Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-06 / 30. szám
o 1985. február 6., szerda JgUiWUraci „Február 3-án — írta másnap, 1945. február 4-én a debreceni Néplap — hatalmas küldöttségek jelentek meg Békés megyéből, a Viharsarok fő fészkéből; 25 község 30 tagú küldöttsége jött szekereken• Békésből Debrecenbe. Nem kis teljesítmény a mostani téli időben, de a Viharsarok kemény földmunkás népe nem hagyja magát akadályoktól befolyásoltatni... A Viharsarok népének keménységére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy az elmúlt őszi, harcokkal teli időszakban sem vesztették el úgy a fejüket, mint másutt, hanem a szántóföldek 60—80%-a bevetve várja a tavaszt. Jellemző, hogy már kész terveik vannak a tavaszi munkák megkezdésére. Nem sopánkodnak, hanem dolgoznak. — Akadály, persze, nálunk is volt — mondja Pór István, a küldöttség vezetője, Orosháza nemzetgyűlési képviselője —, azonban az első napoktól kezdve a Magyar Kommunista Párt, az illegalitásban sokat szenvedett kubikosok segítségével, szervezetten látott neki a munkák elvégzésének. Amink ma van, azt ennek a szervezett munkának köszönhetjük.” Bízvást nevezhetjük „mun- kaokmány”-nak a csorvási nemzeti bizottság intézkedését is, amennyiben a testület arra kötelezte a község elöljáróságát, hogy „48 órán belül fogjon hozzá az elmenekültek uradalmának rovancsolásához. Gondoskodjék megfelelő könyv- szakértőkről, akik a szükséges számvizsgálatot meg tudják ejteni. E szakértők mellé a politikai pártok és szakszervezetek egy-egy bizalmit küldjenek... A birtok teljes átvétele után a község az alkalmazottaknak azonnal mondjon fel. A cselédség a felmondás után maradjon a helyén, a gazdatisztek azonban a felmondás után kötelesek elhagyni az uradalom területét." A kevermesi nemzeti bizottság elnöke faluja népének felháborodásáról tájékoztatta az alispánt: „A Nemzeti Bizottság a községi elöljárósággal megegyezve malomellenőrt rendelt ki, amit a malombérlő nem fogadott el, és kijelentette, hogy amíg 6 lesz a bérlő, ötét senki ellen nem őrzi, az ő irodájába a lábát senki be nem teszi, tehát mintegy jelezve azt, hogy ő diktatórikuson azt tesz, amit akar, és most felteszem a kérdést. Van-e joga valakinek, hogy önző kapzsiságból 5600 lelket számláló községnek mintegy kétharmad részét éhségre ítéljen, azt hiszem, ilyen nincs! Ha pedig nincs, akkor például nekünk mihez van jogunk vele szemben? Erre vonatkozólag kérek haladéktalan intézkedést; mert a malom áll, liszt pedig nincs, a felháborodás a községben emiatt nagy.” Az alispán a népjóléti miniszternek írt, a gyulai orvosoknak az abortuszról való álláspontját ismertette a jelentésében: „A művi vetélés eddigi elveit és gyakorlatát általában fenn kívánják tartani továbbra is... mindamellett nem lehet elzárkózni egy-egy kirívó eset mérlegelésétől, de ennek alapos kritika, meggondolás után kell megtörténnie... Nálunk, ahol már régen vonult keresztül a háború vihara, ez a kérdés többé-kevésbé elvesztette aktualitását, mivel leginkább a megszállásnak kezdetén szoktak ilyen esetek előfordulni. Annyi kétségtelen, hogy a kriminális abortuszok száma nálunk a múlthoz képest némileg megszaporodott. Ez azonban nem a fenti kérdéssel, mint inkább az általános háborús mentalitással hozható összefüggésbe.” Kellemesebb tárgyról esett szó Mezőberény február 9-i képviselőtestületi ülésén: „Budapest éhező lakossága részére a főispán úr által történő élelmiszergyűjtést a község lakossága a legnagyobb megértéssel fogadta, és egy nap alatt olyan meny- nyiségű élelmiszer gyűlt össze, hogy azzal egy... vasúti kocsi megtelt. Ugyanakkor a salgótarjáni bányamunkások részére is történt gyűjtés, mely szintén hasonló eredménnyel járt.” A békéssámsoni nemzeti bizottság községe fiataljairól hozott határozatot: „Kimondja a nemzeti bizottság, hogy a helyben megalakult demokratikus ifjúsági szervezetet, amely fennállása óta az ifjúság nevelésében nagyon eredményesen