Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-09 / 33. szám

1985. február 9., szombat ■I ZI =1:1») If-Tej Önfényképezés Ki bántja az IKV-t, az ingatlankezeléssel foglalkozó üzemeket, vállalatokat? Állítólag az újságírók. Mert lépten-nyomon azt hal­lom: a televízió, a rádió, a sajtó munkatársai sportot űz­nek ezeknek a szervezeteknek a lejáratásából. Manapság nem a Patyolat szapulása van divatban. Azok az idők már régen elmúltak. Valamire való tollforgató legalább havonta megereszt egy glosszát a rosszul dolgozó ingat­lankezelőkről, és reménye van arra, hogy előbb-utóbb ezért kitüntetést kap. Hasonló kifakadásokat hallottam legutóbb egy szakszervezeti tanácskozáson, ahol a ház­kezelők munkáját értékelték. Ki bántja az IKV-t? Kérdezem újra magamtól, hi­szen nem szeretném az inget magamra venni. Ugyanis akárhogyan kutatok az emlékezetemben, nem emlékszem az ingatlankezelőkkel szembeni jogtalan kritikára, még általában sem. Ezeknek a szervezeteknek a vezetői vi­szont általánosítanak, amely ellen egyébként hevesen tiltakoznak. Persze, a televízió! Ott valóban megszapo­rodtak az IKV-t elmarasztaló riportok. Csak azt nem ér­tem: a bemutatott konkrét hiányosságokat miért vállal­ják fel mondjuk Békéscsabán, vagy Gyulán. Csupán azért, mert ők is ingatlankezelők? Értem én a logikát. Igazságtalannak tartják az össztüzet, amikor az in­gatlankezelő szervezet önhibáján kívül nehéz helyzetben van. Az építőipari munkák például nem gazdaságosak, csorbát szenved a vállalkozói szellem. Talán még most is hiányzik az anyagi érdekeltség, a szakképzett mun­kaerő. A lakáskiutalás, a -csere, a -felújítás, a -kar­bantartás a helyi tanácsok pénztárcájától függ, a külön­böző munkálatok sorrendjéről a végrehajtó bizottság dönt. Az elhanyagolt házak, lakások láttán azonban mindenki az IKV-t szidja. Ebben sok igazság van, amely a napnál is világosabban mutatja: aligha az újságírók kivont kardja miatt reklamálnak az emberek. Inkább azért, mert úgy érzik, hogy gyorsabban, emberségeseb­ben kellene az ügyeiket intézni, még a szerény anyagi lehetőségek közepette is. Nincs könnyű dolguk. A szervezeti korszerűsítések megkezdődtek. Sok he­lyütt szétválasztották a házkezelést és a -karbantartást, valamint a -javítást és -felújítást. A házkezelőségek nagy része önelszámoló lett. A szabad árforma lehetővé teszi, hogy kibontakozhasson az önálló részlegek vállal­kozói jellege. A lakosság ezért joggal elvárja, hogy a fo­kozatosan emelkedő lakbérekért cserébe jobb szolgál­tatást kapjon. Dramatizálás helyett nézzünk szembe a valósággal! A beázott lakás, a kisebb javítások miatti vég nélküli levelezés bosszantja a lakókat. A közérzeten apró dolgokkal is lehet segíteni. Ha a házkezelők nem a régi háziúr dicstelen szerepében tetszelegnek, hanem rendszeresen kisöprik a lépcsőházat, kicserélik a kiégett villanyizzót, udvariasan, közérthetően elmagyarázzák a teendőket, akkor már előbbre tartunk. De tisztában van-c minden házfelügyelő a kötelességével? A takarí­tás fogalomkörébe ugyanis beletartozik a közös haszná­latú helyiségek és a ház körüli járdák tisztán tartása, télen a hóeltakarítás, a síkosság megszüntetése. Ha tud­ják is, némelyek bizony feledékenyek! Ki bántja az IKV-t? Mondhatnám azt is: az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal. Az 1983-ban hozott rendelet új alapokra helyez­te többek között a házfelügyelők bérezését. Az egyik ilyen változás, hogy ezután nem a házban levő lakószo­bák, és más helyiségek számától függ a fizetésük, ha­nem a tényleges munkától. Igen, eljutottunk idáig! Az egyik jelentésben olvasom, hogy ezt úgynevezett ön­fényképezéssel érik el a házmesterek. Rögzítik a napi munkát, a munkaidőt, amelyet természetesen a szak­emberek ellenőriznek. Végre! De hozzátennék valamit. Jó lenne, ha az ingatlankezelés más területein is be­vezetnék ezt az önfényképezést. Például a lakóházak, az óvodák, az iskolák tatarozásánál, korszerűsítésénél, fel­újításánál. Lefényképeznék magukat, amikor festés he­lyett órákig a fűben heverésznek, amikor értékes be­rendezéseket áztatnak el, és hanyagul, felületesen sze­relik a villanyt. Nem sorolom, mert még rám fogják, hogy bántom az IKV-t, a költségvetési üzemeket, a vá­rosgazdálkodási vállalatot. Higgyék el, OTP-s lakásom van. Olykor megfogom a seprű, a lapát nyelét, a mosó- rongyot. A karikagyűrűm is megvan. Igaz, az íróasztalom fiókjában. Seres Sándor Ösztönzik a házinyúltartást Élénkül a külföldi keres­let a nyúj iránt. Az export- árualap növelésére a Terim- pex Nyúltermelési és Külke­reskedelmi Társaság kedvez­ményekkel ösztönzi a terme­lőket a házinyúltartásra, hogy más, a nyúl értékesíté­sében részt vevő vállalatok­kal együtt, teljesíteni tudja a nyúlexportból ez évre ter­vezett 29 millió dolláros be­vételt. Szükség is van a termelési kedv fokozására, hiszen az elmúlt években kialakult ér­dekellentétek és a világpiaci árak mérséklődésének együt­tes következményeként sok nyúltartó felhagyott tevé­kenységével, amely számára nem volt kifizetődő. A ter­melés az 1981. évi 36 ezer tonnáról 1984-re — fokozato­san — 14 ezer tonnára esett vissza. Am időközben a kül­piacon ismét élénkül a ke­reslet, s így lehetőség kínál­kozik az eladás fokozására. A társaság kedvezmények egész sorával igyekszik fel­lendíteni a termelést. Első­sorban a kistermelők jöhet­nek számításba, mivel a há- zinyúi döntő többségét a háztáji gazdaságokban tart­ják. Tavaly a társaság 33 ezer tenyésznyulat biztosí­tott díjmentesen, s az idén további 30 ezer anyanyúl és bak ingyenes, illetve mérsé­kelt árú kihelyezését szer­vezi meg. Ennek eredménye­ként különösen Baranya és Vas megyében vállalkoznak ismét sokan a nyúltartásra. Vérfrissítésre Angliából te­nyészállatokat is vásárolt a társaság, amellyel az állo­mány feljavítását, a gazda­ságosság fokozását érhetik el. Emelik a felvásárlási árat is. Február 1-től júniusig a fehér élő nyúl kilogrammjá­ért 51 helyett garantáltan 52 forintot, a másodosztályú nyúl kilójáért 32 helyett 35 forintot fizetnek. Erre, amennyiben emelkedik a külpiaci ár, további kiegé­szítés jöhet, a többletbevé­telből ugyanis a társaság tagjain keresztül visszajuttat a termelőkhöz. Miután az élő nyúlnál ma­gasabb árat fizetnek külföl­dön a feldolgozottért, a tár­saság igyekszik minél több vágott állatot értékesíteni. Takarékos dombegyháziak A Kevermes és Vidéke Ta­karékszövetkezet 3-as számú, dombegyházi kirendeltsége három település: Dombegy­ház, Kisdombegyház és Ma- gyardombegyház lakosainak pénzügyi szolgáltatásait látja el. Az említett községekben mintegy négyezren élnek. Fülöp Sándorné kirendelt­ségvezető tevékenységükről így beszél: — Legfontosabb felada­tunk a betétgyűjtés és köl­csönfolyósítás. Jelenleg 36 és fél millió forint betétet ke­zelünk, a kölcsönállomá- nyunk eléri a két és fél mil­lió forintot. A kölcsönök fő­leg személyi jellegűek, de a termelési kölcsön iránt is egyre több igény jelentke­zik, mivel a lakosság háztá­ji gazdálkodást folytat. Emellett ingatlanvásárlási kölcsön, Valamint építési kölcsön is igényelhető a ki- rendeltségnél. A betétgyűjtésünk elsősor­ban a háztáji gazdálkodás függvénye, ha az elmúlt öt esztendőt vizsgáljuk, 18 mil­lió forintos betétnövekedés­ről tudunk beszámolni. A