Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-27 / 48. szám

1985. február 27., szerda Nehéz lányság? Ami a kényelemnél többet ér I ~ ■ 1 I I Néhány esztendeje megindult hazánkban a haladó fo­lyamat a megmerevedett vállalati szervezeti rendszer rugalmasabbá tételére, decentralizálására. A gazdálkodás hatékonyságának növelése követeli meg, hogy a vállala­tok, gyárak, üzemek önállóbban, vagy ha lehetséges, egészen önállóan szervezzék, tervezzék termelésüket, közvetlenebbül érzékelve annak eredményét. E tenden­ciának Békés megyében különösen örülhetünk, hisz itt — közismert — a gyárak, telepek száma a meghatározó. ISHiHMM-------------------------------------------­M iért nem tartotta be az előírásokat a vállalat? Egy súlyos üzemi baleset tanulságai Az önállósodás egyik lép­csője a gyárak leányvállalat­tá alakítása. Az anyaválla­lat, akár az anya gyermekét, „útjára bocsátja” az üzemet, álljon meg immár a saját lá­bán. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy sorsára is hagyja. Szükség esetén to­vábbra is-, segíti. A „leány- nyá serdülés” azonban ezzel együtt se gondtalan. Hogy mi mindennel kell megküz­deni az önállóság küszöbén, arra az idén, január elsejé­vel leányvállalattá lett Gyu­lai Harisnyagyárban keres­tük a választ. A gyár igazgatójával. Vi­dd Miklóssal nem először ta­lálkozom, s látom az arcán, nem felhőtlenek napjai. — Gondjaink vannak — mondja tömören, majd hoz­záfűzi —, de ezek elkerülhe­tetlenek. Technikailag a le­ányvállalati működés min­den feltételét megteremtet­tük, hosszú ideje készültünk az új formára. Ezzel nincs is baj, hanem a fonállal! A betárolt fonalaink elfogytak, s az utánpótlás késik. Most haponta 10 százalékkal ki­sebb a teljesítmény emiatt. A színes acrylkészletek ki­fogytak, a gyártó pedig nem teljesíthet, mert energiaigé­nyes folyamat lévén, csök­kent műszakban festik a fo­nalat, így kevesebb jut ab­ból a megrendelőknek. Te­hát végső soron a kemény tél tehet arról, hogy a gyu­lai kötőknek nincs elég munkája. Ha pedig a tech­nológiai folyamat elején álló kötőnek nincs munkája, az többszörösen kiesés, mert a színes acryl zoknik, ha­risnyák adjusztálása, formá­zása, minősítése, csomagolá­sa is itt történik. — Pamutféleségekből jó az ellátás — folytatja az igazgató —, ám ez nyers­áru, ami annyit jelent: kö­tés után elszállítjuk a festő­débe, s onnan már nem is jön vissza a termék, a to­vábbi munkafolyamatokat nem mi végezzük. így a pa­mutfeldolgozás, a munkaerő átcsoportosítása erre a terü­letre csak némileg enyhít a munkaellátási gondokon. De nem enyhít, azok bosz- szúságán, akiknek ebben a februári zimankóban kellett kivenniük a szabadságukat, még ha csupán egy-két na­pot is. Akik pihenőre kény­szerültek (néhány dolgozóról van szó!), ázokkal nem be­szélhettünk, akik pedig dol­goznak, remélik, nem jut­nak hasonló sorsra. Végül is, ha később is, megérke­zik a várt alapanyag. # Ottjártunkkor még a szí­nes acryl utolsó tartalékai kerültek a csehszlovák An- ge-típusú kötőgépekre. Lá­nyok, asszonyok kísérik éj­..Minden pere számit..." jel-nappal figyelemmel a gép munkáját, időnként