Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-04 / 28. szám
1985. február 4., hétfő Pártértekezletekröl jelentjük A biztosítási ügynök két napja (Folytatás az 1. oldalról) Szóltak az ideológiai munka szükségességéről, szűkebb munkahelyeik gazdasági eredményeiről, gondjairól, a társadalmi munka jelentőségéről, s az értelmiséggel való fokozottabb törődésnek is hangot adtak. Többekben megfogalmazódott a hogyan tovább? A választ maguk a hozzászólók meg is adták: a jövőben még jobban kell élni az irányításban, a szervezésben és a költséggazdálkodásban rejlő tartalékokkal. Megfogalmazódott többek hozzászólásában az is, hogy ebben az országban ingyen ne éljen senki. Többen elmondták: a falu és a város közötti különbségek nem csökkentek, valamint az alacsony jövedelműek, főként a kis nyugdíjasok megélhetése nehezedett. A vitában felszólaló Sasala János a dinamikusan fejlődő település lehetőségeit elemezte, dr. Herczeg Ferenc pedig a széles körű demokratizmusról szólt, majd a pártértekezlet dokumentumában is kiemelkedő helyen szereplő szövetségi politikáról, rendszerről beszélt. Á pártértekezlet végezetül megválasztotta a nagyközségi pártbizottságot, melynek titkára ismét Zolnai László lett. Sz. A. Vésztő A vésztői nagyközségi pártértekezlet küldötteit Komáromi Gábor tanácselnök, a pártértekezlet levezető elnöke köszöntötte. Az eseményeken részt vett többek között Apáti Nagy Gábor, az MSZMP Központi Bizottságának és a párt megyei bizottságának tagja. A nagyközségi pártbizottság írásbeli beszámolóban elemezte a párt XII. kongresszusa óta végzett munkát. A pártértekezleten a pártbizottság szóbeli kiegészítését Fazekas István, a pártbizottság titkára ismertette: — A pártalapszervezetek felelősséggel elemezték az elmúlt öt évben végzett munkát, nagy aktivitással vitatták meg a kongresszusi irányelveket, megfelelően felkészültek a párt XIII. kongresszusára — mondotta. A pártbizottság írásos beszámolója részletesen foglalkozott a társadalmi viszonyok fejlődésével a helyi -üzemek, intézmények gazdálkodásával. A község lakossága, elsősorban a foglal-' koztatás hiánya miatt, 1980 óta tovább csökkent, a községből több mint ezren járnak el dolgozni. A foglalkoztatottak 40 százaléka az iparban, 30 százaléka a mezőgazdaságban, 10 százaléka a kereskedelemben dolgozik. Az értelmiség aránya kisebb a megyei átlagnál, kevés a pedagógus, a közgazdász, a műszaki értelmiségi. A nagyközség két legnagyobb gazdálkodó szervezete, a korábban veszteséges termelőszövetkezet és az ÁFÉSZ az utóbbi években már eredményesen dolgozott. A téesz nyeresége 1984-ben 17, a fogyasztási szövetkezeté 11 millió forint lett. Sokan, elsősorban nők találtak munkát a BÉKÖT, a RU- TEX, valamint a FÉKON helyi üzemeiben. A foglalkoztatás gondjait várhatóan enyhíti majd a Budapesti Pamut-, Textilművekkel üzemrész alakítására kötött megállapodás. Vésztőn egyébként az utóbbi években a község minden belterületi útját felújították, két utcában szilárd útburkolat épült, javult a buszközlekedés, megkezdték a szennyvízelvezető rendszer építését. Korszerű, jól felszerelt könyvtár várja az olvasókat. Mindezek a fejlődés bizonyítékai. Messze elmarad azonban az igények mögött a telefonhálózat fejlettsége, s a közművelődést szolgáló intézmények állapota. A beszámoló elismeréssel szólt a párt belső életében tapasztalható változásokról. Az elmúlt öt évben a párt- szervezetek, s a nagyközségi pártbizottság munkája tovább javult, tökéletesedett az elvi, politikai irányítás. Sokoldalúbbá vált a párt- szervezetek agitációs tevékenysége, s az élet szinte minden területén érzékelhető a párt vezető szerepének érvényesülése. Az írásos anyag ugyanakkor kritikusan szól a pártfegyelemről, a vezetői példamutatás jelentőségéről. A kongresszusi irányelvek 'vitájáról készült 13 oldalas állásfoglalás a párttagok, pártszervezetek és a községi pártbizottság véleményét, javaslatait tartalmazza. Az Írásból kitűnik, hogy a község párttagjai a város