Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-14 / 10. szám

1985. Január 14., hétfő Mitől híznak a rókák? Ragyogó ötlet — milliós haszon Ne házat! Otthont! Nem a kényesebb íz­lésű olvasónak ajánljuk az alábbi riportunkat, hiszen azt részletezi, mi­képp lesz a záptojásból és állati tetemből érté­kes prém, a bundából pedig pénz... De aki mégis nekiveselkedik az olvasásnak, meggyőződ­het arról, hogy az em­beri ötletességnek, lele­ményességnek nincs ha­tára. Kellemes és minden év­szakban szép hegyvonulatok közt bújt meg Egerszólát, ez a Heves megyei község, s mégsem maradt elzárva a világtól. Hogy híre szerte- szállt, s eljutott Vietnamtól egészen Amerikáig, az min­denekelőtt a település Ho Si Minh Mgtsz-ének köszönhe­tő, ahol nemzetközi mércé­vel mérve is igen magas színvonalra emeljék a je­lenleg már 30 ezres törzsál­lománnyal rendelkező liba­tenyészetet. — Éppen ez okozta az­után nálunk a gondokat — emlékeztet korábbi találko­zásaink egyik visszatérő té­májára Dér József elnök, aki egyébként büszke arra, hogy barátai, közelebbi ismerősei tréfálkozva, de nem bántó­an, Libás Jóskának hívják. II Nimródban olvasták A gond lényege az, hogy a legjobb tartási mód mellett is egy ilyen hatalmas állo­mánynál elkerülhetetlenül számolni kell bizonyos meny- nyiségű elhullással, selejt- tel, illetőleg keltetésre alkal­matlan, befulladt tojással — folytatja az elnök. — Ez ná­lunk összességében is tíz szá­zalék alatt van ugyan, még­is, évente 40 tonna húst, és — egymillió tojást alapul»- véve, nagyon jó, 75 százalé­kos kelési arány mellett — rengeteg, 250 ezer haszna­vehetetlen tojást jelent. Kedvenc témájáról órákon át szívesen beszélne az el­nök, de szorítkozzunk most csak a lényegre: az elhul­lással keletkezett húshegye­ket gázolajjal égették el, a rossz tojásokat pedig elás­ták. Az olajról tudjuk, hogy drága, és ráadásul szennye­zi a környezetet. A munká­ról, amelyet az égetésre és a tojástemetésre fordítottak — tudjuk, hogy igen időigényes és szintén drága. — Sokáig törtük a fejün­ket, mit tehetnénk? — em­lékezik most már könnyebb szívvel az elnök. — Végül véletlenül egy jó ötletre buk­kantunk a Nimród című va­dászlapban. Ezek szerint prémrókákkal feletethető a selejt hús és tojás, másrészt pedig a gyönyörű prémek, amelyeket ezúton nyerhe­tünk, előbb-utóbb jó üzletet jelentenek. Expressz sebességgel E téren akkor már gazdag tapasztalatokkal rendelkezett a sződi Virágzó Mgtsz. Ide látogattak el az egerszóláti gazdaság vezetői, ahol szíve­sen felvilágosították őket minden fontos tudnivalóról. Ezek után pedig már exp­ressz sebességgel mentek a dolgok. Az ötlettől a tett megvalósításának kezdetéig alig két hét telt el: először rókafarmot építettek korsze­rű, öntisztítós ketrecekkel, majd betelepítették ezeket norvégjai fehér és lengyel kék rókákkal. A továbbiakról már Kál­mán Mihály főkönyvelő be­szél : — Kétszázötven állattal kezdtük, és erre öt évre szó­ló fejlesztési tervet készítet­tünk. Ügy számítottunk, hogy az első két esztendő nem hoz nyereséget. Most, kellemes meglepetésünkre az idei eredmény 1,5 millió fo­rint lesz, és bár igaz, hogy ez csak jövőre realizálódik mint árbevétel, azért nagyon örülünk neki. Hadd tegyem itt mindjárt hozzá, hogy ez a telep kilenc dolgozójának, különösen pedig az ott folyó munkát irányító Török La­jos kiváló szaktudásának kö­szönhető. Mielőtt pedig feltennén'k a nyereséggel kapcsolatos utol­só kérdésünket a tsz veze­tőinek, hadd áruljuk el: de­cember második hetében „prémszüretet” rendeztek A metamorfózis végállomá­sa: ez lett az értéktelen, sőt káros hulladékból (Kőhidi Imre felvétele) Egerszóláton, ez adott apro­pót erre a beszélgetésre. Ami pedig ezt a különös szüretet illeti. Dér József így válaszol: Gazdag prémszüret — Jelen napokban össze­sen 300 gyönyörű rókát „vetkőztetünk” le, s a szebb­nél szebb prémeket megtisz­títás után adjuk el, illetve továbbítjuk értékesítésre. A mostanit újabb prémszüretek követik majd, de görény­prém változatban, közben ugyanis ezeket a kis testű, de nagyon szép bundájú raga­dozókat is bevontuk „prém­üzemünkbe”. A nyereségről azt mond­hatjuk, hogy az teljes mér­tékben összefügg a beszélge­tés kezdetén említett gond­jaink megszűnésével: nem kell elégetni a 40 tonna húst — nincs szükség tehát a drága olajra. Nem kell el­ásni százezer számra a to­jást, nincs szükség ezt vég­ző munkaerőre, tehát pénzt és időt takarítunk meg, még­hozzá rengeteget. Másrészt, mint látható: termőre for­dult a „rókavetésünk”, s ta­lán nem túlzók és nem is .hangzik dicsekvésnek, de nem csak nagyon szép, gaz­dag is ez a mi prémszüre­tünk. B. Kun Tibor Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium tavaly első ízben írt ki pályázatot a magánlakás-építőknek Az év lakóháza címmel. Az őszi erdményhirdetést megelőző sajtótájékoztatón elhangzott egy kérdés arról, hogy miért nem került a díjazottak közé a típustervek közül egy sem. A válasz három okot emel ki: az ajánlott tervek beilleszkedése a környezetbe sokszor megoldatlan, máskor az építkező igénye torzítja el a jó tervet, s nem egyszer a kivitelezés közben módosíta­nak hol az előírt építőanyag hiánya, hol az építtető ízlés­ficama, hol pedig a „meste­rek” szakszerűtlen munkája miatt. A sajtótájékoztató írott anyagát átböngészve akadt meg a szemem Nemes Roland nevén. Az őáltala tervezett lakóház miniszteri dicséret­ben részesült, egyedül a me­gyéből. Hazatérve felhívtam őt, hogy szakítson időt egy beszélgetésre a típustervek­ről, azok alkalmazásáról és az egyedi tervezés néhány fontos szempontjáról. Látszólag nagy a választék Nemes Roland építészmér­nök, a Békés megyei Ta­nácsi Tervező Vállalat ter­vezője vastag kötettel a hó­na alatt a vállalat tárgyaló­jába invitál. Aztán pár perc múlva kiderül, hogy ez a könyv nem is olyan vastag. Ugyan majd 140 magánla­kás-építőnek ajánlott tervet ismerhet meg ebből az épít­tető, ám saját telekadottsá­gai a tervek 80—90 százalé­kát érdektelenné teszik. Mert a terep- és telepítési adottságok, aztán, hogy sza- badonálló vagy ikresíthető háztípusról van-e szó, az a választási lehetőségeket be­szűkíti. Tovább csökkenti a változatok számát, ha valaki például központi fűtést akar. Végül jó, ha két-három tí­pus marad fenn a rostán. Legtöbb variációból választ­hat, aki sík terepre, szaba­don vagy oldalhatáron álló épületet akar építeni. — A fő baj azonban — mondja az építészmérnök —, hogy az Építésügyi Tájékoz­tatási Központban, ahol a terv megvásárolható, nem tud az építtető szakemberrel konzultálni. így a vonzóan olcsó tervvel már kész hely­zet elé állítja azt az építészt, aki az ő telkére alkalmazza (adaptálja) a tervet. Az al­kalmazás nem veszélytelen, mert a megrendelő összes igénye azon a terven belül legtöbbször csak megalku­vásokkal teljesíthető. — Hogyan aránylik az adaptálás költsége egy új ház kiviteli tervének költsé­géhez? — Nagyjából 15 százaléka. Ám a tervezés 7 ezer forint­tól 15 ezer forintig terjedő költsége alig "egy százaléka az egész építkezés költségé­nek. Tudom, hogy minden fo­rint számít, mégis a felesle­ges takarékosság itt bosz- szulja meg magát a legjob­ban. Mert egy rossz tervből semmiképpen sem lehet jó házat építeni. Belbecs — Mi az, amit az építész­nek elengedhetetlenül tud­nia kell ahhoz, hogy egy családnak tervet ajánljon vagy készítsen? — Más típust igényel egy háztájival foglalkozó mező- gazdasági munkás, mást egy gyári munkás, megint mást egy értelmiségi. Falun álta­lában kell a hely az önellá­tóbb élet kellékeinek, gépei­nek, terményeinek tárolásá­ra. Tudni kell, van-é másod­állása. vagy hobbija az épít­kezőnek, elég-e annak mű­velésére a garázs vagy kü­lön műhely kell hozzá, szo­kott-e otthon szellemi mun­kát végezni, mennyire igény­li az elszigeteltséget... Is­merni kell a család mére­tét, azt, hogy milyen gyak­ran szoktak „összejárni”, vendégeket fogadni. Ugyan­is a tervek szinte mindegyi­ke kicsi cellákra szabdalja a teret. Ha egy nagyobb csa­lád össze akar jönni, akkor nincs, ahol öt-hat embernél több kényelmesen le tudna ülni. Egy 25—30 négyzet- méteres nappali, amihez csatlakozik a 8—10 négy­zetméteres étkező (esetleg összenyithatóan vagy néhány lépcsőnyi szintbeli különb­séggel), nemcsak hasznos, de rendkívül látványosan beren­dezhető. A típustervekben az étkező általában közlekedő is egyben, a nappalitól fal és ajtó választja el. Ezen már a tervező nem tud változ­tatni. Ha van kert, akkor fontos volna, hogy a nappali üvegfala erre nyíljon. Szin­te kibővül a belső tér a kert­tel. — A tervek jó része nem gondol a garázsra ... — Valóban. De az utóbbi­ak már garázzsal készültek. Az átjárást a lakás és a ga­rázs között kevés terv oldja meg. De legalább ennyire hiányzik egy kicsi helyiség, ahol lehetne ruhát mosni, szárítani, vasalni. Nem csö­pögne a víz állandóan a fe­jünkre a fürdőszobában. Az a néhány négyzetméter, mint afféle lomtár, sok, másutt fe­lesleges tárgyat elnyelhetne. — Gondolom, a tervezőnek nem árt tudni arról sem, mennyi beépített szekrényre van igénye a tulajdonos­nak ..... — Már csak azért sem, mert a mai bútorkínálatot ismerve, ezek az adott hely­re elképzelt beépített búto­rok általában szebben kiala­kíthatók és elhelyezhetők mint egy szekrénysor. ...és külcsin — Sajátos változás figyel­hető meg a magánházak küllemében. Faluk szinte ki­vétel nélkül hófehér. Az az érzésem, mintha az építészek félnének a színektől... — Van okunk félni. Mert egy színbe bele lehet bukni. A tervezéskor is és a szín kikeverésekor is. Ezek a nyugati hatást mutató fehér színű házak szépek, tiszták, mutatósak, de lehet, hogy át­estünk a ló másik oldalára, és gyakrabban tervezhetnénk színes házakat. Persze, a szín még nem minden, mert az épületek küllemét leg­alább ennyire befolyásolja a tető és az ez alatt levő ház aránya, a nyílások rende­zettsége, ritmusa. Az épület belsejében is ügyelni kell ar­ra, hogy minél kevesebb anyagfajtát használjunk fel, s azok harmonizáljanak egy­mással. Tudni kell, hová való szőnyegpadló, hová par­ketta vagy hajópadló, hová hidegburkolat, s hogy ezek­hez milyen további építő­anyagok társíthatok. Ám a felsoroltak csak úgy tisztáz­hatók, ha az építész ismeri a megrendelő szokásait. Enél- kül a személyes kapcsolat nélkül nem lehet szép és jól funkcionáló házat tervezni — fejezi be Nemes Roland. Szó sincs tehát arról, hogy az ajánlott tervek eleve re­ménytelenek. De az igények pontos ismerete nélkül sem az ajánlott tervek adaptálása, sem az egyedi tervk nem vezethetnek eredményre. Ak­kor legfeljebb házat építhe­tünk, de otthont 'semmiképp. Ungár Tamás Síkos utak — koccanások Az első komolyabb hideg, hóesés, köd kö­vetkeztében megnőtt a közúti balesetek, koc­canások száma. Az Állami Biztosító kárfel­vételi helyein a megnyomott, összetört sze­mélygépkocsik tucatjai tanúskodnak a síkos utakról. Az ÁB békéscsabai kárfelvételi he­lyén is nagyüzem van. Az ügyfelek egymás kezébe adják a kilincset. A sérült járművek gazdái közül ki idegesen, ki szomorkásán, vagy egykedvűen tölti ki a kárbejelentő la­pot, s beszélgetésünk során szinte valameny- nyiük megjegyzi: „Szerencsére ennyivel megúsztuk...” A síkos úton egy erőteljesebb fékezés vég­eredménye ... Orbán Ambrusnak, az ÁB kárszakértőjének bőven van tennivalója: felmér, fényké­pez, számol, olykor vitatko­zik vagy felvilágosít, meg­győz és magyaráz. — A csúcsforgalmunk ka­rácsony és újév között volt: az egyik napon 34 (!) sze­mélyautót hoztak kisebb-na- gyobb sérülésekkel. Ilyen még nem volt — mondja, s elém teszi a jelzett nap ter­mését. Feltűnő, hogy a bal­esetet szenvedett kocsik többsége elsőkerék-meghaj- tású, nagyobb részük Wart­burg, Trabant és Dacia. Az udvaron összetört autók pi­hennek, egy részük arasznyi hópaplan alatt. A frissen érkező, 'vontatott, szállított vagy saját kerekükön gör­dülő autókon még jól lát­szanak:^ a friss sérülések. A piros Skoda ködben előbb egy álló tehergépko­csiba rohant, majd ezt há­tulról egy Trabant nyomta meg. S van arra is példa, amikor villanyoszlop men­tett a nagyobb bajtól: az 1200-as homokszínű Lada ál­ló helyben a jeges útról megcsúszott, s a villanyosz­lop mentette meg az árokba borulástól. A kanyarodási szabályok megsértése miatt „találkozott” az útkereszte­ződésben egy 1500-as Lada és egy Trabant. Az utóbbi húzta a rövidebbet, az előb­bi vontatta a kárszakértő­höz. Az 1500-as Polski Fiatban ittas gépjárművezető oko­zott 13 ezer forintos kárt: az oldalát végigszántotta. Aztán az egyik kátyus, je­ges úton a robogó Trabant megcsúszott és a szemből ér­kező Ladát törte össze. An­nak a Polski 1500-as tulajdo­nosának is rosszul kezdődött az éve, akinek néhány nap leforgása alatt kétszer sze­relték le és lopták el 30, il­letve 40 liter benzinnel az üzemanyagtartályát. És egy furcsa eset: a rosszul meg­világított gázvezeték árká­ba borult Orosházán egy alig háromhónapos 1600-as Lada. A kár meghaladja a 20 ezer forintot. Ottjártunkkor volt né­hány szélvédőcsere is: a te­herautóról lehulló répa okoz­ta a kárt. — Télen, a megváltozott körülmények között sokan figyelmetlenül vezetnek, nem számolnak a gyorsan változó útviszonyokkal. Ha megcsúszik az autó, sokan pánikba esnek, s nem tud­ják, hogy mit is tegyenek. Nagyon jó lenne, ha volna egy olyan tanpálya, amelyi­ken jeges viszonyok mellett, de biztonságos körülmények között gyakorolhatnák, az autósok a téli közlekedés rejtelmeit. s így váratlan helyzetekben a gépjárműve­zetők urai maradhatnának autójuknak — mondja Or­bán Ambrus. A biztosító megyénk öt te-, lepülésén, Békéscsabán ál­landóan, ezenkívül a hét meghatározott napjain Gyu­lán, Mezőkovácsházán, Szarvason és Orosházán tart kárfelvételi napokat. Ha az ügyfél úgy kívánja, hogy sérült autóikat lakásukon teT kintsék»»meg a kárszakértők, akkor kiszállnak a helyszín­re. — Az új Casco-biztosítás négy éve lépett életbe és teljes körű. A kötelező biz­tosítás díját törölték, tévhit­ben vannak azok, akik azt hiszik, hogy a díjfizetéssel egyidejűleg megszűnt a kö­telező biztosítás is. Ez nem ígv van: az állam költség- vetésből fedezi a rendszám­mal és az azonosítási jellel ellátott gépjárművek fele­lősségbiztosítását. Ha kárt okoznak, nem kerülnek hát­rányba, betétlapra rendez­zük az okozott ká-rt. Ennek ellenére még nagyon sok azon gépkocsivezetőknek a száma, akik egy másik autó­ban kárt okoznak és lelkiis- meretfurdalás nélkül el­hagyják a helyszínt — ma­gyarázza Nemes Gyula, az Állami Biztosító megyei gép- járműkár-rendezési fiók ve­zetője, s elém teszi az el­Munkában a kárszakértő múlt év statisztikáját: 1984- ben a biztosítóhoz 6 ezer 353 gépjárműkár-bejelentés ér­kezett, s ezekre együttesen több mint 35 millió forint kártérítést fizettek ki. — szekeres — Fotó: Gál Edit

Next

/
Thumbnails
Contents