Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-26 / 47. szám

1985. február 26., kedd ü pártról mindenkinek V. Jogok és kötelezettségek Minden társadalmi szerve­zet életében lényegbe vágó kérdés, hogy milyen jogok­kal ruházza fel tagjait, és miféle kötelezettségeket há­rít rájuk. Ha a jogokról be­szélünk, mindenekelőtt azt szükséges kiemelni, hogy a párttag semmiféle olyan jog­gal nem rendelkezik, ami őt a többi állampolgár fölé emelné, azokhoz képest ki­váltságos, előnyös helyzetbe hozná. A párttagsági könyv egyetlen állami jogszabály betartása alól sem mentesít, nem jelent előnyt valamely funkció, vezető tisztség be­töltésében. (Csak a párt- titsztség betöltésének feltéte­le a párthoz való tartozás.) Sőt, bizonyos esetekben a párt kifejezetten azt kéri tagjaitól, hogy ne éljenek teljes mértékben azokkal a jogokkal, amelyek állampol­gárként megilletnék őket (ez főként az anyagi érvényesü­léssel kapcsolatos lehetősé­gek kihasználását illetően ve­tődik fel). A párttagok jogai a párt szervezeti életében, tágabban a közéletben való részvéte­lükkel kapcsolatosak. Iíyen jog, hogy a párttag részt ve­het a párt különböző szer­veinek megválasztásában, s maga is megválasztható bár­mely tisztségre. Ez utóbbi esetben csupán annyi a kor­lát, hogy a tisztségek egy részének betöltéséhez meg­határozott idejű párttagság szükséges; ez biztosítja szer­vezetileg az adott funkció­hoz minimálisan elvárható politikai tapasztalat meglé­tét. Joga a párttagnak, hogy részt vegyen a párt elméle­ti, politikai és szervezeti kér­déseinek pártfórumokon tör­ténő megvitatásában, a dön­tések meghozatalában. Eze­ken a fórumokon joga van bírálni bármely pártszerv vagy párttag tevékenységét. Kéréssel, javaslattal, bead­vánnyal fordulhat bármely pártszervhez, s ebben nem kell betartania semmiféle „szolgálati utat”, a társada­lom érdekeit sértő jelenség láttán azonnal fordulhat — mi több, köteles is fordulni — bármely felsőbb szervhez. (Más kérdés, hogy amiben helyileg illetékesek, azzal célszerűbb először az érin­tett alsóbb párt- vagy álla­mi szervet felkeresni; ez gyorsítja az ügy elintézését, segít elkerülni a felesleges levelezgetéseket.) Pártfóru­mon elhangzó vagy írásban beadott észrevételeire érde­mi választ kell 'kapnia. S ha úgy érzi, hogy bírálata miatt hátrányos helyzetbe került, védelmet, orvoslást kérhet alapszervezete kol­lektívájától, vagy a felsőbb pártszervtől. A párttagsági könyv meg­határozott kötelezettségeket is ró birtokosára. Ezek min­denekelőtt a párt tekintélyé­nek, politikai befolyásának megóvásával és gyarapításá­val függnek össze, a párt cselekvőképességének meg­őrzését célozzák. Az élet ta­núsága szerint egy politikai szervezet tekintélye — poli­tikai irányvonala mellett — mindenekelőtt tagjainak magatartásától, helytállásá­tól függ. Az MSZMP ezért elengedhetetlennek tartja, hogy tagjai mutassanak pél­dát a munkában, hivatásuk teljesítésében, cselekvőén ve­gyenek részt a szocialista építés feladatainak megoldá­sában. A párt azt is elvárja tag­jaitól, hogy aktívan politi­záljanak, terjesszék a párt eszméit, képviseljék, védel­mezzék politikáját. Ez a mai körülmények között különö­sen fontos kötelességük. Min­den elismerést megérdemel egyébként az a pártonkívüli, aki lelkiismeretesen teljesíti munkaköri kötelességeit, ak­kor is, ha nem kenyere a szó, nem szeret politikai té­mákról beszélgetni, vitázni. Egy párttagnak viszont az utóbbi is a szervezeti sza­bályzatban előírt kötelezett­ségei közé tartozik, s aki vállalta a párthoz való tar­tozást, az ezzel