Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-10 / 7. szám

NÉPÚJSÁG Kosztolányi-emlékműsor az építőknél Udvaros Béla beszélt Kosztolányiról. Mellette a közreműkö­dők: Pálfy Margit és Józsa Mihály Fotó: Gál Edit 1985, január 10., csütörtök Nők fóruma Gyulán Régről ismerős, hogy Bé­késcsabán, az építők műve­lődési házának szocialista brigádklubjában érdemes, figyelemre méltó progra­mokat szerveznek. A jó ha­gyomány nyilván folytató­dik, és folytatódott is az­zal, hogy kedden délután 4 órakor vendégül látták a Jókai Színház művészeit, Kosztolányi-emlékműso­rukkal. A száz esztendővel ezelőtt született költő életútját Ud­varos Béla rendező vázolta fel, a tőle megszokott látvá­nyos, de ugyanakkor isme­reteket világosan közlő stí­lusban, előkészítve a pálya­ívet kiemelkedően jellemző verseket, melyek előadásá­ra Pálfy Margit és Józsa Mihály vállalkozott. Szabó Lőrinc, a költő ír­ja egyhelyütt Kosztolányi­ról: „Döntő élménye ifjú­korában az érzéki világ vad és értelmetlen színpompája, férfikorában a világ ürese­dése, a belső ember magá- ramaradása.” Udvaros be­vezetője és versválogatása lényegében a Szabó Lőrinc-i megállapítást erősítette, kezdve a korai versek kö­zül (a most különösen ak­tuális) Téli alkonnyal, mely­nek záró sora: „Fehér ró­zsaként hull alá a hó" az emlékműsor igazi téli kör­nyezetét is tükrözte. Aztán a többi vers, részletek A szegény kisgyermek pana­szaiból, a Boldog, szomorú dal, a Halotti beszéd, az Akarsz-e játszani, a Szep­temberi áhitat és a többi: hivatott előadókra lelt Pál­fy Margitban és Józsa Mi- hályban. A tartalmas, szép emlékműsort Udvaros Béla zárta Kosztolányi-verssel, a Hajnali részegséggel, mely­nek sorai sokáig zengedez- tek a hallgatóságban: „De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég, ! valami tiszta, fényes nagyszerűség, / resz­ketve és szilárdul, mint a hűség.” Méltó másfél óra volt ez Kosztolányi Dezsőhöz, és azokhoz, akik — habár még nem túl sokan — eljöttek ebbe a szocialista brigád­klubba, hogy meghallgassák. (s—n) Gyulán, a Körösvidéki Víz­ügyi Igazgatóság újjávará­zsolt tanácskozótermében tegnap, szerdán délután az igazgatóságnál dolgozó csak­nem 300 nő képviseletében mintegy 100 nőküldöttet üd­vözölt Lázár Istvánná, a nő­bizottság elnöke a nőfóru­mon. A csaknem másfél év­tizeddel ezelőtt megszületett nőpolitikái határozat szel­lemében a KÖVIZIG-nél rendszeressé váltak ezek a fórumok, amelyeken a „gyengébb” nem is elmond­hatja javaslatait, megkér­dezhette a gazdasági vezetők­től azt, ami a legjobban fog­lalkoztatja őket. Az igazgató, Goda Péter vitákra, hozzászólásokra inspiráló beszámolót adott a vízügyi intézménynél dolgo­zó nők helyzetéről. Többek között megállapította: az in­Az utóbbi hetekben szo­katlanul hidegre fordult az időjárás hazánkban. Ho­gyan telelnek az őszi vetésű növények megyénkben? A kérdésre a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályán kerestük a választ, ahol Koltai Zsoltné elmondotta, hogy a decem­ber eleji határszemlék azt mutatták: a gabonafélék mintegy 60 százaléka jól fejlett állapotban ment a télbe. Csak a későn lekerült növények után vetett gabo­naállományok állapota volt gyengébb. A jelenlegi hideg időjá­rásról szólva elmondotta, hogy szerencsére fokozato­(Tudósítónktó1) Újkígyóson eredményes volt a január 7-én és 8-án megtartott véradás. A helyi Vöröskereszt szervezésében ezen a héten két napon 195 önkéntes véradó összesen 75 liter vért adott a rászoru­lóknak. A véradást követő ünnep­ségen Rozsnyai Istvánné, a tézkedési terv elkészült an­nak idején, az 1970-es évek második felében, és ebben rögzítették a nőpolitikái ha­tározattal kapcsolatos leg­fontosabb tennivalókat. A fórumon szó volt a nők fog­lalkoztatásáról, arról, mi­lyen arányt képviselnek a vezetői beosztásokban, ho­gyan valósult meg az egyen­lő munkáért egyenlő bért el­ve, milyen a nők anyagi és erkölcsi elismerése, hogyan vesznek részt a továbbkép­zésben, képzésekben, milyen lehetőségeik vannak a köz­életi tevékenységhez. Nem kellett biztatni a je­lenlevőket a hozzászólások­ra: záporoztak a kérdések az igazgatóhoz! A tervezettnél jóval tovább tartott a fórum, ami egyben azt is jelzi, hogy nem teljesen gond nélkül él­nek még a nők. b. O. san hűlt le a levegő. A na­gyobb hideg már mintegy 8 —10 centiméteres hótakaró után érkezett, így kárt nem okozott eddig a növényállo­mányban. A szakember még hozzátette, hogy a csapadék­ra szükség van a talajok vízháztartásának javításá­hoz. Megyénkben a mintegy 135 ezer hektár őszibúza-, valamint az ősziárpa-táblák jól bírják a hótakaró alatt a hideget. Mivel olvadás még nem történt, így sze­rencsére eddig nem alakult ki jégpáncél a gabonafélék felett, ami akadályozta vol­na a rendszeres levegőcse­rét. Vöröskereszt községi titkára mondott köszönetét a vér­adásért, majd kitüntetéseket és jutalmakat adtak át; 83- an kapták meg a Kiváló Véradó kitüntetés arany, ezüst és bronz fokozatát, a jól dolgozó vöröskeresztes aktívákat pedig megjutal­mazták. K. P. a magyar ellenállási mozgalom történeté­ben — érthetően — megkülönböztetett szerep ju­tott Budapestnek: az eddig ismert harmincnyolc szerve­zett magyar partizáncsoport csaknem fele tevékenykedett itt. A németellenes, antifa­siszta csoportok — egyebek közt — illegális nyomdákat működtettek, röplapokat és egyéb tiltott sajtóterméke­ket jelentettek meg. A budapesti partizáncso­portok közül erő és szerve­zettség — s harci sikerek szempontjából is — kiemel­kedett az újpesti partizá­noké, amelyet a kommu­nista párt újpesti területi bizottsága szervezett meg, Földes László vezetésével. A párt a munkásmozgalmi ha­gyományokban oly gazdag kerület németellenes érzel­mű dolgozóira támaszkodva, már a fegyveres akciócso­port megszervezése előtt ki­bontakoztatta a propaganda- és tömegmunkát, s több kis akciócsoportot is szervezett. Ezek nyilas járőröket tá­madtak meg, újból és újból megrongálták a németek te­lefonvonalait. A párt utasításának meg­felelően, az újpestiek jól felfegyverzett katonai cso­port létrehozására töreked­tek. Ennek érdekében kap­csolatot teremtettek a Vil- mos-laktanyában székelő XIII 1. Kiska-zászlóalj anti­fasiszta tisztjeivel, akik hu­szonkét partizánt fegyverek­kel, - iratokkal, katonaruhá­val láttak el. Ezek az újpesti partizánok — persze csupán a papíron — a zászlóalj ki­helyezett őrségeként szere­peltek. Központjuk az újpes­ti munkásotthonban volt. Járőreik üldözötteket men­tettek meg, ahol érték, pusz­tították a nyilasokat, a né­meteket, rombolták a kato­nai hírhálózatot. Robbantó­csoportjaik ötvenhárom esetben hajtottak végre ki- sebb-nagyobb akciókat, szüntelenül gyarapítva fegy­verzetüket és egyéb felsze­relésüket. A végén már négy gépkocsijuk, s egy cso­mó géppuskájuk, golyószó­rójuk is volt, és több má- zsányi Tri—2 robbanóanyag­gal rendelkeztek. Különösen három akciójuk vált ismertté. 1944. decem­ber 31-én — ellenőrzést szín­lelve — tizenegy partizán lerohanta az újpesti vízto­rony biztosítására kirendelt őrséget; felszedték a robba­nóanyagot és ezzel megaka­dályozták, hogy a kerület számára létfontosságú víz­tornyot a levegőbe röpíthes­sék. Az akció során nagy mennyiségű robbanóanyagot, lőszert, felszerelést, fegy­vert zsákmányoltak. 1945. január 9-én este egy tizenkét fős raj hatolt be az újpesti nyilasok központjá­ba, az úgynevezett Apolló- házba. A nyilasok hírhedt „Nemzeti Számonkérő Szé­ke” nevében léptek fel, s az ott letartóztatásban levő mintegy ötven fogoly „ki­végzés céljára történő ki­adatását” követelték. Merész tervük sikerrel járt, s még arra is ügyeltek, hogy az átadott rabokat a Duna fe­lé hajtsák, mintha valóban ott akarnák kivégezni őket. Később azután a menet irányt változtatott, s a fegyveres partizánok kísére­tében a kiszabadultak bevo­nultak az alakulat új szállás­helyére, a Szántó-féle bútor­gyárba, ahol gondoskodtak fegyveres védelmükről. M ég ugyanezen az éj­szakán újabb láto­gatást tettek a par­tizánok az újpesti nyilasok fészkében, a már említett Apolló-házban. Hármójuk­nak — azzal az ürüggyel, hogy elkobzott aranyat hoz­tak — sikerült az épületbe bejutniuk. Ám a csomagban valójában tizennégy kilo­grammos robbanótöltet volt. A kis osztag tagjai leütötték kísérőjüket, majd egy al­kalmas helyen meggyújtot­ták a gyújtózsinórt, és máris siettek kifelé. Távoz- tukban lelőtték a kapuőrt, és éppen csak kijutottak, ami­kor a nagy erejű töltet fel­robbant. Áz épület egy része azonnal romba dőlt; a le- omló falak huszonnyolc fa­sisztát temettek maguk alá. Ennél az akciónál halt hő­si halált a feladatot végre­hajtó partizánok egyike, Bán Tibor. A nyilasház fel- robbantásakor fegyverrel igyekezett biztosítani társai kijutását az épületből. A bomba felrobbanását követő óriási zűrzavarban és pá­nikban kapta a halálos lö­vést. Bán Tibor azon a na­pon halt meg, amikor a szovjet egységek felszabadí­tották Újpestet; január 10- én temették el, és sírjánál ott voltak bajtársai is. U. L. Jól telelnek az őszi vetések V. L. Véradás Újkígyóson Kiállítás Oénes Zsófia munkásságáról A DEGAz békéscsabai kirendeltségének hibaelhárító cso­portja a korábbi egy helyett két műszakban dolgozik Fotó: Fazekas László A századik születésnapját ünneplő Dénes Zsófiát kö­szöntve Budapesten az Ál­lami Gorkij Könyvtárban tegnap egy hónapig látható kiállítás nyílt. Az írónő éle­tét, pályáját, közéleti és irodalmi munkásságát be­mutató tárlaton egyebek mellett műveinek eredeti kéziratait, számos publiká­cióját, a hozzá írt levelek másolatait, a neki ajánlott dedikált könyveket adják közre. A József Attila-díjas írónő életútja fotókon is nyomon követhető. Több kép Adyval való találkozását örökíti meg. Az írónő segítségével létrehozott tár­lat anyaga'— más kéziratok­kal és fényképekkel kiegé­szítve — a Gorkij könyvtári bemutatót követően Kecs­keméten lel állandó otthon­ra. A kiállítás megnyitóján megjelenteket Dénes Zsófia köszöntötte az erre az alka­lomra készült hangfelvétel­ről. Megnyitó beszédet Jo- vánovics Miklós, a Magyar írók Szövetségének főtitkára mondott. Sajtótájékoztató a Csehszlovák Kultúra idei terveiről Megemlékezések Cseh­szlovákia felszabadítása, s a fasizmus felett aratott győ­zelem 40. évfordulójáról, ba­ráti találkozók, a cseh és a szlovák zenét népszerűsítő hangversenyek, képzőmű­vészeti kiállítások, filmvetí­tések szerepelnek többek között a Budapesti Csehszlo­vák Kulturális és Tájékozta­tó Központ idei főbb prog­ramjaiban — mondotta Ja- roslav Musilek nagykövetsé­gi tanácsos, az intézmény igazgatója tegnap a központ­ban tartott sajtótájékoztatón. A kulturális intézményben húsznál több kiállítást ren­deznek: egyebek között a négy évtizedes évfordulóra emlékezve politikai plaká­tokból nyílik tárlat a Béké­ért és a szocializmusért cím­mel. Az idén — a Hazafias Népfront és más szervek se­gítségével — Ki tud többet Csehszlovákiáról? címmel vetélkedősorozatot indítot­tak; 4 ezer tesztlapot küld­tek el magyar közintézmé­nyek, vállalatok, üzemek dolgozóinak: a legjobb hat résztvevő a májusi döntőben mérheti össze tudását. A kul­turális központ fotópályáza­tot hirdet, amelyre csehszlo­vákiai témájú fotók bekül­dését várják. A legjobb fel­vételekből kiállítás nyílik. Tovább tart a kemény tél (Folytatás az 1. oldalról) dás és a szigetelőtörések mi­att említést érdemlő áramki­maradás nem volt. Négy óra hosszáig tartó áramkorláto­zás volt a már említett frek­venciazavar miatt a Gyulai Húskombinátban, valamint a tégla- és cserépipari vállalat cserépgyárában. Túlterhelés, frekvenciazavar esetén a jö­vőben is számítani lehet kor­látozásokra. A gázellátásban csak ki­sebb zavarokat okozott az erős fagy. Békéscsabán a Rákóczi, a Tömöri és a Po- vázsai utcák körzetében né­hány lakás rövidebb ideig gáz nélkül maradt. A csatla­kozó vezetékekbe került és megfagyott víz okozott gon­dot. A víz feltehetően a hi­bás vezetékeken át jutott a csatlakozó vezetékekbe. Amíg a fagy elmúltával a hibás vezetékek cseréjére, javításá­ra sor kerülhet, addig mele­gítéssel próbálják elhárítani a zavart, biztosítani a folya­matos ellátást. A hibák kijavításán a hi­baelhárító csoport a koráb­bi egy helyett két műszakban dolgozik. A lakótelepek és az ipari fogyasztók ellátásá­ban mindeddig nagyobb za­var nem volt, változatlanul kevés azonban a pb-gáz, s úgy tűnik, a többletigény ki­elégítésére, elsősorban a megye északi részén nincs is lehetőség. A vízellátásban nem volt fennakadás, a víz- és csator­namű vállalat szakemberei­nek a legtöbb gondot a köz­kifolyók fagytalanítása okoz­za. K. J. Botlani többféleképpen lehet. Például úgy is, Botlások atl°sy néhány hete édesanyám; egy fagyott göröngyre lépett, elcsúszott és két helyen el­tört az arccsontja. Sokáig kérdéses volt, a halántékcsonttörés becsípte-e a szemideget, vagy „csak” a vérömlenytől látott kettősen. A békéscsabai kórház szemészeti osztálya orvosai lelkiismeretes munkával megmentették egy komolyabb mű­téttől, amit csak Budapesten tudtak volna megcsinálni. Botlani úgy is lehet, hogy az általános társadalmi normák­tól eltérően cselekszünk, vagy netán félrelépünk, és hites- társunk megtudja. Bukni is lehet, a sportpályákon, vagy is­kolákban, lebukni bizonyos tettek elkövetésekor, és vízbe stb. De úgy is lehet botlani, bukni, elesni, mint ahogy azt már hónapok óta látom a Tanácsköztársaság útján, a hús­áruház előtt. Mitől botlanak, buknak, esnek ott az emberek? Hanyagságból. Már azoknak a hanyagságából, akik a lebon­tott lámpaoszlop tartócsavarjait elfelejtették kiszerelni a jár­dából, otthagyták az elektromos vezetéket, igaz, leszigetelve. Arra már nem is merek gondolni, hogy abban áram is lehet! Azon viszont erősen gondolkodom, kinek a feladata lenne megakadályozni a súlyosabb balesetek bekövetkeztét?! Plavecz Pál Negyven éve történt Felrobbant a nvilasház

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents