Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-23 / 45. szám

NÉPÚJSÁG 1985. február 23., szombat Még a ládákba zártan Hiteltartozás — fizetési morál sági osztályvezetője a követ­kezőket mondja: A fegyelmező elektronika A fejlett ipari országok áruházaiban már kapható néhány dollárért olyan telefon­könyv, ami szolidan megfér a szivarzseb­ben vagy a retikül mélyén. Nemcsak tá­rolja, hanem szükség esetén titkosítja is (nem lepleződhet le a férj, a feleség) a számok egy részét, csak az férhet hozzá, aki ismeri a kódot. És ez nem is tartozik a számítástechnikai csodák közé. Sok he­lyen már az is természetes, hogy 8—10 esztendős gyerekek Basic-nyelven játék- programokat készítenek egyszerűbb szá­mítógépeikre. S még hosszan sorolhatnánk a megannyi figyelmeztető jelet. Az elekt­ronika iszonyú iramú fejlődésébe miha­marabb intenzíven be kell kapcsolódnunk, különben „elzúg” mellettünk a világ. És ez meglehetősen derűlátó fogalmazás. Tény: elmaradásunk óriási, s ezt az említett példák többé-kevésbé érzékelte­tik. Nekünk még nem mini elektronikus telefonkönyvekre, hanem telefonokra van szükségünk. Az elektronika fogalmával is csak nemrégiben kezdett az átlagember is­merkedni, és még sokan vannak, akik nem tudják, mi fán terem a számítógép vagy a videotex? Legyünk őszinték: a modern technika nagyszerű új vívmányai alig érintették szellemünket, a mindennapi al­kalmazásról nem is beszélve. Azért ebben a sötétnek tűnő képben akad pozitívum. Szakembereink, a tudo­mányág művelői és megszállottjai — a fiatal közgazdászok salgótarjáni találkozó­ján hallhattuk nemrégiben — ismerik a csúcstechnikákat, tudják követni értel­mükkel, s a mai világban ez már szép teljesítménynek számít. Tudjuk vagy tud­nánk azt csinálni, amit az élen járók csak nagyon drágán. Ám attól, hogy gyermekeinknek játék helyett, pontosabban éppen annak, játék­nak számítógépeket vegyünk, amire akár maguk is írhatnak programokat, még igen messze járunk. Egyelőre az a cél, hogy gazdálkodó egységeink „játszadozzanak” a modern technikával, de legalábbis a gon­dolatával. Ennek társadalmi, gazdasági feltételeit kell megteremtenünk. Minde­nekelőtt javítani fogadókészségünket. Na­gyon lényeges például, hogy milyen hát­tér fogad mondjuk egy új licencet. Ta­pasztalat, sajnos, hogy ugyanazt a termé­ket a licenc (szabadalom), a know-how (termelési eljárás) birtokában kétszer-há- romszor annyi idő alatt, több anyaggal, drágábban állítjuk elő, mint a fejlett ipa­ri országok. Vagy egy másik példa, ami szintén Sal­gótarjánban hangzott el egy nagyvállalat műszaki szakemberétől. A számítógépet vásárolt üzemek zöménél nincs kimutat­ható eredménye a számítógép alkalmazá­sának. A számítástechnikát bevezetettek kis részénél csúcseredmény mutatkozik, míg többen csaknem tönkrementek a „modernizálás” következtében. (Persze, ne a néhány ezer forintos személyi szá­mítógépekre gondoljunk!) Ahol nem ké­szítik alaposan elő a terepet a számítógé­peknek, ott eredményre se számíthatnak. Ezért az az első, hogy az üzemek rendet tegyenek saját bizonylataikban, számláik között, technológiájukban stb., fogadóké­pessé alakítsák a belső szervezetet. A számítógép nem tesz különbséget (rossz nyelvek szerint egyesek ezért nem­igen kedvelik, de ez csak pletyka) és nem viseli el a fegyelmezetlenséget a legkisebb mértékben sem. Azt is beszélik, hogy nem szereti, ha utasításait ugyanúgy kezelik, mint az egyéb utasításokat, azaz értelme­zik. Vagyis szigorúan megköveteli a pon­tosságot, a szervezettséget, a fegyelmet. E fogalmakat sokkal régebben ismerjük, mint az elektronikáét. Mégis, olykor úgy tűnik, még mindig nem eléggé. Lehet, hogy itt kellene kezdeni a munkát? Aztán jö­het a ma még titokzatos telefonkönyv is . . . Sz. I. Kedvezőtlen jelenségek Békés megye lakosságának hiteltartozása a nyolcva­nas évek elején a korábbinál lényegesen gyorsabban nö­vekedett. Az elmúlt év végére együttesen meghaladta a 8,5 milliárd forintot. Négy évvel korábban, azaz 1980 de­cember 31-én ez az összeg 5,6 milliárd forint volt. A hi­teltartozások jelentős növekedése elsősorban a lakásépí­téssel, -vásárlással, tatarozással és korszerűsítéssel függ össze. Az ilyen jogcímen felvehető kölcsönök felső hatá­ra folyamatosan emelkedett, hogy a lakosság követhes­se a lakásépítési, -vásárlási költségek állandó változá­sát, növekedését. A jelenlegi kölcsönállomány 90 száza­léka, mintegy 7,8 milliárd forint, ezért a lakásokhoz kap­csolódik. Tavaly hozzávetőlegesen 2 milliárd forint költcsönt vet­tünk fel az OTP-től, illetve a takarékpénztáraktól, tör­lesztésre pedig 800 millió forintot fordítottunk. Bár a kölcsönök törlesztésével alapvető probléma nincs, de egyre több negatív jelenség került a felszínre. A tartós fizetési képtelen­ség — nem éppen magyaros kifejezéssel élve — egyes esetekben emberileg érthe­tő, szociális problémákra ve­zethető vissza. Másoknál a család jövedelmének helyte­len, nem kellően átgondolt beosztása okoz törlesztési za­varokat. De sajnos azoknak a száma is emelkedőben van, akik egyszerűen nem akarják törleszteni esedékes részleteiket. A fenti három összetevővel magyarázható, hogy az 1980-ban meglevő 14 millió forint vissza nem fi­zetett hátralék napjainkban már meghaladja a 20 és fél millió forintot! Arányaiban tehát nagyobb mértékben nőtt, mint az összes hitelál­Növekszik a hazai baromfi­hús-fogyasztás ; tavaly tizenegy százalékkal — 12 ezer tonnával — vásárolt többet a lakosság az egészséges értendbe jól illő, s a viszonylag olcsó húsáruk közé sorolható csirkéből, mint egy évvel korábban. A Baromfiter­melők Egyesülésének — amely összefogja a baromfival foglal­kozó gazdaságok, üzemek zö­mét — becslése szerint az idén további 5-6 ezer tonnával emel­kedik a fogyasztás. Az export- kilátások a korábbinál kedve­zőbbek, s így célszerű fokozni a termelést. Ennek megfelelően lomány gyarapodása. Annak ellenére, hogy az illetékesek ebben az időszakban lénye­gesen többször indítottak be­hajtási eljárást, és a kezes­vállalási kötelezettséget is megszigorították. A vissza nem fizetett tar­tozások vizsgálatakor kide­rült, hogy a fogyasztási hite­leknél az elmaradás évről évre csökkent. Viszont, ug­rásszerűen nőtt a hosszú le­járatú hiteleknél. A statisz­tikák összesen 9 ezer nem fizető adóst regisztrálnak. A hátralékok 500—50 ezer fo­rint között mozognak. A leg­több hátralék, szám szerint 4 ezer 500—5 ezer, az 500—5 ezer forint közötti tarto­mányban mozog. Az adósok zöme 2—4 havi részlettel tar­tozik. Az ebbe a körbe tar­tozók mintegy fele évről év­re cserélődik. Rendezik tar­tozásaikat, de helyükbe újak lépnek. Bakos János, az Országos Takarékpénztár Békés me­gyei Igazgatóságának lakos­400 ezer tonna vágóbaromfi fel­vásárlása a feladat, ami 16 ezer tonnával több a tavalyi meny- nyiségnél. A termelés növelésének felté­telei megvannak. Kellő mennyi­ségű tenyészanyagot tartanak a gazdaságok s ezzel a naposcsi­be-utánpótlást biztosítják. Javí­tani kell viszont a takarmány minőségén. A gazdaságos ba­romfineveléshez, a termelési kedv megőrzéséhez ugyanis megfelelő összetételű, az állat biológiai igényét optimálisan ki­elégítő táplálékra van szükség. — Meghaladja a 6 ezret azoknak a családoknak a száma, akik felszólítás elle­nére sem tettek eleget rész­letfizetési kötelezettségeik­nek. Havonta mintegy 3 ezer felszólítást küldenek 'ki az OTP-fiókok és a takarékszö­vetkezetek. Ezenkívül 4—500 kezes is kap hátralék miatti jelzést. Ha a felszólítás sem vezet eredményre, az ügyfél nem rendezi tartozásait, akkor a pénzintézetek az illető illet­ményeiből, vagy más pénz- beni jövedelméből letiltást kezdeményeznek. (Tavaly több mint 3 ezer esetben volt rá példa.) Sok esetben azonban ez nem vezet meg­oldásra, mert az adós gyak­ran változtatja munkahelyét, szinte utolérhetetlen. Aki­nek kezese van — a legtöbb rövid lejáratú hitel felvéte­lekor megkövetelik a kezest is — annak ilyenkor a ke­zes jövedelméből tiltatják le a pénzt. Kivételesen ritkán előfordul, hogy a kezes is „megfoghatatlan”. Nos, ék­kor nincs más hátra, mint a behajtási, végrehajtási eljá­rás. A hosszú lejáratú hite­leknél a végrehajtó a kény­szerértékesítést kiterjeszthe­ti akár a házra, vagy a la­kásra is. — Igaz, erre az elmúlt időszakban nem került sor — mondja Bakos János —, de adandó esetben az OTP élni fog a jogával. Napjainkban egy ember 400 ezer forint­nál több pénzt is vehet fel lakásépítésre, -vásárlásra. A fedezeti előírások is szigo­rodtak. Egyre több hosszú lejáratú hitelnél követeljük meg a kezeseket, például a külön bankkölcsönnél. Tud­niillik, havonta igen nagy összeget kell a részletekre kifizetni. Lovász Sándor Felveszünk: szakképzett eladót, raktári dolgozót, adminisztrátort. FÜSZÉRT, Békéscsaba Északi ipartelep. Nagyobb baromfihús-termelés Egy kis műtét A visszanyert szabadság l)j lakók Mályvádon Érdekes eseménynek lehettünk szemta­núi nemrégiben a DEFAG gyulai erdésze­tében. Vérfrissítésre huszonegynéhány dámvad érkezett ládákba csomagoltan, teherautón a gödöllői vadgazdaságból. A dám — ilyen a természete — kis terüle­ten, 15—20 kilométeres körzetben mozgó vad. Így persze könnyen előfordul a közeli rokonok közti kereszteződés, ami a gene­tikai állomány romlásához vezethet. Ezért szükséges az időnkénti vérfrissítés, idegen dámtehenek, -bikák, -borjak idetelepítése. Így erősödik, nemesedik az állomány, lesz változatos az agancskínálat. A gödöllői „vérfrissítők” vadhoz illő riadalommal, kitörésre készen viselték az ember közelségét. Némelyikük fantaszti­kus akarással meg is fordult a szűk bör­tönben, noha a hosszú úton, a kemény hi­degben tagjaik bizonyára elgémberedtek. S végre nyílik a láda, ám ez még nem a szabadulás. A kapálódzó vadat erős ke­zek ragadják meg, az éles vadászkés pedig lemetszi a fül hegyét. A kegyetlennek tű­nő műtétre szükség van, nehogy éppen a drága pénzen frissen vásárolt dámvad le­gyen a legközelebbi vadászzsákmány. A csonka fül — remélhetőleg — figyelmez­teti a vadászt: ez az állat más megbízatást kapott... Aztán engednek a szorító kezek, a vad rohan. De nem sokáig. Tisztes távolság­ban megáll, és visszanéz. Kivétel nélkül valamennyi. Néhány percig tűnődve fi­gyelnek, honnan jöttek, hova kerültek. Majd újra nekiiramodnak, s eltűnnek a mályvádi erdő iiozótos fái közt. Nem két­séges, megtalálják régóta itt élő társaikat és teljesítik „küldetésüket”. — szatmári — Honnan is jöttem? Fotó: Fazekas László

Next

/
Thumbnails
Contents