és a falu közötti különbség csökkenését, az igazságosabb elosztást, a társadalmi értékrend néhány területén történő újragondolását, az oktatás, a szocialista . nevelő munka színvonalának emelését várják. A pártértekezleten 14-en mondtak véleményt. Kaszai János a tanácsi munka fokozott önállóságáról, s az ebben rejlő lehetőségekről szólt. Kovács Sándor a tervszerű és céltudatos pártépítő munka jelentőségét, Kaszai György az agitációs és propagandamunka tapasztalatait elemezte. Szabó Béláné külön is hangsúlyozta, hogy a közművelődés nem egyszerűsíthető le a művelődési ház és a könyvtár munkájára. Szili Géza az iskolákban végzett oktató-nevelő munka eredményeiről, nehézségeiről beszélt, dr. Parais Lajos a pártellenőrzés jelentőségére mutatott rá. A pártértekezleten felszólalt Apáti Nagy Gábor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, aki elismeréssel szólt a községben végzett pártmunkáról. A vitában elhangzottakra Fazekas István, a pártbizottság titkára válaszolt, majd a pártértekezlet megválasztotta a 41 fős pártbizottságot, amely újólag Fazekas Istvánt választotta titkárává. K. J. Mezőhegyes A nagyközségi területi alapszervezet, a vasipari szövetkezet, a kendergyár, a szakmunkásképző, az általános művelődési központ, a MÁV-forgalmi és a MÁV- vontatási alapszervezet, valamint az ÁFÉSZ .több mint háromszáz párttagjának képviseletében ült össze Mezőhegyesen, a hatodik ötéves tervidőszak „büszkeségében”, az új művelődési központban szombaton, február 2- án délelőtt az a kilencven küldött, akiket Kassai Béla tanácselnök, a nagyközségi pártértekezlet levezető elnöke köszöntött. Ezen az értekezleten — amelyen részt vett és felszólalt dr. Lovász Matild, a megyei pártbizottság titkára is — a küldöttek a tizenkettedik kongresszus határozatainak helyi végrehajtásában elért eredményeket összegezték, meghatározták a további teendőket és állást foglaltak a tizenharmadik kongresszus irányelvei felett kibontakozott vitában, majd megválasztották az új pártbizottságot és annak titkárát. A nagyközségi pártbizottság írásban előre kiadott beszámolójában, a pártbizottság titkárának, Ilyés Lászlónak a szóbeli kiegészítőjében és a tizenhárom felszólalásban refrénszerűen csendült ki a párttagságnak a nagyközség jelenéért és jövőjéért érzett magas fokú felelőssége, legyen szó akár az ifjúság neveléséről, a település fejlesztéséről, ellátásáról, avagy a termelő munka gondjairól, feladatairól. A lényeget már a beszámoló kiemelte, bemutatva, hogy a korábbiakkal ellentétben a hatodik ötéves tervidőszakban a nagyközség lakosságának száma folyamatosan növekedett. Ez önmagában is tükrözi azt, hogy a társadalmi összefogás eredményeként a tettekben — nagy értékű társadalmi munkákban — megnyilvánuló lakóhelyszeretet kisugárzó hatásaként erősödött Mezőhegyes lakosságmegtartó képessége. Ezt ismerte el hozzászólásában a megyei pártbizottság titkára, dr. Lovász Matild is, amikor gratulált a Hild- éremhez, amelyet a település a nagyközségek közül elsőként kapott meg építészeti, fejlesztési törekvéseiért, teljesítményéért. Méltatta a nagyközség termelő üzemeinek munkáját, a munkahelyi szociális ellátás javítására és a teljes foglalkoztatás megoldására tett törekvéseit. Szólt arról, hogy Mezőhegyesen a tárgyi feltételek megteremtésével egy időben gondoskodtak a kulturális munka tartalmasságáról, színvonalának emeléséről is. A pártbizottság, a pártalapszervezetek és a tanács példamutató együttműködése a garancia arra, hogy ez a közösség — a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát párt- bizottságával karöltve — képes a pártmunka szintjének, eredményességének további növelésére, a település ellátási, termelési és társadalmi feladatainak megoldására. Ugyanezt erősítették a feL szólaló küldöttek is. Kocur Lajos, a vasipari szövetkezet dolgozója öt éve „idegenként” került Mezőhegyesre, s most örömmel beszélt arról, milyen szívesen, segítőkészen fogadták itt, ahol a tettrekészség, a