Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-10 / 7. szám
o NÉPÚJSÁG 1985, január 10., csütörtök Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülés Már a hetedik ötéves tervre gondolnak A VII. ötéves tervet nép- gazdasági és üzemi szinten is csak a jövő évben készítik el, de már sok helyen vitatkoznak a tervezés irányelvein. Így tettek a múlt héten a Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülés tanácsának tagjai is, akik — gazdasági szakemberektől kissé szokatlan módon — számok idézése nélkül vázolták fel a jövőt. A tervezés irányelveinek a megszabásánál is alapvető: milyen erőforrásokra támaszkodhatnak a vállalatok, szövetkezetek. Az már látszik, hogy erőforrásaink a következő öt évben sem lesznek bővebbek, mint napjainkban. Elsődleges tehát, hogy belső tartalékainkat tárjuk fel; a mezőgazdaságban az egyik ilyen tartalék a földhasznosítás mikéntje. A termőföld mással nem pótolható érték. Ezért a BA- GPE-nái támogatják a rekultivációt, a nem termő részek termelésbe vonását. A gyep-gabona váltás nemcsak többletgabonát hoz, hanem a búza utáni új fűvetésektő] a szénahozamok emelkedése is várható. A taggazdaságoknál napjainkban felénél tart a melioráció, a talajok teljes körű rendbe hozása. A hetedik ötéves terv ideje alatt szeretnék befejezni a Gyula környéki munkákat. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyszer, <; mindenkorra félre kell tenni a talajok termékenységének ilyen jellegű fokozását, megőrzését. Mert hiszen a tudomány fejlődik, egyre újabb és újabb megoldások kínálkoznak a földek karbantartására. A melioráció tehát tartósan megmarad. A termelésben arra törekszenek a következő tervidőszakban a BAGE-tagok. hogy minél gazdaságosabban és egyre több árut állítsanak elő. De nem minden áron — ezt érzik az egyesülés vezetői is. A gazadságos termelés határain belül is gátat szab ugyanis a termelés növelésének, hogy környezetünk kíméletes, új művelési módokat, termelési eljárásokat kíván. Az egyik nagy gond éppen ezzel kapcsolatban a híg trágya, melynek elhelyezése, környezetkímélő felhasználása nem tekinthető megoldottnak. A környezetvédelmet és egyben a műtrágyázás hatékonyságát szolgálják az agrokémiai telepek és a nitrogén műtrágya előállítására szolgáló keverőállomások létrehozása. A három agrokémiai telep elegendőnek tűnik, az egy. felépített keverőállomás nem. Ezért a következő öt évben szeretnének újabbakat építeni. Több jó célt is szolgálnak ezek a keverők: a velük előállított folyékony műtrágyával együtt talajba juttathatók a mikroelemek, talajfertőtlenítő, gyomirtó szerek — nemcsak takarékosabban. hanem kímélve a környezetet. A mikroelektronika alkalmazásában a BAGE az országos átlagnál ugyan jobban áll, de az élenjáró országoktól még messze. A számítástechnikai fejlesztés következő lépcsője a talajok és növények elemzésén alapuló tápanyaggazdálkodás kiterjesztése valamennyi üzemre. Tervük a „bagésok- nak”, hogy kicsit fordítsanak a számítástechnika fejlődési irányán is. Korábban elsősorban a számvitelre orientálva alakították rendszereiket az üzemek, a következő tervidőszakban a termelést célozzák meg vele. Így többek között állattenyésztési telepek munkájának, takarmányozásának megszervezésére, optimális takarmányadagok meghatározására, gépbeszerzési kampányok megszervezésére. A BAGE üzemei sem mentesek az egész mezőgazdaságra jellemző gondoktól, hogy a gépek között sok az elértéktelenedett, matuzsálemkorú. A szárítás és főként a tárolás nagyot fejlődött az utóbbi időkben, de a traktorok, kombájnok sorsa nem megnyugtató. Ez az a nehézség, amelynek leküzdését egyelőre nem látni, de az biztos: központi témája lesz valamennyi megbeszélésnek, tanácskozásnak, s előbb- utóbb megtalálják a helyes megoldást. Sok egyesülésbeli tag foglalkozik alapmag-előállítás- sal, a kutatóintézetekből hozzájuk érkezett kukorica fajta fenntartásával, elterjesztésével. Az utóbbi két évben — az aszály miatt — kétségessé vált, hogy képesek-e öntözés nélkül az országosan szükséges szaporítóanyag felének megtermelésére. Nem titok, hogy a magtermesztés bizalom kérdése, és szép jövedelmet hoz, épp ezért a vele foglalkozók nem szívesen mondanak le róla. Hogy erre ne kerüljön sor, kis módosítást hajtanak végre a magtermesztés technológiájában: szerves részévé teszik az öntözést. Az NK—XIV-es csatorna épülő öntözőfürtje erre kedvező lehetőséget kínál. Ismert, hogy a két nagy megyei feldolgozó, a Békéscsabai Konzervgyár és a hűtőház is tagja az egyesülésnek. Ennek ellenére előfordulnak nézeteltérések a zöldséget termelő és felvásárló partnerek között. Az áldatlan állapotok megszüntetését célozza, hogy a BAGE szakemberei tovább keresik a közös érdekeltség ’ megteremtésének lehetőségét. A terv irányzatai szerint a kézi munkát igénylő zöldséggel maradnak a háztájiban, a gépesíthető termesztésűek a nagyüzemekben, a termelési rendszerek fokozott bevonásával. A legnagyobb bizonytalanság a hústermelés előrejelzésében van, mert a gyorsan változó piaci igények szinte lehetetlenné teszik a hosszú távú tervezést. Itt Békésiben külön rontja az átvételi árakat a sertéságazatnál, hogy a feldolgozók főként töltelékárut gyártanak, ez pedig az olcsóbb húsú sertéseket igényli. De van gond enél- kül is a sertések minőségével — ezen javítani a termelők gondja. Az egyik megoldást az egyesülésnél abban látják, hogy a takarmányok fehérjeforrását kizárólag saját termelésű szójából kívánják előállítani a jövőben. Így biztosabb a minőség, és a tápok fehérjetartalma. A tejtermelésben nem sok változást terveznek. A három nagy és három közepes BAGE tehenészeti telep — úgy tűnik — jó ideig képes megtermelni a szükséges tejet. Inkább a telepek kis mértékű bővítéséről, korszerűbb berendezésekkel való félszereléséről lehet szó a jövőben. Ez utóbbiak közé sorolható a már említett trágyaelhelyezési gondok megoldása. A BAGE-nak nem titkolt feladata és célja, hogy terveik készítésénél a tagüzemek számítsanak az egyesülés szolgáltatásaira, vegyék igénybe azokat: a közös üzemben kevert takarmány, a műtrágya lehetőleg mind nagyobb hányadban legyen „saját”, BAGE-szerzemény. Hasonló az elképzelés az alkatrészellátásnál, a most épülő rádiólánc is a gyorsabb információcserét, a jobb munkát hivatott szolgálni. M. Sz. Zs. Növénytermesztési terv 1985-re A növénytermesztés eredményeinek kétszázalékos emelését irányozza elő az idei terv, összefüggésben azzal, hogy a jelenlegi nagy állatállomány tartásához, felneveléséhez jelentős mennyiségű takarmányra van szükség, s az exportlehetőségek kihasználása is részben azon múlik, mennyire sikerül kielégíteni a gabona- és más feldolgozóiparok igényeit. A szántóföldről származó alapvető élelmiszerek forgalmazása — az adatok szerint — továbbra is kiegyensúlyozott leSiZ. Az idén 2,9 millió hektárra kerül gabona, s így a szántóterületnek csaknem kétharmadát foglalja el. A vezérnövény ebben az évben is a búza, amelyet 1,35 millió hektáron, hozzávetőleg az elmúlt évivel azonos nagyságú területen termesztnek. A kukoricát 1,17 millió hektárra szánják, ennek a növénynek magját a tavalyinál 6 százalékkal nagyobb földfelületre vetik. A korábbi hetekben a termelők aggodalmaskodtak: a tavalyi rossz vetőmagtermés vajon nem jelent-e majd akadályt elképzeléseik megvalósításában. A MÉM, látva a kialakult helyzetet, a külkereskedelem közreműködésével lehetővé tette a legmagasabb genetikai értékű kukoricahibridek kiegészítő importját. Így a gazdaságok a tavaszi vetésekhez jó minőségű szaporítóanyagot vásárolhatnak majd, az igényeket kielégítő mennyiségben. A búzatermelők a múlt év őszén időben elvetették a magokat, azok jól kikeltek, és bár a januári nagy hidegek alaposan próbára teszik a növények fagytűrőképességét, a kisebb-nagyobb , hótakaró ezúttal védelmet kínál. A vetésterületnek egyébként nagyobb részén magyar nemesítésű fajták várják a kitavaszodást. A cukorrépa felvásárlási árát mázsánként átlagosan 10 forinttal emelték, ami várhatóan felkelti a termelők érdeklődését. Annál inkább, mert a jelek szerint a tavalyinál nagyobb lehetőségük lesz korszerű külföldi gépek megvásárlására. Ezt korábban hiányolták a gazdaságok, és emiatt igencsak elhasználódott gépeket és felszereléseket tartottak üzemben. A géppark fejlesztése — amely alapvető feltétele a cukorrépa-termesztési színvonal növelésének — 1985-ben a terv szerint az eddiginél nagyobb lendületet kap. A tavalyi év sikernövénye volt a napraforgó. A növényi olajok iránt a külföldön is növekvő kereslet, amely tavaly az árakban is kifejezésre jutott, az idén is kellő biztonságot ad a hazai termeléshez. A termőterület csak kis mértékben növelhető — a nagyobb felfutásnak egyebek között növényegészségügyi akadályai is lehetnek —, de a hozamok javításában vannak további lehetőségek. Ezek kihasználását a „nagy teljesítményű” hibridektől várhatják a gazdasagok. Az idei terv a takarmánytermesztés eredményeinek további javításával is számol. II zöldségfélék ára és minősége A vásárlók — és az ellenőrök — gyakorta tapasztalják, hogy a piacokon, boltokban árusított silány minőségű gyümölcs és zöldség ugyanolyan áron kapható, mint néhány nappal, vagy akárcsak néhány órával korábban a szemmel láthatóan friss, első osztályú áru. A zöldség és a gyümölcs gyorsan romlik, de a vevők is igyekeznek a javát kiválogatni — ameddig lehet. Nem jogos viszont, hogy a később vásárlók is ugyanolyan árat fizessenek a már lényegesen gyengébb minőségű termékekért. Ezért immár négy esztendeje, hogy a szövetkezeti és állami üzletek úgynevezett árváltozási átalányt kaphatnak a központtól, ami azt jelenti, hogy minden különösebb adminisztráció nélkül változtathatják az árakat, azaz olcsóbban, akár féláron is eladhatják a gyengébb minőségű árukat. A tapasztalatok szerint nem mindenütt élnek az ár- csökkentés lehetőségével, ezért a Belkereskedelmi Minisztérium ismételten felhívta a vállalatok figyelmét, hogy fokozottan kísérjék figyelemmel a zöldség- és gyümölcs árának és minőségének összhangját, gondoskodjanak arról, hogy a minőség csökkenése az árban is, kifejeződjék. A jövőben az árellenőrző szervek is fokozottan vizsgálják, hogy betartják-e az ár és minőség összhangjával kapcsolatos rendeleteket a vállalatok, s szigorúbban lépnek fel azokkal szemben, akik a gyengébb minőségű árut nem ennek megfelelő áron értékesítik. MHDleányvállalat Konténer Terminál MHD néven leányvállalatot alapított Vácott a Magyar Hajó- és Darugyár. A január elsejétől kisvállalati formában működő leányvállalat célja a váci gyár által készített, az ISO-szabványnak megfelelő konténerek javítása, tárolása, a későbbiekben bel- és külföldre való bérbeadása. A leányvállalat alapítását az indokolta, hogy az egység- rakományok elterjedése ellenére mind ez idáig nem volt a konténereknek korszerű javítóbázisa, ezt a munkát az MHD váci gyára csak részben tudta ellátni. A most létrehozott leányvállalatnál a tervbe vett fejlesztés révén évente 2—3 ezer konténer javítására lesz lehetőség. 0 nagy hideg sem árt a növényi kártevőknek A MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központja szerint a mostani száraz hideg, a szokatlanul erős éjszakai lehűlés sem árt a legtöbb kártevőnek, növény kórokozónak. Ezek ugyanis az átte- lelésre általában olyan búvóhelyet keresnek, ahol az erős fagyot is jól átvészelik. Csak egyes kártevők, amelyek telelőhelye jobban ki van téve az idő viszontagságainak, „érzik meg” a hideget, pusztulnak el. Ilyen például az almalisZtharmat, amely a hajtások rügyeiben telel. Kemény, 17—20 fok körüli, vagy ennél erősebb fagyban a fertőzött rügyek kisebb-nagyobb része, vele együtt a gomba is elpusztul, s ezzel a tavaszi fertőzés mérséklődik. A nagyon kemény hideg a takácsatkák telelő tojásait és az aknázómolyok bábjait sem kíméli. Napjaink kérdése: A brigád mehet? A nyilatkozatok több mint egy hónapja hangzottak el a rádióban. Mondhatni, hogy mindenki meggyőzően, okosan beszélt. A brigádvezető is, aki nem titkolta: sajnálja, hogy nincs tovább — a Népköz- társaság Kiváló Brigádja nem érhet el újabb csúcsokat. Az igazgató is, aki szerint a brigádmozgalom beszűkült: egyre nehezebb volt bejutni ezekbe az egyre jobban „elöregedő” kis közösségekbe. A pártvezetőség titkára is politikusán szólt, a szocialista munkahelyi közösségek megteremtését továbblépésként magyarázta a versenymozgalomban. A szakszervezet titkára pedig a Minisztertanács, a SZOT és a KISZ közös határozatára hivatkozott, amely a verseny szervezését, értékelését és az elismerés módszereinek kialakítását jószerivel a vállalatokra bízta. A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat azzal került az érdeklődés középpontjába, hogy merész újítással szocialista brigádjait nagyobb közösségekben oldotta fel. Mondván többek között azt, hogy ha egy műhelyben három brigád dolgozik, úgysem lehet elválasztani: melyik mennyit tett konkrétan az eredményekért. A brigádok tehát megtették kötelességüket, a brigádok föloszolhatnak? Ne siessük el a választ. Még akkor sem, ha a baromfi- feldolgozóban elhangzott érvek meggyőznek bennünket. Akkor sem, ha tudjuk, hogy a brigádvezetők hatodik országos konferenciája előtt sokat hallottunk, hallhattunk a versenymozgalom „kifáradásáról”, túlhaladottságáról. Ne ítéljünk elhamarkodottan, két okból sem. Egyszer azért, mert van ellenpélda is. Békés-Rosszerdőn többek között, ahol az Egyetértés Tsz állattartó telepén csak nemrég alakult szocialista brigád, de a kedvező változások a munkafegyelemben, a teljesítményekben a kollektíva alakulásában máris tetten érhetők. A másik pedig, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül, az az, hogy a mozgalmat elmarasztaló ítéletekben a munkaversenyt majdnem minden egyes esetben azonosítják a kritizálok a brigádok vetélkedésével. Holott a munkaverseny ennél jóval tágabb, gazdagabb. Gondoljunk csak az újítómozgalomra, a különböző termelési mozgalmakra, mint amilyen a „Munkád mellé add a neved!”, meg a többi. Aztán igazán nem lebecsülhető jelentőségű a vállalatok egymás közti versenye