egyértelmű­en vállalta a politikai akti­vitást, a párt politikájáért való kiállást is. Az is kötelessége a párt­tagnak, hogy fegyelmezett legyen, pontosan tartsa meg a párt fegyelmét, rendjét, az állam törvényes rendelkezé­seit. Képesnek kell lennie ar­ra, hogy eligazodjon a vi­lág, az ország dolgaiban, ezért rendszeresen fejleszte­nie szükséges politikai, elmé­leti tudását, gazdagítania műveltségét. Az önképzés, az ismeretszerzés nem öncélú dolog, nem a különböző tan­folyami végzettséget tanúsí­tó oklevelek felmutatásáért való, hanem a hatékony köz­életi tevékenység feltétele. A párt szükség esetén fe­gyelmi rendszabályokkal is gondoskodik arról, hogy tag­jai teljesítsék kötelezettsé­geiket. A hangsúly azonban nem ezen van. Legfőbb esz­köze ennek a kommunista közösségek folyamatos neve­lő hatása, a közös munkában való részvétel, az egyes párt­tagok tevékenységének rend­szeres figyelemmel kísérése és értékelése, a pártszerve­zetekben uralkodó elvtársi- as, egymással törődő légkör és szellem. Gyenes László (Pénteken következik: Ki lehet a párt tagja?) Mészáros Károly Számfira György Zatykó Mihály ismét civilben Mialatt a nagyteremben gyorsan és pontosan végzik adminisztrációs teendőiket a polgári alkalmazottak, az egyik irodában három, őr­mesterként leszerelt fiatal­embert invitálunk meg egy kis beszélgetésre. Arcukról a meglepetés jelei csak azután tűnnek el, amikor a kölcsö­nös bemutatkozást követően jövetelünk célját is „elárul­juk”. — Mikor vonultak be? — Én — mondja Mészáros Károly kétszeres kiváló ka­tona, aki civilben villamos- gép-szerelő — 1983 augusz­tusában Budapest egyik lak­tanyájában kezdtem meg a sorkatonai szolgálatot. Egyéb­ként mind a hárman onnan érkeztünk ide ... Bevallom, a legelején magam is érez­tem egy kis szorongást, an­nak ellenére, hogy három bátyám korábban teljesítet­te az ilyen irányú kötelezett­ségét, vagyis ők már voltak katonák. — Miből fakadt ez a kis „félsz” a bevonulóknál? — Ennek minden bizony­nyal — feleli Számfira György kétszeres élenjáró katona — az is lehet az oka, hogy jó néhány leszerelő sze­reti ijesztgetni az újoncokat. Szerencsére, kellemesen csa­lódtam, ugyanis nem azt ta­pasztaltam. amit a hallottak alapján várni lehehett volna. Az biztos, mindnyájunknak eleinte szokatlan volt a pre­cíz időbeosztás, és az, hogy szinte mindent parancsra kellett csinálnunk. De pél­dául a fegyvergyakorlat an­nál érdekesebb és izgalma­sabb élményt jelentett szá­munkra. Különben a magam részéről a bevonulás előtt állóknak azt mondanám; nem kell félni, igyekezzenek alkalmazkodni, és elöljáróik parancsait pontosan végre­hajtani. Jóllehet, olyan fel­adatokat úgysem kapnának, amelyeket nem tudnának megoldani. — Mik a tervei? — A nősülésen már túl vagyok. Az a tervem, hogy visszamegyek az eredeti munkahelyemre, az IKV- hoz, ahol szobafestőként, il­letve tapétázóként dolgoz­tam bevonulásomig. Ugyan­akkor a szakközépiskolában megkezdett tanulmányaimat is szeretném esti tagozaton folytatni. Zatykó Mihály kétszeres kiváló katona még nőtlen. Neki viszont már megvan az érettségije. A katonaság előtt gépkocsi-előadói mun­kakört látott el a téeszben, Nagybánhegyesen. — Hogy telt el ez a 18 hónap? — Hiábavaló lenne tagad­ni, hogy kezdetben nem vol­tak vegyes érzelmeim. Való­színű. ismerőseim csak ug­ratni akartak, amikor kizá­róan csakis a „rossz” tapasz­talataikra próbáltak emlé­kezni. Végül kiderült, hogy szó sincs semmiféle „kiszú­rásról”, csupán a parancso­kat kellett precízen végre­hajtanunk, valamint napi­rend szerint élni és a szol­gálatot jól ellátni. Ami a ki­képzést illeti, inkább a reg­geli torna volt az, amit ne­hezebben szoktam meg. Anyagilag sem jártunk rosz- szul, hiszen az építőiparban dolgoztunk, fgy a kapott il­letményből egy bizonyos ösz- szeget félre is tudtunk ten­ni. A családosok többnyire hazaküldték keresetüket... — A KISZ — teszi hozzá Mészáros Károly — gazdag és tartalmas programokat szervezett részünkre. Példá­ul meghatározott napokon a közelben levő sportlétesít­ményeket szabadon használ­hattuk. Ezen kívül moziba, színházba és hangversenyek­re jártunk, rendszerint a hétvégeken . . . —y —n Fotó: Veress Erzsi J1 kör bezárul? A minap felkeresett az egyik vásárló és szóvá tette, hogy az ABC-áruházukban a délutáni órákban csak szikkadt vagy szá­raz kenyeret lehet kapni. Ráadásul felvá­gott, előre csomagolt áruról van szó, ame­lyet nem tud ellenőrizni. Egyszerűen be­csapottnak érzi magát. A jelenség aligha új keletű, szinte va­lamennyi élelmiszert forgalmazó üzletre érvényes, a különbség annyi, hogy nem mindenütt kínálnak papírba göngyölt zsákbamacskát. Ilyenkor nehéz elfogadható magyarázatot adni, mert a fogyasztó a sa­ját szempontjait ismételgeti, a sütőipar pe­dig a 72 órás kenyérszabványra hivatko­zik. A kör tehát pillanatok alatt bezárul. A magyar ember viszont általában nem szereti a másnapos kenyeret. Hiába az orvos intelme, miszerint a meleg és fehér kenyér gyomorbántalmakat okoz, egész­ségtelen. Mondogatjuk, hogy külföldön hó­fehér kenyeret csak különleges alkalmak­kor látni, nálunk idegenkednek még a barna kenyértől is. Nekem az a vélemé­nyem: kár külhoni példákat emlegetni, ez nem lehet hivatkozási alap, ami nem azt jelenti természetesen, hogy ne próbáljunk a megcsontosodott fogyasztói szokásokon változtatni. A jó példát azonban nem ár­tana követni. Az NSZK-ban például a megdarált száraz kenyérből készítik a ko­vászt, és ezzel sütnek. Magyarországon még zsemlemorzsát sem gyártanak belőle, mert nincs ilyen szabványt?!). A panaszos nem fogadta el az érveimet, arra hivatkozott: a pékségekben naponta friss kenyér sül, akkor miért adnak neki szikkadtat. Csak azt felejtette el, hogy fő­leg éjszaka és délután sütnek, a szállítá­sok meg zömmel délelőtt vannak. A szab­vány frissnek tekinti a 16 órán belül for­galomba hozott kenyeret, amely hideg ugyan, de kifogástalan. Tudomásul kell venni: elősütés nélkül a vállalatok képte­lenek megoldani a feladatukat. Az úgyne­vezett előcímkézésnek is ez a magyaráza­ta. A sütőipar addig címkéz előre, amíg nem lesz akkora kapacitása, hogy az az­napi kenyeret ugyanazon a napon termelje meg. Ez pedig egyhamar aligha lesz így. Marad a jelenlegi szabvány, amely ki­mondja: a 16 órától sütött árura a követ­kező napi címkét kell ragasztani! Tu­dom, nem valami népszerű, amit most ecsetelgetek, de vállalom. Vállalom, mert meggyőződésem, hogy a kenyeret, a pék­süteményt frissé lehet varázsolni, ha for­ró sütőben 10—15 percig melegítjük. A példa azt mutatja: öt-hatnapos pékárut is élvezhetővé tehetünk ilyen módszerrel. Gyorsan hozzáteszem: mindezek csak jó minőségű áruk esetében érvényesek. A szabványtól eltérő kenyeret ugyanis nem szabad forgalomba hozni. Csak az a baj, hogy a boltos legtöbbször akkor is átve­szi az árut és aláírja a szállítólevelet, ha panasza van a kenyérre. Igaz, olykor ku­tyaszorítóba kerül, hiszen a vevők ott to­porognak a pult előtt, kenyérre várva. Alapvető gond az is, hogy a sütőipar a népgazdaság talán egyetlen ága, afnely nem nagyon kockáztat. Nagyjából csak azt termel, amit megrendelnek, visszárut nem ismer, csupán a süteményt veszi vissza. Ez táptalaja a pocsékolásnak, az elkótya­vetyélt millióknak. Már említettem: valamikor a száraz ke­nyeret újból felhasználtuk, manapság ez nem divat. Sokáig azt hangoztattuk: a pa­zarlás összefügg azzal, hogy nálunk olcsó a "kenyér. Nos, azóta jócskán felemelték a •sütőipari termékek árát, de a minőség és a választék nem javult, illetve bővült szá­mottevően. A szikkadt kenyér és pékáru a boltos nyakán marad. Mit kezdjen vele? Legfeljebb vár és eladja az állattartóknak. Valóban, jobb a semminél. De miért húzó­doztak a nem egészen friss kenyér leér­tékelésétől? Ez év január 21-ig tényleg nem volt erre lehetőség, mert az élelmi­szerek nagy része rögzített áras volt, amelytől sem felfelé, sem lefelé nem le­het eltérni. Ez ahhoz vezetett, hogy a fo­gyasztásra még alkalmas árukat is ki kel­lett dobni. Az új rendelkezés szerint töb­bek között a kenyér, a tej a maximált ár­formába tartozik. így ezeket az árukat in­dokolt esetben olcsóbban értékesíthetik, ugyanis a maximált árnál a lefelé való el­térés megengedett. Kérdés: az üzletvezetők élnek-e ezzel a lehetőséggel, amely maximális üzleti ér­zéket, vállalkozói szellemet, némi kocká­zatvállalást feltételez, és mindez manap­ság úgy hiányzik, mint egy falat kenyér. (seres) Értekeztek az önkéntes határőrcsoport-vezetök (Tudósítónktól) A közelmúltban tartották az orosházi határőr lakta­nyában az önkéntes határőr- csoport-vezetők éves értekez­letét, melyen részt vettek az érintett társadalmi munká­sokon kívül a bázisszervek képviselői is. Pál János határőr alezre­des meleg hangon mondott köszönetét önkéntes segítő­ink áldozatvállalásáért, hangsúlyozva a haza iránt, dolgozó népünk vívmányai védelméért, határaink sért­hetetlenségének biztosításá­ért mutatott elkötelezettsé­güket, felelősségérzetüket. Kiemelte azt a tényt, hogy a Belügyminisztérium segí­tőinek részeként önkéntes határőreink a kongresszusi versenyben is élen járnak, példát mutatnak munkahe­lyükön, feladataik teljesíté­sében. A hozzászólások jól tük­rözték, hogy önkéntes határ­őreink tenniakarása a jövő­ben előremutató tervekkel, elképzelésekkel párosul. To­vábbra is fejleszteni akarják szervezettségüket, ami az el­múlt évben Békés megyé­ben úgy valósult meg, hogy több csoport bővült, illetve a gyulai tejüzemben új ön­kéntes határőrcsoport is alakult. Ünnepélyessé vált a ta­nácskozásnak az a része, amikor értékelték az EL- ZETT Művek berettyóújfalui gyárának önkéntes határőr­csoportja által meghirdetett verseny végrehajtását. A gyár kollektívája részéről adományozott vándorzászlót Gál Antal főmérnöktől Suly- tó István, a geszti Egyetér­tés Mgtsz önkéntes határőr­csoportjának vezetője vette át, melyet egy évig a ver­senyfeltételeknek legjobban eleget tevő közösség méltán őrizhet. Ugyanakkor 2. he­lyezést ért el a vetélkedés­ben az eleki őrshöz tartozó gyulai Munkácsy Tsz 1-es üzemegységének önkéntes határőrcsoportja. Többen kaptak jutalmat, oklevelet eredményes munkájukért, így Bokor János eleki, Suly- tó István geszti, Vass Pál nagygyantéi, Vigh Mihály mezőkovácsházi, Kozma Já­nos mezőhegyesi, Bálint La­jos kevermesi, Simon Lajos lökösházi, Váradi Bálint két- egyházi, Fazekas Imre gyu­lai, valamint Halász György és Hevesi Kálmán MÁV- dolgozó önkéntes határőrök. Cseresznyés Ferenc és Kato­na Sándor külön elismerés­ben részesült határsértő el­fogásáért. Papp Imre László Sulyto István, a geszti csoport vezetője az első helyezésért járó vándorzászlóval

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents