Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-09 / 33. szám
1985. február 9., szombat KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Tennessee Williamsről, az Orpheuszról és a rendezőről Beszélgetés Udvaros Bélával Felkai Eszter (Lady), Barbinek Péter (Val) és a rendező, Udvaros Béla az Orpheusz próbáján Fotó: Gál Edit A Jókai Színházban próbálják az Orpheusz alászáll című drámát. Tennessee Williams jól ismert, népszerű drámaíró az egész világon, így hazánkban is. A vágy villamosa, a Macska a forró bádogtetőn. Az ifjúság édes madara nagy siker volt, ahol csak bemutatták. Pedig Tennessee Williams a kegyetlen Amerika írója; valamennyi műve a hírhedt Délen játszódik, ahol a leg- kiélezettebbek a társadalmi konfliktusok, a legelszaba- dultabbak az indulatok, a bűnös szenvedélyek. Rák, gyilkosság, őrület, alkoholizmus, kábítószercsempészet, fajgyűlölet, kasztrálás, nemi erőszak, brutalitás, házasságtörés, nimfománia, homoszexualitás, szadizmus — aligha akad még betegség, romlottság, gyarlóság, bűn, ami a két éve, 1983. február 25-én elhunyt drámaíró műveiben elő ne fordulna. De hát mi közünk van nekünk ehhez a romlott világhoz, a negyvenes évek Amerikájának poklához — ma itt, Békéscsabán? — A Jókai Színház még sosem játszott Tennessee Williams-darabot, ez lesz az első. De miért éppen az Orpheusz? — Tizenegy évi békéscsabai szolgálatom alatt ez a 25. rendezésem. A búcsúrendezésem, ha úgy tetszik. Nyugdíjba megyek. Arra gondoltunk, legyen modern, izgalmas darab. A döntést nagyban befolyásolja a társulat összetétele, hogy éppen milyen színészek állnak rendelkezésre. Felkai Eszter évek óta tartó drámai fejlődése megérett a Lady szerepére. (A Lady apjával vándorolt be Olaszországból, s az öreg „digóra” rágyújtotta ' a Ku-Klux-Klán a kocsmáját, a szőlőjét, mert ki mert szolgálni egy „niggert”! Jabe, a férje a szó szoros értelmében megvásárolta magának a teljesen kiszolgáltatott Ladyt.) Val- Orpheusz szerepének eljátszására pedig színházunk fiatal, nagy tehetségű tagja, Barbinek Péter kiválóan alkalmas. Békéscsabán még valóban nem játszottak Williamst. Az Orpheuszt Budapesten a Vígszínház mutatta be a hatvanas évek elején, egész frissen, hiszen 1957-ben íródott. Három éve felújította a Pesti Színház, ahol két évig ment. De játszották vidéken is, Debrecenben. Én valahogy úgy vagyok Tennessee Williamsszel, mint Petőfi Sándor a nagy hegyekkel, a Kárpátokkal; csodálom, ám de nem szeretem. Elismerem, nagyszerű drámák, de Tennessee Williams beteg, züllött világa bizony idegen volt számomra. — Ha nem szereti, hogyan tudja rendezni? — Az Orpheusz nem olyan, mint a többi darabja, kivétel! Ezért választottuk, és ezért rendezem szívesen. Miért kivétel? Ennek két alapvető oka van, és egyben ez a két szempont, amely az Orpheuszt megkülönbözteti az összes többi WilTiams-da- rabtól: három „egészséges” főszereplője van. Lady, Val és Carol a lelkűk mélyén jók, tiszták. A társadalmi körülmények és magányosságuk miatt buknak el. A másik pedig, hogy ebben a darabban meghatározó szerepet játszik a költészet, a zeneiség. Gondoljon csak a madár- meg a fügefa-motívumra! — ... Val beszél a láb nélküli madárról, amely sose száll le, csak amikor elpusztul; égszínkék madár, tiszta és szabad... A fügefa pedig oly sok év után egyszer csak gyümölcsöt hoz, ahogyan a Lady 20 év után újra szeretni tud, visszanyeri élete értelmét, gyereket vár... — ... Míg a többi darabban a szerelem is csak beteg vetületben jelentkezik, az Orpheuszban kifejezésre jut rendezői pályám egyik fő törekvése; az erőteljes drámaiság és a költészet felemelő, megtisztító erejének hangsúlyozása. — Orpheuszról nincs szó a darabban, ám aki ismeri a drámát, annak nyilvánvaló, hogy Val Xavier, a gitárosénekes az Orpheusz-figura ... — A cím, Orpheusz alászáll — vagy még inkább alászállása, ahogy az eredeti angol címben „descending” áll — egy i. e. 7. századi görög mítoszra utal, Orpheusz és Eurüdiké szerelmi történetére. A mi darabunkban Orpheusz a költészet és a zene szimbóluma, a művészet megváltó erejét hirdeti. Val, ez a fjp- tal bárénekes modern amerikai Orpheusz. Harmincéves, és rádöbben eddigi feslett életének értelmetlenségére. Magát megváltva új életet akar kezdeni. A polgári életből, a high life-ból alászáll a hétköznapi valóságba. Ezért olyan színpadi képet gondoltam, ahol lépcsők veszik körül a színpadteret. Így próbálom kifejezésre juttatni az alászállást a hétköznapiságba; és ez az alászállás azonos a pokolra- szállással. A darab címe és mondanivalója tragikus. Míg a'mitológiai Orpheusz dalával, tisztaságával megszelídíti a vadakat, sőt, még az alvilág isteneit is, a modern amerikai Orpheusz az embereket sem tudja megszelídíteni. Könnyebb volt a mítosz vadállataira hatni akkor, mint a negyvenes évek amerikai társadalmára, a Memphis és Saint-Louis közötti vidékre, ahol a történet játszódik. Williams drámáiban — és itt ez is különösen egyértelmű — kétféle embertípus jelenik meg; a realisták és az álmodozók, s a szerző az álmodozók oldalán áll. A realisták uralkodnak, kezükben a Pénz, *a mindenható, ők a „normális” emberek, az egészségesek, a polgári morál szerint erkölcsösek. Az álmodozók pedig felszínesen nézve züllöttek, erkölcstelenek, anarchisták. Mégis ezek képviselik az igazságot, a humánumot, az emberi értéket. Emberibb életet akarnak, öten tartoznak ide a szereplők közül, az összes többi figura a realisták közé sorolható. Álmodozó Orpheusz: meg akar változni, új ember akar lenni-. A megvásárolt Lady megalázott helyzetben éli a házasságát. Carol (Pálfy Margit), az exhibicionista, anarchista, valaha társadalmi reformokért küzdött, megmozdulásokat szervezett, kórházat akart a szegényeknek, és ezért a családja kiutasította, megtagadta. Vee Talbott (Dénes Piroska), a sheriff felesége, aki a vallásba menekül a törvényt képviselő, kegyetlen, goromba férje elől. Látomásos festő is, akit a társadalom — élén saját férjével — őrültnek minősít. Álmodozó még Pleasant bátyó (Géczi József), a néger-indián varázsló, ő a honos e földön, de likvidálják, falubolondjává teszik, megalázzák. — Pleasant egyébként kellemeset, szépet, megnyerőt jelent... — Nem véletlen a névadás. Az álmodozók elbuknak, mert magányosak. Keresik a partnerüket, de vagy nem találják, vagy megtalálják ugyan, de a társadalom szétpusztítja őket, lehetetlenné teszi emberi összetartozásukat. Az álszent társadalomban nem tudnak tisztességesen élni; bukásuk törvéhyszerű. Hangsúlyoznom kell, milyen nagyszerűen építette föl Williams a drámában a szerelem megszületését. Mit értek ezalatt? Lady és Val találkozása két ember találkozásának ideális példája. A szerelem századunk második felében oly mértékben eltorzult, hogy jószerivel csak a szexualitás maradt meg belőle. Itt viszont Val- Orpheusz és Lady egymásra találása — a zene, a költészet és az életszemlélet egyeztetése után — egymás megismerése után oldódik fel az erotikában. Megszólal a zene és közelebb kerülnek egymáshoz. A második jelenetben a madármotívummal életfelfogását, lelkét mutatja meg a férfi, és a költészetétől meghatódik a Lady. Amikor pedig Val azt mondja, hogy senki nem ismerhető meg, fel akarja adni a reményt, a Lady nem engedi. Nem fogja ugyan fel, hogy mi is az az életfilozófia, ám arra ráérez, hogy hit nélkül nem lehet élni. Amikor Val menni akar, nem engedi, mert félti. De még mindig az embert félti, nem a férfit szereti! Röviden : a megismerés útján találkoznak aZ erotikában. És ez a legszebb dolog. A megismerés betetőzése a szerelem. A szerelmet devalváló világunkban ezt felmutatni a világ és egymás megismeréséről, a szerelem és a költészet megváltó hatalmáról — ez a törekvése előadásunknak. — És a legszebb vállalkozás. Mindez pedig már a békéscsabai nézőhöz szól. Csakhogy a darab vége enyhén szólva pesszimista. Vált ugyan meglincselik, kasztrálják, Lady nyilván belehal a férje által leadott lövésekbe. Éppen a halálos beteg éli túl az eseményeket — legalábbis egyelőre. Hogyan sikerül a szerelem, a költészet hatalmát mégis hirdetnie? — Val kígyóbőr zakóját Carol veszi át a varázslótól, s tovább viszi — mint egy stafétabotot — az Orpheusz- jelleget. A seriff áll jt parancsol mindenkinek, de Carol kilép Val kígyóbőr zakójában a lemenő függöny elé, hogy jelt adjon a tisztáknak. A néző ezzel költői, katartikus élményt kap. A dráma a költészet és a szerelem erejét, értelmét hirdeti, optimista kicsengésű. — Köszönöm a beszélgetést. — Szívesen, máskor is! A színházat nem lehet abbahagyni. Niedzielsky Katalin Szereday Ilona: Plakátterv Szúdy Géza: Gondwana Ki tudhatná miért Széthasadozunk Ami közel volt Eltávolodik Ami egy volt Részeire szakad Tegnap még veled voltam Ma Robinson vagyok Robinson Darabokban Jobb kezem délen Bal kezem északon Két lábam két Külön kontinensen A szívem is Gondwana Bal kamrája itt Jobb kamrája ott A szívem is Gondwana Széthasadozik Kiáltanak még Egymás felé a részek De nem jut messze a hang Tegnap még én is veled Ma meg már csak Robinson Szigeten is sziget Szólnék még intenék De már Nincsen Kinek Szereday Ilona: Plakátterv