beavat­kozva a harisnyakötés fo­lyamatába. Több színben százszámra készülnek az ál­talunk csak frottírzokniként emlegetett termékek. Az egyik gépsornál megállunk. Kísérőm, Böszörményi And­rásáé, a szakszervezet tit­kára (ő is kötőnőként kezd­te) előzékenyen átveszi a munkát Hainesz Zoltánnétól, míg néhány szót váltunk. — Számít minden perc — mondja a húsz esztendeje itt dolgozó kötőnő —, mert tel­jesítménybérben dolgozunk. És sajnos, lassan gyűlnek a forintok. Szombat, vasárnap is bejövünk és gmk-ban folytatjuk a heti munkát, így keresünk annyit, ameny- nyit szeretnénk. Csak le­gyen munka! Most már a gyár maga gazdálkodik a pénzével. Azt hiszem, na­gyobb lett a felelősségünk. De hogy jó lesz-e a leány- vállalati forma, meg tu­dunk-e állni a saját lábun­kon, az később derül ki. Az említett „saját láb” most még kicsit bizonytalan. — Az évből eltelt néhány hét alatt — hallom Vidó Miklóstól — mintegy 33 millió forint értékű árut szállítottak ki, s mindössze egymillió (!) forint árbevé­tel folyt be. Vevőink nem I tudnak időben fizetni, a ké­sőbb érkező pénz pedig a késedelmi kamattal együtt sem ér annyit, mint az ide­jében jövő. A bérfizetés nem várhat, s vásárolni is kell, most mindezt hitelből. Lehet, hogy valakinek úgy tűnik ezek után, jobb volt az „egyszerű” gyárnak, hisz akkor ezek a gondok nem értek el ide. Én úgy fogal­maznék : kényelmesebb volt. A kényelem azonban nem feltétlenül hasznos, sőt! A piaci hatások közvetlen ér­zékelése, mely az okos gaz­dálkodásra ösztönöz, az, hogy a termelőegység maga dönt­het nyereségéről, annak fel­Foto: Fazekas László osztásáról, az üzem sorsá­ról, megéri a kényelem fel­adását. A Gyulai Harisnyagyárnak több mint ezer dolgozója van és harminc vállalati gazdasági munkaközösséget működtet. Zúgó gépek soka­sága ontja az „anyagot”, számomra varázslatos mó­don. Néhány szál fonal el­tűnik a gépben felül, alul pedig ott a csaknem kész zokni. Csodálkozásomat lát­ván az egyik gépmester, Orovecz János a második emeletre invitál, ahol a leg­modernebb vagy inkább — a gyáron belül — a legújabb gépek dolgoznak. Ám már ezek is kb. 20 évesek. Vagy­is a gépmestereknek mindig akad dolguk. Fizetésüket ők is a kötőnők. teljesítménye után kapják, tehát közös az érdek: lehetőleg minden gép jól működjék. így juthatnak valamennyien nagyobb jö­vedelemhez — a leányválla­lattal együtt. Szatmári Ilona Nagy Gyöngyi, a Sárréti Tej önálló Közös Vállalat fiatalkorú dolgozója 1983. szeptember 24-én súlyos üzemi balesetet szenvedett. A tragikus eseményre így emlékszik vissza: — A vajgyártó műhelyben dolgoztam. A köpülőgépet kezeltem. A munkaidő befe­jezése előtt a gépet teleen­gedtem vízzel, mosóport töl­töttem bele és elindítottam. Egy kis idő múlva leállítot­tam, és akkor, a fedő kinyi­tása után a forgással ellen­tétes irányban lebillent a dob. A kezelőlépcső felső fokán álltam, ahonnan me­nekülni akartam. De el­csúsztam, és ömlött rám a forró víz. Iszonyú fájdalmat éreztem. Felugrottam, és szaladtam az öltözőbe. Le­vetkőztettek. A z'uhany alá akartam állni, mert hallot­tam, hogy ilyen esetben a hideg víz jó hatású. Közben azonban megérkezett a men­tő. Előbb a körzeti orvoshoz vittek, onnan pedig a gyulai kórházba. Másnap a békés­csabai kórház intenzív osz­tályára kerültem, ahonnan október 28-án jöttem haza Szeghalomra. Itthon még fél évig, 1984. március 25-ig maradtam táppénzes állo­mányban, majd ez év janu­árjában megállapították, hogy a munkaképességem csökkenése 36 százalékos. * * * Hosszú idő telt el a bal­eset óta. Talán nem is kel­lene már beszélni róla, ha a vállalat emberségesen, az előírásoknak, és a társadal­mi elvárásoknak megfelelően jár el. Sajnos, azonban nem így történt. A fiatal lánynak (aki akkor 15 éves volt) küldtek ugyan kártérítési igénybejelentő lapot, de sen­ki nem mondt.a neki, hogy azzal mi a teendő. Talán egyesek úgy gondolták, hogy ha nincs igény, jól jár a vállalat. A baleseti járadék­ra vonatkozó eljárás is csak 1984 tavaszán került szóba, aminek szintén voltak ellen­zői. Pedig a baleset műsza­ki hiba miatt következett be, ráadásul Nagy Gyöngyi olyan munkakörben dolgo­zott, amelyben ilyen fiatal­korú nem alkalmazható. 1984. december elején Vágréti László munkavédel­mi felügyelő utóvizsgálatot tartott az ügyben, s ez alka­lommal megkérdezte Nagy Gyöngyitől: „Hogy él most?” — Beszélgetés közben kide­rült, hogy sem a kártérítési, sem a balesti járadék meg­ítélésére vonatkozó eljárást nem indította el a vállalat. Ezután az SZMT a Szeg­halmi Állami Gazdaság jog­tanácsosát jelölte ki, hogy nyújtson jogsegély-szolgál­tatást Nagy Gyöngyinek. v * * * — Mi történt azóta? A kérdésre Búzás Julian­na, a vállalat szb-titkára vá­laszol : — A jogtanácsos tisztázta a kárigényt, a lánynak az üzemi balesettel kapcsolatos összes költségét. Most még a nem vagyoni — esztétikai jellegű és a munkaképesség­gel összefüggő — kérdések tisztázása van soron. — Eddig miben részesült Nagy Gyöngyi? — A baleset után gépko­csit biztosítottunk kórházi látogatásra a szüleinek. Amikor Gyöngyi hazajött, orvosi kezelésre kellett jár­nia a rendelőbe. Neki is biz­tosítottunk gépkocsit. Ka­pott szakszervezeti és válla­lati segélyt, a gyógyulás után pedig szakszervezeti beu­talót Siófokra. Amikor dol­gozni jött, számlázói beosz­tásba került, de megmaradt a munkásként kapott bére, és a többiekkel együtt bér­emelésben is részesült. Ami a legfontosabb: tavaly jú­niustól, ez év januári hatá­rozat alapján havi 774 fo­rint baleseti járadékot kap. A felgyógyulástól, tehát 1984. márciusától az elmaradt ösz- szeget a vállalat köteles ki­fizetni. — Mit vár még? — kérde­zem Nagy Gyöngyitől. — A' kárigény alapján várhatóan 30 ezer forint jár, ami pedig nem vagyoni jel­legű, és a munkaképesség­gel összefüggő, az ennél jó­val több. — Hogy érzi magát? — Köszönöm,- jól. — Nem fárasztó a munká­ja? — Kissé. — Szóval: minden rend­ben van? — Igen. * * * Kutyik Mátyás ez év ja­nuár 1-től a vállalat igaz­gatója. Kijelenti: — A vállalat teljesíti a kötelezettségét. A bírósági határozat alapján minden kárt megfizetünk, hogy mi­előbb lezáruljon az ügy. Ez a hivatalos része a dolog­nak. Persze, nem kevésbé fontos az emberiesség. Se­gítjük, hogy a számlázói be­osztásában megállja a he­lyét, és — mivel már a bal­esete előtt beiratkozott a gimnázium első osztályába — folytassa a tanulást. Az első félévet sikeresen be is fejezte. Pásztor Béla Pumutíéleségekböl jo az ellátás Mi újság a fóliák alatt? Ezzé] a kérdéssel kerestük meg megyénk néhány fólia alatti termesztéssel foglalko­zó mezőgazdasági nagyüze­mét. A KONDOROSI EGYE­SÜLT TERMELŐSZÖVET­KEZETBEN Szőke Gyuláné kertészeti főágazatvezetőtől megtudtuk, hogy a nagy hi­deg miatt egyelőre semmi nincs a fóliák alatt. Csonttá fagyott a talaj is, így nem tudják megkezdeni a talaj­élőkészítő munkálatokat a palántaneveléshez. Várnak még egy hetet, tíz napot, ha akkor sem enyhül, felfűtik a sátrakat, előkészítik a mag­ágyat, és március 10—15 kö­rül kezdik a magvetést. A tsz-ben összesen húszezer négyzetméternyi a fóliával védett terület, ahol paprika- és paradicsompalántát nevel­nek, zömmel saját szántóföl­di kertészetüknek, s vállalni tudnak még kisebb mennyi­ségben bér-palántanevelést. ÚJKÍGYÓS, ARANYKA­LÁSZ TERMELŐSZÖVET­KEZET: Révész Péter kerté­szeti ágazatvezető-helyettes tájékoztatása szerint mint­egy 18 ezer négyzetméter­nyi a fóliás területük, ahol paprika- és paradicsompa­lántát nevelnek saját kerté­szetüknek. Egyelőre itt is fagyott a talaj, így majd ak­kor látnak munkához, ha ki­enged és eltűnik a hó. A szélvihar kisebb károkat okozott náluk. NAGYSZÉNÁS, OKTÓBER 6. TSZ: Szente Béla kerté­szeti ágazatvezető: a fólia­sátrak közül itt egy kisebbet fűtenek, ahová a legfonto­sabb paprikafajtákat vetet­ték. A jövő héttől tervezik fűteni a többit is, s március 6-a körül kezdik a magve­tést. Itt 7 ezer 200 négyzet­métert fed a fólia. Szintén palántaneveléssel foglalkoz­nak, amelyet maguk ültet­nek majd ki- Kis tételben bér-palántanevelést is vál­laltak. A paradicsompalán­tát a Békéscsabai Konzerv­gyáron keresztül egy társ termelőszövetkezetnek neve­lik. A közös gazdaság egyéb­ként tagja a Korai Zöldség­termesztési Rendszernek, amely a szakember szerint elsősorban a termesztésben és az értékesítésben nyújt előnyöket számukra. OROSHÁZA, DÓZSA TSZ: Lehner István kertészeti fő- ágazatvezető elmondta- hogy a szélvihar előtt megkezdték a paradicsompalánta kitele­pítését a termálvízzel fűtött fóliasátrakba. A munkát a hét derekától, illetve a jövő héttől folytatják. A primőr paradicsom április 20-a kö­rül szokott beérni, sőt, ta­valy már április 15-én kezd­ték szedni, az idén viszont legkorábban április végére számíthatnak a primőr árú­ra. Foglalkozik a közös gaz­daság bér-palántaneveléssel is, paprika- és paradicsom­palántát termeszt a kör­nyékbelieknek. Ebben a tsz- ben összesen húszezer négy­zetméter a fóliasátrak alap­területe, a fűtést 95 Celsius- fokos termálvíz szolgáltatja. T. I. Rajz: Jelinek Lajos Az Orosházi Vas-, Műanyagipari Szövetkezetben automata vezérlésű olasz gépek szinte ontják a cipőipari fémtömeg­cikkeket. A profilbővítésre vállalkozó szövetkezet jelentős központi támogatást kapott csatok, ringlik és különböző dí­szítőelemek gyártására azért, hogy dolláros importot pótol­janak Fotó: Dupsi Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents