Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-15 / 11. szám

1985. január 15., kedd Az eredményes vadászat után van miről beszélni a tábortűz mellett Külföldi vadászok a határban Az elmúlt években megszokottá vált, hogy a Békés megyei vadásztár­saságok külföldi, nyuga­ti bérvadászokat fogad­nak. A nyugati vadászok általában szervezetten, csoportokban érkeznek hozzánk. Foglalkozásuk, életvitelük természetesen széles skálán mozog, de egy valami közös ben­nük: szeretnek vadászni, és ezért hajlandóak anyagi áldozatokat hoz­ni. Tavaly egy eredményes va­dászat után az egyi'k osztrák vadásszal beszélgettem. El­mondta, hogy a visszatérő vadászok közé tartozik. A nagy terítékű fácánvadásza­tok számára különös von­zást jelentenek. Téli prog­ramját úgy szervezi, hogy jusson néhány nap a man gyarországi fácánozásra. Szenvedélye számos helyre elvitte már. Afrikában pél­dául elefántra és bölényre vadászott. De Békés megyei élményei a maradandóak kö­zé tartoznak. Egy-egy jó ta­lálattal, szép lövéssel teríték­re hozott „toronykakas” éve­kig emlékezetes számára. Rendre jól érezte magát ná­lunk. Különösen akkor, ha a beígért terítéket valóban el­érték, és a vendéglátó va­dásztársaság jeleskedett a szervezés tudományában, il­letve a vendéglátás kultu­ráltságában. Arra a 'kérdés­re, hogy jövőre ismét el­jön-e, ezt mondta: — Ter­mészetesen, de nemcsak jö­vőre, hanem mindaddig, amíg jól érzem magam, amíg az eddigiekhez hasonló, kellemes vadászélményekre számíthatok. * * * Az ötvenes években a va­dászat a vadállomány ter­mészetes szaporulatának ter­melését jelentette. A társa­ságok a maitól lényegesen eltérő keretek között működ­ték. A mai formában a hat­vanas évek elejétől vadász­nak. Az élet más területei­hez hasonlóan változott a vadásztársadalom elvárása, igénye. Módosult a vadászat jellege, mind nagyobb sze­repet kapott a vadgazdálko­dás. A vadgazdálkodáshoz pénz kellett, amit a lelőtt vad egy részének értékesíté­séből, illetve élővad befogá­sából, eladásából teremtettek elő. Ugyancsak ebben az idő­ben vásárolták az első — va­dászati célokat szolgáló — gépkocsikat, és kezdték el a vadászházak kialakítását. A mezőgazdaság fejlődése ma­gával hozta a nagyüzemi táblákat, az apróvadak élet- feltételei romlottak. A tár­saságok jó része elkezdte a kikaszált fácántojások be­gyűjtését, és félvadtenyészté- si móddal felnevelték a csi­béket. Majd megépültek az első volierek, kezdték kiala­kítani a törzstelepeket, majd központi fácáncsibe-keltető létesült, később a társaságok létrehozták a megyei kelte­tőállomást. A hetvenes évék­ben már intenzív vadgazdál­kodás folyt a megyében. Ahogy nőttek a kiadások, úgy vált egyre parancsolób- bá a bevételi források növe­lésének szükségessége. * * * Nagy Sándor, megyei va- dászáti és halászati felügye­lő a következőket mondja erről: — A mind magasabb szín­vonalú vadgazdálkodáshoz pénz kellett, annak idején ezért kezdtek el a társaságok a külföldiek bérvadásztatá­sával foglalkozni. Az ebből származó bevételeket a fá­cánnevelésre fordították. Kellett a forint a férőhely javítására, a különböző tech­nikai eszközökre, a hivatá­sos vadász bérére stb. 1984 nyarán a társaságok majd­nem 300 ezer darab napos­csibét vásároltak, neveltek fel. Ebből 60 ezret szeretné­nek az ez évi vadászszezon végéig nyugatiakkal nagy te­rítékű vadászatokon lelövet­ni. (Az úgynevezett nagy te­ríték azért fontos, mert ha egy napon 800-nál több fá­cánt lőnek le, akkor dara­bonként lényegesen többet kap a társaság, mintha csak 2—300-at tett volna ki a te­ríték.) Napjainkban odáig jutot­tunk, hogy bérvadásztatás nélkül a vadásztársaságok szinte életképtelenek lenné­nek. Török György, a zsadá- nyi vadásztársaság vadász- mestere az alábbiakat mond­ja: — A mi társaságunk két éve vált ki a gesztiből. Öt­százötvenezer forint mí­A nagy teríték a vadásztársaságnak és a bérvadászoknak is öröm Fotó: Béla Ottó SZMK-vizsgálat az óvodákban Eredményes tevékenységet fejtett ki a HNF megyei el­nökségének pedagógiai cso­portja az elmúlt évben. Többek között ez fogalma­zódott meg azon az ülésen, amelyet Varga Sándorné el­nökletével pénteken tartot­tak meg a HNF-székházban Békéscsabán. A tanácskozá­son részt vett és felszólalt B. Nagy Gyula, a megyei pártbizottság munkatársa is. Az első napirendi pontban Krisztoff Andrásáé, a mű­velődéspolitikai bizottság titkára beszámolt az 1984- ben végzett munkáról, s ez­után az idei tennivalókról szólt. Ezután Ráta Pál cso­porttitkár az óvodai szülői munkaközösségekre (szmk) vonatkozó vizsgálat eddigi tapasztalatairól és a továb­bi feladatokról tájékoztatta a megjelenteket. Amint mondotta, Békés megye 222 óvodája közül mintegy 140 küldte vissza kitöltve a felmérőlapokat. Ezek alapján megállapítha­tó: noha a legtöbb szmk-nak megvan a munkaterve, de tevékenységükre nincs ki­alakult módszer, s általában nem tartanak fenn kapcso­latot a HNF-fel. A negatív tapasztalatok közé tartozik az is, hogy sok intézmény­ben nem hívják meg az szmk-elnököt a nevelőtestü­leti értekezletekre. A csoporttitkár javasolta, hogy az érintett tanácsi és HNF-testületek vezetői az egységes állásfoglalás kidol­gozása céljából a problémá­kat és a teendőket beszéljék meg közösen. A szülői mun­kaközösségeknek központi­lag kiadott 1984/85. évi aján­lás általánosiskola-centri- kus, s ugyanakkor kifogá­solható a brosúra terjedel­mes volta és nyelvezete. Kí­vánatos lenne hosszú távra tervezni úgy, hogy egysze­rűbben és világosan kifejte­nék a legfontosabb tudni­valókat egy leendő kiad­ványban az óvodai, általá­nos, valamint a középiskolai szmk részére. Az elmondottakat szinte egyértelműen támasztották alá a hozzászólások. Ezek közül az egyik lényeges in­dítvány az volt: a család, az iskofa és a HNF kapcsolatát tovább kell erősíteni a jö­vőben. —y —n nusszal indultunk. Azért kezdtük el a fácáncsibék ne­velését és a külföldiek bér­vadásztatását, hogy halad­junk egyről a kettőre. A tag­ságunk megértette ezt, és egy-két kivételtől eltekintve, a vadászok nem hánytorgat- ták fel a vadászati lehetősé­gek korlátozottságát. A jövő szezonban ismét szeretnénk bérvadászokat fogadni. A Békés megyei vadász- társaságok tavaly 67 millió forintot fordítottak vadgaz­dálkodási kiadásokra. A be­vételeik meghaladták ezt az összeget. De a lehetőségeket még így s.em használták 'ki maximálisan. Javíthatják a fácánnevelés jövedelmezősé­gét, a három vadkereskedel­mi szervvel a mainál jobb kapcsolatokat kialakítva job­ban igazodhatnak a külföl­diek igényeihez. Növelhetik a letermelés biztonságossá­gát, eredményességét. Arról nem beszélve, hogy a vadá­szati felügyelő szerint a kül­földiek vadásztatásában szá­mos új, kiaknázható lehető­ség van még. * * * A bélmegyeri Nimród Va­dásztársaság többek között arról ismert, hogy Békés megyében 18 évvel ezelőtt ők fogadták az első nyugati bérvadászokat. A tapasztala­taikról Kovács Péter bácsit kérdeztük, a'ki 28 éve va­dászmester Bélmegyeren, ci­vilben pedig nyugdíjas er­dész. — Mi kifejezetten a kül­földiek fácánvadászatából tartjuk fenn magunkat. Kü­lönösen azóta, amióta nyúl- állományunk a minimálisra csökkent. Kezdetben a veze­tőség arra törekedett, hogy a tagság megértse: az így ka­pott pénz biztosítja a to­vábbfejlődésünket. - Termé­szetesen azt mindig szem előtt tartottuk, hogy a tag­ságunknak is megteremtsük a vadászati lehetőségeket. Mert ha ez megvan, akkor az emberek megértik, hogy nekik is személyes érdekük, hogy egy-egy jó vadászcso­port rendszeresen visszatérő vendégünk legyen. Az oszt­rákok két 10—10 fős csoport­ja, Hans Stiedl úr és irodá­ja szervezésében, tizennyol­cadszor jött el ebben a va­dászati idényben hozzánk. Kedves, jó ismerősökként ér­keztek, így fogadtuk őket. Azért is örülünk nekik, mert jól lőnek, aminek eredmé­nyét a tagság az anyagiak­ban látja. A „rosszpuskások” ugyanis sok bosszúságot okozhatnak a vadászat veze­tőjének, de kárára vannak a vadállománynak is. Végül Péter bácsit arra kértük, hogy jellemezze a külföldi vadászokat. — Az NSZK-beliek jó lő- készségű, komoly vadászok. A franciák igen jól lőnek, bohém természetűek, vígke- délyűek. Az olaszok egy kü­lön világ. Rengeteget beszél­nek, komáznak, szinte min­den lövést kiértékelnek, megtárgyalnak. Az osztráko­kon észrevehető, hogy náluk az apróvadvadászatnak tra­díciója, hagyománya van. Jó velük vadászni. Néha-néha a csoportjukba kerül egy-egy belga és angol vadász, ök szenzációsan lőnek, persze, az általuk használt fegyve­rek ugyancsak rikaságszám- ba mennek. Lovász Sándor „Gyorscsirke” Üjabb szakosított, gyorsétkez­tetési üzlethálózat kiépítését ter­vezik Budapesten. Az ehhez szükséges eszközök kifejleszté­sén a KERIPAR megbízásából a VBKM Erősáramú Gyárt­mány- és Rendszerfejlesztő Le­ányvállalata (ERFI) dolgozik. A mintadarabok már elkészül­tek, most tesztelik őket. Szak­emberek szerint a tömegétkez­tetés hazai továbbfejlesztésének fontos tényezője lehet a csirke­húst kínáló gyorsétkeztető üz­lethálózat megteremtése, amely­ben darabolt rántott csirkét áru­sítanak majd. A foglalkozási és egyúttal fo­gyasztási szokások változásaival az otthoni étkezések aránya ha­zánkban évről évre csökken. Egy korábbi felmérés szerint Magyarországon a ’70-es évek­ben több mint 4 millió ember vett részt valamilyen formájú társadalmi étkeztetésben. Szolgálat a tanyán Ha szövetkezeti kereskedelem, akkor Skála—Coop. Az ÁFÉSZ-ek hallatán manapság a budapesti és a vidéki nagy áruházak jutnak az eszünkbe. Pedig a kép csalóka, mond­hatni periférikus a szó leghétköznapibb értelmében. A ta­nyákon, az aprófalvakban élő másfél millió ember közérze­tét befolyásolja, hogy naponta milyen körülmények között vásárol. Jártam olyan külterületi vegyesboltban, ahol po­tyogott a vakolat, a falat felverte a salétrom, a tető szaladni készült. A tisztálkodási lehetőséget egyetlen lavór jelentette, az épülettől száz méterre állt a düledező árnyékszék. Ho­gyan lehet ilyen körülmények között dolgozni, megóvni az árut és egyáltalán nyitva tartani? A kérdés költői, hiszen ez a piciny üzletnek nevezett he­lyiség jelentette a környező tanyák népének a Kánaánt. Ide gyalogoltak kilométerekről kenyérért, petróleumért, papír­szalvétáért, tápért, két deci kisüstiért és jó szóért. Sok he­lyen se villany, se víz. A nyolcvanas évek közepén! Akkor, amikor a szövetkezeti tagság nagy része falun él. Hogyan lehetne lehúzni a redőnyt és kitenni a táblát, hagy zárva? Sehogy. Pedig a kis boltok forgalma nem nő számottevően, aligha gazdaságos a fenntartásuk, sőt