Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-14 / 10. szám
ß 1985. Január 14., hétfő Ady Endre hű őrzője Dénes Zsófia száz esztendeje (Mü)fogas kérdés: Miért nem hasznosítják a találmányt? Dcnes Zsófia Ferenczy Károly festménye előtt Apponyi Lajos egy másik, már szabadalmazott találmányával, az univerzális mérőeszközzel, amelyet fogpótláshoz használnak Fotó: Fazekas László A huszadik századi magyar irodalom egyik érdekes alakja az az írónő, az a Dénes Zsófia, aki nem regényeket, de regényes életrajzokat, visszaemlékezéseket írt, vissza-visszatérőn elsősorban Ady Endréről, régi kortársairól és természetesen saját életéről, s aki most fogja betölteni századik születésnapját. 1957-ben kiadott, Ady Endre nagyváradi éveit fölelevenítő könyvét (Akkor a hársak épp szerettek) vegyes ítélettel fogadta a kritika; az olvasók kissé különcnek tekintették a rajongó, lírával áthevített, forró stílusú írónőt. A negyvenöt utáni irodalomban ekkor jelentkezett először — hetvenkét évesen, s mégis szinte ismeretlenül. Hamarosan újabb könyve is megjelent; a Zrínyi Ilonáról szóló regényes életrajz. Aztán nyolcvanadik és kilencvenedik esztendeje közt nem kevesebb mint kilenc 'könyvet írt. Január 14-én, ma száz esztendeje, hogy született. S most is: „Nincs olyan nap, hogy ne olvasnék, írnék. Új kötetet készítek elő kulturális és politikai cikkeimből.” Az a különös sors adatott neki, hogy alkotó tevékenysége hetvenedik esztendején túl virágzott ki igazán. Most már — lezáratlanul is — világosan látható, hogy Ady Endréhez való hűsége, humanizmusa, szorgos munkálkodásával, optimizmusával való példaadása az, amely becsessé teszi őt. Életéből most csak a legfontosabb mozzanatokat elevenítjük fel. Polgári családA vasúti áruszállítások lebonyolításában évek óta az egyik igen jelentős probléma a szállítási igények egyenetlensége, amely különösen az év második felében okoz számottevő nehézséget. A szegedi vasútigazgatóság esetében például az év második felében a mezőgazda- sági termények — elsősorban a kenyérgabona, kukorica, majd a cukorrépa — betakarítása, továbbá a vállalatok, üzemek szállításainak egyre fokozódó üteme tovább növeli az amúgy is nagy szállítási feladatokat. Indokolt tehát, hogy azon árukat, amelyek jellegüknél, természetüknél fogva nincsenek szoros időhöz kötve, ból származott, aztán a szá- zadeleji művészeti forrongás légköre az új eszmék oldalára vitte. 1911-től újságíró volt. 1913-ban megismerkedett Ady Endrével, s rövid ideig a költő a menyasszonyának is tekintette, a házasság azonban Dénes Zsófia családja miatt meghiúsult. A költővel így is haláláig jó ismeretségben, barátságban állt. Adyról szóló könyvei (Élet helyett órák, Az ismeretlen Ady, Akkor a hársak épp szerettek), mind-mind újabb adalékokkal szolgálnak életének megismeréséhez. 1919-ben a Tanácsközmár az év első időszakában elszállítsák. Az egyenletes áruszállítás érdekében a MÁV január 1- től március 31-ig terjedő időszakra, a korábbi gyakorlat helyébe új előszállítási akciót hirdetett. Ennek lényege, hogy a kedvezményezett áruféleségek fuvaroztatói az év első három hónapjában 10 százalékos fuvardíjkedvezményben részesülnek, ugyanakkor ezen áruk fuvarozása október 1. és december 31. között 10 százalékkal drágább lesz. A kedvezményezett áruk körébe tartozik a kő, a kavics, a homok, a talajjavító anyag, a cementgyártmányok, a salak, a kohósalak, a műtrágya, a tégla, társaság szolgálatába állt, s emigrálnia kellett. 1925-ben hazatért, s tovább újságírós- kodott. Csendes esztendők után az ötvenes években látott hozzá igazán a munkához. December végén, századik születésnapja előtt az Élet és Irodalomban így* üzent olvasóinak: „Szeretném, ha századik születésnapomra kialudna mindenütt, minden népben és emberben a félelem és gyűlölet lángja. És az elkövetkező századokra a béke és szeretet szivárványa ülne ki az égre.” Győri László a bitumen, a mészhidrát, a cement, a bányafa, a tűzifa és a szerfa. Újdonság az is, hogy idén az előszállításra külön megállapodást nem kell kötni, a kedvezményben mindenki részesül, aki a felsorolt áruk valamelyikét fogadja. Az előszállítással együtt január 1. és március 31. között rakodási versenyre is sor kerül. E versenyben a vasúti árufeladást végző fuvaroztató szállításszervezői vesznek részt, akik meghatározott feltételek teljesítése — 1984. első félévi teljesítmények havi átlaga feletti árufuvarozás — esetén jelentős pénzjutalomban is részesülnek. — sz — Apponyi Lajos, a Fogtechnikai Vállalat békéscsabai 9. számú fogtechnikai laboratóriumának vezetője több évi kísérletezés után egy készüléket konstruált, amelyet az Országos Találmányi Hivatalhoz szabadalmaztatásra is beadott. A készülék elnevezése: Apponyi-féle frézelő és tervező paralelométer. Lényege: párhuzamosítással kapocsmentes fogsor készítését teszi lehetővé. Dr. Rück András, megyei fogász szakfőorvos, stomato- lógus a készüléket így jellemzi : — Enélkül a korszerű fogpótlás elképzelhetetlen. Ahol nincs, ott csak 30—40 évvel ezelőtti módszerrel tudják ezt a feladatot megoldani. A készülék alkalmazásával kialakított műfogsor nem károsítja a nyálkahártyát, a szájban meglevő fogakat, az élő szervezetet és a természetes fogsor érzetét kelti. Hasonló készülék már sok van a világon. Magyarországon is egynéhány, amit devizáért szerzett -be a vállalat. Az Apponyi-féle azonban más: egyszerűbb, olcsóbban előállítható és olyat is tud, amire az „elődei” nem képesek. Még kevés fogbeteg ismeri az eljárást, de ennek segítségével a békéscsabai laboratóriumban évente már 200—300 műfogsort készítenek. Országosan több ezer a szükséglet, ami a jövőben még növekedni fog. De ebből a készülékből csak egyetlenegy van. A prototípust Apponyi Lajos Hagyó Gábornak, a Forgácsolószerszám-gépgyár békéscsabai gyára osztályvezetőjének a közreműködésével és segítségével készítette el. — Bemutatták már valahol? — kérdezem Apponyi Lajostól. — Igen, tavaly áugusztus végén Budapesten, az Európai Protétikai Társaság VIII. kongresszusán, a Magyar Fogorvosok Egyesülete fogpótlási szakosztályának vándorgyűlésén. Akkor közölték velem, hogy a vállalatnak húsz ilyen készülékre volna szüksége. (A folytatás azonban elmaradt). Ez alkalommal Weiss Joachim, a nyugatnémet BEGO (fogtechnikai gépeket, eszközöket gyártó) cég igazgatója és tulajdonosa kérte, hogy a vállalatom októberben küldjön egy készüléket az NSZK-ba. Ott a műszakiak véleménye alapján üzletkötésre kerülhet sor. — Tehát fantáziát látott benne a cég? — Weiss Joachim elismeréssel nyilatkozott róla, sajnos, azonban a vállalatom nem juttatta el a készüléket. Most tehát még mindig csak egyetlen készülék van, aminek az előállítása — ahogy ezt Apponyi Lajostól megtudom — neki mintegy 50 ezer forintjába került. Ebből a vállalat időközben 20 ezer forintot térített meg. — Mennyibe kerüjne egy készülék, ha sorozatban gyártanák? — érdeklődöm tovább. — A nyugati hasonló, de kevesebbet tudó készülék ára dollárról átszámítva 100 ezer forint. Az én konstrukcióm véleményem szerint, sorozatban gyártva nem kerülne többe 25—30 ezer forintnál. Ilyen áron el lehetne terjeszteni a KGST-hez tartozó országokban is, mert valamennyinek érdeke, hogy minél olcsóbban szerezze be és főként az, hogy ne dollárral fizessen. S ha eddig Apponyi Lajosnak az egyik találmányáról beszéltünk, talán érdemes a másikról is néhány szóval említést tenni. Ennek pedig — amire az Országos Találmányi Hivatal 172,748 számú lajstromon szabadalmat adott — az elnevezése: univerzális mérőeszköz fogpótláshoz. Mint megtudom, csak Békéscsabán használják. Vajon miért? A Fog- technikai Vállalatnak országosan negyven — a békéscsabaihoz hasonló — laboratóriuma van. A vállalat nem termelő, hanem szolgáltató tevékenységet folytat. Ha felhasználja a találmányokat, újításokat, a feladata jobb végrehajtását segíti elő. Akkor is, ha értékesíti azokat és növeli a bevételét. Abból az összegből több jut fejlesztésre, korszerűbb eszközök beszerzésére és arra is, hogy növelni tudja a béreket. Érdemes tehát felhasználni, alkalmazni és értékesíteni Apponyi Lajosnak ezt — a mégyei fogászszakfőorvos által is elismert — két kitűnő találmányát. Pásztor Béla Március 31-ig fl vasútnál előszállítás rakodási versennyel Ötletek tavaszra, nyárra Noha még jócskán benne járunk a télben, hasznos már most gondolni az eljövendő évszakokra, a tavaszra, a nyárra. Az előrelátó lányok, asszonyok így is cselekednek és a hideg téli hónapokban megkezdik nyári ruhatáruk felfrissítését. Ehhez szeretnénk ötleteket adni, bemutatva néhányat a Magyar Divatintézet tavaszi-nyári divatbemutatóján szerepelt, 1985- re ajánlott modellek közül. A tavaszi kabát hamvas, fehér gyapjú flaushból készült, rövid fazon. Érdekessége a mély >denevérujj és a tűzéssel hangsúlyozott szabásvonalak Igazi nyarat idéző, drappfehér, széles csíkozású jer- seyből készült kétrészes ruha. Geometrikus és bő szabású, egyszerű részletformákkal. Jól egészíti ki a divatos szalmakalap És hogy a férfiak se maradjanak ki az ötletajánlatból: nyári délutáni öltöny. A kétsoros gombolást derékra helyezte a tervező. A zakó az új divatnak megfelelően rövidebb az eddigi formánál. A modell a Magyar Selyemipari Vállalat „BODEN” nevű anyagából készült Délutáni ruha nyomott mintás jerseyből. Kiválóan jelképezi az idei nyári divatot, melynek jellemzői az óriási geometrikus minták, a laza T-ujjú formák, no és a hosszúság. Boka fölött végződik a szoknya! I
