Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-23 / 45. szám

1985. február 23., szombat Mentsd meg a szíved! Beszélgetés a megyei kardiológus főorvossal A népességszám-csökkenést hazánkban is egyrészt a szü­letések számának növelésével, másrészt a halálozás számá­nak mérséklésével lehet megakadályozni. „A vezető halál­okok azonosak a 10 évvel ezelőttiekkel, s a nagy számú ha­lálozás népesedés-társadalompolitikai tényező” — mondotta legutóbbi sajtótájékoztatóján Medve László egészségügyi mi­niszter. Az élenjáró, embert pusztító okok között találjuk a szív- és érrendszeri megbetegedéseket, amelyeket legyőz­hetnénk, elkerülhetnénk, megelőzhetnénk, ha egészségesen élnénk, vigyáznánk önmagunkra és másokra. A szívbetegségek megelőzéséről, gyógyításáról, rehabilitá­ciójáról beszélgettünk Gyulán a megyei kórházban dr. Deli László megyei kardiológus szakfőorvossal: — A helyzet egyszerűen kétségbeejtő, ez a legtöbb egészségügyi tanácskozáson elhangzik. Nemrégiben egy nyugatnémet lap került a ke­zembe. A stressz-szituáció jelentőségét szemléltetik benne kísérletesen. A címol­dalán hatalmas piros szív és a felhívás: Mentsd meg a szíved! Egy orvosprofesszor arról ír a lapban, hogyan előzhetők meg a szívpana­szok, a stressz-szituációk. Például két csoport kísérleti nyúllal zsíros ételeket etet­tek, az egyik csoporttal nem törődtek, a másikat simogat­ták, dédelgették, az utóbbi­ak hosszú idő múlva sem be­tegedtek meg. Egy súlyos rit­muszavaros betegcsoportot csak gyógyszereztek, a má­sikat a gyógyszer mellett szép szóval, kedvességgel is ,,kezelték”. Náluk kialudt a ritmuszavar. Egyetlen rizikó- tényező elegendő a koszorú­érbetegség kialakulásához, az infarktushoz; ha rosszkedvű­en dolgozom, félek a főnö­kömtől, vagy a beosztottja­imtól. A szívszorítóan szo­morú statisztikai eredmé­nyek arra intenek, hogy nemcsak az ötvenévesekre kell vigyáznunk. Már a ti­zenévesek is bőszen gyűjtik a rizikótényezőket, dohá­nyoznak, alkoholt fogyaszta­nak. így a tizenöt-húsz éve­sek 10.6 százaléka már ko­szorúérbetegségben szenved, bár tüneteket még nem ész­lelnek. Minél vagabundabb. illetve hajszoltabb életmódot folytatnak akár a fiatalabb, akár az idősebb korosztá­lyok. annál magasabb közöt­tük ., betegek száma. — Ha a 40 és 50 év közötti fér­fiak halálozását sikerülne meg­állítani, a lakosságszám nem csökkenne tovább. E szerint a férfiak a legvédtelenebbek? — Sajnos, a nők is egyre fiatalabb korban betegednek meg. Korábban amíg egy nő menstruált, teljes biztonság­ban érezhette magát. A tü­szőhormon szinte védte őt az érrendszeri betegségtől. Ma már ez sem így van. Külö­nösen azoknál nagy a ve­szély, akik 40 év táján is antibébi tablettát szednek és dohányoznak. Csak idő kér­dése, mikor száguld velük a mentő az intenzív osztályra. A méllkasi fájdalom, nyi- lallás, nyomás, szúró érzés mögött szerencsére nagyobb részt nem koszorúérroham van. A döntés a belgyógyász, a kardiológus feladata: ide­ges, túlhajszolt egyén neu­rotikus megnyilvánulása, porckorongbántalom okozta idegszál-kisugárzás, koszorú­érbetegség vagy mindkettő együtt okozta-e a tünetei? Természetesen a férfi min­dig hamarabb forduljon or­voshoz mellkasi panaszaival, mint a nő. — Mit tehetünk a szív- és ér­rendszeri betegségek elkerülésé­ért? — Röviden fogalmazva: egyél kevesebbet, mozogj többet, semmiképpen ne do­hányozz, és ne igyál túl sok alkoholt. Drámai adatot ho­zott nyilvánosságra amerikai és magyar tanulmány is. A legsúlyosabb, halállal vég­ződő tíz infarktus közül 9 beteg erős dohányos volt. Veszélyes a magas vérnyo­más, amit gyógyszerrel, meg­felelő életmóddá] egyensúly­ban kell tartani. A tömény alkohol közvetlenül szív­izom- és koszorúérártalom okozója. Mindezek ellen együttesen kell harcolni. Kö­vethetnénk-a finnek példá­ját: orvos-kardiológusok. dietetikus szakértők, a leg­különbözőbb társadalmi szervezetek képviselői kidol­gozták az észak-karéliai programot az infarktusok, a növekvő halálozás megállí­tására. Elérték, amit akar­tak, egészségesebben élnek, és erre ma büszkék is az emberek. Az egyetlen lehet­séges út a társadalom és az egészségügy összefogása. Ná­lunk is területi programot kell kidolgozni a szív- és ér­betegségek elleni harcra. A magyar emberek 25—35 ki­logramm túlsúllyal is kedé­lyeskedve beszélnek elhízá­sukról. Tömegméretűvé kel­lene válnia a közös mozgás­nak, a lakótelepi sporttevé­kenységnek. — A betegség korai felismeré­sét segíti az EKG-készülék. Ez azonban nincs ott minden kör­zeti rendelőben, s ha van is. csak az orvosok 50 százaléka használja. Milyennek ítéli a mű­szerezettség életmentő szerepét? — Szerintem minden kör­zetben lennie kellene EKG- nak. Az a lényeg, hogy a kollégák tudják regisztrálni a beteg EKG-görbéjét és a vizsgálat időpontját. így ál­landó ellenőrzés mellett az évek során a legkisebb el­változást is jobban fölismer­hetik. Gyulán a körzeti or­vosok kérésére EKG-klub- foglalkozásokat tartunk majd, ahol mindenkit meg­tanítunk a műszerek keze­lésére. Ha beválik a mód­szerünk, szeretnénk elter­jeszteni az egész megyében. Az életmentéshez a megye kórházaiban adott a techni­ka, amelyet orvoskollégáink uralnak. Végre Békés me­gyében is eljutottunk odáig, hogy a kellő időben kórház­ba kerülő beteget sok eset­ben visszahozzuk a klinikai halálból is. Sokan sétálnak úgy a megye településein, hogy nincs tudomásuk arról, „második életüket” élik. A modern orvos új, furcsa di­lemmája, hogy elmondja-e a betegnek, vagy a hozzátar­tozójának az újraélesztés té­nyét. A milliókat érő élet­mentő, figyelő műszerek ke­zelését mi orvosok nővértár­sainkkal együtt megtanul­tuk. Mégis azt mondom, előz­zük meg a bajt, és ne a mű­szerekre bízzuk az életünket, hiszen sokan még a kórház­ba érkezés előtt meghalhat­nak. Ha valaki a mellkas középső területén, a szegy­csont körül szorító fájdal­mat érez, erősen verejtéke­zik, rosszul érzi magát, hányingere van, azonnal hív­jon, hívasson mentőt! — Milyen feltételek között gyó­gyítják kórházaink az így beke­rült betegeket? — A megyék viszonylatá­ban a jó erős, középmezőny­ben vagyunk. Gyorsan ja­vultak az első építési ütem­mel a békéscsabai kórház feltételei is, az intenzív osz­tály, a diagnosztika, azakut- szívbeteg-ellátás lehetőségei igen jók. A megyei kórház­ban 18 év alatt sikerült meg­teremteni a kardiológiai há­lózat személyi és tárgyi fel­tételeit. A II. belosztályon 5 ágyas intenzív koronáriaőrző egységet teremtettünk. Itt a létükben veszélyeztetetteket figyeljük, ellenőrizzük a szervezet minden létfontos­ságú paraméterét. A