Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-02 / 27. szám
NÉPÚJSÁG 1985. február 2., szombat önarckép (MTi-fotó — ks) Dési-Huber István emléke Bemutatjuk az Iparművészeti Főiskolát A negyvenezer kötetes könyvtár biztosítja a könyv- és folyóiratolvasást Kilencven esztendeje, 1895- ben született Nagyenyeden a magyar ■proletárművészet egyik nagy alakja, József Attila és Derkovits Gyula sorstársa, nemzedéktársa, szövetségese. Bizonyos munkamegosztás jellemzi Derkovits és Dési-Huber azonos hőfokú és eszmeiségű küldetését a témaválasztásban, ök ketten a harmincas évek magyar festészetének ikercsillagai. Életrajza arról tudósít, hogy autodidakta volt, Gorkijhoz hasonlóan az élet és a kor egyetemére járt. Természetesen rajzi tanulmányokat folytatott, s mikor előkészületei befejeződtek, akkor kezdett festeni 1928- b an. öntudattal festette a munkások világát, környezetét, és még az ettől eltérő témákban is a jövő látóhatára dereng fel. Mérlegelő alkat volt, aki helyes és teljes tájékozódás nyomán érte el irányzatának optimumát azáltal, hogy Cézanne, a ku- bizmus és a konstruktív irányzatok minden eredményét szelektálva összegezte munkásságában. Tudott elhagyni és kiemelni. A szociális téma hitéből és szolidaritásából fakadt; az érték már összpontosított és fegyelmezett tehetségéből. 1944-ben halt meg Budakeszin. 1948-‘ban poszthumuszként, elsők között kapta meg Derkovits Gyulával együtt a Kossuth-díjat, ■ Életművének kiemelkedő alkotásai a Magyar Nemzeti Galériában láthatók, sok műve került megőrzésre a szombathelyi képtárba. Losonci Miklós Amikor Magyarországon az első iparművészek oklevelet kaptak — több mint száz esztendeje — az Országos Magyar Iparművészeti Tanodában, ezen az elnevezésen, foglalkozás-megjelölésen a művészi igényű kézművességet értették. Az idő múlásával, a technológia megváltozásával, a sorozat- v gyártásra való rátéréssel nemcsak a munka minősége változott meg, hanem az igények is. Korunk iparművésze tervezőként vesz részt a folyamatban. Szerencsére a szó, a fogalom — iparművészet — annyira találó volt, hogy sértetlenül átvészelte a változások szükség- szerű módosításait. Hiszen egyformán ipar a kézművesség és a sorozatgyártás; a művészet pedig érzékletesen jelzi az esztétikai minőség igényét. A szó maradt, az iskola azonban tanodából Felső Ipariskolává, majd 1949- ben főiskolává alakult, végül 1971-ben egyetemi rangra emelkedett. A fehér neoklasszicista épület Budapesten, a Zugligeti úton ad otthont a főiskolának. Kertjében új és régi épületek szolgálják a tanítás sokféle funkcióját. A főiskola a megújulás állapotában van: 1983 augusztusa óta —s a Minisztertanács határozata értelmében — új oktatási rendszert munkáltak ki, amelynek bevezetése 1984 szeptemberében meg is kezdődött. Az első évfolyam már az új rend szerinti alapképzésben vesz részt. „Célja a szakmai ismeretek oktatása és az alkotói rátermettség pontos megítélése." Az egyévesre meghosszabbított „felvételi vizsga" után az oktatók biztos információhoz jutnak a hallgató tehetségét, ügyességét. alkalmasságát illetően. A következő években főiskolai szintű tervezőképzésben vesznek részt a hallgatók úgy, hogy a 21-féle stúdió (szakma) közül kettőt kell kiválasztaniuk. Lehet valaki üveg- és porcelántervező. vagy textil- és ruházati formatervező, foglalkozhat alkalmazott grafikával és csomagolástechnikával. A főiskola az élet kihívásaira felelt, amikor megteremtette a fotó, a film, a video oktatását, létrehozta az animációs stúdiót vagy a környezeti formatervező stúdiót .Ám nemcsak a porcelánt vagy az üveget nem lehet — vagy csak nagyon nehezen — ipari háttér nélkül előállítani; a környezeti formatervezésnek azonban végképp ki kell lépnei a főiskola falai közül. A főiskola épp ezért igyekezett különböző megállapodásokat kötni, hogy az oktatás optimális körülményeit biztosítsa. Az itt működő gépek ugyanis már lassan ipartörténeti értékűek, nem alkalmasak arra, hogy a jelenlegi gyári körülményeket megteremtsék. Arra csak a gyár, az üzem, a vállalat, a szövetkezet alkalmas. A főiskola megállapodásainak sorában első helyen áll az, amelyet az Ipari Minisztériummal kötött, amely kimondja — többek között —, hogy a miniszté- riamt segíti a hallgatók feladatainak