lakosság egyre inkább a na­gyobb kamatozású betétek iránt érdeklődik, helyezi e' megtakarított pénzét. Egyéb tevékenységünk körébe tar­tozik a totó-lottóeladás. va­lamint nyereménykifizetés. Tavaly 57 ezer szelvényt ér­tékesítettünk, kifizettünk több mint 2 ezer 800 nyere­ményt, összesen 290 ezer fo- .rint értékben. Megbízásból ellátjuk a he­lyi Petőfi Tsz által felvásá­rolt állatok árának kifizeté­sét, amelynek összege 1984- ben meghaladta a 45 millió forintot. A nagybánhegyesi Zalka Tsz megbízásából 2,6 millió forintot fizettünk ki a felvásárolt tej ellenérté­keként. Háromtagú kollektí­vánkra jelentős feladat há­rul a mezőkovácsházi Álla­mi Biztosító fiókjának meg­bízásából beszedett több mint 600 ezer forint biztosí­tási díj kezelésére. Foglalkozunk szolgáltatá­saink bővítésével. Nemrégen kaptunk megbízást a Batto- nya—Dombegyház és Vidé­ke ÁFÉSZ célrészjegyeinek jegyzésével és annak szer­vezésével. Az év második felétői a villanyszámla be­szedését is kirendeltségünk látja el. Sokrétű feladataink melletf egy kevés idő jut a tagszervezésre, elbeszélge­tésre. Belépő tagjaink mind fiatalok, így megállapíthat­juk, nemcsak jelene, hanem jövője is lesz kirendeltsé­günknek, hiszen már csak­nem 1900 szövetkezeti ta­gunk van. V. L. Betegségek terjesztői Kóbor kutya, róka, macska... Az egészséges lelkivilágé gyerekek szeretik az állato­kat. Nem kínozzák, sőt a gyámoltalan, betegnek, el­hagyatottnak látszó kutyán, macskán segíteni szeretné­nek, etetik, dédelgetik. A la­kótelepeken egyre több az ilyen kóbor állat, védelmet, élelmet keresnek, s a gyere­kek nem is sejtik, rájuk néz­ve ezek milyen veszélyesek lehetnek. Az utóbbi évtizedekben csökkent a tanyák száma, a baromfiakat dézsmáló dúva- dak, a rókák viszont tovább­ra is szaporodnak. így gyak­rabban jelennek meg ugyan­azon a helyen, lopják a tyú­kot, a kacsát, s ami min­dennél rosszabb, terjesztik a különféle betegségek kór­okozóit, esetleg még a ve­szettséget is. Riasztó híreket hallottunk a megye egyik- másik külterületéről; tehe­net harapott meg a kóbor kutya, vagy róka. A köz­egészségügyi szervek ezért megfigyelés alatt tartották az ott élőket, óvatosságból egy-egy tanya lakóit veszett­ség elleni védőoltással ke­zelték. A megye halászati, vadászati főfelügyelőjét, Nagy Sándort kérdeztük elő­ször a vadak és a vadászok helyzetéről, az alattomosan támadó veszedelem elleni védekezésről: — Területünkön 550 ezer hektár vadterületen 50 va­dásztársaság és három álla­mi szektor gazdálkodik. Két­ezer-háromszáz vadászunk, 130 hivatásos vadászunk van. Fő vadféleségünk az apró­vad; a természetes és a mes­terséges körülmények között felnevelt fácán, a nyúl, egy kevés fogoly és vadkacsa. A nagyvadak közül szép az őz­állományunk. A fácánneve­lés velejárója a szőrmés és szárnyas ragadozók szaporo­dása. A vadgazdálkodásban a természetes szelekció fon­tos tényezője a róka, mert pusztítja a beteg és gyenge állatokat. De a tanyákon élők jószágai között is garázdál­kodik. Ezért is lehet, egész évben rókát lőni. Sőt a mezőőr, a vadőr, a vadász kötelessége irtani a dúva- dat. — Mennyire eredményes a dúvadirtás megyénkben? — A vadásznak a róka csak akkor csábító zsák­mány, ha nyúzásra érett a gereznája. Nagy divat a szőr­me. Sajnos, a róka azonban gazdaállata lehet az agy­hártyagyulladást okozó ve­szettségnek, terjeszti azt, s meg is betegedhet. Jellegze­tes tünete a vérben forgó szem, az imbolygó járás, a habzó száj. Ha beteg, o’lyan helyeket is felkeres, ahová máskor nem jár. A vadászok jól ismerik a róka viselke­désmódját, biológiáját. Ami­kor éhes, egy éjszaka 30— 40 kilométert is megtesz. A legkönnyebben a „várában” irtható. Csak párzáskor és kölykezéskor tartózkodik benne, decembertől márciu­sig. Nagyon fontos, hogyha bárki róka jelenlétét feltéte­lezi, kotorékát látja, jelentse azt vadásznak, mezőőrnek, vadőrnek, aki azonnal intéz­kedik. A lőfegyver mellett a vadgazdálkodók csapdaállí­tással, kotorékásással, köd- gyertyázással is irtják a ró­kát. Évente 2—3 ezer állat kerül így terítékre. Hogy ez sok-e, vagy kevés, azt ne­héz eldönteni. Mérgezést nem lehet alkalmazni. — Nemcsak az állatok le­hetnek veszélyesek, hanem az emberi felelőtlenség is. Ho­gyan tudnak ezzel szemben védekezni? — Csak az állat-egészség­ügyi szervekkel összefogva. Felhívjuk a lakosság figyel­mét a gyanús állatokra. Ar­ra, hogy még kesztyűben is tilos megfogni az elhullott fl Tudománytár új kiadványai — könyvritkaságok A Könyvértékesítő Válla­lat, Tudománytár című soro­zatában — amelyben műve­lődéstörténeti könyvritkasá­gokat adnak közre — az idén négy kiadvány jelenik meg. A ritkaságok mindegyi­ke bővített kiadásban kerül az olvasók kezébe, előszóval és függelékekkel. Elsőként Karácsonyi János Magyar egyháztörténet című munkáját adják ki február­ban. A neves akadémikus összefoglalója 1929-ben je­lent meg, a mű évtizedeken át sokat forgatott kézikönyv volt. A kötetet Csorba László, az MTA Filozófiai Intézeté­nek munkatársa látta el ki­egészítő jegyzetekkel, s a . régi függeléket helyettesítő új bibliográfiával. A tudományos kutatók, egyetemisták számára nél­külözhetetlen kézikönyvek sorában tavaly jelentették meg Pecz Vilmos Ókori Le­xikonénak első kötetét. A nyolcvan évvel ezelőtt meg­jelent négykötetes munka további három kötete várha­tóan még az idén az üzle­tekbe kerül. A mintegy 2500 oldal terjedelmű, az eddigi egyetlen nagy ókori lexikon — bár az ókorkutatásbarr sok minden változott — alapműnek tekinthető. A szí­nes metszetekkel díszített új kiadás utolsó kötete bibliog­ráfiai függelékkel bővül. Fináczy Ernő professzor négykötetes, egyetemes ne­veléstörténeti munkájának az idén második kötete jelenik meg, A középkori nevelés története címmel. A sorozat a millenniumi évek pezsdí- tő hatására 1902—1904 között született. A könyv, amely­nek adatai máig sem avultak el, jól használható az okta­tásban. A Könyvértékesítő Válla­lat A kronológia kézikönyve címmel adja ki Szentpétery Imre írását. A mű a Chro- nologia és Oklevéltani nap­tár című szakkönyvek ösz- szevont, átdolgozott és a szerző hagyatéka felhaszná­lásával bővített kiadás. A kötetben olvasható az egy­házi ünnepek részletes jegy­zéke, s többek között a ke­resztény, a mohamedán, a török és a zsidó naptár elem­zése. állati tetemet, a rókát. A betegség apró kézsérülésen keresztül is a szervezetbe hatolhat. Tapasztaljuk, hogy­ha ebzárlatot rendel el a hatóság, nem tartják meg az emberek. Veszélyes víruso­kat terjeszthet a vetési var­jú, a szajkó, a szarka, a vadgerle, s ezek ellen szinte lehetetlen a védekezés. Évente 3—5 ezer kóbor ku­tyát, 6—7 ezer macskát, 16 ezer vetési varjút irtunk ki a lakosság védelmében, de újra és újra szaporodnak. Sokan megunt állataikat el­zavarják, azok elvadulnak, fertőződhetnek és tovább­kóborolnak. Nemegyszer új­ra felbukkannak a lakótele­peken is. Legutóbb február 6-án rendeztünk eredményes dúvadirtást Biharugra térsé­gében a KÖJÁL-lal, az ál­lat-egészségügyiekkel, a gyu­lai DEFAG-gal. — Mi a véleménye a kér­désről a Békés megyei Al- lat-egészségügyi és Élelmi­szerellenőrző Állomás igaz­gatójának, dr. Joó Jenőnek? — Az erdei veszettség ve­szélye 1968 táján érte el a megyét, addig csak hallot­tunk róla. A kóborló róka párzáskor, ilyenkor télen terjeszti leginkább. Az inté­zetünkben vemhes állatok próbaboncolásával állapítjuk meg az irtás legalkalmasabb időpontját. Ennek ellenére nem csökken a rókák száma. Mi azt szeretnénk, hogy mi­nél fiatalabban irtsák őket, akkor viszont még nem fej­lett a szőrméjük. Ezt nem szeretik a vadászok. Előfor­dul, hogy a lelőtt rókából nem küldenek kivizsgálásra próbamintát, veszett volt-e, vagy sem. A veszett róka megharap háziállatot, akár embert is. A kóbor kutya to­vább viheti a betegséget az óvodák, iskolák,' a szociális otthonok környékére. Legin­kább a gyerekek és az öre­gek kerülnek közel az álla­tokhoz, ezért is őket óvjuk leginkább a veszélytől. Saj­nos, egyre több lakótelepről érkezik kóbor kutyák híre. Elnéptelenedett a sintér- szakma, akik befogták, el­távolították az ilyen állato­kat. Az egyik gyulai tanács­ülésen felvetődött a javaslat, hogy jól megfizetett szolgál­tatásként oldja meg valaki, egyén vagy intézmény ezt a gondot. Mi is gondolkozunk azon, hogy esetleg az állo­más megszervezné ezt a szol­gáltatást. Nem lenne rossz, ha 2-3 város, telepüfe egyeztetne a témában, hiszen majd mindenfelé problémát jelentenek ezek az állatok. — Milyen módszerekkel le­hetne eltüntetni az utcákról a kóbor kutyát, macskát? — Létezik a kábítószer­puska, de ez nem lenne eredményes, csak esetleg ijesztő hatású. Dolgozhat­nánk befogóhálókkal, a csa­vargó állatokat összefogdo- só, betanított dogokkal. Per­sze kellő előkészítés, elővi­gyázatosság szükséges mind­ehhez. A lakosság figyelmét fel kellene hívni, hogy mi­lyen időszakban zárja el ku­tyáját, macskáját, kedves há­ziállatát, nehogy befogják azokat is. Figyelembe véve a kóbor állatok szokásait, lenne eredményes a mun­kánk. Tudjuk például, hogy a lépcsőházak védelmébe hú­zódnak ilyenkor a kutyák, macskák, előfordul az is, oda- kölyked zenek. — A jelenlegi helyzet nem biztató, a védekezés gondja most még tulajdonképpen megoldatlan? — A dúvadakat rendszere­sen irtják a vadászok. Fi­gyelünk a külterületen élők, kirándulók jelzéseire, akik szólnak, ha gyanús állatot észlelnek. Fontosnak tarta­nám a gyerekek felvilágosí­tását, például szórólapok ter­jesztésével, osztályfőnöki órák beszélgetéseivel. Tud­niuk kell, hogyan viselkedje­nek az utcákon kóborló ál­latokkal szemben. Nem sza­badna figyelmen kívül hagy­ni a kutyatulajdonosoknak az állatok rendszeres védő­oltási kötelezettségét. Az em­ber egészsége a legfontosabb és nem az állatokat akarjuk bántani, ezt meg kell érte­nie az állatvédőknek. Az in­tézkedés módszereit, lehető­ségeit minél hamarébb sze­retnénk közösen kidolgozni, megvalósítani. Tárgyaltunk erről már a KÖJÁL-lal, a vadászati felügyelettel is. Békéscsabán a városi ta­nács termelésellátás-felügye­leti osztályán lehet jelenteni a kóbor állatok jelenlétét. A témáról őket is megkérdez­tük: — A megyeszékhelyen van két főfoglalkozású gyepmes­ter, felszerelés és jószándék — mondja Horváth István főelőadó. — Szerződést kö­töttünk a kertészeti és köz- tisztasági vállalat település- tisztasági osztályának alkal­mazottaival, hogy rendszere­sen végigjárják a város ki­jelölt utcáit, lakótelepeit és eltüntetik a kóbor ebeket. A bejelentők vagy hozzánk, vagy közvetlenül hozzájuk fordulhatnak. Telepük a Kétegyházi út 30. szám alatt van, telefonszámuk: 28-197. Számítunk a lakó- és utca­bizalmiak segítségére, a köz­érdeket képviselő bejelentők­re. Mindezek ellenére per­sze én sem tudom, mi je­lentené a hatékony, végle­gesen bevezethető megol­dást ... Mi sem, de a veszéllyel tisztában vagyunk. Bede Zsóka Fotó: Fazekas László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents