Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-12 / 35. szám

1985. február ÍZ., kedd

n pártról mindenkinek I.

fl társadalom vezető ereje

Hazánkban, miként a többi szocialista országban, a kommunista párt vezeti, irányítja a szocialista építőmunkát. Országunkban a Magyar Szocialista Munkáspárt tölti be ezt a szerepet. Az MSZMP a két munkáspárt — a kommunista és a szociáldemokrata — egyesüléséből keletkezett 1948-ban — az elődjének tekintett Kommunisták Magyarországi Pártja 1918. november 24-én alakult — 1956-ig a Magyar Dolgozók Pártja nevét viselte —, s az ellenforradalom leverésekor történt újjászerveződése idején vette fel mai nevét.

Alkotmányunk I. fejezetének 3. paragrafus^ tételesen is kimondja: „A munkásosztály marxista—leninista pártja a társadalom vezető ereje.” A párt vezető szerepét elsősorban mégsem a törvény ereje biztosítja: ezt az MSZMP a maga mindennapos politikai tevékenységével teremti újjá és őrzi meg. Kádár János 1980-ban, az MSZMP XII. kongresszusán így foglalta össze a párt társadalmi szerepének lényegét: „A párt saját tevékenységét a nép szolgálatának tekinti, irányít, de nem uta- sítgat; vezet, de nem uralkodik, elítéli a hatalommal való legkisebb visszaélést is.” Ez nem valamiféle új elv az MSZMP gyakorlatában: az elmúlt csaknem három évtizedben mindenkor ez a felfogás hatotta át tevékenységét.

Hogyan irányít a párt? Azt válaszolhatjuk erre, hogy mindenekelőtt eszmei ráhatással, az érvelés és meggyőzés módszerével, a szervezés eszközeivel, saját tagjai és a pártonkívüliek megnyerésével, mozgósításával. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a különböző pártszervek, pártfórumok — a Központi Bizottságtól' az alapszervezeti vezetőségig, a kongresszustól a taggyűlésig — napirendre tűzik az időszerű társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális kérdéseket, elemzik a helyzetet, számba veszik az eredményeket és a fogyatékosságokat, s ezek alapján megjelölik a további munka fő irányát, a legfontosabb teendőket. Megállapításaikat határozatba foglalják, vagy állásfoglalásként fogalmazzák meg, olykor irányelveket készítenek.

A pártszervek határozatai, állásfoglalásai azonban közvetlenül nem kötelezik, nem kötelezhetik az állami, társadalmi szerveket, a vállalati, szövetkezeti, intézményi vezetőket. A párt csupán saját tagjait (és saját ifjúsági szervezete, a KISZ vezető testületéit, szervezeteit) kötelezheti határozatai végrehajtására. A kommunisták közösen kialakított elhatározásai nem terjednek ki az adott munkahelyen, területen folyó munka részleteire, szakmai kérdéseire (ha csak valamilyen nyomós politikai ok nem igényli, de ez kivételes eset)/ tiszteletben tartják az illetékes állami, vállalati, intézményi vezetők önállóságát és felelősségét. Az áljami, társadalmi szervek, testületek számára ajánlásokat fogalmaznak meg, javaslatokat tesznek, felkérik őket bizonyos feladatok elvégzésére.

Hogy a különféle állami, szövetkezeti, társadalmi szervek a párt által megjelölt irányban tevékenykedjenek, eleget tegyenek az ajánlásoknak és javaslatoknak, azt mindenekelőtt jaz adott területen dolgozó párttagoknak kell elérniük. Az ő kötelességük, hogy érvelő szóval érvényt szerezzenek a pártszervek elgondolásainak, meggyőzzék helyességükről a különféle tisztségekben, testületekben tevékenykedő pártonkívülieket, s azután velük együtt általában a dolgozókat, a lakosságot. Meggyőző muftkája során a párt nem egyszerűen passzív egyetértést kér a pártonkívüliektől, hanem cselekvő támogatást, közreműködést a közös célok valóra váltásában. Az eközben kialakított párbeszéd során egyúttal véleményt is kér tőlük e célokról, s az elérésükhöz vezető utakról — egyszóval nemcsak elhatározásai megvalósításában, hanem azok kialakításában is számít a pártonkívüliekre.

A pártszervek és -szervezetek nem elégedhetnek meg a cselekvési irány megjelölésével, hanem folyamatosan figyelemmel kelj kísérniük, hogy valóban annak megfelelően megy-e a munka. E politikai ellenőrző tevékenységük során (ami nem azonos a szakjellegű ellenőrzéssel, a tételes revízióval) rendszeresen beszámolásra kérik fel az adott terület illetékes vezetőit, legyenek azok akár párttagok, akár pártonkívüliek. E beszámoltatás segítő jellegű, célja a munka jobbá tétele, s nem valamiféle felelősségre vonás. Természetesen, ha a pártellenőrzés valamilyen elfogadhatatlan, törvényeinket és normáinkat sértő jelenségre derít fényt, a pártszervezet az erre hivatott állami szervnél ilyet is kezdeményezhet, és a magukról megfeledkezett párttagokat maga is felelősségre vonja.

Az irányításnak minden területen szerves része a személyi kérdések eldöntése. Érvényes ez a párt által végzett irányító tevékenységre is. Nem a pártszervek nevezik ki a vállalati, szövetkezeti, intézményi vezetőket, de hatáskörükbe tartozik, hogy a számításba vett személyekről a kinevezés vagy a megválasztásra történő jelölés előtt véleményt mondjanak, alkalmasságukat illetően, az érvényes párthatározatok és az ide vonatkozó állami/"rendelkezések figyelembe vételével állása foglaljanak. Az MSZMP nem törekszik arra, hogy minden tisztséget párttagok töltsenek be, ellenkezőleg, szorgalmazza és .gyakran maga javasolja, hogy különféle vezetői posztokra pártonkívüliek kerüljenek.

Vezető szerepének érvényesülését az MSZMP azon méri, hogy a gyakorlatban mennyire tudja megvalósítani politikáját. Ezért tartja az MSZMP az irányítás legfőbb eszközének a párton- kívüli tömegekkel való folyamatos szótértést, a kommunisták és a pártonkívüliek kapcsolatának állandó megújítását.

Gyenes László

(Pénteken következik: A

szervezeti alapelvek)

1985: az erdők éve

Szavak és tettek

Milyen a kommunális ellátottság, és történt-e előbb- relépés a megye környezetés természetvédelmében az elmúlt időszakban? Ezt elemezte legutóbbi ülésén a megyei tanács településfejlesztési és környezetvédelmi bizottsága. A tények azt mutatják, hogy nem túl rózsás a helyzet, s tegyük nyomban hozzá — merthogy manapság egyre-másra a pénztelenségre hivatkozunk , sokszor nem a pénzhiány, hanem a rossz szemlélet miatt tartunk ott, ahol tartunk.

Kezdjük a sort a kommunális ellátottsággal: az egy lakosra jutó kommunális kiadás megyénkben elmarad az országos, sőt, a dél-alföldi átlagtól is. A rendszeres szemétgyűjtésbe a lakásoknak mintegy 24 százaléka kapcsolódik be — itt az országos átlag 60 százalék. Elgondolkodtató a következő néhány adat: tavaly a megyében 380 ezer köbméter volt az elszállított szemét, ugyanakkor a tárolóterület

befogadóképessége 1120 köbméter! Hová került a többi?...

A VI. ötéves terv időszakára 533 ezer négyzetméter zöldterület létesítését tervezték megyénkben. Ennél jóval kevesebb valósul meg, annál is inkább, mivel a már meglevő zöldterület is csökkent a beépítések, parkolók kialakítása miatt. Zöldterület-fenntartásra, tehát a parkok, virágágyások, gyepek rendben tartására tavaly Békésben 28 millió forintot költöttek, de ezen belül településenként igen eltérő az összeg. Vízvezeték-hálózattal a megye 74 települése közül 62 rendelkezik, három helyen most épül a vízmű. A csatornázás viszont messze elmarad a vízellátástól; a lakásoknak mintegy 18 százaléka van bekapcsolva a szennyvízhálózatba. Csatornát jelenleg öt településen építenek.

A másik nagy téma a környezet- és természetvédelem. A megyei tanács 1982 júniusában hozott határozatával született meg a megye környezet- és természetvédelmi távlati koncepciója. S hogy mi történt azóta? Látványos eredmények nincsenek, de néhány területen már történt előrelépés. Sőt, már az a puszta tény is eredménynek tekinthető, hogy mind több fórumon, mind szélesebb körben kerül a figyelem középpontjába ez a téma. S vannak, akik nemcsak szólnak, de tesznek is, jelzik ezt faültetési akciók, városszépítő próbálkozások, virágágyások utcahosszat, például Mezőberényben, szemételtakarítás, lomtalanítás.

Ami az eredményeket, illeti, elsőként kell szólni arról, hogy megyénkben megszűnt a termőföld csökkenése, sőt, ismét művelésbe vontak korábban nem termő területeket is. A művelődésügy is igyekszik megtenni a magáét, az oktatási intézményekben, sőt, már az óvodákban is egyre nagyobb hangsúlyt kap környezetünk megismertetése, megszerettetése és védelme.

Vizeink szennyezői változatlanul a települések, az ipari és a mezőgazdasági üzemek. E téren sokat nem javult a helyzet, tovább romlik a felszíni és a felszín alatti vizek minősége. Növekedett a levegőszennyezés is. A megyében 159 telephelyen 669 szennyező forrást tartanak nyilván. LevePályakezdő gyógyszerészek fogadása

(Folytatás az 1. oldalról)

Röviden hadd mutassuk be a nyolc! fiatalt, akikben közös vonás, hogy igen jó eredménnyel végezték el az egyetemet és várakozással, sok ambícióval készültek pályájukra, melyet hivatásnak tekintenek.

Antal Ágnes Gyuláról került az egyetemre,, és most Mezőberényben dolgozik majd. A nehéz vizsgaidőszak után kellemesebb napok következtek; február 9-én volt a diplomaátadás, ma van az első munkanap — és február 16-án lesz az esküvője.

— Szép, új gyógyszertárban fogunk dolgozni, ahol szolgálati lakást is kaptunk — újságolja Ágnes..

Pálfi Tibor, Ágnes vőlegénye békéscsabai. Édesapja osztályvezető a gyógyszertári központban, ezért választotta ő is ezt a pályát.

— Csanádapácán szinte , a gyógyszertárban nőttem fel, meg sem fordult a fejemben, hogy más legyek, mint gyógyszerész. Nagyon sokat jelent, hogy kaptunk szolgálati lakást és hogy egy helyen dolgozhatunk Ágnessel.

— Mennyi lesz a fizetés?

— Mindkettőnknek 3 ezer 900 forint.

Kovácsné Bagdi Gabriella orosházi és -Orosházán, a központi gyógyszertár a munkahelye. 1984-ben, a nyári vizsgák után tartották meg az esküvőt, a férje az üveggyár műszaki szakembere.

— Nagyon örülök és nagy szerencsének érzem, hogy sikerült Orosházán elhelyezkedni. Lakásunk is van, az üveggyártól kaptuk.

— Mikor határozta el, hogy gyógyszerész lesz?

— A labormunka mindig is érdekelt, már az általános iskolából a biológia tagozatra jelentkeztem.

Hicz Mária kondorosi, és ott is dolgozik a mai naptól. A gyulai egészségügyi szakközépiskolában végzett, s az ottani gyakorlatokon lá- tottak-tapasztaltak miatt távolodott el egyre jobban az egészségügyi munkától.

— Az igazgató itt tudományos munkára biztatta valamennyinket. Vállalkozik-e ilyesmire?

— Esetleg, ha majd elfelejtem a vizsgalázat, mert

Variációk egy témára

O

A kukában idős férfi turkál. Felszerelése teljes: hegyes végű bot, megfelelő ruházat, négykerekű kézikocsi. A kocsin zsákok. Az egyik már tele, a másik félig.

— Mit keres a bácsi? — kérdi alig hároméves fiam, aki már percek óta érdeklődéssel figyeli az ablakon a jelenetet.

— Kincset — válaszolom, s azt hiszem, nem járok messze az igazságtól. No, nem aranyra gondolok, bár állítólag — épp itt, a környékünkön — már aranygyűrűt is találtak a szemétbe dobva. A guberálók ugyanis számolnak: pontosan tudják, hány kuka tartalmából hány malacot lehet jól tartani.

Merész kérdés fogalmazódik meg bennem: miért ne lehetne intézményesíteni a kukázást? Gondolom, nem csak én dobom ki fájó szívvel a megszáradt, háztartásunkban már teljességgel hasznosíthatatlan kenyér- és kiflidarabokat, gyümölcs- és zöldséghéjat, ételmaradványokat. Miért" ne lehetnénk olyan jó gazdák, mint a gondos parasztemberek, akiknek portáján minden maradék hasznosul?

Néhány kezdetleges ötlet is felmerül bennem: tartsunk külön „ételes” kukát mondjuk minden épület előtt. Talán akadna vállalkozó, aki elszállítaná, hasznosítaná. Még akkor is megérné, ha mi, lakók, viszonzásul semmit sem kapnánk. Esetleg egy jó szót...

O

Viszem le a szemetet. A kuka fedelét gondatlan kéz hagyta nyitva. Az őrült szél örömmel kap bele a papírba, s más, könnyebb fajsúlyú szemétbe. Feldobja, elviszi egy darabon, majd leejti. Játékos kedve következtében környékünk lassan szemétdombhoz kezd hasonlítani.

Mielőtt elszomorodnék a látványtól, megpillantok néhány gyereket. Versenyt kergetőzve a széllel, megpróbálják elcsípni a nagyobb papírdarabokat. Egyikük keze már egészen megtelt. Mindaddig elégedetten figyelem a gyerekeket, míg meg nem kezdik sajátos játékukat. Mert az összeszedett szemetet nem az őt megillető helyre viszik, hanem kitaláltak valamiféle „eregetős” játékot. Egy sorba állnak, aztán egyszerre elengedik, ami a kezükben van. Azt próbálják eldönteni, kié repült messzebbre.

