Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-19 / 41. szám
1985. február 19., kedd o ízHilUfcfiTcl Csak egy napló... Egy szocialista brigád naplóját lapozgatom. Nem volt a kezemben még hasonló, s bevallom, nem is szorgalmaztam, hogy legyen. De olyan szépen kértek, hozzam el magammal, s ha lesz egy kis időm, nézzek bele. Nézem a névsort. Fiatalok, idősebbek, gépkocsivezetők, traktorosok. Egyetlen nő, néhány párttag. Aztán fényképek, képeslapok, újságkivágások, beszámolók, jelmondatok. „Termelőszövetkezetünk helyzete gordiuszi kötés. Kard nem oldja meg, csak küszködés.” Mosolyra ingerlő fennköltség. Így kezdődik az 1980-as esztendő. Aztár\ lassan kibontakozik a kép a brigádról és a tsZ- ről is. Szűkszavú bejegyzés május 17-én. „Rendkívüli közgyűlésen tárgyaltuk meg, s fogadtuk el a megyei tanács ránk vonatkozó veszteségrendezési határozatát. K. A. elnököt felmentettük. Viharos, tsz-hez méltatlan volt az a tanácskozás.” Vagyis összecsaptak az elszabadult indulatok. De vajon mit értenek azalatt, hogy „méltatlan”? Azt-e, hogy e vita veszekedéssé, netán személyeskedéssé fajult? Akkor igazuk van. Vagy csupán az egyetértés hiányát? Annak, hogy az eltérő vélemények felszínre törnek, csak örülhetnek. (Hányszor kívánom unalomba fúló gyűléseken, bárcsak lenne valakinek ellenvéleménye! S meggyőződésem, hogy van is, csakhogy az nem nyílt fórumokon hangzik el!) Békésebb bejegyzések következnek társadalmi munkákról, kitüntetésekről, aratásról, vetésről. Év végére egy jó hír: „A rendkívüli időjárás és a vezetési válság ellenére eredményes évet zártunk.” Egyet lapozva pedig: „És most merre? 1981." Gondolom, ki a kukoricaföldre, merthogy január 6-án ezt írták: „Ma befejeztük a kukorica betakarítását kerületünkben. A mostoha időjárás, a késői érés miatt elhúzódott munkákban brigádunk tagjai is becsülettel részt vettek." És aztán megint sikerrel teljesített vállalások és pótvállalások, társadalmi munkák óvodákban, iskolákban, szociális otthonokban, a kerületükben. Márciusban a kifagyott őszi búza helyét vetették be újra és új termékkel, lóbabbal kísérleteztek. Áprilisban a brigád másod-, jára kapta meg, érdemelte ki munkájával a szocialista brigádérem arany fokozatát. Egy fénykép: Kádár János a brigád egyik — kitüntetett — tagjával beszélget. És újra napi feladatok. Kirándulások, kommunista szombatok. Mennyi élmény, mennyi emlék tapadhat mindehhez! Kiérzik belőle az összetartó, igazi közösség. Gondok, sikerek, emberi sorsok villanásai a lapokon. Már tudom, ki hol nyaralt az elmúlt években, hiszen az üdvözlőlapok is bekerültek a naplóba. Tudom, mikor jártak a brigád tagjai a Parlamentben, s hogy mikor vettek részt politikai továbbképzésen. Persze, nem ez a lényeg. A lényeg a brigád, s ami mögöttük — előttük — van, ami fontos az életükben. Februári bejegyzés, 1982-ben: „Ma tartottuk évi zárszámadó közgyűlésünket. Nagy erkölcsi erőt, s ösztönzést jelent számunkra, hogy hosszú évek után most ismét fizetünk részesedést." Egy hónappal később: „Csak órabéres munkák vannak. Kereseti lehetőségeink nagyon leszűkültek. Brigádunkban nyolc dolgozónak csökkent a tavalyi keresete az előző évihez képest. Brigádunk becsületét, politikai érettségét, munkahelyéhez, egymáshoz raíó kötődését bizonyítja, hogy traktorosaink, IFA-saink a gyalogmunkásokkal együtt zokszó nélkül végzik a sokak által elkerült és alantasnak tartott gyalogmunkát.” A következő, az 1983-as esztendő elején újra bizakodó bejegyzés: „Reményt, hitet meríthettünk az 1982-es év eredményeiből, nyereséges gazdálkodásunkat elemző beszámolókból." Májusban viszont már az aggódás hangja észlelhető, esőre várnak, júniusban pedig: „Termelőszövetkezetünk legrövidebb ideig tartó aratását fejezte be. A tervezett 50 mázsa helyett 33 mázsás hektáronkénti búzatermést takarítottunk be. Az aszállyal szemben most alul maradtunk." A nyereség elmaradt, a rákövetkező esztendőben is ugyanúgy, az aszály miatt. S kezdődik a '85-ös esztendő, s folytatódik a napló, az end- rődi Béke Tsz Petőfi Sándor brigádjának „történelme”. Csak egy napló, s mégis belefér egy egész üzem múltja. Sz. I. Csirkék előmelegített repülőgépekben Jubilál a Gyulai Tejporgyár Különös gonddal óvják ezekben a napokban a nagy értékű baromfiállományt a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinátban. A tartós hideg miatt legnagyobb feladat az istállók zavartalan fűtése, ennek érdekében például a tüzelőolajat szállító gerincvezetékbe beépítettek egy fűtőberendezést. így előmelegített olaj érkezik az istállókba, s ezzel elejét veszik a tüzelőanyag megder- medésének, biztosítják az olajkályhák zavartalan működését. Megerősítették a nyílászárók tömítését is. Éjszakai őrjáratokkal gyakrabban ellenőrzik a keltetőket, a baromfiistállókat, amelyekben minden körülmények között egyenletes, a technológiai előírásoknak megfelelő hőmérsékletet kell biztosítani. Nagy figyelmet igényel ilyenkor a naposcsibék elszállítása. Az istállókból már előmelegített kamionokba rakják a dobozokba helyezett csirkéket. A gépkocsivezetők útközben máskor hatvan kilométerenként, most harminc kilométerenként ellenőrzik a hőmérsékletet a speciális, légkondicionált járművekben. Nem kis értékről van szó, hiszen egy-egy kamionban 60 000 darab, csaknem félmillió forint értékű naposcsibét visznek. A kamionokat Ferihegyen ugyancsak előmelegített repülőgépek várják. Naponta 3-4 repülőgéppel 11000 előnevelt jércét és 100 000— 150 000 naposcsibét szállítanak Ferihegyről a bábolnai kombinát külföldi partnereinek. Hasonló körültekintéssel elégíti ki a bábolnai kombinát hazai partnereinek az igényeit is. Három-négy nappal előbb értesítik a megrendelőket a szállítmány érkezéséről, hogy megfelelő hőmérsékletű istállókkal várják az állományt. Minden alkalommal tájékozódnak az útviszonyokról, s amennyiben valamelyik telephely elérhetetlen, úgy más gazdaságba irányítják az érzékeny naposcsibéket. A gondos szervezés és a sok többletmunka-vállalás eredménye, hogy a bábolnaiak mindeddig termeléskiesés nélkül vészelték át a szokatlanul hideg napokat. Formatartó fehérneműk A Habselyem Kötöttáru- gyár ebben az évben termékeinek mintegy 60 százalékát új modellre cseréli, de ügyel arra is, hogy a régi, közkedvelt fehérneműkből is megfelelő legyen a választék. A világpiacon és a hazai fogyasztók körében egyaránt a természetes alapanyagból készült fehérnemű, háló- és szabadidő-ruházati cikk a divatos és keresett. Ennek megfelelően alakítja termékeinek körét a Habselyem Kötöttárugyár is. Fehérneműik, hálóruházatuk, pólótrikóik mintegy negyede az idén már pamuttípusú anyagból készül. A piaci igények kielégítésére a napokban további három nagy teljesítményű NDK kötőgépet állítottak üzembe; a pamuttípusú fehérneműk alapanyagát készítő berendezések a tavalyinál 60 tonnával több körkötött kelmét állítottak elő az idén. Megkezdték annak a textíliának a gyártását, amely megjelenésében a közkedvelt, eredeti habselyemre emlékeztet, tulajdonságai azonban kedvezőbbek. A lágy fogású, jó nedvszívóképességű, vasalást nem igénylő, formatartó alapanyagból még az idén 50 ezer hálóruhát és női fehérneműt, ágykabátot, köntöst készítenek. Újdonságuk a modern technológiával, speciális kikészítéssel, poliamid szálból gyártott rugalmas, magas fényű, lágy esésű finom női fehérnemű is. Vezetékes gázprogram A közelmúltban kapott engedély alapján Szabolcs-Szatmár megyében újabb három város: Mátészalka, Kisvárda és Nyírbátor kapcsolódhat be a föld- gázellátásba. Az ehhez szükséges beruházás összege 400 millió forint. A munkálatok széles körű társadalmi összefogással jövőre kezdődnek, s várhatóan 1988-ra fejeződnek be. Mindhárom városban óránként ötezer köbméteres kapacitású átadóállomást építenek, s a vezetékhálózat teljes hossza eléri a 70 kilométert. A jelentősebb üzemek és intézmények mellett Mátészalkán 600. Nyírbátorban 1200, Kisvárdán 400 lakásba juthat el a vezetékes gáz. Bevezetésére a leendő nagyfogyasztók költenek a legtöbbet, amivel csökkentik a lakossági hozzájárulást. ez azonban még így is eléri a lakásonkénti tíz-húszezer forintot. A földgázra való átállástól a nagyfogyasztó üzemeknél és intézményeknél évente mintegy 50 ezer tonna fűtőolaj és pakura megtakarítását várják. Több bútor a Cardóból Csökkenő munkáslétszám mellett mintegy 10 százalékkal növeli termelését az idén a győri Cardo Bútorgyár. Eladta 60 dolgozót foglalkoztató tatai telephelyét, mivel az üzem további fenntartása nem volt gazdaságos, s az ott gyártott bútoralkatrészek pótlására bedolgozói hálózatot létesítettek. A gyártáshoz szükséges bútorlécet, keretszerkezetet és egyéb részegységeket az erdőgazdaságok fafeldolgozó üzemeitől, tsz-melléküzemektől és szövetkezetektől vásárolják. Erre az évre 304 millió forintos termelési érték előállítását tervezik. Termékeik kelendőek, s ez garancia arra, hogy a Cardo-bútorok gazdára találnak a piacon. A hagyományos gyártmányok közül továbbra is készítik a Főnix és a Cardo szekrénysorokat, az Opál és a Dizzy fantázianevű ágyneműtartós franciaágyakat. Az otthonteremtőkre gondolva gyártják az olcsó árfekvésű Marcal szekrénysort és a megjelenésben hozzá illő fotelokat, dohányzó- asztalokat, heverőket, amelyekből a kis pénzű fiatal házasok egy egész szobát berendezhetnek. Január elsejétől az állami tejipari vállalatok a szövetkezeti közös vállalkozásokhoz hasonlóan, a mezőgazdaságra érvényes szabályozók szerint gazdálkodnak. Ebben a kategóriában kedvezőbbek a lehetőségek, mint az ipariban voltak, ugyanakkor 60 százalékkal csökkent a takarmánytejpor dotációja, így ez a tröszti visz- szatérítések után 10 milliós eredményveszteséget jelent a Gyulai Tejporgyárnak. Tartós termékek gyára — Az utóbbi években fokozatosan elértük, hogy a vállalatnál keletkező fejlesztési alapból több maradjon itt — fogad egy előzetes telefon-megbeszélést követően Höfler Pál, a tejporgyár igazgatója. Ám mielőtt a gyár technológusával üzemi sétára indulunk, még megemlít egy érdekességet: — Úgy az 1960-as évek elején elhatározta a tröszti vezetés, hogy Budapestet 100 kilométeres körzetből kell ellátni. A körülmények úgy hozták, hogy ez meghiúsult. Természetesen így a kör kibővült, s ez nekünk is nagyon sok többletszállítási költséget jelent. Komolyan csökkenti a nyereséget, és a tröszti kompenzáció is keveset javít az eredményünkön. — Tudni kell az üzemünkről — kezdi az igazgatói szobából elindulva a technológusnő —, hogy a tejporgyártás, a városi tejellátás és a vaj termelés a fő feladatunk. S hogy mi a mindennapi gondunk? — kérdez vissza. — Többek között az, hogy az udvaron futó csövek ne fagyjanak le, de biztos tudja, hogy a szállítás sem könnyű ilyen mínusz 20 fok körüli hidegben. Látja — mutatott az udvaron levő nagy tartályokra —, ezekben tároljuk a pasztörizá- landó tejet, naponta 200— 240 ezer liter érkezik, nyáron 100 ezerrel több. Tartós termékeket gyártunk a téli, napi 30—35 ezer és a nyári 40—45 ezer liter városi tej előállítása mellett. Az üzemcsarnokban a pasz- tőrgépek ütemesen fogyasztják a 60 ezer literes tartályok tartalmát. Míg a csarnok túloldalán a folyamatos vajgyártás a látnivaló. Óránként 600 kilogrammos teljesítménnyel dolgozik az öreg masina. Innen indul majd — a labor minősítése után — dobozban, vagy csomagolva exportra az áru. Öreg géppark A csövek között téblábol- va, csúszkálva jutunk el a tejporgyártó részlegbe, ahol egy fölénk magasodó, óriási porlasztó henger dolgozik immár 14. éve. A tetején 30 centiméteres tárcsán jut be a sűrített tej, a tárcsa oldalán csövekbe megy, majd a forró levegőtől azonnal kiszárad. A porított anyag leülepszik, és egy szitán keresztül érkezik az 50 kilogrammos zsákokba. Ehhez a rendszerhez az 1978 óta üzemelő, Philips sűrítőtartályok szolgáltatják a porításra szánt vízszegény tejet. Takarmány-alapanyag lesz a tejporból, ezért kell felhasználniuk sertészsírt és szójaolajat a porításhoz. így lesz BBS-tejpor, amit a Biogal Gyógyszerárugyár tovább dolgoz takarmánnyá — magyarázza a technológiát a szakember. Ahogy az igazgatói iroda felé igyekszünk, látjuk, hogy éppen a 2,2 százalékos tejet csomagolják a fehér-piros fóliába. Csomós Jánosné elmondása szerint sok a selejt. A műszerész, Süli József úgy látja: vastagabb a fólia, magasabb hőfokra kell állítani a zacskózáró sütőfejet. — Januárban 3 százalék fölé emelkedett a technikai selejt. Ám ennek csak egyik oka a leíródó géppark, a másik pedig az, hogy már az ötödik ember áll a gépek mellett — mondja az igazgató. — Sajnos, az élelmiszeripari 7 százalékos leírási kulcs itt nálunk azt jelenti, hogy a gépek zöme — többek között a 14 éves po- rítóhenger — elöregedett. Ötvenéves üzem Fejlesztésre érett az 50. évébe lépett tejporgyár berendezése. A szükségszerűen megjelenő fejlesztési igény viszont csak 1987 táján elégíthető ki. Addig is a meglevő gépekkel kell termelnie, jó eredményt produkálnia a gyulai üzemnek, és kollektívájának. ötven év: két emberöltő. A tejporgyártást pedig akkor, 1935-ben honosították meg dán minta alapján Magyarországon. először Gyulán. Úttörők abban is, hogy a korszerű porítás először itt valósult meg 1972-ben. s bővült a tejsűrítőkkel 1978- ban Ez utóbbiakról tudni kell, hogy a leggazdaságosabbnak bizonyultak országosan is. Egy kilogramm víz elpárologtatásához 0,17 kilogramm gőz szükséges. Nem tétlenek az itteni szakemberek, sokat dolgoznak azon, hogy az elavult gépparkkal mind több értéket termeljenek, s abból egyre több maradhasson Gyulán. Az elmúlt esztendő törekvéseit jelzi az is, hogy 8 százalék energiát, mintegy két és fél millió költséget takarítottak meg. Ugyanakkor a négy év előtti BBS- takarmánytejpor sikeres kísérletei, gyártása után az idén karamellizált tejpor előállításán és a kazingyártas megvalósításán fáradoznak. Számadó Julianna A tejvizsgáló laboratóriumon (képünkön) kívül 1972 óta működik a vállalatnál a bak- teorológiai, valamint a víz- és szennyvízlaboratórium. A kémiai laboratóriumban Gulyás Mária a zsírszázalékot méri A gépek napi termelését a Békéscsabai Hűtőházba szállítják, ahonnan tröszti diszpozíció alapján kerül a szocialista országok boltjaiba a Gyulán előállított vaj Fotó: Fazekas László