működött, minden erejével támogatni kívánja, annál is inkább, mert megállapítása szerint az ifjúság helyes politikai nevelése és vezetése ezen szerv kötelékében van biztosítva — több ifjúsági szervezet működését nem is tartja szükségesnek és célszerűnek, már azért sem, mert ezen szervezet kebelében van csak megfelelő ifjúsági vezető gárda, és a demokratikus ifjúság bármelyik politikai pártbeli tagja itt helyet foglalhat... Az ifjúság testi erejének helyes kifejlesztésére rendelkezésre bocsátja a községben levő volt leventeintézmény sportterét, minden ingó és ingatlan vagyonával együtt." Február 10-én nagygyűlést tartottak Gyulán. A városban megjelenő Alföld részletesen idézte B. Szabó István hadügyi államtitkár beszédét: „Nemzeti hadsereget állítunk föl, új hadsereget, melyből száműzzük a régi szellemet. A szolgálati szabályzatot átdolgoztuk, mert teljesen idegen volt a magyar alkattól. Jómagam közemberként vonultam be katonának, szívvel, örömmel, de néhány hónap múltán kiábrándultán meséltél el élményeimet az otthoniaknak. Így volt ezzel minden bajtársam, s a mostaniak is. Pedig nem igaz, hogy a magyar valamit is vesztett volna katonaerényéből. Máshol volt'a hiba! A baka fogkefével súrolt szobát; hát nem fog többet! (Óriási éljenzés.) Eltöröljük a karpaszományt, megszüntetjük az »alázatos« jelentkezést, bakától a vezérezredesig »bajtárs« megszólítás jár!” Szelídebb esemény került bele ugyanazon a napon egy orosházi jegyzőkönyvbe: „A romok felett megindult az építőmunka, amelyből nemcsak a férfiak, de a dolgozó nők is kiveszik részüket. Az Orosházi Magyar Dolgozó Nők Demokratikus Szövetségének napköziotthona a Horthy Miklós u. 7. sz. alatt nyílt meg. A felvételi naplóból kitűnik, hogy 37 hat éven aluli, és 22 hat éven felüli, iskolás gyermeket írattak be.” Daniss Győző Településfejlesztés Csanádapácától Kardoskútig A Kossuth rádió egyik reggeli műsora több ízben is foglalkozott a településfejlesztő társadalmi munkák jelentőségével, közcélú hasznával. Eközben felvetődött egy kérdés: vajon indokolt-e abban az esetben is az ilyen közös megmozdulás, amikor egy-egy intézmény, illetve termelő üzem kötelessége lenne az adott feladat teljesítése. Ehhez a gondolathoz csupán annyit fűzünk hozzá: bizonyára itt-ott valóban előfordulhat ez a fajta megoldás, amelyben feltehetően túlzott szubjektivizmus, vagy tehetetlenség, avagy szűklátókörűség dominál. Viszont azokban a községekben, városi lakókörzetekben, ahol a helyi szervek képviselői kellőképpen tájékoztatják a lakosságot a közép- és hosszú távú tervekről, konkrét fejlesztési elképzelésekről, továbbá az ezek megvalósításához szükséges anyagi és egyéb lehetőségekről, ott aligha tapasztalható az imént említett negatív jelenség. Egy faluban nemigen kockáztatnák meg a vezetők azt, hogy például kizáróan a tanácsra, a termelőszövetkezetre, vagy az ÁF£SZ-re tartozó teendők ellátásával magát a lakosságot megbíznák. Még a fenti rádióadást megelőző napokban kerestük fel Békés megye több települését, ahol mindenütt a tanácselnök ismertette az elért eredményeket és körvonalazta az idei fontosabb elképzeléseket. CSANÄDAPÄCÄN, ebben a mintegy 3500 lakosú községben jó hagyománya van a helyi szervek és a népfrontbizottság együttműködésének. A tanácstagok tevékenységét három-négy HNF-aktíva segíti körzetenként. Ami igencsak megmozgatta a község népét, az a 10-11 kilométer hosszú gázvezeték-hálózat kiépítése volt az elmúlt évben. Ehhez a háztulajdonosok hét-hétezer forinttal járultak hozzá ingatlanonként. Természetesen voltak olyanok, akik két részletben fizették be az ösz- szeget, és az idősek is kaptak bizonyos kedvezményt. Az 5600 forint közműfejlesztés viszont azokat a lakosokat érinti, akiknek portájára nem vitték be a gázt, de ugyanakkor az ő lakásuk előtt is „elhalad” a vezeték. Egyébként e felső határnak számító tételt a tanács decemberi ülésén állapították meg. A kivitelezésben — a község lakosai mellett — a helyi Széchenyi Tsz is sokat segített, amely még 1983- ban társulás formájában megcsinálta a gázfogadót és az utat, valamint lefektette a csöveket. Csanádapácán tavaly különben 5,9 millió forint volt a társadalmi munka összértéke. KASZAPEREN, amelyet több mint 2200-an laknak jelenleg, ugyancsak jóleső érzéssel hallgattuk a tanácselnök részletes tájékoztatóját a legújabb fejleményekről. Elöljáróban meg is jegyezte, olyan változásokról fog szólni, amelyek a legutóbbi faluriport megjelenése óta következtek be. Tavaly a KM orosházi üzemmérnökségének kivitelezésében két kilométer hosz- szú és 2,5 méter széles kerékpárút épült egymillió 650 ezer forint értékben. Az anyagot a tanács vásárolta meg, míg a betont a Zalka Tsz nagy teljesítményű keverőgépével készítették el. De a szövetkezet szocialista brigádjai nemcsak ebben, hanem a játszótéri felszerelések megvételében és ezek felállításában is közreműködtek. Sőt, még egy másik célt is maguk elé tűztek, éspedig összegyűjtötték a pénzt, hogy megvásárolhassák a HT 1080/Z típusú számítógépet az általános iskola részére. A tanács viszont 420 ezer forintot költött az oktatási intézmény felújítására az elmúlt évben, s ennek során kicserélték a nyílászárókat, . valamint felújították a padló- és falburkolatokat, továbbá kialakították a fűthető vizesblokkokat. A földgázprogram első lépcsőjében befejeződött a fővezeték lefektetése, s így már gázzal fűthetnek a belterületen levő épületekben. A munkálatok tovább folytatódnak ebben az évben. A megyei tanács 360 ezer, a Zalka Tsz pedig 150 ezer forinttal járult hozzá a vágóhíd korszerűsítéséhez, ezzel is támogatva az alapellátás javítását a községben. A létesítmény kapacitását érzékelteti a következő két számadat is: tavaly több mint 1500 sertést vágtak le, ami 96 mázsa 416 kilogramm húsnak, illetve húskészítménynek felel meg. Szintén az előző esztendőben készült el a Hősök tere és a Május 1. utca 300 méteres szakaszán a belterületi út, amelyen így több fontos középület bármilyen időjárás esetén is megközelíthető. Az idén pedig — az út- pályázaton nyert összeg fel- használásával — az Október 6. utca több mint 1000 méteres szakaszát szilárd burkolattal látják el. A tervek között szerepel még egy meglevő épületben 'két szolgálati lakás átadása, valaA Győr-Sopron megyei Táplány-pusztán, a szociális otthonban különleges születésnapra került sor a minap. A százesztendős Perna Margit köszöntötte gondozott-társát, a 105. életévét betöltött özv. Szíjártó Vilmosnét. Képünkön: csokorral a kezében az ünnepelt (MTI-fotó — Matusz Károly íelv. — KS) mint a község déli részén 30 telek kialakítása. TÖTKOMLÖSON, ahol körülbelül 8000 ember él, ugyancsak a gázbekötésekkel összefüggő kérdések kerültek be a tanácstagi beszámolók, fórumok és az egyéb tanácskozások napirendjébe. A jelenlevők nem hallgatták el a járdák és a közvilágítás állapotára vonatkozó gondjaikat 'Sem. Különben eddig mintegy 800 lakásban és a közintézmények zömében már gázzal főznek, illetve fűtenek. Ez azt jelenti, hogy 40 utcában eddig csaknem 20 kilométer vezetéket fektettek le. Tavaly 3000 forint volt a tanácsi hozzájárulás, amelyhez hozzájött még 1500 forint a házi bekötések fedezésére. Korábban további 26 utcát terveztek bekapcsolni a hálózatba, de várhatóan az idén csak 20-ra nyílik majd lehetőség. Nem kis fejtörést okoz a nagyközség vezetőinek, melyik tanácsi körzeteket jelöljék ki erre a célra. Ugyanis még 40 olyan utca van, ahol még nem épült meg a gázvezeték. A helyi vezetés összehívta a tanácstagokat, hogy ismertesse a feltételeket. Ezek közé tartozott az a kitétel, amely szerint csak abban az esetben jöhet számításba egy- egy utca, ha a lakosok 80 százaléka előre kifizeti a szükséges összeget. Egyébként a munkálatok kivitelezője a nagyközségi tanács költségvetési üzeme. KARDOSKÜTNAK mindössze csak 600 lakosa van. Itt főként az ivóvíz mennyisége és minősége okoz gondokat. Mindenki egyetért azzal, hogy