körül­mények alakításában a leg­több segítséget megítélésem szerint jelenleg az orosházi kórház belosztályainak lelkes orvosai igényelnék.. Hosszú időn át a járóbe­tegek szívgondozását is az osztályon végeztük. Most már a helyetteseim, a mun­katársaim az ambuláns kar­diológiai szakrendelésen vár­ják a betegeket. A műszerek segítségével ma már olyan elváltozásokat is ki lehet de­ríteni és járóbeteg-ellátás­ban gyógyítani, amit vala­mikor csak fekvőbeteg-osz­tályon képzeltünk el. Az egész megye területéről fo­gadjuk a betegeket a megyei kardiológiai szakrendelésen, és 20 ágyas kardiológiai rész­legünkön is. Ma már nem kell Szegedre utazniuk a szív ultrahangos vizsgálatá­ért sem. — Az országban évente mint- egy 1500 szívműtétet végeznek el, s értesülésem szerint a követke­ző ötéves tervidőszakban a se­bészeti centrumokban kétszer annyi beteget tudnak műteni. A koronáriaműtétek csökkenthe­tik az infarktusok számát, a rendszeres anginás panaszok­ban a szenvedők mégis inkább a gyógyszeres kezelést választják, mint a műtétet. Az osztályoknak milyen a kapcsolatuk a műtétet végzőkkel? — A mi betegeinket Sze­geden műtik az Orvostudo­mányi Egyetem szívsebésze­ti osztályán. Igen szoros szakmai egységben dolgo­zunk, velük csakúgy, mint az Országos Kardiológiai In­tézettel. Az elnyúlt években a megyében neves szakem­berek részvételével három kardiológiai napot rendez­tünk. Jómagam részt vet­tem az országos intézet több módszertani levelének össze­állításában, például amely a szívinfarktusban megbetege­dettek orvosi rehabilitációját tárgyalja. — A rehabilitáció az infarktu­son átesettekkel, a gyógyulófél­ben levőkkel való törődés ösz- szetett feladatköre. Hogyan épült ki ez a rendszer nálunk? — Hazánkban igen magas a rokkanttá nyilvánítottak száma. Az infarktuson át­esetteknek csaknem kb. 20 százaléka tér vissza eredeti munkahelyére, vagy köny- nyebb területre, míg más or­szágokban ez az arány 70— 80 százalék. A rehabilitáció komplex orvosi, pszicholó­giai, szociológiai és társadal­mi feladat, amelynek célja a beteg aktív részvételével helyreállítani legjobb testi, lelki állapotát. A módszerta­ni levélben részletesen fog­lalkozunk a folyamattal, a kórházi, a szanatóriumi és a felépülési fázissal. Örömmel mondhatom, hogy most már évente 500 beteg jut el me­gyénkből a balatonfüredi ál­lami kórházba. A megyei kórház rekonstrukciójának befejeződését követően a je­lenlegi reumatológia föld­szinti épületben 20 ágyas kardiológiai ' rehabilitációs részleget alakítunk ki. A megye mindhárom kórházá­ból azonnal tudjuk fogadni 3 hetes szanatóriumi keze­lésre az infarktus után álló betegeket. Nagyszerűek az adottságok a környéken, a várfürdő gyógyászati lehető­ségei biztosítják sok járóbe­teg gyógyászati rehabilitálá­sát is. Természetesen a gyó- gyulóknak is dönteniük kell, hogyan élnek tovább, mi­ként rendezik át maguk és családjuk életvitelét. — Hogyan él, gondolkozik, dolgozik a halál állandó közel­ségében az orvos? — Két történettel kezdem. Egyik betegünk saját felesé­ge jelenlétében „halt meg”. Újraélesztettük, ma is él, gépkocsivezető. A „második életében” mondta el. hogy két hónapja nem alszik töb­bet napi két óránál. Faggat­tuk. Házat épít? Kocsira gyűjt? Miért él így? Háza, kocsija van, de újra épít, mert az egyik gyermeke már gimnazista. Megéri? Draszti­kus példát mesélt budapesti kollégám. Konzíliumra hív­ták egy faluba, ahol meg­csodálta az új emeletes há­zakat. „Ez itt természetes” — mondta a helybeli orvos —, de az építők egy részét már a temetőben találod. Élt 39 vagy 44 évet.” Az értelmet­len túlhajszoltság arat az emberek között. Szerintem az orvos életében elválaszt­hatatlan a gyógyítástól a tár­sadalmi viszonyok iránti ér­zékenység, a közéletiség. A társadalmi problémák isme­rete gyógytényezővé válhat. Elvem, hogy a modern tech­nika lehetőségeit ismerjük meg, de mentsük át a ma­gyar orvoslás legszebb tra­dícióit is. Küzdjünk a kor­szerű műszerekért, gyógy­szerekért, de higgyünk az őszinte kapcsolattartás, az emberi szó erejében! A ket­tő csak együtt lehet ered­ményes. Bede Zsóka A hét végéig továbbra is igen. hideg marad az idő. A jövő hét elején viszont las­sú felmelegedés kezdődik, és kissé mérséklődik az éjsza­kai lehűlés is. A hőmérsék­let hajnalban eleinte még —15 fok körül, a délutáni órákban 0 és —5 fok között alakul. A legmagasabb nap­pali hőmérséklet a jövő hét elején már 0 és 5 fok között valószínű. A hét közepén át­menetileg megerősödik a szél, és a hőmérséklet is kis­sé visszaesik. Tartós csapa­dék a következő héten nem várható, futó hózáporok azonban előfordulhatnak. Gyors és jelentős enyhü­lésre tehát nem számítha­tunk, s erőteljes időjárási front átvonulása sem várha­tó. Még a jövő héten is hi­degebb marad az idő annál, mint ami február végén vár­ható lenne. Az orvosmeteorológus sze­rint változatlanul fontos ré­teges- meleg öltözködés. A viszonylag enyhébb időben veszélyesebb a megfázás, mint a nagy hidegben. 15-20 20-25 25-30 30-35 35-40 1,0-1,5 45-50 A statisztika aggasztó arányokat mutat a koszorúér-megbetegedések esetében. Az alsó sorban az életkor-megjelölés, a felső számok a koszorúér-károsodottak százalékát mutatják Reprodukció: Veress Erzsi Ilyen is van Jó hónapja már, hogy a legutóbbi Ilyen is van jegy­zetem megjelent. Abban is egy kicsit „élesre köszörült” helyzetkép arról, hogy Békéscsabán, az Univerzál Áru­házban amolyan félautomata némely pénztáros kisasz- szony. Hogy nincs egy mosolya sem, mint a gép, ütögeti a számokat, csomagol, elém pördíti az árut. Nevezetesen akkor: két pár zoknit. Még azt is elsóhajtottasn: bár­csak rám mordult volna, hogy „miért nem számolom ki előre a pénzt” vagy valami hasonlót. De nem, az én „kis­asszonyom” révetegen elnézett a semmibe, csak ütöge- tett a gépen, és csomagolt szenvteleniil. Hiányzott az udvariassági órán ... Erre a helyzetképre reagált egy kedves tótkomlósi ol­vasónk, Matyuska Istvánné, aki leírta, miféle vásárlási kalandban volt része Szegeden, egy Kígyó utcai kézi­munkaboltban. íme a levél egy része, szó szerint: „So­kan voltak az üzletben. Akkor kaptak árut. Az eladók alig győzték kihordani a sokféle színű fonalat. Mivel ne­kem fehér fonalra volt szükségem, nagyon megörültem, amikor kihozták. Egy női mellényre ugyebár 40 deka­gramm elég. Mivel 10 dekagrammos motringok voltak, elvettem 4 darabot. A pénztárhoz hosszú sorbanállás után jutottam. A pénztárosnő belenézett a kosárba, ki­vette a fonalat, leblokkolta, s odaadta a csomagolónő­nek. Az árut kifizettem, a visszajáró pénzt eltettem. Odalépve a csomagolóhoz, a fonalam már be volt cso­magolva, Az eladónő kedvesen mosolygott, megköszönte a vásárlást, s még bele is tette a kinyitott táskámba a csomagot. Este, amikor hazaértem, boldogan mutattam a fonalat a családnak. Nagy megdöbbenésemre a négy darab fonal helyett csak három volt a csomagban! Nem hittem a szememnek. Ilyen is van! Sajnos, Tótkomlós messze van Szegedtől, nem érdemes reklamálni menni. Többe kerül az útiköltség, mint az az egy motring. No meg, hogy bizonyítom be, ha már hazavittem? Úgyhogy Ön csak örüljön, ha goromba is volt (goromba nem volt — S. E.) a pénztárosnő, de legalább a zokniját hiányta­lanul megkapta. Ezt írja meg! Tisztelettel: Matyuska Istvánné”. íme. megírtam, illetve megírta Ön. kedves olvasónk. Szeretem és tisztelem a bölcs szavakat. A bölcs gon­dolatokat. Szeretem, mert elgondolkozhatok azokon, és öröm számomra, ha valamiféle új gondolatra, új böl­csességre juthatok. Nemrég a rádióban hallottam egy interjút. A beszél­getés alanya Vitányi Iván volt, akiről nem kell külön leírnom, hogy a kultúra dolgaiban nagy magaslat, ö mondta a következőket: „Emelni kell a kultúra méltósá­gát, a nemzet előrehaladásának sorskérdése a művelő­dés.” Igaz bölcsesség. De meddig terjed? Milyen a hatóköre? Kik tudják, kik érzik, kik élnek úgy, hogy a kultúra méltóságát szolgálják? Hogy teljesen biztosak abban: a művelődés a nemzet előrehaladásának sorskérdése? /Eszembe jutottak a sivár, rozoga székekkel telerakott falusi kultúrházak. Ahol a közömbösség nem vásárol modern székeket, asztalokat, hogy legalább olyan legyen a ház belül, mint az átlag falusi otthonok. Ahol a „‘mi­nek az?”-szemlélet maradt itt, mint a múlt rossz hagya­téka, és képtelenek vagyunk kimozdítani hadállásaiból. Képzeljék csak: ilyen helyeken a kultúra méltósága? A művelődés mint sorskérdés? Azért feladni mégsem lehet. A jó példák lelkesítenek. Igen, lelkesítenek, vállal­juk néha ezt az ugyancsak agyonkoptatott szót. Lehánt- va róla mindent, mit rossz évek aggattak rá, s egyszer csak felragyog tisztán, fényesen. Ilyesmik jártak a fejemben, hogy bölcs dolgok-e, nem tudom. Csak hiszem. Megfogadtam, hogy nem írok többet a békéscsabai ga­lambokról. Az invázióról sem, mellyel elfoglalták a szín­ház, a közgé, az OTP, az IBUSZ és részben a tanács épü­letét. Most látom azonban, hogy fentről hullajtott, kis kaliberű bombáik nyoma már kikerülendő az SZMT előtt és az Ifjúsági Áruház előtt is. Lehetnék szónokias, és mondhatnám: pár perc még, és üt a tizenkettedik óra! A megyeszékhely belvárosa el­képesztő tavasz elé néz. Bűz és guanóaknák, piszok (egé­szen finoman fogalmazva). És mindehhez, hogy senki nem tesz semmit! Ez a legelképesztőbb. Kérem tisztelettel: vegyük már észre, hogy a csabai belváros jelentős középületei (novel­lában kimondhatnám, hogy „milyen”) veszélyhelyzet előtt állnak. Megígérem az olvasóknak, hogy makacs leszek és visz- szatérek a guanóügyre. Sőt: megkérdezem a veszélyez­tetett épületekben székelő intézmények, áruházak és egyebek vezetőit, tesznek-e (tehetnek-e) valamit az invá­zió ellen? Hátha sikerül egyről a kettőre lépni. Vagy újra csak „bele”-lépni? Sass Ervin Orvosmeteorológiai tájékoztatás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents