Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-02 / 27. szám

1985. február 2,, szombat o Mini répa kell az idén A termékszerkezet-váltás folyamatos a Békéscsabai Hűtőházban. Az igények és a termékek eladhatósága szabályozza ezt. — Én úgy gondolom és a tapasztalataim is azt igazol­ják, hogy általában akkor kell egy termék gyártását abbahagyni, amikor az még jól eladható. Így van ez most is, amikor a kockára vágott répából egy egységet 5 fo­rint 40 fillérért tudunk el­adni. Újítani kell, mert úgy tűnik: a mini répát közel kétszeres áron tudnánk ér­tékesíteni — tájékoztat Már­ton Pál igazgató. — Ez egy teljesen új ter­mék? — Több mint tíz éve kí­sérletezek vele, szeretném meghonosítani, de csak 1982 —83-ban vetettek belőle na­gyobb mennyiséget. Sajnos, betakarítógépeink nem vol­tak, kézzel pedig lehetetlen­ség a nagy vetésterületről a répa kiszedése. — S ezek után hogyan lát­ja a mini répa jövőjét? — Ebben az évben ebből 400—500 tonna exportra van kilátás. Egyelőre ez a nyu­gat-németországi igényeket jelenti, ám ennél nagyobb értékesítési lehetőségekkel számolhatunk. — Van hozzá megfelelő agrotechnika, gépi háttér, és jók a termesztéséhez az it­teni talajadottságok? — Az agrotechnikát mi adjuk, és ebben a megyében is van humuszban szegény talaj, ami ennek a kultúrá­nak jól megfelel. — És a gép? — Gyors hitel esetén két- betakarítógépsort vásárol­nánk, amelynek a megtérü­lése .egy év. A gépsor zöld- szár-vágóból, ásós rendsze­rű kiforgatóból és egy bur­gonya-, illetve vöröshagyma­felszedő gépből áll. Ez ki­egészítő egységekkel, illetve gépekkel alkalmazható a növénytermesztésben példá­ul a répa, a zeller, a pasz­ternák, a burgonya, a vörös­hagyma betakarítására is. — Mi a termesztés lé­nyege? — A mini répa mikorra beérik narancssárga, és az átmérője 12—13 milliméter­től 30 milliméter. A ter­mesztés lényege pedig, hogy sűrűn kell vetni. Amíg a hagyományos répánál egy méterre 15—50 tő kerül, ad­dig ebből egy méterre iker­sorba 250—400 jut. Mi azt is számba vettük, hogy ez gaz­daságosan feldolgozható, ke­vesebb gőzenergia kell hoz­zá. — Ez már elég előny a feldolgozónak, mi jut ebből a termelőnek? — Kétszer lehet vetni február 15-től július 15-ig, az érési ideje pedig 90—100 nap. Azonkívül lehet akár másodvetés, és jobb áron vásárolható fel, mint a ha­gyományos sárgarépa. — Megkezdődött-e már a vetőmagkiadás, illetve .szer­ződéskötés? — Várhatóan februárban a vevőkkel megkötött megálla­podások után várjuk a vál­lalkozókat és azokat is, akik hobbikertjükben ceruzaba­bot, cukorborsót, mini kuko­ricát vagy snidlinget szeret­nének a hűtőháznak ter­melni. — Ez is újdonság. — Igen, úgy gondoljuk, hogy a hobbikertekben eredménnyel termelhetők azok a növények, amelyek­ből a nagyüzem nem dolgoz fel óriási mennyiségeket, vi­szont a kiskertekben sokkal inkább alkalmasak termesz­tésre. Ilyenek az előbb em­lítettek. Ezek a kultúrák meghálálják az . öntözést, ugyanakkor jó kiegészítők a nagyüzemi feldolgozásban.. — Lehet egy nagy gyár termelését ilyen apró téte­lekre építeni? — Az előzőekben is utal­tam rá, hogy ezek amolyan hézagpótlók termelésünk­ben. Ügy értem ezt, hogy a zöldborsószezon után szeret­nénk például mini répát fel­dolgozni, azután a 15—20 tonna, de akár 300 tonnányi ceruzababot is a nagy meny- nyiségek közé iktatva készít­jük elő a fogyasztásra. De a bimbóskelt is, amelyet meg­tisztítva fogadunk, vagy a zöld spárgát, amelyből 5—10 tonna az igény. — Csupán egy kérdésem van még: hogyan sikerült az elmúlt esztendő? — A gazdaságosság szem­pontjából jó évet zárt a hű­tőház az aszály ellenére; van azért »egy kis termelési le­maradás a tervhez képest. A belföldi igényeket teljesítet­tük, az exportunk azonban ‘ mérsékeltebb volt a remélt­nél. Számadó Julianna Uj jövedelemszabályozás a vállalatoknál A startpisztoly képletesen szólva eldördült, január el­sején. Életbe léptek a néhány hónappal ezelőtt meghir­detett változások, a vállalatok és szövetkezetek már az új rendeletek szerint láttak munkához. Gazdálkodásuk várhatóan alapvetően megváltozik, s ebben nagy szere­pet kap az uj jövedelemszabályozás is. Az első pillantásra úgy tonik, nem sokkal különbözik az új rendszer a régitől, hiszen legalább annyi adó ter­heli a vállalati nyereséget. Am az elvonások célja, egy­máshoz való viszonya egészen eltér a korábbitól, a ha­tékony gazdálkodásra ösztönzi a cégeket, és növeli ön- állósagukat. A legfontosabb változás, hogy megszűnik a fejleszté­si és részesedési alap. He­lyét az osztatlan érdekeltsé­gi alap veszi át, amiből a kötelező adók és adósságok megfizetése után a vállala­tok saját elhatározásuk sze­rint használhatják föl a pénzüket, ebből lehet tehát új gépeket vásárolni, üzem­csarnokokat építeni, vagy éppen béreket emelni. Mi­után nem kell kötelezően „dobozolni” a pénzt, vagyis a különböző alapok között előre szétosztani, a vállala­tok nagyobb önállósággal dönthetnek a nyereségek fel- használásáról. Igaz, a pénz elköltését a különböző adók tartják majd a népgazdaság számára is megfelelő irány­ban, ám más módon, mint eddig. Jó néhány fórumon el­hangzott. hogy a nyereség­gel arányos elvonás, amely a múlt év végéig volt ér­vényben, éppen a legjobban dolgozó cégeket sújtotta, hi­szen minél hatékonyabban dolgoztak, annál többet fi­zettek. Mostantól kezdve at­tól függ inkább az adó, hogy mire akarják a pénzt fordítani, de a korábbihoz képest kisebb körben tovább él a nyereség növekedésével arányos elvonás is. Jól tük­rözi á változást egy teljesen új adófajta bevezetése, a va­gyonadó. . Eddig ilyesfajta elvonást nem ismert a magyar sza­bályozás, ezért érdemes egy kicsit közelebbről is szem­ügyre venni. Bevezetésének célja nagyon egyszerű, arra ösztönzi a vállalatokat, hogy minél hatékonyabban fektessék be eszközeiket; ám ezek közé nem csak a gé­peket, épületeket kell érte­ni, hiszen ide tartozik pél­dául a bankbetét is. A ho­zamból természetesen része­sedni akar a költségvetés mint tulajdonos. Ezt fejezi ki tehát a három százalékos vagyonadó, amelyet az ér­dekeltségi alapból kell majd befizetni. A másik részben új elvo­nási forma a felhalmozási adó. Mértéke 18 százalék, és szintén az érdekeltségi ala­pot terheli, amennyiben a vállalat új fejlesztésre szán­ja el magát. Az elvonás nagysága a mindenkori gaz­daságpolitikai célokat fejezi ki, összehangolja a vállalat lehetőségeit és a népgazda­ság célkitűzéseit a beruhá­zások piacán. Jogosan me­rülhet föl a kérdés, hogy 18 százalékos elvonás hatására nem csökkennek-e majd to­vább az amúgy is megcsap­pant fejlesztések? E nem kívánt hatás ellensúlyozásá­ra különböző rendelkezéseket hozott a ‘kormány, amellyel megkönnyíti a fejlesztésbe vágó cégek terheit: ezentúl az amortizáció teljes mér­tékben a vállalatoknál ma­rad, s megszűnik jó néhány, korábban a beruházásokat korlátozó befizetés, például az építési adó és a beruhá­zási illeték. A vállalatok életének má­sik meghatározó tényezője az élő munka költsége. Ez még mindig túlságosan alacsony Magyarországon, s így a Vál­lalatok sokszor gazdálkodnak pazarló módon még szak­képzett munkásgárdájukkal is. E nem kívánatos tenden­cián kíván segíteni a