A másodikon egy cigarettázó férfi már hosszabb ideje figyeli játékukat.

— Gyere már fel, Zoli! — fordul be az erkélyről, s válla fölött közéjük hajítja az elnyomott csikket.

— gubuez —

gőszennyezés miatt tavaly 25 üzem fizetett; bírságot.

Az, hogy egy település mennyire tiszta, rendezett, nem kis mértékben függ a kommunális ellátottságtól is. A települési környezettel kapcsolatosan a legtöbb gond a szemét elhelyezésével van, Rengeteg a nem kijelölt helyen halmozódó szemét. Akadozik a szemét ösz- szegyűjtése is. Nagyobb szigorral kellene fellépni a sze- metelők ellen. Javult a helyzet a veszélyes hulladékok begyűjtése, tárolása terén. Igaz, tavaly egymást követték a vizsgálatok, és esetenként több milliós bírságot szabtak ki az illetékesek.

Röviden, ez tehát a helyzet megyénkben. A megyei tanács végrehajtó bizottsága egyébként az év első felében tűzi napirendre a témát, elemezve az 1982 júniusában hozott tanácshatározat végrehajtását. Szintén az idén, megyénkben, Szarvason rendezik meg a város- szépítők országos értekezletét. Arról is érdemes szólni, hogy — amint azt az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Világszervezete, a FAO meghirdette — 1985 az erdők éve. Mindezek ismeretében talán bizakodhatunk abban, hogy 1985, no és a további esztendők, nemcsak a szavak, hanem a tettek évei lesznek a természet- és környezetvédelemben.

A pályakezdő gyógyszerészeket dr. Palovits Gyula köszönti

, Fotó: Fazekas László

egyelőre könyvet se nagyon bírok a kezembe venni. Akkor lehet, hogy belevágok.

Gonda Józsefné Varga Katalin szarvasi és ott is kapott munkát. A férje a vas-, fémipari szövetkezetben dolgozik. A szövetkezet által bérelt lakásban laknak, a múlt nyáron volt az ő esküvőjük is. Ö az, aki már gyerekkorától kezdve tudatosan erre a pályára készült.

— Vajon könnyű vagy nehéz a kezdés a fiataloknak a gyógyszerészpályán?

— Attól függ, hová kerül az ember. A gyakorlat idején én azt tapasztaltam, ahol úgy segítik az embert, ahogyan engem is segítettek, ott nem lehet nehéz.

Sajben Andrea békéscsabai, s a megyeszékhelyről jár át az egyik békési gyógyszertárba. A gyakorlati időt Békéscsabán töltötte, így kis szorongással készül az új munkahelyre, az első találkozásra. Egyébként Andrea is menyasszony, a tervek szerint a nyáron lesz az esküvő.

— Az egyetemen tanult

elmélet és a mindennapi gyakorlat összhangban

van-e?

— Nem mindenben. Valóban jól megtanultunk gyógyszert készíteni, de már azokat kiadni, a betegekkel bánni nem annyira. Azután nem ismerjük naprakészen a gyári készítményeket, a forgalomba kerüli új gyógyszereket.

Csíki Csaba orosházi, és a csorvási gyógyszertár az első munkahelye. Édesanyja is

gyógyszerész, innen az indíttatás.

— Ez az a pálya, ahol nem lehet hibázni. Ám a nehézségei mellett meg lehet találni a kellemes oldalát is, pláne egy jó kollektívában.

— Megítélése szerint milyen ma a gyógyszerészi pálya presztízse?

—- Ügy vélem, attól függ, honnan nézzük. Akik azon mérik le, mit ér egy ember, hogy milye van, azok számára nincs nagy presztízse. De akik a tudást nézik, azok elismerik és becsülik a hivatásukat.

Lehoczky Attila eddigi pályája — ahogyan maga mondja — nyolcuk közül a legkacskaringósabb. Batto- nyára való, Szegeden- nősült és Szeghalmon áll munkába. Szegeden van lakásuk, ott- él a felesége és a kisbaba, ő pedig Szeghalmon, albérletben. A családban szinte mirjdenki az egészségügyhöz kötődik, a felesége orvos, az édesanyja a battonyai gyógyszertárban pénztáros, az édesapja állatorvos. Annak idején ő is orvos szeretett volna lenni, de most már örül, hogy így alakult, nagyon megtetszett neki a gyógyszerészpálya. A sport, közelebbről a foci révén diákéveiben tett egy-két vargabetűt, de végül is a ta- - nulást választotta.

— Azt hittem, a sport és a tanulás jól- összefér, végül mégis választanom kellett. Nem bánom, hogy még időben így döntöttem . ..

T. I.