nemcsak új kutat kell fúrni, hanem szükségessé vált a hálózat bővítése is. E több százezer forintos fejlesztés részben társadalmi összefogást igényel. A tervek szerint a jelenlegi 75 méter mély kutat nem zárják le, bár elég gázos a vize. Van ugyan gázszűrő- berendezés, amelynek működése sajnos meggyorsítja az algásodást a tárolóban és a vezetékrendszerben. A szakemberek az új kút „belépésétől” főként a víz mennyiségének növekedését, s természetesen a minőség javulását várják a jövőben. Úgyszintén az elképzelések közé tartozik egy tornaterem építése, mivel rossz idő esetén a művelődési házban tartják a testnevelési órákat a gyerekeknek. Szó van arról, hogy a KISZ-es fiatalok és a szocialista brigádok szívesen elvállalnák egy használaton kívüli külterületi iskola lebontását, valamint az onnan kikerülő építőanyag elszállítását. Ily módon sokkal kevesebb pénzébe kerülne az iskolai tornaterem létesítése a községnek. Több előny származik abból is, hogy a munkahelyi kollektívák jó kapcsolatot teremtettek az orosházi határőrkerülettel, ami többek között megnyilvánul a sportprogramok szervezésében. Célcsoportos beruházásban Valósult meg még 1980-ban a gáz bevezetése. Ezzel is magyarázható, hogy a kar- doskútiak a meglevő anyagi eszközeiket már az úthálózat korszerűsítésére fordíthatták az elmúlt években. A gazdasági szervek összefogásával két utcában szilárd burkolattal látták el az útfelületet. E munkálatok értéke meghaladta a hatmillió forintot. Nem lebecsülendő eredménynek számít az sem, hogy jó néhány szolgálati lakás felújítása mellett az előző esztendőben korszerűsítették a községi vágóhidat, mintegy 700 ezer forint költséggel. Bukovinszky István Nyissuk rájuk az ajtót! Egy idős vidéki asszony mondta egyszer: — Három nagy fiam van. Emlékszem, amikor még itthon élő fiatal legények voltak, úgy jöttek haza nap mint nap a munkából, jól kiéhezve az én főztömre, hogy szinte egyszerre estek be az ajtón, szinte rám törték az ajtót. — Azután keserűen hozzátette: — Akkor csaknem rám törték, most meg rám sem nyitják az ajtót. Még azt is elmondta, nem rossz emberek az ő fiai. Egy lakik közülük a faluban, kettő városba költözött. Néha anyagi segítség is jön tőlük, karácsonykor mind hazajöttek, de most várhatja az újabb karácsonyt, hogy lássa őket. Esetleg nyárra kap egy-két unokát kis időre, de hát... De hát! Akár falun, akár városon .él az öreg szülő, bizony nagyon hosszúak számára a téli esték. És gyakran, jeges, síkos időben, a boltba is nehéz elmenni, nehéz a tüzelőt behordani akár szén, akár fa, akár csak olaj az a tüzelőanyag. Elkelne a segítség. Persze nem mindig egyszerű. Nem egyszerű, mert ha egy községben, egy városban is laknak, akkor Is dolgoznak napközben, el kell látni a saját háztartást, hogyan jutna idő és erő még az öregre is? Nincs recept a hogyanra, de talán néhány lehetőség: A hét végén segíthetne valaki a gyerekek vagy a naI gyobb unokák közül a tüzelőt behordani, szombaton akár egész hétre előre bevásárolni, alkalmanként egy alapos nagytakarítást rendezni és így tovább. De a nagyobbacska unokák nem segíthetnének-e hét közben is? Tudom, sok helyen ezt meg is teszik. Azután sok olyan idős ember is van, aki nem is a segítségre szorul rá. Megoldja maga a saját ellátását, vagy naponta eljár a napközi otthonba a többi öregember közé. Nemcsak azért, mert ott jól fűtenek, mert készen tálalják az ebédet, de azért is, mert van kivel szót váltani. Igen ám, de hiába van kivel szót váltani, ha nincs miről. Pedig ha a felnőtt gyerekek, az unokák legalább hetenként egyszer rányitnák az ajtót az öreg szülőre, vagy ha távol laknak, legalább néhány soros levélben tudatnák, mi újság a családban, akkor bizony már lenne miről mesélni szomszédnak, vagy bárkinek a napközi otthonban. A törődés sokféle lehet aszerint, hogy mire van szükség, és mire van lehetőség. De nagyon jó lenne, ha ez a kettő minél több családban találkozna. Napközit nyitottak Orosházán