lakóhelyért való áldozatvállalás párját ritkítja. Hájas Gáborné, az általános művelődési központ párttitkára, a HNF helyi titkára ezt a népfront által szervezett sikeres közösségi megmozdulások eredményének számbavételével folytatta. Magyaróvári Mihály, a 614-es számú Ipari Szakmunkásképző igazgatója pedig azt bizonyította, hogy a nagyközségben kialakult közszellem és gyakorlat igen nagy segítséget ad a fiatalok, a leendő szakmunkások hazafias neveléséhez. Ebben egyetértett vele felszólalásában Tóth József né, az. úttörőcsapat vezetője és Hegedűs János, a honvédelmi klub titkára is. A felszólalók egy másik csoportja — Ungur Mihály, a kendergyár telepvezetője, Virág László, a MÁV mezőhegyesi csomópontjának dolgozója, Zomborácz János, a vasipari szövetkezet lakatosa és Kovács József, a vasipari szövetkezet elnöke — a gazdasági építőmunka és az életszínvonal összefüggéseire mutatott rá. Míg Katona Mátyás, a vasipari szövetkezet párttitkára, Nagy József, a nagyközségi KISZ-bizottság titkára és Bán Károly, a nagyközségi pártbizottság fegyelmi és ellenőrző bizottságának elnöke a párt belső életének kérdéseiről szólt. A vita zárását, a beszámoló és a kongresszusi irányelvekről szóló állásfoglalás elfogadását követően a küldöttek megválasztották a négy megyei küldöttet, illetve a 31 tagú pártbizottságot, amely első zárt ülésén Csomós Zsuzsannát, a pártfőiskola utolsó éves hallgatóját, a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát volt szociálpolitikai osztályvezetőjét választotta meg a pártbizottság titkárának, hazatértéig pedig — a májusban 60. életévét betöltő — Ilyés Lászlót bízta meg a titkári teendők ellátásával. K. E. P. Ha igaz az a mondás, hogy a megismerkedés első pillanatai meghatározóak, akkor ez egy biztosítási ügynökre kétszeresen igaz. A havi jövedelme, megélhetése múlik ezen. Kotroczó Sándornak hívják. Fehér pulóver, barna bársony farmer és divatos csizma van rajta. Már az első percekben az az érzésem, mintha láttam volna már valahol. — Több mint tíz évig a vendéglátóiparban dolgoztam, talán onnan ismerős az arcom. A békéscsabai biztosítóhoz négy és fél évvel ezelőtt jöttem. Beszélgetés közben megegyezünk, hogy a Lenin Tsz egyik központjába megyünk, mert ott CSÉB—I50-es biztosításokat szeretne kötni. Ez egy új módozat. Az irodistákkal 'korábban már beszélgetett a dologról. Sokuknak van CSÉB—80-asa, bizonyára lesznek, akik vállalják a havi plusz 70 forintot, 150- es magasabb szolgáltatásai fejében. A központban az elnököt, vagy a helyettesét keressük, de nincs szerencsénk, pedig az illendőség megkívánná, hogy először a munkahelyi vezetőktől kérjünk engedélyt. Igaz, velük már többször találkozott, ezért tulajdonképpen formaságról lenne szó. A titkárnő a lakásbiztosításról kérdez. Nem ismeri a feltételeket. Szóval ez már a munka! Az üzletkötő precízen felsorolja a lakásbiztosítás szolgáltatásait. — És mennyi az évi díja? — önöknek négy szobájuk van, ezért évente 501 forintot kell fizetni. — Sok ez az ötszázas, de csak nyugtalan az ember. Nemrégiben égett le a szomszédunk háza. Nálunk is előfordulhat rövidzárlat. A ház legalább 800 ezer forintot ér. Bejön valaki, a titkárnő megkérdezi tőle: nem akarsz biztosítást 'kötni? „Nem én, semmilyet” — legyint, eny- nyi a válasz. Az iratokat kitöltötte, , elköszönünk, irány az első iroda. Barátságos arcú asszonyra nyitjuk az ajtót. — A biztosítótól jöttünk. Szeretném figyelmébe ajánlani a CSÉB—150-es biztosítást. A régivel szemben ... — Van már CSÉB—80- asom, elég az nekem! — Ez egy kedvezőbb forma — de félbeszakítják. — Nem. Havi 3 ezer forint a fizetésem, elég, ha 80 forintot levonnak belőle. Nincs értelme tovább próbálkozni. Elnézést kér a zavarásért, továbbállunk. Az íróasztal mögött egy középkorú férfi ül.