Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-12 / 9. szám

NÉPÚJSÁG A századforduló konyhája A hajdúböszörményi Hajdúság Múzeum nosztalgia-kiál­lításán bemutatták a századforduló paraszti konyhájá­nak berendezését (MTl-fotő — Oláh Tibor felv. — KS) 1985. január 12., szombat Küldetést teljesít a szövetkezeti értelmiség Beszélgetés dr. Elek! Jánossal, a TOT főtitkárával A magyar mezőgazdaság rendkívül dinamikusan fejlődött az elmúlt évtizedekben, és nemzetközi viszonylatban is elis­meréseket ért el. A termelőszövetkezetek megszilárdulásával párhuzamosan az élelmiszer-termelésben hazánk fokozatosan önellátóvá vált, a magyar gabonaföldek hozama két és fél­szeresére nőtt, az egy főre jutó hústermelés a világátlag csaknem két és félszerese. Jelentősen javult a belső ellátás színvonala, s ezzel egyidejűleg két évtized alatt az élelmi­szer-kivitel a hatszorosára nőtt. — Milyen szerepet játszott eb­ben a szövetkezeti értelmiség? — kérdeztük dr. Eleki Jánost, a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának főtitká­rát. — Jelentős szerepet. A szövetkezeti értelmiség együtt nőtt fel a szerveződő nagyüzemmel, éppen az te­remtett számára létformát, hivatást és egzisztenciát. Az anyagi-tehcnikai fejlődéssel egyidejűleg, azzal szoros kölcsönhatásban a szellemi erőforrások megsokszorozód­tak. Viszonylag rövid idő alatt kialakult a szövetkezeti parasztság mellett egy új ré­teg, amelyet a felső- és kö­zépfokú végzettségű szak­emberek, a nagy szakmai és vezetési tapasztalatokkal rendelkező vezetők alkotnak. Ez az értelmiség a párt po­litikájával, ezen belül az ag­rár- és szövetkezetpolitiká­val egyetért, a szocialista társadalmi rendszer iránt el­kötelezett. A szövetkezeti ér­telmiségnek a termelési kul­túra, a közéletiség és a szö­vetkezeti önkormányzat fej­lesztésében fontos küldetése van, amit becsülettel telje­sít. Ezt az elmúlt évtizedek fejleményei meggyőzően ta­núsítják. — Hogy alakult a szövetkezeti értelmiség létszáma és összeté­tele? A hazai értelmiség hány százaléka dolgozik ma a tsz-ek- ben? — Magyarországon napja­inkban 1 millió 400 ezer em­ber foglalkozik hivatásszerű­en szellemi munkával. Ez az aktív keresők több mint egy­negyede. Ebből 540 ezerre te­hető azoknak a száma, akik felsőfokú iskolával rendel­keznek, vagy olyan vezetői, érdemi ügyintézői munka­kört töltenek be, ami felső­fokú végzettséget, illetve ma­gas szintű szakismeretet igé­nyel. A szellemi foglalkozá­súak ez utóbbi, szűkebb ré­tege tekinthető hazánk ér­telmiségének. A termelőszövetkezetekben, szakszövetkezetekben, vala­mint ezek társulásaiban ösz- szesen 28 ezer 952 vezető, il­letve szakember dolgozik, te­hát az összes értelmiségi foglalkozásúak több mint 5 százalékát integrálja a me­zőgazdasági szövetkezeti mozgalom. — Ez a szövetkezeti értel­miség, képzettségét, szakmai, politikai felkészültségét te­kintve ma sem egységes, de az átszervezés óta eltelt idő alatt, a gyors létszámnöve­kedéssel párhuzamosan, je­lentős minőségi változáson ment át. Míg 1971-ben a ve­zetőknek csupán 27 százalé­ka rendelkezett egyetemi vagy főiskolai végzettség­gel, és 40 százaléknak még középfokú végzettsége sem 4volt, addig má 70 százalék a felsőfokú végzettségűek ará­nya és 22 százalék .érettsé­gizett. A szakmai színvonal emelkedését reprezentálja az a 110 fő, aki különböző szin­tű tudományos fokozattal rendelkezik, 900 személy sze­rezte meg az egyetemi dok­tori címet. A szövetkezeti értelmiség létszámban és jelentőségben legnagyobb csoportja 74 szá­zalék, az agrárértelmiség (nö­vénytermesztési, állatte­nyésztési és . állategészség­ügyi szakemberek). Létszá­muk megközelíti a 13 ezret. A második legjelentősebb szakmai csoport a műszaki értelmiség. Jelenleg 4 ezer műszaki szakember dolgozik a szövetkezetekben. — Rendkívül szűk csopor­tot alkotnak a közgazdászok, csupán 162 egyetemi vég­zettségű talált megélhetést a közös gazdaságokban. Kevés. Ugyancsak kevés a jogász. A felsőfokú végzettségűek 5 százalékát jelenti az egyéb műszaki-gazdasági foglalko­zásúak csoportja. Ezek kö­zött is feltűnően hiányoljuk az erdészeti szakembereket. — Milyenek az elhelyezkedési, megélhetési lehetőségek? — Elhelyezkedésük huza­mosabb ideje erős differen­ciáltságot tükröz. Míg a me­gyeszékhelyen, nagyobb vá­rosokban, illetve ezek agg­lomerációs körzetében a tsz­ék szakember-ellátottsága igen kedvező, egyes esetek­ben túltelítettség is mutat­kozik, addig a városoktól tá­vol eső gazdaságokban hiá­nyoznak a felsőfokú végzett­ségűek. A szövetkezeti értelmiség munkakörülményei a nép­gazdaság más ágazataiban dolgozókéhoz képest általá­ban kedvezőtlenebbek. A munkahelyi beilleszkedés és érvényesülés szempontjából a téeszek viszont kedvező lehetőségeket nyújtanak a szakemberek számára. A kezdő értelmiségiek a szö­vetkezetekben viszonylag ha­mar jutnak önálló' munká­hoz, alkotókészségük kibon­takoztatását segítő felada­tokhoz. Ugyáncsak jók az agrárszakemberek vezetővé válásának esélyei. A diploma megszerzését követően igen rövid idő alatt (2-3 év) az agrárvégzettségű szakembe­rek jelentős része legalább középvezetői beosztásba ke­rül: Egyes vezetői beosztá­sok nem jelentenek a diplo­mások számára végzettsé­güknek megfelelő munkát. A szövetkezeti értelmiség jövedelmének döntő részét a főállásból származó kereset teszi ki, a munkadíjon kívül ideértve az egyéb juttatáso­kat (prémium, jutalom). Az átlagkeresetek szintje hozzá­vetőlegesen azonos a nép­gazdaság más ágazataiban dolgozókéval, de a mezőgaz­daságiak az azonos munka­díjat hosszabb munkaidő alatt, nagyobb munkaráfor­dítással érik el. Valamelyest elmaradnak az átlagkerese­tek a mezőgazdaság állami szektorában foglalkoztatotta­kétól. A szövetkezeten belüli ke­reseti arányok jelenleg nem eléggé ösztönzőek a szakem­berek számára. A vezetők átlagkeresete nem haladja meg jelentős mértékben a termelésirányítókét, s ez utóbbiaké is csak 1,3-szerese a fizikai dolgozókénak. Ez a kereseti arány nem tükrözi a magasabb képzettséget, a szellemi igénybevételt, -a na­gyobb kockázatvállalást és a felelősséget. Ezért az agrár- szakemberek közül számo­sán kevesebb felelősséggel járó, kedvezőbb munkakö­rülményeket, azonos vagy jobb kereseti lehetőséget nyújtó munkaterületek felé orientálódnak. — A szövetkezeti értelmi­ség jövedelmét kiegészíti a háztáji gazdaság, amelynek méretei megegyeznek az át­laggal. A jövedelemforrások között elhanyagolható jelen­tőségű a másodállás és mel­lékfoglalkozás. A szövetke­zeti szakemberek összesen ,3,2 százaléka rendelkezik ilyen munkaviszonnyal. — Hogyan alakulnak a szövet­kezeti értelmiség életkörülmé­nyei? — A szövetkezeti értelmi­ség fele saját tulajdonú la­kásban, illetve családi ház­ban lakik, 23 százaléka pe­dig szolgálati lakásban, vagy tanácsi bérlakásban. Tíz százalékuk lakik kifejezetten rossz körülmények között, albérletben vagy munkás- szálláson. A szövetkezeti ér­telmiség vagyoni helyzete kielégítőnek mondható, 63 százalékuk rendelkezik vala­milyen ingatlannal; lakás, üdülő vagy telektulajdonnal. — A szövetkezeti értelmi­ség többnyire lényegesen ke­vesebb szabad idővel rendel­kezik, mint a népgazdaság más ágazataiban dolgozó diplomás. A szakmai önmű­velés lehetőségei vidéken rosszabbak, nehezebb hozzá­jutni a szakfolyóiratokhoz, szakkönyvekhez. Nem dra­matizálom, de a szövetkeze­ti értelmiség 20 százaléka olyan településen él, ahol úgyszólván semmiféle kultu­rális vagy szórakozási lehe­tőség nincs. A nagyobb gaz­daságok helyenként élénkítő, hatást gyakorolnak községük kulturális életére, míg a ki­sebb vagy gyengébben gaz­dálkodó kollektívák anyagi helyzetük miatt erre képte­lenek. Napjainkban a községek­ben, falvakban lakók életé­nek, munkájának kereteit döntő mértékben a termelő- szövetkezetek jelentik. Mun­kájukkal, az elért eredmé­nyekkel komoly megbecsü­lést vívtak ki, s a szövetke­zeti értelmiség társadalmi presztízse nőtt, lényegesen kedvezőbb a megítélése, mint 10—15 évvel ezelűtt — fejezte be nyilatkozatát dr. Eleki János, a Termelőszö­vetkezetek Országos Taná­csának főtitákra. Sz. Lukács Imre Életutak „Hit nélkül nem lehet dolgozni” Takaros kis kertes családi házban él immár több mint két évtizede Gyopáros- fürdőn Sinkó Sándor. Élete, munkássága egybeforrt a felszabadulás utáni szocialis­ta kibontakozással. A szegényparaszt csa­ládból származó gyerek korán megismerte a fizikai munka nehézségeit. Kezdetben cselédként dolgozott, később summásle- génynek állt a nagymágocsi, majd az ár­pádhalmi uradalmakban. Alig töltötte be a 15. életévét, amikor belekóstolt a kubi­kosok embert próbáló, fárasztó életébe. A család 1926-ban Rákóczi telepre került és később itt találkozott először a munkás- mozgalommal. Erről az időszakról így vall: — Rákóczitelepen zömmel agrárproletár családok éltek igen nehéz körülmények között. Esténként ezek a szegény pa­rasztemberek összeverődtek egy-egy ház­nál, sokszor éjfélig beszélgettek sorsuk alakulásáról. Mint gyerek, édesapámmal én is eljártam az esti bandázásokra. A pa­rasztemberek között sok olvasott volt. Tő­lük hallottam először a mozgalomról. A gazdasági válság idején munkanélkülivé váltak ezek az emberek. A nincstelenség kihozta belőlük a megoldáskeresést. Gyak­ran indultunk a községházára csoportba verődve munkáért. Később intézményesíteni akartuk ezt a mozgalmat. „Munkásegyletet” szerettünk volna létrehozni, de ehhez nem kaptunk engedélyt. Aztán a Szociáldemokrata Párt helyi földművelő szakosztályát akartuk életre hívni. Ez sem sikerült. Végül is az élgárda úgy döntött, hogy illegális kapcso­latra lepünk a budapesti, a békéscsabai és a szarvasi kommunistákkal. A külön­böző anyagokat, újságokat fuvarosok hoz- ták-vitték. Máig is szomorúan emlékezem 1937-re, amikor is illegális találkozót szerveztünk itt, Gyopároson. Sajnos, a vidékről érke­zett elvtársak egy részét letartóztatták. Én is bíróság elé kerültem. Időközben be­vonultam katonának. Amíg a per tartott, addig leszereltek. Engem egy hónap bör­tönre ítéltek. Később, 1940 tavaszán vég­képp leszereltem. Otthon folytatta a seprűkötést. Majd egyre közelebb került a front. A német megszállás napján elvitték hazulról. A né­hány hónapos házi internálás után Haj­dúnánásra került egy különleges mun­kásszázadba, ahol csak politikaiak vol­tak. Innen Sárospatakra egy hadirepülő­térre vitték a csoportját. Itt ismerte meg, mit is jelent normában dolgozni. Közele­dett a front, ezért a Dunántúlra szállítot­ták őket, szintén egy német repülőtérre. Hét baj társával együtt sikerült megszök­nie, majd szovjet fogságba került. Kalan­dos utazás után a Szovjetunióba, az ör­mény fővárosba, Jerevánba került. Hazá­jába a fogság után 1947 őszén térhetett vissza. Itthon Debrecenben szavazott elő­ször az akkori őszi választásokon a kom­munistákra. — Sok változás fogadott Orosházán. Megtörtént a földosztás. A családom hat és fél kataszteri hold földet kapott. Be­léptem a pártba. 1948 már a földműves­szövetkezetnél talált. A tanácsok megala­kulásakor, 1950. augusztus 15-én tanács­elnök lettem Orosházán. Akkoriban bi­zony nehezen mentek a dolgok. Igyekez­tünk megbirkózni a feladattal. Szakmai is­kolát végeztem, majd ’54-ben a tanács- akadémiára küldtek. Ennek befejezése után 1955-ben Békésen járási vb-titkár lettem. Az ellenforradalmat követően hazajöt­tem. A párt intéző bizottságának elnöke lettem, s szerveztük a helyreállítást. A következő év, 1957 májusában ismét a vá­rosi tanács elnökévé választottak. Komoly feladatokkal küszködtünk akkor is, sike­rült a meggyengült tsz-eket talpra állíta­ni. Azután a Politikai Bizottság 1958-as, a vidék iparosításáról szóló határozata adott munkát. Létrejött a városban a magtisztító, a ruhagyár és később még számos üzem, vállalat. Időközben 1957- ben egyre inkább elővett az asztma. Ki­költöztünk a városból ide, Gyopárosra. Mint tanácselnök végül is ’65 elejéig dol­goztam, aztán nyugdíjba mentem. Tanácselnöki ténykedésének időszakára esik az új tanácsháza építése Orosházán, amelyet saját erőből hozott létre a város. Nem szakadt el a mozgalomtól. Nyugdíjba vonulása után egy ideig a városi pártbi­zottság tagja volt, majd a párt fegyelmi bizottságában ténykedett. Jelenleg a Ha- 'zafias Népfrontban dolgozik. Három gyer­meke is párttag. Az idősebb fia üzemmér­nöki diplomát szerzett, s ma már gyár­egységvezető az üveggyárban. Lánya a város egyik óvodájának vezetője. A ki­sebbik fiú a politikai munkát választotta. Városi KISZ-titkár volt, jelenleg a városi pártbizottság osztályvezetője. — Hogyan telnek a nyugdífasngpok? — Kint a kertben, a friss levegőn te- szek-veszek a ház körül. Hat unokám van, velük töltöm legszívesebben a szabad idő­met. Gyakran javítjuk együtt a kerékpá­rokat. — Ha egy összegzést kellene adni az elmúlt évtizedekről, mit tartana a legfon­tosabbnak az életéből? — Úgy érzem, tisztességgel, becsülettel éltem le az elmúlt évtizedeket. A mun­kám során sok vitát kellett vívnom az igazamért. De vallom: az előrelépést csak a nyílt, őszinte vélemények szolgálják. Már korán, gyerekkoromban megtanultam az idősebb társaimtól: hit nélkül nem le­het dolgozni. Az igaz ügyért mindig csak lelkesedéssel, meggyőződéssel lehet har­colni. Még néhány szót váltunk a KB kong­resszusi irányelveiről. Szenvedélyesen be­szél gazdasági életünk gondjairól, politi­kai-társadalmi életünk itt-ott jelentkező ellentmondásairól. Féltő hangon szól a fiatalok előtt álló nagy feladatokról. Min­den szavából a jobbító szándék sugárzik: Csakúgy, mint egész életében, még most is tenni akar azért a társadalomért, amelynek mindig hűséges szolgálója volt. Elbúcsúzunk, a kapuig kísér. A szom­szédból ráköszönnek, mi újság, Sanyi bá­csi? Most kezdem csak igazán megérteni, hogy miért is becsülik, tisztelik Oroshá­zán ezt az idős embert. Verasztó Lajos Fotó: Fazekas László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents