Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-12 / 35. szám
Dz FLR és a szakosodás fl szint, amelyről nehéz továbblépni H gépiparban is gyorsítani kell a fejlődést Beszélgetés Gábor Rndrás mioiszterhelyettessel __ _____________________________________________________1985. február 12., kedd A Füzesgyarmati Lucernatermesztési Rendszer Békés megyei taggazdaságai szép eredménnyel dicsekedhetnek: anyajuhaik szaporasá- ga a múlt évben elérte a 127 százalékot. Ez azt jelenti, hogy száz anya átlagosan 127 bárányt hozott a világra — szemben az országos átlaggal, a 110 százalékos mutatóval. Nem kétséges, hogy ebben része van a megyénkben szerveződött termelési rendszer, az FLR szakosodási törekvéseinek. Ha a juhtenyésztés helyzetét vizsgáljuk, előbb át kell tekintenünk a kérődző állatok két legfontosabb takarmányféleségének, a gyepszénának és a lucernának a termesztési helyzetét. Annál is inkább, hiszen szoros kapcsolat van a takarmánytermesztés és az állattenyésztés gazdaságossága, megítélése között. Az FLR Békés megyei tagjai hét és fél ezer hektáron termesztenek intenzíven gyepet, tavaly 1200 hektárt újítottak fel. Mindez kevés a nagy területű, elhanyagolt ősgyepekhez viszonyítva. A felmérések szerint ugyanis a kérődző állatok takarmányának hetven százalékát kellene, hogy tömegtakarmány fedezze, s ettől meglehetősen távol vagyunk. Tény az, hogy ebben a köz- gazdasági helyzetnek is jelentős szerepe van. Még mindig olcsóbb betakarítani az ősgyepek csekély fűhozamát, mint nagyüzemi technológiával, az árunövényekhez hasonlóan fegyelmezett termesztési eljárással intenzíven nevelni a gyepet. Tudják ezt az FI*R szakemberei, ezért kidolgozták és évek óta terjesztik, alkalmazzák a gyeptelepítés energiatakarékos, direktvetéses módszerét. Ennek lényege, hogy a gyepmagvak vetése előtt nem szántják meg a földet, nem művelik feketére a tarlót. Az olcsó vetést azonban kétségtelenül drágítja, hogy a bő hozamú füvek hasznosításához szükség van villanypásztor, korszerű kaszálógépek használatára — ami megtermett, ne • A sok kicsi sokra megy ősi igazságát alkalmazza a gyakorlatban a vésztői Körösmenti Áfész. Akárcsak a többi gazdálkodó egység, a fogyasztási szövetkezetek is nyereségérdekeitek. A játék- szabályok kényszerítenek, gyűjteni kell a forintokat, hogy a szervezet életben maradjon, fejleszthessen, bért emelhessen. Mi módon teheti mindezt egy alapvetően kereskedelmi tevékenységet folytató szervezet? Hogyan javíthatja a gazdaságosságot úgy, hogy egyben az ellátás, a lakossági igények kielégítési színvonalát is emelje? Az csak természetes, hogy e kettő nem kerülhet ellentétbe. Aki ismeri Vésztő környékét, a Kérösmenti Áfész vonzáskörzetét, tudja, hogy a kicsi településeken kevés a vásárlóerő. Lassan változik a készlet, a kínálat. A szaküzletek fenntartása sok esetben csak nagy veszteséggel lehetséges. Ezért döntött az áfész úgy, hogy némelyiket meg is szünteti. Az alapellátáshoz szükséges napi cikkeket természetesen minden kis településen beszerezhetik az ott lakók. A nem napi cikkekhez viszont csak előre meghatározott napokon juthatnak, amikor az áfész egy-egy szaküzlete „kitelepül” oda. Az áfész nyeresége: nem kell fenntartania egy veszteségesen működő menjen veszendőbe! Hogy mégsem terjedt el nagyobb körben az FLR kínálta gyepgazdálkodási módszer, annak gazdasági okai vannak. Mivel a szabályozók egyre súlyosabb terheket raknak az üzemekre, nem várható, hogy a mostani szintről sikerül továbblépni a termelési rendszer üzemeinek. Érdeke az FLR-nek a minél nagyobb gyepterület, hiszen ettől függ a jövedelme, de az is világos: csupán mozgalmi módszerekkel nem növelhető az intenzíven gyepet művelők száma. A lucernánál hasonló a helyzet, mint a gyepnél: a vetésterület évek óta stagnál. Megyénkben hétezer hektárnyit termesztenek az FLR égisze alatt. A termelési rendszer szaktanácsadói, vezetői — az országos irányzatnak megfelelően — a lucernatermő terület szinten tartását tartják fő céljuknak. Persze úgy, hogy azért az egységnyi termőterületre jutó hozamok növekedjenek. Reményt ad erre, hogy a szarvasi Öntözési Kutató Intézet kitűnő fajtákat kínál köztermesztésre a Szarvasi néven jelölt fajták „személyében”. A vetés mellett a lucerna- termesztés másik sarkalatos pontja a betakarítás, hiszen ha rosszul hajtják végre, elpereg a növény értékes, sok tápanyagot, fehérjét tartalmazó levele. Ennek megakadályozására kezdett pár évvel ezelőtt az FLR a Tarmik nevű tartósítószer forgalmazásába. A lucerna 35 százalékos nedvességtartalmú állapotában kiszórt vegyszer megakadályozza a levélpergést. Megyénkben kevés fogyott a Tarmikból a múlt évben — az aszály miatt nemigen volt rá szükség. A lucernáról is elmondhatjuk, hogy termesztésének javítását elsősorban a vetés, betakarítás technológiájának szigorú betartásától, a jobb fajtáktól várhatjuk. Az FLR-esek joggal érzik, hogy sokat tettek az ágazatért. Az árakat azonban nem ők üzletet, a lakosságé: igaz ugyan, hogy ritkábban, de egy gyorsabban cserélődő, változatosabb 'kínálatból választhatnak. Szigorúbban ítélik meg az áfésznél a készletek túllépését, és ha szükséges, megbírságolják a „gondatlan” boltvezetőket. Mindez szép erédményeket hozott, megvalósult a pénzügyi stabilitás. Tavaly hosszú évek óta először történt meg, hogy nem kellett forgóalaphitelt felvenniük. Ez volt tehát a kereskedelemben a múlt esztendőben. Az idén pedig egy új üzletág beindítása jelent továbblépést. A vésztői áfész megszerezte a használt személy- és teherautók, haszonjármű- vek értékesítési jogát. Egy olyan tevékenység kezdődött meg, amit sem a megyében, sem a környéken nem végzett senki. Pontosabban a használt személyautók forgalmazása nem új, e téren továbbra is meghatározó szerepe van a Merkúrnak, mely cég egyébként sok segítséget adott a vésztőieknek. Az új: használt teherautók és haszon- járművek értékesítése, amiket közület magánszemélynek közvetlenül nem adhat el. Ez nem tartozik persze a nagy hasznot hozó üzletek közé. Ám több hasonló kezszabják meg, s a termelés költségeit sem vállalhatják át az üzemektől. A termelési rendszer megyei tagjainál a múlt évben tovább csökkent a juhállomány. Míg a 27 üzemben két éve 80 "ezer, tavaly év végén már csak 60 ezer anyajuhot számlálhattak. A múlt évi 14 százalékos csökkenéshez hozzájárult, hogy két üzem — a Hidasháti Állami Gazdaság és a bélmegyeri Üj Barázda Tsz — befejezte az állomány felszámolását. A csökkenés azonban nem tekinthető egyértelműen káros jelenségnek. A közgazdasági számítások szerint jelenleg a juhászaiban el kell érni a 120 százalékos szaporaságot, anyánként a 30 kilogramm vágójuh értékesítését évente — ekkor fedezi az ágazat a saját termelési költségeit. Ennél a szintnél azonban válaszút elé kerül a termelő: vagy fejleszti, szakosítja vagy felszámolja az ágazatot. Sokan a fejlesztési lehetőség hiánya miatt mondtak le a birkáról. Mások — a 27 üzemből 20 — az utóbbi évtizedben felújították juhtartó épületeiket, a fejlesztésre szavaztak. Akkor teljesen feltöltötték épületeiket, most kiselejtezik a gyengébb állatokat. Közülük is azok az FLR-tagok jártak jól, akik — hallgatva a rendszer tanácsadóira — tejtermelésre és hústermelésre szakosodtak. Ehhez az FLR korszerű fejőgépeket és hizlalási technológiát biztosít. Talán megvalósul a nagy álom, az „egymillió literes juhtejprogram”, amely azt tűzte célul, hogy Szeghalom körzetében, egy harminc kilométeres sugarú körben alakuljon ki az a vidék, amely a jelzett tejmennyiséget megtermeli. Ügy tűnik azonban — bár a szakosodási tendenciát helyesek —, önmagában sem a tejtermelés, sem a húselőállítás nem üdvözítő megoldás. Együtt, egymásra támaszkodva fejlődhet a két szak — természetesen egymást támogatva. Ezért cél továbbra is mindkettő egyidejű fejlesztése. deményezéssel már egészen szép terveket szőhet az áfész. Felfutóban van az ipari tevékenység. Jól működik savanyítóüzemük. Az itt készülő savanyúságokat saját kereskedelmi hálózatukban értékesítik. A fancsikapusz- tai pálinkapalackozó is szaporítja az árbevételt. És természetesen a felvásárlás és termeltetés. Ez utóbbi „végterméke”; a májliba, nyúl, galamb, méz, kapor, paszternák stb. elsősorban exportra kerül. Több mint 200 százalékos volt a növekedés e téren az elmúlt esztendőben. A felvásárlás új színfoltja — ami az áfé- szeknél meglehetősen ritka — a malacfelvásárlás. Kocákat is kihelyeznek, a szaporulatot pedig a Hungahyb Sertéstenyésztési Rendszernek szállítják. Profiljuk a jövőben tovább bővül. A Körösmenti Áfész komplex szűcsipari tevékenységet kezd meg hamarosan, mely átfogja a nyersbőrkészítést, táblabőrök és szűcsipari késztermékek, kucsmák, bekecsek stb. előállítását, értékesítését. A vendéglátás eredményei is javulnak, ahogy folyamatosan átállnak a szerződéses, jövedelemérdekeltségű, költségátalány-díjas működtetésre. Ha külön-külön egyik tevékenység se hoz nagy nyereséget, együtt már annál inkább. A vésztői áfész most gazdasági mutatói szerint a középmezőnyben van. Nyeresége elérte a 11 millió forintot, ez 1982-ben még hárommillió sem volt. Szatmári Ilona Az elmúlt hetekben sokat hallottunk a gépiparról, arról, hogy legnagyobb iparágunk tavalyi teljesítménye elmaradt a tervezettől. A nem rubelelszámolású export például lényegesen kevesebb lett a vártnál, s több — korábban mindig példás, jó hírű — vállalatunk is gondokkal küzd. Vajon mi rejlik e jelenségek mögött, és milyen fejleményekre számíthatunk? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszélgettünk Gábor Andrással, az Ipari Minisztérium miniszterhelyettesével. — Voltaképpen mekkora a gépipar súlya a népgazdaságban? — Néhány jellemző adat: a gépipar állítja elő a népgazdaság bruttó termelésének csaknem 12 százalékát, s realizálja a tiszta jövedelem több mint 13 százalékát. A szakágazat exportja a népgazdasági összes export egyharmada, importja viszont a népgazdaság teljes behozatalának alig több mint egynegyede. A gépiparban az aktív -keresők 10 százaléka dolgozik, átlagkeresetük valamivel a népgazdasági átlag alatt van. — Milyen célokat tűzött ki a gépipar elé a VI. ötéves terv, mi valósult meg, és mi nem valósult meg belőlük? — A gépipar az ipaV átlagánál gyorsabban, évente átlagosan 4 százalékkal fejlődik. Nő a gépipari vállalatok hatékonysága és rugalmassága, a gazdálkodó szervezetek közötti különbségek nagyobbak lettek. Az ágazat kivitele a tervidőszak egészében a termelésnél gyorsabb ütemben gyarapodik. Az idei, 1985. évi export várhatóan 30 százalékkal lesz több az 1980. évinél, miközben az import ennél jóval mérsékeltebben nő. A devizaegyenleg javulásához ezenkívül hozzájárul a szakágazat importhelyettesítő törekvése, amely egyrészt saját kapuin belül, másrészt a népgazdaság többi területének beruházásaiban, a lakosság számára előállított energiatakarékos eszközökben, a mezőgazdasági gép- és alkatrészellátásban mutatkozik meg. A nem rubelelszámolású export a gépipar alapvető feszültségpontja, a kivitel növekedésének üteme számottevően elmarad a tervezettől és a kívánatostól. — Az elmaradás mennyiben róható fel a gazdasági válságnak, és mennyiben a hazai gépipar szerkezetének? — Véleményem szerint a világgazdasági válság, a megváltozott hitel- és kamatpolitika, ezekkel összefüggésben a számos országban felmerülő fizetési nehézségek önmagukban is nehéz helyzetbe hozzák a gépipart. Ugyanakkor a gondok nem csekély hányada az Ösz- szességében nem igazán korszerű termékszerkezettel és gyártástechnológiával magyarázható. A »fejlődő országok tavaly kevesebbet vásároltak, mint korábban, mivel nem mindig volt mivel. fizetniük. A visszaesést a fejlett tőkés országokba irányuló többletkivitel nem bírta egyensúlyozni. A termékszerkezettel összefüggő probléma: a régóta várt élénkülés nem legfontosabb partnereink körében, és nem a hazai gépipar által előállított termékcsoportok piacán következett be. — Mi az oka annak, hogy a gépipar a kívánatosnál lassabban korszerűsíti termékszerkezetét és a technológiáját is? — A gépipari vállalatok törekszenek önmaguk és termékeik korszerűsítésére, de elképzeléseik teljesülését erősen behatárolják a viszonylag szűkös lehetőségek. Emiatt a szakágazat zömmel nem új termékeket, hanem régi termékek továbbfejlesztett típusait kínálja, amelyek csak mérsékelten kelendőek a túlkínálattól elkényeztetett piacon. A szakágazat beruházásai az előző tervidőszakhoz képest jelentősen csökkentek, az eladósodás mértéke nőtt. Nem csodálható, hogy a vállalatok termelőeszközeinek 30 százaléka 0-ra leírt, összehasonlításul közlöm: a nullára leírt berendezések a teljes népgazdaságban 14 százalékot képviselnek. A kedvező jelenséghez az is hozzájárul, hogy a változó szabályozás — szemben az ipar számos más ágazatával — a gépiparban alapvetően és jórészt késleltetés nélkül érvényesül, a kivételek száma nagyon kevés. Tudomásul kell venni, hogy a termékszerkezet lényeges átalakításához és a technológiák jelentős korszerűsítéséhez drága beruházások szükségesek. Erre a népgazdaság jelenlegi nehéz helyzetében csak korlátozottan adódik lehetőség. — Azt tapasztaljuk, hogy a kívánatosnál jóval lassabban bővül az úgynevezett háttéripar. Miben látja ennek okát? — Az úgynevezett háttéripar állóeszköz-állománya körülbelül 6 milliárd forintot ér, ha pénzre számoljuk át. Ez kevés, a gépiparnak ez a része az elmúlt időben elhanyagolt területnek bizonyult. Teljes szélességében az elkövetkezendő években sem fejleszthetjük a háttéripart, mivel arra nincs elég pénz. Aminek a fejlesztése elengedhetetlen, az a szerszámgyártás, a hidraulika-, a pneumatika és a villamos forgógépgyártás. Itt meg kell jegyeznem: a háttéripari problémákhoz jelentősen hozzájárul, hogy a nemzetközi integráció — törekvéseinkkel szemben — csak nagyon csekély eredményeket hozott az elmúlt években. — A tőkés országok többsége korszerűsíti gépiparát. Magyarország mennyiben követi a versenyképesség növelésének e módszerét? — Nem igaz, hogy minden tőkés ország minden gépipari vállalata jelentősen korszerűsödött az elmúlt években. Elsősorban is, a válság következtében sok ezer kisebb és közepes gépipari vállalat tönkrement, a legnagyobbak viszont — esetenként összefogva — valóban végrehajtottak figyelemre méltó beruházásokat, összességében több milliárd dollárt költött a tőkés világ gépipari fejlesztésekre a válságidőszak alatt. Ezen az óriási pénzen elsősorban a vegyipar, a számítástechnika és a biotechnológia osztozott. Ezt mi nem követjük, nem követhetjük, ezeknek az iparágaknak hazánkban nincs kisegítő háttere és kutatási környezete. — Melyek a hazai gépipar előtt álló legfontosabb feladatok az elkövetkezendő néhány évben? — Az iparpolitikával szemben támasztott követelményeket az MSZMP KB 1983 júliusában határozta meg. Ezek közismertek, a gépiparra is vonatkoznak. Elképzeléseink természetesen csak a népgazdaság és ezen belül az ipar fejlődésének ütemével összhangban teljesülhetnek. A politikai és a gazdasági vezetés fontosnak tartja a fejlődés gyorsítását, ez a gépipar teljesítőképességének növelése nélkül nem lehetséges. Legfontosabb feladataink: a termelékenység gyorsabban nőjön, mint a termelés; a fejlesztéseket koncentrálnunk kell a legnagyobb hatékonyságot ígérő területekre; csökkentenünk kell a fajlagos anyag- és energiafelhasználást, hiszen alighanem e területen a legnagyobbak a tartalékok. A háttéripar minden gyártási ágat meghaladóan gyors fejlesztése immár elodázhatatlan, az alkatrész- és részegységgyártást a végtermék-kibocsátás rangjára kell emelnünk a gépipar mindegyik alágazatában. Átlagon felüli -mértékben nő az elektronika, amely a népgazdaság egészére húzó hatást gyakorolhat. A közúti járműipar a gépipar egészének fejlődési ütemét meghaladóan, de a korábbiaknál mérsékeltebben növekszik majd. A többi terület fejlődését az exportlehetőségek várhatóan behatárolják. Jelentősek a tartalékok a gazdálkodó egységek szervezeti felépítésében is, ezeket mindenképpen és minél gyorsabban szintén hasznosítanunk kell. Mónus Miklós Hazánkban van Európa legnagyobb akácerdő-állománya. A Debreceni Parkerdészetben a kemény hideg és a nagy hó sem akadályozza a kitermelésben a dolgozókat (MTl-fotó — Oláh Tibor felvétele) M. Sz. Zs. Vésztői autókereskedés Az áfész újít