nagy részük vesztesé­ges. Megyénkben a területi preferenciát is figyelembe vérié a vegyesboltok fele, a tüzelőtelepek kétharmada gazdaság­talan. Az is igaz, hogy az utóbbi években a szövetkezetek inkább a városokban, a nagyközségekben bővítették az üz­lethálózatot, most viszont mindenképpen a kis településeken van a sor. Emberibbé kell tenni a falusi, tanyai boltokat, hiszen itt is szükség van mélyhűtőre, korszerűbb fűtésre, tá­gasabb üzletre. Az idő tehát sürget. Ezért indított tavaly a SZÖVOSZ el­nöksége 3 éves akciót az 1500 lélekszám alatti településeken levő kereskedelmi egységek felújítására. Békés megyében 105 ilyen boltot hoznak rendbe és 17-nél csaknem 500 négy­zetméterrel nő az alapterület. De honnan lesz erre pénz? Nos, nem államt segítségről van szó, hanem szövetkezeti és társadalmi összefogásról. Az ÁFÉSZ-ek saját fejlesztési alap­jukból, társadalmi munkából, a tagok célrészjegyeiből, a ta­nácsoktól, a szövetségektől befolyt pénzekből gazdálkodhat­nak. A program az elmúlt év júniusában kezdődött, amely jól halad. A kilenc pályázó szövetkezet eddig mintegy 22 boltot korszerűsített, mindössze 2-3 egység felújítása húzó­dik át 1985-re. A Kölcsönös Támogatási Alapból az idén Bé­kés megyének több mint 7 millió forint jut. így ebben az esztendőben újabb 46 kereskedelmi és vendéglátóipari egy­ség kap új kijntöst, berendezést, javulnak a vásárlási és a munkakörülmények. Ezenkívül 9 üzlet 261 négyzetméterrel bővül és 1986-ban folytatják a felújításokat. Ahogy ezeket a sorokat írom, eszembe jut az a levél, amely még az elmúlt esztendőben érkezett a szerkesztőség­be. Az egyébként városban lakó olvasónk felhívta a figyel­münket a tanyai boltban dolgozó üzletvezetőre, eladóra és beosztottra, aki természetesen három egy személyben. Ugyanis Jambrik lmréné a Kamuihoz 5 kilométerre levő gyurpusztai vegyesboltban 15 évig szolgálta a kereskedelmet, a vásárlókat. Igen, szolgálta. Nem csak eladott, hanem taná­csaival segítette a betérőket és képzeljék el, még mosolygott is. Csakhogy Jambrik lmréné december 2-án nyugdíjba ment. Éppen most, amikor esetleg jobb körülmények között fogadhatná a tanyai embereket. Vajon az utódja hány évet bír ki a periférián? — seres — 0 népfront a környezetvédelemért A Hazafias Népfront Or­szágos Elnökségének környe­zetvédelmi munkabizottsága, amelyen belül több albizott­ság is tevékenykedik, az idén megkülönböztetett figyel­met fordít annak megállapí­tására, hogy talajvízkészle­tünk milyen mértékben szennyeződött el, s a jelen­legi népgazdasági helyzetben mekkora erőforrások állnak rendelkezésre a hathatós vé­dekezési rendszerek kiépíté­sére. A bizottság idei munkater­ve szerint azt is vizsgálják majd, hogy hazánkban adot­tak-e a lehetőségek az ólom­mentes benzin használatá­nak bevezetésére, s azzal is foglalkoznak a szakembe­rek, hogy milyen feladatokat kell megoldani a tanintéze­tekben a fiatalok környezet- védelmi szemléletének meg­felelő formálása érdekében. Üj lendületet kívánnak ad­ni az Egyetemisták és a Főiskolások a Környezetvé­delemért elnevezésű mozga­lomnak is, amely az elmúlt években dinamikusan fejlő­dött, és számos eredmény jelezte megújhodását. A Békés megyei ZÖLDÉRT húsüzeméből az elmúlt évben naponta több mint kétmillió forint értékű húst és húskészít­ményt szállítottak a megye és a főváros üzleteibe. A BNV- díjas csabai kolbász mellett keresettek az üzem olcsóbb ter­mékei is Fotó: Fazekas László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents