalékát tette ki, a földterületnek viszont több mint 43 százaléka tartozott hozzájuk. Egy maroknyi nagybirtokosréteg, az 1000 holdon felüliek pedig 30 szá­zalékban részesedtek az egész földterületből. A többi között csupán a római kato­likus egyház 825 ezer, Es­terházy Pál herceg 223 ezer. Festetich György herceg 69 ezer, és Pallavicini őrgróf 51 ezer katasztrális hold föld­del rendelkezett. A 20 ka­tasztrális holdnál kisebb, túlynyomóan szegény- és középparaszti gazdaságok száma 1 533 400 volt, az ösz- szes gazdaságok 93,8 száza­léka, de hozzájuk a mező­gazdaságilag hasznosítható területnek csupán alig 30 százaléka tartozott. És akkor még nem beszéltünk a nincstelenekről, akik cse­lédként, béresként tenget­ték életüket. Erdei Ferenc, a Dél-Ma­gyarország 1944. december 5-i számában írta: „A Nem­zeti Parasztpárt a nemzetnek e történelmi napjaiban a pa­rasztság történelmi számlá­jával jelentkezik, és a pa­rasztság nemzeti igényét jelenti be. A Nemzeti Pa­rasztpárt zászlaja alatt a pa­rasztság. legjobban elnyo­mott, és kihasznált alsó ré­tegei: a napszámosok, bé­resek. cselédek, kisbérlők, törpebirtokosok, és a két ke­zükkel dolgozó kisbirtoko­sok akarják most elfoglalni helyüket a magyar nép de­mokratikus felsorakozásá- ban, és az az értelmiség, amely szellemi munkájával nem a nép fölötti uralmat, hanem a nép felszabadulását szolgálja. Ez. a nemzetből eddig kirekesztett nép akar most részese lenni a nemzeti újjáépítés munkájának, és ez akar teljes polgárjogú tagja lenni a népi demokra­tikus Magyarországnak.” Közös álláspont volt ez A Nemzeti Parasztpárt volt az is, amely elsőként adta közre földreformter­vezetét. A debreceni Néplap hasábjain kapott nyilvános­ságot a részleteket is tartal­mazó terv 1945. január 14- én. Erdei Ferenc és társai a kommunistákkal együttmű­ködve dolgozták ki a birtok­határokat. Közös álláspont volt ez, éppen ezért rövid­del ezután, négy nap múlva a Magyar Kommunista Párt hivatalosan és nyilvánosan is állást foglalt e program mellett: ,,A Magyar Kom­munista Párt el akarja ke­rülni, hogy a demokratikus pártok álláspontja a földre­form kérdésében elaprózód­jék, hogy minden párt külön javaslattal lépjen fel. Ép­pen ezért csatlakozik a Nem­zeti Parasztpárt földreform­javaslatához, és alapjában magáévá teszi, fenntartva jogát arra, hogy a részle­tekre vonatkozóan megtegye a maga módosító és kiegé­szítő javaslatait. A Magyar Kommunista Párt nézete szerint, minél gyorsabb a földreform végrehajtása, annál kisebb lesz az elke­rülhetetlen gazdasági meg­rázkódtatás.” A kommunistákat az in­dította erre a megoldásra, hogy megkönnyítsék a föld­osztó rendelet elfogadtatását. Ne jelentsen tehertételt a huszonöt éves antikommu- nista propaganda hatása, a földreform ellenzői ne ér­velhessenek azzal, hogy a rendelet a kommunista ha­talomátvétel előkészítése. A Nemzeti Parasztpárt elő­térbe kerülése egyben azt is jelentette, hogy nőtt a paraszti tömegek körében a népszerűsége, a Kisgazda- párt már erősen mozgolódó jobboldali elemeinek nagy bosszúságára. (Következik: „Várni to­vább nem lehet!") oké Az első földmérők

Next

/
Thumbnails
Contents