- .........K otroczó Sándor Békéscsaba egyik biztosítási ügynöke Fotó: Veress Erzsi — A biztosítótól jöttünk. A CSÉB—150-eset szeretném a figyelmébe ajánlani. — Már tegnap megkötöttem, de lenne egy kérdésem. Figyelmesen végighallgatja, és épp olyan türelemmel ad felvilágosítást, mintha üzletkötés előtt állna. Mielőtt eljönnénk, megkérdezem, hogy miért lett tagja a 150- es nek. — Az egyik életerős barátomat máról holnapra vitte el az infarktus. Volt biztosítása, a családja ezért 120 ezer forintot kapott. Ez az összeg őt nem pótolhatja, de a családját átsegítheti a holtponton. Velem is előfordulhat. , A következő irodában hárman ülnek. Az az érzésem, hogy először a férfit kell megcélozni, mert ha ő megköti a biztosítást, akkor munkatársnőivel már jobban boldogul. Előérzetem nem csalt, vele kezdi. Pedig az egyik munkatársnője feltűnően szemrevaló, húsz év körüli teremtés. Sikerül átíratni a 80-ast 150-esre. Megkezdi a csinos hölgy agitá- lását, a férfi besegít: — Kösse meg, Klárika, legalább a 80-asat. — Minek! — fel sem néz a papírjaiból. — És lakásbiztosítása van? — próbál meg valami mást az üzletkötő. — Minek lenne? Lakásom sincs. Se férjbiztosításom, mert férjem sincs. Totális elutasítás. Kolléganője a nagy életbiztosításról érdeklődik. Pusztán kíváncsiságból. Válaszol a kérdésekre, és amikor minden tisztázódik, akkor visszatér a szép lányhoz. Először azt hiszem, hogy csak a tekintete miatt... Olyan elutasító volt, hogy más magyarázatot véleményem szerint nemigen lehetne találni. De tévedtem! — Na, kitölthetem ezt az ajánlatot? — előveszi a papírokat és vár. „A 80-ast ajánlom önnek” — folytatja a győzködést. Meglepődöm, amikor a következőket hallom: — Egye fene, írja, meggyőzött. Majd újabb irodákba, újabb emberekhez megyünk. Az eredmény: hét megkötött biztosítás. Már az utcán kérdezem meg: meg van elégedve? — Tulajdonképpen igen. De néhány nap múlva visz- szajövök. Az elnököt és még vagy két-három embert meg lehet nyerni. Tudja, már megérzem. — Megkérdezhetem, menynyit keresett ma délelőtt? — Ügy 400 forintot. Mielőtt elbúcsúznánk, megállapodunk, hogy a holnap délutáni „házalást” fél ötkor a Wlassich-sétányon kezdjük. A házfelügyelőktől seerezte meg azoknak a címét, akiknek nincs lakásbiztosításuk. A földszinten nincs szerencsénk. A negyediken egy fiatalasszony nyit ajtót. — A- biztosítótól jöttem. Szeretném figyelmébe ajánlani a lakásbiztosítást. — Köszönöm, de nincs itthon a férjem, talán majd legközelebb. Megint lépcsőzünk. Újabb lépcsőház, újabb felesleges próbálkozások. Az üzletkötő nyugalmát látszólag ez nem zavarja. Változatlanul udvarias, nem tolakodóan, de határozottan lép föl. Jó két óra múlva már csak egy címünk ván. Egy középkorú asszony nyit ajtót. Kiderül, hogy nincs lakás- és garázsbiztosításuk. A konyhában írjuk meg a szerződést. „Legalább nem 'kutyagoltunk hiába, mégis csak sikerült két biztosítást megkötni” — gondolom magamban. A háziaknak nagyon sokfajta biztosításuk van, megkérdezem, hogy miért. — Nem halunk bele a részletekbe, másba talán igen. Persze más baj is bekövetkezhet. Ügy érezzük, mindegyikre szükségünk van. — És kaptak már pénzt a biztosítótól? — Hál’ istennek, még nem. De soha ne kerüljön rá a sor! Elmúlt este 7 óra. Mára befejeztük a munkát. A sok lépcsőzés miatt alig tudom emelni a lábaimat. Talán csak azért kérdezem meg, hogy eltereljem a figyelmemet a fáradtságról: — Holnap mit csinál? — Délelőtt bent megcsináljuk az adminisztrációt, aztán kiugróm Gerlára, mert van két címem. Nagy élet- biztosításokat fogok kötni, ha sikerül. Lovász Sándor A hosszan tartó hideget követő olvadás és áradás hatására évek óta nem tapasztalt méretű jégzajlás halad le a Felső-Tiszán. A természeti jelenség következtében Vásárosnaménynál 11 hajó, uszály és pontonhíd sodródott el, amelyből több azóta is a jég fogságában és a folyó különböző szakaszain vesztegel. A Felső-tiszai Vízügyi Igazgatóság dolgozói megkísérlik partra emelni az úszó testeket. A figyelő és mentő munkálatokhoz segítséget nyújtanak a nyíregyházi bázisról a MÉM Repülőgépes Szolgálatának helikopterei is. A felvétel a Felső-Tisza dombrádi szakaszánál készült ' (MTi-íotó: Oláh Tibor — KS)
