Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-10 / 7. szám
1985. január 10.. csütörtök Iskolafogászat Egy (még) egyedülálló kezdeményezés Fogorvosi műszer az iskolapadon Nagymamák klubja az iskolában Eleken, mint a megye több más településén, novemberben rendeztek fogászati, testápolási vetélkedőt. A gyerekek plakátpályázaton is részt vettek, a legszebbeket a művelődési ház közönsége láthatta. Az ele- kiek iskolafogászati módszereinek eredményessége azonban nem mérhető ilyen egyszerűen, hasznossága csak az évek során igazolódik. — Eleken igen eredményesen folyik az iskolafogászati munka — mondta egyik egészségügyben dolgozó ismerősöm. — Érdemes megismerni az ottani fogorvost, módszereiket ország-világ elé tárni 1 Felkerestük dr. Nádor Gyöngyvért rendelés előtt, a lakásán. .A témáról rengeteg a mondanivalója, a 12 év, amióta szülőfalujában dolgozik, bőven szolgált tapasztalatokkal. — Sok jó barátunk fogadott bennünket itthon —• mondja —, de következetesen keményen kellett dolgoznom ahhoz, hogy elfogadjanak. A családi harmónia és nyugalom az első, ami feltétele az alapos munkának. A kollégáimmal igen jó összhangban tevékenykedünk, a község vezetői pedig támogatják a jó elképzeléseket. Több mint 6 ezer ember él Eleken. Az 5—14 éves gyermekek is 800-nál többen vannak. E gyermeklétszámban nincsenek a bölcsődé- sek, a kis- és középcsoportos óvodások, az eljáró középiskolások, a helybeli szakmunkásképzősök, a nevelőotthon gyermekei, pedig fogászati betegként ők is jelentkeznek a rendelésen. Három napon át a felnőt- nek, két napon át a gyermekek kerülnek sorra. A gondozásszerű ellátás során mindenkinek a panaszáról, a kezeléséről pontosan vezetett kartonok tanúskodnak. Ez a rendszer rengeteg előnnyel jár, hiszen mindennek nyoma marad, módot ad a kontrollra, a folyamatos figyelemre. — Az iskolafogászat minden fogorvos munkájának fontos része — magyaráz a doktornő. — Országosan elfogadott elvek, vagy szak- irodalom nem nyújt ehhez segítséget. Mindenkinek a saját tapasztalatai alapján Fogmosási próba a rendelőben — Ha ötéves kortól így indítjuk el a gyermekek gondozását — mondja —, az ^ évek során átfogjuk a felnövekvő gyermektársadalmat. Ez a mostani év talán az első, amikor érzem, hogy átlátom a gyerekeink helyzetét. Ök már szájhigiénével rendelkeznek, s ez nagy szó. Fenntartás nélkül elhiszik, megfogadják az orvos jó tanácsát, s olykor még a szüleiket is nevelik. Mi Békés megyeiek elvittük a módszerünket az országos egészségnevelési konferenciára és a budapesti WHO-kongresz- szusra. Bemutattuk a szak- felügyelők és kollégák munkáit; Iványi Katalin, Takács Erzsiké leporellóit, Barta Kálmán kedves szövegű öntapadó figuráit, a mi diáinkat és színes fotóinkat. Mindezeknek igen jó szakimat. visszhangja volt. Országos szaktekintélyek előadása igazolta, hogy az adekvát ellátással egyenlő fontosságú a megelőzés, a fiatal korban kezdett előkészítő munka. A jövő? A terveket, az elképzeléseket már kialakítottam magamban, még fiatalabb gyerekeket is szeretnénk bevonni az egészségnevelésbe. Segítséget kapok a feletteseimtől, a kollégáktól, a pedagógusoktól. Hogy milyen nehézségek jöhetnek közbe, az majd a gyakorlat során derül ki. Egy szellemes gyermekplakát kell kidolgoznia a településen eredményesen alkalmazható módszereket. A fogorvosi szék mellett derül ki, hogy milyen metódust kell keresni a gyermekek félelmének, feszültségének feloldásához. Szerintem ezek mozgatórugóit megtalálva enyhíthetünk a szorongáson. Megismertetem a gyerekeket a munkámmal, a kezelés során használatos eszközökkel. Nagy segítségemre van egy pár évvel ezelőtt kiadott, azóta eltűnt könyv; a Fognyűvő Manócska, egy német szerzőpáros műve. Feltétlenül ismernie kell a gyerekeknek a helyes táplálkozást, a szájhigiénét, s a fluorprofilaxis megelőző jellegét. Sokáig, kezelés előtt magyaráztam egy-egy kisbetegemnek, azután rájöttem, többet érek el azzal, ha egy egész közösségnek, például óvodai nagycsoportban, általános iskolában magyarázok. Bevált a következő módszerünk: az asz- szisztensnőmmel az óvodában, iskolában előkészítő foglalkozást tartottunk. Batyuval indulunk a gyerekekhez; visszük a Fognyűvő Manócská,t, a fogápolási eszközöket, a szemléltető mu- laget (fogsor) és apró műszereket. A szonda, a féptes csillogású csipesz, a tömőműszerek számomra olyan eszközök, mint az iskolásoknak a toll és a ceruza, s ők ezt megértik. A következő fokozat, amikor ötös csoportokban jönnek a rendelőbe, ismerkednek a környezettel, kipróbálják a helyes fogmosást. így mire leülnek a kezelőszékbe, többségük már nem fél, nem szorongatná az anyuka kezét. Jó érzés, hogyha fogfájós kisgyerek elkéredzkedik az iskolából és egyedül is eljön hozzám. Gyöngyi néni az iskolai napköziben ebédel. Ilyenkor körbeveszik kis páciensei, nem félnek tőle, szeretik. Pedig a fájdalmat sem titkolja előttük: „Mutasd a fogaid, megvizsgálom, s akkor tudom, mit kell velük csinálnom, elmagyarázom, ne félj" — mondja nekik. Igaz, ha a fogorvos munkáját tömésszám szerint értékelik, akkor az ilyen módszer nem előnyös számára. A megelőzést, a gyermekek érdekeit azonban szolgálja. Példaképül az eleki doktornő a gödöllői kísérleteket, a gyulai iskolafogászok megelőző munkáját sorolja. „Hozzá mindig érdemes elmenni, ha akad egy fél órácska szabad időm. Neki a rossz jegyet is bátran megmondhatom, nem kiabál érte. ö tud titkot tartani. Finomabbnál finomabb süteményeket süt, és a kedvenc ételeimet főzi ebédre. Egy kicsit kényeztet. Neki mindig van ideje, türelme hozzám ...” Igen, a nagymamákról beszélnek így a gyerekek. De vajon mennyire tudatos ez a szerető, féltő gondoskodás? Egy biztos, azok, akik eljárnak a Békéscsabai 2. számú Általános Iskolában élet- rehívott nagymamák klubjába, okosan szeretik unokáikat: próbálnak segíteni, ám nem csupán a gyermek „megőrzésében” hanem nevelésében is. Hogy mindezt bizonyítsuk, talán érdemes idézni, mi mindennel foglalkoznak majd a nagymamák klubja összejövetelein. Beszélgetnek, vitáznak arról, mit kell tudni a nagyszülőknek az iskoláról, milyen háztartási ismeretekre tanítsák meg unokáikat. Megismerkednek az iskolai könyvtárral, dalokat, játékokat tanulnak, kiállítást rendeznek azokból a munkákból, melyeket az unokákkal közösen készítettek. Érdekesnek ígérkeznek azok a filmvetítések is, melyeken az iskoláról, nevelési kérdésekről kapnak tájékoztatást. Mindezek mellett jut majd idő elbeszélgetni az idős embereket érintő kérdésekről, így „Az öregedés és a személyiség”, vagy a „Sikeres és sikertelen öregedés” címmel hangzik el többek között előadás. A klub vezetője, Kukucs- káné dr. Bonca Ibolya a megalakulásra emlékezik: — Dr. Farkas Katalin főiskolai adjunktus tartott előadást a szülőknek, mikor felvetődött ennek a klubnak a gondolata. Együtt készítettük el ezt a programtervezetet, s a jelentkezési lapok is hamarosan a gyerekek kezébe kerültek... Az iskola vezetése maximálisan támogatta a szülői munkaközösség kezdeményezését, így hamarosan megtarthattuk az első összejövetelt: Eddig 14-en jelentkeztek, ám mint megtudjuk, ‘ még szívesen látnak érdeklődőket, akár a város más iskolájába járó gyerekek nagyszüleit is . . . — Ügy hiszem — folytatja Kukucskáné —, egyedülálló ez a klub, melyet kettős céllal hoztunk létre. Szeretnénk tudatosítani ezekben az idős emberekben, hogy milyen szükség van rájuk. Egyben programot is adunk, találkozhatnak, elbeszélgethetnek az őket leginkább foglalkoztató kérdésekről. .. Mindezek mellett segítséget nyújtunk unokájuk megismeréséhez, neveléséhez, s ahhoz, hogy bekapcsolódjanak az iskolában folyó munkába. ❖ Hétfő este van. Idős asz- szonyok gyülekeznek az iskola klubjában. Az egyik arról mesél, akkoriban olvasott először a klubról, mikor a dohányzás elleni világnap volt. — Azt hittem, arról lesz szó, hogy mi miként harcolhatunk a dohányzás ellen. No, gondoltam, erre csak eljövök. Aztán így is megtetszett a dolog, s úgy döntöttem, eljárok ide . . . Az unokákról mesélnek. Félix József né a két „srác” segítőkészségét dicséri. Mátrai Mihálynénak 10 unokája van, úgyhogy bőven akad mit elmondania. Most éppen azért zsörtölődik, mert szerinte kévés az olyan iskolai rendezvény, ahol kulturáltan (szórakozhatnának az övéi. özvegy Kardos Pálné egy receptet lobogtat a kezében: — Ez már muzeális darab — nyitja szét a megsárgult lapot—, a „Fatörzs” receptjét jegyezte fel rá a férjem. A vejem nem édesszájú, de ezt még ő is nagyon szereti. De egyelőre nem diktálhatja le, mert kezdődik az előadás. Ezúttal a családi életre nevelésről beszélgetnek, s arról, ki hogyan készítette fel-unokáját a szeretet ünnepére. Nem is előadás ez, inkább beszélgetés. Ügy belelendülnek, alig marad idő a receptcserére. A legnagyobb sikert Félix Jó- zsefné „Részeg Izidorá"-ja aratja, ezt csaknem mindenki feljegyzi .. . Aztán megbeszélik, mikor találkoznak ismét, s indulnak . . . o Mivel is fejezhetnénk be ezt a riportot? Talán tanulságokat vonjunk le? A fentiek úgy hisszük, magukért beszélnek . . . így hát csupán azzal zárjuk ezt az írást: várjuk a híradást az ehhez hasonló, hasznos kezdeményezésekről. Nagy Ágnes Uj Caola-termékek Környezetkímélő mosókrémet gyártanak Környezetkímélő mosókrém készítését kezdték meg 'a Caola Kozmetikai és Háztartás-vegyipari Vállalat zalaegerszegi gyárában. A BIP ’84 elnevezésű terméket műanyag tubusokba töltik. mindegyikbe 1700 grammnyi kerül. Naponta 30—35 ezer darabot gyártanak belőle, s már a jövő héten megjelenik az üzletekben. A szintén általuk előállított, hasonló jellegű. közkedvelt Super Mos—6-tal szemben a BIP ’84 gépi mosásnál is hatékonyan alkalmazható. Az idén további újdonságokkal is elő akar állni a zalaegerszegi gyár. A tervek szerint hamarosan korszerű csomagolású tusfürdővel, illetve folyékony szappannal jelennek meg a hazai piacon. „Hz én lányom nem dolgozik...” Hátrányos és előnyös helyzet A végső következtetés előtt ' álljon itt két szélsőségesnek tűnő, ám mégis általá- nosíthatóan tipikus példa. ... A leányka harmadikban is éppen abból a tárgyból bukott meg. Most is annál a tanárnál jelentkezett június végén: készítse föl javítóvizsgára. Vidoran, magabiztosan, a legújabb divat szerint öltözve, nyakában aranylánccal, ujjain köves aranygyűrűkkel. A magánórák végén gyakran előfordult, hogy ezressel fizetett... A tanár olyankor nem tudott visszaadni. A pótvizsga sikerült, s megjelent a lányka papája is. Ráadásként szép ajándékot hozott. Az alig negyvenes férfi munkában eltört, roskadt vállú ember volt... — Tetszik tudni, tanár -úr, az én lányom nem dolgozik, mert nem engedem dolgozni! Hajtok, hogy neki jobb legyen... Ha leteszem a munkát a vállalatnál, akkor fóliázok. Neki csak egy a dolga: érettségizzen le. Ha azon túl lesz, kocsit és házat kap! — mondta a tanárnak, a lánya is hallotta, s a félresikerült emberek bárgyú-öntudatos mosolyával repdestette pilláit . . . A másik is lányka. Minden nyáron gyümölcsöt árult a gyulai strandon. Fehér köpenyben tologatta a kocsit, kínálta a csillogó celofánba csomagolt hamvas barackot, piros paradicsomot. Volt olyan hete, hogy ezer forintot is keresett. Esténként kissé fáradtan, de lelkesen számolt be otthon, milyen érdekes emberekkel találkozott, ho"gy akartak vele ismeretséget kötni. . . Az itt keresett pénzből fizette be az egyetemi előkészítő tanfolyam díját is... Amikor értesítette a főiskola, hogy a felvételi vizsgája sikerült, örömében még egy hónapig dolgozott a strandon . . . — Kell a pénz az induláshoz, meg a gólyabálra — magyarázta derűsen.. . . Neveket is írhatnék, mert amit eddig leírtam, megtörtént, így igaz: a leánykák tanítványaim voltak. S a végső bölcselkedés? — Ha igaz az, hogy az embert a munka tette emberré, akkor az is igaz, hogyha az embert megfosztják a munkától — megszűnik embernek lenni. Kihullik a társadalomból, a perifériára kerül. Az első példa alanya — szenvedő alany! Ügy nőtt fel az a lányka, hogy nem dolgozhatott, s ez a semmittevés vált a számára megszokottá, természetessé. Ez alakította ki az ő egyéni életritmusát, szellemi, érzelmi és biológiai világát — sorsát. Nem fog tudni dolgozni, mert az számára természetellenes lenne és teste-lelke tiltakoznék ellene! Mert nem az embert formáló munkában, hanem az embert deformáló tétlenségben nőtt fel. Ezt tették vele jó szándékú, de szűk látó- . körű szülei, akik megfosztották az alkotás, a sikerélmény, s a munkával szerzett pénz örömétől. Magatartásukkal hátrányos helyzetet — hosszú távra pedig megfoghatatlan; képlékeny perspektívát teremtettek gyermekük számára . .. Szerencse, hogy a második példa kezd divatba jönni a diákifjúság köreiben. Romantikát találnak a nyári munkákban, színes élményeket lelnek. Sokszor éppen a dolgos szülők tiltakozása ellenére, akik restellik, hogy főiskolás gyermekük nyáron „alantas” munkát „kénytelen” vé",e7'ni Ternyák Ferenc Előkészítő osztályfőnöki ófán Bede Zsóka