a megfelelő ipari munkahelyi körülmények közötti megoldását”. A főiskola pedig kezdeményezi „hallgatóinak bekapcsolódását a minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatok, intézetek munkájába”. A főiskola eddig — egy- egy nyári, művésztelepi „kirándulást” leszámítva. — Budapesthez kötődött. Most az új oktatási rendszer ezt a főváros-centrikusságot is igyekszik feloldani. Nyaranta egy-egy kirakodóvásár, színi előadás stb. alkalmával már Szentendre adott otthont a budapesti művészeti főiskoláknak. A Pest megyei Tanáccsal most az Iparművészeti Főiskola olyan megállapodást kötött, amely szerint szervesen részt vesz a megye közművelődési, tárgy- és környezetkialakításra vonatkozó terveinek kimunkálásában. megvalósításában. Szentendre várossal már elkezdődött a tényleges együttműködés: itt teremd meg a főiskola az alkotó- és továbbképző központot. És a hallgatók a várostól meg is kapták“ az első feladatokat utcabútorok tervezésére, ;) Duna-parti sétány rendezésére. Gödöllőn hamarosan létrejön a kézművesképzés kihelyezett részlege. Az oktatási rendszer következő lépcsőfoka a mester- képzés. Míg a tervezőképzés főiskolai diplomát- ad, ez az egyszakos forma egyetemi 'felkészültségű vezető tervezőket képez. A mesterképző intézetben a mesterfokon képesített iparművészek mellett másoddiplomások is tanulhatnak. Gondót fordít a főiskola a menedzserképzésre is. * * * Dr. Szilvásy Zoltán, a főiskola főtitkára szívesen kalauzol végig az épületegyüttesen. A főépületben, egy kihasználatlan térben, emeleti pihenőben megnyílt a Kaesz Gyula-kiállítóterem, ahol most a főiskolai hallgatók fotópályázatának díjnyertes képei láthatók. A kiállítás nyilvános, bárki megnézheti. A fotólabor is átadásra kész: a régi ebédlőből csíptek le egy darabot, hogy kialakíthassák a sötétkamrákat, nagyítógépekkel felszerelt helyiségeket. Az ebédlőben ékes, naiv freskó, amolyan diák-utolsóvacsora kompozíció. Ragyogó új épületben kapott helyet a könyvtár és a nyelvi labor. A könyvtár negyvenezer kötetével és gazdag folyóirat-állományával az iparművészet témakörének gyűjtésére kijelölt orzságos feladatkörű könyvtár. Ez azt is jelenti, hogy a hallgatókon kívül mindenki ide járhat, aki iparművészettel foglalkozik. A folyóiratokat itt is, mint minden jelentős könyvtárban, csak helyben lehet nézegetni, olvasni. A főtitkár azután egy füves, fás térséget mutat: itt épü] hamarosan az iparművészeti főiskolások kollégiuma. A Herman Ottó utcai épület már nagyon elöregedett, eladják, és itt, a főiskola területén építenek újat. Hallgatói segédlettel készítik el a főiskol;, udvarának, környezetének rendezési tervét és munkáit. Saját, külső és belső szellemi és fizikai rendjét kell megteremtenie a főiskolának ahhoz, hogy a tárgyak és a környezet formatervezőit eredményesen képezhesse. Torday Aliz IBIlilBllflll *»*ll!iöÄ»ISil**t* mmm Honismeret Magyarország kis tavai Ha rápillantunk hazánk térképére, kevés kék foltot — állóvizeket jelző kicsi ábrát — találunk. Az egészen vázlatos ..földabroszok” jószerivel csak a Balatont, a Fertő-tavat, a Kiskörei-viz- tározót és Velencei-tó oválisát mutatják. Ám, ha a Magyarország autóatlaszának lapjait kezdjük forgatni, mindjárt más a látvány: ennek a majd minden autós kocsijában ott lapuló kiadványnak az oldalain itt is, ott is szemünkbe tűnik egy- egy kék foltocska: jelzése annak, hogy azért nem olyan szegény tavakban országunk. Budapesten és környékén tizenkilenc tó és tórendszer várja a fürdőzőket meg a horgászokat, az Északi-Középhegységben harmincegy állóvíz van; a tiszántúli tavak száma tizenegy; a Duna—Tisza közén tíz; a Mecsek táján öt; Nyugat-Magyar országon tizenkettő; a Dunántúlon pedig huszonhárom, jelzésre és megtekintésre érdemes mélyedésben ringat hullámokat a szél. Ez a tömérdek tó és tározó még a legóvatosabb becslések alapján is százon felüli nagyságrendbe sorolható, ám ha figyelembe vesszük, hogy például Délegyházán, ahol mostanság a naturisták — azok, akik jobbnak tartják a ruha nélküli fürdőzést és napozást — gyülekeznek, egész állóvízrendszer emlékeztet a kavicsbányászatra, nos, így a kék jelzésre érdemes mélyedések száma megközelíti a kétszázat. Ami Budapestet és vonzás- körzetét illeti, itt is annyi a pecázóknak, meg a csónaká- zóknak való hely. hogy igencsak meg kell fontolni: melyikről essen szó. A budai Feneketlen-tóról szóljon a legelső beszámoló. Már csak azért is. mert ez a kis „tengerszem” igencsak szem előtt van, hiszen a szomszédságában száguldanak el a Balatonra, illetőleg az északi, meg a nyugati határ felé igyekvő gépkocsik. A Kosztolányi Dezső tér melletti vizecskéről valóban sokan azt hiszik, hogy „feneketlen”, tehát igen mély. Sajnos, ki kell ábrándítani azokat, akik így vélekednek: a-Feneketlen-tó — lévén egy megtelt téglagyári gödör — átlagosan csak négy méteres; ahol a legtovább ereszkedik le egy horgászzsinór, ott is (alig) hat-hét méteres. Nyilván ez a parányisága az oka annak, hogy nem tud megújulni; vize, amelyben a halak oly jól érezték hajdan magukat, a közelmúltban már-már alkalmatlanná vált élőlények táplálására. (Csak egy ötletes oxi- géndúsító-berendezés élesztette fel ismét ezt a körülbelül egy hektárnyi nagyságú tavat.) Fővárosunk legnagyobb állóvize azonban a ráckevei (soroksári) Duna-ág. Ez nem kevesebb, mint 58 kilométernyi hosszan emlékeztet a régi időkre, amikor még nem szabályozták a folyamot. Ez a Duna-ág a múlt század hetvenes éveiben alakult állóvízzé, amikor a vízi út kisebbik ágát árvízvédelmi okokból gáttal zárták el. Azóta mind többen és többen szerették meg e Csepel-szi- gethez csatlakozó tájat; ma már szinte megszámlálhatatlanul sok nyaralóház, horgásztanya jelzi, hogy milyen jó alkalom nyílik a kikapcsolódásra arrafelé. A Törökbálinti-horgásztó az M7-es és az Ml-es autópálya elágazásánál terjeszkedik, 24 hektárnyi nagyságban. Szintén ezt a vidéket gazdagítja a Biai-horgásztó, valamint a Garancsi-tó. Ez utóbbi a nevezetesebb és a kedveltebb; a Természetvédelmi Hivatal 1977-ben védetté is nyilvánította: immár nem szabad építkezni a dombok karéjában elterülő tó környékén. Az örbottyáni-tó Veresegyházától alig három kilométernyire van északnyugatra, a Martonvásári-tó' délnyugatra díszíti a hajdani Brunschwick-kastély ősparkját. A 2-es számú főútvonal mentén — attól egy kis ugrásra — terpeszkedik a Bánki-tó. Ez az állóvíz a Cserhát magasai közé ékelődik, és egyre népszerűbb; már csak azért is, mert igen jól lehet ott a halakra vadászni. Szintén hazánk északi vidékét ékesíti a mátrai Szent Anna-tó. Ez az állóvíz viszonylag magasan — a tengerszint fölött 352 méternyire — tölt ki egy mélyedést. „Hibája” azonban, hogy olykor kiszárad: csak akkor mutatja meg magát, ha elegendő csapadék esik. Hevesből át kell ruccanni Borsodba, hogy a keleméri Mohos-tavakat is lássuk. Ezek a volt ózdi járásban sorakoznak, és arról híresek, hogy úgynevezett magashegyi tőzegmohaláp fedi sokfelé őket. Az ottani tölgyerdőkben rejtekező növénykék a jégkorszakot idézik; a tófenék iszapjából kiderült, hogy évezredek óta nem változott a növényzet összetétele arrafelé. Az Alföld tavai kevésbé titokzatos eredetűek és természetűek. A Kiskörei-tárolóról nyilván igen sokan tudják, hogy mesterséges képződmény: 1973 óta gyűjti magába, és osztja szét — egy kellőképpen ki nem használt csatornarendszer segítségével — az öntözővizet. Az Orosháza környéki Gyopá- rosfürdő pedig a szikesek talajvizéből gyarapodott tóvá. A 8,6 hektáros nagyságú tórendszert azok kedvelik leginkább, akiket a kosz- vény, meg a csúz kínoz. A Kolon-tó Izsák környéki állóvíz. Az ottani nádasok egykor jó búvóhelyei voltak a környék lakosságának. A Dunapatajhoz közeli Szelidi-tó immár idegenforgalmi központ; a szegedi Fehér-tóról szinte mindenki tudja, hogy milyen jól érzik ott magukat a vándormadarak; a Szolnokhoz közeli Töserdő állóvize pedig mint a vízinövények legszebbjeinek gyűjtőhelye vált méltán ismeretessé. A dunántúli tavak legszebbjei Pécs környékén alkotnak láncot. Ez a mecseki tóvidék valóságos csodája az emberi igyekezetnek, az Éger völgyében, Abaliget táján, amihez fogható nincs az egész országban. Legföljebb, ha a szombathelyiek — 1963 óta épített — tórendszerét hasonlíthatjuk emehhez a vállalkozáshoz, mivel azt is mestereségesen teremtették meg a horgászok és a csóna- kázók kedvére... Magyarország ilyenformán nemcsak a puszták, a népművészetek, a vendéghívó és -váró kedveskedések, hanem a tavak és tórendszerek birodalma is! Akácz László