bér­adó, amelyet a vállalatok je­lentős részénél az összes ki­fizetett bér után kell fizet­ni. Így könnyebb lesz majd a fizetéseket a végzett mun­kával arányosabban megál­lapítani, amennyiben a vál­lalat fölméri saját szükség­leteit, s a vezetők elgondol­koznak azon, vajon érde­mes-e annyi erhbert foglal­koztatniuk, vagy jobb mun­kaszervezéssel, gépesítéssel csökkenteni lehet a létszá­mot. A vállalatok pénzét az előbb említett adókon kívül más, a korábbival azonos jellegű elvonás is terheli, a városi és községfejlesztési hozzájárulás 15 százaléka, valamint a 35 százalékos nyereségadó. Ezeket kell leg­először a nyereségből kifi­zetni. Az elmondottakból egyér­telműen kiderül, hogy a vál­lalatok -ugyanannyi pénzt fizetnek majd be a költség- vetés számláira, mint eddig, szakszerűen fogalmazva, nem csökken az elvonás mértéke. Ám, az elvonás alapelve már nemcsak a nye­reségarányos ddóztatás, és a vállalatok nagyobb felelős­séggel dönthetnek a pénzük felhasználásáról, s mérlegel­hetik a helyzetüket. Reális most már a választás, vajon új gépeket vegyenek-e egy adott évben, avagy éppen 25 százalékkal emeljék-e a bé­reket ? y Bár nagyon nehéz előre felmérni a jövedelemszabá­lyozás változásának hatása­it, egy bizonyosnak látszik, elsősorban a hatékonyan működő vállalatod járnak jól, számukra kedvezőek az új rendeletek. Lakatos Mária Fóliás húskészítmények exportja Szekszárdról A Szekszárdi Húsipari Vállalatnál az exportterme­lés bővítésére új, speciális gépeket szereltek fel. A cso­magolás korszerűsítésével például lehetővé vált a fó­liás sonka folyamatos gyártá­sa. A korábban is gyártott dobozolt sonka mellett az idén már hét fóliás terméket — különböző módon elké­szített sonkát, tarját, lapoc­kát — szállít a szekszárdi nagyüzem az arrterikai piac­ra; csak fóliás sonkából mintegy 400 tonnát készíte­nek az év végéig. Több nyu­gat-európai országban is vá­sárolják termékeiket: a da­rabolt, fagyasztott sertés- és marhahúst, továbbá do­bozolt készítményeket, s a bőrös, szalonnás félsertést. Megérdemel! pihenő Sokszor elgondolkoztam már azon, vaj no mi vezérel­heti azokat,, akik egész éle­tükben hűek tudnak marad­ni munkahelyükhöz. A kö­zösség, a megszokott környe­zet, a pénz, vagy mi lehet az a vonzerő, amely maradásra bírja őket? Milyen nehéz le­het a búcsú, amely természe­tesen nem' jelenti a teljes kapcsolat-megszakítást — azoknak, akik több évtized után válnak meg „második” .otthonuktól. Valahogy így lehetett az orosházi Szatmári István is mindezzel ez év január 2-án, amikor ugyan hajnali fél 5- kor már nem tudott aludni, készült volna a munkába, de sehogyan sem szólalt meg a vekker. Az alacsony, töré­keny férfi, még kimondani is sok, nemhogy végigküsz­ködni, 44 évig dolgozott azo­nos helyen. Már gyerekkorá­ban eljegyezte magát a gép­lakatos szakmával. Édesapja szintén e szakmát művelte, s fia az ő műhelyében tette meg az első lépéseket a gép felé. A kemény kezű apa mindig a munka szeretetére nevelte fiát. A kezdetre több mint négy évtized távlatából így emlékezik. — Mintha magam előtt lát­nám azt a napot, 1940. áp­rilis 23-át, amikor . szinte gyerekfejjel, félve nyomtam le a kilincset a nagy tekinté­lyű Nagy István és fiai gép­műhelyének ajtaján. Két hét próbaidő után három és egy­negyed évig inaskodtam. Azt. hogy késés, mi nem ismertük, akkoriban. Pontosan jártunk reggel 6-ra, este 7-ig. oly­kor-olykor tovább is tartott a műszak. Délben másfél óra volt az ebédidő. Hamar kiderült, hogy a fiú a géplakatos szakmára ter­mett. Ügyes keze alatt pon­tosan formálódtak a külön­böző eszközök. A fiatal inas a több mint három esztendő alatt elsajátította' a mester­ség minden csínját-bínját. Amikor felszabadult, segéd­ként folytatta tovább az Ok­tóber 6. utcai kis műhelyben. Aztán jött az államosítás időszaka, 1950. január 1-e. Különböző néven szerepelt a gépműhely, amelyben szép lassan emelkedett a szakem­berek száma. Kezdetben au­tók, gépek javításával fog­lalkoztak. 