sem ebben az igen széles körben. A mozgalom ilyen értelmű leszűkítéséhez társult azután egyfelől az, hogy az elismeréseket, a kitüntetéseket — a vállalati lehetőségek differenciáltságának figyelem- bevétele nélkül — központilag határozták meg. Másfelől az a gazdasági környezet, amelyben alapvetően a bázisszemlélet következtében, a teljesítményvisszatartás vált hallgatólagos gyakorlattá, nem nagyon kedvezett egy ilyen — lényegét tekintve, tartalékmozgósító — mozgalomnak. Így alakult ki egy olyan szemlélet és gyakorlat, amely a vállalati termelést meg a vállalatnál kibontakoztatott munkaversenyt elválasztotta egymástól. Holott — és ezt kell világosan látni — a munkaverseny nem más, mint egyfajta vállalkozás a termelési feladatok tudatosabb és az eddigieknél jobb, hatékonyabb teljesítésére, túlteljesítésére. Szocialistává pedig attól válik a mozgalom, hogy az előbbiekben kifejtett vállalkozásnak a tudatosan szervezett közösségekben rejlő többleterőket felhasználva, mozgósítva igyekszik eleget tenni. Arra kellett tehát rájönni — amiként azt a brigádvezetők az 1983-as tanácskozásukon is megfogalmazták —, hogy lehet a versenyt országosan elindítani, céljait központilag meghatározni, eredményeit legfelsőbb szinten értékelni, jutalmazni, de szervezni, ébren tartani, fellendíteni, ösztönözni csak ott helyben, ahol versenyeznek a jobb eredményekért, tehát a munkahelyen lehet! Ez pedig egyet jelent azzal, hogy mindenütt a helyi sajátosságokat figyelembe véve, az adottságokat és lehetőségeket mérlegelve, bátran kezdeményezve kell a minden emberben munkáló egészséges versenyszellemet a közös, a közösségi feladatok teljesítésében kamatoztatni. Ha kell új brigádokat alakítva, ha kell újfajta közösségeket teremtve. A lényeg, hogy mindez a termelést segítse. De az is lényeges, hogy ha valóban segíti a termelést, akkor a többletmunka — azon a címen, hogy ezt felajánlották — semmiképp ne maradjon megfizetetten! Aki többet tesz,* aki jobban dolgozik, az kapjon is többet! A szocialista közösségek társadalmi munkájára ne a termelőegység, ne a népgazdaság számítson, hanem az a környezet, amelyet maguknak, a közösségnek e társadalmi munkával a társadalmi munkások tehetnek szebbé, kényelmesebbé, emberibbé! Végül még valami: a versenyt nem elég elindítani. A brigádokat, a közösségeket nem elég életre hívni. Célirányos működtetésük ugyancsak közös feladat. Tapasztalhatjuk, hogy a felszabadulási és kongresszusi versenyszakasz ismét lendületet adott a mozgalomnak. A szeghalmi Csepel Autótól, a gyulai BUBIV-tól, a MÁV körzeti üzemfőnökségétől, az IKV-tól, a BÉKŰT-től, a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombináttól, a tégla- és cserépipari vállalattól befutó hírek mind erről tanúskodnak. Hozzá kell tennünk, hogy ahol mindig is jól értették a munkaverseny lényegét, ahol eddig is törődtek a mozgalom folyamatos megújításával, ott eddig is születtek eredmények. A Szarvasi Állami Tangazdaság önelszámoló egységekre alapozta a versenyt, az IKV önkormányzati brigádjainak tapasztalatai tágabb körben is érdeklődést keltettek. Az Állami Építőipari Vállalatnál, a TCSV-nél már régóta negyedévenként értékelik és jutalmazzák a legtöbbet teljesítő kollektívákat. B rigád, vagy nem brigád? — nem ez a. fő kérdés, mert a forma sosem volt a legfőbb kérdés, annak mindig a lényeghez, a tartalomhoz kellett igazodnia! Fordított esetben válóban az a végkifejlet, hogy a munkaverseny „kifárad”. Na, de kin múlik végül is mindez?! Kőváry E. Péter
