Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-09 / 33. szám

1985. február 9., szombat o Folytatódik a meliorációs program megyénkben A mezőgazdaság alapvető, legfontosabb termelőeszköze a termőföld. Védelme, ter­mőképességének fenntartása, a termelés biztonságának nö­velése, az agrárágazat fej­lesztési céljainak egyik leg­jelentősebb feladata. Békés megyében különösen 1979-től gyorsult fel a meliorációs munka. Az elmúlt év ered­ményeiről, a VI. ötéves terv várható alakulásáról, a gon­dokról beszélgettünk Seres Lászlóval, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának öntözéses és meliorációs szakfelügye­lőjével. — Tavaly mennyivel bő­vült megyénkben az átfogó­an meliorált terület? Mi­lyen költséggel valósították meg ezt a beruházást az üze­mek? — Elöljáróban azzal kez­deném, hogy 1984-ben sike­rült teljesíteni a tervben elő­irányzottakat. Békés megyé­ben így mintegy 12 és fél ezer hektárral bővült a tel­jes körűen vízrendezett te­rület. Ezzel elértük, hogy je­lenleg a megyében több mint 6§ ezer hektáron valósult meg a komplex melioráció. A múlt évi beruházások ösz- szege 274,2 millió forint volt. Mindehhez 171 millió forint MÉM-támogatást kaptunk. Az OVH 16,7 millióval já­rult hozzá a költségekhez. Tavaly a korábbinál több hitel, mintegy 18 és fél mil­lió forint állt az üzemek rendelkezésére. — Az idei év a VI. öt­éves terv záróesztendeje. Ezért is fontos, hogy sike­rül-e megvalósítani az év végére a középtávú tervben előirányzottakat. Hogyan áll jelenleg a program teljesíté­se? Mi várható 1985-ben? — Jelenleg úgy ítéljük meg, hogy kis eltéréssel az év végére teljesíteni tudjuk a VI. ötéves tervi előirány­zatokat. Várhatóan az idén 12—13 ezer hektárral bővül a meliorált terület. Mindez azt jelenti, hogy az év végé­re elérhető lesz a középtá­vú tervben megfogalmazott 60 ezer hektár. Megkaptuk az állami támogatási kere­tet, amelynek összege ha­sonló a tavalyihoz. A MÉM 171 millióval segíti ezt a nagy munkát. Most folyik a keret elosztása. Ezt követő­en a TESZÖV-vel, a KÖVI- ZIG-gel és a megyei Nö­vényvédelmi és Agrokémiai Állomással egyeztetésre ke­rül sor. Az állami támoga­tás mértékéről szóló határo­zatokat várhatóan február első felében kapják meg a nagyüzemek. — Az ipari árak emelked­nek, a ráfordítások évről év­re magasabbak. Mennyibe kerül jelenleg egy hektár meliorációs beruházás? Nem veszélyeztetik-e a terv telje­sítését az emelkedő költsé­gek? — Eddig az. egy hektárra eső fajlagos beruházási költ­ség átlagosan 20 ezer forint volt. Az északi és déli tér­ségek között azonban ebben is jelentős az eltérés. Jelen­leg a Körösök völgyében 30 ezer forint a hektáronkénti költség, Ez a szám délen lé­nyegesen alacsonyabb, mint­egy 8—10 ezer forint körüli. Az állami támogatás 80 szá­zalékát kapják meg az észa­ki gazdaságok, míg a fenn­maradó résszel a déli üze­mek gazdálkodhatnak. Elté­rő az állami támogatás mér­téke is. Az erősebb déli gaz­daságok 40—50 százalék kö­rüli támogatásban részesül­nek, míg a Körös-völgyi nagyüzemek ennél maga­sabb, 60—70 százalékos tá­mogatást kapnak. Azzal szá­molunk, hogy bár a költsé­gek emelkednek, hatékony munkával sikerül teljesíte­ni a kitűzött célokat. — Korábban a megye északi részén gyakran küsz­ködtek belvízzel a nagyüze­mek. Mindez az elmúlt két évben nem sújtotta a térsé­get. Nagyobb hozamokat ér­tek el 1983—84-ben, mint az azt megelőző években. Mennyi a melioráció ter­mésnövelő hatása? — Ügy vélem elsősorban a termelés biztonságát növeli meg a melioráció. Lehetővé teszi az intenzívebb fajták termesztését, a termelésszer­kezet változtatását. így az érintett közös gazdaságok is foglalkozhatnak már kuko­rica, cukorrépa és a kender termesztésével. Korábban jó­részt csak napraforgót és búzát termeltek. A meliorá­ció utáni három év eredmé­nye 1,26 tonna gabonaegy­ségben kifejezett terméstöbb­lettel haladta meg hektáron­ként a megelőző három év átlagát. Ez a többlet nem fedezi a növekvő költségeket. A számítások szerint mint­egy két tonna terméstöbblet fedezné a ráfordításokat. Ahhoz azonban, hogy a melioráció hatása kitelje­sedjen, jó néhány évre van szükség. Véleményem sze­rint egy belvizes évjáratban nagyobb eredményt tudna hozni a melioráció. Külön figyelmet kell fordítani a térülethasznosításra a gaz­daságokban. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen nö­vényféleségekkel termelik ki a beruházás költségét. — Gyakran hangzik el a kivitelezők szájából az a pa­nasz, hogy az üzemekben azt szeretnék: csak a nyári hó­napokban, amikor nincs nö­vény a területen, folytassák a munkálatokat. Hogyan le­hetne segíteni ezen a gon­don? — A gyakorlati szakembe­reknek tudomásul kell ven­niük, hogy ezt a beruházást csak egész évben folyamato­san lehet megvalósítani. A munkálatokat a kivitelezők­kel úgy szervezzék, hogy a nagy értékű — több millió forintos — meliorációs gé­pek tudjanak dolgozni. Az üzemi vezetők megértése nagyban segítheti e tevé­kenység gyorsítását. Vélemé­nyem szerint az egyszer je­lentkező taposási vagy egyéb kár a következő években megtérül. Itt kell szólnom a kivite­lezőkről is. Egyre jobb mi­nőségű munkát végeznek a SZÁT meliorációs főmérnök­ségének és a három nagy vízgazdálkodási társulatnak — Békés, Gyula, Orosháza — a szakemberei. Jó együtt­működés alakult ki a Kö- VIZIG-gel. Sikerült elérni, hogy a közcélú munkák és az állami főművek egy idő­ben, a terveknek megfelelő­en készüljenek el. — A megyét járva az em­ber gyakran találkozik gyo- mos, elhanyagolt csatornák­kal. Mit tesznek ezek meg­szüntetéséért. — Nagyon fontos terület­hez érkeztünk: a fenntartás­hoz. A gazdaságokban ki­emelt feladatként kell ke­zelni a fenntartást és a szak­szerű üzemeltetést. A tapasz­talatok azt mutatják, ezen a téren jó néhány helyen még sok a tennivaló. Azokban az üzemekben, ahol önálló ága­zat a melioráció, felelős ve­zető irányítja a munkát, ked­vező jelenségekkel találko­zunk. A teljesség igénye nélkül ezek közül említenék néhá­nyat: a sarkadi Lenin Tsz, a békési Egyetértés Tsz, az orosházi Űj Élet Tsz, a fü­zesgyarmati Vörös Csillag, a nagybánhegyesi Zalka Tsz és a körösladányi Magyar—Vi­etnam Barátság Tsz. Most azon dolgozunk, hogy a töb­biek is felzárkózzanak a jók mögé — mondotta befejezé­sül Seres László. Verasztó Lajos Hordozható színes tv a Videotonból Hordozható színes televí­ziók sorozatgyártását kezd­ték meg a székesfehérvári Videoton Elektronikai Vál­lalatnál. A 37 centiméter képátmérőjű, modul felépí­tésű, formatervezett készü­lékek műszaki tulajdonsága­ikban és küllemükben ver­senyre kelhetnek a fejlett ipari országok hasonló ter­mékeivel: egyaránt alkalma­sak a Pál, illetve a Secam rendszerben sugárzott színes televízióadások vételére. Tő­kés importból származó kép­csővel, automata Pál—Secam normaváltóval, színváltóval, memóriatárolós állomássza­bályozóval készülnék. Nyolc különböző adóállomás műso­rának vételére programoz­hatok be. Energiatakaréko­sak, fogyasztásuk 50 watt. A mindössze 15 kilogramm sú­lyú televíziók képminősége, vételérzékenysége kiváló. Az év első felében tízezer darabot gyártanak belőlük Székesfehérvárott, vala­mennyi készülék a belkeres­kedelmi forgalomba kerül; a tv-ket a DÉLKER Vállalat forgalmazza, s adja át a szakkereskedelmi vállalatok­nak. „Amit termelünk — eladó” — Egy hét alatt — a mi körzetünkben — mondja Vádi László, a békéscsabai tejüzem vezetője — 3 ezer literrel esett vissza a szállí­tott tej mennyisége. A nagy hidegben a tehenek több energiát használnak a test építésére, emiatt csökkent a tejtermelésünk. Ahogy emel­kedett a hőmérő higanyszá­la, érzékelhető volt a növe­kedés, három nap múlva új­ra napi 56 ezer liter tejet kaptunk a környék mező- gazdasági üzemeitől. ELLÁTÁSI KÖRZET ÉS FELELŐSSÉG — A kevesebb tejből is tudták garantálni a szüksé­ges termékeket, biztosítani az ellátást? — Naponta 28—29 ezer li­ter 2,8 százalék zsírtartalmú tejet, 3 ezer liter 3,6, és ezer liter 2,2 százalékos — ez utóbbi már választékbővítő — tejet tudtuk gyártani. A többit félzsíros és szend­vicstúró, tejföl, habtejszín és vaj gyártásához használjuk fel — folytatta az üzemve­zető. — A napi ellátással nem volt tehát gond, tudtunk elegendőt szállítani Békés­csabára, a város környékére, és a szegedi ellátási körze­tünkbe. A fogadó portára közben egy pótkocsis teherautó friss tejet hoz. Az egyik tartály­ból Petrovszki Istvánná hosz- szú pipettával (üvegcsővel) mintát vesz a kondorosi Egyesült Tsz szállítmányá­ból. — Milyen a tej minősé­ge? — kérdezem. — Jó — mondja a labor­ajtóban álló Gróza István, a tejet szállító gépkocsi ve­zetője. — És önnek mi a vélemé­nye? — fordulok Petrovszki- néhoz. — A savfoka 6 fok, ez jól pasztörizálható tej, de a na­pokban többször érkezett sa­vanyú tej is — majd vizs­gálja tovább a zsír százalé­kát és a fajsúlyát a vett mintának. — Tavaly óta üzemel a mikrolabor, így a gyártási folyamat közben mód nyílik az ellenőrzésre — veszi át a szót ismét Vádi László, majd az üzem igazgatóhelyettese, Szőlősi Gábor hozzáteszi: — Meg arra, hogy esetleges szennyeződés felfedezésekor menet közben kideríthetik a szakemberek a hiba okát. KEVÉS A SZAKEMBER — Van elegendő szak­képzett dolgozójuk? — Kevés a szakmunkás, ezért a Gyulai Tejporgyárral közösen szakmunkásképző- tanfolyamot szerveztünk, ám egyelőre ott tartunk, hogy három műszakban három pasztörizáló szakemberünk van — érvel Vádi László. — Nem vonzó az a szakma manapság, ahol folyamatos üzem, és két-három műszak van. — A munkaerőgondunk csak lassan oldódik meg — folytatja Szőlősi Gábor igaz­gatóhelyettes. — Harmadik éve a vésztői Körösmenti Tsz dolgozóit bérmunkában foglalkoztatjuk, naponta 17 dolgozót hoz és visz a mik­robusz. Ez tizede a foglal­koztatott létszámnak, de sajnos, helyi munkaerő nincs. — Gondolom a bérszínvo­nal sem itt a legmagasabb a városi üzemek között. — A bérszínvonal elég jó, meghaladja az 57 ezer fo­rintot. Jobban kell dolgoz­ni — mondja Szőlősi Gábor. — Az persze nem vitatható el, hogy a városban van olyan üzem, amely 24—26 forintos órabérrel vesz fel két műszakos üzembe segéd­munkást, mi pedig 14—16 forintnál többet nem tu­dunk adni. — Én azt mondom — szól Vádi László —, nem a bér- színvonal riasztja el az em­bereket, hanem a szombat­vasárnapi, meg a rendszeres éjszakai munka. Az üzemcsarnokot járva kifogunk egy szerencsés pil­lanatot. Éppen most ürítik a verőléces köpülő tartályából a vajat. Egyszerre 500 kilo­grammot képes köpülni a hagyományosnak nevezhető technika. Innen a tejszín- és telfölgyártó üzembe me­gyünk, ahol egy kefe távo­zott nagy ívben az üstből, majd egy tizenéves lány ká­szálódott belőle kifelé. — Ultrás vízzel, gyökérke­fével öt perc alatt lehet ki­tisztítani egy ekkora tar­tályt — magyarázza Patai Zsuzsa. — Ez az ön dolga? — Én segédmunkás va­gyok, két éve jöttem ide. Az általános iskola után inkább választottam a munkát, mint a mindennapi leckét, és iz- gulást, felelek-e tudok-e? VÁLASZTÉKBŐVÍTÉS Zsuzsától elbúcsúzva, ki­csit arrább Marhás Zsig- mondnéval találkozunk. ö harmadik éve jár be Vész­tőről — ahogy mondja, csak hófúváskor és betegség ide­jén hiányzott. Az ízletes, jó minőségű túró eközben az adagoló automatába kerül. — És mi lesz a savóval? — Takarmányozásra hasz­nálják a tsz-ek és magánsze­mélyek. A boltokból visz- szaérkező tejet pedig az új- kígyósi Aranykalász bedol­gozza a takarmányba. — Visszajött tejet emlí­tett. Milyen a csomagoló­anyag minősége? — Nincs panasz rá az utóbbi időben, a selejt is 1,29 százalékra esett vissza 1984-ben. — És a minőségi reklamá­ciók is csökkentek? — Nem használjuk a lá­dák mosására a nitrogenolt, hanem a tejiparban haszná­latos fertőtlenítő szereket, így ma már nem kapunk olyan visszajelzést, hogy „szaga” van a tejnek — elemzi Vádi László. — Amit termelünk, ne­künk eladó, ha mégis elő­fordul hiba, azt igyekszünk kijavítani — toldja meg az üzemvezető szavait Szőlősi Gábor. — Ebben az évben a bak- teorológiai minőségen sze­retnénk javítani, és a tej­színgyártás útját lerövidíte­ni. A mostani tejszínüzem­ben pedig új termékkel bő­víteni a választékot — mondja búcsúzóul az üzem­vezető. Számadó Julianna Félzsíros túrót is gyártanak az üzemben Fotó: Fazekas László Naponta a beérkező tej több mint fele jut el tasakokban a fogyasztóhoz

Next

/
Thumbnails
Contents