1952-ben a vasön­tödével összevonták a telep­helyet, megalakult a Vas- és Kályhaipari Vállalat. Fő profilja a kályha- és csem­pegyártás lett. — Sok nehézséggel kel­lett megküzdenünk. Kevés volt a jól felkészült szakem­ber. Az első technikusok csak 1955-ben jöttek hoz­A köszörű mellett zánk. Egy ideig még az igaz­gatóhelyettesi feladatot is el­láttam. A munkaidő 8 órá­ra csökkent. A régi épület­ben kialakítottunk egy kis ebédlőt. Nap mint nap a fe­leségem hozta az ebédet — mutat a háziasszonyra, aki éppen az ebéd készítéssel van elfoglalva. — Akkoriban sok, ma már megmosolyogni való túlzást is megéltünk. Ilyen volt például a sztahanovista mozgalom is, amikor a fali táblára mindennap kiírták a teljesítményt .— mondja, s közben kortyol egyet _ a gő­zölgő feketéből. Kivette a részét az ötvenes években a tsz-szervezésből is. A tanyavilágban járták a gazdákat, igyekeztek meg­győzni őket arról: jobb lesz a közösben. Az erőfeszítése­ket — ha voltak kudarcok is —, siker koronázta. Nya­ranta az ipari munkások is részt vettek az aratásban. A gyakran harminc fokos me­legben kiskaszával vágták a gabonát. Megtanulták be­csülni a kenyeret. Évente munkás-paraszt találkozó­kat tartottak, ahol volt idő a gondok megbeszélésére. A vállalatnál a legnehezebb időszaknak a ’60—80 közötti bizonyult. Régi, düledező épületekben -dolgoztak. Be­ruházásra nem volt pénz. At változást 1968 hozta el, ek­kor az OKGT vette át a vál­lalatot, létrejött az AKG. — Száznyolcvan fokos for­dulat tanúi lehettünk. Üj munkacsarnokok épültek, modern gépek kerültek hoz­zánk. Jómagam mindig szer­számgépen dolgoztam. Vol­tam esztergályos, marós, s legutóbb sík- és palástköszö­rű gépet kezeltem. A mindennapok fárasztó, embert próbáló munkája mellett jutott ideje a közéle­ti tevékenységre is. A szak- szervezeti mozgalomban 1Q45 karácsonya óta vesz részt. Most bizalmiként ment nyugdíjba. A szerszámkészí­tő műhely Kun Béla Szocia­lista Brigádjában dolgozott, többször elnyerték az arany Fotó: Fazekas László fokozatot. A hetvenes évek­ben egy megyei vetélkedőn első helyezést szereztek. Munkáját a gyárban meg­becsülték. Véleményére — bár nem volt sohasem han­gos — mindig odafigyeltek. Keze alatt az évtizedek so­rán nagyon sokan sajátítot­ták el a szakmát. Közülük többen ma már vezető be­osztásban vannak. — Sajnos, azt tapasztaltam, hogy a mai fiatalok többsé­gét már nem érdekli úgy a szakma, mint a régieket. Sokszor alig várják, hogy le­teljen a munkaidő. Mindez kicsit még ma is bánt en­gem. Kérdezem én, mi lett volna, ha annak idején mi is félvállról vesszük a * szak­mát. A szakmát, amely ke­nyeret adott a családomnak. Lakást építettünk, és sokat gyarapodtunk az elmúlt negyven évben. A vállalatnál elismerték a tevékenységét. Többször ka­pó« Kiváló Dolgozó címet, tavaly pedig a bányászna­pon, majd november 7-én vehetett át miniszteri kitün­tetést. Még most is megható­dik, amikor a búcsúztatásról beszél. Nehezen találja a szavakat. — Két műszakváltás kö­zött rendezték meg az ün­nepséget. Kaptam ajándékot a kojlégáktól és a szakszer­vezettől is. Mitagadás, jól­esett, amikor a végén azt mondták: öreg, ha szükség lesz rád, majd hívunk. Ha újra kezdhetném az életet, ugyanezt az utat járnám vé­gig­Ma még szokatlan számá­ra, hogy nem kell nap mint nap a gyárba járni. A ház körül akad mindig tenniva­ló. Tavasszal majd a kert ad munkát. Előre, hosszabb táv­ra nem tervezett semmit. Ügy látom rajta, titkon azért mégiscsak a hívó szóra vár. Hogy visszamehessen azok közé, akik között négy évti­zedet töltött el jóban, rossz­ban. Verasztó Lajos n kertbarátok és kistenyésztők Bővíti termelését a Graboplast Kapacitásbővítő fejlesztés kezdődött a Graboplast Győ­ri Pamutszövő és Műbőr­gyárban. Célja, hogy jobban kielégítsék a növekvő igé­nyeket, feloldják a műbőr termékek iránti kereslet és kínálat közötti feszültsége­ket. A beruházásra szánt fo- rintoj^ csaknem teljes egészé­ben gépekre költik. Üj épít­kezésekre nem lesz szükség, csupán a régi épületék bi­zonyos átalakítására kerül sor. Vásárolnak egy komp­lett gyártósort, amely üzembe állítása után évente csaknem 4 millió négyzetmé­terrel növeli, a gyár műbőr­termelését. A fejlesztés azt az üzemet is érinti, ahol a nem szövött műbőrhordozó anyag, az úgynevezett vlies készül. Ennek nyomán a je­lenlegi vliesgyártó kapacitás megduplázódik és meghalad­ja az évi 10 millió négyzet- métert. A beruházás jövő év tavaszán fejeződik be. A többlettermelés jelentős hányadát a vállalat a tőkés piacon kívánja értékesíteni. Ebből a célból a Graboplast és a Chemolimpex a közel­múltban külkereskedelmi kö­zös vállalatot hozott létre Grabochem néven. szerepe jelentős A kistermelés adta az el­múlt évben az összes mező- gazdasági termelés egyhar- madát: mintegy másfél mil­lió család, csaknem négy és fél millió ember foglalkozik kistermeléssel, egymillió hek­tár földterületen. A kertész­kedésben érdekeltek száma azonban még a kistermelő­két is felülmúlja, s a becs­lések szerint hatmillió em­berről van szó. Az első pil­lanatban meglepő adat ma­gyarázata, hogy Magyaror­szágon a lakosság egyjiarma- da kertes házban él, és kö­rülbelül félmillióra tehető az üdülők és telkek száma. Az adatok alapján tehát joggal állapíthatták meg csü­törtökön a Hazafias Nép­front keretében működő Kertbarátok és Kistenyész­tők Országos Szövetsége, va­lamint a Központi Kertbarát Klub által rendezett ülésén, hogy a kertbarátok és a kis­tenyésztők jelentős szerepet töltenek be a mezőgazdasági árutermelésben. A tavalyi év munkáját értékelve hangsú­lyozták azt is, hogy a moz­galom igen eredményes idő­szakot zárt: nőtt a kertba­rátközösségek száma, jelen­leg 766 működik. 1984-ben tízezer rendezvényt és 300 kiállítást szerveztek, és szá­mos tanulmányút, szakmai előadás segítette a tagok munkáját. A kertbarátkörök között szép számmal talál­hatók úgynevezett közműve­lődési típusú közösségek is, amelyek keretében amatőr művészeti csoportok, szín­ház- és múzeumbarát társa­ságok működnek. Több helyütt szerveződtek úgynevezett munkáskerttár- sulások, amelyek elsősorban az első generációs, többnyi­re .még erős paraszti kötő­désű munkásokat tömörítik. Komlón például hét mun- káskertközösség tevékenyke­dik. Az értekezleten megállapí­tották, hogy a következő években Várhatóan tovább nő a kertbarát- és kiste- nyésztő-közösségek szerepe. Ezt felismerve a Hazafias Népfront továbbra is ösz­tönzi munkájukat és azt a napjainkban tapasztalható folyamatot, amelynek révén a közösségek egyesületekké alakulhatnak. Az egyesületi tervek között végrehajtha­tók egyes, ma már nélkülöz­hetetlen beruházások és ja­vulhat a beszerzés, az érté­kesítés, illetve a feldolgozás színvonala is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents